Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-21 / 144. szám
1975. Június 21. KELET-MAGYARORSZAO 3 Gazdaságpolitika A MOSTANI ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELÖ-jelölő gyűléseken sok szó esett gazdasági, gazdaságpolitikai kérdésekről. Az előadók ismertették az országos és helyi fejlődés tényeit, elemzően szóltak a gondokról, az elvégzendő munkáról. A sok ezernyi felszólalásban is elhangzott megannyi észrevétel, javaslat, megvalósítandó elképzelés. Bizton mondhatjuk: a jelölő gyűlések fórumai voltak a gazdaságpolitikának is; hasznos gondolatokkal, helyénvaló bíráló megjegyzésekkel. okos javaslatokkal gazdagították közéletünket. Most már a tapasztalatokat összegező népfrontbdzott- ságok feladata, hogy az ésszerű javaslatokat — beillesztve a képviselők választókerületi és országos tevékenységébe — a megvalósulás útjára tereljék. Csaknem két évtizedes tapasztalatok bizonyítják, hogy a népfrontpolitikának, a népfrontbizottságok munkájának mennyire fontos része a gazdaságpolitika ismertetésével, a jó végrehajtás módozatainak keresésével kapcsolatos tevékenység. Ez idő alatt vált gyakorlattá a község- és városfejlesztés, a szövetkezeti mozgalom, a tanyák, a puszták, az aprófalvak és újabban a környezetvédelem témáinak napirenden tartása. Néhány ötéves tervidőszak igazolja a népfront társadalompolitikai szerepének hasznát mind a helyi, mind az országos tervcélok kimunkálásában és a tervek valóraváltásában. Erről a népfront 1972. áprilisában megrendezett V. kongresszusa így fogalmazott: „Gyakorlat által igazolt meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a társadalmi-politikai mozgalom ereje pozitívan hat vissza általában a gazdaságolitika kialakítására és megvalósítására, közvetlenül pedig az emberek és környezetük gazdasági gondolkodására.” PÉLDAKÉNT EMLEGETHETJÜK azokat a gazdaságpolitikai fórumokat, amelyeket a megyei, városi, kerületi, nagyközségi népfrontbizottságok az utóbbi egy év alatt rendeztek. E fórumokon úgyszólván gazdasági életünk minden kérdése terítékre került. Nemcsak olyanok, amelyek sikereinket példázzák hanem a gondokat okozó, fejlődésünket, életünket nehezítő, sok embert bosszantó, idegesítő jelenségek is. És az egyszerű vitatkozásokon túllépve keresték — kereshették — a megoldás módjait, mert — miként egész politikai életünket — a gazdaságpolitikát is mind jobban áthatja az együttgondolkodás, az együttcselekvés eszméje. Gazdaságpolitikánk szerves része a. népfrontpolitikának, s ennek megfelelően a mozgalom bizottságai mint életünk legtermészetesebb mindennapi jelenségeivel foglalkoznak gazdasági, gazdálkodási kérdésekkel. Meg sem kerülhetik e témákat, hiszen ahol együtt van 10—20 ember, vagy százak jelennek meg egy ösz- szejövetelen az érdeklődés jó része gazdasági kérdésekre irányul. Törekvése is politikai életünknek, hogy felkeltsük az emberek figyelmét és minél tájékozottabban alkossanak véleményt, kovácsoljanak terveket. A párt XI. kongresszusa újabb biztatást adott a népfrontmozgalomnak a gazdaságpolitikában való minél aktívabb részvételre. A legnagyobb figyelmet most a IV. ötéves terv sikeres befejezése érdemli, hiszen következő tervünknek ez képezi a legjobb alapját. A népfrontbizottságok soron levő feladata tehát minél szélesebb körű figyelemébresztés tervgazdálkodásunk időszerű kérdései iránt. A helyi és országos tervek egyaránt a népfront fórumaira kívánkoznak, mert a gazdasági élet összefüggő folyamataiban nem lehet elválasztani a részt az egésztől, vagy megfordítva. HELYESEN TESZIK a népfrontbizottságok, ha az eddigi gyakorlatnak megfelelően továbbra is arra törekednek, hogy összejöveteleiken ott legyenek és hallassák hangjukat a munkások, a szövetkezeti parasztok, értelmiségiek, a lakosság más rétegei; a gazdasági kérdésekben jobban járatos vezetők és a mindennapi élet egyik-másik részletét érzékenyebben ismerő honpolgárok. A cselekvésre ösztönző meggyőzés, az önálló gondolkodásra képessé tevő meggyőződés erősítése a népfront gazdaságpolitikai tevékenységének legfontosabb eleme és célja. H. L. — Szakfelelősök, főágazat- vezetők nem sajnáltunk egy fél napot mindenre kiterjedő tanácskozására, a feladatok egyeztetésére fordítani. Tudja mindenki a maga, az aratással is összefüggő feladatát. S ami fontos: becslésünk szerint a tervezett termés meglesz. Búzából 32 mázsa hektáronként. Érdekünk, hogy lehetőleg egyetlen szem gabona se vesszen kárba. — Az ágazatvezetők munkaterületükön, a tagsággal egyetértésben osztották el a tennivalókat. Név szerint ki mit csinál, miért felelős aratáskor. A kombájnokkal nyolc aratópár megy. A legképzettebb, legtapasztaltabb traktorosok, gépészek. A magszállítást négy Zetor tizenkét pótkocsival és négy IFA-tehergépkocsi végzi. Kijelöltük a bálás szalma be- takarítóit, és a terményrakodáshoz — szükség esetén a forgatáshoz — az embereket. Nincs akadálya két szárítónk működtetésének. Óránként 30 mázsa gabonából távolítják el a nem kívánt nedvességet. Az úgynevezett „nehéz gépeket” tarlóhántásra, másodvetések végzésére állítjuk. Itt fontosnak tartjuk eleget tenni a tagság olyan kívánságának, hogy igény szerint juttassunk a háztáji gazdaságoknak tarlórépának területet. A gépszemlénk határideje: június 21. Minden különösebb izgalom nélkül várjuk. Bízunk gépparkunk jól képzett, megbecsült szakembereiben. Saját érdekünkben teszünk meg mindent a tűzés balesetvédelmi eszközök készen tartásáért Ennek megE Névre szólóan ^ Nehéz gépek 61 Gépszemle fi Kulcshelyek felelően szervezzük és tartjuk a balesetvédelmi oktatásokat is. — ügy számítunk — még néhány kellemetlen napot is figyelembe véve —, július 25-re befejezzük az aratást. Nem lesz könnyű, jól tudjuk. Az időjárás „gondoskodott” róla — a termény összekuszálásával, lefektetésével —, hogy ne bízzuk el magunkat. Ezért kell fokozott szervezéssel, lendülettel kezdenünk az aratáshoz. S mindezt úgy, hogy az egyéb időszaki munkák — kertészetben, gyümölcsösben — se maradjanak el. Sok tekintetben megnyugtató, hogy az aratás főbb posztjait, mint a kombájnolást, szállítást, szárítást és bálázást szocialista brigádok, vagy brigádtagok végzik. ' - - ■ A.B Tűzveszély Nyolc tűz keletkezett megyénkben a tavaly! aratás ideje alatt. Közel kilencvenezer forintos kárt okoztak a lángok az öngyulladásból, elektromos hibákból vagy más okból meggyulladt terményben gépben. Közeleg az idei aratás kezdete. A különféle új típusú gépek, szárítóberendezések számának növekedése, az alkalmazott technológiák változatossága fokozott figyelmet követel: a tűz percek alatt megsemmisítheti a megtermelt javakat. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya és a tüzoltóparancsnok- ság közös felhívással fordult minden egyes mezőgazda- sági üzemhez. A felhívásban a betakarításban részt vevő dolgozók tűzvédelmi oktatásától a helyes tarlóégetésig sokféle megelőzési rendszabályt ismertetnek. Kazalozási tervet kell készíteni jó előre; csak megfelelő tűzoltókészülékkel ellátott gépek vehetnek részt az aratásban; a vasutak mentén iábon álló gabonát őrizni kell az esetleges szikrák, kidobott cigaret- tavégek veszedelme ellen; tarlóégetést csak szabályos helyen, szélcsendben szabad végezni. Külön felhívják a figyelmet a szárítókra. Az ilyen és ehhez hasonló feladatokat nem jóindulatú tanácsként közli a tűzoltóság a betakarításban résztvevőkkel — a Belügyminisztérium tavaly augusztusban kiadott rendelete kötelez mindenkit ezek megtartására. (tgy) NAGYHALASZ Aratásra készen A megyében a nagyhalászi Petőfi Tsz az egyik olyan gazdaság, ahol a legtöbb az aratni való. összesen mintegy ezer hektár. Hogyan tervezik megoldani a nagy feladatot? — kérdeztük Fekete János főagronómustól. Közművesítés Mester és tanítványa GávaTencsellőn Nagy munkához kezdett a tanács Gávavencsellón: öt év alatt megvalósítják a közös igazgatás alá tartozó három település teljes közművesítését. A vencsellői részen ez már több éve megtörtént, a gávai rész vízellátását azonban az egyesülés előtt nem tudták megoldani. A nagyközségi gazdálkodás keretében azonban most lényegében minden lakóházhoz eljuttatják a vezetéki