Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-28 / 123. szám

2 KELET-MAGYARORSZAc* 1975. május 28. Választás! nagygyűlések — A fiatal korról, az ifjú­ságról sokan és szívesen be­szélnek — hangsúlyozta, majd így folytatta: — A fiatal kor kérdése és az ifjúság kérdésé két különböző fogalmat is ta­kar. A fiatal kor szép, de múlandó jellemzője minden ember életének, az ifjúság kérdése — társadalmi kate­gória, társadalmi ügy. — Hazánk összlakosságából 8 30 év alatti korosztály lét­száma rrnijtegy 4.5 millió. Már ez a tény is jndpkpija, hogy kjj|ö,0 t'igyelijiet szen­teljünk ennpk a réjesüéü. Minden társedélóiwah, ‘ de kiyáftkéjjp a szocialista tar- sgdaipinnák 'kötelessége. hogy megEelélpen gondoskodjék a jpvő neipzedékének forpiá- lásárpl, képo^sé tegye őket gz aiták ügyének tqvőpüvitelére. P-t § féladntpt a mi társa- üatiTtHnk mind's is tpljesitet- te — Tgrmé?zetesen az ifjúság snmagg is fíüplps saját sor­okért bs jövőjéért: cselekvő részese mm ételünknek is és formálója pgpvínk jövőjének. A párt os iíiiliagrdl való gon­doskodást. az ifjpság nevelé­sét egyetemes társadalmi Ügynek tekinti. Az 197(!-ben hpzptt if.ipságpPÜttkki pártha­tározat óta eltelt immár öt év eredményei egyértelműen bi­zonyítják: az ifjúságpolitika célkitűzései helyesnek, reális­nak 'bizonyultak. A magyar fiatalok élvezik dolgozó népünk, szocialista társadalmunk állandóan megnyilvánuló gondoskodá­sát. Eredményesen teljesedik ki. emelkedik magasabb szint­re az ifjúsággal való foglal­kozás társadalmi munka­megosztása. Minden állami, társadalmi szerv, oktatási in­tézmény, közösség sajátos feladatainak ellátására tö­rekszik. Olyan fontos intéz­kedések jelzik ennek a mun­kának az eredményét, mint az ifjúsági törvény és végre­hajtási jogszabályai, az ifjú­sági parlamentek rendszere és hasznossága, a pályavá­lasztás és munkahelyi beil­leszkedés segítése, a- család-,‘ alapítás, g lakáshoz-'-'-jutá-s-' gondjainak enyhítése, vagy a katonai szolgálatból váló leszerelés után az újra beil­leszkedés támogatása. — Alapvető változás kö­vetkezett be a társadalmunk egészének szemléletében. Re­álisabbá, a valóságnak job­ban megfelelővé — kedve­zőbbé — válj ifjúságunk megítélése, örvendetesen fo­kozódott a fiatalság iránti bizalom. Ennek mind na­gyobb számú jelét az élet minden területén tapasztal­juk. A fiatalok érzik ezt a bizalmat és ez a bizalom lel­kesíti, erejüket meghatvá- ny,ozására teszi képessé őket. — A kongresszusi zárszó­ban hallottuk: „Egy új, felnö­vekvő kommunista nemze­dék mutatkozott be.” Ez a nemzedék — ahhoz, hpgy a kongresszuson bemutatkoz­hasson — már előzőleg raj­tahagyta kézjegyét társadal­munk életének szinte vala­mennyi területén. — A családban, az isko­lában. a munkahelyen, a lakóhelyen, a kö­zösségekben, a városok­ban, a megyékben mutat­kozott be, mielőtt eljutott volna pártunk XI. kong­resszusára. Érre csuk úgy kaphatott alkalmat, hogy fo­lyamatosan élvpzte társadal­munk gondoskodását- féltő szeretetét, pártunk 1957. óta folytatott kiegyensúlyozott töretlen politikájú egyen­gette útját a társadalmi cse­lekvés mind magasabb szint­jei irányába. — Ifjúságunk akkor tcjlti pe hivatását, akkor méRó igazán a hizalorpra. ha jpnét- lét. hogy részt vállal szoci­alista társadalmunk építésé­ből, önmagát is formálja, alakítja, legelemibb cseleke­deteiben. életmódjában' is a szocialista célpk