Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-12 / 60. szám

* tOfr£?f-MAGYAROKSZA® W». mtotfm íW^ * Puccskísérlet Portugáliában V. N. Barannyikov: Nevek az emlékműn 3. Dokumentumírás Kambodzsai helyzetkép „Phnom Penhben erősen tartják magukat azok a hí­resztelések, hogy a Lón Nol- féle rezsim vezetői menekül­ni készülnek a kambodzsai fővárosból” — jelentette ked­den Valerij Szkvorcov, a Pravda hanoi tudósítója. Az értesülést alátámasztja, hogy LOn Nol rezidenciája mellett, amely egyúttal a búbhadsereg legfelsőbb pa­rancsnokságának főhadiszál­lása is, már hosszabb ideje külön helikopter áll készen, létben. A Phnom Penh-i re. pülőtér a hazafiak szüntelen rakétatüze miatt már , nem fogad polgári repülőgépeket. A kambodzsai főváros kö­rül kialakult helyzet fokozódó romlásával mindjobban el­mérgesedik a viszály a re­akciós klikken belül. Long Borét miniszterelnök olvan parancsot kapott, hogy osz­lassa fel jelenlegi kormányát és alakítson új kabinetet. Jelenleg a Lön Nöl-féle ad­minisztráció arra törekedve, hogy bármi áron hatalmon maradjon, követeli a Penta­gontól a Phnom Pénh. illetve a thaiföldi és dél.víétnami amerikai katonai támaszpon­tok között létesített „légihíd'’ bővítését. (Folytatás az 1. oldalról) mányoS-téChnikai forradalom kibontakoztatásának olyan lényeges feltételéire, mint a műszaki fejlesztés és re­konstrukció, a tudományos kutatómunka eredményeinek mielőbbi gyakorlati hasznosí­tása, a legkorszerűbb techno­lógia alkalmazása, a belső tartalékok feltárása, a mun­ka- és üzemszervezésben rejlő lehetőségek hatéko­nyabb kihasználása. Fejlődé­sünk egyik legfőbb záloga, hogy a KGST keretében fo­kozottan kiaknázzuk a szo­cialista országok együttmű­ködésében rejlő kölcsönös előnyöket, tovább építsük és fejlesszük kapcsolatainkat a Szovjetunióval és a többi baráti szocialista országgal. — Nyomatékkai szóltak a viták részvevői egyebek kö­zött arról is, hogy javítani kell a minisztériumok irá­nyító tevékenységét, s kö­vetkezetesebben kell érvé. nvesíteni a népgazdasági ér­dekeket. Szóvá tették, hogy a jogszabályok nagy száma, a paragrafusok gyakori mó­dosítása helyenként nehezíti az eredményes munkát. — A kongresszust élőké, szító tanácskozások résztve­vői kiemelték, hogy az ideoló. giai munka, a szocialista tu. dat formálása napjainkban a párttevékenység egyik leg. főbb területe. — A pártértekezleteken egyöntetű vélemény volt, hogy továbbra is törekedni kell a munkásosztály, a párt vezető szerepének követke­zetés érvényesítésére, a mun­káshatalom erősítésére. Indo­kolják ezt azok a szép- és lel­kesítő feladatok, amelyek az MSZMP most nyilvánosságra hozott programnyilatkozat­tervezetében fogalmazódtak meg, s az az általános igény, hogy céltudatosabb, hatéko­nyabb legyen egész ország- építő munkánk. A népgazda. súg tervszerű és arányos fej. lesztése, a népgazdasági érdé. kék elsődlegességének bizto. Sitása ugyancsak parancsoló szükségszerűségként követeli meg a munkásosztály és él. csapata vezető szerepének következetes elmélyítését és érvényesítését. — A munkásműveltség fo- kozása ugyancsak fontos po­litikai céljaink közé tartozik. A napi politikai munkában ugyancsak fokozott követel­mény minden kommunista számára a marxizmustól ide­gen nézetek elleni harc. Egy­értelműen megfogalmazódott, hogy következetesen föl kell lépni a nacionalizmus min. dén megnyilvánulása ellen. — A taggyűlésekén, a párt- éftekezlétekért, Valamint a különféle társadalmi fórumo­kon sok százezer kommunista és pörtonkívüli aktivista oár- tos elkötélézettséggel tár­gyalta meg a Központi Bi­zottság