Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-08 / 57. szám

KELET-MAGYARORSZAö Szülők főiuma: MM Csak lány!" Nők esztendeje az idei, az 1975-8s. Nők világkong­resszusa ül össze októberben Berlinben. S ha mostaná­ban a nőpolitikát — gyűjtőfogalomként, igen sok nemes akció összefogójaként — emlegetjük, jó tervek, sőt in­tézkedések egész sorát tekinthetjük végig. Annál kínosabb, ugyancsak napjainkban, hogy vál­tozatlanul terjedelmes burjánzásban láthatjuk azt a kínos-furcsa szemléletet, amelyet úgy írhatnánk körül a legtömörebben: „csak lány”. Pályát választ ezekben a hetekben vagy 130 ezer nyolcadikos diák. önmagában is nehéz dolog, tizennégy éves korban dönteni, felelősséggel, sőt, a következmé­nyeket is vállalva. Pár hónap s elérkezik az érettségik ideje; egyúttal a felvételi vizsgáké is. Amikor ismét csak pályát választanak diákok tízezrei. A diákgenerá­ciók, az évfolyamok fele — ez már biológiai törvény- szerűség — lány. „Csak lány” — mondta letörten barátunk, egy fe­kete mellett, amikor a klinikai toporgás izgatott percei után a végeredményt közölte. Az annak idején imigyen „jellemzett” kislány most jutott, néhány tízezer társá­val a pályaválasztás küszöbére. Nem tudom, hányszor hallotta gyermekéveiben a sajnálkozó kifejezést. Fel­tételezem, hogy családjában régen eltörölték neve elől a „csak” szócskát; apja, anyja nyilván éppúgy, megkü­lönböztetés nélkül szereti, mint fiútestvérét. Tervezge­tik, formálgatják eljövendő életpályáját. S valószínűleg ők hökkennek meg legjobban, amikor más vetületben, más megfogalmazásban újra eléjük bukkan a lekicsiny­lő kifejezés. Dehát, lehet ma egyáltalán probléma, hogy valaki — lány? Az igenlő válaszokat, sajnos, nem kell túlságosan keresgélnünk. „Sajnos, van olyan műszaki egyetemi karunk, ahol 78 százalékos a lányok jelentkezése” — panaszolta nem­régiben egyik vidéki egyetemünk tanszékvezető tanára. Hozzáfűzte azt is, hogy az idén semmiképpen sem szán­dékoznák „tovább rontani az arányt” egyetemükön. A „Csak lány” szemlélet megmutatkozik a munkaerő­keresletnél is. Nincs szó természetesen a kifejezetten női szakmákról, ahova ma is tárt karokkal várnák akár­mennyi lányt. De ha — például — szakközépiskolai képesítésű, érettségizett fiatalt keresnek üzemek, bi­zony nem egy hirdetésben ott van a félreérthetetlen ki­kötés: „csak férfiakat”. Nemrégiben éppen erről panaszkodott egy tavaly érettségizett kislány. Elmondotta, hogy gyors- és gépírói állásból százat is ajánlottak. Amikor azonban a kép­zettségéinek megfelelő technikusi munkakört választot­ta volna, mindig „közbejött valami” a vállalatnál, ahol jelentkezett. Végül rendszerint — egy végszükségben előkapárt fiú jelentkező... Hiba lénne persze megkülönböztető előjelét tenni, negatív értelemben — a fiúk rovására. Ez ugyanolyan tévedés lenne, mint azt állítani, hogy csupa lehetséges, zseniális leánygyermek születik ebben az országban s kizárólag az ő jogaikat és lehetőségeiket kell féltőén vigyáznunk. Másról van szó. Arról, hogy az a bizonyos női egyenjogúság, amelynek fonákjairól elítélően már sok szó esett a párt nőpolitikái elemzéseiben, a KB ko­rábbi állásfoglalásaiban, — nemcsak a már kereső, csa­ládos, sokszor középkorú asszonyok megkülönbözteté­sénél, háttérbe szorításánál jelez hiányosságokat és sür­get tennivalókat — hanem jóval korábban is. Ilyenkor, pályaválasztás idején is. Amikor egy-egy iskolaigazgató — és vannak ilye­nek, mondjuk meg őszintén — némi szomorúsággal so­rolja, hogy íme, a gimnáziumában már hatvanszáza­lékos a lányok aránya; amikor tervezői, kutatói közös­ségekben a végzett fiúkat várják, hívják, a lányoknak viszont eléggé nehéz bejutniuk; amikor nem is egyszer esik szó rezignált jelzők kíséretében arról, hogy ez vagy amaz a pálya „elnőiesedik”, — ugyanakkor arról tör­ténik bizonyságtétel, itt, vagy ott, hogy az a bizonyos egyenjogúság szóban remek, de a gyakorlatban bizony, imitt-amott hézagos. S a hézagot igyekeznek egyesek gondosan rejtegetni is. Hiszen végső soron senki sem vonható felelősségre azért, mert a vezetése alatt álló intézményben, főiskolán, középiskolában egy kicsit „őr­ködik” az aránystatisztika felett. Ez ellen az „őrködés” ellen kívántunk szólni. Azok­nak a fiatal lányoknak, asszonyoknak a neveben is, akik úev érzik és úgy tanulták, hogy pontosan ugyan­annyit érnek. emberi mivoltukat, képességeiket tekint­ve, mint fiú, illetve férfi kortársaik. És munkatársaik. v. ai. GYERMEKEKNEK­GYERMEKEKNEK GYERMEKEKNEK TÖRD A FEIEDI Vízszintes: 1 ..........valamitől (elveszi tőle). 6. Dúdoló szócska. 7. Tartó. 8. Szíj végei! ?. AME. 11. Pozitív film. 12. Nyír... (lovassportjáról neves köz­ség). 14. Kelekótya. 16. Meg­fejtendő. 18. Bőg. 20. Orszá­gos Rendező Iroda. 21. Tiltás. 22. Költőféle. 24. Megfejtendő 25. Üdítő ital. 27. Személyé­vel. 28. Erősen óhajt. 29. Per­zsia (—’). Függőleges: 1. Becézett szülő, de József Attilá-vers címe is. 2. Néma guta! 3. A kör 360-ad szög­része. 4. Okozatot előzi meg. 5. Megfejtendő. 6. Megfejten­dő. 10.' Hullj. 11. Félig dia­dal! 13. A mondat építőköve. 14. Római 506> 15. Ismeret­len. 17. Kereskedelmi értéke. 19. Szöveget rovok. 21. Sze­mélyénél. 23. Vissza: névelős háziállat. 24. Üt. 20. Ilyen nevű községünkből Kis és Nagy is van megyénkben. 27. Római 6. Megfejtendő: Folyók a Kárpát-medencé­ben: vízszintes 16, 24, függ. 5, 6. Múlt heti megfejtés: RAJ­NA — ELBA — OLT — THEMZE. Könyvjutalom: Vincze Mar­gitka Nyíregyháza, Szeme- rédy Ákos Fehérgyarmat, Jámbrik Imré Tornyospálca, Kovács Angéla Vásárosna- mény, Széles Marianna Fe­hérgyarmat, Kockás Ágnes Nyíregyháza­Aranyszívű Marci Völt egyszer, hol nem volt, túl a havas, magls arany­hegyeken is, volt egy arany­kakas. Az az aranykakas kipirgált, kapirgált, hát egy­szer csak talált egy szép arany krajcárt. Gyönyörű krajcár volt, nem görbe, nem kajla, még az arany nap is hanyattesett rajta. Örömé­ben hármat kukorékolt rája, fel is ébredt erre a kakas gazdája. S így szólt a kakas­hoz: — Hát te ilyen nagyon miért kukorékolsz, lelkem kis kakasom? — Se egyért, se másért, —- szólt a kakas nyomban, — f kukorékolhatnék kapar a torkomban. Meg aztán lel­tem egy fényes arany kraj­cárt, amikor a lábam kipir­gált, kapargált. Ide nézz, hogy kacag a kacagó napon, édes kicsi gazdám, persze neked adom. , Aranyszívű Marci szépen megköszönte, aztán gondol­kodva leült a küszöbre. Azon gondolkozott Aranyszívű Marci, mi mindent lehetne a krajcárért kaDni. Vasáról egy kastélyt, hozzá egy nagy kertet, amelyikben szóló ba­rackok teremnek, öreg any­jának lesz legalább hajléka, a kis kunyhó helyett gyö­nyörű kastélya, vagy inkább vásárol cukrosboltot, szé­pet, ellátja sok jóval a kis gyermeknépet. Hát ahogy így töpreng, tű­nődik hallgatva, öreg kol­dusasszony lép be az udvar­ra. Megállt az udvarön ron­gyosan, remegve, hátát az alázat hétrét görnyesztette. Kinyújtotta kezét és így szólt: — Adjatok, megköszönök mindent százszor, árúit ka­pok. Marcika mellében az arany szivecskét átjárta va­lami lobogó melegség. És az aranytollú, kis kakas kapar­ta fényes arany krajcárt mindjárt odaadta. Hát hall­jatok csudát, mi is történt, mi nem, az a koldusasszony eltűnt egyszeriben. Helyette ott állt egy szép tündér, lágy-selyem, aranyos ruhá­ja csillogott fényesen. Mar­cika csak nézte, bámulta a tündért, aki így szólt hozzá: — Jót várj jó tettedért. Itt egy arany forint, költhe- ted, válthatod, éz az arany forint elfogyni sohse fog. Ve­hetsz rajta kastélyt, vehetsz rajta boltot, amiben árulnak fütyülőt, meg cukrot. Nem fogy el sohase ez a te ara­nyad, de csak akkor, Marci, ha szíved jó marad. És eltűnt a tündér, eltűnt, mint a pára. Marcinak úgy maradt a szája is tátva. Gyö­nyörű forint volt, nem gör­be, nem kajla, még az arany nap is hanyattesett rajta. A kakas meg hosszút, nagyot kukorintott, nem látott még soha, ilyen szép forintot. ölbey Irén NARANCS Tudod-e, hogy hol terein? Messze túl a tengeren, hol az áldott nap sugara mindig forrón tűz a tájra. Milyen szép kövér gerezdek! Testvérkéddel megfelezzed! Udud István Ezen a héten röviden be­számolunk a vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc úttörőcsa­pat életéről régi tárgyak ki­állításáról és egy játékos sportversenyről. Balogh Katalin, úttörőta­nácstag a következőket írta csapata életéről: „Nagy örömünkre meg­kaptuk az új úttörőszobát, ahol rendszeresen tartunk programokat. A szobát az őrsök takarítják. Megszer­veztük az iskolarádiót is, amely állandó műsorait a pajtások szívesen hallgatják. Eddig már készítettünk mű­sort a járási pártértekezlet­ről és a főváros felszabadulá­sának 30. évfordulójáról. Csa­patunkban gazdag a sport­élet, működik az atlétika és a sportszakkör. Minden úttörő izgatottan készülődik a csapat Ki mit tud?-ra. Reméljük sikerül is. mét arany- és ezüstérmekkel hazatérniük a járási fordulók­ról is. Iskolánkban több szak. kör működik, melyek életéről %z úttörő-összekötő számol be rendszeresen az úttörőtanács ülésén. A legutóbb! ülésen ezen kívül a farsang megren­dezése és a járási szaktárgyi verseny volt a téma. Az ed­digi munkánkat értékelve megállapítottuk, hogy érde­mes volt a negyedik osztály­ban a kék nyakkendőt piros, ra váltani. Szeretnénk kö­szönetét mondani segítségü­kért a csapatvezetőnek, az iskolaigazgatónak és a raj­vezetőknek.” Bojté Gizella, csapattitkár, (a Geszterédi Általános Isko­la tanulója) beszámolójából: „Iskolánkban a napokban régi tárgyakból és a pajtá­sok által készített hímzések­ből kiállítás nyílt. A bemu­tatót megelőzően mindenki Úttörő- posta nagy lelkesedéssel keresgél­te a régi holmik között az elkallódott értékes tárgyakat. Osztálytársaimmal is ^'ke­rekedtünk és minden házi­kóba bekopogtattunk, ahol nagy szeretettel fogadtak berniünkét. A legtöbb helyen kaptunk egy-egy szép tár­gyat, korsót, poharakat, könyveiket, képeket. Másnap boldogan vittük az iskolába az általunk felfedezett kin­cseket. *A lányok szép subá­kat, térítőkét és ruhákat ké­szítettek. Osztályunkból va­lóságos kis múzeumot vará­zsoltunk. Másnap reggel nyi­tottuk meg a kiállítást, s ez öregek otthonának lakói, az óvodások, az iskolások és a felnőttek tekintették meg a gyűjtés eredményét. A ki­állítás nagy sikerrel zá­rult.” Elek Zoltán, a záhonyi Mar­tos Flóra ifjúsági alapszerve­zet játékos sportversenyéről irt. „Február utolsó napján játékos sportversenyt rende­zett az ifis alapszervezet, amelyen most először vettek részt a záhonyi határőr KISZ-alapszervezet tagjai. Az úttörők közül minden felsős osztályból egy-egy pajtás nevezhetett be. A verseny délután 3 órakor kezdődött. Az indulók elő­ször nem mindennapi tettet; hajtottak végre. Futás köz­ben kellett levenniük a me­legítő felsőjüket és visszaju­táskor felvenniük. Ezt a számot a lányok nyerték. A medicinlabda elrúgásáhan viszont már a fiúk jelesked­tek. További számok: célba- dobás, futás és bukfenc, kug­lizás voltak. A szorosver­senyt végül is a zsákbanug- rás döntötte el. Első lett a nyolcadik osztály, második az ötödik osztály és harma­dik a hetedik osztály csapa­ta. Sok, hasonlóan izgalmas vetélkedő szervezését tervez­zük még.” Irodalmi játék Öt orosz-szovjet író és költő jellegzetes vonásait kö­zöljük. Feladatotok, nevüket kitalálni. Ehhez úgy nyúj­tunk segítséget, hogy azqkat a szavakat, melyeknek orosz megfelelőjéből következtetni lehet nevükre, ritkán szedett betűkkel írtuk le. 1. Lassan, precízen dolgozott akár egy fazekas. Egyik regényét állítólag tíz évig ír­ta. Azt mondták róla, hogy olyan kényelmes, akár Ob­lomov, egyik regényének fő­hőse. 2. Nagyon fiatalon halt megi Szigorú erkölcséről volt ne­vezetes és kemény önkriti­kájáról. Talán éppen azért, mert s ze r e 11 e a jót. 3. Soha nem járt Csehor­szágban Hazáját nagyba szerette; elbeszéléseiben és drámáiban a cseresznyésker­tekről is írt. 4. Az orosz írók közül ő is­merte legjobban a szegények keserű életét a cári Orosz­országban. Szomorú gyér-, mekkoráról írt és az anyá­ról. Öriás volt, aki kortársa! fölé úgy emelkedett, akár. egy világítótorony, nemosak alakjával, de mű­vészetével is. (Di-zsAonefBj\[ "5 -fpfLioo f *Aot| -aso £ •Aoqnfiojqoci Z 'AÓJ -esouoo i :s3XrajD3IV Szlovákból átdolgozta; dr. Papp Sándorod A fehér kakas meg a fekete jérce Az udvar végén a szemétdombon kapargált a fehér kakas meg a fekete jérce. A legnagyobb megértés volt kö­zöttük. Egyszer csak, ahogy így kapirgálnak, megrezzentette egy kis langyos szellő a nagy eperfa lombját és lepottyant egy szép szem kormos eper. — Észrevette ezt a fehér kakas meg a fekete jérce. Rögtön odafutottak az eperhez, de olyan szerencsétlenül, hogy éppen egyszerre értek oda. Ott álltak szembe egymással nekifeszített szárnyakkal, előre tartott csőrükkel farkasszemet néztelá egymással. Meglátja ezt egy vén tarka gácsér. Odatötyögött nagy fürgén — azt mondja: — Ugyan! — ugyan!, mireyalá ez. Egy szem eperért haj- bakaptok. — De mikor én láttam meg előbb, hát engem illet: mond­ja a fekete jérce. — Nem igaz, mert én láttam meg előbb, tehát engem illet — mondja a fehér kakas nagy dühösen. — Na várjatok — ravaszkodott a vén gácsér. — Majd igazságot teszek én köztetek. Álljatok csak félre. Akkor nagy szakértelemmel elkezdte méregetni a csőrével, hogy hol van az epernek a közepe. Egyszerre csak hirtelen bekapja az ep­ret és elszalad. A fehér kakas, meg a fekete jérce úgy bámultak utána^ hogy majd fennakadt a szemük. — Ez osztán igazságot tett közöttünk — mondták bosz- szűsan, a jérce meg a kakas. Máskor nem bízták senkire as ügyüket. Bodnár Bálint ^Születésnapi puszi, a kisebbnek. (Elek Emil felvétele) *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents