Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-04 / 103. szám
HITS, májust KELET-MA<??AnORSZÄG 3 Beruházás hatékonyan KÖZTUDOTT, HOGY A MEGYEBEN jóval kevesebb a kórházi ágy, mint az országos átlag. Éppen ezért a megye vezetői minden alkalmat megragadnak, hogy sürgessék a bővítéseket, új epületek emelését. A múlt évben kedvező ajánlatot kaptak: 30 millió forintot kap a megye, ha másfél év alatt felépít egy 200 ágyas kórházi pavilont. A beruházásokkal foglalkozó szakemberek — különösen azok, akik nem itt élnek — borúlátók voltak. Kizártnak tartották, hogy ennyi idő alatt a tervezés, előkészítés, s maga az építés befejeződjön. Hiszen Budapesten például nemegyszer csak az előkészítés vesz el legalább eny- nyi időt. A Magyar Posztógyár nagy kallói üzemében a gondolattól a szövőgépek indításáig egy év sem telt el. A gyár vezetői hihetetlenked- tek először, aztán minden elismerésüket fejezték ki azoknak a megyei szerveknek, akik lehetővé tették, hogy ilyen gyorsan elkészüljön egy nagy értékű beruházás. A példákat tovább lehetne sorolni. A mottója mindegyiknek ugyanaz: a beruházások gyorsításáért, az iparfejlesztésért széles körű összefogás bontakozott ki a megyén belül az egyes szervek között, s ezt a folyamatot a megyei párt- és tanácsi irányítás is nagymértékben segíti. Hiszen a példáknál azt is észre kell venni, hogy a beruházó, a kivitelező kockáztat is. Még nincs megrendelése, de ő már hozzákészül az építkezéshez, anyagokat szerez be, még nincs minden terv a kezében, de már hozzákezdett az alapok készítéséhez. Az ilyen építkezések jóval nagyobb munkát jelentenek az átlagostól. Nap, mint nap konzultálni kell a tervezőnek a kivitelezővel, egyeztetni a programokat, hogy az igen rövid határidő ellenére minden simán menjen. Néha „veszekednek” emiatt egymás között, de itt is a közös cél, a beruházás gyorsítása érdekében. Ha ugyanezt a különböző előírások által kötött módon, a rossz értelemben vett bürokrácia minden előírását betartva csinálnák, soha sem jutnának ilyen eredményre Hiszen ha levélben értesíti egyik vállalat a másikat, hogy megállt a munkával, mert valamilyen akadály jött közbe, akkor a munkától jóval több időt vesz igénybe a papírok sétál tatása. A NAGYOBB SZERVEZÉSNEK, az ösz- nzehangolt munkának, illetve annak vállalásának az egyik építőipari vállalat vezetője így adta magyarázatát: ..Én is a megyében élek, amit csinálunk, azt magunknak is építjük*. Éz a mondat lehet a magyarázata annak, hogy a sürgős munkáknak nemcsak a vezetők érzik a fontosságát, hanem nyugodtan kérhetik a szocialista brigádok segítségét is. Ráadásul az emberi kapcsolatok js jobban alakulnak egy-egy ilyen sikeres beruházás „tető alá” hozásánál. Azok a vállalatok, amelyek ténylegesen nincsenek jogi kapcsolatban egymással, ugyancsak megtesznek mindent a sikerért. Üjfehértón a gyapjúszövógyár 1978-ra már ezer embert foglalkoztat — ha addigra elkészülnek a csarnokok. Még szerződés sincs az építésre, de máris azt vizsgálták a gyár vezetői az építőkkel együtt, hogy szakaszos építkezéssel hogyan tudnának jövőre, vagy azután átadni egyes részeket, ahol megindulhat a termelés. Ez a példa is arra szolgál, hogy nemcsak a közelmúltban, hanem a jövőben is lesz hasonló eset a beruházások meggyorsítására. Ennek a haszna pedig egyáltalán nem csak a vállalatoknál jelentkezik, hanem a szabolcsi emberek életének az alakulásában is. Az egyik példánál azzal, hogy sokszáz asszony és lány talál helyben munkát, a másiknál az, hogy a kórházi zsúfoltság fog valamivel enyhülni. Arra nem lehet és nem is szabad agitálni, hogy minden vállalatnál ás minden beruházásnál hasonlóképpen járjanak el. Azt sem lehet elmondani, hogy a megyén belül nincsenek a tervezetthez kepest elhúzódó beruházások — elég csak néhány művelődési intézmény példáját említeni. Viszont az is igaz, hogy a jól előkészített, esetleg hosszú ideig szervezett munkák mellett mindig lesznek olyan váratlan — s valamilyen szempontból kedvező lehetőségekkel kecsegtető — beruházások, amelyeknek a megvalósítása legalább annyira érdeke a megyének, mint amennyire részt vesz abban a tervező, a beruházó, a kivitelező vállalat. A HATÉKONYABB MUNKÁNAK pedig ez az egyik alapja. A lehetőség mind teljesebb felhasználása, amely egyben megteremti az alapot a későbbi fejlődésre is. Azok, anm ezt megértik a beruházásoknál, azok gyorsításánál, egyszerre növelik saját vállalatuk termelékenységét és segítik elő az iparosítást, a kommunális ellátás javítását. Lányi Botond Május végére elkészül a megyei könyvtár épülete. Ezután megkezdik a 12 miffi- ós beruházás berendezését. (Hammel József felvétele) Oláhné kitüntetése Játékos foglalkozás a hodászi cigányóvodában. (Elek Emil felvétele) Ami őrömet ad Amikor messziről megláttam a házat a Dohány utcában, kívántam, bárcsak abban lakna, akit keresek. Annyira kedves, meghitt otthonosságot árasztó látvány az öreg, nádtetős épület, a tornácára kapaszkodó szőlőindákkal. A kerítésen áthajtó virágkoronás orgonabokor gondozott kertet sejtetett. És csakugyan, a kiskertben az ágyások között hajladozó asszony Oláh Balázsné volt. Szabadkozik az elmaradt kéznyújtásért, mutatja, földes a keze Tessékel a házba. Az iménti munka lendületétől jókedvűen mondja, csak hogy szóval tartson, míg leöblíti a kezét, ami a konyhaasztalra rakott cekkerek tartalmából is nyilvánvaló: — Nemrég jöttem haza a piacról. Még nem érkeztem elrakodni, mert vettem néhány palántát is, s mondtam a vejemnek, duggassuk el gyorsan, ne hervadjanak. A nagyszobában kínál hellyel, ahol a szőnyegpadló, a világos színű, modern lakószobabútor, a televízió, a tarka subapárnák, faliszőnyegek fölött a gerendás mennyezet emlékeztet a ház külső képére, korára, így együtt kelti ugyanazt az otthonosságot is. A család Jó testvérek Elismerések Megtisztelő közéleti mun- ka a tanácstagé — s különösen jóleső érzés, ha jó eredményekről számolhat be választóinak. Érvényes ez a megyei tanács tagjaira is, akiket újabban testületek, községi, városi tanácsok delegálnak a megyei tanácsba. Baranyai Gézának kellemes helyzete volt április 22- én, amikor a Nyírbátori Városi Tanács napirendre tűzte a megyei tanácstag beszámolóját: az ő írásos jelentése mellett egy másik vaskos előterjesztés is szerepelt, az 1974. évi tanácsi gazdálkodásról. Ebben azt írták: az elmúlt esztendő a IV. ötéves terv eddigi legeredményesebb éve volt megyénk legfiatalabb városának. — Ez persze korántsem azt jelenti — mondja Baranyai Géza —, hogy mindent a város két megyei