Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-04 / 103. szám

MtTirmS* ANYÁK NAPJA, 1975 Gyermekek — édesanyjukról „Hát lehet ezt elmondani?” Balogh Klára, Panyik Dániel, Fodor István, Enter Srelman „Levesem hűtötted, fújtad, kavartad, mondtad: Egyél, nekem nősz nagyra, szentem!” (József Attila: Kései sirató) Sokszor megénekelték már az anyákat, ßly természetes ez mint a szerelem. Az anyák aklnak. Éetet, szeretetet, nyugalmat, tudást és biztonságot. Adnak — és nem igaz, hogy nem '•árnak viszonzást. A fiatalok vannak a legközelebb — még nem hagyták el a szülői házat, még arcukon érzik az anyai mosoly mindennapi melegét. És a legtávolabb is. Legyenek tizen- vagy hu­szonévesek, a családalapítás előtt. A szülői szeretetet csak önmagukra sugározva ismerik. Anvák napja. Mit éreznek, mit gondolnak a gyerekek? Annak a négy fiatalnak a szavai, akikkel beszélgettem erről, biztosan büszkén dobbantják meg anyáik szívét. És a többiét .is. Lesz. aki csillogó szemmel pillant gyerekére: „ö is ezt mondta volna ...” S lesz, aki újra mosolyogni próbál: „Talán mégis csak a posta, késik...* • V —^ • A legszebb ajándék Balogh "Klára tizennyolc, éves gimnazista, érettségi előtt áll. Panyik Dániel a huszadik évét tapossa, szerszámkészítő szakmunkás. Fo­dor István és Enter Szelvnan a mezőgazdasági főiskola hallgatói — repülőgépvezető és gvü- mölcskertésy lesz belőlük, huszonkét és hu­szonhat évesek. Nem kisgyerek már egvikük sem. Még Panyik Dániel is csak féllábbal van az „életben’:. — Én ugyan már második éve czakm’-n. kásként dolgozom, de otthon lakom, Knlrnóo- házán, a szüleimmel. Két testvérem van — ők még tanulnak Együtt van még a család ... Az óvodában, iskolában aPró ajándékokat készítenek anyák nanjára a gyerekek. A ma­ma könnves mosolyára megszépülnek a girbe­gurba vonalak, kiegyenesednek a dmöngélö betűk. A nagyfiú visszagondol egy pillanatra erre. aztán komolyan mondja. — Mindig úgy csináltuk, hogy közösen vettünk virágot anvák naníára . .. Most is megbeszéltük előre hárman. Virágot — azt hi­szem. az a legszebb ajándék ... Nehéz megkézrle-7ni valakitől hogv szörp, ti-e áz édesanyját. Hisz ez a világ legtermé­szetesebb dolga ... — Hát hogyne szeretném! A három gye­rek mellett dolgozik is. könwelő a takarék szövetkezetben. Annyi gondia.bat-, lahvwt velünk ....... hogv . . — s nem tudta összefog. gően folytatni. 01van természetes az, hogy szereti. Hát l“bet ezt elmondani? , .Nem lehet. Úgy, ahogv érezzük, nem le­het. Csak tényeket sorol Fodor István is. „Félt... és segít” — tfrlesanvám maÉ'var-torténelem c7°V^r tanár otthon. Re^Vríi. A VnWnrn m«'-f ón orvak ran láttuk áíszakákon .át a f lőtt <?ormrp>ő n í. rn^nnj, peto Jpápf ^Ap7nj . . . if'c; mi m Arr' .­f5r*őVFfíi1{- íi] ^O^lt. kóri’“k. szolid óc mo^értő v°h'írjk s7°rn^pri . .. pp-iiíí, . . etfvnlt.alán opm örült, amikor o m pülpqr» n^i-^m a tpipm. iv^cv^mori^ta • f«it. nn gvon félt. És méeis segített a felvételimhez ahogvan csak tudott. A repülési időszakban naponta levevőV.o emelkedő fiú kéne állandósult az anva k^nvp létében Roppant önuralom kell kivárni a bet: telefonbeszélgetést. am'kor b=Hbatia fia hang Ját! PrföC'rcóöfa.c tOVáhb. Egyformán szereti az anya gyermekeit ? Hát persze! De van olyan édesanya, aki titkon ne tudná, melyik gyerek a legkedvesebb szá­mára? S legtöbbször ki lenne más. mint a „ki­esi”. Vagyis a legfiatalabb. Mint Balogh Ki= : — A négy gyerek közül már csak én vagyok otthon anyumékkal. Tíz év a korkü­lönbség köztem és a legidősebb bátyám kö­zött. Anyu tizennyolc éve, az én születésem óta szívbeteg ... és mégis mennyit lót-fut ott. hon. Nem dolgozik. Nem dolgozik?! Apu, aki villanymozdony-vezető, hol éjszakára, hol nappalra megy... anyuval sokat vagyunk eevütt. Barátnőm! A szó legjobb értelmében. Mindig csak tanácsol, így akar segíteni... A kicsi, aki otthon maradt a szüleivel, a nagylány, aki a háztartás dolgaiban már nem csak besegít. Mosolyog, próbálja számomra is érthetővé tenni az örömét, magyaráz, félénk­sége elröppen: oda már a gátlás, amitől az ember nem tud beszélni arról, akit szeret. — Ha felvesznek a mezőgazdasági főisko­lára, a kertész-szakra. és sikeresen el is vég­zem, akkor is együtt akarok maradni anyuék- kal. ötvenen fölül vannak, közeleg a nyugdí­juk, ha férjhez megyek, ragasztunk még a házhoz, nem akarom elhagyni őket... Ommi el helluah Damaszkusz több ezer kilométerre fekszik Budapesttől, s az még újabb százkilomé­terekre Nyíregyházától. Enter már harmadik éve csak az egy—két hétig utazó levelek útján érintkezik szüleivel. Ha végez, visszamegy ha­zájába gvümöloskertésznek. Amikor beszélge­tésünk témáját említettem neki, kicsúszott száján a szó: „ommi el helluah” — az arab „édesanyám”. — Nálunk. Szíriában is van anyák nanja Március 21-én. Olyankor valami kis ajándékot vettünk anyának. Mmd a hatan, mert öt test. vérem van otthon Csak apa dolgozik, anya otthon van. Három testvérem még tanul. — És mesélte'a szíriaiak életét, a nők még meg­lévő megkülönböztetését, az. arab világ számos furcsaságát... A márciusi anyák nanjára szép levelező, lanot küldött haza. másképpen nem tudta kö­szönteni o távoli édesanyát. De beszélgetésünk közben el-elkalandoz-ott pillantása, s meg is fogalmazta a bujkáló gondolatot. — Szíriában ő gondol rám a legtöbbet... Anyák napja. Ünnep, virágcsokrok, csókok. Többször száll a gondolat a közeli vagy távoli édesanya felé. A szeretetet nehéz szavakba önteni. De l.ehet-e szebbet mondani a tizen­nyolc éves lány legemlékezetesebb mondatá­nál ... — Amit én anyutól kaptam, ennél töb­bet én sem tudok majd adni a gyermekem­nek ... Tarnavölgyi György Ratkó József: Zsoltár Az anyák halhatatlanok. Csak testet, arcot, alakot váltanak; egyetlen halott sincs közülük; fiatalok, mint az idő. Újra születnek minden gyerekkel; megöletnek minden halottal — harmadnapra föltámadnak, mire virradna. Adassák nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös hűség, s adassák könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját. Anyák - gyermekeikről „...embert nevelni...” Nagy Miklósné, Kozsla Istvánné, Szokol Györgyné jfg Az első lépések Ilii Orgonát rajzol (fg Az elevenebb yg Piros szívet ragasztanak Anya és gyermeke. Kimondjuk e szava­kat, s gondolatunkban máris megjelenik a festmények, szobrok, versek, zeneművek so­rozata. Nincs művész, akit ne ihletett volna alkotásra az anyaság. Az anyai szeretetet só. várgó Radnóti önmarcangoló szavaira gondo­lunk, József Attila kései siratójára, Petőfi in­telmére -István becséhez, hogy becsülje édes­anyját. De másfajta művek is eszünkbe jut­nák. Nem a gyermeki, hanem az anyai érzés kifejezéséről. Michelangelo Pietája, a gyerme­két vesztett anya mérhetetlen szenvedése: ma­ga, a fájdalom. De figyeljünk csak Várnai Zse­nire, a költőnőre, mennyire más húrokat pen­dít, miközben ujjong, hogy Pétiké jár. Az ösz­tönösen aggódó, féltő anyai szeretet hangját: „Csak lassan, okosan Peti fiam.” Mind így tanultuk az első lépéseket, csak lassan, ■ okosan, aztán hamar elfelejtettük, mert természetes, hogy az anya az, aki mos- főz-takarít-gyógyít-ápol. Az anyák azonban nem felejtenek. Őriznek minden *zép emléket. Az első szót: mama. Az első lépéseket. Szere- tetükből szinte semmit sem várnak, kémek vissza, hiszen viszonozhatatlan amit az anyák adnak: az életet. A három asszony, akit anyák napja előtt megkerestünk, a munkahelyeken arról is is­meretes, hogy becsületben, tisztességgel nevel­te, vagy neveli gyermekeit. Hozzájuk hasonlót ezret, tízezret, százezret is bemutathatnánk, mert elképzelhetetlen, hogy az anyának ne az lenne a legfontosabb: embert nevelni a gyer­mekből. Hogyan nevel, hogyan szeret, hogyan vélekedik gyermekeiről Nagy Miklósné, Kozs­la Istvánné és Szokol Györgyné? Mi az, amit a három munkásasszony anyák napján szeret­ne elmondani gyermekeiről? Szokol Györgyné, a MÉK almit óroló jónak szárítóüzemében éppen megkezdte a délutá. nos műszakot. Karalábét aszalnak. Kettőtől tízig. Az egyhangú munka közben egy pillanat alatt mosolyra derül az arca, ahogy a gyere­kekről kezd beszélni. — Gyurika, a nagyobbik már iskolás. El­ső osztályos. Jól megy az olvasás, a számtan, de az írással egy kis baj van, a külalakkal. Ha déluíános vagyok, akkor reggel, ha dél­előttös, akkor délután nézem át a füzeteit, együtt gyakoroljuk az írást. A kicsi, az óvo­dás Csaba közben figyel, s kérdez, mi ez, mi az, ez miért van, yz miért van, mert jövőre ó is megy az iskolába. Nálunk szerencsésen megoszlik az „anyaság” szerepe, mert a fér­jem reggel-este viszi-hozza a kicsit. — Nem nevelem túl szigorúan a gyereke­ket. De azt tisztáztuk, hogy nem lehet mindén nap tankot, meg rakétakiiövőt vásárolni. Meg­beszéltük, hogy van igazi szeretet és van ma­jomszeretet. Nem tudom, hol olvastam ezt a fogalmat, de nagyon tetszik, kifejezi, hogy nem minden szülő gondolkodik egyformán a gyermeknevelésről. Nálunk például az aján­dék is nevelés kérdése. A kicsi elmondta, hogy készít nekem egy meglepetést anyák napjára. De ez titok, ne mondjam senkinek. Egy orgonát rajzol, meg egy tulipánt, verset is mond majd, meg egy dalt. De ezt előre nem szabad tudni. A nagyobbik titokban gyűjtögeti az egy—két forintokat egy malacban, virágot vesz majd anyák napjára. Nem mondom, hogy mintagye­rekek, de úgy érzem, olyanok, amilyennek sze­retném őket. A nagyobb néha már oktatja Is a kis Csabát arra, amit tőlünk h állott: igyekezz majd az iskölábáh, mért mindenért meg kejl dolgozni, s amit megtanultál, nem vehetik el tőled. Kozsla Istvánné még csak néhány hónap­ja foglalta el újra helyét a cipőgyár kismama­részlegében. Félsőrészkészítő szakmunkás, s már több mint három éve két eleven fiú édes­anyja. — Senki nem számított rá, hogy Ikrek lesznek.: Elég nehéz volt á szülés, a gyerekek sokáig voltak veszélyben. Azt szokták monda­ni, ahol egy már van, kettő is ugyanolyan könnyen felnő. Nem így van. Még emlékszem, mennyi bajom volt, ha egyszerre két cumis­üveget akartam a kezembe fogni, sehogy sem sikerült, pedig egyik éhesebb volt, mint a má­sik. Kezdetben elég sokat betegeskedtek, hát sokat megengedtünk. Nem nevelem szigorúan a gyerekeket, egy kicsit el is kényeztettük, de csak azért, mert féltettük őket. Istvánka, az „idősebb”, s ő az elevenebb is. Csaba csende­sebb, de mind a kettő egyformán ragaszkodó. Ahogy nőnek, mind jobban elfelejtem, menrivi bajunk volt a kórházban, s egy kicsit még őrülök is, ha néha panaszkodik a dózsaszőlŐi óvónő hogy ketten kitesznek egv fél óvodát. A múltkor az evviknek a keze tört el. a má­siknak a fejét ütötték meg, mert mindenhová odaérnek. — Este, ha hazaérek, már várnak, mit hoztál, anyu. A múltkor meséskönyvet vittem, most egv kiscipőt kérnek mert tudják, hogv én cipőket készítek. Újabban a kíscipő helyett az anvák nani mondóka az esti téma, azt gyakorolják. Odabujnak, s belesúgják d fülembe, hogv p:ros szívet -ragasztanak nekem papírból anyák napjára. Ilyenkor elfelejtek minden bosszúságot, fájdalmat. Azt mondják, az ember életének értelme a gyerek. Ezért já­rok rendszeres orvosi ellenőrzésre, mert sze­retnénk mée egyet. Nagy Miklósné a ruházati szövetkezetben egy olyan szalag mellett dolgozik, ahol har­minc—negyven nő beszéli meg naponta gond- jait-bajait. Sok titkot rábíznak, sokszor kér­nek tanácsot a gyermekneveléshez. — Mindenkinek szívesen válaszolok, mert úgy érzem, van elmondanivalóm. Az én gyér. mekeim olyanok, amilyennek minden anya megálmodja; ilyennek szeretném. Mindig ki­egyensúlyozott, boldog volt az életünk, pedig huszonnégy évi házasság nagy idő. Egyetértet­tünk a gyermeknevelésben, abban, hogy na­gyon szigorúan, a pénzt jól beosztva, de igen nagy szeretettel neveltük fel mind a kettőt. A kislányom Budapesten tanult, gyermekápo­ló lett. Egy éve ment férjhez, Marcaliba. Anyák napjára hazajönnek, együtt ünnepe, lünk. A fiam most fog ballagni a 107. intézet­ben, gépjárművillamossági-műszerész lesz. Sok asszony kérdezi meg, mi a véleményem a gyermeknevelésről. Azt szeretném minden fia. tatnak elmondani, hogy egyetlen célunk volt; embert nevelni a gyerekekből. Erre nincs re­cept. az anyák érzik, hogy valahonnan a mély­ből jön az a szeretet, amit a gyerek megérez. Viszonozni majd csak úgy tudja, ha tovább­adja a saját gyerekének. Baraksó Erzsébet 6

Next

/
Thumbnails
Contents