Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-18 / 115. szám
UTK. május 18. KELET-MACYARORSZAS —VASÁRNAPI MELLÉKLET Megyénk tájain SZŐKE HOMOK Gyümölcsös a homokon. Szobor a levelek! művelődési ház előtt. (Hammel József felvételei) Különös élmény volt. Mint a látomás. Mintha a valóság érzékelését vesztette volna el szemem. Szőkén ringatódzott a táj, bármerre néztem, lebegett, enyhén hullámzott, mint a tejszínű köd, ha megreked a lapályban. Vagy mint sík alföldön a tél, amikor egyenletesen vágtat a szél és a földről fölemelve néhány méternyi magasan porhavat sodor. De nem volt se nyár, se napsütés, se tél, se hóesés, még síkság sem, csak szél, egyenletesen vágtató, megállíthatatlan nyírségi szél. Szemem szögletében csikorgott és fogaim közt recsegett-ropogott a homok. Ember, aki folyók mentén, vizek közt élte életét és küzdelmét is leginkább a vízzel vívta — nehezen érti ezt. Szőke homok, szőke Szabolcs, szőke messzeség, pontosan úgy, ahogyan e szőkeség szerelmese, Váci Mihály értelmezte és írta. Az ő szőke Szabolcsa, kissé keletebbre a szőke várostól, a niegye közepén: Levelek, Magy, Besenyőd... Csak a homok... A fiatal — szintén szőke — tsz-elnök: Kovács Csaba megszokottan fordította oda arcát a tájat borzoló és szőkítő szélnek, csendesen mondván: — Hát itt gazdálkodunk mi, mármint a leveleki Dózsa Termelőszövetkezet — És itt, ezen a sívó, izgága, mindig mozgó homokon értek el kiváló eredményeket, olyanokat, amelyekért a kitüntető Kiváló termelőszövetkezet címet kapták? — Igen, itt. Nekünk nincs más földünk, csak a homok, se folyónk, se tavunk, csak néhány patakocskánk, amelyekből nyáron el is tűnik a víz. — És ott, túl a fasoron mi fehérük? Esőztető berendezéssel öntöznek? — Jó lenne öntözni, és már nincs is messze az az idő, amikor hat-nyolcszáz hektár területen öntözni fogúnk, de egyelőre a homok fehérük ott is, a fasoron túl, meg mindenütt, ahová nézünk. Ha megmozdul a szél, itt azonnal fehérük a táj, mint a szelíd hóvihar. A homok és a szél. Megszokták egymást, mint a hold és a tenger. A szél úgy dagasztja a homokból a szőkeséget; mint a hold mozgása tenger Vizéből a dagáljglOiDéf-fééjünk a- tárgyra. Miért, hogyan, miből lett kiváló a leveleki Dózsa Termelőszövetkezet? A fiatal •elnök — aki 1971 őszén kérült a vizek szőkesége közül a homok szőkeségébe — hívta a számok és a gazdasági összefüggések legjobb tudóját, Fejér Bernátnét, a termelőszövetkezet üzemgazdászát. (Fejérné agrármérnök, üzemgazdasági szakmérnök és most készül a mérlegképes könyvelői vizsga letételére. Férje a termelőszövetkezet főmezőgazdásza.) Amíg a hivatalos iratok előkerültek, .Kovács Csaba elnök megjegyezte: — Levelek, Magy és Besenyőd termelő- szövetkezetei 1975. január elsejével egyesültek. A kiváló címet a volt leveleki tsz eredményeire kaptuk, de jogutódja és viselője már az egyesült, nagy leveleki Dózsa Tsz. így kell értelmezni és értékelni az eredményeket is. A megkapaszkodás ideje A volt leveleki Dózsa Tsz, az egyesülés előtt, 1974-ben 1673 hektár területen gazdálkodott. Ebből 1250 hektár volt a szántó, 130 hektár a gyümölcsös, elsősorban alma, de kevés meggy és cseresznye is. Az összes tagok száma — nyugdíjasokkal és járadékosokkal együtt — 532 volt, de ebből már csak 303 dolgozott. A kiváló cím elnyerésének alapja — leegyszerűsítve — az, hogy mennyivel termel többet és gazdálkodik jobban a tsz az előző két év átlagához viszonyítva. Az előző két év termelési értékének átlaga 24 millió forint volt. az 1974. évi eredmény, amelyért a kiváló címet kapták: 29 millió forint. A növekedés tehát több, mint 20 százalékos. A 29 millióból 11 millió volt a bruttó jövedelem, s ebből 4 millió forint nyereség. — Tudja mi az igazság? — kérdezte tőlem az elnök. — Megmondom őszintén: az előző, az 1973. évi eredményeink sokkal jobbak voltak. 1973-ban 12,5 millió forint volt a szövetkezeti bruttó jövedelem és ennek a fele tiszta nyereség. De akkor mi még be se mertünk nevezni a gazdálkodási versenybe, eszünkbe se jutott a kiváló cím. hiszen örültünk, hogy végre megkapaszkodtunk ezen a laza homokon. Érdemes viszont tudni, hogy az alapvető termelésből származó bevételek csaknem felét a 130 hektár gyümölcsös adta. 1974-ben 240 vagon almát termeltek, kereken 200 mázsát hektáronként, ám van 12 hektár meggy és cseresznye is. E számok sorolása közben hirtelen felemelte fejét a fiatal elnök. — Ha már az almáról beszélünk — vetette közbe —, nagyon kérem. írjon néhány szót Varga Józsi bácsiról; a főkertászünkről. Az az ember minden elismerést megérdemel. Szakmunkásként kezdte az almatermesztést, és tavaly, 1974-ben, 58 éves korában végezte el a kertészeti üzemmérnöki főiskolát. Amióta ő irányítja a kertészetet, azóta van : itt minden. Mondok egy példát: 1971-ben összesen is csak 18 vagon alma termett a tsz-ben, 1974-ben viszont 240 vagon, pedig a terület nem változott és nem növekedett. Ebben az eredményben Varga Józsi bácsinak elsődleges érdeme van. Szenvedélyesen szereti a munkáját, a kertészetet. Almaszüret idején talán nem is alszik. Sorrendben a második legnagyobb és legeredményesebb jövedelemforrás a növénytermesztés, azon belül a rozs és a zöldbab. Gyógynövényként anyarozsot is termelnek. Ötször-tízszer annyi bevételt hoz így a rozs, mintha kenyérnekvalóként értékesítik. Az idén már csatlakoztak is az anyarozstermelő zárt rendszerhez, amelynek szervezője és gazdája a Herbária Gyógynövénytermelő és Forgalmazó Váüalat. — Nagy lehetőség van itt az anyarozsban — jegyezte meg csendesen az elnök. — És a zöldbabban is, ha sikerül teljesen gépesíteni. Tizenhárom diplomás Az állattenyésztés: szarvasmarha és juh. Hárommillió forintnyi bevételt adott az elmúlt esztendőben, de ez semmi. Az egyesült termelőszövetkezetben — korszerű, öntözéses gyepgazdálkodással — ötször-hatszor többre lehet növelni az áüattenyésztés bevételét. S végül még egy adat, amely jól mutatja a leveleki Dózsa Termelőszövetkezet fejlődését. Egy 10 órás munkanap értéke 1973- ban 87,30 forint volt. 1974-ben 112 forint. S ennek ellenére 1974-ben kereken egymillió forinttal növelték a biztonsági tartalékot, így az most összesen 2 844 000 forint. Bruttó jövedelmükből 1974-ben 21 százalékot fordították fejlesztésre, beruházásokra. — De ez nem jó arány — mondotta Fejér Bernátné, az üzemgazdász. — Elkészült a középtávú fejlesztési tervünk. Abban átlagosan is 25 százalék a felhalmozás aránya. Ezt az egyesülés lehetővé és szükségessé is teszi. Mért. igaz, hogy ma még könnyen kuszálja homokbuckáinkat a szél, de azt akarjuk, hogy ne kószálja. Ugorjunk vissza az időben. A leveleki Dózsa Tsz az 1970-es esztendőt négymillió forint alaphiánnyal zárta. Ennek kiegyenlítésére szanálási hitelt kapott. 1971-ben az alaphiány ismét négymillió forint volt, de ez jóformán semmi a 17,5 milUó forint mérleghiányhoz. Ismét szanálás következett. A megyei vezetők belátták, hogy a leveleki tsz sorsán fordítani kell. A mérleghiányt állami pénzből fedezték és megirit adtak az alaphiányra szanálási hitelt. A tsz tagságának viszont javasolták, hogy válasszanak új vezetőket, erősítsék meg a szakmai irányítást. Akkor, 1972 elején választották meg elnöknek Kovács Csaba agrármérnököt. 1973 elején került a tsz-be Fejér Bernátné üzemgazdásznak. Hamarosan követte férje is, aki főmezőgazdász lett. S jelenleg — az egyesülés eredményeként is — már 13 egyetemi és főiskolai végzettségű szakember dolgozik a tsz- ben, továbbá 15 technikus és középiskolai végzettségű fiatal. A képzett szakmunkás azonban még mindig nagyon kevés. Az anyagi és a politikai segítség, az új vezetés, a következetes üzem- és munkaszervezés, az emberek megújult bizodalma, szorgalma és fegyelme szinte azonnal meghozta eredményét. Már az 1972-es évet is nyereséggel zárták, bár akkor a nyereség viszonylag szerény, mindössze 643 ezer forint Volt. De már nyereség és nem veszteség! És 1974 munkája alapján — kiváló cím! A nyolcmillió forint szanálási hitelt is mind visszafizették, s majdnem hárommillió forint a biztonsági tartalék. Közben vásároltak, beruháztak, fejlesztettek is. — Hogyan sikerült ezt így csinálni? Az elnök szerénykedve megcsóválta fejét. — Dolgoztunk. Mindenki a maga posztján a képességei szerint. Ennyi az egész. Azt hiszen... ennyi... — De ezen az izgága, sivár homokon... — Izgága, sivár, sőt, néha félelmetes... ez is igaz — mondta. — De... és azt hiszem, ezt értettük, vagy tanultuk meg... nem szabad erre a homokra haragudni. Szeretni kell. Igazodni is hozzá, hogy végül, lassan és fokozatosan rákénysze- rítsük a mi akartunkat. Az ember akaratát— Ajánlat Újpestről És most már beszéljen a terv, amelyet szintén emberek készítettek. Nézzünk előre a' borzas, szőke homokon. Az egyesült leveleki Dózsa Termelőszövetkezet területe (Magy és Besenyőd határával együtt) jelenleg 3229 hektár. Nem túl nagy, de homokból éppen elegendő. A szántó — az is homok — 2400 hektár. A gyümölcsös 250 hektár. Az is homokon. A tagok száma Összesen 805. Ebből dolgozó, nem nyugdíjas és nem járadékos 524 tag. A nőtagok száma 332. Mind serénykedő és szorgalmas, még a nyugdíjkorhatáron jócskán innen, ha az átlagot számítjuk, mert sok a fi» tál nő. — De ha kell, ha nagyon akarjük, a há* rom faluban még legalább 300 olyan nőt találunk, aki nem tsz-tag és munkahelye, munkaviszonya sincs — mondta az önök. — Fej«1 lesztési tervünkben rájuk is számítottunk; Elsősorban almával és zöldbabbal. De most- van egy új lehetőség, amely ha megvalósulj szükségessé teszi fejlesztési tervünk megváltoztatását. Besenyődön és Magyon vannak olyan épületeink, amelyek az egyesülés következtéd ben feleslegessé váltak. Az Újpesti Gyapjúszövő Gyár tett egy ajánlatot Megveszi, vagy kibéreli az épületeket és úgynevezett műstoppoló és kivarró üzemet létesítene bennük. Akár 500 nőnek is munkát, állandó és elég jő keresetet biztosítanának — Van ennyi felesleges női munkaerő at községekben? — Ha jól meggondolom, különösen Ófel hértóval és Apaggyal együtt — van. Én azonban a szomszédos tsz-ek nevében, vagy ellenük nem akarok beszélni. Maradjunk a magunk portáján. Megbeszéltük mi már ezé többször is. A pártvezetőségekkel és a tanácscsal is. Ha nem is ötszáz, de kétszáz nővel be lehetne indítani az üzemet a termelést Ne-j künk, a tsz-nek csak egy ponton fáj a dologi Ha ebben meg tudunk egyezni a gyárral, jöhet az üzem — Mi az a fájő pont? — Az almaszüret. Augusztus vége, de fífc leg szeptember, esetleg október eleje. De nekünk a szeptember a. fontos. Akkor munkái tudunk adni mindenkinek, sőt, éppen az a tsz érdeke, hogy gyorsan, jó minőségben takarítsa be az almát, hiszen 1980-ig 400 hektárra növeljük az almaültetvények területét Ehhez jön ötven hektárnyi cseresznye és meggy, s vagy húsz hektár szamóca. De az alma a lényeg. Ha az újpesti gyár vezetősége hajlandó szeptemberben leállítani. a termelést és az összes dolgozót átadni a tsz-nek az alma betakarításához, akkor könnyen megegyezhetünk, sőt, a téli hónapokban .a tsz-tag nők vissza is adják a kiesett termelést az üzemnek. Az alma a tsz legfontosabb termelési ágazata lesz és a betakarítás biztonságáról nem mondhatunk le. — Az almatermesztés is korszerűsödik — vetettem közbe. — Alakulnak a termesztési rendszerek, új gépekkel, üj technológiával. — Ez igaz — bóüntótt az elnök. — Mi is csatlakozunk a gyümölcstermesztési rendszerhez. De úgy látjuk, hogy tíz-tizenöt éven belül nem tudjuk az almaszedést gépesíteni, különösen akkor nem, ha minőséget, exportot akarunk. Márpedig mi azt akarunk. Ki merem jelenteni, hogy ez a homok, ha igazodunk hozzá és célszerűen hasznosítjuk, tíz-tizenöt év múlva annyit ér majd, mintha aranyból lenne minden szem. De ehhez addig ember, is kell, nem csak 'fiénz és gép._ Akarattal, megértéssel — Mi még a tervük? — Épül itt, a határunkban egy négynaSlIió köbméteres víztározó az úgynevezett 4-es számú nyírségi főfolyásra. 1976-ban elkészül és 1977 tavaszán a téli és a tavaszi csapadékvizekből megtelik. Erre mi 200—300 hektár zöldbab, 200 hektár gyümölcsös és 200 hektár telepített gyep öntözését tervezzük. A gyepre 500 tehenet, húshasznosításra szakosodva. És tovább fejlesztjük a juhtenyésztést is. Minden tervünk megvalósítható viszonylag kevés emberrel és gépekkel, csak az alma betakarítása nem. A zöldbabtermesztés gépesít*.; se például, máris megoldott, csak a gépeket kell megvásárolni és négyszáz embert szabadíthatunk fel a zöldbabszedés munkájából. De az alma, az alma... az a fő! Nekünk az a fontos, nem a stoppolás. Megkérdeztem: mi is pontosan a „mfU stoppoló és kivarró tevékenység”, ahogyan a leendő munkát nevezik. Egyszerű a választ Azokat a gyapjúszövet darabokat, amelyekei: valamilyet hiba miatt a végekből kivágnak — könnyen megtanulható kézi munkával; varrással, stoppolással megjavítják, s ha nem is első osztályú áruként, a szövet felhasználható. A gyárnak megéri — és népgazdasági érdek is. De a tsz-nek az almatermesztés a fontos — és az is népgazdasági érdek. Azért mentem Levelekre, hogy a kiváló címhez vezető útról, a szilaj homok megműveléséről írjak. Abban azonban hiszek, hogy minden vitás probléma megoldható. Kölcsönös akarat és megértés kell hozzá. Alighanem könnyebb lesz a műstoppoló üzemet megvalósítani, mint a ma még minden kis széltől borzolódó, szőke nyírségi homokot megfogni, megnyugtatni. A méltóan kiváló leveleki Dózsa Termelőszövetkezet tagjai és vezetői azonban most — az egyesüléssel is — erre készülnek, erre vállalkoztak. Szendrei József Lgy tsz-tag: Bódi András.