kongresszusi irányéi­Portugáliában kedden dél­előtt ellenforradalmi láza­dást kísérelt meg a hadse­reg néhány reakciós alaku­lata, elsősorban a légiérő és az ejtőernyősök állományá­ból. Két sugárhajtású és két légcsavaros repülőgépről a délelőtti órákban bombázni kezdték a Lisszabon közvet­len közelében állomásozó egyes számú tüzérezred tá­borát, majd helikopterekről ejtőernyősöket dobtak le. kö­rülzárták az ezredet és meg­próbálták rábírni a katoná­kat’ arra, hogy forduljanak szembe a fegyveres erők mozgalmával, álljanak mel­léjük és fegyverüket fordít­sák a demokratikus rendszer ellen. Otelo Sáráivá de Carvalho dandártábornok, a fegyveres erők legütőképesebb alaku­latának, a Cooconnak a pa­rancsnoka rádiónyilatkozatá­ban közölte, hogy ország­szerte megfelelő egységek állnak rendelkezésére ahhoz, hogy bevessék őket az ellen­forradalmár lázadók ellen, akiket példásan meg fognak büntetni. Francisco da Costa Gofties tábornok, Portugá­lia köztársasági elnöke, a fegyveres erők vezérkari fő­nöke „ellenforradalmi ká­véit és a Szervezeti szabály­zat tervezetét. Az előkészítés­nek ez a folyamata, a kong­resszus állásfoglalásainak ilyen széles körű megalapo­zása híven tükrözi a párt­demokrácia, a szocialista de­mokrácia fejlődését is. Nagy felelősséggel éltek azzal a pártmunka stílusából fákadó lehetőséggel, hogy közvetle. nül is beleszólhatnak a pali. tika alakításába, személyes részeseivé válhatnak é politi­ka formálisának, kiteljesíté. sének. Uj és — máris elmond, hatjuk — jó gyakorlat ez, amelyet a jövőben is feltétle. nül folytatnu.nk.kell. — A szervezeti szabályzat tervezetével kapcsolatban alá­húzták: egyetértenek a javá- solt módosításokkal, s külön kiemelték, hogy az előttünk álló feladatok teljes mérték­ben indokolják a párttagok iránti követelmények növelé­sét. Az aktivitás kifejezésre jutott abban is, hogy a Köz­ponti Bizottsághoz a szerveze­ti szabályzattal kapcsolatban 3000 észrevétel, javaslat, az irányelvekkel kapcsolatban 2500 észrevétel, illetve javas­lat érkezett be. így a XI. kongresszus küldöttei lénye­gében az egész párttagság vé­leményének ismeretében ta­nácskozhatnak és foglalhat­50. * Másnap alig várta, hogy megjöjjenek a harcból. Este­felé már arra is gondolt; esetleg a németek legyőzték őket, és lehet, soha többet nem találkozik Grisával. Szépen szájharmonikázott pedig. De megjöttek estére mind a hatan. Ők győzhettek a harcban, mert egy sem hi­ányzott. Megint bekészítette nekik a vizet, a tűzrevalót.’ Kér­dezgette tőlük az orosz sza­vakat, és átvitte a szájhar­monikát Grisának kérés nél­kül, hogy játsszon valamit. De most neki Is énekelnie kellett- Az a nóta jutott eszébé. amelyet a nénjei ta­nítottak meg vele, még égé- zen kicsi korában. Állj be Berci • katonának, jobb dolgod lesz, mint apádnak, nem kell kaszálni, kapálni, csak a lányok után járni. landorságnak* nevezte a fegyveres erők szóban forgó alakulatainak akcióját. A rádió — mjnt szeotem­ber 28. reggelén — ismét forradalmi indulókat és moz­galmi dalokat sugároz. Vas­co Goncalves miniszterelnök a rádióban sugárzott közle­ményében leszögezte: a fegy­veres erők mozgalma és a nép nem fogja megengedni, hogy a régi kiváltságaik nelyreallxtását óhajtó reak­ciósok magukhoz ragadják a hatalmat. A kormányfő „jel­legzetesen szélsőjobboldali mesterkedésnek” nevezte a reakciós katonák lázadását. * Az MTI lisszaboni tudósí­tójának jelentőse szerint Spinóla tábornok és Galvao de Meló tábornok, a tavaly szeptemberi ellenforradal­mi puccskísérlet két fő irá­nyítója a keddi lázadás si­kertelenségét követően kül­földre