Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-27 / 98. szám

KELET-MAGYARORSZÄG — VASÄRNAPI MELLÉKLET

1975. Iprüfe Ä

II

Fisegítő iskola és nevelőotthon Nyíregyházán. (Krutilla József tusrajza)

Száz éve kezdődött

Az értelmi fogyatékosok intézményes nevelése

Hazánkban az értelmi fogyatékosokkal való szervezett foglalkozás éppen száz éve, 1875-ben indult meg. Frim Jakab, dunántúli néptanító kapcsolatba került egy „falu bolond já”-val. Ez indította arra, hogy fiatalon Budapestre menjen s társadalmi segítséggel intézetet szervezzen az értelmi fogyatékosok számára. Külföldi tanulmányút után „Munka” elnevezéssel nyitotta meg hazánk első intézetét 1875-ben. Az adakozásokból fenntartott intézmény anyagi okok miatt többször megszűnt. A század végén már több intézmény is megkezdte működését, sőt 1900-ban az első önálló kisegítő iskolát is megnyitják Budapesten, egy népiskola helyiségében. 1921-ben már az iskoláztatási kötelezettséget az értelmi fogyatékosokra is kiterjesztik s hivatalosan elfogadják a kisegítő iskolákat, intézeteket.

Ebből láthatjuk, hogy az oktatásügy a gyógypedagógiát a népoktatás szerves részének tekintette, a lassú fejlődés, az intézetek és iskolák nehéz helyzete összefüggött a kor társadalmi, gazdasági és) politikai helyzetével.

1926—27-ben 4 intézet és 10 kisegítő iskola működött. Ilyen hazai körülmények között kezdtek el foglalkozni a nyíregyházi kisegítő iskola szervezésének gondolatával. Dr. Kovács László pszichológus gyermekorvos és Czimbolinetz Jenő pedagógus propaganda- munkát féjtettek ki a „Nyírvidék” és a „Szabolcsi Tanító” című lapban: „Szabolcs vármegyében gyógypedagógiai intézmények létesítése érdekében.” A tanfelügyelőség felterjesztésére a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium 1928. január 28-án rendelte el a kisegítő iskola létesítését. Czimbolinetz Jenő állami tanítót kirendelte az osztály vezetésére s intézkedett a tanulók áttelepítéséről. A város tantermet és 800 pengőt biztosított a dologi kiadásokra.

1928. március 23-án tartották az első áttelepítési vizsgálatot, áttelepítettek 13 lányt és két fiút.

A tanítás március 26 án kezdődött ösz- szesen I. és II. osztállyal. Az osztályt vezető pedagógus szerint 60 munkanap állt rendelkezésükre a tanévben, hogy neveltetésük hiányosságait és szerzett hézagos ismereteiket a kiegészítő iskolai tanterv szerint kiegészíthessék.

A „Magyar Gyógypedagógia” 1928. évi 4—6. száma hirül adta: „Űj kisegítő iskola

Nyíregyházán.” Az eredményeken felbuzdulva több iskolában szerveztek egy-egy osztályt, így 1943-ig 4 tanulócsoport működött.

Hazánk felszabadulása után az emberek gondolkodása, véleménye is megváltozott a fogyatékos gyermekekről. Az új alkotmány törvénybe iktatta a művelődéshez való jogot. Ingyenessé és kötelezővé tette az általános iskolát és kimondta, hogy a „Magyar Nép- köztársaság polgárai a törvény előtt egyenlők és egye 15 jogokat élveznek.” Ennek alapján megindult a fogyatékosok intézményeinek szervezése, a lehetőségek megteremtése a gyermekek beiskolázásához. Az adományokból fenntartott intézmények létbizonytalansága megszűnt, az iskolák, intézetek fenntartásáról az állam gondoskodik.

Megyénkben is kialakult a differenciált gyógypedagógiai iskolahálózat. Jelenleg már 1870 tanuló neveléséről-oktatásáról gondoskodnak. Nyíregyházán kisegítő iskola és nevelőotthon, Tiszalökön és Nagydoboson foglalkoztató iskola és nevelőotthon működik Mind a négy városunkban önálló kisegítő iskolák jöttek létre, s 25 községben az általános iskolák mellett kisegítő osztályokban tanítják a rászoruló gyermekeket.

