Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-25 / 121. szám

1975, májú* JS, s / KELET-MAGYARORSZAg^VASÁRNAPI f-iSWoEKLET K ruzsilin tanyán született 1905. május 24- . én, anyja révén kozák családban. Még gimnáziumi tanulmányait folytatta, amikor kitört a forradalom és a polgárháború, melynek maga is résztvevője. 15 éves fejjel a helyi szovjetben dolgozik, maid egy *ermény- oegyűjtő osztag tagjaként fegyverrel is helyt­áll. 1922-ben Moszkvába megy, itt indul nagy reményekre jogosító novellákkal (Doni elfce- ■«élések, Azurszínű sztyepp) irodalmi pálya­futása, 1925-ben hazatér, letelepszik Veseny- szkójában, s hozzákezd a „Csendes Don” c. regényeposz megalkotásához, melynek kötetei folyamatosan (1928, 1929, 1932, 1937—40) je­lennek meg. Közben 1932-ben regényt ad közzé az éppen'csak lezajlott mezőgazdasági kollektivizálásról, a „Feltört ugar” I. kötetéf (Magyarul: „Uj barázdát szánt az eke” ) A második kötet elég sokáig késik, csak 1360-ban jelenik meg. A Nagy Honvédő Háború alatt a fronton volf, mint haditudósító. A háború alatt írott regényének „A hazáért harcoltak”-nak befejezése még várat magára. 1957-ben nagy­szerű kisregényt publikál, az „Emberi sors”-ot. Elég nagy és jelentős M. A. Solohov publi- cisztikai munkássága is. Hogy lehetne körvonalazni Solohov mű­vészi világát, milyen alapvető vonások jel­lemzik alkotó módszerét? Számos szovjet és magyar kritikák ezzel kapcsolatban a követ­kezőket emelik ki: Munkássága elszakíthatatlanul összefonó­dik a Donnal. Az író művei számára szülőföld­jén talál anyagot, témát, jellemeket. Ezért tűnnek a soíohovi figurák az olvasó-számára olyan természetesnek és pl-aszííkusoknek. hogy alig hihető eL hogy nem valóságos élő személy Grigorij Mel.iehov, Akszinya. Szem- jon Davidov. Makar Nagulnov, Scsukar aoó. Andrej Szokolov és a többiek. Solohov minden hősét vérszerinti rokonság fűzi az író szülő, földjéhez, életteréhez, s ezért figuráinak min­degyike élettel teli, kimagasló, az írói szándék egyedi, felszerélheteUen megtestesítője. Az író nemcsak kigondolni tudta hőseit, de meg is tudta tölteni őket messzesugárzó életerővel, hús-vér embereket tudott formálni'belőlük. A másik jellemző soíohovi vonás az az alkotói törekvés, hogy művészi formában mu­tassa be a szovjet nép életének sorsfordulóit, határköveit, életük fontos szakaszait. A Csendes Don című regényeposza életének fő müve. ami csupán egv évtized, a világhá­ború, a forradalmak, a polgárháború korsza­kának életét ábrázolja az egyes emberek sor­sának és a történelem változásának alakulá­sában. Története a viLágtöríénelem legna­gyobb szabású korszak változásának körülmé­nyei között zajlik le. A történet centruma: a Melje’nov csalód. Számos kozák figurával jel­lemzi Solohov a falut (kulák Korsunov. a kö­zépparaszt Sztvepán. a béres Miska Kosévoj. stb). . Ott vannak még a Lisztnyickij-földesurak is.'hogy teljes legyen a társadalmi rajz. A tör­ténelmi események menetében számos törté­nelmi alak is sorra kerül. (Podtyelkov, Kale- gyin’ Krasznov, stb). A történelmi dráma színpadán a veszteségek óriásiak: minden csa­lád gyászol. a Meljehovok is megfogyatkoz­tak. A főhősnek, Grigorij Meljehovnak rá kell jönnie, hogy a történelem harmadik utat nem ismer. Solohov ebben a műben a kozákföld történetének mozgástörvényeit tárta fel. mely az orosz irodalomban csak a ;,Háború és bé­kédhez mérhető. A Feltört ugarban Solohov az ország fej­lődésének következő, fontos szakaszát — a mezőgazdaság kollektivizálását mutatja be ko­zákföldön. A kollektivizálást kísérő osztály­harc rendkívül éles. megfeszített indulatok összecsapása volt. A kommunisták, Davidov, Reziötnov téliesítettek a »árt megbízatását. Gremjacsij Dogban létrejött a kolhoz. A Nagy Honvédő Háború éveiben Solohov, mint haditudósító elkezdi a „nagy beszélgetést a nagy háborúról”. A fasizmus elleni mérhe­tetlen gyűlölet fejeződik ki a Gyűlölet tudo­mánya c. elbeszélésében. A mindmáig befejezetlenül maradt (az író nyilatkozatai szerint ma is készülő) „A hazáért harcoltak” című regény első fejezetei 1943-ban jelentek meg, s őszintén ábrázolták a háború kezdetét, az első gvötrelmes, állandó visszavonulások súlytotta esztendőt. A legér­dekesebbek azonban mégis azok a gondolatok melveket hősei: Sztreicov agronómus és barát­ja Zvjagincev, a bányász Lopahin, a fiatal Kopitovszkij, vagy a hátországban maradt asszonyok szájába ad, akik kegyetlen őszinte­séggel értékelik a helyzetet, olykor bírálják a hadvezetést és a visszavonulókat is. SOLOHOV HETVEN­ÉVES Hetvenedik születésnapján a szov­jet irodalom olyan íróját köszöntjük M. A. Solohovban, akinek művészetét ha­zájában Állami és Lenin-díjak, a nagy­világban pedig az 1965-ös Nobel-díj is­meri el. Tagja a Szovjetunió valameny- nyi jelentős párt, állami és kulturális testületének. (SZKP KB, Legfelsőbb Ta­nács, Szovjet Tudományos Akadémia), mert nemcsak nagyszerű író, de a társa­dalmi küzdelmek aktív harcosa is. A Nobel-dijas „Emberi sors” című kisre­gény hőse Andrej Szokolov és- Ványuska. Az írás nemcsak, kettőjük életét, fájdalmát siratja, hanem az egész szovjet nép mérhetetlen há­borús veszteségeit. Solohov művészetének sajátosságai közé tartozik az is, hogy szinte mindegyik műve filmvászonra került. A Doni elbeszélésekből néhány (phs Az idegen vér), a Csendes Don, a Feltört ugar. az Emberi sors — mind forrá­sul szolgáltak a szovjet filmművészet legki­emelkedőbb alkotásainak megteremtéséhez. Közülük is vezető helyet foglal el az „Emberi sons” c. film. melyet 16 évvel ezelőtt Sz. Bon- darcsuk rendezett. Ez a film széleskörű tár­sadalmi elismerést kapott nemcsak a Szovjet­unióban, hanem az ország határain túl is. A szovjet filmművészet fejlődésében fontos po­zíció illeti meg a Moszkfilm stúdió új filmjét, A hazáért harcoltak c. alkotást, mely a fa­siszta Németország fölötti győzelme 30. év­fordulójára készült el. A rendező Szer- gej Bondarcsuk, a kiváló színészek, Szer- ger, Bondarcsuk, Vaszilij buksin, Vjacseszlav Tyíhonov, Ivan Lapikov. Jurij Nyikulin, Lídia Fedoszeieva és a többiek — az egész forga­tócsoport mélyen átérezve és nagy tehetség­gel vitte filmre Solohov regényének gondola­tait és figuráit. Mihail Solohov (az író mindvégig aktív részt vállalt a forgatásban), és Sz. Bondarcsuk új filmje, mint a Kom- szomolszkaja Pravda (1975. máj. 2.) is rámutat, nem egyszerűen jól sikerült háborús film, hanem a szovjet filmművészet’hatalmas teljesítménye. A 70 éves művészről. M. Solohovrói meg­rajzolt; portré nehi volna teljes, ha nem szen­telnénk néhány gondolatot, hacsak körvonalai­ban is a Solohov Magyarországon c. témának. Mint ismeretes, a négykötetes Csendes Don első magvar fordítói, Szűrén René (I. kötet), Benami Sándor (2—3. kötet) és Kovái Lőrinc (4. kötet) voltak. Az idősebb nemzedék kép­viselői még emlékeznek, milyen hatalmas si­kert váltott ki a Csendes Don második kiadá­sa 1942-ben. A budapesti hatóságok akciót in­dítottak a könyv ellen. A kiadót. Cserépfalv’ Imrét letartóztatták, s üldözték a fordítókat. Az első felszabadulás utáni cikk Solohov- ról Szabó Pál tollából született Levél a Tisza, tói a Donhoz címmel. Napjainkban a magyar Solohov-kiadások több ezer példányban jelen­nek meg. Uj fordítók is feltűntek, akik közül a legnagyobb elismerést