Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-04 / 103. szám

1975. május 4. KELET-MAGYARÖRSZAG — VASÁRNAPI MELLÉKLET Megyénk tájain Puszta-e még Perked? A valóság mércéje szerint nem puszta már Perked. Én most sem nevezném a Bal­kánjához tartozó huszonnyolc tanya vagy ta­nyatelepülés közül a legnagyobbat, a szépen fejlődő Perkedpusztát Perkedpusztának. Ré­gen elveszítette a pusztát jellemző tulajdon­ságokat. Levetette magáról az idők sodrásá­ban, mint a rossz gúnyát. Különben is ezen a tájon úgy tudják — s így is van — hogy itt vannak a környék legjobb, legzsírosabb földjei. Nem kopár, nem pusztaság, nem is lakatlan síkság, amely a pusztát jellemzik. Volt „Hatrongyos" is Egykor a pusztához hozzátartozott a pusztabíró. E még mindig puszta jelzőt vi­selő, de már modem településhez viszont a ta­nácstag illik. Múltjáról pontosat nem tudtak az itt élők. Egyesek szerint létezett már az Árpád­korban is. Szegény emberek csak egyszerűen Hatrongyosnak nevezték. Ha kérdezték tőlük, hová mennek, így válaszoltak: a Hatrongyos­ra. Hogy miért? Azért, mert a települést birtokló földesurak szorításában csak hat szegényparasztnak volt itt nadrágszíjnyi föl- decskéje beékelődve a nagybirtokba, s tűr­ték, szenvedték a szorító ölelésüket. így em­legette munkába menet az öreg, hetvennégy esztendős Marsi Sándor bácsi, aki csaknem fél évszázada él Perkeden. Hogy mi minden indokolná a névválto­zást? Dankó József, a balkányi tanácselnök szegénységből e vagy azért, hogy elfogultsággal ne vádolják a községbeliek, beszélgetésünk elején elhallgatta, hogy ő is Perkedpusztá- ról nősült. Ö is sorolta a puszta megnevezést cáfoló érveket. Közigazgatásilag Balkányhoz tartozik a település. Hogy ez mit jelent Per­kedpusztának? Sokoldalú fejlődést, egészség- ügyi, kereskedelmi ellátásban és sok minden másban is. Három tanácsi választókörzete van. Perkedpuszta ügyes-bajos dolgait, gond­jait Orbán András, Orosz Imre és Dósa Já­nos képviseli a tanácsban. Hivatalosan azon­ban hetenként egyszer, hétfőn két órában fo­gad itt a tanácselnök és Németh Gyula, a vb titkára. Felváltva. Sokszor azonban nem csupán hivatalos ügyben járnak Perkeden. Jönnek szülői érte­kezletre, meghívják őket családi ünnepség­re, tanyanapra, egy kis tereferére, amolyan fórumbeszélgetésre, a Petőfi Szakszövetkezet tanácskozásaira. Együtt vannak az itt élők­kel, együtt formálják velük a perkediek. jö­vőjét. Perkedpusztán a legutolsó ház Orbán Istváné. Ez a községhez pontosan nyolc kilo­méter. Falunak beillenék Balkányt Perkedpusztával príma, bitu- menút köti össze. 1972-ben építették. Meg­épült a villanyhálózat is. Hossza 13 kilomé­ter. Családi házainak száma 175. És a lélek- szám meghaladja a 490-et. Elfogultság nél­kül jegyzi meg a vb-titkár, Németh, hogy ez Beregben falunak beillenék. így igaz. Van a településnek művelődési klubháza. Külön épületben. Tiszta és rendezett. Ebben mű­ködik a könyvtár, amelynek a vezetője Dósa Éva. Később megtudtuk, van munkája bő­ven. Ebben az épületben van az orvosi ren­delő, ahol mindig pontosan megjelenik a körzeti orvos, dr. Krausz Hédron, s kijár a védőnő Pethő Istvánná, s szorgalmasan lá­togatja a betegeket Túrán Józsefné, a házi- beteg-ápoló is. Van segélykérő telefonszolgá­lat, s iskolájába az idei tanévben az alsó négy osztályban 26 gyerek tanul Szabó Jó­zsefné tanárnő felügyelet mellett. Található. Perkedpusztán egy vegyesbolt is, ahol a szükséges élelmiszerek kaphatók. Csak összehasonlításképpen említik a ta­nács vezetői, hogy bizonyos tekintetben fej­lettebbek e település viszonyai, mint Biri községnek. Akad azért gond is. Legfőbb most az ivóvízellátás. Megoldása sürgető, de ez is megoldódik az ötödik ötéves tervben. Ebből viszont mindenki megtudhatja, hogy Perkedpusztát nem akarják elsorvasztani. Találkozott az emberek élniakarása a hiva­talos szervek elképzelésével, s tovább fej­lesztik Perkedpusztát. Úgy tűnik, megszima­tolták a perkediek is. Egymás után kérik a házépítési engedélyeket. OTP-hitelt is kap­nak! Tegnap — meglehet — elhallgatták volna_ azt, amivel ma dicsekednek a tanácsi vezetők. Érdemes megnézni a modern kis családi házakat, a fürdőszobákkal épülő la­kásokat. S, hogy miért hallgattak volna teg­nap? Mert sokan engedély nélkül építettek, akkor, amikor Perkedpuszta jövőjét hivata­los helyen megkérdőjelezték. Ennek ellenére épültek házak, s mit tehetett a tanács? Ki­szabta értük a bírságot. Sérelmezték sokan, a tüske még benne van az emberekben, de már nem lehet visszacsinálni. És figyelemre érdemes, hogy a most engedélyt kérők zöme fiatal házas. mert harminc gyerek igényli. Ez év őszén megszüntetik a tanítást Perkedpusztán. Be­jönnek a községbe az iskolások. Most épül Balkányban egy 8 tantermes iskola és a 120 személyes tanyai diákotthon. Itt kapnak ott­hont a perkedi iskolások is. Már most zör­getnek a vezetők az illetékeseknél, hogy az autóbusz menetrendjét az iskolai oktatáshoz igazítsák. A településfejlesztés feladatokkal, gon­dokkal is jár. Egyik legfontosabb teendő most Perkedpuszta településrendezési tervé­nek az elkészítése. Elmondták a tanács ve­zetői, hogy ez a terv csaknem félmillió fo­rintba kerül. Javítani kívánják kereskedel­mi ellátását is a településnek. Most csak élelmiszereket árusítanak a perkedi boltban. Gondoskodnak róla, hogy a jövőben itt kap­ható legyen mindaz, ami a háztartáshoz és a háztáji gazdálkodáshoz szükséges. Talán furcsán hangzik, de Perkedpusz­tán élni, itt szakszövetkezeti tagnak lenni rangot jelent. Rangot, melyet leginkább a vásárokon szereznek maguknak a perkediek. Ha a balkányi szerteágazó tanyavilágból a vásáron összeverődő emberek találkoznak, azt mondják, a perkediek húzzák ki magu­kat a leginkább. Hogy van-e ennek alapja? A perkedi szakszövetkezeti paraszt a felvá­sárlási nehézségeken úgy segít, hogy amit megtermelt, azt Balkányba vagy Kálióba vi­szi eladni. Erről, s arról, hogy valóban büsz­ke lehet-e szorgalmára, állatszeretetére, gaz­dálkodására a perkedi ember, talán a leg­többet dr. Bonyhádi Elemér tud, aki körzeti állatorvos, s egyben a tanács általános elnök- helyettese. Ezt a beosztását társadalmi meg­bízatásként látja el. Tőle tudjuk, hogy Perkedpusztán kb. 150 szarvasmarhát gondoznak, s ebből 100 körül van a fejőstehén. Háromszáz a sertések szá­ma, s meghaladja a félezret a juh, nem is szólva a sok aprójószágról. Az állatorvos is úgy ítéli meg a helyzetet, hogy maradnak az emberek Perkedpusztán, különben miért is lenne az a nagy termelési kedv? Nyomós ér­vekkel is bizonyítja. Földólak helyett tégla­épületek, istállók épülnek, s ez már mutatja az állatok tartásában, takarmányozásában megváltozott szemléletüket is. Tudatos törek­vés van az állattenyésztés fejlesztésében. A legelőgazdálkodást javítani kell. A szakszö­vetkezet idén már tett valamit érdekében. Ennyi állatnak, s a szaporulatnak azonban kevés a jelenlegi 80 hold legelőterület. Bő­vítést igényel. Ennek a megoldása nem egy esztendő feladata. Szomjazzák a szót... Van azonban olyan gond, amelyen máról holnapra, szinte azonnal lehet segíteni. Az állatorvos mérései szerint Perkedpusztán több tej összegyűl, mint Geszteréden vagy Bökönyben. Van ugyan a pusztán egy tej­összegyűjtő helyiség, de ez nem megfelelő, enyhén szólva nem higiénikus. Érdemes vol­na gondolkozni a tejipariaknak a jobb meg­oldásról. Segíthetne talán ebben a tanács is. Rászolgálnak a perkedpusztaiak. Ök, a taná­csi vezetők vallották, milyen jó és szorgal­mas adófizető polgárok a perkediek. Haj­landók adójukat előre rendezni. S, ha kissé vonakodva is, de még azt is elismerik, sok­szor segítenek így a község fejlesztéséhez is. Németh, a tanács vb-titkára számokkal bizo­nyít. Balkány község 1974. évi adóterve 3,5 millió forint volt. Ebből 970 ezret a perked­pusztaiak fizettek. (És van 28 tanyatelepülés.) Balkány lakóinak száma 7837 a tanyán élők­kel együtt. Ebből a tanyákon, a tanyatelepü­léseken él 4079, a lakosságnak több mint a fele! Ha itt a tanács intézkedik, akkor a döntéseiben ugyancsak figyelembe kell ven­ni a tanyákon élők érdekeit. Ha meg gond van e településeken, akkor ez nemcsak az ott élők gondja, hanem a nagyobb közösségé is, sokszor hatással van a népgazdaságra is. Ugyanis ezek az emberek, a szakszövetkeze­tiek munkájukkal szavaznak a kormány- program mellett. S, ha valaki azt kérdezi, miből tudják tisztességgel, becsülettel telje­síteni állampolgári kötelességüket, adójukat, akkor nézze meg az állatállományukat. De tudni kell azt is, hogy például a Petőfi Szak- szövetkezet a 230 holdjából 120 holdon szer­ződtek dohánytermesztésre. Fő viszont a fe­je az itt élő-gazdálkodó szakszövetkezetiek­nek az üszőborjak, növendéküszők és vem­hesüszők eladatlansága miatt. Humorosan így imádkozik a perkedi ember: uram, csak lá- kát elljen a tehén! Ezt elviszik már kéthetes korban, mint a cukrot. Pedig a népgazdaságnak a többire is szük­sége van. . EZek tudtán puszta-e hát Perked? Mű­ködik itt pártcsoport, életképes KlSZ-szer- vezet, népfrontbizottság és nőbizottság is. Ha itt tanyanapot hirdetnek, szomjazzák a szót az emberek. Ha szülői értekezletre hívja a tanárnő az anyákat, megtelik az iskola. S, ha áldozni kell a gyerekért, megörökíteni, hol, mikor, hányadik osztályt végezte a gye­rek, s erről fénykép is szülessen, akkor ki­nyitja a bugyellárist. A tanárnő említette, hogy 5 ezer forintot (!) gyűjtött össze ilyen iskolai fényképekért. Csak végig kell nézni a padsorokban ülő gyerekek arcán. Kicsattannak az egészségtől. Öltözetük, cipőik, ruháik sem­miben nem különböznek a városi gyereke­kétől. És, hogy milyen e település Iskolájának a felszereltsége? Amikor betoppanunk, ép­pen a rádió Nyitnikék adását hallgatják. A tanterem végében a modern Super Star tv- készülék. Van azonban magnójuk, diavetítő­jük, s amikor azt kérdezem a gyerekektől: mondják el édesapjuk hol dolgozik, olyan pontos, világos, magyaros, kerek válaszokat adnak, amire csak büszke lehet az ember. Kurtább, de igaz Perkedi utcarészlet. (Hammel József felvétele) Jarkó Julika elsős: „Az én édesapám Debrecenben dolgozik a mélyépítő vállalat­nál.” Hamza Mihály másodikos: „Édesapám Balkányban dolgozik az építőiparban.” Rad- vánszki Erzsébet: „Édesapa Ózdon dolgozik." A másodikos Kóródi Zsolt így válaszol: „Pesten dolgozik édesapa a csőgyárban. A múlt vasárnap volt itthon. Van, amikor a munkája miatt nem tud hazajönni.” És ígv tovább . .. Tanár néni már tudja, hogy ősszel költöznek. A gyerekek is. Készülnek rá. Sza­jkó Józsefné 1961 óta tanít itt. Itt építettek lakást is. Kis nosztalgia van a hangjában, amikor azt említi, hogy ősszel már ő is bei t tanít Balkányban, s autóbusszal jár be. Vall­ja, hogy a gyerekeknek mindenképpen jobb lesz, megszűnik az a sok hátrány, amely az összevont tanításból következett. S, amikor azt kérdezem a tanárnőtől, szerinte puszta-e Perked, így válaszol: „Ezen nem is gondolkoztam még. Szerintem nem puszta. De, hogy milyen névet adnék neki, nem tudom.” Dankó és Németh elvtársak: „Elveszítet­te már puszta jellegét.” Orosz Imre 90 éves parasztember: „Itt éldegélek én már fiam 61 éve, mint egy reme­te. Három éve, hogy elveszítettem a felesé­gem. Tizenkét gyerekünk volt, kettő meg­halt, tízet itt neveltünk fel. Három gyere­kem most is itt lakik Perkedpusztán. A többiek Debrecenben, Nyíregyházán. Hogy puszta-e még fiam? Nem. A Hatrongyos ide­jében még az volt, én tudom. S, hogy mire kellene keresztelni? Egyszerűen csak Per­lődre. Ez kurtább is, igazabb is.” Farkas Kálmán Rang a vásáron Perkedpusztán az átlagéletkor ötven év. A szapora gyermekáldás azonban csökkenti, javítja. Fiatalodik Perked. Dankó, a tanács­elnök az 1973-as évet említi, amikor úgy tervezték, óvodát nyitnak-építenek. Csak­hogy akkoriban még nem volt annyi kis ne­buló. Most viszont szorsaíawzsék roagtó. V alahogy nem mindig értem a felnőtt bá­csikat és néniket. Nekem apukám azt szokta mondani: igaz még kicsi vagy, de biztos megérted, az a fontos, hogy az ember mindig tartsa a szavát. Inkább gondolkozzál kislányom, mesélte a múltkor este, mielőtt szólsz, és csak akkor mondjál igent vagy ne­met. De azt tartsd is meg. így is csinálom az óvodában, legutóbb, amikor a Karcsi meghúzta a csurkámat, előbb gondolkoztam, és azt mondtam neki: ha még egyszer meghúzod, ak. kor fejenverlek. Meghúzta, én meg fejen ver­tem, pedig óvónéni haragudott. É6 most mégis csalódott vagyok, mert azt hiszem, valahol en­gem is becsaptak. Az úgy volt, hogy az óvónéni azt mondta május elsején kivonulunk. Készültünk is rá anyukám vett egy új félcipőt, mert a régi nyomta az ujjamat. Meg vett masnit is, olyan fehéret, ami úgy néz ki a hajamban, mint a tejszínhab. A bátyámat ütötte is a guta, mert ő elsős, de ő nem vonul, mert még nem úttörő, és kisdobos is csak lesz. Készültünk, többször benéztem a szekrénybe, hogy a kis piros ru. hám nem gyűrődött-e össze, az tetszik tudni, amelyiken az a hímzés van. Meg jöttek abból a gyárból is az óvodába, ahonnan patro... szó­val izé, ahol a galambokat csinálták, amit majd viszünk a kézben. Aztán hétfőn, amikor fűztem befelé a ci­pőmet, amelyeknek rövid a fűzője, de hossz, szabb nincs, csak olyan, mint egy giliszta, hal­lom, hogy óvónéni valamit magyaráz édes­anyámnak. Azt, hogy nem. vonolunk úgy, ha. nem csak az óvónénikkel, de jöjjenek az anyu­kák is, így üzentek valahonnan, ahonnan még az óvónéninek is parancsolnak. Mondta édes­anyám, hogy jól van, eljön, ügyi« ráér, majd Monológ megfőz előző délután, meg aztán kíváncsi is, milyen az, amikor valamelyik gyereke elő­ször vonul. Nagyon izgatott voltam, otthon édesapám mondta is, ne mindig erről beszél­jek. De én csak azért is erről beszéltem, mert ugye az óvodából csak 25-en megyünk, és én már tudom, hogy ez kevés, mert vagyunk szá­zan, az pedig sok. Ha pedig én közte vagyok, az azért van, mert biztos jónak gondol az óvó­néni, pedig megmondom, sokszor csinálok úgy, mintha aludnék, pedig nem is alszom. Szerdán délben aztán édesapám jött ér­tem, mégpedig délben, mert előző este úgy el­rontottam a gyomrom, hogy na. Ezért vitt ha­za, és azt is mondta előre, hogy le kell feküd­ni, hogy másnap reggel ne legyék fáradt, és tudjak vonulni. Amíg húztam7 a cipőt, mert mindig akkor beszélgetnek az óvóménivel, merthogy azt sokáig csinálom, az még nem megy, pedig iskolaérett is vagyok, szóval ak­kor édesapámat félrehívja az óvónéni és mond­ja: nem vonulhatnak-a gyerekek. Merthogy a rendtartás is tiltja, na meg nagyon meleg is van, elájulhatnak a kicsik, meg minden. Mondta is az óvónéni, hogy ezt magyarázza édesapám is meg nekem, mert ugyan én okos kislány vagyok, amikor mondta, biztos meg is értettem, de mégis, a szülő azonban sokat segíthet Mondta is édesapám hazáig, hogy bizony nagyon meleg lesz, meg otthon a tévében töb­bet is fogunk látni, meg ha jó az idő, úgyis felmegyünk, meg aztán így édesanyám is pi­henhet, ez milyen szép meglepetés lesz anyák napjára. Hallgattam, mert tudom, édesara okos ember, és mindenre tud mondani oly; t, amit elhiszek, de közben azért nagj'on sz - morú voltam. Mert engem úgy látszik a töb i gyerekkel becsaptak. Nekem olyan óvónéni r van, aki mindig igazat mondott. Otthon is megtartják, amit ígérnek. Hogyan lehet a , hogy vannak bácsik és nénik, akik olyat mo - danak, amit nem gondolnak meg. Tudón, hogy a város minden óvodájából jöttek volna a többiek is. Az egyik lány azt is tudta, hogy lesznek léggömbösök, szalagosok, zászlósok és ilyenfélékkel vonulnak. Mi a galambbal. így aztán nem lett az egészből semmi. Pe­dig a bátyám kiszámolta, lettünk volna vagy ötszázan. Meg aztán meleg se volt. Fújt a szél. Amikor édesapám azt mondta, menjünk fel a városba, csak azért se mentem. Most harag­szom a nénikre és a bácsikra, akik előbb be­széltek és utána gondolkoztak. Sokszor voltam durcás, már bevallom, amikor édesapám min­dig ezt olvasta a fejemre. Most tudom, neki volt igaza. Milyen kár, hogy nem ő intézte. Akkor biztos nem sírtam volna, és még a ci­pőm is gyorsan befűztem volna. így nekem rosszul kezdődött a május. Ha nagy leszek, ilyet sose csinálok. Mert sírni rossz, és én szomorú vagyok míg mindig. De alszom, mert látom, hogy óvónéni is az. Biztos azon gondoL kozik, még mindig, hogyan tehetné jóvá, ami­ért pedig tudom, nem is ő a hibás. 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents