Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-08 / 57. szám

1978. mireStss ft $ Otthonteremtés A korai tavasz napsugarait magukba szip­pantották a nagycsarnok mellett sorakozó sú­lyos papírhengerek — odebent, a zúgó gépso­rok között csak a neonfényt ismerték. Érezni véltem az átmelegedett papír sajátos szagát, érdes felületét, a holt anyag örömét — háta­mon átforrósodott a kabát, májust játszott a természet Ügy gondoltam, hogy a munkahelyén — a papírgyár gyártmányfejlesztési csoportjának mintadoboz-készítői között — beszélek Zöldi Tóth Lászlónéval. Szerettem volna látni a munkáját is. ö azonban az orvosi rendelőben volt — múló rosszulléte vitte oda. A szakszer­vezeti irodába invitál bennünket Hajdú Pólné és Lendvai László, akik segítségemre voltak a riport elkészítésében. Zöldihé sápadtan, de rnár kisimult arccal ül le — kezét az anyaság örök mozdulatával nyugtatta domborodó piros köpenyén. Közeleg a május, amikor világra hozza második gyermekét... — Három és fél éves a kisfiúnk, Lacika, ő még Pesten született. Csengerből kerültem föl hatvannégyben a Papíripari Vállalathoz, Csepelen lettem betanított munkás. (Egy aranykoszorus szocialista brigád tagja — te­szi hozzá büszkén.) Férjhez mentem, jött a gyerek, anyósoméknál már igen szűkén vol­tunk ... Akkor hallottam, hogy Nyíregyházá­ra lehet jönni az új papírgyárba — örömipel vállaltuk, hiszen azt is megígérték, hogy la-' kásépítési kölcsönt kapunk... Ez volt a leg­nagyobb érv — amellett, hogy a szüleim is közelebb vannak, a három testvérem pedig itt lakik a városban ... Hetvenhárom júliusá­ban költöztünk be a Rajk László utcai új há­tunkba — három szoba, összkomfort. Százezer 'orintot kaptunk tizenöt évre, szinte kamat léikül. A többit innen-onnan szedtük, gyűj- ittünk is valamennyit... Szóval így kerül- ;m haza. A férjem az UNIVERSIL-nél karosz. zérialakatos... én pedig a gyár munkájában tejétől fogva részt veszek — betanítottam jó éhány új dolgozót. A kora délutáni nap és a működő köz- nti fűtés melege gyöngyöket csal a homlo- akra. A fiatalasszony visszaindul a munká­oz. Balogh Gábomén nem látszik, hogy kislá- harmadik születésnapját ünnepelte pár i. Vékony, szép metszésű arca mosolyog, •iben azonban más bujkál. Egyedül ma- kis Mariannával, maga neveli, ontosan egy éve lesz márciusban, hogy ztünk az új lakásba a kislányommal, ba, összkomfort a város közepén — a -aptam. Tizenkétezret kellett befizet, anácsi lakás. Elképzelheti mennyire rogy Mariannával végre nyugodt kö. : közé kerültünk;.. Négy éve dol- — még nem is volt gyár, amikor el­münkét egy épületben. A személy- on dolgozom. Hogy lakást kaptam, ?et vállaltam az ittmaradásra — ínék el, ha a mostani kétezremnél ajánlanának is... Nagyon szere- tahelyemet, a munkatársaimat, a natra mintha elkalandoznának a nem szállhattak messzire, talán bölcsődéig. A hároméves csöpp­en alszik. Az ő szavától hangos egy szobán kívül csak itt, a ■jsségben talál nyugalmat a s fiatalasszony... ;zélgető partnerem a legfia- a legboldogabbnak látszó. A férjem még tanul — másodéves ugyan­azon a főiskolán. Levelezőn folytatja — itt dolgozik ő is a gyárban. Az