Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-23 / 94. szám
i»rs. április 51 KELET-SJAGYARÖRSZÄiS ^ wrfRÉGYííAZl MELLÉKLET 7 Igény és lehetőség Százezrek hallgatják Közétkeztetés, 1975 Itt a nyíregyházi rádió „Itt a Magyar Rádió nyíregyházi stúdiója” — hangzik fel naponta a bemondó hangja a 240.00 méteres középhullámon, az 1250 kHz- en. Ez a nyíregyházi rádió, ahogy röviden említik a hallgatók, valójában egy egész országrészt sugároz be Szabolcs-Szatmár, Hajdú- Bihar megyéken kívül fogják a zempléniek, a bodrogköziek, de amint az a hallgatók leveleiből és kívánságaiból kitűnik, hallgatják a Kárpátontúll területek, Kelet-gzlovákiában, Romániában. Egy miskolci édesanya, akinek fia Nyíregyházán lakik, így szólt egyszer: „Bevadászom naponta a nyíregyházi rádiót. így egy kicsit mindig a gyerekemmel vagyok egy hullámhosszon.” Hosszú, szép út í „Csendélet” a nyíregyházi bisztróban. E gy népesebb csoport érkezeti fél egy tájt a Korona bejáratához. Körbenéztek: sehol egy üres asztal, de még üres hely sem, hogy szétszóródva leülhettek volna. A felszolgálók gyors mozgása egy rövid időre felcsillantotta a reményt, ám amikor eltűntek a tálalóhoz vezető csapóajtó mögött, ismét reménytelenné vált a helyzet. Már tíz perc is eltelt a szűkre szabott, félórás ebédidőből. de hely még mindig nem akadt. A Szabolcs kis éttermében próbálkoztak, hely azonban itt sem volt. Visszamentek a szokott helyre, de mire megkapták az ebédet, lejárt az ebédidő. Szinte kapásból is írhattam volna más étterem nevét, mert ez a kép nemcsak a Koronára, a kis Szabolcs étteremre jellemző, hanem bármely más étteremre, vagy éppen az Alföldi Vendéglátó Vállalat irodaházi ebédlőjére: a fél tizenkettőtől nagyjából délután 2 óráig elhúzódó ebédidőben az éttermek any- nyira zsúfoltak, hogy a meghatározott ebédidővel rendelkező dolgozók között alig akad, aki pontosan visszaér munkahelyére. Ezek szerint nálunk kifejezetten rossz a' munkahelyi — ide tartozik az ebédjeggyel vendéglátónál étkezők népes, tábora is — étkeztetés? Az igényektől lényegesen elmarad, az országos átlagtól azonban lényegesen jobb. Nézzünk néhány számot. Igaz, nemcsak Nyíregyháza szerepel az adatokban, de a nyíregyházi még kedvezőbb lenne, ha figyelembe vesszük, hogy a nagy munkástelepülések közül Záhonyban és Mátészalkán egyáltalán nem megoldott a helyzet. Nos tehát megyénkben 55 600 dolgozó — munkás és alkalmazott egyaránt — részesül munkahelyi étkeztetésben, az összes foglalkoztatottaknak 55 százaléka. Ide kívánkozik az országos átlag, amely 38 százalék. A mezőgazdaságban dolgozókról most nem szólunk, részben mert ez a kisebb százalék, de azért sem, mert itt nagyjából megoldott az étkeztetés, kivételt csupán a szezonmunkák idején lehet találni. Az üzemek, intézmények 52 saját kezelésű üzemi konyhát működtetnek, ahol összesen II 000 dolgozó étkezik és majdnem ekkora nagyságrendű az Alföldi Vendéglátó Vállalat 14 konyhája, ahol 10 000 ember kap ebédet. Ha visszakeressük az első számot, az 55 600-at, mindjárt kiderül: a legtöbben, húsz-huszon- két ezren a kereskedelmi vendéglátó éttermekre jutnak. Elsősorban kis- és középüzemek, kisebb intézmények dolgozóiról van szó, mert ezeken a helyeken nem gazdaságos, sok helyen nem is megoldható a saját üzemi konyha működietése. ök tehát akik éttermekbe járnak és várnak, mert éttermekben nem bővelkedünk. Hol is lehet Nyíregyházán ebédelni? Az üzemi konyhákat ide nem számíthatjuk, így marad az új és a régi Szabolcs, az Ezerjó, a Körút, a sóstói Krúdy, a Tölgyes, a Kolumbiából kialakított étterem — a Szálloda és Vendéglátó Vállalatnak ezekben az éttermeiben lehet jeggyel ebédelni, a szövetkezetnél az Arany Szarvas étteremben és jegy nélkül a Halászcsárdában, az Utasellátó éttermében, valamint a vendéglátó Rákóczi utcai és Petőfi utcai bisztrójában. V OLT MÉG KORÁBB\N A TIS7\ étterem, de az átalakítás munkái miatt \ tart, így a korábban ott étkezők is a többi — amúgy is zsúfolt — éttermek vendégei lettek. Éz persze csak időszakos, hiszen az arra járók látják, hogy egyre közelebb áll a befejezéshez és ha elkészül — még az Jdén átadják rendeltetésének — egy korszerű, a volt Tiszánál lényegesen nagyobb alapterületű ételbárral lesz gazdagabb Nyíregyháza. A beruházás másfél millióba kerül amelyhez a Belkereskedelmi Minisztérium hatszázezer forinttal járul hozzá. Ez csak egy része annak a fejlesztésnek gmÚTvel a meg. eszékhely, de az eeész me gye k'V'^’keztetését, munkahelyi élelmezésé javítani kívánják: ma már belátható távolságra került a régi vágy megoldása: gyorskiszolgáló étterem létesítése, ahol a jelenlegi régi Szabolcs étterem napi ezer-ezeregyszáz étkezője helyett egy ebédidőben kétezer-két- szerötezáz vendég is megebédelhet. A gyorskiszolgáló éttermet a Korona földszintjén alakítják ki a következő ötéves terv elején, amelyhez a Belkereskedelmi Minisztérium jelentős támogatással járul hozzá. További bővítési lehetőséget ad, illetve adott a város központjában a két új Iparcikk- áruház átadásával felszabadult boltok étkeztetési célokra történő átalakítása. A Rákóczi utca 4. szám alatt, a volt faárubolt helyén gyors áteresztőképességű bisztró kialakítását kezdték meg, a Zrínyi Ilona utcán pedig a cipőbolt és a női és gyermek fehérnemű bolt helyén az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat büféjellegű szaküzletet nyit. Bár inkább csak nyáron feszít a gond: a sóstói étterem — a terasszal együtt — kicsinek bizonyul, ezért ebben az évben a strand pavilonbővítése mellett sor kerül a Krúdy étterem felújítására is. T3 itkAbban kerül szóba, mégis *1 egyik legfontosabb része a tömegétkeztetésnek a gyermek- és diákétkeztetés, amelyben megyénk tanulóinak 42 százaléka, 48 500 gyermek és diák részesül. A legsúlyosabb a helyzet az általános iskolákban, ahol a tanuló fiataloknak csupán negyedrésze kap ebédet* ped-ig legalább-•'háromnegyed- részük" igényelné ezt. Nyíregyházán, az Alföldi Vendéglátó által üzemeltetett éttermek oldják meg a diákok élelmezését, bár arra is van példa, hogy saját, konyhát tartanak fenn a napközis gyermekek részére. Az átlagostól jóval enyhébbek a gondok Nyíregyháza két főiskoláján, annál kedvezőtlenebb viszont, hogy a közel 10 ezer szakmunkástanulóból csak 4200 étkeztetése megoldott. Gond tehát van bőven, amelyen nem isi olyan egyszerű változtatni. A szakmunkástanulók esetében például: igaz, a vállalattól megkapják az étkezési hozzájárulást ebédjükhöz, de mit érnek vele, ha nincs hol ebédelni? Ennek megoldása, az útkeresés lesz egyik legfontosabb feladata a kereskedelmi szerveknek, mert ha naponta beszélünk a korszerű táplálkozásról, akkor nem engedhető meg, hogy a'fiatalok táskából szalonnát majszoljanak, akkor a leggyorsabban megoldandó feladattá kell előléptetni a következő generáció étkezési szokásainak megalapozását. És a felnőttek? Nem cél, nem Is járható út, hogy minden kis- vagy középüzem önálló konyhával rendelkezzen, de egyik megoldásnak kínálkozik az is, hogy az ilyen munkahelyek melegítési lehetőséggel ebédlőt biztosítsanak dolgozóiknak, mert ilyen módon az A1 földi Vendéglátó központi konyháin lényegesen több ebédet tud főzni, mint amennyi adott esetben az ottani igény. Jó példa erre a 110-es szakmunkásképző intézet konyhája: innen néhány kisebb üzem igényeit is ki tudnák elégíteni. A másik, a vállalatoknak egyszerűbb megoldás lenne a kereskedelmi vendéglátás bővítése, ami viszont már elsősorban pénzkérdés. Mert ha csak a sóstói rekonstrukció árát, a három és fél milliót vesszük, az is nagy ősz- szeg, nem is beszélve a Szabolcs-szálló és a gyorskiszolgáló étterem felújításáról, amelyet a szakemberek legalább negyvenmillióra '-e- csülnek. Az új éttermek építése, a korszerűsítés költséges és tanácsi, belkereskedelmi minisztériumi támogatás nélkül alig lehetséges, íz viszont minden dolgozónak alapvető joga, logy üzemi étkeztetésben részesüljön. A JOG TEHÁT ADOTT, ám csak úgy ér valamit, úgy éri el célját, ha a gyakorlatban is alkalmazni lehet. Hogyan lehet gyakorlattá tenni ezt a jogunkat? Erre egy kis lehetőséget csillant fel a Belkereskedelmi Minisztérium ötödik ötéves tervi elképzelése, amely 400 millió forint támogatást irányzott elő elsősorban a gyermek- 'és diákélelmezés, a munkahelyi étkeztetés helyzetének javítására és ezen gondok ismeretében készítette el ejlesztési koncepcióját a megyei tanács ke- ■eskedelmi osztálya is. A tervekből is úgy lesz izonban élő valóság, ha a kereskedelmi és vendéglátó szervek hálózatfejlesztési elképzeléseikben elsősorban és mindenekelőtt a tömegétkeztetés megoldását látják a legfontosabbnak. Balogh József 1952. december I6-án hangzott fel először a Kállai-kettős néhány üteme, ami ma is a rádió szignálja. Az elmúlt huszonhárom év nem volt éppen könnyű, hiszen ahogy szebb és tarkább lett az élet. úgy nőtt a stúdió riportereinek, bemondóinak, technikai dolgozóinak munkája és felelőssége. A hír- és információáradat a Vörös Hadsereg úti épület falai mögé is benyomul nap mint nap, és a hallgató igényesen várja is, hogy megtudja, mi is történik szűkebb hazájában, környezetében. Amint Samu András, a stúdió vezetője megfogalmazza: ennek az igénynek a kielégítése az első. A nyíregyházi rádió nem kon- kurrense a fővárosi adóknak, elsődleges kötelessége, hogy a két megye hallgatóit pontosan és gyorsan informálja. Heti nyolc és fél óra áll rendelkezésükre már, jóllehet az idő felét muzsika tölti ki. Az itt dolgozó újságírónak, riporternek tehát nem sok lehetősége van arra, hogy szaporítsa a szót, pontosan, gyorsan, röviden és tömören kell fogalmaznia, legyen szó írott vagy éppen hangos műsorról. A stúdióban összesen 19-en dolgoznak. Közülük 10 a rádiós-újságíró. Legtöbbjük igen fiatal. Korra is, rádiósmúltra tekintve is. A „veterán” — egy fiatalasszony — 12 éve kedvelt riporter, a többiek öt-hat éve tanulják, űzik ezt a nem könnyű hivatást. Van ennek a fiatalságnak sok előnye — frissek és ambíciókkal teliek —, de bizony ők is tudják, sok év kell ahhoz, hogy a szakma sok fortélyát elsajátítsák. Az is igaz, egy vidéki stúdió a legjobb terep a fiatal rádiósnak. Itt mindén műfajban, minden területen be kell dolgoznia magát, hiszen két megyét, ezernyi embert szolgálni örökös égést jelent. Szerény számítások szerint egymillió ember él abban a sugárban, ahová a nyíregyházi rádió hang,)#,, eljut. Legalább 10 százalékuk rendszeres hallgató. így aztán a munka mellett a tanulásból kijut nekik, hiszen a rádió nemcsak tudósít, hanem informálva politizál. És aztán jönnek az újabb és újabb feladatok, amelyek aztán rejtett képességeket is felszínre hoznak, vagy éppen nem. Mert a rádió már többször vállalkozott arra, hogy élő adásokkal tájékoztasson. Utcai riportok, közlekedési műsorok, klub találkozók, vetélkedők, városokról, nagyközségekről szóló műsorok, kerekasztal- beszélgetések körkapcsolással mutatják: itt meg kell tanulni folyékonyan és szépen beszélni, rögtönözni, „slágfertignek” lenni. És hozzá a mindenkori téma alapos megtanulása az élőmunka. Mert a hallgató ma már igényes, és amit elvár a Kossuth vagy a Petőfi műsorától, azt joggal várja a nyíregyházi stúdiótól is. Rétegműsorok Ahogy a stúdió vezetője mondta, az élet -ár.yszerítette ki az ötlést. Így születtek aztán az olyan állandó programok, amelyek ipari vagy mezőgazdasági témát dolgoznak fel, a nőkhöz vagy a fiatalokhoz szólnak. A közlekedés rohamos növekedése kikényszeritette az ezzel a témával foglalkozó adást. De közli a rádió naponta a Kelet-Magyarország és a Hajdú Bihari Napló másnapi számának rövid tartalmi ismertetését, szolgálja «z egészségnevelést, orvosok bevonásával tájékoztat az egészséges élet időszerű problémáiról. De sorolhatnék még a különböző műsorokat, de itt talán csak annyit: hallgatva érdekesebbek, mint így leírva. Ezt bizonyítja az is, hogy a rádió napi postája bizony alapos izommunkárn készteti a kézbesítőt. Több mint 150—200 levél érkezik naponta műsorkérésekkel. Havi 200' levél elintézetlen ügyekben, hivatalos dolgokban ke i a rádió segítségét. És sok olyan küldemény is érkezik, ami tippet ad. Egy rohodi tsz-tagtól származik például az ötlet: legyen kertbarát műsor. A rádiósok „vették a lapot”. Az elmúlt hónapok bizonyítják, elsöprő sikere van a szakszerű, mégis népszerű nyelven elhangzó adásnak. De íg.y törtek be a bélyeggyűjtők is hetenként öt percre az adásokba. A Magyar Rádió nyíregyházi stúdiója ha kisebb is mint pesti testvére, technikai szintjét nézve felveszi azzal a versenyt. Nem elhanyagolt mostoha, sőt ma a postával szorosan együttműködve a legkényesebb technikai feladatot is el tudja végezni. Enélkiil nem is felelhetne meg hivatásának. Nagyüzem ez, hiszen kora reggeltől kopog a telex. Jelentkeznek a tudósítók, a meteorológiai intézel adja a környékre kidolgozott prognózist, az újságírók üzemekkel, gazdaságokkal váltanak betűket. Telefonok csengenek, melyen hol egy-egy sporttudósító, hol egy községi tanácsi elnök ad hírt. De jönnek személyesen a bedolgozók. Fő- és középiskolás diákok, üzemi munkások, fiatalok és idősek. A kiváló műszaki felszereltség teszi lehetővé, hogy olyan bravúrokat is végrehajtsanak, mint legutóbb a kongresszus idején. Ekkor ugyanis egyenesből közvetítették a szabolcsi felszólaló beszédét. Jó együttműködés a pesti kollégákkal: ez a sok ügyes és gyors híradás másik titka. De miért is lenne másként? A legtöbb ma neves magyar riporter valahol vidéken kezdte, és Bereczkitől Csák Elemérig egyikük sem szégyellj, hogy valaha egy ilyen stúdióból startolt. Hogy mást ne mondjunk, Nyíregyházán is dolgozott Ipper Pál, innen került kelet-magyarországi tudósítónak Pallai János, a tv-hez Tóth Károly. Vagyis a kapcsolatok később olyan erővé válnak, amelyek a helyi stúdió rangját növelik. Műhely, kisugárzás Érthető: a gyorsuló élet, az igény, hogy a hallgató sok emberi riportot, sok hírt vár, szinte feszegeti a mai lehetőségeket. Ügy tűnik, már az idén van reális lehetősége annak, hogy a műsoridő hosszabbá váljék. Mindez sok előkészletet kíván, hiszen a rádiós-újságíró nevelése nem könnyű. Nem elég, ha szépen és jól ír. Tiszta, szép magyar beszédet is vár a hallgató, szakmai tudást, kellemes hangot. Ezért most is ketten végzik a Magyar Újságírók Országos Szövetségének iskoláját, s ősszel újra készül egy fiatal. Mind többet számítanak azokra, akik munkahelyükről adnak gyors információt, akik dicsérő vagy éppen bíráló megjegyzéseikkel segítik a,munkát. Saját erejükből igyekeznek felmérni: kik, hol és mit hallgatnak a programból, hiszen a cél az: minél kevesebb legyen az üresjárat. A hallgató, aki hatkor vagy éppen fél hatkor odacsavarja a gombot, nem is sejti, menynyi munka, vita, fejtörés, technikai erőfeszítés rejlik amögött, amit egyszerűen mint hírt és tudósítást vagy épperf riportot meghallgatunk. Szakmai „veszekedések” zajlanak a hangszalagok földön kuszálódó sűrűjében, szerkesztői ceruza irtja az egymás mellé kerülő nyelvtörő betűket, szavakat, szótagokat, hiszen a bemondó is ember. Az elmúlt években sok ezer munkás, paraszt kapott hangot a rádióban, riportokban hangzottak el sosem felejthető szép gondolatok, s egy-egy archív anyagként eltett szalag néha olyan kincset őriz, mint Váci utolsó rádiófelvételét. Szellemi műhely, ahol alkotói izgalommal keresik a fiatalok a néhány idősebb segítségével azt, miként fejezhetik ki saját nyelvükön a legszebben azt az életet, amely szép, változó és változatos. Bürget Lajos Együtt a stáb: technikás, szerkesztő, riporter.
