Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-13 / 61. szám
M ttBLirr-MAOTARÖftazAO Harcok Dél> Vietnamban P. N. Barannyikor: Nevek az emlékműn 4. Dokumentumírás KOMMENTÁR Dublini-■ ** m r Nemcsak meteorológiai, ha. nem politikai értelemben Is kedvezőek á tavasz kilátásai. Erre utal-a többi között a Közös piac kormányfőinek kétnapos tanácskozása. A dublini döntés nyomatékos hangsúlyt ad az európai biztonsági és együttműködési konferenciának. Figyelemre méltó, hogy a kilencek megelégedésüket fe. Jezték ki a genfi tanácskozások eddigi eredményeit illetően, bár hangoztatták, hogy jó néhány kérdésben még nem sikerült közös nevezőre Jutni. Ezekről a témákról azonban „Nyűt és konstruktív” sjgl. lemben kívánják folytatni a vitát, abban a reményben, hogy a svájci városban folytatott tárgyalások mielőbb be. fejeződnek. Hozzáfűzték azt is, hogy a gyors befejezés esetében lehetségesnek tart- Ják „a biztonsági konferencia mielőbbi és a legmagasabb szinten történő befejezésének számításba vételét”. Ez természetesen nem jé. lent egyértelmű elkötelezettséget, az azonban kicsendül a döntésből, hogy a szocialista országok és a kilettcek álláspontja a csúcstalálkozó ügyé- ben jelentős mértékben közeledett egymáshoz. Eddig ugyanis még hasonló szellemű nyilatkozat a Közös Piac részéről — főleg ilyen magas szintű fórumon, mint a kormányfőké — nem látott nap. világot. Ebből is kitűnik, hogy a kilencek politikájában js előretör a realitások felismerése. Belső gazdasági gondjaikból nincs más kiút, mint aktív gazdasági együttműködés a szocialista országokkal. Erre több kormány már korábban rájött, legutóbb Wilson brit miniszterelnök moszkvai tárgyalásai is ezt a felismerést tükrözték. Hasonló tendencia tanúi lehetünk Bonnban, Párizsban vagy Rómában is, a gazdasági kapcsolatok Javítása pedig szükségképpen feltételezi a politikai enyhülést: egyik a másik nélkül elképzelhetetlen. így hát örvendetes lépésként is felfogható a dublini határozat: a sokszólamú Európa kezdeti hangzavarát kezdi felváltani a harmónia, az érdekek és a vélemények összhangja. Harmadik napja folynak az utcai harcok Ban Me Thuót tartományi székhelyen, a dél-vietnami központi fennsík legnagyobb városában — jelentették szerdán a nyugati hírügynökségek. Egy saigoni katonai szóvivő tájékoztatása szerint a város különböző részeiben közelharc alakult ki a szembenálló felek között. A saigoni légierő gépei föld—levegő rakétákkal lőtték a népi erők állásait. Ban Me Thv.ot -eljesen el van zárva a külvilágtól. Kedden délután a Thieu- rezslm egyik repülőgépéről ledobott bomba a város légikikötőjének ródióberende- zéseibe csapódott be, a berendezésék súlyosan megrongálódtak. A saigoni alakulatok lé- glhídat létesítettek Pleíkués A Fegyveres Erők Mozgalmának szóvivője a portugál televízióban bejelentette, hogy a keddi sikertelen puccskísérlet során egy katona meghalt és többen megsérültek. A katona a Lisszabon külvároséban folyó harcok során egy tüzérségi laktanyában halt. meg. A Baloldali Szocialista Mozgalom nyilatkozatban azzal vádolta a Keresztény- demokrata Pártot, a Demokratikus Néppártot és a Demokratikus-Szociális Centrumot, hogy támogatta az ellenforradalmi puccskísérletet. A nyilatkozat más részről hangsúlyozza, hogy a szocialista párt kommunistaellenes propagandájával lehetővé tette a puccskísérlet kifejlődését. Kedden éjszaka LisszaA Biztonsági Tanács szerdán este folytatta a ciprusi' kérdés vitáját. Jól értesült források szerint a testület kompromisszumos javaslatot fog megvitatni, amely a tárgyalások folytatására szólítja fel a Ciprusi görög és török közösség képviselőit. A határozat felkéri Ban Me Thuc t között. Az ingajáratban közlekedő helikopterek csapaterősítéseket, élelmiszer- és lőszerutánpótlást szállítanak. A saigoni szóvivő továbbá közölte, hogy semmit sem tud a Ban Me Thuot-ban rekedt lakosok sorsáról, de beismerte: „a veszteségek súlyosak lehetnek”. Változatlanul heves- harcokat jelentenek a Saigontól 60 kilométerrel északnyugatra lévő Tri Tamból is. A város területén fegyveres összecsapások folytak saigoni gyalogosok és a felszabadító erők páncélos alakulatai között Harcokat jelentettek a Mekong delta vidékének a kambodzsai határ közeiében levő részéből is. bonban tüntetők megtámadták a Demokratikus-Szociális Centrum, a Keresztény- demokrata Párt és a Demokratikus Néppárt székházait és szétrombolták azokat. A DPI közlése szerint legalább ezren tüntettek az Egyesült Államok lisszaboni nagykövetsége előtt, amelyet katonák őrizték. Komolyabb Incidensre nem került sor. Az amerikai külügyminisztérium kedden este tagadta, hogy a lisszaboni amerikai követségnek, vágy az amerikai kormánynak bármi közé lett volna a puccskísérlethez. A külügyminisztérium szóvivője Washingtonban kijelentette, hogy az amerikai kormánynak semmilyen tudomása nem volt a puccster- vekről. . - . Kurt Waldheim ENSZ-főtit- kárt, ajánlja fel jószolgálatait a ciprusi tárgyalások felújítása érdekében és mélységes aggodalmát fogja kifejezni a török szövetségi állam egyoldalú kikiáltása miatt, ami a közösségek közötti megbeszélések félbeszakításához vezetett. Harmincban a párt apámat a kobakovoi kolhoz élére állította. Nehéz, nagyon nehéz idők voltak azok. Se élelem, se vetőmag. Apánk hegyeket mozgatott meg. minden ajtón benyitott, s végül csak megszerezte a Vétőmagalapot meg a korpát (az akkori idők csemegéjét), az üzemi étkezde számára. Valamennyi kolhozparaszt csak „édesapának” nevezte. Amikor a szövetkezet megerősödött, a járási pártbizottság más posztra állította apánkat. A kolhózparásztök melegen búcsúztak el tőle, kitüntették oklevelekkel, prémiumként egy tehenét adtak neki. Később sem feledkeztek meg róla, felkeresték a városban, megosztották vele az örömükét, és bánatukat, kikérték tanácsát, Kobakö- vo másödik otthonunk lett. Családunk ott vészelte át a háború két legnehezebb évét és ezért volt ez a cím apám holmijai között. Apa soha sem látszott külsőleg nagyon lelkesültnek vagy fordítva, komornak. Gyermekeivel mindig egyforma tónusban beszélt, Soha sem emelte fel a hangját. De amit akart, mindig él tudta érni. Például én egy nagyon szomorú, tragikus napon, 1924. január 21-én születtem. Ha fiú lettem volna a Vlagyimir nevet kapom tőle, de mert lány lettem, Rosa Luxemburg tiszteletére a Róza nevet kaptam. Akkoriban emlékeztek még Rösa Luxemburg meggyilkolásának ötödik évfordulójáról. Apa nem volt magas növésű, de széles vállú ember volt. Haja sötétszőke, szeme sötétbarna. Tekintete egyenes, nyílt, fürkésző. Ha me - rőn nézett az emberre, az illető rgficlszerint zavarba jött, lesütötte szemét. Nem egyszer láttam, hogy amikor apa berendelte magához valamelyik vétkes beosztottját, először nyugodtan kikérdezte a történtekről, de az illető máris lesütötte szemét, és őszintén bevallotta tettét Ugyanígy bánt a gyermekeivel is. Egy ujjal sem nyúlt soha senkihez, de hazudni soha sem tudtunk volna neki. Akkurátus, mindennel törődő ember volt, s Ilyennek nevelt bennünket is. Sokszor elámultunk, amikor az őszi latyakban hazajött és a csizmáján egy szem sár sem volt Egyenes ember volt, de nem valami gyengéd. Gyakran mondogatta, hogy nem szeret senkinek sem hízelegni. Apa szörnyen utálta a tálpnyalókat. S ez nem nagy- zolás. hanem a színtiszta igazság. Sem táncolni, sem énekelni nem tudott, de nagyszerű humora volt. Legfontosabb vonása mégis a figyelmesség, az emberiség. Parfjonovo faluban egyszer a bíróság igazságtalanul elkobozta az egyik egyéni paraszt lovát, tehenét, malacát, egyszóval egész kis vagyonát. Apa már régebbről ismerte a szeggényparaszt szüleit, meg őt magát is. Leutazótt Parf- jönóvóba, kivett egy hét fizetetten szabadságot és helyrehozta az igazságtalanságot. Apánkat bátor, sőt vakmerő embernek ismertük. Amikor a hitelszövetkezetet vezette, gyakran kellett nagy summa pénzt kihoznia a városból a faluba. Volt égy pisztolya, de a kocsis is fél volt fegyverkezve. A polgárháború után a banditák még sokáig garázdálkodtak Szibériában. Egyszer három lovas bandita rontott ki a2 erdőből. Az összetűzést természetesen el lehetett Volna kerülni. De apám rá akart ijeszteni a rablókra. Elővette a csomagból a városban vásárolt hosszú szalámirudat, annak a kasnak á tetejére helyezte, amelyben ültek, s rákiabált a banditákra: „Ha közelebb mertek jönni gazemberek, mindnyájatokat lekaszállak a géppuskával!” A banditák az alkonyl szürkületben nem tudták kivenni, ijü az, ami a szánból rájuk mered, s eltűntek. „Kobakovóban egyszer apa bevetette magát az örvénylő vízbe, hogy megmentsen egy gyereket^ holott, mielőtt odahívták volna, egy tucat férfi nem mert beugrani az örvénylő folyóba...” MINTHA NAP SÜTNE, „ó, milyen nehéz, milyen keserű emlék egy ilyen veszteség. Előttem eleven képekként peregnek a Grisa Bag- rióval való első találkozásaim napjai. Búcsúzkodás a frontba indulás előtt, búcsúzom tőle, a világ legjobb emberétől, aki számomra a legdrágább volt. Milyen kedves emlékek, s milyen fájó még mindig a seb... 1941. július 23-án közkatonaként indult a frontra. Harminchétben ismerkedtem meg Grisával. őszintén szerettük, becsültük egymást. összeházasodtunk. Abban az időben a Kraszno- járszk. vidéki bolocsinói ércbányatelepen laktunk. Lelkiismeretes dolgozó volt, mind a ketten a bányában dolgoztunk, nagyon nehéz munka volt. A férjem olyan volt számomra. hogy bár alig öt évet éltünk együtt, mégsem tudom őt soha elfelejteni. ma is hiányzik nekem. Szófukar ember volt, de szeretni nagyon tudott. Írjon Alejszkba, most ott lakom. Alekszándrá Szérgejévna Bagno”. „Diktálásra írom ezt a levelet. Csatolom Grigorij Iva- rtovics Bagno édestestvérének Címét. Alekszandra Szer- gejevna sajnos nem tud írni, de ha érdekli, kérem, vegye figyelembe, hngy ő azok közé tartozik, akikre Nyék- raszóv szavai illenek: „Ha mégy, mintha nap sütné, ha rtéz, rubelt ajándékoz!” Tisztelettel: Ólifira IzrOujóva”. „Bátyámról csak azt írhatom, amiről tudomásom van. Szegényparaszti családban született. A család nagy: tizenkét tagú. Ö a nyolcadik gyerek. Grisa már fiatal korában munkaszerető, tudni- vágyó fiú volt. A szovjethatalom évei alatt közösen segítettünk neki, hogy megszerezze a középiskolai végzettséget. A kollektivizáláskor belépett a kolhozba, de harmincötben üzemanyag-, kezelő lett a szovhozbai. Két év múlva Száraiéba utazott az ércbányába. Ott nősült meg. Gyerekük fifi volt. Munkahelyén szerétté ., tisztelték. Ezt jól tudom. A háborúban többször megsebesült. A Dunán való átkeléskor a vállán. Aztán súlyosan megsebesült, sokáig volt süket, és néma. Később a lábán sebesült meg. majd számtalan repeszSzilánk érte testéi. Az ötödik sebesülése a mellén halálos vólt. Tatjána ívanóvna Taranyer’'. A két szibériai: Grigorij Ivanovics Bagno’ és Vaszi- lij Jakovlevics Korjakin a 316-os lövész hadosztályban szolgált, amely részt vett Budapest felszabadításában. Bagno, az 1073-a3 ezred századparancsnoka volt.. Mind a ketten Budapesten estek el és itt temették el őket. Bagno 1945. január 6-án, Korjakin január 15-én. Nem tudom, hogy mint földiek i$~ merték-e egymást. A Gellérthegyi Felszabadulási Emlékművön a névük nincs messze ‘ egymástól: Karjakin V. J., f.hadnagy. Valamennyi dokumentum szerint a második név második betűje nem „a”, hanem „b”. ★ A PARANCSNOK 19 EVES VOLT. Az, aki a háborúban, ahogy mondani szokták, az események sűrűjében volt, átélte a visszavonulás minden keservet, harc árán tört ki a bekerítés gyűrűjéből, vagy olyan iramban üldözte a Visszavonuló ellenséget, hogy közben ideje sem volt aludni, enni, csak az ilyen katona képes világos magyarázatot adni arra, hogyan kerülhetett a személyes holmik közé egy olyan értesítés, hogy eltűnt”, holott Valahol van egy sír, amelyen az elesett harcos valamennyi fontos személyi adata pontosan és világosan olvasható. Az megérti, hogyan és miért írták el a családi és utóneveket, rangokat, azok az emberek, akik az ágyútűzben a a lövészárok falához tapadva a nyilvántartást vezették, annak az alegységnek a személyi állományában bekövetkezett Veszteségekről, amelynek dokumentumait a nyilvántartó a harc előtt 10 perccel vette át, és hogyan tűnhetett el véglegesen ni- hány ‘nyilvántartólap a törzshöz menesztett küldönccel együtt. Nincs abban semmi meglepő, hagy a Gellérthegy* Felszabadulási Emlékművön néhány név iniciálé nélkü - Van féltüntetve. Például: Szerenko alhadnagy. Ha az elesett harcost ív» növnak, vagy KuznyecOvnat hívták volna, nem volna semmi értelme a nyomát ku*- tátnl. Helyesebb volna úgy tekinteni, hogy ez a felirat valamennyi Ivanov vagy Kuznyecov alhadnagyra vonatkozik, akik Magyarország felszabadításakor haltak hősi halált. De az összes elesett szovjet tiszt közül Csupán égy Szerenko nevű van eltemetve Magyarországon. S a rangja alhadnagy. Sefnmi kétség: a felirat pontosan őri vonatkozik, akit Budapestén temettek el. já (Folytatjuk 51. „Persze, ha itt hálnék a szárcsomó alatt, akkor is lenne valahogy. Felkelnék hajnalban, de egészen-egé- szen korán... alszanak . még azok”. Ez jó gondolatnak látszott. Arra legalábbis jó volt, hogy könnyebben lemondjon az éjszakai kóborlásról. Hamar megtalálta á kinézett szárcsomót, most nem volt annyira sötét, mint tegnap. Másképpen rakják itt, mint otthon, de arra épp úgy alkalmas, hogy belébújjék. A széltől is sokat véd, az esőtől is. Egyelőre nem bújt bele. Annyira gyötörte már a Szomjúság, a nyélve a szájpadlásához tapadt. Semmi másra nem tudott már gondolni. csak a vízre. A patakra. amely nem messzire tőié, a völgyben kanyarog. Vitte a holmiját is. Pedig volt eszében, hogy Itt hagyhatná. De hadd legyen csak kéznél. Ha mégis tovább menni támadna kedve odalent. Hiába füttyentétt a kutyának, hívogatta, nem jött elő. Később aztán meg is ijedt tőle, amikor a gyér hold- fénynél — feljött közben a hold, de nagyon keveset mutatott magából — észrevette a mozduló árnyékot a patakparton. Vég nélkül lefetyelt a kutya. Keresett ő is alkalmas helyet, ahol nekihasälhatött a víznek. Undorodott egy kicsit, maga sem tudta, mitől. Nem a békáktól; ezek a német békák is olyanok lehetnek, mint a magyar békák — bár otthon nem ivott a patakból soha. Azaz, há Ivott — a kenderáztatónál, amikór tanult úszni ■*“ nem a maga jószántából. Egy fűzbokor ágaiba megkapaszkodva hasalt, igén erősen kívánta, de csak mértékkel szürcsölgetett. Sokat ijesztgette az anyja a hideg vízzel. Közben figyelte a beteg fénnyel csillámló, víztükröt is, nem úsznak-é dögök rajta. Vagy hulla. Valahol persze úsznak dögök; nincsen olyan patak, amelyikben dögök ne úsznának. És hullának is lenni kell benne valahol — ha mér idáig elért a front. De aki szomjas, ne válogasson. Vagy éhes. Parázsó nagymama is azt szokta mondani: a fene egye ki a beled, majd a saját lakodalmadban válogassál 1 Eltelt már a gyomra;.meg- meglöttyent benne a víz. De a szomjúságot még mindig erősen érezte. „Várok égy kicsit — gondolta. — Aztán iszom még. Ki tudja, mikor ihatok kedvemre megint.” Más volna, ha megvolna a kulacs, a posztóruhás. Megtöltené, és elyetné ennek is a gondját; takarékosan elég •3 egy napig j Vsgy akármilyen üveg. Látott pedig az út szélén elhajítva borosüveget, milyen jó volna áz most. Zsupsz*... Megrettent a közeli esobbanástól. A kutya megfogott valamit a sekély vízben. Nem láthatta, mit fogott meg, de valami kilógott a szájából, s elszaladt a zsákmányával, egy távoli bokorhoz. „Nemigen hal volt — gondolta ezután. — Béka lehetett az.” Kóbor kutya, ő se igen válogathat; megeszi, ha nincs más, a békát is. Figyelt, de nem hallotta, hogy kuzuttyolnénak a békák. Pedig kell, hogy legyen a patákban béka. Legalábbis Magyarországon az ilyen patak tele van békával. Hideg lehet még nekik a víz, azért nem kuruttyolnak. Vagy a frontot érzik ők is, mint minden állat; meghallották az ágyúzást, s attól némultak el. „Tényleg.,, van a békának fület” Mindegy, hallani kell a békának is valahogy. Akkor minek kuruttyolna az egyik, ha nem hallhatja a másik. El ne felejtodjék: megnézi majd otthon á pataknál legközelebb, milyen á béka fülé. (Folytatjuk) Portugáliai helyzetkép BT: folytatódott a ciprusi vita FEKETE GYULA: ^ r REGENT