menekült. A portugál nemzeti rádió adása szerint letartóztatták Demiao tábor­nokot, a légierő egyik pa­rancsnokát. nak állást a kongresszus elé terjesztett kérdésekben. — A választásók eredmé. nyéként megfelelő öszetételű, munkaképes testületek bízta, sítják szocialista épitőmur,. kánk eredményes folytatását. A megválasztott pártbizott­ságok tagjainak 30—35 száza­léka újonnan került be a tes­tületekbe, valamennyien olya­nok, akik eddigi munkájuk­kal. politikai rátermettségük­kel, magatartásukkal kiérde­melték a bizalmat. A megyéi, járási, városi, budapesti párt­értekezleteken újjáválasztott pártbizottságokban jelentő­sen nőtt a fizikai dolgozók aránya. A párttagságon*bei V arányukat meghaladóan ala­kult a testületekben a nők és fiatalok száma. — összegezve megállapít, ható: a XI. kongresszus elő. készületei — a szervezeti szabályzat előírásainak szigo. rú betartásával — eredmé. nyesen zárultak le. Hű képet adtak arról, hogy hazánkban kiegyensúlyozott, nyugodt, bizakodó és alkotó a légkör. Olyan, amely megfelelő fel­tételeket biztosít a XI. kong­resszus gyümölcsöző, eredmé­nyes munkájához, a párt leg­magasabb fóruma felelősség- teljes hivatásának betöltésé­hez. Az vol a csudálatos, hogy Grisa az első hallásra elját­szotta a szájharmonikán. Pe­dig magyar kótája van, mégis egy hallásra el tudta játszani. A negyedik vagy ötödik napon Grisáék elköltöztek Stefi nénitől a varos másik végébe, közvetlenül a Duna mellé. Ott nem magánház­ban szállásoltak el, hanem egy irodaépületben, amely romos műhelyek tőszom­szédságában volt. Megengedték, hogy elkí­sérje őket. Segített a takarításnál, gondozta a tüzet, míg ők a kitört ablakokat foldozgat- ták. S hordutt vizet is, mert nem működött a vízcsap. öíeg est* lett, mire észre­vette magát, de akkor már nem engedték el. Orosz ke­nyeret és húsos konzérvet kapott vacsorára, s ott éj­szakázott velük. Stefi néni nagy hajeihő- vel fogadta másnap, és a tí­Többé nem láttam. Bej- társai a következőket írták nekem róla: Okrugin kapitány: barát­ságunk még Sztálingrádnál született. Két és fél éven ke­resztül egy takaró alatt aludtunk, olykor egy tá­nyérból ettünk. Nekem el­esett két fivérem, de mi* attuk nem keseregtem aey- nyit, mint Igor halála miatt. Szerettem, mert kiapadha­tatlan életöröm áradt belőle, mert igazi emberi tulajdon­ságokkal rendelkezett, 8 nem csak egyedül én vol­tam így vele. Mindenki, aki ismerte. Sztyepan ov alezredes: meghitt jóbarátom volt, fi­nom lelkületű, rendkívül be­csületes fiú. Még az Akadé­mián ismerkedtünk össze, s együtt vezényeltek ki min­ket Sztálingrád ala. Semmi- lyeh helyzetben nem vesz­tette el a fejét, pihenőben pedig Vidámsága, lelkes hangulata átragadt minden­kire ... Igornak rengeteg barátja volt. Több tucat nevet em­líthetnék. önt valószínűleg az ér­dekli, hogyan emlékszem én Igorkára. Megpróbálom sza­vakkal megrajzolni portré­ját. Magas, derék fiú, ami­kor bevonult, sovány volt, de az utolsó felvételekből ítélve, megvállasodott, kissé meghízott. Mindez annak az eredménye, hogy megférfia- sodott. Szőke hajú, kifejező kék szemei hol mosolyogtak, hol fürkészók és töprengek hol fürkészően töprengők voltak. Ilyenkor Szürkének tűntek. Nyílt arc, magas homlok. De egészében véve arcvonásai nem voltak sza­bályosak: ajka telt, orra le­felé kiszélesedett, „ukrános”, ahogy családunkban mond­ták, fülei kicsik. Igorom nem volt szép fiú, de min­denki, aki ismerte, érdekes fiatalembernek tartotta. Közvetlenül a háború ki­törése előtt, 1941-ben kide­rült, hogy Igorkámnak nagyszerű tenorhangia van... Fiam jólelkű, figyelmes fiú volt, mindenben, amiben tudott, mindig segített tár­sainak. A nagvraváevás tel­jesen hiányzott belő'e. Ál­landóan mosolygott. Én szi­dom a csínytevései miatt, ő meg csak mosolyog. Nern járt a földön, hanem való­sággal röpködött, mintha sietett volna élni. Hol tán­colt, hol énekelt, hol mag a pianínóhoz ült, és valami kálóval a fenekére vert Az­tán a kezébe nyomta a szatyrot, menjen sorba áll­ni. Sütött már akkor a pék. Irdatlan hosszú sor . állt. Dél is jóval elmúlt, mire a veknijét megkapta; fél nap ácsorgás azért a ragacsért. (Pedig még el akart szaladni Grisáékhoz délelőtt, vetni a tűzre, ők nemigen érkeznek ránézni. Tegnap is ő volt a tűzmester; azt mindennap megtehetné. Más az, ha me­leg szoba várja őket akár­mikor.) Stefi néni éppen a pincé­ben matatott, és csak felszólt, ott az ebéd az asztalon, kapja be egy-kettő. A hen­tes előtt áll már a sor; este­felé lóhúst osztanak. Hagyta áz ebédet, éhes volt pedig. Sebtében ósSze- kapkodfa a holmiját, s úgy lopakodott ki, még sé nyik- kant az ajtó. Ahogy besötétedett körü­lötte az idegen táj, úgy apadt a mehetnékje.' Tulajdonképpen nem téü. vidám dalocskát játszott. Mindig csak vidámat. Az én emlékezetemben ő még mindig kisfiú. Sok jel­legzetes, számomra nagyon kedves epizódot őrzök eb­ből a korából. ■k EMLÉKEK IGORKÖL: Igorka 12 éves. Késő ősz van, hajnali fagyok. Fiam­nak már haza kellene jönni. Kinézek az ablakon, s lá­tom, hogy Tyimka nevű ba­rátja cipeli a hátán, nincs rajta cipő. Kiderült, hogy Cipőjét sürgősen beadta a javítóba, pajtása pedig így segített rajta. Igor 16 éves. Egész nyá­rón olyan nagy szorgalom­mal készült a főiskolára, hogy egészen meghökkentett bennünket. S egyszercsak, közvetlenül a vizsgák előtt leverte iabarol a malária, láza 39 fok. Tiltakozásunk ellenére elment vizsgázni és minden tantárgyból jó és ki­tűnő jegyet kapott. Akkor győződtem meg első ízben arról, hogy fiam lótszat- göndtalansága mögött nem mindennapi akarat rejtőzkö­dött. Igor főiskolás. De még mindig gyerek. Az első órán odament hozzá Szumerkin professzor, kezét a fejére tette és ezt mondta: „Gyer­mekem, hány éves maga? Tizenhat? Fiatal, nagyon fiatal!” Elmondom Incidensét H. hallgatóval. Már harmad­vagy negyedévesek voltak. A tűzvédelmi előadó tanár, akit a hallgatók „tűzoltó­nak” csúfoltak, nem igen értette Igor humorát és ko­molyan megharagudott rá. Megfenyegette: „Majd a be­számolón megiszod a le­vét!” ­A beszámoló napján Igor nagyon izgatott volt. Minden fontosabb tantárgyból jó és kitűnő jegye van, de hátha e beszámolón kap egy vas­tag „fát”. Napszemüveget vett fel, torkát jól körülcsa­varta sállal, mint aki ala­posan megfázott, idegen ru­hába öltözött. A „tűzoltó” nem ismert rá. H. valami miatt késett. Amikor belé­pett a terembe, a tanár a legnagyobb csodálkozására így szólt hozzá: ., A, itt a mi tréfacsinálónk! Nos. meg­látjuk, ki nevet utoljára!” — „Nem értem önt” — fe­lelte H. — „Mindjárt meg­érti!” . Nem is olyan nagyon messze ott voltak a tankok, a ka­tonák. Legalább is itt, a kukori­caföldön nem léit a sötét­ségtől. De semmi kedve sem volt ahhoz, hogy a távoli, is­meretlen sötétségeknek ne­kivágjon. Jól jött a repülőzűgás. Most azért sem mehet, mert ha netán ledobnak Sztálin- gyertyát, megláthatják a katonák őt is a fénynél. Akkor pedig lelövik, ha meglátják. Ez már a front; itt kezdődik. Ha mozog va­lami, odapörkölnek. És nem is látni azt mesz- sziről, gyerek vagy micso­da. A gyereknek is ember­formája van. Csakugyan dobtak le Sztálin-gyertyat, de jóval messzebb, a tankon is túl. Már előbb kinézett ma­gának egy szárcsomót. Az