vizet. Balsán is korábban tervezték a vezetékes vízellátást, de a tervek csak most válhatnak valóra. Először eg} ideiglenes vezetékkel a fő hálózaton az utcai közkifolyókhoz vezetik a vizet. • A következő középtávú terv idején kerül sor a végleges megoldásra, amikor minden egyes házhoz eljuttatják a vezetékes vizet. Nagy áldozatot is hoznak: a korábbi nem eléggé körültekintő építkezések miatt sajnos most jelentős útfelbontásoK- kal, sok pluszköltséggel tudják megoldani a vízvezetékhálózat kiépítését. A Kemecsei Állatni Gazdaság gépműhelyében Hegedűs Ferenc mester mellett sajátította el a gépszerelő szakma minden fogását Kertész Mihály ifjú szakmunkás. A két kolléga most már együtt végzi a gépek javítását. (Elek Emil felvétele) Találkozás P óth István, a valamikori summás, akarata- szorgalma révén elvégezte az egyetemet, s a megye egyik jelentős gazdaságának az igazgatója lett. Arra volt a legbüszkébb, hogy olyan fiatalokat nevelt, akik hamarosan a fejére nőttek. Szakmai körökben többször szó esett valamelyik ördögfiókájáról: „Nézzétek csak a Hetei Palit. Ki gondolta volna, hogy igazgató lesz.” Póth erre így válaszolt: „Mit csodálkoztok? Jó tanítómestere volt.” Ha meg az egyik államtitkár neve került szóba, mosolygott. Elmesélte, fiatal gyakornokként nála kezdte. Egyszer külföldi tapasztalatra küldték Póthot. Tanulmányozza külhonban az újfajta almatermesztési eljárásokat. Megörült, amikor a repülőtéren összetalálkozott Hetei Palival. Egymás mellé ültek a gépmadárban, fogadásokon. Kettejüket mindig együtt látták. Hetei jól ismerte korábbi igazgatóját. Tudta, hogy súlyos betegséggel bajlódik. Néha-néha dörzsölgette a lábát az öreg, fájlalta szíve környékét. Semmi az egész, így szokta, majd elmúlik öcsém, mondogatta, amikor Pali érdeklődött. Elmúltak a fájdalmai. Vicceket mesélt a többieknek. A* egyik látogatáskor hirtelen rosszul lett. Elsápadt, úgy érezte, kimegy ereiből a vér, s zuhan, zuhan a nagy semmibe. Csak any- nyit érkezett mondani, „Palikám fogj meg, mert elesek”. Hetei Pali tudta, komoly lehet a baj. Óvatosan, szinte mozdulatlanul cipelte a nagydarab embert az úton, egészen a kórházig. Az öreg Póth érezte, jó kezekben van. Ez biztonságot kölcsönzött neki. Míg Pali lassan eljutott vele a kórházig, míg felvitte a lépcsőn, míg óvatosan az ágyra helyezte, végiggondolta, mit is tett ő ezzel a fiúval. Kibuggyantak a könnyei. Kérte Palit, legyen mellette, hogy ha valami történnék vele, ő értesítse a feleségét, a családját. Pali nyugtatta: minden úgy lesz, ahogy kívánja. Erősítette benne a reményt. Ne féljen, nem lesz semmi baj. Múló rosszullét az egész. Ezt a klímaváltozás okozza csupán. Elmúlik. Az orvosok megvizsgálták. Mozdulatlanul kell feküdnie. Pihenésre, hosszabb kikapcsolódásra van szüksége. Egyelőre repülőgépre nem ülhet. Hetei Pali napokig őrizte Póthot. Alig mozdult ágya mellől. Néhány nap múlva Póth állapota javult. Szorongatta az ágya mellett ülő Hetei Pali kezét. Soha nem felejti el, amit érte tett. Könnyezett, s olyan dolgot mesélt el Palinak, ami talán örök titok marad, ha ez az eset nem következik be. „Bocsáss meg nekem Pali öcsém, bocsáss meg”, ismételgette. Pali nem értette, miért kellene neki megbocsátani. És akkor Póth elsorolta, hogy amikor tőle a gazdaságból eltávozott Hetei Pál, miután letelt a gyakornoki ideje, ő olyan jellemzést adott róla, hogy alkalmatlannak tartja vezető posztra. („Nem tud bánni az emberekkel.”) Rosszul, nagyon rosszul ítéltelek meg. Kérlek ne haragudj rám. Hetei Pált meghatották az öreg könnyei. „Nem tudtam volna megnyugodni. Sokszor kerestem az alkalmat, hogy. egyszer mindezt elmondjam neked. Eddig nem jött ki úgy a lépés.” Póth István ott maradt, Hetei Pali hazajött a delegációval. Két hónap múlva meggyógyulva repülőgépre ült az öreg Póth is. Itthon egy meghívó várta. Ünnepségre hívta Hetei Pál igazgató: az általa vezetett gazdaság elnyerte a kiváló gazdaság címet. A levélben volt egy díszes meghívó is. Hetei Pál, a „tanítvány” küldte, kérte Póthot, vegyen részt — a doktorrá avatásán. Farkas Kálmán
