Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-27 / 98. szám

1975. április V' KELET-MAGYAR OR*?? AG - VASÁRNAPI MELLÉKLET A munkás és a népművelő ■pgy kötetlen klubfoglalkozáson sok egyéb ■*-’ mellett a csillagképek is szóba kerül­tek. A régi kérdés is elhangzott: vajon a csil­lagképek befolyásolják-e az emberi jellemet. A meglepő az volt, hogy a csupa értelmiségi — és jórészt fiatal ember közül — jó néhányan kijelentették: ők bizony hisznek a csillagké­peknek ... Ez az epizód jutott az eszünkbe a XI. kongresszus határozatát olvasva, melyben töb­bek között ez áll: „A fő feladat, hogy az elért tredményekre építve tovább erősítsük a köz- művelődés világnézeti hatását, növeljük a tár­sadalom tagjainak politikai műveltségét.. Hogy erre milyen nagy szükség van, nem az smlített epizód magyarázza, hanem sok egyéb tapasztalat. Megyénk közművelődési Intézményeiről többször elmondjuk: munkájuk mind korsze­rűbbé válik, jobban igazodik a társadalom fej­lődése által diktált követelményekhez. Ebben sok az igazság, a népművelők többségében él a fogékonyság az új iránt. Az országos szabad idős kísérletekben, az ingázókkal való foglal­kozásban, a munkásolvasók nevelésében, a klubkönyvtári formák erősödésében és még számos újszerű törekvésben látjuk ezek biz­tató jeleit. Anélkül, hogy ezt lebecsülnénk, mégis azt kell mondanunk, a korszerű közmű­velődés kritériuma a tartalom. Korszerű esz­közökkel is lehet korszerűtlen tartalmat nyúj­tani és hagyományos eszközökkel is sok he­lyen el tudják vinni a szocialista tartalmat az emberekhez. kyiindez nem új felfedezés, a közművelő- dés gyakorló munkásai lépten nyomon találkoznak ezzel. Mégsem sikerül minden közművelődési intézményben a korszerű tar­talmat és a korszerű formát ötvözni. Az ok a szemléletben lehet. Nincs mindenütt a nép­művelőkben igény és kellő érettség arra, hogy megtalálják a legváltozatosabb eszközöket a világnézeti nevelésre. Természetesen össze­függ ez a közművelődési dolgozók politikai műveltségével, tisztánlátáséval, közéletiségével A kongresszus megállapítása: ,,Javítsuk a közművelődési tevékenység elvi-politikai irá­nyítását" eleven probléma fokozatos megoldá­sát sürgeti. Odatartozónak kell éreznünk a közművelődési dolgozók marxista—leninista műveltségének, politikai érettségének állandó .erősítését is, amely nélkül elképzelhetetlen a művelődéspolitikai helyes megvaló­sítása. Amikor a kongresszus határozatainak megvalósítására a közművelődési intézménye­ink is elkészítik, vagy átdolgozzák programju­kat, nem feledkezhetnek meg a lényegről: ar­ról, amit el akarnak érni a művelődő embe­rekkel. Ügy érezzük, éppúgy megvannak a rövid távú, már ma megvalósítható, mint a hosszú távú, folyamatosan megoldandó tenni­valók. A közművelődési intézmények — fő­ként a társas közösségi formáknak leginkább kedvező művelődési otthonok, klubok, szak­körök, amatőregyüttesek stb. — gyakran élnek azokkal a lehetőségekkel, amelyek a világné­zetre, a politikai műveltségre gyakorolnak ked­vező hatást A korszerű társadalmi, természettudomá­nyos, technikai, műszaki, de humán — irodal­mi, művészeti — témák feldolgozásakor kí­nálkoznak a legjobb lehetőségek. Jó példa er­re a vásárosnaményi beregi napok egyik tar­talmas programja. A vásárosnaményi népmű­velők a televízió egyik tudományos stábját hívták meg a Beregbe, a „Napsugár nyomá­ban” című népszerű tudományos adás készí­tőit, akik személyesen is elmondhatták tapasz­talataikat a filmsorozat készítéséről, hátteré­ről. A politikai műveltség izgalmas és kötet­len légkörét érezhetik a résztvevők a külön­féle vitafórumokon, ahol neves közéleti em­bereket, képviselőket, párt-, tanácsi funkcio­náriusokat, tudományos embereket hívnak meg. A közművelődés világnézeti hatását ta­** Ián az olvasás segítheti elő a legjob­ban. S itt újra előtérbe kerül — a kongresszus által is szorgalmazott — folyamatos művelő­dés, önképzés, a növekvő szabad idő értelmes eltöltése, melyre azt is mindhatnánk egy kis túlzással, a népművelőknek kell megtanítani az embereket, ök a művelődés szakemberei, nekik kell tanácsokkal, útbaigazításokkal el­látni a rengeteg ismeret- és élményhalmaz kö­zepette, olykor nehezen eligazodó embert. Különösen nagy gondot kell fordítani a munkásosztály tudatának gazdagítására, kul- túrálódására. A legnagyobb fejlődés itt ta­pasztalható, de itt van a legtöbb tennivaló is. A közművelődési intézmények munkásai nem téveszthetik szem elől, hogy tevékenységük központi alakjai a munkásember. Néhol még nagyobb energiát pazarolnak egyes népműve­lők egy szűkebb kör, olykor sznobigényeinek kielégítésére,, — mondjuk így — kiszolgálásá­ra. S nem jut erő és idő a létszámban és po­litikai súlyában jelentős munkásosztály neve­lésére. Vagy ha mégis, olykor komolytalanul a munkások élettapasztalatát lebecsülve lát­nak munkához, a munkások népműveléséhez. Valójában a munkásemberek gazdag munka- és élettapasztalata kiváló talaj a népművelőd­nek, hogy ő is elvessen egy-egy magot. A fő feladat — hogy a közművelődés vi­lágnézeti hatását növelni tudjuk — rengeteg leleményességet, okos ötletet, hozzá­értést kíván a népművelőktől és nagy elhiva­tottságát. „Nagy felelősséget ró a pártszerve­zetekre, az ideológiai és kulturális művelődés területén dolgozó párttagokra. Társadalmunk olyan színvonalú és hatású ideológiai, kultu­rális és közművelődési tevékenységre tart igényt, amely tudatosabbá formálja az embe­rek szocialista gondolkodását, eszmevilágát." — fogalmazza meg a kongresszus határozata a mindennapos munka sok apró feladatát. *» Páll Géza Lengyelország: vajdasági skanzen. Külföldön népszerűbb? Soltész Albert lengyelországi szerepléseiről Április 15-én zárta kapuit a lengyelor­szági Rzeszówvan, Nyíregyháza testvérváro­sában a solinai nemzetközi művésztelep al­kotásaiból rendezett képzőművészeti tárlat. Ezen nyíregyházi festőművész is szerepelt, Soltész Albert. Eddig három alkotással volt tagja a solinai nemzetközi művésztelepnek, s legutóbb Rzeszow város díját nyerte el „Zá­poré” című olajképével. Soltész Albert 1970- ben volt először a nemzetközi művésztelep vendége, ugyanabban az évben harminc ak- varelljéből és grafikájából önálló kiállításon mutatkozott be a rzeszowi közönségnek. Ezt követően a budapesti lengyel kulturális in­tézet adott helyet önálló kiállításának. Hetvennégyben ismét egy hónapot töltött a solinai művésztelepen, s három nagymére­tű olajképével a város egyik díját hozta ha­za. Az idei márciusi lengyelországi útról em­lékplakettet és egy díjat hozott. Jogosnak tű­nik a kérdés, vajon külföldön nem nagyobb sikereket ér el, mint itthon? — Nem érzem, hogy itthoni munkámmal elégedetlennek keli lennem, s úgy gondolom a közönség sem vélekedik így — válaszolta Soltész Albert. Így folytatta: itthon a me­gyei és városi képzőművészeti pályázatokon eddig három díjjal jutalmazták a munkáit. A felszabadulás 15. évfordulójára hirdetett megyei pályázaton harmadik, a 20 éves jubi­leumon szintén harmadik, a 25 évesen pedig második díjat nyert. Több ízben szerepelt gyűjteményes országos tárlatokon is, Hódme­zővásárhelyen, Debrecenben, Békéscsabán. Rendszeresen ott vannak a képei minden őszi megyei tárlaton. Nem titkolja, hogy jó érzéssel gondol a lengyelországi művésztelepen szerzett élmé­nyekre, az ott elért elismerés is serkenti az igényesebb munkára... Nem zavarja-e, nem ldsebbíti-e a solinai szereplés értékét, hogy úgymondván nem hi­vatalosan, nem a két ország képzőművészeti szövetségei által szervezett művészcserék so­rán hívják meg mostmár rendszeresen Rze~ szowba, hanem mint a testvérváros egyik művészét? — kérdeztük. Válasz helyett a művésztelep rangos katológusát, a vajdasági lapokban megjelenő elismerő kritikákat mu- pon aligha fogadná el a zsűri a legjobb mun­káit, melyek mindig helyet kapnak a telep zárókiállításán is. Helyt kell állni, keményen kell dolgozni az egy hónap alatt, és sokat le­het tanulni a nemzetközi művésztársaságtól, amelynek tagjai a legkülönbözőbb irányzato­kat, árnyalatokat képviselik műveikkel... Talán a lengyelországi sikereknek egy­szerű oka, hogy a művész itt zavartalanul alkothat, ideális környezetben, művésztársak között lehet és a siker vágya is jobban sar­kalja? -— kérdezzük. Soltész Albert a megyei művelődési központ grafikusa, aki a napi munka után, többnyire szombaton és vasár­nap jut szabad időhöz, ekkor festhet. Lakás- körülményei a korábbinál jobbak, van egy szobája, amelyet műteremnek rendezett bei. De ez persze nem tudja pótolni a műtermet. A lengyel utak valóban az élmény gyűjtés, a vázlatkészítés és a tényleges alkotás kiváló lehetőségeit nyújtják számára. Negyven-ötven vázlattal tér haza. s itthon tovább folytatja a lengyel témák festését Kétségtelen — vallja — hogy a sikeres szereplés, a magyar színek méltó képviselete is befolyásolja igyekezetét, igényességét. Jelenleg is lengyel vázlatai nyújtják számára a legtöbb elfoglaltságot. 1940. február 10-én Móricz Zslgmond gép­kocsival Mátészalkára utazott, hogy az ún. „népjóléti akciót” tanulmányozza a szatmári megyerészen! Innen látogatott el Kondor Sán­dor társaságában Fehérgyarmatra, Jánkra és Matolcsra. Az utazás és az itl-tartózkodás té­nye ha utalás és lábjegyzetszerűen is, de a szakirodalomban nagyjából ismeretes. Mégis szükségesnek tartjuk a témára való visszaté­rést, mert az utazás igazi históriájával kap­csolatban az emlékezők eltérően nyilatkoznak okmányok nem maradtak, csupán két levél és a Kelet Népe egy cikke foglalkozik az esemé­nyekkel. Miről is van szó? 1938. évben alakult meg a mátészalkai „Vármegyei Közjóléti Szövetkezet” Orfutay Gyula kormányfőtanácsos, vezérigazgató el nökletével. Külön tanulmányt igényelne a sző vetkezet eseménytörténete és működése, azon ban most csak a célját és rendeltetését írjul ide úgy, ahogy azt Ortutay megfogalmazta „Az Inségenyhítő Akció a teljesen elesett munkaképtelen szegényt segítette, hogy az éhe zéstől, megfagyástól, ruhátlanságtól megment se. Ezzel szemben a Vármegyei Közjóléti Sző vetkezet a munkaképes, de métis szegény sor­sú és arra érdemes magyar embereket támo­gatja, ezeknek akar a hóna alá nyúlni, ezeknek akar a támasza lenni azért, hogy ne lehessen ezekből elesett, éhező és fagyoskodó szegény, hanem az a társadalmi osztály boldogulni és így ruházatot, állatokat, gazdasági felszerelé­seket, esetleg kisbérieteket és házat is szerez­ni tudjon.” Móricz sokat várt a szövetkezettől. Elkép­zelései azonban — sajnálatos módon — a nai­vitás határmezsgyéjét súrolták. Az alig egy­éves működésre visszatekintő vállalkozást las­san a spekuláció, a kétes értékű üzletelés jel­lemezte. Az akkori állapotokról sokat tudná- nak mondani a mai postahivatal hátsó részé ben akkor felállított cipá=zműhelv dolgozói. (B. Gyula sipészmester: ..Nem volt mit ten ni, ott kellett dolgozni hajnaltól késő estig mert máshol úgysem kaptunk munkát. Olyan sovány voltam, hogy beleköphettek az ingem nyakába.”) A „népjóléti akció” Adatok Móricz Zsígmond 1940-es mátészalkai útjához Természetesen Móricz nem láthatott bele a szövetkezet ügyviteli életébe. Amikor Máté­szalkára érkezett, Kondor Sándor szövetkeze- .i igazgató társaságában vidékre utazott. Er­ről az utazásról számol be a „Gazdag szegé­nyeknél” Látogatás a szatmári népjóléti fede­zékekben című riportjában a Kélet Népe 1940. március 1-i, 5-i számában. Kondorral jó ba- átságban volt korábban is, még Debrecenből. Mátészalkán való tartózkodása idején „hiva- alból” is együttműködtek, lakásán vendéges­kedett a mai Hősök terei egyik lakásában. Tá /ozásakor égjük művét dedikálta és ajándé­kozta Kondornak, ami azóta elkallódott több medeti Móricz-levéllel együtt. (Kondor Mag- iolna ny. tanárnő szíves közlése.) Ugyanekkor Móricz ellátogatott dr. Keresztszekhy Sándor igyvéd Kossuth utcai lakásába is, sokat tar- úzkodott Streicher Andor alispán lakásán (itt •.zállt meg), a mátészalkai ismerős családok kézről kézre adták, így nem jutott ideje arra. hogy akár a Fellegvárba, akár a Bencsibe is ellátogasson... Orosz Kálmán tiszacsécsei lelkészhez cím­zett levelében beszámol, hogy: „Debrecenből a múlt héten fölszaladtam Mátészalkára, hogy megnézzem a népjóléti akciót. A hófúvás be­szorított s négy napig ott ültem behavazva és közben folyton azon tűnődtem, milyen csodá­latos, hogy megértem szülőmegyém sorsának ezt az új átalakulását. ...Olyan időket élünk, hogy most a szép- rodalmi és kritikai lap is a magyar sors prob- émáival foglalkozik. Mi itt politikai lárma léikül a magyarság megszervezésével foglal­kozunk.” Meghívásra, vagy más módon? — az Ál­lami Polgári Iskola (a mai Zalka Máté ált. iskola) és az Állami Gazdasági Iskola (mg-i szakiskola) tanárai és növendékei előtt két elő­adást tartott az iskolakérdésről, illetve a való- j di szövetkezetekről. Erről dokumentáció nem : maradt fenn, azonban a visszaemlékezők utal- I nak arra, hogy a polgári iskolai találkozás ; után, aminek úgy látszik, visszhangja támadt, j az akkori igazgató, Szász Gusztáv felsőbb helyről dorgálásban részesült. Évekkel előbb még látták azt az iratot, ami ezzel foglalko­zott, azonban illetéktelen kezek között az el­tűnt ... (Szász Gusztáv néhány éve halt meg, ’devonatkozó emlékezéseit tudomásunk sze- ínt nem gyűjtötte össze senki!) Az ünnepelt íróról a megyei sajtó elfelejt­kezett. Nem sietett üdvözölni, nem kért tőle írást a „Szatmár és Bereg”, az akkori megye egyetlen hetilapja sem. Végre február 25-én megjelent „Móricz Zsimond” című, aláírás léiküli cikkecskéjében beszámol arról, hogy „a jeles író, Szatmárcseke (sic!) nagy szülött­je az elmúlt héten vármegyénkben járt s az itt szerzett tapasztalatairól febr. 18-án, vasár­nap délután (igaz, hogy este 8 óra 20 perc­kor! Ny. K.) a rádióban „Gazdag szegények” (sic!) címmel előadást tartott.” Az anonim cikkíróra nem csak a pontat- 'anság jellemző, hanem bizonyos műveltség- oeli elmaradás is, amikor szerinte az író Szat- márcsekén született. A háborús lázban élő sajtónak kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy ilyen apróságokkal törődjön. Móricz többet nem foglalkozott a Közjó­téti Szövetkezet dolgaival. A Kelet Népe szer­kesztése, az anyagi gondok miatt nem tudott a témával foglalkozni. Nincs rá adat, hogy később visszatért volna Mátészalkára. Nyéki Károly Végül arra kértünk választ, ha munkás­ságát ennyire elismeri a hazai és a külföldi zsűri és közönség, mi az oka, hogy nem tag­ja a Képzőművészeti Alapnak? Az ok — mondta a festőművész — hogy nem szorgal­mazta kellően és a korábbi képzőművészeti csoport szervezeti élete sem kedvezett min­dig annak, hogy az arra érdemesek alaptag­ságot kapjanak. Számára a fontosabb, hogy alkotásainak javát elismerjék, szerepelhes­sen a kiállításokon, részt vegyen a különböző képzőművészeti pályázatokon. De nem mel­lékes a Képzőművészeti Alap-tagság ügye sem, amely a művész szerint, már folyamat­ban van és reménye van arra, hogy kedve­zően bírálják el eddigi képzőművészeti mun­kásságát. P G. Dalos György: Ez történt velünk Berendeztünk magunknak a szobát. Mmden helyen volt: szekrény, ágy, kisasztal. Hiányzott még egy függöny és egy szőnyeg, továbbá ter/veztünk egy falilámpát, de erre már erőnkből nem futotta. E kettecskére méretezett álmok bekerítették lázas napjainkat, pókhálóként nőtt fölénk az idill, szegényen bár — mondtuk — ám hőnszeretve, nem másképp mint a régi jó rokonság. De látod kedves, minden elmaradt, mint táj a vonatablak keretében. Kenyérmorzsák a konyhaasztalon, papírcsomó széthányva, hamutartó, mellette csikk, vetetten éjszakám szellőzni szállna hűvös hajnalokba. Most reggel van. Szemeteskocsik zúgnak, . ablakot nyit reám a koranyár. Rendezkedem, szobámban önmagámban és nem hiszem, hogy nem megy nélküled.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents