Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-23 / 94. szám

ftm. íprítfe SS. ALKOTÓ IFJÚSÁG Tehenészet az asztalon i ti * Egy mozgalom eredményei a MEZOGEP-nél Szakszervezeti választások Megtisztelő bizalom M egyénk üzemeinél, vállalatainál és intéz. menyeinél az elkövetkező hat hónap során 12 8 ezer szervezett dolgo­zónak jelent közvetlenül is nagy eseményt a szakszervezeti választás. Az április elsején megkezdődött nagymunka azonban nem csu. pán a szakszervezeti tagság, hanem politikai életünk fontos eseménye is. A szakszervezeti választások tehát nem egyszerűen szervezeti feladatokat jelentenek. Nem egyszerűen azt — bár az is nagy dolog —, hogy a munkahelye­ken megválasztják a bizalmiakat, a szakszer­vezeti bizottságokat, a vállalati szakszervezeti tanácsokat, illetve újjáválasztják a területi, a szakmaközi, a megyei bizottságokat és az SZMT-t, mégha ez tizenhétezer tisztségviselőt is érint. A szakszervezeti választások az orszá­gos és megyei feladatok megismerésének, el­ismerésének és végrehajtására való mozgósí. tásnak a szinterei is. A választások elsősorban azért fontos eredményei megyénk politikai életének, mert azokon jó alkalom nyílik arra, hogy a sok tízezer szervezett dolgozóhoz el­juttassuk a párt politikáját. A megyeszerte megkezdődött szakszerve­zeti taggyűléseken máris találkozunk pozitív tapasztalatokkal. A tagság zömmel elismerés­sel beszél a szakszervezetek munkájáról, az üzemi demokrácia fejlesztésében betöltött sze­repéről, az érdekvédelmi és nevelő munka ja­vulásáról. A vezetőségnek négyéves tevékeny­ségükről adnak számot a megélénkülő demok­rácia légkörében. Ha valamikor, úgy most el.' mondhatjuk: igény, hogy az eredmények is­mertetése mellett őszintén tárják fel a gondo­kat, hiszen ez a holnap szempontjából rendkí­vül fontos kérdés. Ez az alapja annak is, hogy a tagsággal sokoldalú eszmecserét folytassa­nak a szakszervezeti tisztségviselők, hogy he­lyes válaszokat adhassanak a felvetődő problé­mákra. A taggyűlések beszámolói iránt is megnö­vekedett a tagság igénye. Joggal kérik számon a dolgozók, hogy a beszámoló érthetően ele­mezze a végzett munkát, legyen előremutató, mozgósító, ugyanakkor bátran bíráljon és ne hallgassa el a vezetőség tevékenységében ta­pasztalt hibákat sem. A szakszervezeti ülések még közel félesz- tendeig tartanak megyénk munkahelyein. Ezért is lényegesek az első megbeszélések ta­pasztalatai. Ezért is kell üdvözölnünk, hogy a beszámoló gyűléseken nagyobb hangsúlyt kap a munka- és állampolgári fegyelem, az üzemi demokrácia fejlesztésének sok kérdése. Ter­melő üzemeinkben ezek a rendezvények jó al- kalmul szolgálnak arra is, hogy gazdasági éle. tünk, fejlődésünk alapvető tényezőire irányít, sák a fő figyelmet, szóljanak a hatékonyság­ról, gazdaságosságról, termelékenységről, a ta­karékosságról — egyszóval mindarról, amelyek a minőségileg jobb munkát segítik. P ártunk XI. kongresszusa és a megyei pártértekezlet határozatai szabják meg feladatainkat. De egyáltalán nem mind­egy, ezek miként jutnak el az emberekhez; hogy a szakszervezeti tagság érthetetlen szá­mokkal megtűzdelt beszámolót, utasítás-, vagy rendelethalmazt kap-e a most folyó rendezvé­nyeken, vagy úgy ismeri-e meg a nagy felada­tokat, amelyből megérti, hogy mi abban az, ami az ő munkahelyére, illetve brigádjára, vagy konkrétan reá tartozik. Most nagyon jó politikai közegben ülhe nek össze e tanácskozások, hiszen pártunk XI. kongresszusa és a megyed pártértekezlet olyan eredményekről számolt be, olyan szép felada. tokát tűzött ki, amelyek örömmel tölthetnek el mindenkit, aki szereti hazáját, megyéjét, munkahelyét. A kongresszusi és felszabadulási munkaverseny első szakaszának lezárása is azt bizonyítja: megyénk dolgozói ott vannak a munka élvonalában, s közöttük is az első so­rokban menetelnek a szervezett dolgozók. Napjainkban kerülnek sorra az üzemeknél, vállalatoknál azok az ünnepségek, amelye. ken megérdemelt elismerést kapnak azok, akik a versenyben legjobban helyt álltak. A kongresszusi és felszabadulási verseny munka­hőseinek sofa, a megyénkben is számos vál­lalat és szövetkezetnek odaítélt kiváló cím mulatja: a dolgozók lelkesedése töretlen. Ez jó alapja a további munkának, egyúttal bizto­sítéka is annak, hogy megvalósulnak közeli és távoli céljaink. Sorra elhangzik a szakszervezeti taggyűlé­seken is: a verseny tovább folytatódik. Lelkesí­tenek az eddigi eredmények és a nemes fela­datok. S amit manapság ugyancsak nem sza­bad figyelmen kívül hagyni: az a tartalmi, tudati fejlődés, amely a dolgozók százezreire jellemző, s ami napjainkban tovább foko­zódik. A szakszervezetek a kommunizmus isko. Iái. Számunkra tehát igen fontos, hogy minden területen alapo­san megnézzük: kik kerülnek be a szakszervezeti tisztségekbe. Következetes munkára van szükség ahhoz, hogy pártunk káderpolitikai elvei a szakszervezetek gyakor. latában is maradéktalanul érvényesüljenek. Szükséges, hogy a kádermunkát itt is az élet kívánalmaihoz igazítsuk, hagy például na­gyobb számban jelöljék a különböző tisztsé­gekre az arra alkalmas munkásokat, hogy olyan friss erők kerüljenek be a vezetőségek­be, akik szívesen vállalják a munkát és a leg­inkább alkalmasak annak elvégzésére. A tag­ság eddig is élt ezekkel a jogokkal, de ezt kö­vetően méginkább arra kell törekedni, hogy ne a statisztika kedvéért válasszanak, hanem az élet követelményének megfelelően. Olyano­kat, akiket tisztelnek és elfogadnak az embe. rek, akik megfelelnek politikánk és a tagság ügy ei nek képviseletére. Hangsúlyozni kell a pártszervék és párt. szervezetek felelősségét is azért, hogy fontos­ságának megfelelően foglalkozzanak a szak- szervezeti választásokkal; hogy a maguk esz­közeivel segítsék érvényre juttatni a párt el­veit. H árom hete annak, hogy megyénkben megkezdődtek a szakszervezeti válasz­tások. Az azóta eltelt 21 nap is jól mu­tatja, ^hogy az előkészítés megfelelő, hogy a választásokat előkészítő különböző bizottságok jól végzik munkájukat, hogy a tagság ellenőr­ző szerepe megfelelően érvényesül. Fontos ez, hiszien mind erőteljesebben fogalmazódik meg az az igény, hogy a szakszervezetek valameny- nyi szintjén — a bizalmiaktól egészen a leg­magasabb fórumokig — olyanok képviseljék a jövőben a szervezett dolgozókat, akik élvezik a bizalmat, s megfelelnek a növekvő várako­zásnak. K. J. EPIZÓDOK SEGÉLY. Az egyik válla­lat szakszervezeti bizottsága szokatlan ügyben tanácsko­zott a minap. És teljesen ta­nácstalan volt. El kellett dönteni, mi legyen a sorsa a kiutalt segélynek, amelyet az szb korábban megszava­zott, anélkül, hogy a dolgo­zó ezt kérte volna. A jó cse­lekedetre az szolgáltatott alapot, hogy a dolgozó épít­kezett, közben meg is bete­gedett. Barátoktól, ismerő­söktől kért kölcsön pénzt. Ekkor jelent meg az szb mentőangyal szerepében. „Kicsit sértőnek találom, hogy magánügyembe be­avatkozik a szakszervezet — dohogott a segélyt vissza­utasító dolgozó. Úgy látszik, az elvtársak olyan ember­nek tartanak, aki nem tud bánni a pénzzel, s aki ilyen könyöradományra szorul...” A segély még mindig füg­gőben van, az szb türelme­sen vár, hátha meggondolja magát a „megsértett” dolgo­zó. De a várakozás közben lehetséges, eszébe jut vala­kinek: hátha nem anyagi segélyre van itt szükség, ha­nem lelkire. Néhány emberi szóra ... Amit pénzzel nem lehet elintézni... EBEK. Az ebek „társadal­mában” is lépten-nyomon ta­núi lehetünk a fejlődésnek. A minap valamilyen nótösz- szeírásféle lehetett; az utca­sarkon kis asztal mellett nyugdíjas bácsi várta az ebe­ket hatalmas nyilvántartó könyvvel. És azok jöttek... Gyalog, kerékpáron, moto­ron, talicskán, triciklin, ko­sárban, ölben, zsebben, gép­kocsin. Többnyire sajáton, de akadt hivatali kocsi is, amelyik éppen útbaejtette a kutyaeseményt. Kár lenne persze bármilyen következ­tetést levonni abból, melyik kutya milyen módon ért a helvszínre. Meglehet éppen a gazdagabb kutya érkezett zsebben és a szolidabb anya­giak között élő gépkocsin. A kutya már rég nem, vagy legalábbis nem min­denkinél „státusz szimbó­lum”, hogy az ősi magyar ki­fejezéssel éljünk. A kutya egyszerűen kutya, csak né­melyek ezt az egyszerű tényt tévesztik szem elől. Valahol itt lehet a kutya elásva... REJTVÉNY. Nézzük a ki­állított műveket, belefeled­kezünk az élménybe. A csöndben valaki bekiált: „Tiltó szó német kifejezé­se...” Csend. Tovább gyö­nyörködünk, elmélkedünk, aztán újabb kérdés tart fe­lénk : „a calcium képlete...” Valaki tudja, megmondja, a kérdező elhallgat. Folytat­juk a nézelődést, már a szomszéd teremben. Micsoda alkotások! A hang ismét utá­nunk jön; „Női név néme­tül, három betű ...” Némi türelmetlenséggel megismét­li : „Női név három betű...” Miközben némán — de vaskos gondolatokkal — adózunk az emberi kíván­csiságnak, az jár az eszünk­ben, milyen rendes a te­remőr néni, megosztja a kö­zönséggel a játék élményét. Emberségből, tapintatból, s ez benne sincs a belépőjegy árában. A MEZŐGÉP Vállalat nyíregyházi gyára és a kilenc gyáregység 3500 dolgozója közül, akik jó része fiatal, ti. zennégy pályamunka kereté, ben mintegy hatvanan vet­tek részt az alkotó ifjúság pályázaton. Azaz pontosít, sunk: kezdetben több volt a jelentkező, de sok helyen a szalmaláng ellobbant. Továb. bá: a kilenc egység közül csak hét vett részt, és a hű­ség kedvéért tegyük hozzá azt is, a 14 pályamunka fele nyíregyházi. Mindez azt sej­teti, hogy a pályázat meg­hirdetése kései volt, de ezt sem követte eléggé a meg­hirdetők folyamatos serken­tése, buzdítása, segítése. Egy kiállítás tárgyai A nyíregyházi gyár klub­épülete kiállítási célokra ki­csi, így aztán csak a szakem­ber ismerheti ki magát, de legalábbis kalauz kell, hogy az érdeklődő eligazodjék. Annyi azonban az első pil­lanatra feltűnik: ami látható, az jó, szép, versenyképes. A pályamunkák teljesen külön­böző műfajúak, így egybeve­tésük eleve irreális. Ha az első díjat nyert hatalmas makettet nézzük, és mellette azt említjük, hogy a második helyezett egy művészi réz­domborítás, és a harmadik egy szervezési-gyártási el­méleti munka, akkor rögvest felvetődik: vajon hogyan mérhetők ezek azonos mér­tékkel és értékkel? És elmélkedjünk tovább: van itt gyári késztermék miniatürizált, működő váltó, zata, tanműhelyben készült remek szerszámkészlet, da­ráló és cukorrépavetőgép- modell, faintarzia. Tehát mégse túlzás, ha azt kéri számon a látogató — de a pályázó fiatal is — vajon miért nincsenek meghatáro­zott kategóriák, és kissé úgy mint a ki mit tudón ne egy­szerre mérjenek egy bűvészt és egy kamarakórust. — A maketten hárman két és fél hónapot dolgoztunk — mondja a Sasovits—Katona —Jávor-hármas. Ez a hónap végén Dunavarsányban át­adásra kerülő könnyűszerke­zetes szarvasmarhatelep mé­retarányosan kisebbített má­sa, pontos szerkezeti elemek­kel, és még a fák is ott van­nak, ahol a valóságban. Ez a szakembernek mindent el­mond: építkezésről, anyag­ról, elrendezésről. Útja: trösztkiállítás, Dunavarsány, átadási ünnepség, MÉM-kiál- lítás, és végül ha minden jól megyg, az AGROMASEXPO Budapesten. Vagyis a cél: a GÉPKOCSITUDAT. Egy egészen frissen alkotott szó a gépkocsitudat. Elnézést kérünk érte a nyelvészek­től, és nem kérünk jutalmat a magyar nyelv szótárának szerkesztőitől. A gépkocsi­tudat, nyomban igyekszünk leszögezni, nem egyenlő a márkatudattal, márkagőg­gel, mint erről annyi vicc szól. Szemléletesen egy is­merősünk példáját említjük, aki mióta gépkocsit vásá­rolt, szinte állandóan gyalog jár. Amikor megkérdezik, miért, rejtélyes mosoly a válasz. Ez a mosoly lehet a kife­jezője a gépkocsitudatnak. A mi autós emberünknek ugyanis nem az okoz örö­met, hogy beül a kocsijába és száguld a nagyvilágban. A tudat, hogy van mibe beülni, az elérhető közelség elégíti ki. De az is lehet, rájött ar­ra, amire egyre többen rá­jönnek: gyalogolni jó. Ezt, jól tudjuk, már Móricz Zsig- mond megállapította, de nagy írónk még nem tud­hatta, 1975-ben gyalogolni akkor jó, ha hagyják az em­bert ... Ha nem dudálnak rá folyton és nem nézik félnó- tásnak, ha int, hogy inkább gyalog megy tovább. vállalati termék bemutatása, megismertetése. Vita az udvaron A nyíregyháziakkal szem­ben Olcsvári Gábor, a fehér- gyarmati gyáregység MEO- vezetője korántsem ilyen de. rűlátó. — Kezdem azzal, töb­ben fogtunk hozzá a daráló- modellhez, míg fogytunk, és végül ketten fejeztük be. Nyolcszáz óránk van benne, s csak összehasonlításként: az igazi, a nagy, 200 alatt ké­szül el. Ez nem is baj, hiszen éppen a kicsinyítés és mégis használhatóság megoldása volt az öröm. De nem tudom, miért kellétt „feketén” ki­írni valamit, ha anyag kel­lett? Miért volt alkatrész, amit saját pénzemen vettem meg? És a végén: kész, itt van, de mi lesz vele? — Megoldódik reméljük az, amit Gábor mond — kelt re­ményt Suszta László KISZ- titkár. Végeredményében a modell jól használható mint szemléltetőeszköz. Alkalmas pályaválasztási tanácsadás­hoz. Meg aztán miért nem állhatna egyszer össze egy állandó megyei termékbemu­tató, melyen ez sokkal job­ban mutatna, mint az ere­deti. Homoródi József, aki a gyártáselőkészítőn dolgozik ismét optimista megoldást sugall: — Az a munka, amit a Széchenyi szocialista brigád készítettünk az úgynevezett EÖK készletezésről, az 1976- ra bevezethető. Itt vagyunk, ki is hajtjuk, de úgy érzem, fog menni magától, mert a téma haszna kézzelfogható. Vagy ott a Szamuely-brigád köszörülési módszere vagy a Sipos—Kovács—Ormos-féle vezérorsó gyártási eljárás, mind hasznosítható, és csali szervezés kérdése, és alkal­mazható. De — és itt hadd legyek kissé önző — miért ne lehetne ezeket a tröszt, vagy más vállalatoknak is ajánlani ? A fiatalokat — azaz a mind 25-ön felülieket! — hallgat­va jogosan fogalmazódik meg: minden zsűrizés, helyi vagy vállalati kiállítás mel­lett talán elsőrendű lenne annak eldöntése, hogy az alkotó kedvű fiatalok a pil­lanatnyi elismerés után va­jon megkapják-e azt a leg­nagyobb erkölcsi díjat, amit alkotásuk fennmaradása, megőrzése jelent? Erről gon. doskodhat vállalat, pályavá­lasztási tanácsadó, megyei tanács, KISZ, vagy akár a minisztérium is. De minden­képpen fontos, hogy a pályá. zat necsak egy nekirohaná.s legyen, egy gyors kiállítással, jutalommal, és utána valahol. a sarokbay. porosodjanak, rozsdásodjanak a munkák. Ketten képzőművészeti munkával jelentkeztek. Sí­pos Endre faintarizával, Né­Mátfiszalkai üzemek Mátészalkán, az új iparte­lepen április 21-én majdnem minden gyár leállt, az ISG kivételével a legnagyobbak: a MOM mátészalkai gyára, az új Szatmár Bútorgyár, az ÉRDÉRT Vállalat láda­készítő üzeme, a MEZŐGÉP mátészalkai gyára és a GFV magtisztító üzeme. E gyá­rakba 21-én csak az ügyele­tesek és az őrök mentek be. Mi volt aMeállás oka? A TITÁSZ mátészalkai üzemigazgatósága ütemter­vének megfelelően a villa­mossági vezetékek és beren­dezések karbantartását vé­gezte el. Fontos munka ez több okból is. Elsősorban: a rendszeres és tervszerű kar­bantartással megelőzhetőek a balesetek, valamint a fe­lesleges, vagy meddő ener­ma Bertalan rézdomborítás. sál. A két mátészalkai közül Néma munkái, köztük is a Nap és a Csillagöv című kompozíciója, emelkedtek ki. Ennek sorsa eldőlt, nem a csillagokban volt megírva, hanem mérete határozta meg: a most készülő vállalati üdülő halijába fog kerülni. Látszólag tehát elkalandoz­tunk a műszaki témától, tíe azért szorosan ott maradtunk az alkotó ifjúság' témájánál. Néma: Érdemei voft kísérletezni — A vörösrezet a vállalat vette meg. Nem olcsó, ma­szek nem is kap. Nekem ez hobbym, új módszert kere­sek, kísérletezem, s tudom, még sokat kell tanulni. Mondhatnám: jó csillagzat alatt születtem, sikerem volt a szálkái hobbykiállításon is. — Részben igaz, de nem egészen — vág közbe Olcsvá­ri. Szerintem, külön kell vá­lasztani, ami a szakmához kötődő alkotás, legyen mond. juk olyan a követelmény egy része, mint volt hajdan a mestermunka. És ha ilyen készül, akkor ám adjon anya­got, festéket, alkatrészt & vállalat, hiszen számára sem mindegy, hogy fiatal szak­emberei mire képesek. — Ez egyébként rendeleti­leg szabályozott — mondja Suszta. Valahol ott a hiba, hogy ezt a mostani pályáza­tot kicsit későn hirdették meg. így csúszott be aztán szervezetlenség, sokan nem értették, mi is a lényeg. Mert valóban: nem a csil­lagokban, a közlönyben ins« megírva a mód, a lehetőség. Persze ezt ott is el kell oL. vasni, ahol most csak átfu­tották. Alapvetően gazdasági érdek, hiszen legyen szó gyorsan hasznosítható gazda­sági javaslatról, szervezésről, új munkamódszerről, de esz. tétikai örömet szerző mun­káról egyaránt, egy gyárkol. lektívája válik gazdagabbá. És tegyük hozzá: kár lenne megmaradni ott, hogy kiál­lítunk, jutalmazunk, jogos az az igény: minden olyan pá­lyamunka, • amely a munka során bevezetésre kerül, mi­nősüljön újításnak. A MEZÖGÉP-nél a részve­vők, bár a végére kevesen maradtak, minden személyes meggondolást és menetköz­ben! gondot félretéve, egy­öntetűen azt mondják: érde­mes volt. Sokat tanultait, nemcsak szakmailag, hanem mint anyag után futkosok, mint máskor nem tapasztalt nehézséget legyőzők, mint saját erejükre utaltak. Alkot­tak. kedvük szerint, és úgy érzik, azzal amit csináltak, sikerül fellelkesíteni a most csak kibicelőket is. És ez már ol^an eredmény, ami álig mérhető. Bürget Lajos giafogyasztás. A karbantar­tás tehát az energiatakaré­kosságot is szolgálja. Mátészalkán a villamossá­gi vezetékek és berendezések tervszerű karbantartása most három napig tart. Április 22- én és 23-án a város más területei kerültek, illetve kerülnek sorra. Ott azonban üzem nem sok van. A TÖVÁLL és a Szatmár Bútorgyár apró bútorokat gyártó üzemrészét érinti az áramszünet, valamint a la­kásokat, illetve: a lakókat. Ha áll a gyár — nincs ter­melés. Valamennyi érintett üzem dolgozói vállalták, hogy a most következő sza­bad szombaton pótolják ai termelési kiesést, ledolgoz­zák az áramszünet miatt ki­hagyott műszakokat Pótolják a kihagyott műszakokat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents