Kelet-Magyarország, 1975. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-18 / 115. szám

KELET-MAGYARORSZÁO 19T5. rná^us IS, Az események krónikája HÉTFŐ: Kambodzsai hadihajók elfogtak egy ameri­kai kereskedelmi hajót, amely fegyvereket szállított kambodzsai parti vizeken — Izra­eli egységek behatoltak Dél-Libanonba KEDD: Kissinger nyilatkozata az amerikai külpoli­tikáról — Giscard d'Estaing francia elnök Párizsban fogadta Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyettest SZERDA: Koszigin szovjet kormányfő Tripoliban tárgyalt Kadhafi líbiai köztársasági elnök­kel — Varsóban a tagországok parlamenti küldöttségei ünnepelték meg a Varsói Szerződés aláírásának 20. évfordulóját, Moszkvában az ünnepségen Gromiko kül­ügyminiszter mondott beszédet CSÜTÖRTÖK: Az amerikai tengerészgj'alogosok ka­tonai akcióval visszaszerezték a Mayagucz hajót, a kambodzsai hatóságok szabadon en­gedték a 39 amerikai matrózt — Saigonban megkezdődött a győzelem ünnepe PÉNTEK: Thaiföld visszahívta washingtoni nagykö­vetét — Szadat elnök Jordániában tárgyal — Az iráni sah Washingtonban. SZOMBAT: Koszigin szovjet kormányfő befejezte tunéziai tárgyalásait — Amerikai kereske­delmi embargó Dél-Vietnam és Kambodzsa ellen. Még mindig Indokína ál! az emberiség érdeklődésének középpontjában. Egyfelől az újjáépítés megkezdése kel: figyelmet, másfelől az ameri­kaiak szolgáltattak újra okot arra, hogy egy jellegzetesen imperialista, agresszív csele­kedetük nyomán világszerte elítéljék a húsz. év alatt any- nvisz.or megbélyegzett politi­kájukat. A Mayaguez nevű kereskedelmi hajójuk vissza­szerzésére megint az „áeyu- naszád-diplomáciát”' alkal­mazták •Az USA hadügymihiszté- r i u ma tengerészgyalogosok. helikopterek és bombázók, valamint 'repülőgép-anyahajó és más hadihajók igénybevé­telét tartotta szükségesnek ahhoz, hogy a Mayagueat, ki­szabadítsa a kambodzsai „fogságból''... A Mayaguez a kambodzsai partok előtt haladt, rakománya — ameri­kai körök szerint — „posta és fegyver-’ voit. A khmer hadihajók feltartóztatták és égy kambodzsai kikötőbe kí­sérték a hajót, fedélzetén 39 amerikai matrózzal'. Washington az első perc­től kezdve kardesörteléssel válaszolt a kambodzsai in­tézkedésre. A lépés jogossá­gát még egyes amerikai jo­gászok sem vonták kétségbe. A Coral Sea repülőgép-anya- hajót nyomban a Sziámi­öbölbe irányították. Ezer ten­gerészgyalogost küldtek Thai­földre, nem törődve azzal, hogy a bangkoki kormány épp most sürgeti az egyéb amerikai támaszpontok fel­számolását. A thai tiltakozás ellenére ezekről a támaszpontokról in­dult el a Mayaguez kiszaba­dítására elhatározott kato­na; akció. A csillagos-csikos lobogó nevében csak úgy „mellékesen megsemmisítet­ték az egyik khmer kikötő, város olajfinomító berende. zéseit is...” Nem lephet meg senkit hogy az 5 millió lakosú ki' ország és az USA újabb ka tonai erőpróbájából most av egyszer Amerika került ki „győztesen”. De ez a győze­lem politikái szempontbó pyrrhusi győzelem, mive Délkelet-Ázsia népeit mé inkább az amerikai imperia­lizmus ellen fordítja. Kuala Lumpurban, Malaysia fővá­rosa bar éppen ezekben a na­pokban ülésezett az ASEAN regionális szervezet őt kül­ügyminisztere. Hangsúlyoz­ták: nem tűrnek idegen be­avatkozást a térség belügyi­be! Thaiföld kormánya máris ’cselekedett?-visszahívta wa­shingtoni nagykövetét, ami a diplomácia szokásai szerint a nagyfokú rosszallás kifejezé­se. Bangkokban nagyszabású amerikaellenes tüntetések robbantak ki. Az „Ami go home!” már hangosabb ma Délkelet-Ázsiában. •Mi volt - a?, amerikai tépés célja, értelme? Meglehet, hogy valóban olyan elektro­nikai berendezések voltak a kémhajón, amelyeket még ilyen kétségbeesett akcióval is érdemes volt visszaszerez­ni. Az már valószínűbb, hogy hogy a 39 amerikai matróz kiszabadítása presztízskér­déssé vált a Ford-kormány- zat számára — mindenekelőtt belpolitikai okokból.' Jövőre elnökválasztás lesz az Egye­sült Államokban... Viszont ha erőfitogtatás­nak szánták az ügyet Wa-. shingtonban, ha azt remél-1 ték, hogy a mostani kemény- ! ség feledtetheti a vietnami, j kambodzsai, laoszi vissza vo- ' nulást, akkor tévedtek. Táj- j vajban és Dél-Koreában,} Thaiföldön és a Fülöp-szige- teken ezután is lidércnyomás marad az amerikaiak csat­lósai számára, hogy az USA egy szép napon sorsukra hagyja őket. S legfeljebb a .19 amerikai matróz sorsával fog akkor is törődni... A Közel-Kelet újra elő­térbe került a világnoütiká- bán. Koszigin szovjet mi­niszterelnök két észak-afri­kai arab országban, Líbiában és Tunéziában tárgyalt. Gaz­dasági vagy stratégiai szem­pontból fontos lehet holnap, még inkább holnapután. Szadat egyiptomi elnök pe­dig a nyugatbarát arab or­szágokat járta végig Szaud- ' -ábiától Jordániáig. Kai­róban híre kelt, hogy rövi­desen összeül a már majd­nem elfeledett egyiptomi— szíriai—líbiai hármas állam- szövetség vezető testületé, az elnökök tanácsa. A meg lepetés . annál nagyobb, mert köztudomású: az utóbbi hó napokban Kadhafi és Szadat között igen feszültté vált a viszony a kölcsönös vádasko­dások nyomán. Valószínű, hogy az egyiptomi elnök minden arab vezetővel ismer­tetni szeretné elképzeléseit, mielőtt Ford amerikai el­nökkel június 1-én az auszt­riai Salzburgban találkoznak. A szovjet—arab tárgyalá­sokon, valamint az arab ve­zetők egymás közti megbe­szélésein egyformán közép­ponti helyet foglalt el a gen­fi békekonferencia felújítása. Most már nem várathat sokáig magára a békeérte­kezlet összehívása. A tunéziai tárgyalásokon hangoztatták: a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek is teljes jogú tagként részt kell vennie az értekezlet munkájában. A szocialista világ ünne­pelt a héten: a Varsói Szer­ződés aláírásának 20. évfor­dulóján a lengyel fővárosban a tagországok parlamenti küldöttségei emlékeztek meg a béke biztosításának nagy­szerű szervezetéről. Közös felhívást is kibocsátottak, amely bizonyította, hogy a Varsói Szerződés célja: az európai földrész békéjének, biztonságának szavatolása. A szocialista fővárosokban kü­lön ünnepségeket, gyűlése­ket is rendeztek: Moszkvá­ban Gromiko szovjet küt ügyminiszter felszólalása al­kalmat adott a szovjet béke- pülitika megerősítésére, a szovjet békediplomácia tö­rekvésének újabb összegezé­sére. E diplomáciát a gya­korlatban olyan eseménye­ken alkalmazzák, fnint a kü­szöbönálló Gromiko—Kissin- ger-találkozó Becsben, amely a SALT-tárgyáíások ered­ményességének előmozdítá­sát éppúgy szolgálja, mint'az európai biztonsági és együtt- ’ működési értekezlet, befejező szakaszának közeiebbre ho­zását, illetve az őszre terve­zett ■ BrezsnyeV“-Ford:-:talál-j kozó előkészítését. Pálfy József % ■■ * ■ *M&­A FELSZABADÍTOTT DA NANGBAN a lakosok kitörő örömmel fogadták a népi felszabadító fegyveres erők harcos ait. Számvetés Vietnamról Történelmi szakasz zárult le április 30-án, saigoni idő sze­rint 11,30-kor, amikor a DIFK aranycsillagos zászlóját kitűz­ték az elnöki palotára. Befe­jeződött a második világhábo­rú utáni időszak legsúlyosabb cs legpusztítóbb háborús konf­liktusa. Dtven nappal azután, hogy az első lövések eldördül­tek Ban Me Thout tartományi székhelyre, egész Dél-Vietnam felszabadult, a saigoni rend­szer maradványai kártyavár­ként omlottak össze. Természetesen hosszú idő telik el még addig, amíg a világnak teljes képe lesz ar­ról, milyen hatással volt is a háborúi Vietnamra, az Egye­sült Államokra és a nemzet­közi politikai életre. Tény, hogy Vietnamon szörnyű se­beket ütött az amerikaiak háborús kalandja. Az Indo- kínával foglalkozó amerikai kutató intézet adatai szerint 1991 és 1975 között hétmillió- háromszázezer vietnami halt meg, illetve sebesült meg. (Mintegy hárommillióra be­csülik a halálos áldozatok számát!)- A laoszi háború 1991 és 1974 között 80 000 polgári és katonai személy életébe kerüli. Í49 000 a se­besült.. A kambodzsai hábo­rú öt esztendeje alatt mint­egy 700 000 ember vesztette életét. A Vietnam körül dúló amerikai politikai vitákban nem egy olyaji „vád”, hang­zik el a Fehér Házzal szem­ben, amely szerint nem tett. meg minden lehetséges erő­feszítést a saigoni bábrend­szer megmentéséért. Minden ilyen vád képtelenség! Wa­shington emberéletek és anyagi értékek tömegét ál­dozta fel t.a lajtai an indokí­nai bábrendszevek felszínen tartására. Attól kezdve, h.ogy 1961 decemberében partra szálltak az első- amerikai egységek Vietnam földjén. 56 000 amerikai halt meg, 303 000 sebesült meg. Az Egyesült Államok csillagá­szati összeget, több mint 140 milliárd dollárt fektetett tra­gikus végű kalandjába. Csak az amerikaiak távozása után visszamaradt fegyverek érté­se több, mint ötmilliárd dol­lár. Az Egyesült Államok sai­goni nagykövetségének kato­nai attaséi hivatala előtt (kü­lön városnegyedet alkotott) Thieu uralma alatt hatalmas transzparens hirdette: „Nem felejtjük el soha a szövetsé­ges csapatok nemes áldoza­tát”. Mármint az amerikai­ak és néhány délkelet-ázsiai csatlós állam intervencióját: fegyverrel, tűzzel-vassal pró­báltak alapot teremteni a népszerűtlen saigoni rend­szernek. A kormányzattal szemben álló amerikai kongresszusi körök fényt akarnak deríteni arra, milyen okok idézték elő az amerikai politika ku­darcát, a saigoni rendszer szégyenletesen gyors össze­omlását. Az ugyanis minden­ki számára nyilvánvaló volt. hogy amerikai támogatás nélkül Thieu rendszere ele­ve halálra1 ítéltetett. Mégis, Washingtonban nem kevesen tápláltak illúziókat, a saigo­ni rezsim „viszonylagos álló- képességét" illetően. Hisz végül is, amikor 1973 elején az amerikai inváziós egysé­gek utolsó csoportja is ösz- szecsomagolt, Thieu hadsere­ge nem kevesebb, mint 909 ultramodern vadászbombá- zóval, 900 helikopterrel, tan­kok és tüzérségi egységek ez­reivel, jól kiképzett és ,fel- fegvverzet.t 700 ezer katoná­val rendelkezett.. Es ráadá­sul a saigoni ármádia mö­gött — párizsi egyezmény ide, párizsi egyezmény oda mindvégig ott álltak az ame­rikai katonai és rendőri ta­nácsadók, a CIA egész ha­talmas gépezete. Természetesen zavaró ég roppant kínos feladat most magyarázatot adni arra, mi­ként omolhatott össze kár­tyavárként ez az éveken át felépített, „vietnamizált” rendszer az első olyan pilla­natban, amikor az Egyesült Államok nem tudott többé á hagyományos módon, tehát nyílt beavatkozással véden­ce segítségére sietni. A washingtoni hivatalos mérlegkészítésnek számol­nia kell a vietnami vereség belső, traumatikus hatásával is. ,,A háború az amerikai történelem múlt századának legszomorúbb fejezete — ál­lapította meg a Newsweek című politikai hetilap — ég még évekbe telik, amíg vilá­gosan felmérhetővé válik, mit jelentett Vietnamnak és Vietnam mit jelentett Ame­rika számára. Gyakorlatilag szertefoszlott az amerikaiak hite vezetőiben, és sokan most meg vannak győződve arról, hogy kormányuk fél­revezette és becsapta őket.” Aligha véletlen, hogy nyil­vános állásfoglalásaiban Ford elnök és Kissinger kül­ügyminiszter is igyekszik ke­rülni a vereség kifejezést, g a kudarc súlyának kisebbíté­sére törekszik. Kétségtelen azonban, hogy a valóságos kiutat kizárólag az amerikai politika átérté­kelése jelentheti. Erre az említetteken túl más nyomóg okai is vannak a Fehér Ház­nak. A vietnami háború egy­kori kiszolgáló bázisa, Thai­föld az amerikai támaszpon­tok felszámolását követeli. Ugyanerre szólította föl az amerikaiakat Malik indonéz külügyminiszter is. ősz Ferenc: Simó, nyomában Rózsival felrohant az udvarra. Kázmér Krisztina mellé térdelt. A lány mosolygott. — Megkapta a levelemet? — Igen, de most ne beszél­jen — mondta Tószeghy és felemelte a lányt egy ágyra. Szétnyitotta a kabátját és látta, hogy a lány blúza, a bal melle alatt lassan átita­tódik vérrel. Krisztina többé nem szólalt meg. Néhánvat rebbent még a szeme, aztán megnyugodott. Tószeghy felállt a halott lány mellől és a szülőket kereste. Azok még mindig a vizeshor­dók mögé bújva reszkettek. — A lányuk: Nem értik? Meghalt Krisztina! — És nemsokára mi is kö­vetjük ót — szólalt meg Er­zsi. — A szomszéd házban lévő németek biztos meghal, lották a lövöldözést. — Végünk van! —- sikított Melanie. — Maguk a hibá­(KISREGENY) 18. sak, mert maguk lőttek rá­juk. — Ettől nem kell félni. A németek valamennyien le- bujtak a csatornákba, így próbálnak elmenekülni a he­gyek fele. Ezalatt Simó és Rózsi a földszirtti lakásokból kihor­dott bútorokkal eltorlaszolta a pince szellőzőjét. Tószeghy megrugdosta a pince vasajtaját és németül kiabált be: — A német csapatok el­menekültek. Maguk foglyok,, de semmi bántódásuk nem iesz, ha a kinyitott ajtó résén kiadogatják fegyvereiket. A felszólítás úgy látszik ki­józanította a németeket, méri a szűk ajtónyitáson scy '' hálták ki géppisztpl Utána újra rájuk zárult a nehéz vasajtó. Közben visz. szaérkezett Simó. Tószeghy odalépett hozzá: —Nos, kedves Simó úr, nipst már dönthet a Sorsom felől — lassan megfordult és. leült a halott Krisztina mel­lé: —.Álljon fel — kiáltott rá Sirhó. — Azonnal szerezzen egy nivil ruhát, mert ha az oroszok ebben a mundérban megtalálják, hiába magyará­zom nekik, hogy magának vé­gül is azért megjött az esze. A magyarázkodás már csak azért is nehéz lenne, mert bár egy nyelven beszélünk, egy szót sem tudok oroszul. — Ne haragudjön Simó úr — felelte Tószeghy. — Én ezt nem tudom megtenni. Nem öltözöm át civill ruhába. An­nak idején esküt tettem arra, hogy... Simó elvörösödött: — Én marha! Sejthettem volna, hogy a maguk fajtája nem változik. Hát így js -jó, Tószfeghy testvér. Most pedig induljon előttem!... Gye­rünk! — Rózsi, nyisd ki a fogolj. pince ajtaját! — dobta oda a kulcsot a lánynak. Rózsi látta, hogy minden vita hiá­bavaló lenne. Kis rést nyitotl ■íz ajtón. Simó fegyvere hv , ajtónyilásra irányult. 1— Lóduljon a testvéreihez — mondta Tós/eghynek... —*■ Csak egyet kérnék — fordult a zászlós Rózsihoz. — Temessék el Krisztinát!... — Aztán belépett az ajtón... — A pincéből senkit ne en­gedj ki. Akárhogy kö­nyörögne js — mondta. — Én kimegyek az utcára. Három házzal odébb, állítólag már oroszok vannak... Rózsi bement a pincébe. Mindenki egyszerre kezdett beszélni. Rózsi béketűrően hallgatott. Csak akkor moz­dult meg és emelte fel a fegyvert, ha valaki az ajtó­hoz közeledett. Közben odakint besötéte­dett. Február 12. napja volt Egy lövés sem hallatszott a csendet csak a ház pincéjébe zárt katonák dörömbölése törte meg. — Engedje ki őket, had meneküljenek... Azok is em­berek —i mondta az egyik lakó... Rózsi nem felelt. De elha­tározta, hogy ha alkalma nyí. ük rá, Tószeghyt kiengedi. Simó nagyon dühös lesz, de nem baj... Kemény ember ez a Simó — gondolta Rózsi —, csak tévedhetetlennek hiszi magát. Igaza van a nagy igazságokban és ettől úgy el­vakul, hogy nem tud a rész­ietekre felfigyelni. (Folytatjuk) BlBrj | I íj \ | Mm |fl|| 1 k á\ W a T H 11 -J iT íj fii íj a I k y A 1 a A *

Next

/
Thumbnails
Contents