Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-30 / 100. szám
KELBT-MAGYARORSZÄ© — KISVARDA! MELLÉKLET 1975. IprfTJs 3», Várocunk múltjából Kisvárda „városi” rangjáról MUNKÁSOK ŰJ LAKÁSBAN vrISVARDA A KÖZÉPKORBAN nem város (civitas), hanem csak mezőváros (oppidum) volt. E két jogállás között lényeges különbség volt. A város a teljes polgári szabadsagot élvező lakosság településhelye volt, a mezőváros a földesúri előjogokkal korlátozott jogú polgároké. A városok lakói főleg iparral ás kereskedelemmel foglalkoztak, a mezővárosok lakóinak többsége megmaradt a mezőgazdasági foglalkozás mellett. A XV. század végén az egész történelmi Magyarország területén (Erdélyt is számítva) mintegy 20—30 város volt, a mezővárosok száma 800—900 körül lehetett. Ez utóbbiak között voltak olyanok, amelyek fejlettség szerint megközelítették a civitasokat, többségük azonban éppen csak elindult a várossá fejlődés útján, s alig különbözött a falvaktól. A középkori városaik és mezővárosok egy. pránt a feudális uralkodó osztály jövedelem- gyarapító igyekezete révén jutottak kiváltsa, gaikhoz. Az uralkodók és a földesuraik azért adományoztak helyi és helyzeti energiával arendelkező falvaik lakóinak korlátozott szabadságjogokat és a szolgáltatásokkal kapcsolatban könnyítéseket, hogy azok magukhoz vonzzák az árutermelő iparkodó jobbágyokat és kereskedőket, mert földesúri privilégiumaik (a vásártartási kiváltságuk, a kocsmatartási, mészárszékállítási, malom, és különböző vám- szedési joguk) csakis így lehettek számukra gyümölcsözővé. Várda először 1421-ben jutott mezővárosi joghoz, a fennmaradt 1488-ból való adománylevél ennek csak kiegészítése volt. Ekkor Kisvárda lélekszám tekintetében az is- 1 mert népességű 39 mezőváros között a 7—8. helyen állott. Ha ezt a helyzetét kiterjesztjük a nem ismert népességű mezővárosokra is, akkor a mezővárosok között kb. az első negyed végén foglalhatott helyet. A XVJ. század elejére e tekintetben egy kicsit visz- szaesett, de a nem mezőgazdaságból élő lakosság számaránya tekintetében tartani tudta pozícióját. Ebből az időből 52 mezővárosról vannak adataink. Várdának iparos és kereskedő lakói az össznépesség 24%-át teszik ki. Ezzel az aránnyal Várda a 12—15. helyre jutott az egymással versengő 52 mezőváros között. (Hogy milyen szabadságajk voltak Várda lakóinak, a későbbiekben még lesz szó róla.) K isvárda mezővárosi jogállását (a többi, magát örökváltsággal megváltani képtelen mezővárossal együtt) 1848-ban kezdte „elveszíteni”. Az idézőjellel azt kívántam jelezni, hogy e jogállást nem elveszítette Kisvárda, hanem éppen ellenkezőleg: megszabadult tőle. Középkori szabadalma ugyanis a földesúri joghatóság fenntartása mellett kapott korlátozott önkormányzatot jelentett (az úriszék ui. másodfokú bírósági joghatósága volt a várdaiaknak), s az anyagi szolgáltatások alól sem szabadultak fel a jobbágypolgárok, hanem csak azt a könnyítést kapták, hogy adójukat évente egy összegben fizethették be. Kisvárda mezővárosi „szabadságai elvesztésével” felszabadult a földesúri joghatóság és a földes- úrnak fizetendő dézsma alól. A települések közigazgatási helyzetét illetően sem történt jogfosztás. Mind az 1871es. mind az 1886-os közigazgatási törvények elvan közjogi helyzetet biztosítanak a telepítéseknek, amilyennek az eltartására képesek, vagy képesek lesznek. Ha Kisvárdának 1848 előtt már rendezett tanácsa lett volna, rendezett tanácsú község illetőleg város lehetett volna. De elnyerhette volna ezt a státust akkor is, ha az átminősítésért a községi lakosok és birtokosok azon része, amely a község összes egyenes állami adójának felénél nagyobb részt fizetett, a községi képviselőtestületen át a megyéhez folyamodik, és ha • megyei kiküldöttek mind ezt a tényt, mind pedig azt, hogy a község az átalakulás fojv- tán reájuk nehezedő szellemi és anyagi erőkkel rendelkezik, bizonyítani tudják. Ha a megyei vizsgálat e tényekről meggyőződik, a kérvénvt a belüevminiszterhez terjeszti fel, s 6 az átszervezés óhajának teljesítését nem tagadhatja meg. Kisvárda, amikor döntenie kellett, beletörődött nagyközségi státusába, m°rt nolgárai olcsóbb közigazgatást akartak. Míg a nagy községeknek csak a jegyző (vagy jegyzők) és a községi orvos rendes fizetéséről kellett gondoskodni, addig a rendezett tanácsú városokban rendes fizetést kellett biztosítani a polgármesternek, a rendőrkapitánynak, a tanácsnokoknak, a főjegyzőnek, a jegyzőknek, a főügyésznek, az árvaszéki ülnököknek, a pénztárnoknak. a számvevő ellenőrnek, a köz- gvámnak. a levéltárnoknak, az orvosnak, a mérnöknek, a községi erdőtisztnek s a község (város) által a hely) igények szerint rendszeresített más tisztviselőknek. — Kisvárda képviselőtestülete nagyközségi szabályrendeletét 1889 augusztus 10-án fogadta el — egyhangúan hozott határozatával. Kisvárda a jobbagyfelszabadítas és az önkényuralom válsága utáni időtől kezdve igen erőteljesen kezdett fejlődni. Ha hinni lehet az önkénvuralom idején történt népszámlálás adataiban, Várdának 1857-ben 1755 lakos» volt. 1870-b^P már 4703. 1881-ben 6004 1900.han «257 1840-ben 15 3151 Jellemző a lakoaág foglalkozásának alakulása is. 1900-ban Kisvárdán már 20% alá esett a mezőgazdasági keresők száma az összkeresők- hoz viszonyítva. Már ezek a tények is azt bizonyítják, hogy éppen abban az időszakban indult meg Kisvárda városiasodása, amikor állítólag elveszítette „városi” státusát. E fejlődés hátterében elsősorban a Kisvár- da vonzáskörébe tartozó falvak jobbágysorból felszabadult parasztságának tenpelóked- ve, igyekezete, az ár- és belvizedtől elhódított területek megmunkálása és gz 1873-tól már Ungvár felé is megnyitott „vaspálya” van és a mindezek következtében fellendülő kereskedelem, s a kereskedelem velejárója, a hitelélet nagyarányú kibontakozása. M éltó, hogy megjegyezzük a nevét annak, aki először hozott áldozatot azért, hogy Varda előre lépjen. A nagyközségi szabályrendelet után négy évvel, 1893-ban Sánta István közjegyző 3000 Ft kölcsönt ajánlott fel a községnek a „városháza” szükségessé vált kibővítésére. Ez után évi 5%-ot kellett ugyan fizetnie a városnak, amíg ő életben marad, de végrendelete szerint halála után vjsszteher nélkül szállt a városra. ' Sánta István a következő évben meghalt. Hajléka kivételével (amelyet községi óvoda létesítésére hagyományozott) minden fekvő birtokát a községre hagyta, ha a képviselőtestület egy éven belül megteszi a szükséges lépéseket a rendezett tanácsú várossá átszervezésre. 1912-ben Halasi Mór bankigazgató tett javaslatot a várossá fejlesztésre. A képviselőtestület ekkor már egyetlen ellenszavazattal elfogadta az indítványt. A végrehajtás elhúzódott, 1913-ban katasztrofális gazdasági év volt, 1914-ben kitört az első világháború. 1917-től Császy László, a Felsőszabolcsi Hírlap felelős szerkesztője kezdett heves agitációt a várossá alakításért. Érvei annyira meggyőzőek voltak, hogy 1918 áprilisában az ipartestüLet beadvánnyal fordult a képviselőtestülethez és az októberben „egyhangú határozatta) és lelkes örömmel” tette magáévá az indítványt. A Magyar Tanácsköztársaság időszakában (Kisvárdán mindössze másfél hónapig tartott) a kisvárdai munkástanács nemcsak jelentős városfejlesztési programot adott, de meg is kezdte annak végrehajtását, de az ellenforradalom idején, sem a két forradalom idején tanúsított magatartása miatt nem tartozott Kisvárda a dédelgetett települések közé. A felszabadulás után a képviselőtestület, már 1945-ben állást foglal a várossá alakítás kérdésében. (Az 1929-es közigazgatási törvény értelmében megyei várossá szervezését kéri Kisvárdának.) Ez az akció sem járt sikerrel. Előbb az életfeltételek biztosításáért kellett harcolni, aztán az újjáépítésért és a népi demokratikus átalakításért, majd a nehézipar kiépítéséért. az Átalakítás kedvező feitételei csak az 1956-os ellenforradalom utáni konszolidáció és a mezőgazdaság szocialista átszervezése után értek meg. A 60- as évek első felében megkezdődött a fejlődésben lemaradt megyék erőteljesebb támogatása. Országos felmérés folyt a fejlesztésre alkalmas települések kijelölésére, s ezt követően az MSZMP IX. kongresszusa (1966) határozata értelmében, a harmadik ötéves terv (1966—1970) céljainak megvalósításáért életbe lépett a gazdasági irányítás új mechanizmusa. Kisvárda sok évtizedes vágya végre találkozott az ország gazdái, fejlesztése megtervezőinek minden helyi és helyzet1 adottságunk gondos mérlegelése után kialakított elhatározásával... A döntés helyességéről senkit sem lenne nehéz meggyőzni. Kisvárda az ország legkedvezőbben iparosítható térségében, a „keleti kapuban” van virágzómezőgazdaságú térség: Felső-Szabolcs közepén, népesedési viszonyaink kedvezőek, maga Kisvárda régi ipari hagyományokkal rendelkezik, az említett térség közlekedési, közigazgatási, kereskedelmi, ipari, egészség- ügyi és kulturális központja, rendkívül gazdag egészséges réteg és artézi vizekben, ső* termál- és gyógyvizekben — közénfokú központtá fejlesztésre nála kevés alkalmasabb hely van az országban. A járási jogú várossá nyilvánításról mindenki tudta, hogy nemcsak a több évtizedes küzdelme zárta le, hanem nyitánya is volt egyrészt a várossá tétel gyorsított" befejezésének, és a városi kultúra és életközösség, s ugyanakkor a vonzáskörzetébe tartozó térség lakói magasabb szintű szolgálatának. Kisvárda fejlesztésének még hatalmas lehetőségei vannak. A gyógyfürdő kiépítése, a Tisza szabolcsveresmarti víztárorozójának megépítése, az itt kialakítandó üdülőkörzet minden korosztály és minden foglalkozású dolgozó száméra nagyon is kívánatos hellyé teheti városunkat. Az 1970. április t-i várossá nyilvánítási aktus után — igaz — nem következett be azonnal amit reméltünk. Két hét múlva jött a megyénk keleti felét is sújtó nagy árvíz. Oda kellett az ország ereje, be kellett fejezni az elhúzódó beruházásokat is. Többen elégedetlenek voltak a mi fejlesztésünkkel. Harmadik éve érezhetjük, amit tudni is kellett azoknak, akik szélesebben tudtak tájékozódni, hogy nem a szándékon és nem is a vezetésen múlett a lassúbb kezdet. Mafcay LÉHÜ Van egy emlékmű az új, most bontakozó, épülő-szépülö Felszabadulási lakótelepen Kisvárdán. Ne keressen benne senki művészi értéket, s mégis értelves, mert a köz alkotta, társadalmi munkával készült. Szimbólum, e lakónegyed jelképe, emélkeztet a névadásra. Még így eső be p is svjép, pedig mos-t zuhog, s a színes épületek bejárata előtt aéSfonyok, féritek álldogálnák. Megérkeztek a gázosok, szerelik a vezetékeket. Ez már az utolsó simítás,' a kisebb gond, mert a nagyobb, az otthon gondja megoldódott. Fedél van 84 család feje felett És nem is akármilyen. Sok munkáscsalad valójában most költözött először emberi körülmények közé. Eddig albérlet, hosszú-hosszú várakozás előzte meg az öröfnüket. Gyerekek és fürdőszoba öriil Rajcsánvi László a fémzsaluszerelő, aki Miskolcon a 43-asoknál dolgozik, maga is építő. Itt kapott lakást családjával a Il-es szekció III. emeleten. Varja ő is a gázszerelőket — Rezsőn főz az asszony, itt nekünk meg nagyon fontos, mert három apróság van. Egyik kicsi, a másik pici. Margitka 5 éves, Györgyike 3, a legapróbb alig múlt 6 hónapos. Felesége szülési szabadságon van otthon. Van mit dolgoznia egész nap. \ Lényegében kőt s^oba, fürdőszoba, konyha, Beépített szekrények. — Volt-e fürdőszobájuk? — Még nem. Ennek örülnek a legjobban a gyerekek — mondja a felesége. Mielőtt ide költöztek a sógoréknál laktak albérletben. — Egy égrenyíló kamrában laktunk, — folytatja a férj — fumérlemezzel eszkábáltam össze a tetőt, hogy be ne ázzon. Ott a sufniban született Lacika, a hathónapos. Nagy a boldogság. Az égrenyíló kamrából majd egy szükséglakásba költöztek, de aztán a tanács felfigyelt rájuk, behivatták őket, s megkérdezték, tudják-e fizetni. Vállalták. A gyerekek hancuroznak, nézik a tv-t. Van kisrádió is, s lassan bútorokkal is „benépesül” majd a kellemes otthon. — Erre még keresni kell, de azon igyek. szünk mindketten — mondja Rajcsányi László. Giricz József a Vulkán formázó munkása az I. emeleten kapott lakást. Három gyerek van otthon. De az asszony]ányek is itt laknak ideiglenesen velük. Giriczné nyit ajtót. Kellemes, rendezett kis otthon. — Én is ott dolgozom, ahol a férjem. Együtt. Hogy a gyerekeikre ki vigyáz? Önállóak, így neveljük őkét. Zsuzsika a' 14 éve»- a legnagyobb, Erzsiké 12 éves és Katika 8. Most délután 1 órára megyek műszakba. Három műszakba járok, a jövő héten éjszakás leszek, s ilyenkor előre megfőzök. Férjem szokott se. gíteni a bevásárlásban, mert ő eléggé elfoglalt ember, hol a pártba megy dolgozni, hol máshová hívják. Erzsiké mindig beteg volt Giricz József negyedszázada dolgozik a Vulkánban. Félesége 16 éve. —• Hol laktak eddig? — A Vulkán kultúrháza mellett egy lakásban — mondja a férj. — S hogy milyen körülmények között? Olyan gombás volt a szoba, hogy Erzsiké emiatt állandóan beteg volt, még Pesten is voltunk vele a szanatóriumban. Ezért is jó, hogy ezt a lakást kaptuk. Jó tanuló a kislányom, csak az említettek miatt kissé gyenge fizikumú. És Giriczné azt kezdi sorolni, most mar jobban jut majd másra is. Segíthetik az asz- szonylányát, tudnak gyűjteni Zsuzsikának is, s ennek örül. Említi, milyen nehéz sorsban nőtt fél. Tízen voltak testvérek, s alig jutott kenyér vagy cipő is a gyerekeknek. És még a mama mesél, Zsuzsika és Erzsi- ki a tv-t nézik. — Jobb itt lakni gyerekek? — Bizony jobb — válaszolja Erzsiké. —- Itt nincs a fejem alatt gomba, egészséges, tiszta szép lakás, itt fürdőszoba is van, ott az sem volt. Munkásgyerekek, akik először laknak fürdőszobás lakásban. Élvezik a vizet, naponta többször is fürdenek. — Amikor csak akarunk — mondja Zsuzsika örül a papa, Giricz a nehéz kezű formázó, akj negyedszázada sokat doLgozott a közösségért:, sokat tett a sportért is Kisvárdán. Sokan emlékeznek rá. Nem panaszkodik a keresetre, néha viszont a technológiában akadt zavarokra igen, ami csökkenti a boríték tartalmát. Mondja, ezen keljene még változtatni. Szocialista brigádvezető, s most jutalomképpen a Szovjetunióba lálogat 12 napra. — Ketten megyünk a Vulkánból Péter Ferivel. Ö a másik szocialista brigád vezetője. Hogyan értékeli a lakást? — Ajándék volt, a legszebb, a legnagyobb ajándék — mondja, s arra invitál, hogy ennek örömére koccintsunk. Egészségiére a Giricz családnak. Négy apróság Kettes lépcsőház I. emelet 3. Itt kapott lakást Does László az építőipari szövetkezet csőszerelője. Gyerekek sírása haitik ki az ajtón. Bent a gázosok dolgoznak. Éppen a vasfüggönytartó, bői csípnek le a fiatalasszonyka szomorúságára. Arra hivatkoznak, hogy így szabálytalan, tűzveszélyes. Nem bánná mér csak a gáz lenne bekötve, mert eljár főzni, tejet melegíteni. Körbe-körbe futkosnak a picik. Zeoltika pucéron katonáisdit játszik, a másik az ablakba akar felmászni a nylonDuffra éppen most készül felállni. A legkisebbik sír. Itt bizony négy gyerek ad gondot, munkát az édes anyának. Gyöngyike a 9 éves bajlódik a picivel, Róbert huncut, jóeszű gyerek, Zsolt nem tűrt magán a ruhát, hiába öltöztetik fel, Csabi pedig állandó figyelmet kíván, rohangál Tele, a két szoba a gyerekzsivallyal, kacagással, bol dogsággal. — Bizony, nagyon jő, hogy kaptuk ezt a lakast, mert előtte drága albérletben laktunk, Akkor még két gyerek volt, és Zsoltokéval voltam terhes — mondja a kismama Hosszú idág vártak lakásra. Előtte kőt szanált lakásban is éltek, míg most márciusban ide költöztek. — Elképzelheti mennyit kell mosni, főzne., takarítani ennyi gyerekre. És mennyi víz kell a fürdetésükhöz. Nem is bírtam volna marképpen. Itt rheg van meleg víz, hideg víz. Ha a gázt is bekötik, semmi gondunk nem lesz. S míg beszélgetünk érkezik egy másik szerelő. Kezében vödör, benne szerelékek. Nézi a gáztűzhelyet. Hiányzik róla két gomb. Kérdezi, hol van? Az asszonyka mondja, hogy így volt. Nem létezik, erősKödiik a munkás, szaki. Pedig nem „ették” meg. Elmegy. Vissza sem jön. Lehet, hogy később? Ki tudja, mikor? Csengetnék. Megérkezett a férj Ö is munkából jött, ő is szerelő. Körülrajongják a gyerekeik. ölbe kerül egyik is, másik is. Játszik velük. Amit munkával keres.« Does Lacit jól ismerik a kísvárdaiak. Jfi munkás, s helyt áll a labdarúgócsapatban is* Reggel 6-tól „hajtott”, melózott, hogy az edzést ki ne hagyja Kinn szakad az esó. — Most edzésre készül? Ilyen időben! rí- És, ha ilyen esős idő lesz a meccsen is? — kérdez vissza. Nem, nem a fociból él. Abból, amit a munkahelyen, munkával keres. Uj, most alakuló, formálódó lakótelep. Szí. nes, modern épületkockói közé beköltözött a boldogság. S, ha ma még nem is ismerik any- nyira egymást az itt lakók, a közös örömök, teendők, e városnegyed formálása, alakítása közelebb hozza őket napról napra egymáshoz Farkas Kalman A Falesaka&tlfaí lakéteien egyik "»ankásesaládsar®« fcészáít felvételflnV
