Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-04 / 79. szám
Itt 19fS. Iprftg li KELET-MAGTARORSZÄG — ÜNNEP! MELLÉKLET 1 944. október közepe táján, az Ecsediláp keleti szélét is elérte a felszabadító szovjet hadsereg. Kisebb és nagyobb egységekben, s természetesen minden fegyvernemet felvonultatva. Elöl a gépesített- tek, nyomukban a lovasság, a gyalogság pedig ahogyan csak tudott Egyrészük szekereken és minden útközben található járműveket igénybe véve, s hosszú karavánokban az utánpótlók. A börvelyi kővesútnál azonban, ahol több kilométer hosszúságban és mélységben követték egymást a kisebb-nagyobb saját birtokokra épített, szegényesebb, vagy rangosabb tanyák, megtorpanták egy pillanatra. Ugyanis a magukkal hozott katonai térképeken —me! lyeket valószínű, hogy még az első világháborúban zsákmányolt az orosz hadsereg, a szovjetek pedig örökölték — még fehér foltként volt feltüntetve az egész- hatvanezer holdnyi lápvilág. Így aztán hiába magyarázták "az ottan lakó ecsediek, hogy csak egész nyugodtan mehetnek, hisz ők sem közlekednek máshol, nem hitték egészen. A kisebb csapat elindult ugyan a Kis-Kraszna melletti úton, á község irányába, amelynek még a tor ijya sem látszott, de a többség megkerülte az ismeretlennek jelzett területet. Börvely, Nagykároly, Csalános, Mérkvállaj érintésével a Fabianházához ma is tartozó Elöteleken keresztül. Ezt sejthették a nemetek, mert az ellenállásra sem rendezkedtek be a község határában. Búcsúzóul azért természetesen — mar nekik természetesen — felrobbantottak a Kraszna vashídját és Csaholy felől visszalőttek három tüzérségi gránátot. Ez a rémületen kívül, csak a Sziget utcai. Sajó-Szantó András féle házban tett némi kárt. Az elejét paskol- ta meg, melyet évekig lehetett rajta látni. A belső ellenállás még ilyen sem volt. A nemzetőrség tagjai — akik között alig volt katonaviselt ember — ugyanis amikor' látták a helyzetet és a toronyban meghúzódó őr pedig telefonon jelentette, hogy csakugyan jönnek, nem késlekedtek az önleszereléssel. Egyszerűen neki támasztották a léventepus- kákat a tűzoltószertár oldalának, ahol szállásoltak és indíts haza. A továbbiak még gyorsabban peregtek. A báró kastélyát például egy nap alatt ürítették ki. A bútortól áz Utolsó köhyVig — mért az Is volt pár száz darab a méltóságos úrnak —a kastély és a tanya közötti almást pedig két nap alatt szüretelte apraja-nagyja a szegénységnek. És mire kétszer-háromszor megjárták az écSediek robotban Putnokot—Ónodot — mert a harcoló seregeknek természetesen utánpótlásra volt szüksége és némelyik karaván 3—400 szekérből állott — már közeledett- a tavasz. Elromlottak a földutak, a lápvizek széleit ellepte a locsogófű, egyre többen tudták, hogy a német csodafegyverekből „csudafegyverek” lettek és többek között az a nagyon izgató hír dobogtatta meg a sziveket, hogy Debrecenben ak Ideiglenes Némzetgyű- les olyan törvényt hozott, mely szerint az uradalmi földeket ki kell osztani. — De nincsen elég mérnök! — ellenezték ott jó páran. — Akkor elő az ősi mérőeszközöket, az öleseket, a kabolákat — érveltek a támogatók! — Az idő is sürget — akadályoskodtak az aggodalmaskodók! — Akkor egy lovasszekémek, az egyik hátulsó kerekére kössenek egy szalmacsuta- kot és úgy induljanak meg dűlőhosszában. Öt kerékforduló jut, vagy tíz, mindegy az. Csak osszák és vessék be, mert azontúl, hogy jussuk van hozzá, a megmaradt eszközökkel úgy sem tudja megmunkálni az uradalom.., C sakhogy az ecsediek — hisz* elődjeik nem hiába folytattak száz évig elhúzódó pert földjükért — dehogy ma- 1 ' radtak addig iS tétlenül. Mar az első alkalommal megkezdték a törlesztést. Furcsa, de a természet örök rendje, a halál adta hozzá a jogalapot. Ugyanis a Nemzeti Bizottsághoz, már az első alkalommal az a hír futott be, hogy temetnének valakit, de nincsen koporsó. Még deszka sem igen akad, mert a faraktárnak még az ágasait is elszorgalmas- kodták a lakosok. Mi lesz, mitévők legyenek? Nem maradhat a földön felül az ártatlan! — Ejnye na — állott fel az egyik bizottsági tag — hát ez is bajnak számít? (Sokan persze a halálozás lekicsinylésére gondoltak és rosszalólag csóválták fejüket, de az ember felemelt hangon folytatta): hát mire való a báró majorjában a dohánypajták oldala? Deszka az, vagy nem? Nahát akkor. Javaslom tehát, hogy utaljon ki belőle a tisztelt bizottság egy koporsóra valót. , Azóta sem volt olyan egyhangú szavazás a községben... A március tizenötödikén kelt rendelet után egy héttel pedig, márí jnűjíödött a demokratikusan választott földigéhylő bizottság. Élébb a községháza nagytermében, hiszen sokan voltak, aztán egy (ires' bolthelyiséget utaltak ki a számukra. Kaptak belé egy kimustrált íróasztalt, két-három lócát, öt-hat székét a kastélyból és egy olyárt rossz kályhát, melybe hiába hozták hazulról a legszárazabb tűzrevalót is a bizottság tagjai, ha melegedni akartak. Füstölt, kormolt, mintha nem lett yolna elég a pipák és a cigaretták füstje. Ez azonban nem zavarta munkájukat. Először is összeírták körzetükben az igénylőket. Aztán közösen állapítottak meg az igényjogosultságot. majd összevetették a kiosztható holdak számát a névsor végösszegével. így "született még a háromholdas félső határ családonként. a magányos igéhylőknél pedig az egy Ezután hirdették ki a birtokbavétel napját Természetesen előtte már napokkal a ta- risznyás mérnök felmérte és hóldákrá szabdalta a táblákat. (Azt a parasztembert nevezték így különben a szakmán belüliek, akik tudtak földet mérni, eszközük is volt hozzá fémlánc, acélszalag, szegek stb. — csak éppen nem volt hiteles mérésük a telekkönyv előtt.) Aztán következett az osztás gjapja: a kockahúzás. Hogy miért éppen kockának nevezik Ecseden az egyforma nagyságúra hajtogatott, számozott papírcédulákat, holott a formája sem az, ma is csak sejtem. Talán ama hasonlóság miatt, hogy ha jól húz nyer, vagy annak a közmondásnak áz alapján, melyet ilyen esetben mindig emlegetnek: mindenkit verjen meg a maga keze. Tehát magára vessen, akit kevésbé kísért a szerencse, Ezek a kockák aztán' egy kalapba kerültek és amikor a húzás után bediktálták, hogy ki melyik számút kapta a kérdéses dűlőben — mert a minőségre is vigyáztak ám a bizottság tagjai — megindult a keresgélés. Ha megtalálták és rneg voltak elégedve szerencséjükkel, ínért jó föld jutott,1"' akkor a jelöléssel sem késlekedtek. Saját cövekükét verték a számozott mellé, há bokor esett bele, * arra rongyot, vagy fűcsóvát kötöttek, nehogy el- cserélödjön es többször meglepték szélességében,' hogy nem kréebb-e a szornszédénál. Csak úgy, a megnyugvás kedvéért. A kiosztott földeken azonnal megindult az élet. Hogy milyen eszközökkel es módon, arra még a résztvevők közül sem emlékszik mindegyik! Ha pedig azt teszi, mosolyog rajta. Vagy hümmög, hö- työg, mintha csak képről ismerné az egészet. Á borjakkal szántogató újgazdát, a volt cseledet, aki tehenecskéjét fogta a megmentett Villás szarvú ökör mellé, á bivaly oldalán a tinót, a tavalyi csikót a cserébe maradt muraközi lóyaf összefogva1, a barázdából álig látszó hegyi lövacskákat — melyek szintén a csere eredményéi — vaéy a járomba alig tört állatokat. Mint az egyik fiatal biV&lyfogatot például — hisz itt szorult belőle a híd fel- robbantásakor egy egész csorda — melyet négyén egyengették a barázdában. Egy vezette, kettő két oldalról, villával vigyázott rá, mert a melegedő időben a közeli pocsolyában akartak minden fordulónál megmártózni, égy pedig az ekét fogta és csápóíta őket a görcsös ostorral. Igaz, négyen sem voltak ötven évesek, de menték csinálták Es a többi eszköz hozzá! A fagerendelyes, fatalyigás, régen eldobott ekek!/Az uradaíóvfi ból kerültek, mélyéit négy ökör után voltak méretezve és nem két borjú erejéhez. Aztán a kopott fogazatü, favázú boronák, szintén az uradalomtól örökölt többlevelűek, de a fi égy tag helyett, csak kettő volt a széles húzórészre akasztva stb., és a húzószerszámok kimeríthetetlen változatai. Például tűzoltógurtniból volt a szügyellő, csepümadzagból a keresztág, gyeplő, a kantárt úgy helyettesítette a kötő- fék, hogy madzaggal kötötték hozzá a zablát, nyakló helyett pedig megtette egy darab kötél. Vagy az ellenkezője, amikor a csupa- csont gebén a gróf Károlyi istállójából származott, fényveretü kulcsos szerszám lötyögött. A járművek családja is teljes volt. Hegyi szekér. Alacsony kerék, botfalőcsök, széles derék. Lőcs nélkülit, lapos rakfelületű valahonnan Ukrajnából. Finom famunkájú és vasalású, úgynevezett! utószekér a Szamos- hátrol. Cséza valamelyik uradalomból, hosszú derekú felhérc nélküli, ökrös szekér szintén onnan, aztán a csűrök mélyéről előkerültek,- amelyiken évek óta már Csak tyúkok ültek, vagy ott rozsdásodtak az udvar valamelyik Sarkában. Egyszóval mindegy volt, hogy milyen, csak legyen. Guruljon, döcögjön és ne érje az ember lába a földet. A nagy osztogatásban azonban .majcjnem . elfelejtkeztek a "táv’óÍIéVq>kPől. : A szintén igényjogosult, hazatérő katonákról, akik számára mar szinte alig maradt méricskélni való. Szerencsére a Csi esősön a százholdas volt vitézi birtokot sikerült megszerezni és ottéolt még a báró gyümölcsöse. Az előbbit holdjával, az utóbbi-féllel osztották ki. De a földek adásvétele is megindult nyomban. A törvény ugyanis pontosan meghatározta az igényjogosultságot, de nem tehetett különbséget a földet másképpen szerélők között. Akik nem' úgy akartak belőle élni, hogy munkálják, hanem kereskedelmi alapon. Későbben készült ugyan olyan rendelet, hogy tíz éven belül nem lehet eladni a juttatott földeket, de hiába. Ott vólt a kiskapu, az ideiglenes szerződés olyan záradéka, hogy majd amikor lehet... Ennek tudatában, volt olyan juttatott, hogy ötször adta el földjét; és a két-három évenként egymást váltó tulajdonosok pedig azzal vigasztalták magú- kát; hogy "kitermelte... Végül a tanya sem maradt épen. A több konyhás csélédházakat, lakóiknak juttatta a földhivatal. Volt aki azonnal bontotta, hordta, vitte a juttatott telkére és húzták fel üji*a‘. Átformálva egyenes gerincűre, melyet szinte félkörbe fog a széles tornác, vagy rangosabban mutató görbe végűre. De olyan is akadt, akinek csak át kellett pofozni, mert pontosan a telkére esett a része. A maradék doháriypajtákat a dohányosok kapták, az egykori közös csömózót szintén és ha nem maradt volna az a két-három épület a földművesszövetkezet gondozásában, a felkapott és hangoztatott jelszó szerint, be lehetett volna. tökkel vetni a tanya helyét... Ma már harminc éve ezeknek. Kimondani ip, tf/,SDkj. nem szamot vetni vele. Ezért köszöntőm vele az élőket. Ecseden is, meg szerte a, megyében es tisztelettel emlékezem a megpihentek re. M ert azt is milyen kevesen tudják például, hogy a földreform törvényt megyénk szülötte, a Tyúkodon lakó dr. Szalai Zsigmond termelőszövetkezeti jogtanácsos fogalmazta annak idején Debrecenben. Aztán Novak László bácsi Barabás községben, aki az első esztendőben maga ásta fel két hold juttatott földjét. Lehetne sorolni. Sőt kellene... Szállási László Illyés Gyula: Tavaszelő Bútorozatlan, mész-szagú, huzatos még, szél-járta még, — se ablak rajta, se zsalu — mily óriási távlatú *—■ha bcle-beledórg az ég — ■ ez a tavaszt-váró vidék, ez á gyaliilás-, főlmó$ás- űlátu világ, amely épp most szellőzi ki hideget! Ok tágas, tiszta Épület, fogadj be, készülő Lakás! Még befösletlen kikelet, kinyíló év, köszöntelek, fáradt és meghatott lakó — Mi működik már, mi a jó? Mutasd, hol van a kapcsoló, hadid csavarjam föld ragyogó napodat,'tejszín holdadat, tündér csillag-csil Iá roda {/. , Be ölég volt már a sötét, u jég, a hóvihar, a fagy! Oh, központi fűtésű tég-, és meleg- és fényvezeték, épülj fölénk, kék boltozat, te szabadság és menedék, — csúnyán kifagytunk az úton. Meddig lakom itt, nem tudom. De úgy kell már a nyugalom, ablak és festmény a falon, könyv és gyümölcs az asztalon s az az ártatlan kényelem, hogy itt ül s beszélget velem néhány barátom, őszülő és if jú, akiket elért a förgeteg, de földerít majd a jóidő! Sz, Molnár István: Űjra itthon Élet, — de jó, hogy találkozom veled. A mozdulatlanságomnak már vege. •Nemcsak lábra tudok álini már, hanem járni is tudok újra. Az utcán szág'uldhatok mint mások lesz munkám, otthonom és célom. Igyekszem elfeledni a betegség napjait. A kórház helyett nyugodtan gondolhatok már a mára és a holnapra, a holnapokra. Áldhatom, újra az életet. A bajorhegyi parancsnok K i is emlékeznék már arra harminc esztendő sodrásából, hogy hívták a bajorhegyi szovjet parancsnokot? Pontosat szinte senki sem tud, az idő kirostálta a neveket, s az emlékezetben csak. a legismertebbek maradtak. Olyan, mint Iván, Vaszil, Pjotr és így tovább. Itt Pátrohán a legtöbb javákörabeli férfiember határozottan az Ivánra esküszik. Ha a nevét el is felejtették, jellemét őrzik. Nemes tettei cselekedetei így visszapillantva történelmi sorsfordulót okoztak Pátrohán és környékén. Milyen volt? — Szép szál, egyenes tartású, szőke kapitány — emlékeznek Ivánra. — Jólelkű ember volt fiam — vallják róla az idősebbek. — Történelmet csinált — mondják a kutató pedagógusok. Őriznek egy anekdotát is róla. Ezt meg éppen az a Nagy Sándor mesélte, aki részben Ivánnak is köszönheti, hogy Bajorhegyen később 1946-ban tanító lett, s azóta is ott a tanyán iskolaigazgató. Mert így lett Bajorhegyen iskola is! — A felszabadulás utáni hetekben történt, de mindenképpen a földreform előtt. Vetni kellett volna már. De a volt cselédek, szegények nem mertek a földesúri földhöz nyúlni, hiába biztosított eszközöket a parancsnok. Ekkor mondta: „Nektek semmitek sincs, csak a szemetek. Ezt eddig csak sírásra használtátok. Most lássatok is és dolgozzatok.” Csakhogy a félsz akkoriban nagyobb úr volt az emberekben, mint az akarat, a vágy. ÉJ még az öreg Zilahi István, aki ezt elsőként küzdötte le, bár erről most szerényen hallgat. Ö fogta meg az első ökröt, amit a bajorhegyi parancsnok adott, ö nyúlt először ekéhez, boronahoz, s indult el vetni az ősi jusson. — Tudott hatni az emberekre ez a kapitány. így érte el kérem, hogy itt Pátrohán még a földosztás előtti!) minden üres földet bevetettünk, megműveltünk — emlékezik a most hetvenesztendőt cipelő egykori cselédember. ' ~ ■ Ilyen nagy sorsfordulóik idején nem adják a feltételeket két marokkal. Nem, mert ha volt ló, meg ökör, nem volt fogat, hiányzott az ekevas, s még inkább a földbe kerülő mag, amelyből új élet sarjad. — Kerített a parancsnok — folytatja Pista bácsi. — Adott ökröt, szerzett ekét, boronát, pityókát (burgonyát), s azt vetettünk. Én is abba a földbe, amibe a többiek, Lónyai gróféba, meg mindbe, ami üresen állt. A falu híres-nevezetes kovácsa Nagy Imre ha élne, emlékezne a szabadság első perceire. Ő részt vett az októberi forradalomban, szovjet földről hozott magának magyar földre feleséget. És, amikor Pátroha 1944 október 31-én felszabadult, Imre bácsi fogadta a kozákokat, s az utánuk következőket. Ö mondta el, hogy sok itt a szegény, nincstelen, szolgaember. — Én is ott lábatlankodtam körülötte, mint gyerekember — emlékezik vissza Lizák Béla, a párttitkár. — Imre bácsi elmondta, hogy a németek elvitték a lovakat, szekereket, elhajtották a marhát, s így bizony nehez lesz az életet megszervezni. A parancsnok intézkedett. Hozatott a kovácsnak vasanyagot. összeszedette a rossz szekereket. Kérte javítsák meg. Legalább ötven-hatvan kis muszkalovat is itt hagytak, amelyek már elfáradtak a harcban, de hasznosak voltak a szántásnál. így indult az élet. összeszedték a kovácsokat, kovácslegényeket a faluban. Ott serénykedett, ütötte a vasat Nagy Imre mellett Czomba Lajos, Nagy Miklós és a többiek. Estétől reggelig, lámpavilágnál készültek az ekevasak. Rejtély, hogy miért éppen Bajorhegy er ütött tanyai a parancsnok. Meglehet a tágas tiszttartói lakás miatt, amelyben berendezkedett, de talán főképpen azért, mert a Ló- nyai-kastély. Bajorhegy volt Kék, Demecser, Pátroha, Gégény tengelyében, s innen főleg lóháton járta a környéket. A bajorhegyi parancsnok egyik első tette áss volt, hogy kinyittatta az iskolát Pátrohán. Hívatta a bírót, intézkedjen, hogy az iskolában megkezdődjön a tanítás. Felkereste Ke- remenszki Júliát, a tanítónőt, s kérte, kezdje meg az oktatást. — Júlia lett később az én feleségem — mondja Nagy Sándor az iskolaigazgató Bajorhegyről. — Emlékszem magam is, mennyit segített a bajorhegyi szovjet parancsnok. Ki-* takaríttatta a tantermeket, deszkapadokat állíttatott be. beszegeztette az ablakokat, fel-* mosták az egész iskolát, mert előtte sebesültek voltak benne. Előkerült az 1944/45-ös iskolai napló is. Vajon, mit és mennyit tud é történelmi napokról Kromplák Béla, Márton Júlia, Mezei András, B. Nagy Bertalan, H. Nagy Béla. Nagy Ilona, Pető Árpád, L. Nagy Mária és a többiek, az elsősök, a kisdiákok? Ennek a Vasút utcai iskolának az újjászületését is a bajorhegyi parancsnok segítette. Szabó József az egykori- szolgalegény is emlékezik a parancsnokra, lovára, határozott- ságára, egyenességére és jó szívére. Akkor, 1944 végén is a Gégény melletti Mezősi-tanyán laktak. Most is itt él emberi körülmények között. Uj házát épített, mint a többi itt élő egykori 18 cselédcsalád. — Emlékszem, mikor kijött, azonnal elrendelte, hogy termeljük tovább á dohányt, rakjuk a melegágyat, szántsunk, vessünk. Ami száraz dohány volt, bebálázatta, s szállították a katonáknak. Fizetett érte a parancsnok tisztességesen". De mit éri a pénz askor? Semmit. Apám mondta is egyik alkalommal, hogy pénk helyett éiíní adjon, mert ebesek vagyunk. Nincs kenyér. Néhány nap múlva hallották az emberek,' hogy a demecseri malomban megkezdték az őrlést. És a pékségeket megtöltötte a meleg.'a kenyér illata, amelyet szekérrel hordatott szét a falvakban a bajorhegyi parancsnok. Izét talán soha nem felejtik el. Farkas Kálmán Nagyecsed történetéből Indultak dülőhosszában...
