Kelet-Magyarország, 1975. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-20 / 143. szám
« ( Újdonságok KELET-MAG YARORSÉÁG »7S. ffiithw fc* * ^ """ ' 1 ■ ■ ...........» ..............■ ■■■■■■■■ ■■■IHM« ■»■■■■■............. .. ........... .....■■—■■■■■ ■■-■■■n Tudományos kutatások *$* Tapasztalatcsere a mezőgazdaságban i A tíszavasvári Bessenyei Termelőszövetkezet burgonyaföldeit permetezéssel védik a burgonyabogár ellen. (Gaál Béla felvétele) Fehérjetermelés a földeken Hazánk mezőgazdaságilag művelt területeinek csaknem kétharmadán — mintegy 4.3 millió hektáron — takarmányt termelünk. A minden évben megtermelt takar- mánytápértéknek azonban több mint a fele elvész, illetve nem hasznosul. Különösen vonatkozik ez a takarmányban levő, könnyen elbomló fehérjékre és vitaminokra».. arneJ.Vék JTteemen- tése fontos tartalékokat tár*, hat fel a hazái „fehérjecsatában". A „szánagyártás" látszólag nem bonyolult művelet: csak le kell kaszálni és egyenletesen meg kell szárítani a fűszálakat, virágokat, apró leveleket. Néhány nap alatt az egész művelet lebonyolítható. Csakhogy ez a technológia korántsem ésszerű. A fűszálak ugyanis lassan száradnak. Mire kellő mértékben elveszítették nedvesség- tartalmukat, a virágok és a levelek már régen túlszáradtak, elfonnyadtak. A túlszá- rodás okozta súlyveszteség mintegy öt százalékot tehet ki, tehát nem lebecsülendő mennyiség. A kaszálók zöld termésének veszteség nélküli betakarítása a következőképpen oldható meg. A traktorra kapcsolt gyorskaszáló nyomában egy zúzógép halad, amely kisajtolja a fűszálak nedvességtartalmát. Később a traktorral vontatott - rendforgató megforgatja a lekaszált és kipréselt rendeket, s ezután néhány napos természetes száradás következik. Majd újra megjelenik a traktor, ezúttal egy gyűjtőpréssel maga mögött, mely felszedi a rendeket és menet közben kb. 20 kg súlyú bálákba préseli a szénát. A „szénagyártásnak” ez a komplex gépesítésű módszere negyedére csökkenti a munkaigényt és ötödére a korábbi veszteségeket! Az sem lebecsülendő előny, hogy a zöld növény karotin- tartalmának 60—80 százaléka is megmarad a kész szénában. A legnagyobb vetésterületet elfoglaló kukorica tápértéke a teljes érés bekövetkezésekor éri el a maximumot, és ez a tápérték a levélben, szárban, csutkában és szemben együtt van. Az elterjedt gyakorlat azonban az, hogy csak a szemet hasznosítják, ami a tápérték 40—45 százalékát tartalmazza. A levél, a szár, a csutka elszárad, beszántják, illetve eltüzelik — tehát elvész. Hasonló nagyságú a szálas takarmányok vesztesége is a betakarítás alatt. Létezik egy olyan betakarítási mód — a forrólevegős gyorsszárítás —, amellyel a megtermelt tápértéknek kb. 96 százaléka megmenthető, és az állatokkal feletethető. Nincs túlzás abban, hogy a forrólevegős szárítás elterjedése forradalmasíthatja a takarmánykészítést, mert lehetővé teszi, hogy a takarmányok termelését tápértékben kifejezve megkétszerezhessük ! A kukorica egyébként veszendőbe menő részeiből foriole vegős szárítással zöldkukoricalisztet készítve az egész kukorica-tápérték hasznosítható. A lucernaliszt készítése még azzal az előnnyel is jár, hogy a takarmány fehérjetartalma 18—25 százalék lesz, a széna egyébkén ti 10—V2 százalékos fehérjetartalmával szemben. Az elmondottakban a megtermelt takarmányban levő tápanyagoknak közvetlen módon való megmentéséről volt szó. Ebben az esetben csak azzal a tápanyagmeny- nyiséggel gazdálkodhatunk, ami eleve adott a növényben. A tudósok már régen törik a fejüket azon, hogy miként lehetne — akár közvetett módon is — fokozni, dúsítani a takarmánynövények, vagy a kész takarmányok tápanyagtartalmát. Az utóbbi évek kutatásai nyomán bebizonyosodott, hogy a kérődző állatok fehérjeszükségletüket csak fehérjeszerű nitrogénvegyületek révén is fedezni tudják. Ez szülte az ötletet, hogy e nitrogénvegyületeket rá kell permetezni a legelőfűre. hozzá kell adagolni a kész szilázshoz, vagy hozzá kell keverni a zöldtakarmányhoz és azzal, együtt silózni. A silógödör felbontásakor a friss szilázsban levő nagy meny- nyiségű tej-, illetve ecetsav igen jól megköti a hozzáadott vizes ammóniaoldatot, és így az állatok részére jói értékesíthető szervés am- móniumsók képződnek. He viszont a silózás előtt kar- bamidot vagy szervetlen ara- móniumsókat adnak a zöldanyaghoz (0,4—0,6 százalék karbamidot, vagy 1,0—1,2 százalék ammóniumbikar- bonátot), jó minőségű, több mint 2 százalék nyersfehérje tartalmú silókukorica- szilázs állítható elő. A silózott takarmányokkal kapcsolatban újabban a kutatásoknak egy újabb irányzata jelentkezett, amely az állatok táplálékát ízletesebbé tevő módszereket keres. Szovjet tudósoknak olyan baktériumokat sikerült felfedezniük. amelyek a darabos, silózott takarmányokban szétbontják a bonyolult szénhidrátokat, és savanyítással ízletesebbé teszik a táplálékot az állatok számára. Ezen a módon egyébként a takarmányok vitamintartalmának feldúsítása is elérhető. Az eredmény: a tehenek tejhozamának jelentős fokozódása. Csomagolni is tudni kell Érdekesen frja le tapasztalatait 'Hammer József, a HUNGAROFRUCT tájékoztatójának most megjelent új- számában. A szerző egy hónapig volt exportátadó a Komárommal szemközti csehszlovák határállomáson. Sturovóban. Ezalatt igen sok problémát okozott a mándoki, nyírbátori, baktalórántházi, ho- dászi és nagydobosi ÁFÉSZ- ek szállítmánya, mert hét sor ládájukkal annyira tele volt a vagon, hogy az átvevők nem tudták megvizsgálni az árut. A csengeri almaszállítmánynál hiányzott a vasúti mérlegelési jegy és a jelzett súly nem felelt meg utánmérésnél a valóságnak, összedőlt ládákkal érkeztek a MÉK Mandokon feladott vagonjai, és a nagydobosi termelőszövetkezet szállítmánya. A leírt megfigyelések jóindulatú figyelmeztetésnek tekinthetők, fnert — mint a szerző leírja — az átvételnél és a minősítésnél ezek a látszólag apró tények jelentősen befolyásolják az átvevő partnert, ami megmutatkozik a minősítésnél is. Márpedig a jó minősítés a szállítóegységek anyagi érdeke is. Hogy mennyire, arra érdemes megemlíteni egy jó példát. Egy állami gazdaság úgv rakodott, hogy egy vagonjába jutott Extra és Export A minőségű alma is. De gondosan elkülönítették hullámpapírral a kétfajta minőséget. Az átvevő bólintott és elfogadta a gazdaság minden adatát, mert aki ilyen gondosan és pontosan csomagol, annak az adatai is megbízhatók. (gnz) KERTBARÁTOK TANÁCSADÓJA Zöldmunkák a homoki szőlőkben A zöld-munkákkal közvetlen hatást gyakorolunk a tőke kondíciójára, termékenységére és a termés minőségére. A zöldmunka olyan lehetőség a termesztő kezében, amellyel irányítani tudja a szőlőtőke életét. Az irányítás közvetlen hatása a hajtások növekedésében. a fürtök minőségében nyilvánul meg, de jelentkezik a termőrügyek kialakulásában és a , tápanyagok raktározásában is. De nem lebecsülendő a közvetett hatás sem, mely a tőke szellősebbé, nápfényesebbé és áttekinthetőbbé tételével a gomba- és rovarkártevőik elleni könnyebb és eredményesebb védekezést biztosítja. A hajtAsvAlogatás A múlt heti tanácsadóban a hajtásválogatásnak a tőkekialakítás szakaszában (1—3 éves korban) való fontosságáról írtunk. Ezt a munkát érdemes a termő szőlőtőké- -ken is elvégezni. Ez az első zöldmunka a metszés kiegészítője. Mindazt, amit metszéskor helytelenül cselekszünk, a válogatással még jóvá tehetjük. Célja, hogy a felesleges hajtások eltávolításával tápanyagot takarítsunk meg és egyben szellősebbé tegyük a tőkét. Jelentősége különösen a homoki fejművelésű szőlőkben van, ahol többé-kevésbé elült és pusztuló tőkefejekből, vagy az alsóbb tőkerészekből a fattyú- és nyakhajtások gyö- kértörz-séből eredő sarjhaj- túsok tömege jelenik meg. Megválogatásuk, ilietve eltávolításuk elsőrendűen fontos és el nem hanyagolható feladat • 1 1 A hajtásválogatás idejét jól meg kell határoznunk. Korai válogatás esetére a fürtkezdemények még nem láthatók jól, tehát nehéz a termőhajtásokat kiválasztani, ugyanakkor a rügyek egy része még nem is fakadt ki. A kései zöldválogatásnál a megerősödött hajtások eltávolítása körülményes, és nehezen gyógyuló sebeket ejtünk. Leghelyesebb akkor válogatnunk, amikor a hajtások zöme 15-—20 cm-re megnövekedett. A munka végrehajtása során az alkalmazott tőkeművelés és metszésmódhoz, a tőkék korához és a fajtához kell igazodni. Az első feladat a fölösleges meddő hajtások eltávolítása. Csupán az ugar- és biztosítócsapokon hagyjunk meg szükséges számú meddőhajtást. A gyökér- törzsből feltörő fattyúhajtás meghagyásáról csak abban az esetben lehet szó, ha új tőkefej kinevelésére szánjuk. Arra kell törekedni, hogy a tőkefej peremén egyenletesen elosztva helyezkedjenek el a hajtások, és a tőke belseje szellős, világos legyen. A hajtásválogatással az asszimiláló lombfelületet le- csökkentjük. Ha ezt túlzott mértékben tesszük, rontjuk a termés minőségét, cukortartalmát, de nem marad tápanyag a raktározódásra sem. Gyengül a tőke fagyellenál- ló-képessége is. Mennyi hajtást neveljünk ezek szerint a tőkén? Annyit, amennyinek levelei jól táplálják a tőkét, de amellett képesek a fajtára jellemző vastagságú vesszőt is. kifejleszteni. Karós támaszú fejművelésű tőkén kevesebb (8—42) haj_tf^t_ hagyjunk meg^' rrtint a huzalos támaszú magas művelésű szőlőn. A KÖTÖZÉS Tudjuk, hogy a fiatal kö- tözetlen hajtásokat a szél könnyen letöri, a földön fekvő hajtások gátolják a közlekedést és a munkát. A pe- ronoszpórától lehetetlen a termést megvédeni, A kötözés módja, gyakorlatilag a támrendszer függvénye. A gyalogművelésü szőlőben általában elég egyszer kötözni, és a későbbiekben a hajtásokat egyszer eligazítani. A karótámaszú szőlőben rendszerint háromszor kötözünk. Az első kötözést, az aggatást, az első permetezés után, akkor kell végeznünk, amikor a hajtások 40—50 cm hosszúak. A második, harmadik kötözést a hajtások növekedésétől függően hónalj ázással illetve csonkázással, egybekapcsolva hajtjuk végre. Az első kötözésnél a laza, majd a többinél az egyre magasabban és szorosabban alkalmazott kötözéssel elérhetjük azt, hogy a hajtások alul dongaszerűen kiszélesednek, tehát a tőke belseje szellős marad, felül pedig a hajtások jól odasimulnak a karóhoz és megfelelő tartóst biztosítanak. A huzalos tám rendszerű szőlőnél a hajtásokat egyenként, legyező alakban kötözzük ki a huzalhoz. így * napfény jobban éri a leveleket. A kötözést kiiktathatjuk, ha huzalpárokat alkalmazunk. Két huzalpár 30— 30 cm-re egymástól, jól megfelel e célnak. A hajtásokat kötözés nélkül behúzzuk a. huzalpárok közé. 4 ÉT'W Műk f. -. Inántsy Peren* Az uborka termesztése, betakarítása ta uborkát 3—5 naponkénti szedéssel. A nem használható torz alaknakat is szedjük le, mert ez késlelteti a tövet a terméshozásban. Az uborkát körömmel vagy késsel vágjuk le a ■ hajtásáról. Vigyázzunk arra, hogy a töveket össze ne tapossuk. Vödörbe, vagy rekeszbe szedjük, szállítás előtt a szabvány szerint osztályozzuk. I. osztály: kocsánnyal szedett, ütődéstől mentes. Nem lehet keserű ízű és örege«;; 5% II. osztályú árut, 5% méreteltérés a II. osztályú-, ból megengedett. II. osztály: az uborka felületének 5%-ig, összesen 1® súly °o-ig van minőségi engedmény. Ilyen mennyiségű uborka lehet foltos, kissé üreges, szabálytalan alakú, 5° o méreteltérés a mellette levő osztályból megengedett ' t \ Karádi István A szőlő védelme Az elmúlt hetekben az uborka termesztése a házikertekben fokozatosan növekedett. A Nyírbélteki ÁFÉSZ pl. 80 vagon, a gávavencsel- lői pedig 20 vagon uborka termesztésére kötött szerződést a kistermelőkkel. Az uborkát a konzervipar dolgozza fel jelentős meny- nyiségben, amelyet főleg másodnövényként termesztenek. Az uborka sok tápanyagot kíván, ezért ha tehetjük részesítsük a talajt istállótrágyázásban. Az uborkának jó köztesnövénye a kukorica, amelyet a szél irányával merőlegesen vessünk, 10 m-es sortávolságra. Az uborka javasolt sortávolsága 100 cm, a tolávowé 20—30 cm. A vetés mélysége 2—3 cm legyen. Az így elvetett meg 4—5 nap alatt kikel. Az uborka gyökérzete a talaj felszínéhez közel helyezkedik el. Ennek következtében kis adagú, 30—40 mm-es öntözést kíván a te- nyészidő alatt 4—5 alkalommal. Másodnövényként való termesztés esetén célszerű a területet vetés alatt öntözésben részesíteni. A túlön- tözésré ügyeljünk, mert a növény a levegőtlen talajban kipusztul. Párás,, nedves környezetben a gombabetegségek jelentős kárt okozhatnak. A védelmezést réztartalniú és rézpótló szerekkel végezzük. Áz uborka szedésének ideje a felhasználás módjától függ. A csemege- és ecetesuborkának 3—9 cm hosszú- ságúakat szedünk. Vizes és kovászos uborkának a teljes kifejlődés előtt, saláta uborkának pedig a teljes kifejlődéskor szedjük a termést. Szedését rövid időközönként meg kell ismételni. Csemegeminőséget 2 naponkénti szedéssel tudunk elérni. A viza* uborkát kb. 3. a suláAz időjárási tényezők jelenlegi alakulása, vagyis a gyakran átvonuló helyi záporok és az ezzel párosuló aránylag magas hőmérsékleti értékek hatására rendkívül kedvező feltételek jöttek létre a szőlőperonoszpóra járványszerű elterjedéséhez. Felvételezéseink során is mind több helyen észleljük a betegség jellegzetes tüneteinek levélen történő megjelenését és rövidesen számíthatunk az első fürtfertőzések bekövetkezésére is. Éppen a fenti tényezők miatt ismételten felhívjuk a házikert-tulajdonosok figyelmét a szőlőperonoszpóra elleni permetezések rendszeres és következetes végrehajtására. Különösen a termést közvetlenül veszélyeztető fürtperonoszpóra-fertőzések megakadályozására kell törekedni, indokolja ezt a házikertekben elterjedtebb csemegeszőlő fajták fokozott peronoszpóra-fogékonysága is. A növényvédő szerek forgalmazásának figyelembe 'vételével védekezésre a szerves hatóanyagú Zineb 3.3° «- os használatát, illetve virágzás végétől kezdődően, vagy fürtfeftőzés észlelésekor a réztartalmú RézoXikloiid 50 MUB. Cobox, vhmm Cowastol 0,5%-os permetilevét javasoljuk felhasználni. Ködös, párás éjszakák után nagyon hatékony — főleg fürt- Deronoszpóra ellen — a Badacsonyi rézmészporral történő porozás is. Természetesen a szőlőpe- ronoszpóra mellett továbbra is ügyelni kell az egyéb, kevésbé veszélyes és esetenként jelentkező szőlőkáro- sítók elleni védekezésre is. így a megyénkkel szomszédos Tokaj-hegyalja körzetéből jelzések érkeztek a szürkepenész fürtvirágokon történő fellépéséről. E betegség a csapadékos időjárás következményeként megyénkben is gondot okozhat és a védekezések során erre tekintettel kell lenni. Szürkerothadás észlelése esetén az elsősorban felületen aktív hatású, kontakt Örtho-Phaltan, vagy Foloan 50 WP 0,25— 0,3° n-os dózisú használatát javasoljuk, mely készítmények egyúttal a peronoszpó- ra ellen is megfelelő védettséget biztosítanak. Befejezésül — bár gombaölő szerekről van szó — ügyeljünk a szerekre vonatkozó egészségügyi óvórend- szabályok betartására. Csikai Csaba navűuvvéclő Állomé*