Társadalmunk nemcsak a művelődéshez való egyenlő jogot hirdeti. Nagy anyagi áldozatvállalással létrehozott egy olyan intézményrendszert, melyben minden gyermeknek bitzosítani lehet a tanulás feltételét

Tárnái Ottőné

A közoktatás feladatai a pártkongresszus után

Beszélgetés dr. Polinszky Károly oktatási miniszterrel

Alig egy hópappal a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusát követően a közművelődés egyik legfontosabb, legmeghatározóbb eleméről, a közoktatásról, annak további feladatairól beszélgetett dr. Polinszky Károly oktatási miniszterrel Szőke Sándor, a Magyar Távirati Iroda kulturális rovatvezetője.

— Hogyan fogalmazható meg a XT. kongresszus jelentősége a közoktatás szempontjából?

— Bár a részletes, konkrét méltatás meghaladná egy ilyen beszélgetés kereteit, mégis úgy vé'em: a lényeg néhány gondolattal kifejezhető. Mindenekelőtt azt a tényt szeretném hangsúlyozni, hogy a párt megkülönböztetett figyelme, iránymutató gondoskodása a közoktatás iránt — folyamat, azaz szerves eleme volt és maradt a párt programjának. Emlékeztettek a X. kongresszus határozatainak nevezetes pontjára, amely feladatul tűzte ki az állami oktatás rendszerének vizsgálatát. Ezt a vizsgálatot a Központi Bizottság — széles társadalmi bázison, a szakemberek bevonásával — sikeresen elvégezte, és 1972 júniusában meghozta határozatát az állami oktatás helyzetéről és fejlesztésének feladata,, iról, ez a határozat hosszabb időre kijelölte a szocialista köznevelés továbbfejlesztésének irányait, ugyanakkor világosan kitűzte a rö- videbb távú oktatáspolitikai feladatokat is. Ez utóbbiak végrehajtásán munkálkodunk a határozat óta eltelt két és fél év alatt — nem csekély eredményekkel, csökkentettük a tanú. lók túlterhelését, javítottunk általában a nevelés, különösen a világnézeti nevelés feltételein, sokat tettünk az iskolai élet demokratizmusának fejlesztéséért, a diákönkormányzati tevékenység bővítéséért.

A középtávú feladatok körében erőteljesen dolgozunk valamennyi iskolafok és iskolatípus tantervi korszerűsítésén. Nagyobb táv. latú munkáink sorában említem a köznevelés fejlesztését szolgáló tudományos kutatók — az úgynevezett „6-os főirány” — megtervezését és összehangolását. A közelmúltban zárult XI. pártkongresszus — mind az előzetes dokumentumokban, mind a Központi Bizottság beszámolójában — lényegében nyugtázta a közoktatás munkásainak eredményeit és erőfeszítéseit.

— ügy érthetjük-e, hogy a XI. kongresszus jóváhagyta a közoktatás szocialista korszerűsítésének érdekében végzett eddigi munkát?

— Feltétlenül, de a kongresszus ennél többet mond, éppen ezért jelentőségének méltatásánál itt nem állhatunk meg, elsősorban arra utalok, hogy a XI. kongresszus — hason, lóan az előzőekhez — igazi „munkakongresz- szus” volt: értékelt, elemzett, bírált; a szocializmus belső és nemzetközi fejlődésének szélei háttere előtt világította meg társadalmunk előrehaladásának minden fontos feltételét, így az oktatás helyzetét és perspektíváit

is. A nagy társadalmi összefüggések optikája, a társadalom, a párt összpontosított figyelnie ezúttal is felszínre hozta a közoktatási rendszerünk alapkérdéseit, amelyek egyben a továbbhaladás fő területét is jelzik: az egyenlő tanulási esélyek feltételeinek megteremtését, a világnézeti és erkölcsi nevelés erősítését, az általános iskolai oktatás és a szakmunkás- képzés fejlesztését, tartalmának és formájának korszerűsítését, — hogy csak a legfontosabbakat említsem. Külön szót érdemelnek a kongresszus dokumentumaiból és a felszóla. lók részéről azok a gondolatok, javaslatok, amelyek a pedagógusok társadalmi megbecsülésével, képzésük, továbbképzésük színvonalának további emelésével foglalkoztak.

— Az MSZMP Xl. kongresszusa történelmi jelentőségű okmányt fogadott el, a párt programnyilatkozatát. Mit jelent ez a dokumentum a magyar oktatásügy számára?

— A programnyilatkozat pártunk történelmi feladatainak szintézise, a fejlett szocialista társadalom megteremtésének nagy távlatú munkaterve. Hiba lenne most kiragadni a dokumentum oktatásügyi vonatkozásait, hiszen — könnyű belátni — a programnyilatkozat egésze érinti az oktatás-nevelés perspektíváit. Hadd említsek egy példát a dokumentum II. fejezetéből: „A felnőtt nemzedék minden tagja, a családok, az érintett intézmé. nyék azzal a felelősségtudattal törődjenek az ifjúság nevelésével, hogy munkájukkal és példájukkal a jövőt alakítják. Ugyanakkor növelni kell az ifjúsággal szemben támasztott követelményeket is, hangsúlyozva kötelességeit és felelősségét önmagáért és a szocialista társadalom jövőjéért.” De idézhetnék a Központi Bizottság beszámolójából is, amely szerint: „A szocialista társadalom növekvő igényeinek megfelelően — 15—20 éven belül — általánossá kell tenni a felnövekvő nemzedék középfokú iskolázottságát. „Mi más ez, mint oktatáspolitikai feladat? Természetesen a programnyilatkozat külön pontban is megfő, galmazza az oktatási rendszer továbbfejlesztését közvetlenül érintő feladatokat, így például a szociális különbségek hatásának megszüntetését a fiatalok életpályájának alakulásában, az oktatás és a nevelés egységének erő. sítését, a feltételek kiegyenlítését, az alsófokú oktatásban, és így tovább. A programnyilatkozat oktatási vonatkozásai, mint részfeladatok, logikusan következnek az 1972-ben meghatározott korszerűsítési feladatokból. Mint egész, a párt programnyilatkozata nekünk elsősorban a távlatokat mutatja meg, amiért munkálkodunk: a fejlett, szocialista társadalom képét látjuk benne, amelynek építőit, részeseit — a szocialista embert — nekünk kell tovább oktatnunk, képeznünk, nevelnünk. Mindenesetre minisztériumunk — együtt a pedagógusokkal — tanulmányozza a XI. kongresszus összes dokumentumát, és ennek alapján jelöljük ki a magyar oktatás fejlesztésének következő lépéseit — fejezte be nyilatkozatát dr. Polinszky Károly.

*

Csörsz István:

A FIŰ, AKI FELNŐ

— Nem zavar, ha kinyitom? — kérdezte a fiú. A csukott verandaajtó előtt állt.

— Nyugodtan — mondta a férfi —, de attól nem ér ide hamarabb. Látod talán?

— Nem.

— Azért, mert én sem — mondta a férfi. — Milyen hűvös lett.

Valóban hűvös volt. A fiú nem látta a kikötőt, mert eltakarták a fák. De látta a lehorgonyzóit vitorlások árbocainak a csú. csát a fák felett. Friss szél fújt, északnyugatról. Tudta, hogy északnyugatról fúj, mégis megnézte a szélkakast a kerti fenyő csúcsán. Tájolókeresztet erősítettek a szélkakas alá.

— Valóban megfordult a szél — mondta.

— Húsz perccel később, mint ahogy én vártam — ismerte be a férfi. — Körülbelül akkor, amikor anyád odaért. Lehet, hogy meggondolta magát.

— Nem— mondta a fiú.

— Szerintem sem. De ezzel is át tud jönni. Nem rossz szél. Nem jó, de nem is rossz. Csak éppen a húsz perc lesz kevés. Kár, hogy annyira ragaszkodott hozzá.

— Nem ragaszkodott, csak azt mondta, húsz perc alatt ideér — mondta a fiú.

— Az ugyanaz. Majd ha felnősz, megérted, milyen fából faragták az anyádat. Nem baj. Ha tudni akarod, mindig ezt szerettem benne a legjobban. Ezért is vettem el. Már akkor rengeteget fogadtunk. Egyszer Debrecenből jöttünk haza a kis Renaulttal, amit az albumban láttál. Anyád meg akarta nézni a hortobágyi hidat. Csak szekerekkel találkoztunk és mindegyik szembe jött. Egy óra múlva azt mondja anyád, az lehetetlen, hogy mindig szembe jöjjenek a szekerek. Miért lenne lehetetlen, mondtam. Fogadtam vele, hogy még öttel találkozunk Hortobá«

gyig és mind a* öt szembe jön. így te lett,

pedig tudtam, hogy anyád arra számított, Hortobágy előtt olyan szekerekkel találkozunk, amelyek a falu felé tartanak. A logika helyes volt, de a szerencséhez nem logika kell — nevetett és hallgatta kicsit, hogy nevet.

— Megnéztétek a hidat? — kérdezte a fiú.

— Persze, a kocsiból, de anyádat már nem érdekelte annyira. Mérges volt, mert veszített.

— Látod, ezért utálom a dolgot —mondta a fiú. A férfi még mindig nevetett.

— Az a baj, hogy anyád csak nyerni szeret — mondta. — Nem lehet mindig nyer. ni. Tanulj belőle.

— Tanulok — mondta a fiú. Tovább nézte a vizet és a fák teteje felett mozgó árboccsúcsokat. Két órája még mind a hárman együtt ültek a hallban. Az asszony kávét készített. Jó lesz, ha igyekszik a Frici, mondta a férfi. Fricinek hívták az asszony bátyját. Mert hamarosan megfordul a szél. Miből gondolod? — kérdezte az asszony. Nem gondolom, hanem tudom, mondta a férfi. Mindig megfordul tizenegykor, ha északról fúj reggel. Ha most indul, még jó szélben jöhet. Ne féltsd őt, mondta az asszony. A fiú a kandalló előtt ült, halántékát a hűvös, zöld csempéhez szorította. Egy szál orrvüorIával is átjöhet, mondta az asszony. Most igen, mosolygott a férfi. Később már nem. Később már csak akkor, ha te vinnéd a hajót Frici ügyesebb, mondta az asszony. Nagy tévedés, nevetett a férfi. Te vagy az ügyesebb. Sokáig tanultad, de megtanultad, hogy kell csinálni. Húsz perc alatt egy szál orrvitorlával, mondta az asszony. Letette a kávésdobozt és a kis csontkanalat, amivel a kávét mérték, beült a Fiatba és elment. A fiú ismerte Frici hajóját: kicsit magasan feküdt a vizen. Nem látta sehol. Becsukta a veranda ajtóját és megtöltötte a kávéfőzőt.

— Na, ez jó lesz — mondta a férfi. — A kávéról teljesen elfelejtkezdtünk. Látod, én is anyádnak drukkolok.

— Nem neki — mondta a fiú.

— Szamárság — nevetett a férfi. — Nem kell mindent szó szerint venni.

— Anya úgy mondja — mondta a fiú.

— Az igaz. Ezért olyan nehézkes, veled együtt. Valószínűleg tőle örökölted ezt a tulajdonságot. Folyton vigyáztok magatokra. Bekészítetted a kávét?

— Be mondta a fiú. Már az előbb feltette a kávéfőzőt a rezsóra.

— Miért mondtad, hogy bekészítetted? — kérdezte a férfi.

— Hogyhogy miért mondtam? — csodálkozott a fiú. — Mert bekészítettem. Látod, hogy feltettem,

— Nem hagyod magad ugratni — mosolygott a férfi. — Persze hogy látom. Tre. fából kérdeztem. De ha olyan ostoba lennék, hogy nem tréfából kérdezném, akkor megérdemelném, hogy ugrass egy kicsit. Fi_ gyeljen az ember, azért van szeme. Azt hiszitek anyáddal, ha füllent valaki, akkor leesik a fene tudja mi a fejetekről!

‘— Nem értem, hogy mit akarsz. Mondjam azt, hogy nem tettem fel, amikor {eltettem?

— Megpróbálhatod — nevetett a férfi. — Hogy lásd, nem esik le a koronád.

A flú vállat vont.

— Nem tettem fel — mondta. — Ez persze hülyeség, hiszen féltettem — elmosolyodott.

— Ugye, hogy máris lazább vagy? —

nevetett a férfi. — Csak egy kicsit, de mégis. Nem kell folyton őrködni.

Csengettek. ,

— A postás — mondta a fiú.

— Végre! Megjött a tanács levele. Jövő tavaszra nekünk is lesz csónakházunk és Frici áthozhatja a hajóját. Hozd be légyszíves. Te is aláírhatod, már felnőtt vagy.

A fiú kiment. Nem szólt semmit, amikor visszajött.

— Mi az? — kérdezte a férfi. — Elutasították a kérvényünket?

— Elfogadták — mondta a fiú.

A férfi látta, hogy nem levelet tart a kezében, hanem egy táviratot. Kicsit idegesen vette el tőle, „Feleségét baleset érte. Stop. Alsóőrsi Állomásfőnökség. Stop.” . — olvasta. Meg akarta fogni a fiú vállát, dm mellé nyúlt,

I