üzemmérnöki dip. lomája megszerzéséig a polietilénbevonó gépen vezető. Én magam a programozóknál dolgo­zom, a gyártáselőkészítésnél. Április elsején átveszem a csoport vezetését, addig a beta­nulási időt töltöm. Nem volt könnyű az is­merkedés a munkával, mivel a főiskolán ezzel a területtel szinte egyáltalán nem foglalkoz­tunk ... De azt hiszem, most már menni fog. Két óra előtt volt az idő — sorra kattant a blokkolóóra a bejáratnál. Tarka ruhás lá- nyok-asszonyok siettek az öltöző felé. Néhány perc múlva csinos munkaköpenyekben léptek a napfényes gyárudvarra. Egy pillatnatra oda. tartották csukott szemű arcukat a napnak. Kezdődik a délutáni műszak... Tarnavölgyi György Havaid Miklósul Balogh Imrén! Bt. Kovács Magdolna Kisvárdán a Császy gimnáziumban fejezd tűk be a nőnapi érdeklődést, dr. Kovács Mag­dolna tanárnőnél. — Az a véleményem, hogy nem is előJ nyös és nem is hátrányos, inkább természeteik Csupán az a lényeg, hogy mint pedagógus h«« gyan dolgozik. Megelégszik-e a tantárgyak ok« tatásával, vagy valami többre törekszik. Sé 1938-ban kezdtem tanítani. Tavaly került szó­ba a nyugdíjaztatásom, de el sem tudtam vol­na képzelni, mi történik, ha nem tanítok. Ne­kem is szükségem van rá, az iskolának is szüksége volt a munkámra: visszajöttem. Ez® a tanévet még kihasználom, mert úgy gondo­lom, nem elég a szaktárgyak tanítása, nem elég a nevelés, már az iskolában foglalkozni kell minden kérdéssel, amelyek a közéletben felmerülnek. — Erre a kérdésre egy gazdag élet tapasz,, talatait tudom összegezni. Matematika-fizika szakos vagyok, még a felszabadulás előtt dok­toráltam fizikából. Szinte az egész országot bejártam. Makó, Üjvidék, Mezőtúr, Debrecen^ aztán visszajöttem Kisvárdára. Mindent taní­tottam, amire szükség volt: még földrajzot és testnevelést is. Mindenhol és minden alka­lommal azt tettem, amire szinte kényszert éreztem; valamivel többet a napi munkánál. Az MNDSZ alapító tagjaként, országgyűlési képviselőként, tanácstagként ezt tettem, s ezt teszem most, a népfront városi bizottságának tagjaként. — Mit szeretnék nőnapra? Nem az aján­dékozásra vágyom, bár a megemlékezés jól­esik. Visszagondolok a régi időkre, mert a fia­talabbaknak talán eszükbe sem jut, hogy nem mindig ünnepelhettünk. Nőnapon semmi több. re nem vágyom, mint szép feleletekre fiziká­ból. B. R p, —-------------------­ftk i; melegben arattunk, ott ssspW'ellettem a kötelet a kis­___-—im is. Fáradt voltam én (1Ä>ett ő. És érdekes módon , AíszéUünk először a to­"bqozs fásról... Vlq A. egyszerű természetes­■—“TI gyarázza mindezt Ha­('®06 gaissí^Jásné — éppen egy tan- •nasaBHS_ s',ünetében. Mondja: ő is 32 utóbbi években, de többet és magasabb is­friss esményekről be­mégis gyakran hív se- •gy-egy emléket a múlt­——■-----“ nehéz felfedezni, hogy i „g*) íz első négy évtizedben i -ji n Py alakult, mint a korban f-t» iowTgonlö legtöbb, falun élő a __nehéz mezei munka n ügyön fiatalon, házasság, guirsso}! — még több munka. A?$f\tnsz az utolsó másfél évti- zesoaid szén más: bekerült az éleJ?ö^|°rözélet igazi sodrásába. párt kongresszusára ké- szüta «Halász Andrásnét, a mán- dok—"termelőszövetkezet növény­ien sztőjét a megyei pártértekez- leteö?i congresszusi küldöttnek vá­laszolták. —^3ía szót kapnék a kongresz- szusr. i, feltétlenül a nők munká- járóli közéleti részvételéről szól­nék A3- mondja, s ez nagyon ter- mész Késén is hangzik, hiszen jól összeg tudj a hasonlítani njit jelent a munka és mit jelent ugyanaz a közéi ttel együtt. Negyvenéves korái!? csak az elsőt ismerte, azóta viszont sokszorosára szélesedett szántára a látóhatár. Kongresszusi küldöttünk------------------------------■ ■ ---------- ■ ..... ......... Halász Andrásáé Beszélgetés közben kimondat­lanul is ott bujkál a kérdés: ilyen korban hogyan lehet teljesen új életet kezdeni? A válasz végtelenül egyszerű. 1960-ban alakult meg Mándokona termelőszövetkezet és ő az elsők között lépett be. Hamarosan a pártszervezetbe is kérte felvételét, és 1961-től már párttagként vett részt a közös dolgainak intézésé­ben. Hamarosan választott tisztsé­gekben is, mint a tsz és a pártve­zetőség tagja, a nőbizottság elnö­ke. Szűkebb munkaterületén, a mándoki termelőszövetkezetben nagyon sok a tennivaló. A 760 fős tsz-tagság több, mint fele nő, a férfiak többsége a záhonyi átra­kókörzetbe, a tuzséri fatelepre jár dolgozni — de már sokan jönnek vissza a szövetkezetbe. A huszon­négy női munkacsapat a növény- termesztés gerincét is adja, és ter­mészetesen a sajátos munkát a nő­bizottságnak is. \ Kicsi és nagy jelenetőségfi dol­gokban egyaránt közreműködött Halász Andrásné az utóbbi évek­ben. Szívesen beszél az egyik alapszabály-módosításról, amely éppen a nőbizottság kezdeménye­zéséhez fűződik: Mándokon el­fogadták, hogy aki a hét első öt munkanapján dolgozik, a szomba­tot szabadként kapja. — Sajnos, attól még messze va­gyunk — fűzi tovább a gondolat­sort —, hogy az asszonyok ilyen­kor pihenjenek. Legtöbben csa­ládos anyák — nekik bőven van tennivalójuk, hogy behozzák az egész heti lemaradást. Mások a háztájiban dolgoznak, mert ugye arra is szükség van. De lényegé­ben ez már szabad szombat, ugyanúgy, mint az iparban, keres­kedelemben vagy más munkate­rületen. A mai fiatalok talán majd jobban élnek vele. Mi elindítottuk, s ez is nagy dolog. Csakúgy, mint az, hogy a tava­lyi nagyon kedvezőtlen esztendő viszontagságai ellenére Mándokon 2600 forint körül volt a lányok, asszonyok havi átlagkeresete. Ma sem leányálom a mező- gazdasági munka, bár sokkal könnnyebb, mint régen. Mégis, sokszor belegondoltam már, vajon bírjuk-e ezt az iramot és még mit kellene tenni, hogy jobb le­gyen — kérdezi szinte önmagától Halászná, s válaszol is rá. — Mert húsz éve én is felkaptam a zsák krumplit, de mostanában már alig­ha tenném. És amikor a gépeket nézem, sokszor arra gondolok, a legjobbkor jöttek, mert bizony, a mai fiatalok már aligha akarnák felkapni azt a zsák krumplit. És azt hiszem, igazuk is van. Szóba kerül ez sokszor, főleg a hosszú téli estéken. A nőbizottság szervezi ilyenkor a kézimunka délutánokat, estéiket, ahová gyak­ran hívják meg a gazdasági veze­tőket, beszélgetni egy kicsit a kö­zös gondjaikról. Az idő is jobban telik így, meg aztán sok minden szóba kerülhet, ami munka köz­bén ritkábban fér be az egyéb­ként nótás kedvű mándoki asz- szonyok napi munkájába. Talán egy ilyen téli estén lendítették ki a holtpontról az ifjúsági klub ügyét is. Már működik. Mondják < az asszonyok: a fiataloknál mai amúgy is a szabad idő hódít, azért mennek a fatelepre, a HUNG A- ROFRUCTHOZ, mert ott nyolc órai a munka, s utána mindenki ked­ve szerint töltheti idejét. Igaz, a tsz-ben nem mindig nyolcórás a munkanap, de a klub mégis se­gíthet, hogy a fiatalok szeressék, jobban kapcsolódjanak a tsz-hez. Halász Andrásné szeretettel be­szél a fiatalokról, de közben meg­említi azt a 19 fős munkacsapatot, amelyikben csak nyugdíjkoron túli asszonyok dolgoznak — most, a tavalyi őszön ők is újra mun­kába álltak. „Vajon mikor való­sul meg a mezőgazdaságban is az alacsonyabb nyugdíjkorhatár?” Közben visszakanyarodik a fiata­lokhoz, a pártértekezletekhez: — Mondhatom, úgy örültem, mint a fiatalok, amikor megvá­lasztottak a járási pártbizottság tagjának, és amikor azt is meg­tudtam, hogy kongresszusi kül­dött leszek. De mégis az tette rána a legnagyobb hatást, hogy a já­rási pártbizottságban is sokkal több fiatal és nő foglalt helyet, mint amikor én kezdtem. És ne­kem is nagyszerű érzés volt, ami­kor a megyei pártértekezlet elnök­ségének első sorában — az orszá­gos és megyei vezetők Között — két fiatal lány foglalt helyet És ami különösen nagyszerű: ezt mi,' mándoki asszoriyok is így akar­juk— Azt hiszem, a kongresszu­son ezt is el kell mondani valaki-» nek, # ftSŰ Mit tart a legszebb nőnapi ajándéknak ? Az idei nőnap valamivel több, mint az eddigiek, vagy a későbbiek: 1975 — a nők nemzetközi éve. Sok egyéb mellett azt is tar­talmazza e néhány szó, hogy világszerte mind több nőnek van joga és lehetősége a teljesebb életre. A házi tűzhely kizárólagos joga fokoza­tosan elveszti főszerepét; a dolgozó nők vall­ják, hogy a kiteljesedő élet legfontosabb része a felelősséggel végzett munka. A nőnap alkal­mából egy „elnőiesedett” pálya képviselőit kértük meg, beszéljenek munkájukról, életek­ről. Három kérdés — három válasz Berkesz- ről, Sóstóhegyről és Kisváráéról. — Előnyt, vagy hátrányt jelent-e és mi­kor, ha a pedagógus nő? — Mivel és hogyan egészül ki a napi munka, mire telik még ide­jéből, kedvéből, erejéből? — Mit tart a leg­szebb nőnapi ajándéknak? . ^ ★ A kérdésekkel először a berkeszi fiúneve­lő otthonban Havasi Miklósné csoportvezető nevelő tamárhoz kopogtattunk be. — Ügy gondolom, mindegy, hogy nő vagy férfi a pedagógus. Az én munkám azonban a kivételek közé tartozik. Nekem előnyös. A je­lenlegi csoportomat első osztálytól nyolcadi­kig végigviszem. Most nyolcadikosok. Egé­szen kicsi koruktól ismerem őket, valamennyi félárva. Ha néha jelentkezik is a szülő, álta­lába a gyerek nem akar kapcsolatot teremte­ni. Nekem mondanak el mindent, én vagyok apjuk-anyjuk-családjuk, az egyetlen fix pont. Ez idő alatt őszinte, egymásért dolgozó kis kö­zösséget alakítottak, amelynek az alapja, hogy előttém minden gyerek egyforma. Mintha mind a sajátom lenne. — Napi munkáról nehéz beszélni, mert nem válik el a munkaidő és szabad idő. Se ünnepnap, se szabadnap, se vakáció. Az inté­zettel szembe lakunk, bármikor megkeresnek, ha probléma van. Nagyon szeretem a gyere­keket, de ahogy nincs sajátos módszerem a családban a gyermeknevelésre, ugyanúgy nincs az intézetben sem. Valahogy belülről jön; mit kell tennem. Községi pártvezetőségi tag vagyok, ez is komoly elfoglaltságot je­lent, így a családra valóban kevés időm ma­rad. — A legszebb ajándék? Névnapra, ünnep­re mindig kapok képeslapot, levelet az otthon régi lakóitól. Legutóbb egy bányász írta meg, hogy már pénzt keres. Borsodból egy lapra tulipánt rajzoltak a fiúk, azt küldték el. A nyolcadikosaim biztosan egy nagy öl barkát szednek a kertben, azzal köszöntenek. Más az ő öröme, mint a várandós mamáé. Fi­atal házas — fél éve hívják Csonka Ferencné. nek a huszonkét éves pesti fiatalasszonyt. — Tavaly végeztem a Könnyűipari Mű­szaki Főiskola papírgyártó, -feldolgozó szakán. A főiskolán hirdetett pályázatot a nyíregyhá­zi gyár — a legnagyobb vonzerőt a lakásígéret jelentette. Én ugyan a csomagolóanyag-gyár ösztöndíjasa voltam — viszont ott öt évfolyam, társam dolgozik, lakásra igen kicsi lett volna az esélyünk. ,f A nyíregyházi gyár átvállalta az ösztöndíjamat. Augusztusban esküdtünk — és már az új lakásban kezdtük a közös életün­ket. A Jósavárosban kaptunk egy másfél szo­bás tanácsi lakást... Két gyereket vállaltunk. Balogh frnréné, a nyíregyház! 11-es kä» mű iskola tanítónője. Jelenleg a sóstóhegyi i«u, kólához tartozó második osztályos csoport«® vezeti Rókahegyen. — Hátrányt semmiképpen nem jelent, üw kább előnyt, különösen ha az elmúlt tizenhat év változásait felelevenítem Könnyebb egy pedagógusnak, ha nő; amikor megtanítja s gyereket a tisztaságra, a kés, villa használa­tára, a rendre. Az a tizenhat év, amit Sóstó« hegyen töltöttem, mindennap hozott valami változást. Ma már egyetlen gyereket sem kell figyelmeztetnem, piszkos a körme, vagy ren­detlen a ruhája. A szülőknek gandjuk van aa ruházkodásra, tiszták, frissen vasaltak a kö­penyek. A lakások is megszépültek, csak vé­gig kell menni az utcán, látni a szebbnél- szebb függönyöket, a gyerekek meg elmond­ják, milyen szőnyeget, gépet, fürdőkádat vásái roltak. — A napi munkám újabban egy kicsi® hosszabb, mint korábban. Itt lakunk az isko­la udvarán, szolgálati lakásban, három gyer­mekem van. A Rókahegyre — bár nincs na­gyon messze — pluszidő a közlekedés, vagy autóbusszal, vagy kerékpárral, vagy gyalogé Sok időt igényel az esti tagozat nevelése. A gyerekek szülei — 2,6 százalék kivételével fi­zikai dolgozók, sokan nem végezték el az ál<i talános iskolát. Megpróbálunk munkaidejük­höz alkalmazkodni, amikor ilyen csoportokat szervezünk. Ezt a kapcsolatot úgy is ápoljuk a munkahelyekkel, hogy közös ünnepségeket rendezünk. Mint szakszervezeti titkár és min® pedagógus is mondhatom, hogy nekünk való-; ban nem szabad elfoglaltnak lenni. — Nem godolkoztam még, mi lenne a legu szebb ajándék. A nőnap társadalmi ünnep, az anyák napja családi. Ezért most csak a fiúkat készítem elő; köszöntsék édesanyjukat. Ha er­ről eszükbe jut, hogy én is nő vagyok, annak nagyon örülnék. ★

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents