Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-25 / 121. szám

1975. május 25. R35tíT-MACírAJtC*ESZÁCT—VASÁRNAPI MELLÉKLET 9 *» A Fergeteges hazájában Hír: az ököritófülpösi tanács május 26-án, hétfőn tárgyalja a közművelődési munka egyéves ta- J»!!"’' pasztalatait, hogy arra alapozva készüljön el az öt- —V* éves munkaprogram. Volt ebben a községben egy hőskor. He­gedűs Gábor bácsi a főszereplője, aki foglal, kásását tekintve borbély, ő vette kezébe tíz valahány éve a könyvtárat, kölcsönzött, me­szelt, szervezett, s közben népművelt. Ha lp- hét, akkor úgy mondanám, igazi őstehetség volt, akiben még ma is lelkes szív dobog. Mert az olvasókör, meg sok minden más úgy született, hogy Gabi bácsi ment, mindenkit ismert, beszélt és lelkesített, és ezz.e] „meg' fertőzte” az embereket. Tgv lett Ököritófülpös arról híres, hogy ott nemcsak a pedagógus, hanem más foglalkozásúak is aktív népműve. lók. őrségváltás Miután eljárt felette a kor — bár a Lel­kesedés ma is benne él —t egy időse Bálint István vette át a szerepét, de ő nyugdíjba fnent. A múlt évben aztán ott állt a község, és hiába hirdették a pályázatot, nem akadt vállalkozó. És ilyenkor jön a véletlent!?) azaz valaki, aki rájön arra, hogy nem megy ő egészségügyi főiskolára Debrecenbe, hanem marad otthon a falujában. Az ecsedi gimná­zium után így vágott bele a közepébe Éva Katalin. Tizenkilenc éves korában egy sze­mélyben lett könyvtáros és művelődésiház- igazgató. — Nem félt? * vMa már megmondhatom, amikor szep­temberben belevágtam, nem is sejtettem, mire vállalkozom. De a falu minden vezetőjét is­merem, az igazgató tanított, a tanácselnök «zerrtbeszomszéd, a párttitkár tanárom volt, így reméltem, hogy segítenek. Igaz, minden­ki mondta: vajon mit tud ez a lány Gabi bá­csi után? — És mit tud ez a lány? — kérdezem az elnököt, aki: influenzásán nyomja az ágyat etthon. — Ezerhattal vettük fel, és május else­jén tSün-re emeltük a fizetését. Ez már mur tatja, valamit tud. Mindent nem. de jól kezd­te. És ami a fő, a jövő évben könyvtár'nép- m«tteles szakén akar tanulni, és marad ittken Segítjük, hiszen fiatal. De az se utolsó dolog, Dmit kapott örökül, s a távlat se rossz. Nos ez az örökség nem csupa szép, az is Jgaz. Mert vannak itt, akik adósak az elemi tudással, van egy kultúrház, ami már muzeá­lis emléknek jó legfeljebb, van a faluban egy jó nagy réteg, amely bizony — még a tanáes- tilési anyag szerint is — „kimaradt a kultu­rális fejlődésből”. I M a bizonyos fix pont Amikor Katalint faggatom, hogy mitől jött meg a bátorsága és önbizalma, gondolkodás nélkül vezet az április négyre elkészült könyvtárba és mondja: — Ettől! Társadalmi munkában tervezték, a tsz Bánki Donát szocialista brigádja készítette a Világítást, de ott dolgozott a fél falu fiatal, ja. A múlt évben 25, az idén 30 ezerért vásá­rolnak új könyveket, és a könyvtárak közötti pályázaton nyert Í05 ezer forintból vették az új berendezést. Napfényes, derűs, modem he. lyiség. elhiszem, hogy itt meg tud kapaszkod­ni a fiatal népművelő. — Szemmel láthatóan ide tevődik át a fa­lu egész kulturális élete. Jönnek ide idősek délelőttönként üldögélni, olvasgatni, a fiata­lok könyvért, újságba lapozni, vasárnap zene- délelőttre. A kultúrházbap egy ki$ szobácska van, az is hideg, barátságtalan. így hát ért­hető, hogy ide tart mindenki. Csak az a kár, hogy nem ragasztottak ehhez az épülethez még egy-két klubszobának alkalmas termecs- két. A három és fél ezer lelkes falúban 506 beiratkozott olvasó van, es jellemző, hogy a 30—40 évesek, és a még idősebbek teszik ki a többséget. De hát minden nem bonyolódhat itt, hiszen nemcsak ennyiből áll a közmüvelés, hogy könyvtár. Egy tanácsi dolgozót, Jármos hajosnét kér. fezein mi is van még. Kíváncsi vagyok, hogy mit sóról as, akinek nem ez a hivatása. Nem gondolkodik, mondja: énekkar, irodai mi szín­pad. két tánccsoport, ifjúsági klub, szülők akadémiája, előadássorozatok, nők iskolája, különhöző szakmunkástanfolyamok a tsz-ben, népfront-akadémia . .. Mitől pezseg? Az iménti felsoroláson kfvül még ott van­nak a szakkörök, a táncos esték, ünnepi ren­dezvények is, és mindig lelkes részvevők­kel, közönséggel. Mitől pezseg itt a kulturális éjej? — Van hagyománya is — mondja Éva Katalin, de én azt hiszem attól, hogy itt a közművelődési bizottság, meg a község veze­tősége nemcsak tárgyalja ezt az ügyet, hanem csinálja. — Ez a dolga. — Nem úgy gondolom. A tanácselnök énekkari tag. A várttitkár is, a kórust a tár. sadalmi elnökhelyettes vezeti, mezőgazdász tanítja a KTSZ-Bokrétát, a felesége, aki dajka a Kis-Bokrétát, magam is táncos vagyok, a szocialista brigád fiataljai a tanárokkal együtt vannak az irodalmi színpadban, és az orvos is mindig kész, hogy ré&zt vegyen a rendez­vényeken, előadásokon. Vagyis aki illetékes, az nemcsak kistriguláz valamit, hanem maga is tudja, mi a lényeg, m; a gond, mi a siKer. Ha úgy összerakom a sort, Szécsi Antalt, a,z elnököt. Szabó Zoltánt, a párttitkárt, Ma- gocsa András elnökhelyettest. Gellert Dezsőt es feleségét, a mezőgazdászt és óvodai dolgo­zót, melléjük a még mindig örökmozgó Hege­dűs Gábort, akkor felmerül a kérdés, vajon partner-e nekik a kis Kati, aki hozzájuk ké­pesít gyerek? ■*» Nem annak nézzük — mondja az el­nök —v nekünk segíteni kell óit, és kötelessé­günk, hogy egyenrangú féllé neveljük. — Katinak szólítanak, de Katalinnak te. kintenek — mondja aforizmaszerűen a lány. Szezonra készülve A községben tehát most mindenki az egy évet mérlegeli, és készül a következő ötre, tízre. Elnök és könyvtáros, pedagógus és tsz- elnök — mind a saját bőrén érzi a lényeget. De ez távlat, a napi aprómunka Éva Katalin vállán van. Hogyan lehetne jobban? Elége­dett? Van-e ötlete? — Ha van ilyen, hogy cél, akkor nekem az: szíves szóval kínálni azt. ami szép és jó. Nálunk még divat — szeretnek az emberek együtt lenni — az esti közös tv-nézés. Jó len­ne, ha egy-egy nevelő, vagy más a magyará­zatra szoruló programoknál ott ülne a 40—50 főleg idősebb között, és segítene, hogy jobban értsék, értőbben nézzék. Gondolkodom, hogy most rendszeressé teszem azt, hogy a hangos- bemondón ajánlani fogjuk az új könyvet, fel­hívjuk a figyelmet a rádió és televízió mű­sorára. A könyvtárban megszervezem a ki­csiknek a diavetítést. Mint eddig, ezután is be-beszólok a kerítéseken, és hívom az isme. rösöket. hogy jöjjenek, ha az iskolában, könyvtárban, kultúrházban vagy éppen a há­zasságkötőben valami előadás, program van. A most szétzilálódott klubot a szocialista bri­gádok fiataljainak segítségével szeretném fel­támasztani. — Nem sok ez? — Ez a dolgom. Sok, mert nincs elég ta­pasztalatom, de kevés, mert hol vannak még az eljárók, az alapísmeretisck, a nehezen ki­mozdulok? Ha úgy segítenek, mint eddig, megbirok vele. A nyár mindig csendesebb időszak. Most lesz időm gondolkodni, készül­ni, tervezni és tanulni. — Mennyi a munkaideje? — Micsodáin? Nem számoltam. Könyvtár 30 óra, az biztos. A többi, meg