Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-30 / 100. szám
1975. április 39. KELET-MAGYARORSZÁO 9 Fiatalok a munkaversenyben ' FRISS JELENTÉSBEN OLVASHATÓ: „A szocialista brigádmozgalomban 570 ezer ifjúmunkás, a legjelentősebb nép- gazdasági beruházások felett vállalt védnökség! mozgalomban mintegy 150 ezer munkásfiatal fejleszti ismereteit és teljesiti hivatását. A „kiváló” mozgalmakban évente 50 ezer, a kommunista műszakokban mintegy félmillió ifjúmunkás vesz részt. A kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben élenjárók között nagyszámú munkásfiatal bizonyítja tudását, helytállását.” Mindez azt bizonyítja, hogy bármilyen helytálló is a fiatalokat a jövő letéteményeseinek nevezni, azért a jelen eredményeihez is hozzájárulnak — amint a fentiekből is kiviláglik — nem is kevéssel. Pedig a felsorolás a kötelezően túl végzettekre utal csupán, nincs benne az, hogy a fiatalok döntő többsége becsületesen elvégzi munkáját. Gazdasági vezetőiknek tulajdonképpen annyival is be kellene érniük, senki sem kötelezhető a „plusz” vállalására. Hacsak önnön meggyőződése, szűkebb és tágabb környezete nem készteti rá, hogy nem érzi morális kötelességének a minél jobb, a minél több munkát. Van, ami azonban más a megszokottnál: ezek a mozgal- mak: a szocialista munkaverseny különböző formái nem egyszerűen több terméket hoznak létre. Politikai hovatartozásról, politikai kiállásról is tanúskodnak. Hiszen például a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny kezdeményezése, az alkalom kiválasztása politikai mondandójuk is. Az alkotó kedv pártunk XI. kongresszusát, felszabadulásunk harmincadik évfordulóját köszöntötte, a vállalások e kettős esemény tiszteletére fogalmazódtak meg. A DOLGOZÓ IFJCSAG TÖMEGÉNEK részvétele ebben e versenyben igazolja azt, hogy a fiatalokban lehet bízni, hogy felnőtt terhelést elbírnak, hogy felnőnek a feladatokhoz. Kádár János elvtárs mondta erről kongresszusi záróbeszédében: „Azt hiszem, a saját környezetében is mindenki tapasztalhatta, hogy ha a fiatalt komolyan veszik, akkor komolyan megfelel a bizalomnak. Ha viszont eleve úgy ítélik meg, hogy nem komoly ember, akkor megmutatja: tud ő nem komoly is lenni.” A fiatalokról folytatott vitáinknak a többi között éppen ez a visszatérő hibája, hogy elvontan beszélünk-írunk az ifjúságról. Persze, az általános jegyek meghatározása szükséges a polémiában, de azért sokszor szívesen megkérdezné az ember beszélgető partnerétől: most éppen kiről beszél? S vajon próbálta-e már amúgy felnőtt módon, nem lekezelő stílusban próbára tenni ifjú ismerőseit? A negatív jelenségek lekicsinylésére, eltagadására éppen a fiatalok nem tartanak igényt. Legalább olyan jól ismerik egymás hibáit, mint az idősebbek. Iskolai vagy üzemi fegyelmi ügyek tanulságaiból érdemes felfigyelni arra, hogy ahol az osztálytársakat, az azonos korú munkatársakat megkérdezték, szigorúbb ítéletet hallhattak tőlük, mint amilyet a hivatalos eljárás jogosnak tartott. Dehát bármelyik nemzedékről visszás véleményt alkothatunk, ha a rossz példák alapján kezdünk hozzá. Iszákos nyugdíjast, ötvenéves betörőt, negyvenéves munkakerülőt, stb. nem láttunk még? A röpke kitérő — reméljük — már-már felesleges. A társadalmi megítélés általában pozitívabbá vált az elmúlt években. A szélsőséges vélemények mind ritkábban találnak megértésre. A pártkongresszuson elhangzottak, az ott is felelős- ségteljesen megnyilvánuló fiatal küldöttek, újabb oköt adnak arra, hogy a fiatalokról szólva a lényegre figyeljünk. Manapság például arra, hogy miként versengenek a kongresszusi munkaversenyben. NEHEZ LENNE PONTOSAN MEGMONDANI, hány százalék illeti a harminc éven aluliakat a verseny sikereiből. Mindenesetre :,a Csepel Vas- és Fémműben például a KISZ- tagok egyéni vállalásainak értékelésekor kiderült, hogy a tavaly tett ígéreteket meghaladta az idő, éppen á kongresszusi verseny miatt a fiatalok nagy többsége jóval többet teljesített, mint amennyire elkötelezte megát. Pedig az sem volt ke- vás. A konkrét tájékozódás hiteles képet -ad, olykor meglepően kedvező képet. Kádár elvtárs szavaival élve: „Ha azonban valaki felmérné, hogy a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben született vállalásokból és eredményekből az ifjú korosztályhoz számítók mennyit teljesítettek, azt hiszem meglepődne, hogy milyen nagy ez a rész! Ez a döntő az ifjúság megítélésében.” Ha a fiatalok nevelését, gondját-baját a magunkénak valljuk, akkor erre a felmérésre nap nap után szükségünk van. Azért, hogy meggyőződjünk róla. hol is tartunk, miként is formálódik a nja és a holnap közösségi embere. Kőzműresítés Balsátó! Gacsályig Asszonysors Nábrádon Lehet rájuk számítani Az elmúlt gazdasági évben nem volt olyan munka, olyan sürgős teendő, amelynek a megoldásánál ne lehetett volna számítani a nők segítő készségére Nábrádon. Keresetük is szépen alakult. A kötelező százhúsz munkanapot szinte kivétel nélkül ledolgozták. Az eredményesen gazdálkodó szövetkezet a 80 százalék után nemcsak a húsz százalékot fizette ki, hanem fizetett plusz tíz százalékot is. Járjuk a falut, keressük a szorgoskezű asszonyokat. Kuliár Lajosnéra, a szövetke, zeti nőbizottság elnökére otthonában találtunk rá. Tőle hallottuk: — A gyümölcsösben lehet szedni a gallyat, meg a ládaszegező üzem is kínálja a munkát. Én is oda fogok men, ni. Bérezésünk egyértelmű, a ledolgozott munkanap szá. mit. A naponkénti munkaelosztásnál sem szenvedünk hátrányt. Korához mérten vállalhat munkát minden nő. Emellett van ingyenes orvosi ellátás, a fiatalabbaknak gyermekgondozási, az óvoda, a tanulási lehetőség. Szórakozásnak a televízió, rádió, a töménytelen újság. Csak győzzük idővel. Csak egy mölcsíkertészet biztosította. Ügy hírlik, ebben az évben konyhakertészet nem lesz. Ezt még eddig nem beszélték meg velünk, ötvenöt éves vagyok. Nem volt könnyű összedolgozni a százhetven, három tízórás munkanapot. Ha esett, ha fújt, én mentem, mert keresni is akartam. Van kire költenem. Én három lányt neveltem fel, de az unokák száma már öt. Rájuk is gondolok, meg magamat is fenn kell tartani. Hely a gyermekeknek A termelőszövetkezet jelentős összegeket fordít tagjai szocialista szükségletének a kielégítésére. Egyformán gon, doskodik idős tagjairól és a legifjabbakról, akik a jövő tagságát fogják biztosítani. Az előbbieknek juttatásokkal, az utóbbiaknak a helyi óvoda anyagi segítségével, hogy legyen hely a tsz- tagok gyermekeinek is. A nábrádi idős emberek helyzetéről a keserű múltról és a jelenről az egykori cselédember feleségtől nyolcvan- három éves özvegy Pál Ber- talannétól hallottuk: — Megvan a nyugdíjam. A ma adta nem a múlt, mely kizsigerelte az ereimet. Azon. kívül kapunk búzát, ha kell fát is a szövetkezettől. Megbecsülést. És ez a legtöbb. Ré_ gen a barázda nevelte a gyereket. Ma az édesanyja, míg csöpp a gyermek, otthon maradhat vele. Fizetésért! Azután meg ott az óvoda, az iskolák. A mi időnkben — iskolából csak néhány osztály, és már kisbéres volt a fiú. A lányom tizenhárom évesen már szedte a markot, napszámba. Az unokám, harmincéves, és nem tudja mi a marokszedés. Végzi a gép. A nagymama szerepe A fiatalasszony, Varga Lászlóné 1968 óta tagja a szövetkezetnek, de csak két évet dolgozott. Miért? — Második gyermekkel vagyok itthon. Ha lenne a községben bölcsőde, akkor már járnék dolgozni rendszeresen. így csak ha a nagymama vállalja a pesztraságot, akkor tudok kimenni dolgozni. Eredmények, gondok és teendők váltják egymást a nőpolitikában Nábrádon. Az elért eredmények a biztosítékai a további előrelépésnek. Sígér Imre A megyei tanács szakigazgatási szervei a közelmúltban előkészítették megyénk vízellátásának ötéves fejlesztési tervét. Az anyagi és egyéb feltételek kedvező alakulása miatt lehetőség van arra, hogy a következő ötéves térv elejére előirányzott beruházások közül néhányat mór az idén elkezdjenek. Több községben hamarosan megkezdik a társulatok szervezését és ahol kivitelezhető lesz, ott az építkezést is megkezdik. A vízművek építésére három pénzforrásból kerül sor. A lakosságon és a helyi üzemeken kívül a vízügyi igazgatóságok az úgynevezett vízügyi alapból támogatják az építkezéseket, a megyei tanács pedig a fejlesztési alapjából járul hozzá a munkálatokhoz. Kislétán jó ütemben tart a közművesítés, a terv szerint augusztus 20-án már vezetékes ivóvíznek örülhetnek a község lakói. A balsai vízmű kivitelezési munkáit a közelmúltban kezdték el. Minden, bizonnyal még az idén megkezdik a dombrádi, a tisza- dobi, a gacsályi, a császlói, a geszterédi, a buji és a tisza- eszlári vezetékes ivóvízhálózat építését. Az idén sor kerül a szamosszegi vízhálózat bővítésének elkezdésére is. Szintén az idén kezdik él a szennyvízcsatorna hálózat építését Nagykállóban, a vásá, rosnaményi szennyvízcsatorna hálózat építését pedig folytatják. Várhatóan valameny- nyi ppítkezés befejezésére 1976-ban és 1977-ben kerül sor. Az egyik leg. nagyobb vízmű a dombrádi lesz, itt még az idén felállítják a magas tárolót. szaktnunkásnő ? Mindezek mellett a termelésben betöltött szerepük, a társadalomban és a családban elfoglalt helyük mintha több törődésre érdemesítené a nábrádi asszonyokat. Nem csak az a gond, hogy a szövetkezét Vezetőségében mindössze egy nő található, hanem az is, hogy a szakmai fejlődésük segítése sem kielégítő. A szövetkezetben mindössze egy női szakmunkás található. Szakmai és politikai ismereteik növelésével lehetne előbbre lépni. A szövetkezet legszorgalmasabb asszonyai között tartják számon özvegy Báthor: Sándornét, aki csak akkor érzi jól magát, ha a határban dolgozhat. Tizennyolcezer forintot készpénzben keresett a múlt évben. Ehhez járul még egy jogrész kukorica, meg cukorrépa. Az asszonyok hely_ zetéről a következőket mondja: — Munkánk s így keresetünk zömét az elmúlt években a konyhakerti és gyüTavaszi vetés a kótaji Új Erő Tsz-ben. (Elek Emil fel vétele) "p ársadalmi munkáért” — ez a ' felirat szerepel a kitüntető jelvényen. Ötvenötén vették át kedden délelőtt a megyei tanácson — annak a sok ezer szabolcs-szatmári embernek a képviseletében, akik tavaly csaknem százhatvanmillió forint értékű munkát végeztek a közösségért, ellenszolgáltatás nélkül. ★ Könnyű dolgom volt — mondja Borbély Gyula rakamazi traktoros —, mert a gépekre nagyon nagy szükség van minden faluban. Sokszor ráhúztunk este, délután — készítettük elő a makadámutat. a kavicságy lényegében nem került pénzébe a tanácsnak. Amikor a közművesítés volt napirenden, azt segítettük. Egy hétvégén három utca vízvezetékárkait készítettük e! a kotróval Én még nem kérdeztem, mennyit jelent ez pénzben. de azt tudom, hogy időben sokat számít. Mi néhányan azért csináltuk, hogy minél töbh utcában élvezhessék hamarabb a kulturáltabb élet javait. Egysz.er a mi utcánkban, s Nyírfa utcában is dolgozhattam, az Útépítéshez készültünk elő... — Vannak érdekes események egy- egy társadalmi munka óráiban. Van, ÍGY SZÜLETNEK A MILLIÓK aki csak nézi, hogy este dolgoznak a gépek, van, aki szívesen segítene, maga is megfogja a lapátot. Emlékszem, egyszer a télen ki akartak nevetni , amikor két hosszú betongyámot erősítettem össze, és kötöttem a traktor után. Csak akkor vették észre, hogy miről is van szó, amikor elhúztam az utcán — a sáros, felfagyni készülő földút sima lett. Mikor kigondoltam, az járt az eszemben, hogy erre az utcára a mentő nem tudna bejönni. Persze, a munkákat javarészt a község vezetői kérik, és a tsz- vezetők, a középvezetők segítségével nagyon sok mindent előbbre lehet hozni. Ami ránk tartozik, traktorosokra. szívesen elvégezzük fizetség nélkül is... (Rakamazon tavaly a lakosság 1,6 millió forint értékű társadalmi munkájával együtt a szövetkezetek, intézmények, vállalatok összesen 3,7 millió forinttal gazdagították társadalmi munka révén a nagyközséget.) Nekem egy vágyam van most — újságolja Cs. Gál József csengeri tsz- tag. — Az ABC-áruház és a falatozó melletti szabad területen parkot szeretnénk építeni, ügy tudjuk, egyelőre üres a terület és véglegesen is lehetne itt park — mi mindenesetre vagyunk már tízen, akik szívesen kezdenénk a parkosítást akár holnap is — ha a tanács támogatja az elképzelésünket. — Nálunk minden új, Csenger új részében építkeztünk az árvíz után, mi Komlódtótfaluból kerültünk oda. Nem tudom pontosan, k: volt az első, aki facsemetét kezdett ültetni, de én is az elsők között voltam. Kezdtünk virágosítani is, társadalmi munkában szépítettük a környéket. Eleinte nagyon rosszul esett, hegy nem mindenki becsülte meg, kitépték a virágot, letaposták a füvet, de mi nem hagytuk abba. Azt hiszem, mi nyertünk, mert most természetes, hogy szép. virágos, fásított a legtöbb porta. Most pótoljuk azokat a csemetéket, amelyek nem fogantak meg. Azon vagyunk, hogy jövőre teljes legyen minden fasor, es még szebbek a virágok. Én a magam részéről erre nem sajnálom az időt... ★ Szerintem nem nagy dolgokról van szó, csak éppen nem szabad közömbösnek lenni, ha közösségért végzett munkára hívják az embert. Esetleg néha népszerűsíteni kell egy-egy jó ötletet. Mi például az óvodában gumiabroncsokat ástunk le a földbe, s percek múlva már láthattuk is, hogy az egyébként szemétre kerülő, használt gumiabroncs (mint új játék) milyen örömet jelentett a legkisebbeknek — emlékezik egy apró eseményre Técsi János építésvezető. — Persze a községeknek szinte mindenütt legnagyobb gondjuk a vízrendezés, így van ez az én falumban, Gégényben is. A vízgazdálkodási társulat, amelynél dolgozom, éppen ebben tehet a legtöbbet. Sokszor megoldoti " « tunk már olyan feladatot, ami egyébként csak a következő esztendőé lett volna. Kicsit ráhúztunk, jobban szerveztünk, ott maradt még a brigád egy-két órára, s társadalmi mun!- i- ban jócskán megtoldotta a hivata >- san megrendelt munkát. Nemes ->k azért, mert a saját házunk előtt is dolgoztunk, hanem azért is, mert ezzel szebbé tehettük községünkét: feltöltöttük az utat, elvégeztük a vízrendezést. — Most egy újabb, nagyobb f ű- adatra készülünk, minden brigádunknak van vállalása: óvoda épül Gégényben, s a fejlesztési alap pénzét szeretnénk megtoldani, hogy mielőbb mégtöbb munkatársunk, lakótársunk gyermeke vehesse birtokba az óvodát Gégényben is... ★ Három villanás, három arc az ötvenöt kitüntetett, a sok ezer társadalmi munkás közül. Ismétlődő gondolatok, mondatrészek: „kicsit ráhúztunk; megpótoltuk egy órával a hivatalos munkaidőt; mások is beálltak mellénk”. Tulajdonképpen apróságok — és végén milliók lesznek belőlük, a köz javára. Marik Sándor Köszöntjük a kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny résztvevőit!