tanácstagja intézett el, és hogy nem maradt feladat 1975-re. Bár a középtávú terv készítésénél még csak nagyközségi státusszal rendelkeztünk, a költségvetésben és a fejlesztésben az eredeti összegek többszörösét tudja felhasználni a tanács, évtizedes gondokat oldhat meg. — Berki József, a másik megyei tanácstag elsősorban az ipar, a mezőgazdaKérdez a tanács Válaszol a tanácstag ság és a közlekedés gondjaival, terveivel foglalkozik. Én a szociális, kulturális kérdéseket igyekszem közelebbről megismerni, és egy kissé talán szerencsém is volt. Amivel konkrétan hozzám fordultak — a szakmunkásképző kollégium létesítése, az állami tűzoltóság visszahelyezése Nyírbátorba, a fürdőépítés — könnyű dolgom volt, mert mindegyik esetben folyamatban lévő intézkedéseket segíthettem. Tanácstagi munkámban az eddigi legjobb hír a rendelőintézet építése, amellyel évtizedes gondot sikerül megoldani. — Tősgyökeres nyírbátori vagyok. Munkahelyem, a faipari szövetkezet is ide köt, így nagyon sok emberrel kerülök kapcsolatba. Szerintem nemcsak a hivatalos fórumokhoz kell ragaszkodni, hiszen a munkahelyen, különböző rendezvényeken, sőt munkába menet is beszélhetünk hivatalos ügyekről. A mostani városi tanácsi ülésen azonban azt is elfogadták, hogy negyedévenként fogadóórát tartsunk. — A lakosságtól érkező panaszok, észrevételek túlnyomó részét elintézzük az apparátus útján, s csak a közérdekű bejelentéseket, javaslatokat tárjuk a testület elé. Mostanában én elég sokat foglalkoztam a kereskedelemmel. Több panasz és bejelentés alapján megpróbáljuk felvetni, hogy a város ellátására a szövetkezet mellé hogyan lehetne más vállalatot is megnyerni. A fejlesztési kérdésekben — bár nagyon sok tennivaló van — a várakozás álláspontjára helyezkedünk. Nem a megyei tanácstól kérünk, hanem itthon próbáljuk bizonyítani, hogy jól gazdálkodunk a város rendelkezésére álló összegekkel. Azt viszont szeretnénk, hogy a következő középtávú tervben már valóban városi szintű költségvetéssel, fejlesztéssel rendelkezzünk. — A tanácsi előterjesztésekben, tervekben az első olvasás után külön is megnézem, vajon mit jelent a tervezett határozat Nyírbátornak. Különösen nagy érdeklődéssel foglalkoztam az egyes gazdasági ágak, hosz- szú távú fejlesztési koncepcióival, amelyek a megyei tanács elé kerültek. Tavaly például az élelmiszer- és fagazdaság, az egészségügy sok évre szóló fejlesztési terveiről döntött a megyei tanács. Ezek másfél, esetenként két évtizedre is meghatározzák a fejlesztést, s ez egy ilyen fiatal város számára, mint Nyírbátor, különösen fontos. A márciusi tanácsülésen, amikor a „Szabolcs-Szatmár megyéért” kitüntető jelvény odaítéléséről döntött a tanács, számomra külön is öröm volt, hogy az egyik kitüntetett — Orosz Miklós — a mi városunkban végzett munkáért kapta a magas elismerést... Marik Sándor — Zsímakvalót is vásároltam, azt kisütöm — sorolja tovább mai dolgát Oláhné, amint leül mellém a heverőre. — Azután nekilátok főzni, délre ebédet kell adnom a vejemnek, nem késhetek, mert munkába megy. Szeretettel néz a szobába lépő fiatalemberre, akit fiának hittem a kertben. Tudtam, vannak fiai. Kettő: az idősebbik a SZAÉV-nél technikus. Nőtlen még, az édesanyjával él. A fiatalabb Budapesten tanul a Testnevelési Főiskolán. Az idén végez, s akkor hazajön, a mezőgazdasági főiskolán várják, már megkötötték a munkaszerződést. A leánya gyors- és gépírónő a Nyírség Ruházati Szövetkezetben, a most munkába készülő fiatalember, a férje ugyanott műszerész. Kérés nélkül veszi elő a fényképet, hogy lássam a csinos, bájos arcú fiatalasszonyt, a feleségét. Itt laknak a hátsó szobában, ahol szintén szőnyegpadló, modem bútorok, kézimunkák, virágok, térítők bizonyítják a ház lakóinak crtthonszeretetét. Oláhné, az anyuka — ahogy a veje is szólítja — a családról beszél, azután mindennapi tennivalóiról, szívesen válaszolva a kérdésekre, mivel is telnek a napjai egy asszonynak, aki „nem dolgozik”. Az isanert kifejezés, amellyel a munkaviszonyban nem álló nőket tisztelik meg” nevetésre készteti: — Én főzök a gyerekeknek. s ha magamnak mosok, nem hagyom ott a lányom mosnivalóját. Ezt a szobát én takarítom és még ott a kert is... — de hozzáteszi, a gyerekei segítenek. Hiszen láthattam a vejét a kertben. Ha meg nagymosást csinál, a lánya vasal este. És nézzem meg, ezt a padlószonyeget is a fiúk ragasztották le. Meleg szavakkal beszél a gyerekeiről; Az anyának nagy öröm, ha láthatja, mennyire szeretik egymást, jó testvérek. Elmeséli, hogy az idősebbik fia 28 éves, és úgy gondolja azért sem nősült meg eddig, mert így segíteni tudja az öccsét. Van ugyan ösztöndíja, de időnként csak jól jön egy kis pótlás, pénz, meg a csomagok, a hazai ízekkel. Vágyik is haza! Csábították jó állással, biztatták maradjon a fővárosban, nagyon jó röplabdás, tagja volt az ifjúsági és a felnőtt válogatottnak. „Jobb lesz nekem otthon édesanyám” — idézi testnevelési főiskolás fia szavait nem rejtett büszkeséggel. — Az idősebbik fiam is röplabdás, illetve most mar edző a Spartacusnál — ad újabb magyarázatot, amikor eredetüket megértve a fél falat elborító színes zászlócskákra, a polcokon elhelyezett érmekre, trófeákra mutatok. Az érmek között néhány azonban nem sportérem, s nem is a fiai kapták. hanem ő, kiváló társadalmi munkájáért. A „Vöröskeresztes munkáért”, „A békéért”, „Nyíregyházáért”. Most — 1974-ben végzett munkájáért — újabb elismerést kapott: a Hazafias Népfront megyei elnöksége és a megyei tanács vb „Társadalmi munkáért” kitüntető jelvényt adományozta Oláh Balázsnénak. Kedve telik a visszaemlékezésre, amikor arról kérdezem. hogyan került a közös ügyekért cselekvő társadalmi munkások közé. — Még a szülői munka- közösségben kezdtem. Mindkét fiam a Vasvári Gimnáziumban érettségizett, hát ott. A többi már adódott. Hívtak a nőtanácsba, először az I. kerületben dolgoztam, később beválasztottak a városi bizottságé^ A Amikor pedig a nőmozgalmat átszervezték, a Hazafias Népfront nőbizottsága lettünk, több mint tíz éve vagyok kerületi titkára, s így a HNF kerületi bizottságának elnökhelyettese. De tagja vagyok a népfront városi bizottságának is. Egy évtizedig végeztem vöröskeresztes munkát, most mondtam le. Már soknak éreztem. A népfrontot, a nőbizottságot azt nem! ...Szeretem csinálni. Örülök, hogy nem hagytak lemondani, amikor két esztendeje szegény, jó uram meghalt. Újra belelendültem a munkába. Örömet ad. Majd, ha lesz egy kis- unokám. akkor talán abbahagyom. De addig megyek mindig, ha hívnak, ha szükség van rám. K E,