Makai Imre vívta ki Mihail Solohov munkásságát és irodalmi ha­tását Magyarországon is sok cikk méltatja: Veres Péter: Solohov. Szabó Pál: Együtt So- lohovval, Illés Béla: Uj Tolsztoj a szovjet iro­dalomban, stb. M. Soholov élő klasszikus, ez ma már kis­sé irodalmi közhely, de zárógondolatként hadd hangsúlyozzuk, az orosz próza tolsztoji csú­csaihoz ő került legközelebb. Dr. Bállá Tamara A z út, amely Vesenszkájába visz, ahol Mihail Solohov él és dolgozik, a rosa- tovi területen lévő Millerovo város­ból indul, és 160 kilométer hósszú szalagként szeli keresztül a dimbes-dombos doni sztyep­pét. Ezt a gabonatermő tájat, a nép csak So- íohov-vidéknek nevezi. Nemcsak azért, mert napjaink nagyszerű írója az ősi kozákfaluban született, hanem azért is, mert itt minden fa­lu és tanya, sztyeppéi folyócska, árvái ány- hajjal benőtt kunhalom így vagy úgy szere­pel az író műveiben. Solohov megindító szavakkal fejezte ki a Doni sztyeppe, szülőföldje iránti mély szere- tetét: „A Donnál születtem, ott nőttem fel, tanultam, formálódtam emberré és íróvá, és nevelkedtem nagyszerű kommunista Pártunk tagjaként. S legyek bár hatalmas hazám pat­riótája, büszkén vallom magam szülőföldem, a Don-vidék patriótájának is.” A folyó menti kozákfalú ódon kis házai szorosan tapadnak egymáshoz. Köztük két- három szintes új épületek, a falu ősi kupolás temploma, s közvetlenül a Don partján ma­gasodik a panoráma-mozi modern architek­túrájú épülete. Minden ideérkező látogató először Solohov házát keresi a szemével, hi­szen sokat írtak már arról, hogy Solohov könyveinek hősei között él. Vesenszkáját sok ember keresi fel az or­szág minden részéből, hogy találkozzék az íróval. Naponta egész halom levelet hoz ne­ki a postás. A látogató igy nehezen tudja el­képzelni, mikor talál időt az író az alkotó­munkára. Solohov rendszerint a kora reggeli órákban dolgozik — mondják a helybéliek. Soltész Albert rajza. A közművelődési alap NÉPMŰVELŐK, PÁRTMUNKÁSOK, a közművelődést irányító, szervező pedagógusok körében igen kedvező visszhangra talált 1974- ben a Minisztertanács határozata a közműve­lődési alap létesítéséről. A határozat meghoza­talakor a kormányt az a szándék vezérelte, hogy segítségére siessen azoknak az intézmé­nyeknek, közösségeknek, amelyek sikert ígérő kezdeményezéssel előrelendítik a művelődési munkát. A végrehajtása utasítás nem jelöli ki „tételesem”, hogy milyen típusú közművelődési vállalkozások részesülhetnek az alapból. Hi­szen a dolog lényege éppen ez: támogatni az értékes és megvalósítható elgondolásokat, s írzokát a többletköltséget igénylő kezdemény«- . zéseket, amelyeknek erkölcsi fedezetük van. Az alap létrehozása a közművelődési párt- határozat szelleméből következett, annak vég­rehajtását segíti. Ebből következően elsősor­ban a munkásság és az ifjúság kulturális éle­tét segítő tevékenységi forrnák, új módszerek kialakítását, illetve a hagyományos, bevált módszerek fejlesztését, korszerűsítését szol­gálja. Elsők között kapott az alapból a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum; kapott az összeg­ből a Szombathelyi Tanárképző Főiskola, hogy jól működő ifjúsági klubját új felszere­léssel, berendezési tárgyakkal lássa el; a SZOT, hogy munkásszállásai könyvtárait fej­lessze, a Könyvtártudományi és Módszertani Központ azért, hogy mielőbb felszerelje né­hány ,nagyobb könyvtár zenei részlegét; a termelőszövetkezeti klubok jobb működési feltételeinek megteremtésére kapott anyagi segítséget a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa. Az az öszég pedig, amit a pécsi Bóbita táncegyüttes kapott — bizonyos esz­közök beszerzésére — a jobb táj előadásokat szolgálja. Valahány példa: ösztönzés mások szarná. ra is. LATHATJUK A PÉLDÁKBÓL, hogy az elosztás a legnagyobb figyelmet,a párthatáro­zatban is említett közművelődési formákra fordította. Azok kaptak támogatást, amelyek elsősorban a munkástömegek és az ifjúság kulturális nevelését segítik. összegezésképpen megállapíthatjuk, hogy az első elosztás valódi művelődési szükségle­tek kielégítését segíti. Kezdetben — többen úgy gondolták, hogy á közművelődési alapból szervezési hibák folytán kátyúba jutott vállalkozásokat lehet majd „szanálni”. Mások azt remélték, hogy bizonytalan eredménnyel kecsegtető kísérlete, zésekbe lehet kezdeni, sőt, „ötletekre” is jut ebből a pénzből. Csillagászati összegekre volna szükség ahhoz, hogy minden jogos igényt ki lehessen elégíteni. A közművelődé­si alap csak átgondolt, értelmes, a széles tö­megek számára hasznos kezdeményezések fel­karolására való. KOCKÁZAT TERMÉSZETESEN MIN­DIG VAN: ez blinden új formának a velejá­rója; De a közművelődési alap elosztásakor, a példákból láthatóan, sikerült a kockázatot a minimálisra csökkenteni' — a pénz azoknak jutott, akik már eddig Is szellemi értéket hoztak létre, s a most kapott segítséggel még szélesebb tömegek között terjesztik eredmé­nyesen a szocialista kultúrát. T. L SOLOHOV Hajnali négy-öt órakor már világos a Sölo- hov-ház, de gyakran kora reggel is érkeznek látogatók az íróhoz. Vesenszkáját régóta az „irodalom Mek­kájának” tartják. Solohov vendége volt töb­bek között Charles Show és Pamela Johnson angol íróházaspár, Mártii Larne, a népszerű finn író. Továbbá bolgár, NDK-beli írók, a fiatal szovjet és külföldi írók szemináriumá­nak részvevői, és sok más ország írói. Ritka az olyaij Vesenszkájába látogató ember, aki ne keresné Solohov földijei kö­zött műveinek hőseit, vagy olyanokat, akik Akszinyára. Grigorij Melehovra, Nagulnora, ta, Majdannyikovra vagy Scsukar apóra ha­sonlítanak. Külső hasonlóságot még talál a látogató, de az itteni emberek ma már egé­szen mások, mint a Csendes Don vagy a Fel­tört ugar szereplői. A Csendes Don-béli Ta­tár-tanya helyén a Feltört ugar Gremjacsij Logá-ban ma gépészek, állattenyésztők, mér­nökök, technikusok, agronómusok és más fel­ső- vagy középfokú képzettségű dolgozók él­nek. Megváltozott a falvak, a tanyák külseje *s. Mennyire nem hasonlít a mai Vesenszká- ja arra, amely a Csendes Don-ban szerepel! Rég eltűnt a homoktenger. Bármerre tekint is az ember, zöldben pompázik az egész táj. A falut fenvveserdök és ligetek veszik körül minden oldalról. Itt található a sztyeppéi dél­vidék egyik legnagyobb gépesített erdőgaz­dasága és korszerű erdőkísérleti állomása. Legalább ilyen szembetűnő Vesenszkája kulturális fejlődése. Különösen a színházmű­vészet örvend nagy megbecsülésnek. Még a háború előtt Solohov kezdeményezésére és segítségével megalakult Itt a viesenszkájai kozák ifjúsági színház. Solohov bábáskodott a színtársulat fölött, amelynek tagjai tehet­séges kolhozparaszt-fiatalok voltak. Az író segítségével csiszolták színészi képességeiket, állították össze repertoárjukat. Büszkék a fa­lubéliek az új. tágas művelődési házra, ahol a helyi öntevékeny drámai együttes tartja előadásait, de szívesen látogatja a lakosság a kozák dal- és táncegyüttes, a kórus hangver­senyeit. •k Vesenszkája lakosai már jóval pirkadat előtt világosnak látják a Solohov-ház abla­kait. A hosszú evek alatt hozzászoktak ezek­hez a messziről látszó kivilágított ablakok­hoz, amelyek mögött a hajnali órákban már dolgozik a hetven éves Solohov. Alekszandr Szuicgmczw

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents