Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-18 / 115. szám

I Í.I&­tail­l&P' KELET-MAGYAROHSZÄG 1975. május !ÍL Női sorsok Mándokon Hajnaltól késő estig Kapák csillannak a májusi verőfényben. Asszonyuk hajladoznak a mándoki határban. Burgonyát kapálnak. Hangos jókedvvel, fo­gadják az érkezőt. Ott, a tóthegyi határrész­ben, a szinte végeláthatatlan krumplitábla közepén munkájukról, örömeikről, gondjaik­ról, egyszóval életükről beszélgetünk. „Mun­kálkodás az élet sója” vallják. Életük is eszerint alakul. Az év nagy részében reggel négykor kelnek és este tízkor fekszenek. Ellátják a jószágot, munkába, iskolába en­gedik a családot, és maguk is elindulnak dolgozni. Munka egész évben * .♦ A két község határát egyesítő mándosi Uj Élet Termelőszövetkezetnek küencszáz- harrninc tagja van. Munkába mintegy hat- szizan járnak. Erinek több mint fele nő. Igv munkájuktól függ nem csak a saját, de a szövetkezet boldogulása is. Az elmúlt évben a szövetkezet sikeres évet zárt. A férfiak egv tízórás munkanap alatt 142 forintot kerestek, a nők pedig 128 forintot. A két nem kerese­te közötti különbséget a végzett munka ne­hézségi fokával magyarázzák. A szövetkezet tervszerű gazdálkodásának eredménye, hogy szinte egész évbén tudnak munkát adni minden nőnek. Keresetük is szépen gyarapszik. Szaniszló Józsefné a múlt évben 253 tízórás munkanapot dolgozott. Ez ázt jelenti, hogy csaknem minden munka­nap dolgozott Keresete meghaladta a 32 ezer forintot. Lázár Miklósnénak 212 tízórás munkanapot számoltak el. Az ő keresete is közelítette a 30 ezer forintot. A nők átlag­ban kétszáz napot dolgoztak a határ külön­böző részein. Szocialista brigádjaik a terme­lési vállalások mellett szociális és kulturális vállalásaik teljesítésében is jeleskedtek. A nyolc általánost nem végzettek segítésére vállalnak védnökséget, és patronálnak idős embereket is. Iskolabusz kellent Eredményeik mellett vannak gondjaik is. Aki hajnalban kél, egész nap dolgozik és késő este tér nyugovóra, annak kevés ideje jut az önművelésre. Ez pedig nem közömbös az egyenjogúság szempontjából sem. A nők foglalkoztatása a termelőszövetkezetben olyan munkaterületeken történik, amelyeknek ala­csonyabb a társadalmi megbecsülése és--ki­sebb a kereset. Nyugtalanító: .a nők között nincsenek szakmunkások. A termelőszövet­kezetben a .munkák, összetorlódása az elmúlt77 évben nem engedte meg még a téli házi szakmai továbbképzést sem. ^ Ennek a másik oldala is elgondolkodta­. Az asszonyok szabad szombatjaik többsé­gét — igaz húsz százalék keresőtöbbletért — munkával töltik. Vajon a termelőszövetkezet a jövőjüket képviseli-e, amikor nem szor­galmazza' kellőképpen politikai és szakmai ismereteik állandó bővítését? Egyáltalán gaz­daságos-e a burgonya kézi ültetése, kapá­lása? Nem volna-e érdemes a női munkaerőt kevesebb fizikai erőt kívánó hasznosabb piunkákra átcsoportosítani? Az asszonyok a határban azt is elpana­szolják egymásnak, hogy Kisvárdára beiáró középiskolás gyerekeik naponta az autóbu­szon állva teszik meg az utat oda és vissza. Az utazás jobban nyüvi a ruhájukat, mint a fizikai munka. A megoldás az iskolabusz lenne. Karton és magas sarkú Könnyítené helyzetüket, ha a kereskede­lem jobban számolna a termelőszövetkezet­ben dolgozó nők igényeivel. Hosszú ideje íem kapnak a községben például köténynek ■/aló kartont. A paraszti munkában a kö­tény nélkülözhetetlen. „Az általunk termelt burgonyáért cserébe igazán megérdemelnénk” jegyzik meg. És még ettől is jobban elma­rasztalják a Cipőipart. Elmondják, hogy ara- szos magas sarkú cipőktől roskadnak a bol­tok polcai. De gondol-e a könnyűipar sár- nan, homokban dolgozó parasztasszonyokra? Gyárt-e nekik munkavégzésükhöz praktikus lábbelit? Változó életrend Az asszonyok mellett a legfiatalabb dol­gozó korosztályú nőknek is megvannak a maguk gondjaik, ök aztán még igazán szak­mai tudásgyarapítás előtt állnak. Hogy fele­ségnek, anyának kell lenniük, az természe­tes. Az már kevésbé, hogy a mezőgazdasági munkák jelenlegi szervezetlensége, a látás­tól nem egyszer késő estig tartó munka meg­fossza őket a politikai és szakmai tovább­képzés lehetőségétől. Közös örömök És az asszonyoknak a mándoki terme­lőszövetkezetben nem csak a gondjaik, • de az örömeik is közösek. Amikor a nap. találko-. zásunkkor a horizont legmagasabb pontjára ért, az egyik brigád tagjai, meg a körülöt­tük .lévők egy csoportba ültek le ebédelni. Közülük most nem pattant kerékpárra sen­ki, hogy az egyórás ebédidőben otthoni teendőket lásson el. Ünnepelni gyűltek egy- 1 be. Egyiküknek most ballagott a fia a nyír­egyházi közgazdasági szakközépiskoláoan. Ezt az örömet meg kell osztani a munkatár­sakkal is. Előkerült a rántott csirke, a vag­dalthús, a torták, akadt mellé itóka is. És ott az árokparton akácok árnyékában osz­toztak a család örömében. A nap tova csúszott. Újra a laboda, a muhar sarabolásához láttak az asszonyok, akiknek szószólóik Pataki Andrásné, Szeles Béláné,. Lucski . Gábornc, Lázár Irén, a női munkacsapat tagjai voltak. Sigér Imre Borika napjai G yönyörködött a pompázó, sokszínű vi­rágban a fiatal asszony, amikor megleptem. Csodálta a halványrózsaszínből a bordóba áthajló harangszerű virágot. Na­gyon keaveíi a pelárgóníát, s meglepődött, mikor kérdésére azt válaszoltam, nem isme­rem. Mosolygós szemében huncutkodott a kérdés: hogyan lehet ezt a csodálatosan szép virágot nem ismerni, őt az előszoba virág- kavzlkádja felüdíti. Különösen egy hónapja, amióta műszak után haza jár, megérkezik a busszal Fehérgyarmatról. Ott dolgozik a HÖDIKÖT üzemében. Munkás akar lenni Farkas Sándonrné. így döntött, így határozott. Teletüdővel szívja magába a virágilla­tot. Kell mondja, mert olyan rossz, füstölgő, gázt eresztő autóbusszal érkezett, szinte még most is kavarog a gyomra. Megpihen kissé, mert várja a sok teendő az udvarban. A jó­szágok, a krumpli, amit kapálni kellene. Csak most sincs kedve, talán ereje se na­gyon. Kétszobás, lépcsőfeljárattal épült Sz'8-as ház az út mentén jobbra', ahogy beérünk Gyarmatról Zsarolyánba. Ott van közvetle­nül a tsz-iroda szomszédságában. Nagy a kert, sók aprójószág futkos a hátsó udvar­ban. Panaszkodik, hogy a nagyudvarra már nem jut ereje-ideje. Még ott van a régi telek is, mert igazából ez az árvíz után épült ház az anyué, csak ők törlesztik a hitelt. Ha­vonta 520 forintot. Nem, nem panaszkodik emiatt Borika asszony, büszke a férjére, aki a kis gazdag tsz-ben állatgondozó, s „meg­keresi a havi három és fél ezret, néha még többet is.” Ez a mi kis szövetkezetünk az Uj Barázda, eddig még jól fizetett. Uj élet sarjadt Zsarolyánban is az ár­víz után. „Jó kis ház volt a Zrínyi utcában is, amit elvitt a víz. Csak félreeső földes utca volt. Ott, ha meszeltünk, jött le vako­lással együtt. Ez palota, a. régihez képest.” Árvízkor alig huszonnégy éves volt, s már két gyereket nevelt. Sanyikét és a kis Ve­ronikát. ' Már nagyobbacskák. Kilenc és nyolcévesek. Lehet tőlük mozdulni valamer­re. „Édesanyám után mentem be a HÖDI- KÖT-be. Mesélt róla, milyen szép munka, könnyű is, tiszta is. Ez vonzott, meg az is, hogy eddig itthon szezonmunkán yoltam csak a tsz-ben. Kapáltam, ősszel gyümölcsöt szed­tem. Itthon elunja magát az ember, bár ol­vastam, kézimunkáztam. Ezzel ütöttem agyon az időt.” ízlelgeti a munkáséletet. „Jaj, először nagyon nehezen ment. Most már nekem ott nagyon jó. Jól érzem magam, csak ideges^ kedtem, hogyan fogok ahhoz a géphez hoz­zászokni, amit még. nem is láttam. Nem is tudom milyen gyártmányú, pedig ki van ír­va, csakhogy idegen nyelven. Mi „ketliző” gépnek hívjuk. Tízes ketliző. Hogy miért? Nem tudom. Ez olyan, hogy a pulóvernek felrakjuk a hátát, vállát, ujjait, megnyo­munk egy gombot s megy, forog körbe az egész gép, mi meg oda fordítjuk, ahová kedvünk tartja, vagyis, ahogy a munka ki­várna, És aztán megy a munkadarab egy másik gépre. Nagyon élvezem. Talán azért, hogy én meg nem dolgoztam sehol gyár­Derkovits Gyula: Proletár anya. (Máju­si emléklap, 1938.) Somoskői Lajos: HŰSÉG Hiányod déli-, esti harangszava a nevemen szólít, a füveket fésüígető szél velem kihomló hajadra gondol, s te nézel utánam lányok, asszonyok szemével a csillagok közül, s a nyitott, a zárt ablakokból. Lázár Tibor: ÉLETÜNK Mennek a napok, s végigdübörögnek életünkön és elsöprik a vígság apró perceit, hogy emlékezzünk, létünk két végletből áll: egyik a mindig — újrakezdés, t másik az örök halál. E két véglet közt fel s alá szállva készülünk mindennap egy perc boldogságra. ban. Van egy betanítónk is a szalagon, Fa*- zekas Magdika. Nagyon fiatal, ő jár körbe, oktat-tanít. Én most három hónapig tanú* lók.” „Szeretem azt a fegyelmet, ami^ ott vált Megmondták, mikor van reggeli idő, ebédig mennyi jár, lehet dohányozni. Én nem ciga­rettázom, csak mondom. Kétszer kaptám már pénzt is. Egyszer 230 forintot, másod­szor meg 100 forintot. Hogy miért, nem tu­dom. Gondolom, valami tanulópénz leheti az eltöltött napok után.” ~eí ­Változott az életrend a családban. 3o- riska hajnal négykor már kel, s öt órakor indul a busz. „Itt van nem messze a meg­álló a bolt előtt. Reggel fi-ra kell bent len­ni. Bőyen ott vagyok. Még egy kilométert- gyalogolni is kell. Jó lenne, ha a busz el­vinne bennünket a gyárig.” Két műszak van. ő állandóan délelőt­tös. Egy hete kérte ezt. Gondolom a két gyerek ellátása miatt. „Ezért is, meg a kert miatt is. Van háztáji is, itt a sok jószág, tehén, sertés, kacsák, százötven baromfi. Ezeket délelőtt anyám, délután én látom el. Napközben meg a tériem jön haza, amikor a tsz-ben végzett. És én fejezőm be a mun­kát este.” Ha van ideje-ereje, ha össze tudja egyez­tetni. A feleség munkás, a férj tsz-tag. ál­lattenyésztő. A háztartásban már itt sem új­ság a gép. „Van minden, amire szükség van” Csak a fürdőszobából hiányzik a felszere­lés. Kád már van, de a berendezése leg­alább harmincezerbe kerül. „Majd meglesz az is. Eddig nem szólhatunk, mert itt elöl csak vaskerítésből 42 métert csináltattunk, s hátul a kertet betonoszlopok zárják kö­rül.” Szép summába kerülhetett. Lakásuk — a régi — biztosítva volt. Er­re is kaptak árvíz után 30 ezret. Két szo­bára való modern berendezést vásároltak belőle. És ez az Sz'3-as, valóságos kis pa­lota. „Sok szép mindent kantunk az embe­rektől. Pedig akkor azt hittük, itt a vég, nincs tovább. Pénzsegélyt adtak, kitelepíté­si pénzt kanott anvu, élelmet, babot, krump­li, konzervekét. . Még emlékszem, hogv hat­van naposcsibét is. Szegények elpusztultak, mert fertőzött volt a terület.” És most, öt év elteltével mnnkásnő akár lenni Borika. „Csak Sanyi nem akarta' az isten fiának se. Nagvon nehezen ment bg- le. Majd megszokja.'Nem?! Én is lehetek bc?- te.g, nekem is kell maid a nyugdíj. Amikor felülök a buszra, már nem is gondolok a földre, mi van, csak a benti munkám ér­dekel. Uav, de úgy tudok örülni, ha valamit sikerül elsajátítanom, megtanulnom. Olva­sók én azért, mert nyolc általánosom van. Ha valaki egy jó könyvet ajánl, két nap alatt, elolvasom, az biztos.” Be’ün a kislánya, lekváros, kenyeret kér. Késő délutánba hajlik az idő. Észbe kan hir­telen a fiatal asszonyka. „Jól elbeszélget­tünk. Igv az én krumplim nem lesz megka­pó! va. Ha csak este nem. Legfeljebb Samd feji meg a tehenet, ha haza jön. De maid meglátom még.” Nem döntött. Biztos azt-csi­nálja maid a féri, amit Borika mond. „Az is lehet, én fejek.” Ez szerinte könnyebb. Reggel négy órai­kor újra kel. „Megfejem a tehenet, s utána neavek a buszhoz, indulok a gyárba Gyar­matra.” Farkas Kálmán Csak nőknek Három tanfolyam Mátészalkán Mátészalkán a Zalka Máté városi és já­rási művelődési központ az idén már har­madszor szervezett meg és indított gyors- és gépíró tanfolyamot. Sikerére jellemző az ér­deklődés növekedése. Az első tanfolyamnak még csak ötven, a másodiknak 80 és a mos­taninak 140 részvevője van. Valamennyien nők, többségük fiatal 16—30 év közötti, de van köztük idősebb is. Az oktatók szaktaná­rok. Elsősorban az elméletet oktatják, a gyakorlás „házifeladat”. Különböző foglalkozásúak, fizikai mun­kások is járnak ide, de leginkább olyanok, akik valamilyen adminisztrációs munkakör­ben dolgoznak. A résztvevők 20—25 százalé­kának azonban nincs állása, mert Mátészal­kán és a körzetében még mindig sok a mun­kanélküli nő. Szinte valamennyien el tudnak helyez­kedni, hiszen gyors- és gépíróból hiány van. Mátészalkán különösen, mert itt az üzemek, vállalatok, intézmények száma növekszik, de a községekben is, a tsz-ekben és a tanácsok­nál is kell a gyors- és gépíró. A városi ta­náccsal egyetértésben ezért szerveztek — és szerveznek ezután is —■ ilyen tanfolyamokat. A művelődési központ 10 írógépet vásá­rolt és a tanfolyam indítása, a növekvő ér­deklődés miatt a gyors- és gépíróiskola egész írógépparkját is felújították. Ehhez is a városi tanács adta a pénzt. A tárgyi feltételek te­hát szintén jók. A tanulók is szorgalmasak. A gyors- és gépírás mellett — nyolc hóna­pon át — magyar nyelvtant és stílustant is tanulnak. Ez viszont már nemcsak szakmai, hanem az úgynevezett alapműveltség gyara­pítása is. A titkárnőképző tanfolyamot az idén szervezték meg másodszor. Ilyen tanfolyam sehol sincs a megyében, csak Mátészalkán. Az érdeklődés iránta nagy. Az első tanfo­lyamot 22 nő végezte el, a mostanira 63 iratkozott be. A megye egész területéről je­lentkeztek nők. Ez a tanfolyam hat hónapig tart heti Kétszer 3 órás foglalkozással. A tanfolyamot a mátészalkai művelődési központ a TIT-tel együtt szervezte, mert a titkárnők tananya­gához sokoldalú és speciálisan képzett okta­tók, tanárok, szakemberek kellenek. E tan­folyamra csak azokat veszik fel, akiknek valamilyen középiskolai vagy gyors- és gép- íróiskolai végzettsége van. Levelezés, ügyvi­tel, gazdaságpolitikai ismeretek, pedagógia és pszichológia — ezek a tantárgyak. És most terveznek-szerveznek egy har­madik tanfolyamot a mátészalkai iskolákkal közösen. Szabni és varrni tanítani akarnak asszonyokat és lányokat. Az érdeklődés nagy, mert az ilyen jellegű szolgáltatás sehol sem kielégítő. Ez a tanfolyam sem ad szakmun­kás-bizonyítványt, csupán az a célja, hogy elvégzése után az asszonyok és lányok ott­hon, a család részére az egyszerűbb szabási és varrási munkákat elvégezhessék. A má­tészalkai városi és járási művelődési köz­pontnak az iskolákkal együtt 15 varrógépe van, emiatt az első tanfolyamra 50—60 nő­nél többet nem vehetnek fel. A szabászat mellett formatervezést és divatesztétikát is tanítanak. Mindhárom példa — mindhárom tanfo­lyam — igazolja tehát, hogy a művelődési munka valóban egyetemes, a szakmai és a műveltségi ismeretek összekapcsolhatók. A hasonló jellegű tanfolyamok tehát beleille­nek a művelődési házak, központok tevé­kenységébe, sőt, az úgynevezett „haszon” is kettős: gazdasági és kulturális gyarapodás egyszerre. Szendrei József 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents