Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-27 / 149. szám
1975. június 27. k«let-magyarorszag 3 P ?ter-PáI ,, mtékezzünk a régi ara^ tásokra! A magyar történelem egy részét idézik azok. A kisparaszti gazdálkodás röfnyi parcelláit, a múzeumokba került készségekkel. Kaszák, kaszakövek, sarlók, cserépkorsók, a minden tizenkettedik kereszt verejtéke, a felsebze-tt kéz forrósága, a kocsizörgéses hajnalok, az éjszakáig tartó robotolások, az újtól újig való állandó reszketés, elég lesz-e, kitart-e a kenyér? — Emlékezhetünk. Hová tűntek azok az idők? Temeti legújabbkori történelmünk. A nagyüzemek, az iparszerű mezőgazdaság. Emlékezhetünk az elmúlt esztendők próbára tevő aratásaira is, aszályos tavaszok után fizettek gazdagon a földek. Nincs ebben semmi varázslatós, nagyobb termőképességű, szárazságtűrőbb szovjet búzafajták teremnek, elegendő a műtrágyaellátás, gyomirtó szerekből is jut a táblákra, új és újabb technológiák, iparszerű termelés segíti a földművelést. Az ember kijavítja a természet hibáit, ha aszály károsítja a vidéket. Eszünkbe juthat a vizes esztendő is, amikor a Dunántúl földjeit áztatták, csúfították hetekig a nyári esőzések, tétlenkedtek a kombájnok, várakoztak a napos időre, a szikkadt talajra, múlt az idő, a legnagyobb érték, elhúzódott az aratás, pusztult a termés, fogyott az ország ke-, nyere. Akkor az Alföldről megindult a segítség, vasúton, kerekeken özönlöttek a kombájnok, elszánt és segíteni- kész vezetők irányításával. Versenyeztek a rossz időjárással, kihasználták a perceket, mentették az életet. Példa nélküli összefogás volt, — mindönk kenyeréért. És augusztus húszadikára, az új- ken’-ér ünnepére learatott az ország Az aratók, s az aratás megérdemli a tiszteletet. Dús szövetkezeti táblákról modem gépek takarítják a termést. Könnyebb és gazdagabb az aratás. Á kombájnosok, a szerelők kerülnek az érdeklődés középpontjába, akiknek felelőssége a minél gondosabb betakarítás. A gép, bármennyire tökéletes, csak gép marad. Ember nélkül nem boldogul. Ezért a nyár próbája most sem marad el, embereket követel! Az időjárási viszontagságok, esők, viharok, forróság, és az idő múlása, mind termést alakító tényező. A gabona gyorsan pereg. A technika, az eszközök tehát adottak. Az ember pedig 1 készül a betakarításra. Készült. Üéter-Pái az aratásé. Régen a gazdálkodó akkortól számította az igazi nyarat, amikor már fizetett a föld. A mezőgazdasági üzemekben folyamatos, 365 napig tartó „nyarakra” rendezkedtek be, s az aratás ma már komplex, gépesített folyamat, amit aránylag kevés ember három hét alatt lebonyolít. És az új búzából a vagonok már viszik is külföldre jó hírünket, exportunkat. Uj lisztből sütnek a pékek. A romantikája is más az aratásoknak. A gép, a rohanó idő új szokásokat, új romantikát teremt. Kicsit még idegenkedünk tőle, azért nem zártuk még szívünkbe a pótkocsira ömlő gabonafolyam látványát, a borotvált tarlók sárga esztétikáját, a szögletes szalmabóiákat, a frissen szántott földek barna gyönyörűségeit. Az árpatáblák már sző** kén ígérnek és meghajtják kalászaikat. A búzák bő termést mutatnak. Az ember betakarítja a megszolgált örömöket, összefogással, az idővel versenyezve. Juá aíLslÁst! Óránként 130 üveg Nyitott gyárkapuk Még várják a jelentkezőket AZ UTÓBBI NAPOKBAN GYAKRABBAN ÉRKEZNEK BORSÓSZALLITMANYOK A NYÍREGYHÁZI KONZERVGYÁRBA. A CSERESZNYE ÉS A SZAMÓCA UTÁN A BORSÓ A „FŐSZEREPLŐ”. A FELDOLGOZÁSBAN EGYRE NEHEZEBB A LÉPÉSTARTÁS. Még hatvan diákot! A borsóbefőzés jellegzetes illata lengi be a Nyíregyházi Konzervgyárat. Ez a nagyüzemi „konyhaillat” a két kisvárdai gimnazistának, Hegyes Zsuzsának és Csordás Ilonának már fel sem tűnik, öt napja dolgoznak a gyárban, megszokták. — A csomagolóosztályon kaptunk munkát. — mondja Zsuzsa. Szőke barátnője mellette ül. Meleg van az irodában, ahol beszélgetünk. — Lent a műhelyünk hűvösebb. — Zsuzsa megigazítja fürtjét a pettyes kendő alatt, folytatja: — Nővérem a gyárban dolgozik, tőle tudtam meg, hogy szükség van diákokra. Jelentkeztünk, és munkába álltunk. Orvosi vizsgálat, alkalmas- sági vizsga — egy kis utánakerültek egy csoportba. A csapat munkatempója kötelezi az egyént is a gyorsabb munkára. Igyekeztek is lépést tartani, szégyelték volna, ha lemaradnak. — Paradicsomos babot és málnát csomagolunk. Címkézzük az üvegeket, óránként százharmincat, kartonokba rakjuk, a kartonokat raklapokra helyezzük. Hamarosan megkezdjük a borsó csomagolását. magyarázza fizikailag könnyű munkájukat Hona. Lapkázás, gyűrűsé» — A további jelentkezőket is normás műveletekhez helyezzük el. A termelésben két műszakban futószalagok mellett lapkázhatnak, és gyűrűzhetnek. Ez a két művelet nagyon egyszerű: a teli üvegekre kell a konzervfedő lapokat és gyűrűket felrakni. — Egy hónapig akarunk itt dolgozni. Ez alatt körülbelül 200 ezer üveg befőttet mozgatunk meg. Ha a normánkban továbbra sem lesz elmaradás, 1800 forintot keresünk. (Csak két-háromszáz forinttal kevesebbet az állandóan itt dolgozóknál!) A lányok siettek vissza a címkézésre váró üvegekhez azért, hogy ebédig még behozzák a beszélgetés okozta elmaradást. Sokasodnak az üvegek. A csomagolóban is jut még munka az új jelentkezőknek. A futószalagokon ki gye üvegek mellé is kellenek a fürge lánykezek. A Nyíregyházi Konzervgyár gépsorai megállás nélkül járnak. Barátságos óriásként lélegzik, él, dolgozik az egész gyár. Közben állandó az idénymunkás-felvétel! Kessler Gábor járás, és csütörtökön már a" csomagolóban voltak. — Az ott dolgozók kedvesen fogadtak, megkönnyítették a beilleszkedést. „... szükség van diákok- rs. — Hogy miért? A vártnál sokkal több feldolgozandó borsót kapunk. A termelő- szövetkezetek gazdag termést szállítanak. Az utóbbi napfényes napok pedig fokozták a „csúcsot”. — kapcsolódik be a beszélgetésbe Hársfalvi Gabor munkaügyi osztályvezető. Csúcsforgalom a „guruló” gyárban. Mi a megoldás? Növelni kell a gépütemet és a munkaerő számát. — Az utóbbinál számítunk a diákok munkába állására. Jelenleg körülbelül harminc vakációzó már dolgozik, újabb harminc a belépéshez szükséges papírokat szerzi be. Rajtuk kívül a gyár még hatvan diákot hív és vár! „Hamar belejöttünk“ A lányok csak rövid időre jöttek fel munkahelyükről. Saját érdekük, hogy rövid legyen a riport. Normára dolgoznak. — A felnőtt norma szerint értékelik teljesítményüket. Eleinte attól féltünk, nem tudjuk teljesíteni. Hamar belejöttünk. Először gyári dolgozókkal Ellenőrzik az új termés minősegét Nyíregyházán, a gabonafelvásárló vállalatnál. Képünkön: Bánszki Sándor, MEO-s hektoliter-súlyraérővel vizsgálja az őszi árpát. (Gaál Béla felvétele) Boldog ember vagyok gén, kérem, én néhány hónapja boldog ember vagyok. Nem érzem ugyan magam semmivel sem jobban, mint az elmúlt egykét évtizedben bármikor, de mégis történhetett valami, csak én nem vettem észre. Az utóbbi időben ugyanis több ízben közölték velem szavahihető és hozzá értő illetők, hogy „boldog ember vagy". Elmondok néhány esetet, nehogy azt tessék hinni, hogy csak dicsekszem. Még az ősszel a moziból kijövet találkoztam Matild nénivel, aki így fordult hozzám nagy sóhajtva: — Borzasztó volt ez a film, ugye? Én egyébként is depressziós vagyok, és most ráadásul ez a szívtépő stessz.... Vagy csak az én lelkületem- re van ilyen hatással? — Nem, nem — válaszoltam—, engem sem vidított fői, sőt levert és nyomaszt... — És deprimált, igaz? — Nem, azt nem. — Boldog ember vagy, fiacskám! — közölte irigykedve Matild néni. Karácsony előtt a Belvárosban találkoztam Bér Balázs barátommal. Épp kiszállt a kettöhuszas Mérdjéből, és jött felém. Jött felém, de nem vett észre, mert a földet nézte, lógatta az orrát, magában motyogott. — Hát neked mi bajod? — fogtam meg, s a szeme közé néztem. — Mégis mit gondolsz? — kérdezte vissza. — Történt valami... ? — Semmi különös, de mitől legyen jó kedvem? — Értem, rossz a hangulatod. Van ez így! — Üres tekintettel elnézett a vállam fölött és legyintett. — Velem is előfordul — folytattam vigasztalón —, hogy bal láb~ bal kelek fői, hogy rossz kedvem van, hogy lehangolt, meg elkenődött vagyok. — És szplines is? — Nem, azt nem. — Boldog ember vagy1. — mosolygott rám keserű irigységgel Balázs, és vállamat megveregetve elsietett. A színház büféjében találkoztam Jenő öcsémmel. — Nem, nem adok kezet, nem akarlak megfertőzni — hárította el a felé nyújtott jobbomat. — Influenza? — kérdeztem. — Azt, hál, isten, megúsztam, de... Nem hallod a hangomon ...? — Egy kicsit — valóban — mintha rekedt lennél. — Ha csak rekedt lennék, de a nózikár. is. . — Az semmi, e* » most A császárszállási Üj Alkotmány Termelőszövetkezet aratási munkáiban öt kombájn, egy rendrevágó, vala- jnint négy bálázógép vesz részt. Képünk a gépjavítás utolsó mozzanatait örökítette meg. (Elek Emil felvétele) A VASVILL ígérte Több lesz az apró vasára Segítenek a szabolcsi ipari szövetkezetek is Szerdán Miskolcon az áruellátással kapcsolatos sajtó- tájékoztatót tartott az Északmagyarországi Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat. A tájékoztatón négy megye: Borsod. Heves, Hajdú és Szabolcs-Szatmár sajtójának képviselői vettek részt. Először értékellek a vállalat, múlt évi tevékenységét, hangsúlyozva a négy megye vállalatai egyesülésének hasznosságát, majd a Belkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője és a vállalat vezetői a vas- és műszaki áruellátás várható alakulásáról tájékoztatták az újságírókat. Mint mondták, az áruellátásnál mind inkább figyelembe veszik Szabolcs-Szat- már megye mezőgazdasági jellegét, azt akarják, hogy lábaltam ki a náthából, előtte meg volt egy kiadós légcsőhurutom. — Az is valami? Nekem bronchitiszem van. Volt neked már bronchitiszed? — Nem, nem emlékszem rá, hogy lett volna. — Boldog ember vagy! — bólogatott Jenő, és elköszönt, de nem adott kezet, nehogy megfertőzzön a bronhitiszé- vel. És ez így megy állandóan. Megkapom a „boldog ember vagy” minősítést, mert én csupán „majd szétrobbanok”, de ideges nem vagyok, mert igaz, hogy olykor visszasírom a régi szép időket, de nosztalgiám nincs soha, és mert előfordul, hogy okkal, ok nélkül jó kedvem kerekedik, de a túláradó örömet még hírből sem ismerem. Szó mi szó, annyian mondják, hogy kezdem magam is elhinni. Talán lehet benne valami: boldog ember vagyok. Sólyom Mez!ó egyre rövidebb legyen a hi- i! ánycikkek listája. A múlt > évben többen panaszkodtak j a tv-készülékek minőségére, > ezért a vállalat képviselői elmentek a Videoton Gyárba, tolmácsolták a panaszo- ' kát, s azóta javult a késszü- lékek minősége. A vállalat felkészült a színes tv-készülékek forgalmazására is. Az ellátás gondjairól, a termelőüzemek alapanyaghiányáról is szó volt. Elmondták, hogy főleg a Dunai Vasmű késlekedik a szállítással. Az áruellátásban mégis javulás várható, mert a vállalat a szocialista országoktól, főleg a Szovjetuniótól nagy mennyiségű kéziszerszámot és egyéb apró cikket rendelt, A Szovjetunió a megrendelt árut az ősszel szállítja hozzánk, s ennek főleg a barkácsolók örülhetnek majd. A rendelésnél, az „áruel- osztásnál” figyelembe veszik a víkendtelek tulajdonosok és a kerttulajdonosok igényeit is. Az energia- válság miatt nem gyártanak olajkályhákat, ezért a vállalat nagy mennyiségű hagyományos tűzhelyet rendel a gyáraktól. A ceruzaelem-ellátásban csak átmeneti zavarok mutatkoznak, később várhatóan ezek is megszűnnek. A következő hetekben a vállalat Nyíregyházán, a KISZÖV-ben kiállítást rendez, amelyen ismertetik a hiánycikkek listáját, szemléltetően ismertetik a hiányzó cikkeket is. A kiállításon a vállalat arra kéri az ipari szövetkezeteket, hogy gyártsanak a hiányzó árukból, s a gyártáshoz a vállalat segítséget is ad a szövetkezeteknek. Különösen a munkáslakta területek ellátására fordítanak nagy gondot a jövőben is. Jobban kiterjesztik a piackutatást, s a világ gazdasági helyzetének alakulásától függően tovább , jawljek- az^árueSáfáB& , J