amennyi kell. Eddig eszembe se jutott, hogy kiszámoljam. Van itt egy tánc, úgy hívják Fergeteges. Táncolja öreg és fiatal, köztük Katalin is. Úgy látszik ez diktálja a tempót az eleteben, mun­kájában. Csak ne fulladjon ki. Buyget Lajes Szatmári táj. (Hammel József felvétele) Nguyen Dinh Thi: SZÁRNYAK* A riadót kora hajnalban jelezték a repülőtéren. Még hat óra sem volt, és az ügyeletes raj is éppen csak befejezte a reggelit, amikor a parancsnoki to­rony fölött az égre kúszott a tűzvörös raké­ta: A gépekhez! A pilóták sietve föltétték bőrsisákjukat, és a kifutópályára rohantak. Nguyen, a raj­parancsnok futtában felnézett az égre: „Po­csék idő van — gondolta —, repülni is, ve­rekedni is nehéz lesz.*’ A szerelők a gépek körül sürgölődrték. Nguyen gyorsan bemászott a kabinba. A még egészen fiatal Ngo mérnök az alsó lépcsőfokra lépve bekukkantott a pi­lótafülkébe : — Nguyen, a géped kitűnő állapotban van, akár garanciát is adhatok. A léglökéses motorok bögése egyre erősö­dött. Ám a parancsnoki torony fölé új rakéta röppent, a riadó végét jelezte. — Motort kikapcsolni! Egymás után hallgattak el a gépek! Nguyén a földre ugrott, zsebéből cukorkát kotort elő, megkínálta a mérnököt és három barátját, Thai, Phan ée le pilótákat. Phan (ő fedezte Nguyen vezérgépét) parancsnoka mellett lépkedett és jóízűen ropogtatta a cuk­rot: — Ne izgulj, hozzád tapadok, mint a pió­cái, egy tapodtat se maradok el! K iképzése elején Phan minden alka­lommal sápadtan, sőt zölden kászá­lódott ki a kabinból; az oktató él is határozta, hogy többé nem engedyélyezi a fel­szállását. De a fiú kiverekedte magának, hogy elvégezhesse a tanfolyamot. Később önmagán is úrrá lett — makacs ember volt. Félóra múlva, éppen mikor az eső is rá­kezdett, ismét riadóztak. Ngo fejét a pilóta­fülkébe dugta, és igyekezve túlharsogni a mo­torzúgást, bekiáltott: — ^Kellemes bunyózást! Hanoi !... A felhők közül Nguyen tisztán látta a Vörös-folyó kacskaringős vonalát és a fölötte feszülő húrt —• a Long Bien hidat; az égen futó felhők képét mutogatva megcsillant a Nyugati-tó hatalmas tükre is: közvetlen alatta — forgalmas utcák és a fák zöld koro­nái; távolabb, a város szájén — fehér füstgo- mo! vágok. ® gyárkémények fölött, odébb, mint szétszórt gyufaskatulyák — a hivatalok és kutatóintézetek sok emeletes épülettömbjei. És'.revette, hogy Phan megbillenti a gépét: „Üdv Hanoi!” — Magasságot növelni! — parancsolta Nguyen. A gépek följebb emelkedtek, újabb és újabb felhőrétegeken törve át. A legkülönösebb alakú felhőóriások tornyosultak előttük — határtalan, felmérhe­tetlen világ; úgy tűnt, minél mélyebbre hatol­nak bele, annál tágasabb, végtelenebb. A raj túljutott az esősávon. Eltűntek a felhők; a vadászgépek továbbra is szabályos alakzatban suhantak a szürke égen. Előbb- utóbb bizonyára megjelenik az ellenség is. Újra felhők, majd megint a tiszta égbolt. A Föld jelentkezett: — Ellenség jobbra, irány 30 fok, távolság 45 kilométer, magasság 5000 méter. — Értettem. A raj meredeken felhúzott, hogy még az összecsapás előtt magassa-előnyhöz jusson. ..Ettől a felhőtől az.t se veszi észre az ember, ha beléjük ütközik!” — villant át Nguyen agyán. Gépevei ismét belekerült a tejfehér ködbe, s most már. egyáltalán nem látott sem­mit. Thai és Le hangja hallatszott: — Ellenség szemben! — Ellenség jobbra! Azután megszólalt Phan is: — Ellenség balra! Végre Nguyen kijutott a felhők közül és még ugyanabban a pillanatban meglátta, hogy egy ellenséges gép egyenesen fedé tart. Óriási sebességgel haladtak egymással szembe —- egy szemvillanásnyi idő csak, és máris össze­ütköznek. Sem Nguyen, sem az idegen pilóta nem számított erre a találkozásra. De a má­sodperc egy tört része alatt, mire ellenfele magához tért, Nguyennek sikerült tüzelnie. Látta a lövedékek vörös csíkját, és az ellen­séges gép, amely most esetlenül hosszúnak hatott, átsiklott a tűzfüggönyön, s a háta mö­gé került. Nguyen éles kanyart vett, de mire megfordult, az idegennek már sikerült elég messzire jutnia; gépe farkából fényes láng- nyelvek törtek elő. Nguyen már-már arra gon­dolt, hogy ellenfele fokozza a sebességét, de aztán észrevette: a lángnyelvek átcsaonák a gép törzsére is; fejhallgatójában Phan hangját hallotta: — Egy „fantom” már ég! Nguyen, gyorsan körülnézett, tekintetével ..társait kereste. Alatta Thai, akit hátulról Le fedezett, zuhanórepülésben támadott négy Phantomot. Az ötödik éles szögben Phant tá­madta hátba. Nguyen arra irányította gépét; Az idegen pilóta leadott egy sorozatot Phanra, ám elhibázta és megfordult. Nguyen is meg­ismételte eat a manővert. Mindketten kört* írtak le, de egyikük som került lövöhelyaet- be. Egy pillanatra Nguyen tisztán kivehette az ellenséges pilótát, alq összekuporodva ült fülkéjében. Másfél kör. .. S csak akkor tud­ta igazán értékelni a maga gépét: mintha minden gondolatát kitalálta volna, elvágta az idegen útját, és gazdáját jó lövőhelyzetbe hozta. Az ellenség menekülésre fogta a dolgot. Nguyen meg utána! Valami azonban hirtelen azt súgta neki, hogy pillantson hátra. Jókor! A háta mögptt megjelent egy újabb Phantom; szárnya alól zöldes fények villantak. Rakéták! Nguyen reflexei villámgyorsan működésbe léptek: meredeken oldalra döntötte gépét, s még ugyanabban a pillanatban- közvetlenül mellette két tűzcsóva suhant el. A légitusa folyt, folyt szakadatlanul tovább. Tíznél is több repülőgép fröccsenő lövedékeinek tüze színez­te ki az égboltot; hol a magasba emelkedtek, hol a mélybe hulltak, mintha fáklyák lettek volna a vörösre festett viharfelhők köaött. Thai lángba borította az ellenséges gépet. — Remek vagy. Thai! — kiáltotta Ngu. yen. — Mindent bele! — Ég! Ég !... — ujjongott Le. Tüzet nyitottak az újabb támadóra, az kivált a harcból és eltűnt a felhők között. Az égen nyomuk sem maradt az Idegen „madaraknak”! Körös-körül mindenütt a mieink voltak. A Föld utasítást adott a raj­nak, térjenek vissza a támaszpontra. Nguyen ismét sorra hívta a pilótákat — kiderült, hogy Le elkalandozott valahová. A parancsnok kö­rülnézett, s látta, hogy bajtársa a mélyben az utolsó ellenséges gépet üldözi, amely szánté a földhöz tapgdva igyekezett kereket oldani. Nguyen visszaparancsolta Let; a vadászgép magasba fúrva magát csatlakozott az övéihez. Az idegen még mindig szédült iramban me­nekült. Nguyen fejhallgatójában jókedvűen harsant fék Le hangja: — Kár a benzinért, már a kutya se ker­get !... Zahemszky László fordítása • Nguyen Dinh Thi a VÜK legnépszerűbb trói* nak egyike. 1934-ben születeti. Aktívan résit vett & franciák elleni szabadságharcban. Első regénye 1951-ben látott napvilágot. Számos vers és elbeszé­lés szerzője. A Vietnami írószövetség főtitkára. Ed* dig legjelentősebb regénye, a Csatatér a felhők kö­zött, 1967-ben jelent meg Hanoiban. Több európai nyelvre is lefordították. Magyarul 1973-han jelent meg az Európa Könyvkiadó és a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában.

Next

/
Thumbnails
Contents