Kelet-Magyarország, 1975. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-22 / 93. szám

KBkET-MAGYARÖBSZÄO ■iiW-ttt" iff-i .I -ite*-. vafc». i^To. apyrösi ä Támogatjuk Indokína népeinek igazságos, antiimperialista harcát! i ...............—................ .................- __________;__________________________________________________________________________________________________... TELEX BERLIN Befejezte munkáját a BYT elnökségének ülése Hétfőn Genfben megtar­totta esedékes találkozóját a hadászati fegyverek korláto­zásával kapcsolatos tárgyalá­sokon részt vevő szovjet e- amerikai delegáció. PÁRIZS Walter Scheel nyugatné­met szövetségi elnök hétfőn délután ötnapos hivatalos látogatásra Párizsba érke­zett. Útjára Genscher kül­ügyminiszter is elkísérte. A nyugatnémet vendégeket a Párizs Orly repülőterén Va­lery Giscard d’Estaing fran­cia államfő és a kormány több tagja üdvözölte. Hiva­talba lépése óta ez Scheel első hivatalos külföldi láto­gatása. NICOSIA Makariosz érsek, Ciprus el­nöke a ciprusi görög nők va­sárnapi tüntetését sikeres megmozdulásnak nevezte annak ellenére, fyogy a tö­rök katonai hatóságok nem engedték a felvonulókat be­lépni az általuk ellenőrzött területre és ezzel megakadá­lyozták, hogy átnyújthassák a török vezetőkhöz címzett felhívásokat. A vasárnáci békés felvonulás- szervezői­nek tiszteletére adott foga­dáson számos néves köz­életi személyiség vett részt, köztük Amalia Fleming és Melina Mercouri, a híres görög színésznő is. A béke­menet résztvevői közül szá­mosán úgy döntöttek, hogy meghatározatlan ideig tilta­kozó ülősztrájkot tartanak a Dherynia faluban lévő ENSZ-ellenőrzési pont előtt, ahol feltartóztatták a tünte­tőket. Európa biztonsága „A szocialista országok — köztük hazánk — készek elvi engedmények nélkül, rugalmas magatartással elősegíteni a megegyezést min­den kérdésben, amely az európai biztonság alapelveit, az államok közötti együttműködést érinti. Azért dolgozunk, hogy mielőbb sor ke­rüljön Helsinkiben az európai biztonsági érte­kezlet legfelsőbb szakaszára, a legfelsőbb szin­ten és földrészünkön egy új, jobb korszak kez­dődjön”. — Ezekkel a szavakkal foglalta ösz- sae a magyar külpolitika „alapállását” Kádár János, a Központi Bizottságnak a XI. kong­resszuson mondott beszámolójában. Genfben ez a magatartás a mindennapos politikai harc közepette érvényesül. A Rue de Lausanne végén, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet régi székházában dolgozik az euró­pai biztonsági értekezlet. Van valami jelké­pes abban, hogy nem valamilyen pompás kon­ferenciateremben, hanem éppen a munkaügyi szervezet viszonylag kopár tárgyalótermeiben folyik a megbeszélés. Mert itt rendkívül ke. mény munka folyik, bár a kívülálló számára „csupán” kifejezésekről, vesszőkről folyik a vita. Közelről nézve ez a birkózás szinte szür­kének tűnik. Pedig nem kisebb dologról van szó, mint arról, hogy a modem történelemben először létrehozzanak egy politikai magatar­tási kódexet földrészünk országai között. Az európai biztonsági értekezlettel kap­csolatban éppen ezért a türelem a leglénye­gesebb. Már a konferencia első szakaszában, Helsinkiben megszületett az alapelveket le­szögező „Kék könyv”. Genfben 1973 szeptem­ber óta — tehát másfél esztendeje — vitás­nak 35 ország küldöttségei arról, hogy mikép­pen kell tartalommal kitölteni a Helsinkiben meghatározott kereteket! Ma már elmondhatjuk, hogy a Szovjet­uniónak és a szocialista országoknak a konfe­rencia nyári, legmagasabb szintű lezárására vonatkozó igénye reálissá vált. Ez nem mindig volt így. Hiszen 1969-ben a „Budapesti felhí­vás” után még azért is harcot kellett folytatni, hogy a konferencia gondolatát egyáltalán el­fogadtassák a vezető tőkésországokkal. Art az igényt pedig, hogy az európai magatartás-kó. dex fontosságának megfelelően csúcstalálkozó zárja le a konferenciát — csak alig néhány hó­napja fogadták el ugyanezek az országok. ' természetesen nem jelents azt, ; hógy a munka Genfbeif TSéféjétődött volna. Hí-»„nyári, csücskönferencia gondolatának felbukkanása erőteljesebb tevékenységre ösz­tönözte azokat az erőket, amelyek az utolsó pillanatokban is nehézségeket akarnak gördí­teni a megegyezés útjába. A harc tehát Genf­ben nem ért véget, sőt ideiglenesen még éle sedhet is — de ez már csak utóvédharc. A leg­lényegesebb, hogy a politikai magatartási kó­dex alapvető „tízparancsolatát” tartalmazó tíz alapelvből kilencet elfogadtak. Ebből nyolc már március vége felé készen állott. így a ma­gatartási kódex szerves részévé vált az álla­mok szuverén egyenlősége; lemondás az erő­szakról és az erőszakkal való fenyegetőzésről; a határok sérthetetlensége: az államok terüle. ti épsége; a viták békés rendezése; a bel. ügyekbe való be nem avatkozás; az emberi jogok tiszteletben tartása; a népiek önrendel, kezési joga. Március és április fordulóján még voltaképpen két kérdéskomplexum körül folyt a vita. Az egyik a határok békés megváltozta­tásának lehetősége. E mögött a kérdéskomp­lexum mögött valójában az NSZK és bizonyos NATO-körök ama törekvése húzódott meg, hogy a más létrejött két- és többoldalú nem­zetközi egyezmények ellenére „nyitottnak” te­kintsék a két német állam jövendőbeli kapcso, lalainak kérdését. Hosszas vita után végül olyan megállapodás született, hogy a békés ha. tármódosítás lehetősége az államok szuverén egyenlőségének alapelvénél kerüljön be az ok­mányba. Nyitott még. de megoldáshoz közeledik az úgynevezett „bizalomépítő intézkedések” prob­lémaköre. amely ugyancsak a legfontosabb po­litikai napirendhez tartozik. Itt lényegében összekapcsolták az európai biztonság politikai alapelveit bizonyos katonai jellegű bizalomépí­tő intézkedésekkel. Pontosabban: a nagy had­gyakorlatok előrejelzésének ügyével. Miután a biztosági értekezlet nem foglalkozik katonai kérdésekkel és ez az egyetlen lényeges pont ahol kifejezetten katonai intézkedéseket igénylő döntésre volt szükség — a vita érthető módon igen heves volt. Ismét olyan helyzet alakult ki, hogy nem az elv, hanem annak megfogal. mazása volt a vita tárgya. A nagy hadgyakor. latok előrejelzésével elvben mindenki egyetér. tett- Ugyanakkor egyes nyugati küldöttségek olyan szélsőséges megfogalmazásra törekedtek, amely már-már a katonai hírszerzés igényei­nek kielégítését jelentette volna, aztán olyan kompromisszum körvonala bontakozott ki, hogy a nemzetközi határok viszonylagos kö­zelségében és valóban jelentős erőkkel végre, hajtott hadgyakorlatokat kell előrejelezni. A politikai napirendhez képest, amely ki­lencven százalékban már elfogadott határoza­tokat tartalmaz — másodlagos fontosságú a többi kérdéskomplexum (gazdasági együttmű. ködés, kulturális, tájékoztatási, emberi. kar>. cső latok: az értekezlet intézményesítése) vitá­ja. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy itt ne tárgyalnánk rendkívül lényeges és fonlos kérdésekről. Kiderült azonban, hogy az első, a politikai kérdéseket tartalmaró napirendben való előrehaladástól függ az. ami a második, a harmadik, negyedik napirendi pont megbeszé. lésein történik! Túlzott derűlátás és íllúziőkergetés nélkül Is megállapítható, hogy befejezéséhez közele­dik az európai kontinens biztonsági kódexének létrehozása, amely lehetőséget ad a szilárd biztonsági rendszer megalkotására. A so­munk előtt kibontakozó eredmény azért vált lehetségessé, mert a Szovjetunió és a szocialista országok hajlékony és megegyezésre kész ma. gatartást tanúsítottak — anélkül, hogy a szo­cializmust és szélesebb értelemben az európai népek közösségének érdekeit sértő elvi enged­ményeket tettek volna. Vasárnap Berlinben befe­jezte munkáját a Béke-vi- lágtanács elnöksége irodájá­nak kibővített ülése. Romesh Chandra, a BVT főtitkára a háromnapos tanácskozást le­záró felszólalásában köszö­netét mondott az NDK bé­kemozgalmának a konferen­cia megszervezéséért. A konferencia résztvevői dokumentumokat fogadtak el az európai biztonságról és együttműködésről, valamint a fasiszta és az újfasiszta erők és tendenciák elleni harcról, továbbá határozatokat Viet­namról, a Közel-Keletről, a portugáliai, dél-afrikai és ciprusi helyzetről. A fórum nyilatkozatot hagyott jóvá a fasizmus felett a második vi­lágháborúban aratott győze­lem 30. évfordulója kapcsán és felhívást intézett a világ , népeihez ebből a történelmi alkalomból. Az európai biztonsággal és együttműködéssel foglalkozó dokumentum hangsúlyozza, hogy a kontinens népei nagy reményeket fűznek a bizton­sági értekezlethez. A BVT sfkraszáll a konferencia ml­(Folytatás a* L oldalról) egyetértés országos tanácsá­nak létrehozásáról szóló döntést. Thieu utóda magas kora, gyenge egészségi állapota és jóformán teljes vaksága miatt aligha gyakorolja hosz- szú ideig a hatalmat. Saigon­ban arra számítanak, hogy Huong átadja majd tisztsé­gét Tran Van Lam-nak, a szenátus elnökének, az egy­kori külügyminiszternek. Bárki is jön, Thieu távo­zott. A vélelten hozta úgy, hogy éppen azon a napon, amikor a népi erők a 20. tartományi székhelyet szaba­dították fel. A vasárnap lg a dél-vietna mi hazafiak katonai sikerei­nek jegyében telt: tovább folytatták előrenyomulási! kát a partvidéken fekvő Ham Ta-n tartományi főváros irá­nyában és állandó tüzérségi tűz alatt tartották a Saigon­tól mintegy 30 kilométerre fekvő Bien Hoa-i nagy kato­nai támaszpontot. Időközben meggyorsult a Saigonban tartózkodó ameri kaiak kitelepítése is: a nap folyamán mintegy hétszázan hagyták el a dél-vietnami fő­várost. Az ott maradt ameri­kai állampolgárok száma im­már háromezer alatt van. A Pan American légitársa, ság több repülőgépet helye­zett készenlétbe azoknak a dél-vietnamiaknak az „átköl töztetésére”, akik amerikai állampolgárságért folyamod­tak, vagy akiknek rokonaik vannak az Egyesült Államok­ban. Egyes nyugati jelentések szerint az amerikai külügy­minisztérium riadóztatta Gu­am csendes-óceáni sziget ha­tóságait, hogy készüljenek fel az Egyesült Államokba „áttelepítendő” dél-vietnami­ak átmenő forgalmának lebo­nyolítására. Újabb jelentések érkeztek arról is. hogy öt amerikai repülőgép-anyahajó még min­dig be nem jelentett uticél- lal a Csendes-óceánon halad. Nyugati források szerint va­lószínű. hogy a saigoni rend­szer helyzetének hirtelen rosszabodása esetén ezeket a hajókat is felhasználnák a tömeges kitelepítésekhez. Az AFP francia hírügynök­ség saigoni katonai forrá­sokat idézve megerősítette, hogy n saigoni csapatok hét főri délután kénytelenek vol tak kivonulni Xurn Locből. Saigoni amerikai tisztség viselők közlése szerint továb­bi 500 «mmélv — zömmel amerikai állampolgár — hagyta el Saigont amerikai repülőgépeken. A városban előbbi sikeres befejezése és a záródokumentumok legma­gasabb szintű aláírása mel­lett. Felszólítja a nemzeti bi. zottságokat, valamennyi po­litikai és társadalmi erőt, tegyenek további erőfeszíté­seket az európai biztonság és együttműködés megszilár. ditására. A fasizmus és az új fasiz­mus elleni harcról szóló do­kumentumban a BVT felhív, ja a világközvélemény fi­gyelmét a különböző földré­szeken továbbra is fenyegető fasiszta veszélyre és világ­méretű szolidaritásra buzdít a fasiszta elnyomás és terror alatt élő népek harcával. Felszólítja a békemozgalom valamennyi résztvevőjét, hogy adjanak meg minden anyagi és politikai támoga­tást a fasizmus jármától csak nemrégiben megszabadult népek számára, hogy azok megszilárdíthassák győzel­müket. A nemzetközi tanácskozás befejezése után az európai békemozgalmak képviselői vasárnap délután találkozóra gyűltek össze. maradt amerikaiak számát 2—2500-re becsülik. A saigoni rezsim csapatai­nak tovább súlyosbodó hely­zete miatt meggyorsult a külföldiek elszállítása a dél. vietnami fővárosból. Vasár­nap egy különrepülőgépen el­hagyta Saigont a nyugatné­met polgári személyek utolsó csoportja. Mint a DPA.nak a csoport­tal együtt utazott tudósítója az út első állomásáról, Bang­kokból hírül adta, a polgári ■utasszállító repülőgépek egy­órás kerülővel közelítik meg és hagyják el a fővárost, mert a pilóták nem vállalják az át- repülést a Mekong-deltavidék felett, ahol súlyos harcok folynak. Nyugatnémet hivatalos sze­mélyként mindössze hat kö- vetségi alkalmazott maradt Saigonban, hamarosan azon­ban ők is hazautaznak és azután már csak újságírók „képviselik” az NSZK-t a dél-vietnami fővárosban. ősz Ferenc: — Nekem már nem sok a veszteni valóm — mondta, amikor hívták a pincébe. Többen meg akarták kérni, hogy nála megfőzhessék az ebédjüket, de Simó minden­kit elutasított. —Az ilyen ember minden rosszat megérdemel, mondo­gatták a házbeliek és attól kezdve senki sem köszönt Si_ mónak. Rózsi éppen a szemetet hordta ki, amikor az óvóhe­lyen kitört a botrány. Az asszonyok összevesztek, mert állítólag valaki félretolta a tűzhelyen Csokonai Melanie lábosát. Rózsi álmélkodva hallgatott. A sok finom, vá­rosi uriasszony olyan kö­zönségesen szidta egymást, hogy a legmocskosabb szájú falusi boszorkány is leckét vehetett volna tőlük. Később az asszonyok csatasorba ál­lították férjüket is. Ledobták egymás lábosát a földre. kéj_ ’el gázoltak a rántásban, a ’"Hg főtt babban. — A kutyaszentségit! — kiáltott Rózsi. — Elmem ma­suknak a jobbik eszük? Döbbent csend támadt, ér­dekes módon senki sem tá­madt Rózsira. — Alig van mit ennünk és MOSZKVA Iszmail Fahmi, az Egyip­tomi Arab Köztársaság mi­niszterelnök-helyettese és külügyminisztere hétfőn ebé­det adott Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter tisz­teletére. Az ebéd során Isz­mail Fahmi és Andrej Gro­miko pohárköszöntőt mon­dott. GENF (KISREGÉNY) 7. pocsékba tapossák azt a ke­veset is! — Beosztást kelj csinálni — ajánlkozott Weivoda bá­csi. — Én meg azt mondom, hogy főzzünk közösen — ajánlotta Rózsi. — Mindenki beleadja a részét én pedig megfőzök. — Kitűnő — lelkesedett a* öreg Weivoda. — Legalább, mire bejön­nek az oroszok, mi már kol­hozban leszünk — mondta Rozgonyiné. — Jó az ötlet, kedvesem — állt Rózsi mellé Rozgonyi. — Márpedig én nem va­gyok hajlandó azt enni, amit ez a lány elhatároz. Aki akar, menjen a közös konyhára, de én masamnak főzök — pat­togott Melanie. — Nem kötelező a disznó­tor ... — mondta Rózsi. Csokonai Melanie és ter­mészetesen Eötvösék kivéte­lével az eaész ház csatlako­zott Rózsi tervéhez. Weivoda bácsi azonnal táblásatokat kezdett gyártani K;«zámolta, hoffv egv babfőzelékhez, ki­nek mennvi zsírral, babbal. VpII V»07 ■R.ó-tq? bnyr^ afn+t a főyióct'h cw Homoq-ra már osztották is az ízletes ételt és mindenki elégedett volt. — Beszélni akarok veled, Rózsi — jött délután Eötvös. — De én nem — fordult el Rózsi ... — Figyeli ide ... Nem 5s tudom, hogy mondjam ne­ked, én szeretlek téged __ En nem akarlak elveszí­teni ... — Talán a méltóság« asz, szony rosszul főz? — Nem kell, hogy vissza­gyere. Krisztina mindent megcsinál. Amióta dolgozik, egészen kivirul. Jobb a kedé­lye, nem Imádkozik egész nap ... Nekem kellesz Ró­zsi... — mondta Eötvös sí­rás hangon. Rózsi már majd­nem megsajnálta, de aztán megkeményedett: — Nem hagyom többé használni magam, a méltósá- gos úr hiába is töri magát... — Legalább néha beszél­gessünk egy kicsit... Nincsen valamire szükséged? Van füstölt húsúnk elég... Nem kérsz ? — Ez látja okos beszéd! Van maguknak annyi son­kájuk, meg füstölt húsúk, évekre elég lenne. Adjon néha egy kicsit... Eötvös elrohant és egy percen belül lihegve megje­lent. Egy hatalmas sonkát húzott ki a télikabátja alól. Másnap a lakók álmélkod­va tapasztalták, hogy a bab­főzelékbe mindenki kapott eCTv szelet sonkát is. — Hát ezt hogyan csinál­ta? — faggatták, de Rózsi titokzatos képet vágott és hallgatott. Aztán egy reggel a vízcsao nagyokat szörcsögött és nem folyt többé. Mindenki hóért szalajtotta volna Rózsit, de Weivoda melléállt. — Nem győz ez a szegény lány mindent. Csinálok egy. táblázatot és beosztjuk, hogy ki mikor megy vízért. — Mindenki megy és most — mondta Rózsi olyan hatá­rozottan és keményen, hogy maga is elcsodálkozott rajta. Ha a hó holnapra elolvad, akkor szomjan halunk. Min­den edényt meg kell tölteni és takarékoskodni kell «- vízzel. — Talán ne is mosakod­jak? — sipított Csokonai Melanie... — Még az az idő is eljöhet — mondta csendesen Rózsi. — Ide menjenek a térre — szólt a vödörökkel csörte­tő férfiak után Rózsi. — Ott tiszta a hó... — Hogy parancsolgat! És ezek tűrik! — kárált Mela­nie, de senki nem válaszolt neki. A vizet a tűzoltóhordókba töltötték. Amikor mind meg­telt, Rózsi hangosan mondta: — Ebből a vízből csak fő­zésre és ivásra lehet venni. Mosdásra hozzon mindenki magának az udvari hóból. Eötvös gyakran megállt a közös pince ajtajában és figyelte Rózsit. A lány min­den percre talált magának valami tennivalót. Eleinte mindent egyedül csinált, de aztán egyre gyakrabban for­dult elő, hogy válogatás nél­kül odaszólt annak, aki a legközelebb volt hozzá: — Nagyságos őr kerem, tessék már vágni egy kis fát... A nagyságos tirak pedig ellenkezés nélkül tették, amit Rózsi kért. — Csodálatos lány vagy te, Rózsi... — sóhajtozott Eöt­vös, ha közelébe került. — Engedd meg, hogy éjjel le­ülhessek az ágyad szélére. Tényleg semmi rosszat nem akarok, csak beszélgetni. — Nekem éjjel aludnom kell... Mit gondol, mi lesz a házzal? — mondta öntuda­tosan. — Hanem tudja mit, egy kis füstölt hús nagyon elkelne. — Már megetted azt a nagy sonkát? — álmélkodott Eötvös. — Nagy a család... — ne­vetett Rózsi. — Éjjel majd hozok... — ígérte a férfi. — Nagy huncut maga — nevetett Rózsi és mintha egy falubéli legény lett volna, oldalba taszitotta a méltósá- gos urat, aki úgy dőlt el, mint egy zsák... — Te angyal! — mondta a földön és boldogan elro­hant... (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents