Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-22 / 145. szám
CS KMST-MAGYARORSZÄK jUTO. Jänfas«. >— — .................... ■ ........................ ■■ i —— —... .. i ...........................- i ■ .......... ...................................... A hollóliázi plakett „Fiam, menj és tanulj!“ TIZENHÁROM NEVE — ÉS LÉNYEGÉBEN UGYANENNYI KÉPZÉSI IRÁNYA — VOLT FEHÉRGYARMAT EGYIK KÖZÉPISKOLÁJÁNAK, MÍG AZ UTÓBBI ESZTENDŐKBEN KIALAKULT EGY ÁLLANDÓ SZAK: PETŐFI SÁNDOR KÖZGAZDASÁGI SZAKKÖZÉPISKOLA NÉVEN ÖNÁLLÓSÁGOT KAPOTT. Négyszáz diák tanul itt tanévenként a megye minden részéből. Legtöbbjük fizikai dolgozó szülők gyermeke: arányuk megközelíti a 90 százalékot. A hátrányos helyzetű diákok segítségéről beszélni itt illúzió volna: szinte minden diáknak bőven van bepótolni valója, hogy helyt állhasson az erős mezőnyben. Jegyben a közgazdasággal A nagy dobosi Szabó István és Kersánszky György, a tiszabecsi Kánya Gáborral együtt bebizonyították, hogy kitartó, céltudatos tanulással méltó versenytársai lehetnek a nagy múlttal rendelkező városi iskolák diákjainak. Egymás után kétszer is gyorsábban érkezett a dó hír Fehérgyarmatra, mint a fiúk: a KGST megalakulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi közgazdasági versenyen a harmadik helyen, a hazánk felszabadulása 30. évfordulója alkalmából rendezett közgazdasági emlékversenyen az első helyen végeztek. A napokban újra felelevenítették az emlékeket, a szép sikereket, a kollégiumi éveket. Leérettségiztek és számukra véget értek a középiskolai évek. De a közgazdasággal mindhárman véglegesen eljegyezték magukat: hamarosan együtt indulnak a közgazdaságtudományi egyetem felvételi vizsgájára. Szabó István (édesanyja eladóként dolgozik, édesapja a termelőszövetkezet tagja Nagydoboson, egy testvére van): — A továbbtanulás előtt már tudni kellett volna, hogy mihez lenne kedvem. Négy éve azonban még nem tudtam, és a Fehérgyarmaton lakó ismerőseink javaslatára, talán egv kicsit véletlenül kerültem ide... Kánya Gábor (édesanyja háztartásbeli, édesapja tsz-nyugdíjas, két öccse van, az egyik Tatabányán, a másik még Tiszabecsen tabui): .. .... Mi- .. . — Az éh szüteim azt mondták, fiam, van. lehetőség, menj és tanulj. Pedig a mi családunk nem volt anyagilag jó helyzetben, ezért sohasem voltam igényes. Inkább tanulni akartam... Kersánszky György (édesanyja tsz-ben dolgozik, édesapja vasutas, állomásv.ezető, két húga van, Nagydobosról jött Fehérgyarmatra tanulni): — Engem nem csak támogatnak a továbbtanulásban, de aggódnak is szüleim. Nem győzöm mondani minden látogatáskor, sikerülni tog az érettségi, és a felvételi is... Mit tud a diák? A fehérgyarmati évek elején a kollégiumi élet tette rájuk a legnagyobb hatást. — Nekem a politika mindig nagynak, távolinak tűnt — mondja Szabó István —, de érdekelt, és mindig irigyeltem a foglalkozások vezetőit, a tudásért, titokban szerettem volna én is foglalkozást vezetni. Az első év végére sikerült... Kánya Gábor: — Azt hiszem, a legnehezebb a beilleszkedés, a kezdet. Ma már csak mosolygunk az akkori félénk kisdiák énünkön. Szabó István minden héten egy nap bekorlátozott hajnalban Nyíregyházára, hogy a megyei könyvtárban a Figyelő bekötött példányait jegyzetelje. Versenyre készültek, és közelebb nem volt lehetőség a búvárkodásra. Kicsit bosszankodtak, amikor kihúzták az egyes sorszámot és az egyes kérdést — s nem kisebb szaktekintély, mint dr. Nyilas József professzor előtt adtak számot a fehérgyarmati diákok; mit tudnak az AGROMAS-ról. Jó volt a bemutatkozás, a második és a harmadik kérdésnél, a beruházás banki tennivalóiról, hazánk nyersanyagbeszerzéséről. A Szovjetunióval kialakított távlati tervekről készített beszámolóknál már gyorsabban és olajozottab- ban ment minden. Ez volt Hajdúszoboszlón a KGST jubileumi verseny, amolyan főpróba — egy harmadik hellyel. / — Nekem bevált az egyes rajtszám, meg Is kaptam — másodszor is, a sátoraljaújhelyi versenyen — mondja Kánya Gábor. — Olyan kérdésekkel együtt, amit mindenkinek tudnia kell (az integráció a KGST és a Közös Piac kapcsolatai és még néhány kisebb résztéma) — de ilyenkor aztán az a probléma, mintha mondjuk valaki Petőfitől nem tudja a Talpra magyar !-t. Különben hiába tud esetleg másik háromszáz költeményt. Teszt hetvenig Aztán volt még hetven tesztkérdés, sok Izgalom az eredményhirdetésig... — Mi örültünk, de lehet, hogy sokat fogbak emlegetni bennünket jövőre az akkori neSzabó István: hetenként beutaztam Nyíre*,lazára figyelőt jegyzetelni. Kersánszky György: sok munkát adtunk a negyedikeseknek. Kánya Gábor: nekem bevált az egyes rajtszám. / , . . < m t , ; • gyedikesek. Sok munkát adtunk nekik is — folytatja Kersánszky György. A fehérgyarmati diákok megnyerték a versenyt, a díszes hollóházi porcelán vándorserleget, és az elsőknek járó hollóházi plaketteket is, Ennek azonban az is a következménye, hogy jövőre a nyertes csapat iskolájáé a rendezés joga — így aztán 1975-ben Fehér- gyarmaton versenyezhetnek a közgazdasági szakközépiskolák csapatai. Az alapító versenykiírás arról is intézkedett, hogy hazánk felszabadulása 30. évfordulójának tiszteletére 1974-ben először rendezik meg a jubileumi közgazdasági versenyt, de ezután minden esztendőben módot adnak a diákok tudását próbára tévő vetélkedőre. Beszélgető partnereink versenyek után, vizsgák közben summázták a „de szép is volt!” gazdag diákéveket. Szabó István sötét ruha — fehér ing — nyakkendő öltözéke jelezte: aznap érettségizett, lényegében kezében a bizonyítvány. Kersánszky György és Kánya Gábor amolyan „levezető tréningeket” folytatott: másnap ültek az érettségi vizsgabizottság elé — azóta ők is elhagyták az iskolát. Június 28-án azonban együtt utaznak a politikai gazdaságtan felvételire, július 3-án pedig a szóbelikre. Külkereskedelmi és tanári szakra készülnek — Kersánszky György szívesen jönne vissza tanítani a régi iskolába. Hiába, sok az a négy esztendő, különösen egy fejlődő, alapozó, a hagyományt most teremtő iskolában! Ezt a hagyományt ők, hárman is teremtették... Marik Sándor Iskolából nászútra — Minden évben férjhez adok két-három kislányt, többnyire a hatodik osztályból. Ti- zenkét-tizenhárom évesek. Jönnek a szülők, hogy elhálták a lányt, így nevezik a házasság előtti viszonyt. És hozzák a szülői beleegyezést, a szükséges papírokat a házassághoz, ami alapján megadjuk a felmentést... Danes Albert, a Nyírmihálydi Általános Iskola igazgatója mondja ezeket. Hangjából érezzük, nem újdonság számára az iskolapadból megszöktetett 12—13 éves menyasszony, asszony esete. Valóság, amivel szembe kell nézni és tenni kell ellene. Cigánygyermekekről van szó, akikkel más községben is előfordulnak hasonlók. Nyírmihálydiban azonban gyakori, mert csaknem minden ötödik iskolai tanuló cigány. — Ne kallódjon el egy sem Az iskolaigazgató szavaiból kiderül, érzik, értik a sajátos gondokat, és nem tartanának célszerűnek valamilyen, külön cigányok- tatási tevékenységet. A legfontosabb tennivalónak tartják, hogy megállítsák a tantestület folytonos cserélődését. Az utóbbi harminc évben hetven-nyolcvan nevelő fordult meg a faluban, több-kevesebb időt töltve Nyírmihálydiban. Minden évben két-három nevelő ment tovább, más községbe. Most is van hiányzó pedagógus, a sikertelen pályázati hirdetések már-már fásultságot okoznak. Az idén már nem hirdették meg az üres állást. De nem mondtak le a hiányzók pótlásáról, pályázaton kívül személyesen keresik az új társakat. — Ha erősödik a tantestület, megbirkózunk a tennivalókkal — folytatja Danes Albert. ö jövőre jubilál, ekkor lesz harminc éve, hogy kinevezték igazgatónak. Szívós ember, nem hajlandó elfogadni az elhangzó érvet: Nyírmihálydi a világ vége. Földrajzilag nincs rosszabb fekvése, mint a többi falunak — erő- sítgeti. Van orvos, gyógyszertár, művelődési ház. Debrecen harmincegynéhány kilométer, vonattal jó egy óra. Nyírbátor itt van a szomszédban. A gazdálkodás is fejlődik Fordul az élet Mihálydiban Is. Eddig a falu lakóinak kétharmada a szakszövetkezet tagjaként kereste megélhetését, egyharmada a tsz-ben. Nemrég egyesült a szakszövetkezet és a tsz. A gazdálkodásban is előrelép a község, ez később éreztetni fogja a hatását. Valószínű abban is, hogy vonzóbbnak találják majd a pedagógusok. A falu leveti a régi gúnyát, lezárul a tanyavilág a még ítt-ott továbbélő kiscselédélet, és a gyermekkezekbe végre a könyv, füzet, ceruza kerül kapa helyett. — Arra törekszünk, hogy egyetlen jóképességű tanyai gyermek se maradjon tanulatlan — folytatja az iskolaigazgató. Ezért iétesítetA tábor új ruhába öltözött. Nem olcsón — tizenöt millióba került. Pompás ékszer a stadion. A zöld gyepet körülfollya a vörös salak. Nagyszerűek a kórszerű épületek is: a hat' vanszemélyes téli, és a százhúsz helyes nyári szállás. A régi kis pavilonok is hűséggel szolgálnak. Ök sem maradtak lakatlanok. Szép a sóstói KISZ-vezetőképző tábor. No de, ahogy az embert, a tábort sem a ruha teszi... Gyanakodva szemlélgették a kapusok a szürke hasú fellegeket. Fölcsillant a szemük, amikor közeledett a „váltás”. Az őrök elmentek, az őrök leültek. A táborban rend van. Csend már kevésbé — de hát hogy is lehetne? Kétszázötven tizenhat-tizenhét éves fiú és lány lakott benne a múlt héten — egy turnus a sok közül. Az ország több megyéjének-vá- rosának képviselői, KISZ-titkárok középiskolákban, szakmunkásképzőkben. Vezetői továbbképzésen vettek részt — vezetni tanultak. . Az együtt tanulás, élés, munkálkodás és szórakozás — azaz a közösség élete — nem egyszerű dolog. A középiskolai KISZ-titkárok — akiknek talán a legnehezebb a dolguk, mert magukkal egyívású társaikat szervezik- vezetik — még csak kóstolgatják a vezetés tudományát. ízlik nekik. Elég volt néhány órát kint tölteni a vezetőképző táborban ahhoz, hogy rájöjjek: nem holt tőke az ide befektetett pénz. — A mi kollektívánk pillanatnyilag az aktívakövetelés szakaszában él — hangzott a számomra különös kijelentés Osváth Klára, a nyíregyházi Vasvári KISZ-titkárának szájából. — Ez annyit jelent, hogy az „összeverődött” csoport fejlődött: túljutott azon a szakaszon, amikor a vezető irányít-követel, és most már a csoport aktívabb része a hangadó — a jó értelemben! Az lesz az igazi, ha elérjük a közösségi követelés szakaszát. Vagyis, ha mindenki egyformán aktív lesz... — A kiselőadásnak beillő magyarázatot Szakács Zsuzsa, a mátészalkai Esze Gimnázium titkára adta. A körülöttem ülők helyeslőén bólogattak. Ezt mindannyian tudják. Ezek a fiatalok néhány perccel azelőtt úgy tek Mihálydiban a környékbeli tanyák felsőtagozatos gyermekeinek diákotthont. A gondhoz gond társul: nemcsak a jóképességű gyermekeknek kellett helyet adni, hanem a majdnem félanalfabétáknak, az eimaradozók- nak is. A szívósak maradtak Hallottuk egy kisfiúról, — Nagy János a neve, az Encsencshez tartozó Sőreföldön .lakik, másodikos —, nyele kilométerről kéjjé ti volna bejárnia az iskolába. A tsz egy'étiért gyermek mindennapos szállítását nem váilál- h'atta. Megoldás, bekerült a nagyok közé a diákotthonba. A diákotthon Benjáminja lett, s mint a kisebb testvérről úgy gondoskodnak a nagyobbak. A kislányok az ingét, a ruháját is kimossák. Jól halad, ember lesz belőle... — Nézzen ki az ablakon — Invitált az igazgató. — Nem lát semmit, csak üres földet. Szeptembertől már ké* új tanteremben itt tanítani fogunk. Társadalmi tervező készíti a tervet a népfront révén. Mi pedig megépítjük. Sokáig más községekbe, fújta innen a szél a nevelőket — töprengünk a mihálydi iskolában, de a szívósak megragadtak és végzik a dolgukat, hogy ne keljenek nászútra 12—13 éves gyermekek az iskola padjaiból, hanem tanuljanák, ne kallódjon el egyetlen tanyasi, falusi gyermek, a holnap egyetlen munkása, mérnöke, képviselője— Páll Géza tábort ültek le mellém, hogy szem ükben-kezükben még ott vibrált a zene, a taktus. Láttam őket felhevülten tapsolni, énekelni, kiáltozni a Bojtorján együttes előadásán. Ott azok a tizenévesek voltak, akiket oly gyakorta emlegetnél: az idősebbek. Es most mások lennének? Komolykodó ifjoncok, akik megrágatlanul visszaadják a lenyelt tananyagot? Nem hinném! A közösség tudományos szintű meghatározását rögtön az élmények követték. Az éb4 reszlő gyanánt reggelente felrikkantó mikrofonkakas, a torna pattogó zenéje, a közöá éneklések, az őrszolgálat, a nagy nevetések. ‘A közösség életének színes mozzanatai. Aztán minden átmenet nélkül a szocialista demokrácia került szóba, meg a pártkongresszus, meg... — Kultúra-művészet— — Pedagógia... — Szervezés- és vezetéselmélet... Vagyis a délutánonként sorra kerülő. Önképzőkörnek nevezett foglalkozások témái. Amelyekről szívesen és lelkesen beszéltek. Mindenki maga választhatta, melyik témához csatlakozik. Hallottam őket vitázni. Érvek c* ellenérvek csattantak, példák és tapasztalától«. Szinte hajbakaptak egy-egy kijelentésen, s hévvel védték álláspontjukat. Hogy igazuk volt-e? Azt hiszem, teljesen mindegy. Közben szemük egy percre sem komolyodott el — csak szavaik. Maradtak, akik voltak: okos és vidám fiatalok. Tudom! Ök egy bizonyos „felsőbb” réteget képviselnek. A nagy többség nem ilyen — mondhatják, — mit ér hát az ő okosságuk és vidámságuk... Nagyon sokat. Ott, a táborban tanultam a választ. Egy-egy közösségben a vezetői tekintély időszaka után az aktív tagok véleménye a mérvadó. És minél több az aktív fiatal, annál előbb valósulhat meg a „közösségi követelés” ideje. Nem holt tőke a tizenötmilliós új ruha a KISZ-táboron. Többszörösen megtérül, bőven kamatozik. Ezekből a vezető fiatalokból előbb- utóbb fiatal vezetők lesznek— Tar na völgyi György Nem a ruha teszi a —