alatt Is lehetne éppen tölteni az éjszakát. De ha most, a sötétben nem in­dul tovább, hogyan vághat neki a kopár hegyoldalak­nak világosan? Nem tudta eldönteni, mit legyen. Azaz: pontosan tudta., mit kellene tennie. Hiszen, ha nekivágna A sötétségnek, áhogy még világosan elkép­zelte, reggelig messze elér­het. Akár a front túloldalára is. (Folytatjuk) A többi hallgató már rá­jött, miről Van szó, majd kirobbant belőlük a nevetes, főleg azért, mert külsőleg H. egyáltalán nern hasonlí­tott Igorra. A hallgató jól tudta az anyagot és becsü­lettel állta a „tűzoltó” dü­hödt támadásait. A tanár kénytelen volt jelest adói neki. Ezt a történetet Igor barátai számtalanszor fel­idézték az én jelenlétemben. Igor nagyon ízéretett él­ni, szerétté a környezetéhez tartozó embereket. Jó spor­toló volt, úszott, futballozott, röplabdúzott, jégkófongd- zott.. Szeretett sakkozni és táncolni. Jóllehet. hangja nem volt, iskolázott, áz Aka­démián rendezett estéken szólót énekelt, zenekari kí­sérettel. Ugyanakkor szívó­san, kitartóan, fáradtságot nem kímélve dolgozott, há ezt a munka megkövetelte. Nagybátyám, Sz. L Borcsev- szkij, a matematika prófesz- szora nem egyszer elragad­tatással beszélt nekem ar­ról, hogy Igor milyen ragyo­gó matematikai tehetség .. .* * A felszabadulási emlékmű­vön aranybetűkkel olvasha­tó: Prihogykö I. V. százados. A szovjet honvédelmi mi­nisztérium tisztf vesztesége­geket nyilvántartó osztályán egy kartonlapon a követke­ző olvasható: „Prihogyko Igor Vjacsesz- lavovics százados, a 60. mű­szak utászdandár törzsének 2. osztályparancsnoka, aki 1919-bén született, az SZKP tagja, 1941 óta teljesített ka­tonai szolgálatot, elesett az 1945. január 15-i ütközet­ben. Eltemetve Budapesten, Rákosszentmihályon”. Ezután következett édes­anyjának, Jevgenyija Mihaj- lovnának régi és nem egé­szen pontos címe. Mégis ez segített megtalálni hozzátar­tozói címét. ★ EGY VAKMERŐ EMBER. „Örömmel írok apámról, Va- szilij Jakovleviés Korjakin- ról. Persze, nem sok emlé­kem maradt róla. Amikor apámat ezerkilencszáznegy- venegyben behívták katoná­nak, csak tizenhét évés vol­tam. De úgy látszik, min­denkinél több emlékem ma­radt róla, s bizonyára míg élek, mindig fogok tudni ró­la beszélni és írni. Apám Közép-Oroszorszag- ban született egy sokgyer­mekes családban. Gróf Bob- rinszkijnél csélédeskedett. Eleinte a borjúkat legeltet­te^ a nyári nagyobb dolog­időben látástól vakulásig görnyedt a földbirtokos föld­jén. Télen a gróf burgonya- tarolojában dolgozott. Bob- rinszkijnak szeszgyára és ha­talmas burgonyaföldje volt. Tizenkilencben a sokgyerme­kes Kórjaid n család felkere­kedett szülőföldjéről és Szi­bériában telepedett le. Itt apám, a tizenhét éves kom- szomolista beszolgáltatási el­lenőrként, majd a végrehaj­tó bizottság titkáraként dol­gozott. Huszonkettőben ön­ként beállt a Vörös Hadse­regbe. Katonai Szolgálatot teljesített, aztán a Távol- Keleten tanult, 1928-ban le­szerelt es hazatért. Kezdet­ben a GPU munkatársaként dolgozott, részt vett az er­dőkben rejtőzködő banditák likvidálásában. Arra már nem emlékszem, miféle ban­da volt az, de jól tudom, hogy apám bennünket gye­rekeket elvitt a nagymamá­hoz. mert családunkat, akár­csak a szovjethatalom aktív híveinek családjait is ez a banda kiirtással fenyegetett. Nevünk rajta szerepelt a fe­ketelistájukon. Apánk az eszményképünk, nekünk gyerekeknek. Meg­győződése® leninista, aki egész életét a munkának, az ügynek szentelte. (Folytatjuk) Pártértekezletek után — kongresszus előtt FEKETE GYULA: REGENT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents