Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-23 / 94. szám
MKW-ffXöirXftÖRSZAe — NYÍREGYHÁZI MELLEKLCT 1975. áprífis * w Várostörténet Emberek örömmámorban Korabeli felhívás 1945. május elseje megünneplésére. •1 945. május 8-án a következő címmel je- lentette be a nyíregyházi újság, a Magyar Nép a fasiszta Németország kapitulációját: Béke! Mint a lap írja, soha nem képzelt gyorsasággal terjedt szét a hír, hogy letették ,a fegyvert a fasiszta haramiák, s ezzel a legszörnyűbb lidércnyomástól szabadult meg a világ. A lap beszámol arról, hogy Európa városaiban kitódültak az emberek az utcára és énekeltek, táncoltak örömükben. Május 9-én hajnalban Európában hivatalosan is véget ért a háború. Nyíregyházán is hagy volt az öröm: „Harangok ünnepi zúgása, kongása, győzelmi zászlók lobogása, az utcákon hömpölygő embertömeg mámoros béketüntetése közepette írjuk ezt a cikkét. Végre!... Ki ne ujjongana, szag az övé, s hogy az S feladata annak felépítése. Annak az országnak, amelyiknek ilyen munkássága van, nem kell félnie a jövőtől. A munkás bebizonyította, hogy országépítő és fenntartó képességei vannak és bebizonyította azt is, hogy rendelkezik az országvezetés képességeivel is. Egy szerény hír a Magyar Nép című Lapban az olvasók tudomására hozza, hogy az újság ezután hétfő kivételével mindennap megjelenik. Az újság ekkor már hét hónapja jelent meg és az országban az elsők között segítette a közvélemény demokratikus szellemben való tájékoztatását, formálását. A mostani napi megjelenést az tette lehetővé, hogy a villanykérdés megoldódott a városban. A ki- adóhivatal közli, hogy a papírbeszerzés nehézségei miatt még korlátozott számban bár, de elfogad előfizetéseket. S a Magyar Népet a iapkihordók már házhoz is szállítják ... ki ne roskadozna az elviselhetetlen öröm súlya alatt, hogy béke van ismét, hogy elhallgattak a hat éve bömbölő, üvöltő, dörgő és kattogó fegyverek, hogy béke van és ez a béke a mi békénk, a demokrácia, a világtestvériség, a győzelmes építés békéje ...” Nyíregyházán a koalíciós pártok, a szakszervezetek, a különböző testületek, intézmények és az iskolák ifjúsága zászlók-alatt cigányzenével vonultak a szovjet parancsnokság elé és ünnepelték a béke első napját. A Tanácsköztársaság tere teljesen megtelt ünneplőkkel. A megyeháza erkélyéről elsőnek Fazekas János üdvözölte a megjelenteket, aztán Pintér András, a Magyar Kommunista Párt nyíregyházi szervezetének vezetője köszöntötte a Vörös Hadsereg katonáit, akik a békével a szabadságot is hozták számunkra. Szerbín őrnagy a városparancsnokság nevében mondta: „A barátság Magyarország és a Szovjetunió között erős és elszakíthatatlan!” A lelkes nyíregyháziak ezután imponáló rendben vonultak fel a városban zeneszó hangja mellett, zászlók tengerében. Lelkesen éltették a dicsőséges Vörös Hadsereget, tisztelegtek a szovjet hősök emlékműve előtt. A béke boldog hitétől áthatva mentek vissza a munkahelyükre az emberek abban a biztos tudatban, hogy a háború borzalma soha többé nem tér vissza. Másnap, május 10-én újból hatalmas tömeg gyülekezett a nyíregyházi Kossuth téren. A zenekar az Internacionálét játszotta, az emberek a békét és a demokráciát éltették. A menet elindult az Északi temetőbe, hogy megkoszorúzza a békénkért életüket áldozó szovjet hősök sírját. A felvonulók a munkásság nemzetközi indulóit énekelték és az utcán százak és százak csatlakoztak a menethez. Pálfi Ernő, a kommunista párt egyik vezetője a következőt mondta a koszorúzáskor: „Ti a Vörös Hadsereg dicső katonái, akik szabad hazájuktól eljöttetek értünk meghalni és itt nyugosztok a nyíregyházi temetőben, a legszentebb áldozatot hoztátok