vatóravál- tásáfa törekszik. Tudatában kgll lennünk: ha jobban ajtarunk élni, magasabb eíetszinvonaípn. ehhez ön­magunknak és környeze­tünknek is változnia kell, másfajta, magasabb szintű erkölcsi és társadalmi fe­gyelemnek kell érvényre jutnia. — Társadalmunk egészé­nek napirenden kell tartania az ifjúság szocialista nevelé­sének kérdéseit, itt a lehe­tőségeinkét még nem aknáz­tunk ki — mutatott rá a KISZ KB első titkára, majd hangsúlyozta: — Pártunk XI. kqngresz- szusa megerősítette a Ma­gyar Kopupunista Ifjúsági Szövetséget abban a törekvé­sében, hogy fokozza az ifjú­sági szövetség kommunista, politikai jellegét. Ezen az úton kell tehát tovább men­nünk. a rögződött, elavult, formákat olyanokkal kell felcserélni, amelyek jobban megfelelnek társadalmunk, ifjúságunk és - mozgalmunk mák' követélményeinek. Szor­galmas; 'dolgozó. . - munkálko­dó. tevékenykedő szervezetet akarunk. Fő feladatnak te­kintjük kollektíváink fejlett, kommunista közösségekké formálását — mondotta dr. Maróthy László. A nagygyűlésen felszólalt Ginszki Mjhályné. a Május 1. Ruhagyár szolnoki gyárának munkásnője, Orbán József cukorgyár! munkás, Nagy Magdolna, az OTP Szolnok megyei fiókjának csopprtve- •zetője, és Sándor János üzemmérnök, a szolnoki MÁV járműjavító üzem osz­tályvezetője. ★ A huszonegyedik ke­rület választói és a hely­beli nagyüzemek dolgozói — kedden délután a csepeli sportcsarnokban választási nagygyűlést tartoltak, ame­lyen Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára mondott be­szédet. Részt veti a nagygyű­lésen Király Andrásné, a bu­dapesti pártbizp|tság titkára, s ott voltak a kerület vezetői is. Ribánszki Róbert a XXJ. kerületi pártbizottság első titkáré üdvözölte a nagygyű­lés több mint 2000 részvevő­jét — majd Gyenes András a kerület országgyűlési kép­viselőjelöltje mondott beszé­det. A nagygyCUÓsPn felszólalt a csepeliek másik két képvise­lőjelöltje: Kárpáti Murin és Kollár József. ★ A Hazafias Népfront szer­vezésében kedden megyei választási nagygyűlést tar­tottak a zalaegerszegi megyei művelődési központban. A nagygyűlésen részt vett Győri Imre- $z MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára. Az elnökségben helyet fog- l^lt Varga Gyula, a Zala me­gyei pártbizottság első titká­ra, Szabó Jánosné, a zala­egerszegi városi pártbizott­ság első titkára és Veipzi Fe­renc, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titká­ra. A résztvevőkét több minj száz üzem, vállalat és intéz­mény dolgozóinak képvise-' lóit — dr. Czigány Jánosné, a Hazafias Népfront. zala­egerszegi városi bizottságá­nak titkára köszöntötte, maid Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára mondott be­szédet. A gyűlésen 'felszólal' Nagy Géza. a Ganz-MÁVAG zalaegerszegi gyáregységé­nek esztergályosa. Kovács Márta, a Color Ruházat) Vállalat munkásnője. megvej ifjúmunkás taaács ...-tagiansiée.- Kustos Lajos,., Zalaegerszeg. város tanáesánák elnökéi ~k Tolna megye 1. számú vá­lasztókerületének Igkosai kedden a szekszárdi Babits Mihály Megyei Művelődési Közppntban tartották válasz­tási nagygyűlésüket. A nagy­gyűlésen részt vett Péter Já. nos. az országgyűlés alelnoke, a választókerület országgj'ű- lési képviselőjelöltje, Somi Benjamin. a l'olna megyei pártbizottság titkára és dr. Polgár Ferenc, a megyei ta­nács vb-titkára. Csajbók Kálmán, a Haza­fias Népfront Tolna megyei bizottságának titkára köszön­tötte a megjelent tpbb száz választópolgárt, majd Péter János mondott beszédet. Városnézőn az NDK-ban III. A Warnow-öböl partján R ostock felé száguld a vonat, s bár nagy a távolság az Északi tengeri kikötő és Berlin kö­zött, teljes a bizalom; haioat odaérünk! Feltéve persze, ha gyorsvonaton utazik az ember. A kalauzok — nők! Fiatalok, csinosak és rendkí­vül szigorúak! Egy-kettőre felállítják ÜUükbü! a fiatalo­kat. hogy a folyosón ..par­kírozó” idősebbek helyet kapjanak. Szerveznek, intéz­kednek. jpgyet kezelnek, ét piég mosolyognak is. Ami­kor pec|ig ..landol’' a vonat az állomáson, a leszállókat ellátják jókívánságokkal ^melyebben a derűs, idő is szpuepel. Veleip nem volt szerencséjük, mint ulastár- saimmal sem. mert borús, esős idő várt Rostockban. A szálló — a Hótól VVar- now — ablakai, erkélyei a kissé olajos, fodrozódó, hajó­kat himbáló csndes tenger­öbölre néznek. Szükek az utcák, nagy az idegenforgalom. Az idegen- forgalom és az üzlet nem elválasztható fogalom, emiatt aztán a Kröpeliner Strasse nyugodtan felveheti a ver­senyt akár a budapesti Váci Utcával is. Mint igazi’ szárazföldi em­ber, Rostockban nem az ut­cákra és a boltokra voltam azonban kiváncsi elsősorban, hanem a kikötőre. Előrebo­csátom, hogy matrózkocs­mával sehoí sem találkoz­tam: ha ilyen jellegű cégtáb­la fel is bukkant a láthatá­ron, odabent exkluzív szóra­kozóhely „ábrándította ki” az erpbert, ahol a matrózok is inkognitóban voltak, és nem szőlőmosó pohárból it­ták a rumot... A kikötő azonban kikö­tő. Hatalmas daruk emelkednek minden­felé, hogy nyikorgó láncuk­kal leengedjék a tengerjáró hajók feneketlen gyomrá­ba a továbbítandó árukat, arrébb egy úszódaru igyek­szik lomhán újabb feladata felé, a „nedves” dokkban pe­dig látszólag rozsdamarta teherhajó tűri a kozmetikai beavatkozást, az elkerülhe­tetlen festést, a szükséges hegesztéseket: békésen tűri az állványokon védősisak­ban szorgoskodó munkások fúrásait, reszeléseit, kala­pácsütéseit. Kikötői sétajárat indul a partról, amely elúszik a hí­res hajógyár mellet, majd számos szigetet, és félsziget tét érintve, egészen a War­now-öböl végéig, Warnemün­de kikötőjéig merészkedik, ahonnan a kompok indulnak például Dániába, és óceán­járók a világ minden tája felé. Népes a rostocki szabadki­kötő partja is. Egy lengyel kis vjtprláshajó pihen ott éppen a Fekete Lovag, Fia­Egy űrhajós inkognitóban Naavot dobbant a szívem az örömtől, amikor közöl­ték, hogy megbíznak a ven­dég kisérésével. Hiába no, megértik ugye, egy űrha­jóssal randevúzni, beszélget­ni, programot szervezni nem köznapi dolog. Saját kocsiján, a feleségé­vel, Alevtyinával indult cl Moszkvából, turistaútra. In­kognitóban. Átutazott Len­gyelországon, az NDK-n és Csehszlovákián. Hogy ponto­san mikor érkezik, nem tud­juk. Annyit tudunk csak, hogy fehér Volgával jön. Várunk három napot. Sem­mi hír, semmi nyom. Sxe- vasztyjanov annak idején, 1970 júniusában Adrian Nyikplajevvel (Tyereskova férjével) 18 napot, azaz 43-1 órát töltött a világűrben. Vá­rakozás közben, a harmadik nap végén számolgatom, hogy ebből idestova már 72 óra eltelt. S ő még nincs sehol. yítalij Szsvaszíy- janov, a Szojuz—18 űrhajó fedélzeti mér­nöke m«r több alka­lommal járt Magyar- országon. Egyik ilyen útján, az aláb­bi riport szerzője ki-, sérte, akinek vissza­emlékezését most, a legújabb szovjet pá­ros űrrepülés alkal­mából közreadjak. ványkékbén. Kedves pohár- köszöntők, amire a vendég magyarul a következőképpen válaszol: — Köszönöm szépen, ked­ves egészségükre! most a Duna következik. Ez itt már Buda...” Bámulatos a megfigyelőkészsége. A Halászbástyán, séta köz­ben egyenruhás szovjet tá­bornokkal találkozunk. Az űrhajós hozzálép, lelkesen üdvözli, mint régi ismerőst szokás. Megölelik egymást. Kiderül, hogy a Krasznáia Zvezda szovjet katonai új­ság főszerkesztőjével talál­koztunk; aki a Néphadsereg hetilap vendégeként ’ tartóz­kodik Magyarországon. Újságíró kollégák ha talál­koznak!... A beszélgetés után arról érdeklődőm jszav zs,..y- janov elvtárstól, liogy mér­nök létére, _ hogyan került kapcsolatban’ az újságírás­sal? — Fent a világűrben ké­szítettem először riportokat, magnetofop-feljegyzéseket. Azóta pedig rendszerdsen írok pz űrrepülés kérdé­seiről a szaklapokban, folyó­iratokban. A határon Végre szombaton maga je­lentkezik telefonon, Szlová­kiából. Jpl van, csak „ki­ment a kocsi szélvédő üveg­je”, de minden rendben. Va­sárnap délben érkezik. És egy szerény kérése: ő most a szabadságát tölti, ne fárad­junk vele, majd elboldogul... Maradhat-e azonban egy űrhajós világhíresség, a magyarok hagyományos ven­dégszeretete mellett inkog­nitóban? Vasárnap délben csak­ugyan megjelenik a fehér Volga a' határon. Az átkelő- ponton az újságíröszövelság képviselője várja a vendé­get. ßefut a határőr kerület politikai osztályvezetője is, egy vidám, napbarnított ar­cú ezredes, aki a szabadsá­gát megszakítva beöltözött, hegyjíviteöszi^tstí-' «»'•■űrhajós házaspárt: Kezében egy nagy csokor' szeiiíű Ézevasztyja- nov feleségének. Áljának. Pár szavas köszöntő, öröm­teli, megható pillanatok. S a jókívánság: érezzék ma­gukat otthon minálunk. Fogat és ürételek Az első pesti program: va­csora az Intercontinental­ban, vasárnap este. Zsúfolt étterem, sok külföldi ven­dég, halk zene. Tánc. Vitai;j Ivanovics sötét ruhában, za­kóján a Szovje'u íió Hőse aranycsillaga. A felesége hal­talak hajósklubjának tagjai uralják a fedélzetet, akik hosszabb utazásuk közben merészkedtek el Rostockig. Ahogy mesélték, hazafelé a Gdanski kikötőig sem lesz könnyebb az út. De megéri — tették hozzá —, még ak­kor is, ha a viharban csupán a fele személyzet használha­tó, akik később helyet cse­rélnek majd a korlátnál ten­geri betegeskedő társaikkal... Í-s gy percre sincs nyu- galom a kikötőben. Befut egy fáradt ha­jó, s kettő indul megint út­nak, rendületlenül emelgetik terhüket a daruk, s időnként a távolban felbúg egy be­bocsátásra váró hajó kürtje. — Jó így nézni a partról .— mondtam egyik újdonsült tengerészjelölt ismerősöm­nek. — Lehet:— mondta. — De... — a korláttól, mármint a hajó korlátjáról niég jobb ttézni a partot. Akár távo­lodik, akár közeledik. Ezért leszek tengerész! Kálai Gábor (VÉGE) Szinte egyszerre kérdez­zük, honnan a nyelvismeret? Aki nem hazánkfia, de ki tudja mondani, hogy „kedves egészségükre", az koccintott valahol honfitársainkkal. — Jártam már Magyaror­szágon, — magyarázza Sze- vasztyjanov, — tíz esztendő­vel ezelőtt, egyetemi hallga­tók csoportjával. Emlékeze­tes, szép út volt. Egy későbbi emléket is idéz: — Amikor visszatértünk a - világűrből, Moszkvában a Kreml-beli fogadáson ott volt Németh Karoly elvtárs. Ma­gyar pártmunkasküldöttsé- get vezetett Moszkvában. Átadta nekünk a Budapest felszabadulásának 25. évfor­dulójára készített emlékpla­kettet.., Nagyon meghatott ez -a ■ftgyetiuesség. De legalább anHjqía-'búsaké völtarii, hogy '■ ezf°isT?fnagyárul köszönhet­tem meg. Hozzák az előételt, azutáp balatoni fogast. — Vitalij Ivanovics, — érdeklődtem — milyen volt az ellátás a világűrben? — Tartósított ételeket vit­tünk magunkkal. Borscsot, scsit, húsos derelyét. Tubus­ban kávét, kakaót és hűsitő italokat... De szavamra mon­dom, ez a foggs túltesz mindegyiken. Meglepetés Hirtelen elhallgat a zene­kar. Várakozásteli csend. A szaxofonos arca ünnepélyes, ahogy a közönség felé for­dul: — Hölgyeim és uraim, en­gedjék meg, hogy mindany- nyiunk nevében szeretettel üdvözöljem a körünkben tartózkodó Vitalij Sze- yasztyjanov szovjét űrha­jóst! Vitalij Ivanovics zavar­tan feláll és nagyon megha­totta!! mosolyog. Az aszta­loktól szintén felállnak a vendégek, angolok, belgák, japánok, nyugatnémetek és hosszan tapsolnak. A zene­kar pedig rázendít az isme­rős dalra, az űrhajósok kedves slágerére, amelyet még Jurij Gagarin kezdett énekelni a világűrben: „Szeretlek téged, élet..." A vendég énekel, mi vele dúdoljuk a dalt. A közönség az asztalunk felé fordul­va újra tapsol. Arra gon­dolok, hogy hol vagyunk már megint a tervezett in- kügnitótöl? Kicsi a vitás* Városnézés. Hősök tere, Msrgit-sziget, Gellérhegy, Vitalij Ivanovics útközben igen pontosan sorolja a városrészeket... „Itt a körút, Benváliai fiatalok között Ellátogat a vendég a Bu­dapesten működő Nemzet­közi Újságíró Iskolára. Ben- gáliai fiatalok tanulnak most itt. Nagy tisztelettel fogad­ják az űrhajóst. Belép a tár­salgóba, mindenkivel kezet fog. A távoli földrészről jött kollegák élnek az alkalom­mal, szinte ontják a kérdé­seket : ’ j — Mi volt a páros űrre­pülésük célja? — Múnkarepülés volt. A Szojuz—9-el az űrben hosz- szabb ideig tartózkodó orbi- taliá állomások létrehozá-- sával kapcsolatos kísérle­teket végeztünk. — Milyenek voltak ezek a kísérletek? — Az űrállomáson sok­irányú műszaki és tudomá­nyos munkát végeztünk. Ezek közé tartozott a tájé­kozódás, a manőverezés. a berendezések próbája, koz- movíziós adások biztosítása, földrajzi, meteorológiai meg­figyelések és így tovább. — És biológiai is? — Igen. Orvos-biológiai szempontból az volt a meg­figyelés tárgya, hogy az em­beri szervezet miként vise­li el a tartós súlytalanság állapotát és a világűrben hosszabb időn át végzett munkát. — Hogyan sikerült elvisel­ni a súlytalanságot? — Könnyebben megszok­tuk, mint visszatérésünk al­kalmával a földi viszonyo­kat. — A felesége nehezen vi­selte-e el az izgalmakat? — Elég nehezen. Tyeres- kovával együtt várták a hí­reket. Tíz-tizenkét nap után már nagyon kifáradtak. Amikor földet értünk és az elgémberedett lábaink még nem engedelmeskedtek, tele­fonon már beszélhettünk szeretteinkkel. Földi viszonyok Búcsúzunk. A vendégek reggel indulnak tovább, Ju­goszlávián át Bulgáriába. Es­te még vásárolnak a Corvin Áruházban. Szőttes térítőkét a családnak és a rokonok­nak, babát a kislányuknak, Natasának. Reggel feltankoljuk a fe­hér Volgát, s elindulunk a Soroksári úton. Szörnyű for­galom, tülekedés, dugók a kereszteződésekben. (Nos, kedves Vitalij, értem már, hogy a súlytalanság állapo­ta után miért oly nehéz megszokni a földi Viszo­nyokat,..) Hegedűs Fercn#

Next

/
Thumbnails
Contents