Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-07 / 105. szám
4 WfS. mjfius f. «retipp-wAerARORSZJl® Változik a ‘elző HA BÁRHOL AZ ORSZÁ GBAN valaki azt állítja, hogy Szabolcs-Szatmár megyére az ipar a jellemző, ak_ kor biztosan hihetetlenkedve néznek rá. Az almáról, a krumpliról híres Nyírség, Szatmár-Bereg sehol sem él úgy a köztudatban, hogy az ipar számottevő lenne. Mi több, azt is el kell ismernünk, hogy megyénk ipara országos méretekben viszonylag szerény helyet foglal el. Megyén belül viszont a váltás időszakát éljük. Két viszonyszám jelzi ezt legjobban: a bérből és fizetésből élők közül ma már a munkások többen vannak, mint a mezőgazdaságban dolgozók, az ipari termelés pedig meghaladta a mezőgazdaságban előállított termelési értéket. Az, hogy a munkásosztály lett a legnépesebb osz_ tály Szabolcs-Szatmárban, minden fellengzősség nélkül történelmi forduló. Mutatja a szocialista építésnek azt az útját, amivel idáig eljutottunk. A felszabadulás előtt a nagyüzemi munkások száma még a kétezret sem érte el, ma pedig kétezren felüli üzemekről, gyárakról is beszélhetünk. AZ IPARFEJLESZTÉS, az átgondolt iparpolitika hozott sok változást az utóbbi években. Egyre-másra épültek fel az új gyárak a megyeszékhelyen, Nyírbátorban, Mátészalkán és Kisvárdán, vagy bővítették a meglévő üzemeket például Tiszavasváriban. Ennek eredményeként csak a IV. ötéves terv négy évében 12 ezer új munkahelyet teremtettek, immár nemcsak a férfiaknak, hanem a lányoknak, asszonyoknak is. A folyamat pedig nem áll meg. Mert a munkások között még ott vannak és sokáig ott lesznek az ingázók, ugyanakkor a gépesített mezőgazdaság még a mai létszámtól is kevesebb embert tud foglalkoztatni, tehát jönnek az új jelentkezők. A mind bonyolultabb munkát igénylő, nagyobb szakképzettséget kívánó iparágak megjelenése, a vezetésben, a munka- és üzemszervezésben a korszerű módszerek alkalmazása pedig azt jelenti, hogy a termelés növekedése is számottevő. Az utóbbi négy évben mindig elmondhattuk, hogy jóval az országos átlag fölött nő a megyében az ipari termelés. Elég a mai szintet a négy év előttivel összehasonlítani: az ipari termelés növekedése majdnem félszeres, pontosabban 44 százalékos A MEGLEVŐ IPARI BÁZISOK fejlesztésével, a hatékonyságra törekvéssel, s a belső tartalékok hasznosításával a központi támogatás mellett továbbra is sokat lehet elérni. Elég a konzervgyár példája, ahol azonos létszámmal másfélszer annyit termelnek, mint néhány évvel ezelőtt. Azt kijelenteni, hogy Szabolcs-Szatmár ipari me- , gye lett, túlzás lenne. A mezőgazdaság szerepe a következő évtizedekben is nagy lesz a megyén belül. A fejlődő ipar viszont azt is sejteti, hogy változik a jelző, ma már, és a későbbiekben még inkább csak úgy fogalmazhatunk, hogy ipari-mezőgazdasági megyében élünk. Lányi Botond A KIOSZ megyei választmányának ülése Majtes 6-á«, kedden Nyíregyházán, a szövetség székhazában értekezletet tartott a KIOSZ megyei választmánya. Az ülésen megjelent Szemán József, a KIOSZ Or_ szagos Központ szervezési főosztályvezetője. A megyei vezetőség beszámolóját Nagyfő Gábor, a szövetség megyei titkára tartotta. A beszámoló foglalkozott a párt XI. kongresszusán elhangzott tennivalókkal és feladatokkal, annak a kisiparosokra vonatkozó részével. Elsősorban azzal, hogy társadalmunk továbbra is számít a becsületesen dolgozó kisiparosok munkájára, államunk segíti őket teve. kenységük gyakorlásában. Ezt bizonyítják a különböző, újabb intézkedések, mint például a szülés, katonai szolgálat esetén lehetséges iparszüneteltetés, vagy rendezték az óvodai, napközis és kollégiumi térítések ügyét. A társadalmi megbecsülés jele, hogy a felszabadulási, jubileumi évforduló alkalmával a megye több kisiparosa kapott miniszteri kitüntetést, elismerő oklevelet. Az elmúlt fél év során növekedett a megyében az ipart kérők száma. így az előző év márciusi 3802-höz viszonyítva már 3856-ra emelkedett szamuk. A létszámemelkedés mellett is nagy jelentőségű az a tény, hogy a megye kisiparosai egyre többet adnak a képzésre, továbbképzésre, egyre kevesebb a panasz, javul a javítás-szolgáltatás színvonala. A beszámoló és az azt kö- j vető hozzászólások után okleveleket, pénz- és tárgyjutalmakat adtak át az immár hagyományos versenyben kiemelkedő eredményeket elérő körzeti, kiskörzeti csoportoknak, a függetlenített és társadalmi aktíváknak. Felügyelet az utakon Az állaimi úthálózat méláiért igen jelentős a megyében a helyi tanácsok által kezelt utak hossza. Ezeknek egyik fele a községek, városok belterületén húzódó utak, utcák, a másik része pedig a külterületeket köti össze, többnyire íöldúttaL Az utak, járdáik, átereszek és hidak fenntartására, felújítására minden évben jelentős összeg áll rendelkezésre. Ebben aa évben például 51 mälk> forint Éppen ezért nem mindegy, hogyan gazdálkodna« ezzel a pénzzel a tanácsok. Ezek a meggondolások vezették a megyei tanácsot ar-t ra,. hogy létrehozzák az útfelügyelőd hálózatot Szabolcsban. A január óta működő hálózat nyolc körzetre» osztotta fel a megyét, egy- egy körzeti útfelügyelő kísérd szemmel az utak állapotát, jelzi, ha sürgős javításra van) szükség. Ugyanakkor hasz - nos segítséget nyújtanak a« útfelügyelők a helyi tanácsoknak. Mivel egy-egy kisebb községben csak néhány tízezer forint körül van a« éves keret, amit az utak, hidak felújítására költhetnekj a szakképzett útfelügyelő adj hat segítséget ahhoz, hogy minél jobban tudják ezt aj pénzt felhasználni. Az útfelügyelők rendsze^ résén járják a körzetükhöz tartozó utakat. A kiépítem utakat hetente, kéthetente* i bejárják, de még a földutak-« ra is él kell jussanak minden évben. Külön szemmel tartják, hogy a közlekedésrendészet által előírt jelzőtáblák milyen állapotban» vannak, egyáltalán megvan-« nak-e, gondoskodnak a pőí-i lásukról. Az első hónapok tapasztalatai kedvezőek. Bár a teljes iétszámfeltöltés még most isi tart, s a gépkocsik is ezután étkeznek, mégis az eddigi! bejárások, gyors jelzések elősegítették, hogy a tanácséig kezelésében lévő utaknál is biztonságosabb legyen a közlekedés. JOGESET K edvenc hetilapomban egy rendkívül érdek- feszitő históriát olvastam, melynek már a címe is meg_ kapóan izgalmas. „Kit illet a menyasszonytánc díja?” (Gondolom fejlődésünk jelenlegi szakaszában ez fundamentális kérdési) Mint a cikk is közli „...az életközösségek megszakadása után gyakran vita tárgya, hogy ez a pénz közös, vagy különvagyon-e?” Az illetékes véleményei szerint ...közös vagyonnak minős '-.ivévé, ha az ajándékozz fejezetten a menyasszonyt kívánta abban ré szesíteni. Ez igen meggyőzően hangzik, számomra mégsem ilyen egyértelmű Fő indokom. hogy azért a pénzér1 kizárólag a menyasszony tán. colt meg. Csakis úgy juthatott hozzá, hogy másokkal táncolt. (Lám már a házasélet kezdetén is: ha pénzt akarsz, táncolj idegennel.) Egyszóval, a menyasszony reggelig, illetve az összeesé- sig táncolt az idegenekkel, hogy összecsurglizza azt az ötven-nyolcvanezer forintot, mialatt az ifjú férj evett, ivott és azon heherészett, hogyan csorog a verejték újdonsült feleségéről. Másik ndokom: többnyire nem ké_ --zül jegyzőkönyv a menyasz- izonytánc-bevételről. Ahhoz, hogy a pontos összeget re- lisztrálni lehessen evolut- ’cönyvelésre lenne szükség. Ez pedig — bárhogy latolgatom — kínos dolog! A könyvelést a vőlegénynek kellene kezdeményeznie. mondjuk így: „Drága Stefániám, csináltassunk közjegyzői bizonylatot a menyassznnytánc- bevételről, mert soha -stem tudhatjuk, mikor lesz rá szükség.” Mire Stefánia: „Mi jut eszedbe Klímát! Még feleségül sem vettél, máris élet- közösségünk megszakadására gondolsz... Vedd tudomásul, egy rohadt vasat sem fogok összeugrálni!" (Közben kínos jelenet: Stefánia lehúzza ujjúról a jegygyűrűt, a sárba tapossa, de óvatosan, hogy később megtalálja.) Klimót pedig könyörgóre fogja: Értsd meg Stefikém, nem az én ötletem volt. Az. újságban olvastam, hogy így kell eljárni...” Röviden ennyit a jog idevonatkozó részéről. És még nem is szóltam az ügy de. mográfiai vonatkozásáról. V. Gy. A Kisvárdai Ruházati Szövetkezet dolgozóinak ebben az évben 40 millió forintos bevételi tervet kell teljesíteni. Ezért az üzemben több új gépet állítanak mun« kába. Már bővítették s a legmodernebb gépekkel látták el a vasalóüzemet. (Elefc Emil felvételé) Nagy ütemben épül Nyíregyháza. (Elek Emil fevétele) Munkásgárdát nevelnek a nagykállóiak Kell a szorgos munkáskéz A korszerű gépek megjelenése megszüntetésre ítélt egy szakmát: a cipészekét. Két éve már nem képeznek cipészeket a nagykállói KAL- LUX Cipőipari Szövetkezetben, de a megye többi szövetkezetében és gyárában sem. A szakma két ágra bomlott, legalábbis a tanítást illetően: cipőfelsőrész-készítőre és cipőgyártóra. Amíg korábban cipésznek általában a fiúk jelentkeztek, addig a cipőiparban főleg lányok, asszonyok dolgoznak. Ez a változás is elsősorban a gépesítésnek köszönhető. Egy gombnyomás A KALLUX a megye legjobban gépesített szövetkezetei közé tartozik, s a következő években további fejlesztés előtt áll. Uj nagycsarnokában — ahol a teljes gyártás történik a műveletek szigorú sorrendjében készülnek a férficipők, A felsőrészkészítést már automatizálták. A diszpécser '“ triegriybfn egy gombot és egy kosárban a szalagoknál ülőkhöz kerülnek az újabb munkadarabok. Ez lesz a cipőgyártó szalagnál is pár év múlva. Az új csarnok tette lehetővé, hogy a szakmát tanuló tizenéveseknek önálló tanműhelyük lett. Néhány hónapja még egy helyen szorongtak a felnőtt munkásokkal. Mindössze három gépe és egy munkaasztala volt ötvenhat tanulónak. Ottjár- tunkkor tizenketten dolgoztak a tanulószalagon. A felsőrészkészítő lányok között két fiú van, tíz év óta az első kettő. Mindenki a tűzést gyakorolja, már most, másodéves korukban a Szovjetunióba készülő darabok gyártását segítik. Ezek a fiatalok alig tizenhat évesek. Közülük ketten, Urbin Júlia és Mező László a szakma kiváló tanulója megyei versenyen eredményesen szerepeltek. Velük beszélgettünk a szakmájukról, a tanulásról. Nincs semmi különös és rendhagyó Urbin Júlia pályaválasztásában. Barátnője példáját követte, amikor az általános iskola befejezése után Geszterédről Nagy- kállóba jött „Találkozás“ az utcán — Megérkezésemkor jártam először üzemben. Minden új volt és érdekes. Nagyon jól esett, hogy a dolgozók szeretettel fpgadtak bennünket. A környezetet hamar megszerettük és megszoktuk, hogy a hét első három napján a nyíregyházi 107-es számú Szakmunkás- képző Intézetben tanulunk, a másik három napon pedig a szövetkezetben gyakorlati munkát végzünk. A legizgalmasabbak számomra a vizsgaidők és amikor egy- egy munkám elkészül, önállóan már több férfi félcipőt és női szandált készítettem. Nehéz elmondani azt az örömet, amikor az utcán találkozunk gyártmányainkkal. Mindig megjegyzem magamban : ezt mi csináltuk. Mező László pályakezdése nem úgy indult, ahogyan elképzelte. Ezért nincs kibékülve önmagával. — Mechanikus műszerész szerettem volna lenni. A gépeket szeretem, s van kézügyességem hozzá. De édesanyám azt mondta: elég egy műszerész a családban, ne olyan szakmát válasszak, mint a bátyámé. Itt dolgozik a nagybátyám, így kerültem ide Záhonyból. Szabni, tűzni szeretek, de ha elromlik egy gép, azt nagyobü örömmel javítom meg. Laci ügyességéhez nem fér kétség, de a műszerész szakmát nem tudja elfelejteni. „Ha már megkezdtem, végigcsinálom” — mondogatta rövid beszélgetésünk során többször is, de a katonaság után lehet, hogy más pályát választ. AKALLUX-ban nagy figyelemmel kísérik a tanulók munkáját és gondot fordítanak az évenkénti beiskolázásokra. A környező községek iskoláinak 7—8. osztályosait üzemlátogatáson fogadják, hogy a gyermekek megismerkedhessenek a szakmával. A konbnrrens — Kell a szorgos munkáskéz — mondja Babosi János, személyzeti vezető. A szakmunkás törzsgárdánk életkora 50—55 év, ezért már most gondoskodnunk kell az újabb gárda nevelésérőL A szakmát három év alatt megtanulják és a törzskollektívára hárul az a feladat, hogy ezek a fiatalok folytatni tudják az általuk megkezdett munkát. A beiskolázási tervet 1982-ig elkészítettük, amely, szerint évente szakmánként 20—20 tanulóra lenne szükség. Ennyien azonban nem jelentkeznek. Sőt, az elkövetkező években a konkurenciával is számolnunk kell. A posztógyár sok nagykállói lánynak és asz- szonynak kínál munkát. A szövetkezetben nemcsak a fiatalok szakképzését szervezték meg, hanem azt szeretnék, ha egyre több betanított munkás tenné le a szakvizsgát. Probléma viszont, hogy a több gyermekes anyák a család miatt nemigen vállalják a négyszázórás elméleti képzést. Tavaly is csak húszán jelentkeztek a két szakmára, ezért egyetlen csoportot sem tudnak indítani. Megegyeztek viszont a szakmunkásképző intézettel, hogy az önálló tanulás után csak vizsgára kell jelentkezniük. Ez az út járha-) tó, mert a betanított munka- i sok között alig akad olyan,; aki ne végezte volna el a nyolc általánost, Balogh Júlia w