értünk ... Mi nem felejtjük el, hogy mit köszönünk nektek ... tgérjük, hogy Örökre hívek maradunk ahhoz a szellemhez, amelyre hősi példaadásotok kötelez!” A béke második napján már újra a munka, az újjáépítés került az előtérbe. Nyíregyháza munkássága a csepeli dolgozók felhívására májusi versenyt vállalt, amelynek keretében valamilyen nagy fontosságú gép gyártásába kezdett, ekék, boronák javítását határozta el, vasúti hidakat épített újjá, vagy vállalta egy falu mezőgazdasági eszközökkel való ellátását. A kommunista pártszervezetek nagy politikai felvilágosító mozgalmat indítottak, hogy az embereket tájékoztassák az igazi demokráciáról. Szép eredményeket mondhattak magukénak á nyíregyháziak is, ahol akkor még nem voltak jelentős üzemek, de volt lelkesedés és akarat. Az akkori villamos- sági részvénytársaság dolgozói öthónapos hosz- szú szakadatlan munkával, sokszor nélkülözve hozták üzemképes állapotba a villanytelepet, amelynek nyomán újra kigyúlhatott a fény a munkahelyeken, a lakásokban, a színházban. a mozikban, az iskolákban. A szép példák kapcsán jegyezte meg a harminc év előtti cikkében a krónikás: a munkásság bebizonyította, megértette, hogy az orMájus első napjaiban már megrendezték a város felszabadulás utáni első érettségi találkozóját is. A Kossuth gimnáziumban 1935-( ben végzett fiatalembereket hívták össze — azok találkoztak, akik túlélték a háborút. ityr egkezdték a nyíregyházi ecetgyár üzem- be helyezését. Megkezdődött a nyári színi évad is a városban: a miskolci Nemzeti Színház művészei május 25-én léptek fel. Ez volt az első nyíregyházi előadássá félszabadulás után Nyíregyházán. A MADISZ nyíregyházi szervezete népegyetemi előadássorozatot rendézett, amelyen az ifjúság problémáit vitatták meg. A Nyíregyháza Vidéki Kisvasút örömmel értesíti az utazó közönséget, hogy miután sikerült megjavítani az egyik benzinmotoros mozdonyt, megindította a vonatpárokat a Tanácsköztársaság téren akkor lévő kisállo- másról a Sóstógyógyfürdőre. Jó idő esetén pünkösd hétfőjén öt időpontban lehetett vonatozni Sóstóra, de csak délután egy órától este negyed nyolcig. Nyíregyházán nagy problémát okozott a húshiány, hiszen a háborúban annyira megfogyatkozott az állatállomány, hogy 1945 tavaszán nemcsak vágási célra, de a tenyésztés biztosítására sem volt elég. A város közvéleménye szinte minden fórumon ugyanazt hallja és olvassa: tenyésszenek minden udvarban házinyulat, hogy minél hamarabb megszüntessék az ínséget és el tudják látni az embereket hússal. 1945. május 18-án hivatalba lépett a megye első női bírája. Tóth Imréné, a Nyíregyházi Népbíróság tagjai között ült s a tárgyalás után így nyilatkozott az újságírónak: „Nincs külön női és férfi hivatás. A nőnek legjobb lelkiismerete és tudása szerint kell eljárnia s akkor ő is a férfiéval egyenrangúan hasznos munkát tud végezni.” Ma már természetesnek tűnnek e szavak, dg akkor még élénken hatott a múlt, amelynek felfogása szerint a nő maradjon a háztartásban. A Magyar Nép május 20-án közli, hogy mivel a villanyáramot fejlesztő gépen hiba történt, a villanyteleptől kapott értesítés szerint a pünkösdi ünnep alatt nem lesz áramszolgáltatás. Egy jobb hír: hamarosan átszállás nélkül utazhatnak a nyíregyháziak Budapestre. Minden remény megvan arra, hogy a debrecen—budapesti személyvonatokon közvetlenül érkezhetnek az utasok a Nyugati pályaudvarra. x * ájus végén már a mezőgazdaságban ™ dolgozókat is odaállítják a munka hőiéi sorába. Megérdemelték, hiszen kora tavasz- szal még reménytelenül álltak a szántatlan földek mellett a nagy kérdések előtt: ki, mivel, hogyan dolgozzon? Aztán a föld a parasztoké lett, a munka elindult A szántás és i vetés befejeződött. Verseny -olt ez is a javából. A földmunkás harca a kenyérért. Különösen nagyszerű párhuzam: a földműves ember is a semmivel kezdte mint az ipari munkástársa és mind a ketten azt akarták, hogy i semmiből teremjen meg minden. Kopka János Értékesebb a főnyereménynél Gyalog az arany fokozatig Ismeri a T. olvasó Mrenkó Mihályné, született Szikszai Zsuzsannát? — Honnan ismerném? — A Nyíregyháza, Örökösföld IV. szakaszból, mostani nevén a Kisteleki szőlőben levő Kilátó utca 14-ből. — És miért kellene ismernem? — Mert öt szép gyermek anyja. Képzelet és valóság ) „Harminckilencben volt az esküvőnk, olyan magunkfajta lagzi, mint amikor , két szegény fiatal boldog szeretne lenni. Mihály, a férjem az erdőgazdaság segédmunkása volt, oda kerültem én is nemsokára, fedél meg anyósopiéknál lett a fejünk fölött. A menyasszonyok szépeket álmodnak jövendő életükről. Én csak a munkát, a küzdelmet képzeltem el, de a valóság minden képzeletemet felülmúlt.” Mrenkóné született Szikszai Zsuzsanna küzdelmes élete csakhamar elkezdődött. Megérkezett az első gyermekáldás, ott kellett hagynia a segédmunkás beosztást, aztán már „menetrendszerűen” jöttek a gyermekek, akár az orgonasíp. A szegény ember öröme teljes, különösen, ha boldogságának forrása új élet születése. Így volt ez Mrenkóéknál is, amit — sajnos — beárnyékolt a családfő betegsége. — Éva kislányom egyéves volt, amikor a szükség munkába hajtott. Eljöttem a vasúthoz. Csakhogy ez nem volt ilyen egyszerű! Mrenkó Mihály időközben a Dózsa Tsz- ben is dolgozott, de egészsége — pontosabban betegsége — könnyebb munkára parancsolta, éjelliőrnek a növényvédő állomásra. Onnan is ment nyugdíjba. — Nem akarok hősnek, vagy mártírnak feltűnni, de higgye el, jóformán magam neveltem fel az öt gyermekemet és gondoskodtam, a beteg férjemről. Azt csak én tudom, milyen fáradtsággal járt mindez! A T. olvasó most bizonyára arra gondol, lám, következik a sabloneset, a mintaanya- típus. — Mire emlékszem legélesebben azokból az ötvenes évekből? A hóvégekre. Amikor fizetés volt. Te jó ég! Mire összeszámoltam, hogy kinek miért tartozunk, már egy huncut fillér sem maradt a keresetből. Nem szégyenlem, ha leírja: hónapról hónapra éltünk, a ki- látástalanság és a reménytelenség olyan mélységében, ahonnan tiszta időben a kék eget is csak ritkán lehetett látni. Akkor volt mindez, amikor Mrenkóné született, .Szikszai Zsuzsanna naponta több, mint tíz..kilométert,gyalogolt.a lakásuktól a munkahelyéig. Tíz évig így „járt be” dolgozni, mert közben nem tellett egy nyavalyás biciklire sem. — Ugye már mondtam, hogy egyéves volt az ötödik gyermekem, Éva, amikor eljöttem ide a MÁV vontatási főnökségre dolgozni, takarítónőnek. Ez ötvenkettőben volt, először a főnökség szobáit takarítottuk festés után, majd két hét múlva kocsitakarító brigádba kerültem. Sose felejtem: először a 6227-es, vásáros- naményi szerelvény egyik kocsiját kezdtem seperni. Óránként két forint 20 fillérért! Lehet-e egy takarítónőnek karrierről ábrándoznia? — Én akkor csak arra gondoltam, hogy kenyér kell a gyermekeimnek s hogy én meg- szerzem, ha belepusztulok is, ha a lábamat le is kell járnom érte! Hajnalok hajnalán Időbeosztás? Tíz évig gyalog tette meg az öt és fél kilométeres utat Őrökösföldtől a vasúti sínekig. . , — Nekem a munka nem a munkahelyemen kezdődött. Hajnalok hajnalán keltem, odatettem a főznivalót, közben mostam vagy vasaltam, s mire elindultam a munkába, már készen volt a család ebédje, a gyerekek tisztán mehettek az iskolába. Aztán — nagy esemény volt! — már kerékpár is került, ami tavasszal, nyáron sokat segített, de amit télen tolhatott a bokáig-térdig érő hóban. — Már kétszer csapolták a térdemet Izü- letes. Hogyan teltek ezek a napok, évek Mrenkóéknál? Sokan talárt el sem hiszik: a nagyobb gyermekek gondozták, nevelték a kicsiket, az apróságok úgy végezték a házi munkát, mint a közeli szomszédban a felnőttek. —. Hányszor ültünk körben az asztalnál, petróleumlámpa fényénél s én hányszor, de hányszor mondtam a gyermekeimnek: nekünk fegyelmezettebben kell élnünk, mint másoknak, mi a kevés keresetünkből szerényebben tudunk élni... Mrenkóné idegeit is szorgalmasan fogyasztották az évek, de idegességét sohasem töltötte a gyermekein. Inkább beszélt hozzájuk, őszintén, súlyos szavakkal. — Azt sem felejtem el, amíg élek: Jancsi, a legnagyobb fiam egyszer arra kért, inkább verjem meg őket, de ne mondjam már annyiszor, hogy milyen nehéz nekünk, érzik ők azt anélkül is ... Elmereng egy pillanatra. —. A mozit csak messziről láttam, a színházat meg legfeljebb csak el tudtam képzelni, hogy milyen. Erre nem jutott, de a gyermekeimet, ha nem is előkelőén, mindig tisztán járattam, s ha például volt egy iskolai kirándulás, szegénység ide, vagy oda, az én gyermekeim sohasem maradtak le, inkább én szűkölködtem meg. Jöttek velem a vasútra... Tehát a gyermekek. Például Jancsi. „A férjem mondta, igaza is volt, hogy ne adjuk tanulni, kellene, hogy segítsen. Mégis megpróbálkoztunk, de sokba került volna a technikum Szolnokon, így egy év kihagyás után jött velem a vasútra, jármű- lakatos lett. Később leérettségizett, esti egyetemet végzett, most ő a csomópont KISZ-tit- kára, nős, két fia van.” Vagy például Bandi. „Az általános után segédmunkás, kocsi takarító volt. a., vasúton, majd iskolákat végzett és most leltározó. Szintén nős, egy fia van.” Itt van aztán Jóska. „Motorlakatosként szabadult a vontatási főnökségen, de egy éve itthagyta a vasutat, most a Dózsa Tsz-ben karbantartó lakatos. Egy fia meg egy lánya van.” És Laci? „Felszolgáló a vendéglátónál, most a BM-klubban. Nemrég kapott új lakást, van egy fia és most jár gimnáziumba.” Éva lánya is boldog. Érettségi után itt kapott munkát a vontatási főnökségen, mint adminisztrátor, 4 éve asszony, szép kisfiúk: van. A „nagy család” legkisebb tagja is kirepült. Közben Mrenkóné Szikszai Zsuzsanna is elfáradt tízezerszer, de mindig újra kezdte. Az utóbbi évek könnyebbek, és egy kicsit üresebbek is, kivéve a hétvégeket, amikor olyan a szülői hajlék, mint egy víkendház. Jönnek a gyermekek, a menyek meg az unokák, megtelik élettel a ház, az udvar, hogy aztán újra elcsendesedjék. Mrenkóné 21 évi szolgálat után tavalyelőtt a férjével együtt üdült először Szoboszlón, tavaly pedig egyedül gyógyüdülőben. Kétszer kiváló dolgozó volt, egy ízben Érdemes Vasutas, míg az idén a nőnapon megkapta a Kiváló Vasutas miniszteri kitüntetést, mint a takarítók csoportvézétője. Az órabére 13 forint 90 fillér. „A legnagyobb kitüntetése életemnek április elején ért. A férjem után mind a négy fiamból is munkásőrt neveltem, s ezért érdemesítettek a Haza Szolgálatáért érdemérem arany fokozatára. Pénz nem járt vele, de nekem többet ér, mintha ötösöm lett volna a lottón. Amikor átvfettem a kitüntetést, egyre csak az járt a fejemben: megérte a nagy fáradtságot, ami már nem is tűnik olyan nagy fáradtságnak.” Angyal Sándor Mrenkó Mihályné, született Szikszai Zsuzsanna. / 3 ’’ --'Wu .; . 7 . At első stábod méius 1- iMfc '*** «***- k sík».- é* : iv*r, Ság .y ci: ; m -m thő altekitm, ; társ/.dal»* S2»b»'..v: é* 48 • 'fette k. .: «jrt;*; es®ü*ä hogy . hééhiim \ ' tó és arcán »• iMMMriebtn «e* ■ Wt i»»fad «linse« «fdi» mté a mentünkét m tp*r«* és a lillpf l||| ; miáit ádg-stérni.:ó * \ üIlf Mfr.í'.• - - e.'-y . ..
