Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-05 / 54. szám

Í975. március 5. KeLBT-MAGYAROSSZAÖ § Korszerű normákat VEM AZ ELSŐ ALKALOM, amikor a normakarbantartás felelős fórumokon a utóbbi időben napirendre kerül. Egy bizo­nyos gond azonban még mindig van: többet beszélnek róla, mint cselekszenek érdekében. S erről a holtpontról szükséges mielőbb kimozdulni. Dicsekedve hangsúlyozzák sokszor, — ha szóba kerül a szabolcsi ipar — hogy e tájra mind modernebb technikai felszereltségű üzemeket telepítettek a párt határoza. ta nyomán. Kétségtelen igaz, így van. Csakhogy mit sem ér magában a modern gép, az új tech­nika. az automatika, ha azokon még mindig a régi módon, el­avult normák szerint dolgoznak, nem „hozzák” ki a maximu­mot a százezreket érő gépekből. Legutóbb az SZMT elnökségé, nek ülése tárgyalt ez ügyben, e kérdés előrejutása, megoldása érdekében. Nem az egész ipart tekintve, csupán a HVDSZ-hez tartazó üzemekben tapasztaltak alapján. Mit állapítottak meg? Egyrészt azt, hogy indokolatlanul magas a laza teljesítmény­követelmények száma. Továbbá, hogy viszonylag kevés a mű­szakilag megalapozott teljesítménykövetelmény, s e követel­mények döntő többségét még mindig statisztikai, tapasztalati és becsült módszerekkel állapítják meg. Hogy ez mit jelent? Nélkülönözi a kellő tudományos ala. pót, sok benne a szubjektív elem is. Valóban műszakilag meg­alapozott normákat csak a korszerűen gépesített műveleteknél alkalmaznak. így például a forgácsolóban egyes cipőipari és faipari gépek üzemelésénél. S még ezekre is vonatkozik, indokolt lenne a műszakilag meglapozott normák kiterjesztése, s emellett az időbér alapján megállapított normák rendszeres karbantartása, ellenőrzése, a technikai fejlettségi színvonalhoz való változtatása. Kétségtelenül igaz, hogy a korszerűtlen, laza normák nehezítik, s bizonytalanná teszik a tervezést is, gátol­ják a gazdálkodási hatékonyság növelését, s emellett a munka szerinti elosztás elvének érvényesítését. LEGFŐBB DOLOG AZONBAN mégis az, hogy nincs von­zó hatása a termelés növekedésére, bizonyos esetekben indo­kolatlanul „megdolgozásán” jövedelemtöbblethez juthatnak egyesek, s ez feszültséget s aránytalanságokat is okozhat. Közismert dolog, csak azt tudjuk elosztani, amit termelünk. Ha ugyanezért a pénzért kevesebb terméket állítunk elő, vagy több pénzért még kevesebbet, ezzel nem gyarapodik a nem­zeti jövedelem, hanem csökken. Márpedig az igények növe­kednek, azt várja mindenki, hogy a boríték is vastagabb le­gyen, meg az áru is több, s a választék jobb. Nos, a laza nor­mák ebben is feszültséget okoznak, amelynek a megoldása csak úgy lehetséges, ha az adott technikai színvonallal párhu" zamos, annak megfelelő normákat alakítanak ki az üzemek­ben. Ezt meg kell értetni a dolgozókkal, mert az ő érdekük­ről van szó. Igaz, ném könnyű, de ezt a „népszerűtlen” fel­adatot is vállalnia kell a gazdasági, társadalmi vezetésnek. Nehogy később bumerángként üssön vissza a „jóemberség”, az indokolatlan népszerűség. Lehetséges és szükségszerű is, hogy e területen a nor­mában dolgozók számát növeljék. Ugyanis a HVDSZ-hez tartozó üzemekben jelenleg a munkásoknak csaknem egyhar. mad része még időbérben dolgozik. Az SZMT elnöksége a normák karbantartása, korszerűsítése ügyében megfelelő ja­vaslatokat, határozatokat fogadott el. Szükségtelen lenne itt felsorolni mindet. Csupán egyet említünk. Felhívta a szak- szervezeti szervek mellett a gazdasági vezetőket, készítsenek intézkedési tervet a törvényes előírásoknak megfelelő telje­sítménykövetelmények megállapítására és alkalmazására. VÉGRE EZT IS EL KELL KEZDENI, ha azt akarjuk, hogy a kormány, a SZOT ide vonatkozp határozatait követ­kezetesen érvényesíteni tudjuk a haladás érdekében. Farkas Kálmán Néhány sztori Fényesekről Három megye ismeri ükét A nevük Fényes és tevé­kenységük nyomán fény, pontosabban villanyfény gyullad ki mindenütt. Fé­nyes István komplex ifjúsági brigádjáról van szó. Van köztük technikus, villany- szerelő, gépkocsivezető és la­katos. Valamennyien a Ti­szántúli Áramszolgáltató Vál­lalat dolgozói. Nemrégiben elnyerték a vállalat kiváló brigádja címet, s ez a cím há­rom megyében: Szolnok, Haj­dú és Szabolcs megyében ér­vényes. Ezt a címet a tavalyi munkaverseny alapján a TI- TÁSZ-nál csak ez a brigád kapta meg. Miért éppen ez? Főiskolára soron kfriil Nyíregyházán, a Kórház ut­cai telepen dolgoznak. A bri­gád valóban fiatal, már csak ketten vannak az idősebb generációból. Azért hangsú­lyozzák a „már” szót, mert Tóth Lajos bácsit február 24- én búcsúztatták hivatalosan: nyugdíjba ment. Valamivei korábban Hajdú Sanyit bú­csúztatták ö nem nyugdíjba ment, hanem katonának. Hát tényleg összetett és komplex a brigád így is. Szeretnék, ha Sanyi is öregbítené a bri­gád hírnevét a hadseregben. Büszkén sorolják a fiúk, hogy az innen bevonulok kö­zül négyen nyerték el a Ki­váló katona címet: Nagy Jó­zsef, Nagy László, Németh Zoltán és Tóth István. Né­meth Zoli tizedesként szerelt le, a többiek valamennyien őrmesterként. Könnyű volt nekik — mondhatja valaki —, hiszen már bevonulás előtt, a brigádban megtanul­ták a precíz munkát és hoz­zászoktak a szigorú fegyelem­hez. Nagy László már csak tisz­teletbeli tagja a brigádnak, most a városi KISZ-bizóttság titkára. Büszkék rá régi tár­sai. Persze, valamennyien büszkék azokra a levelekre is, amelyeket a katonai ala­kulatok küldtek a kiváló cí­mek elnyerése után. Ezek a levelek dicséretet és köszöne­tét tartalmaznak. Valameny- nyit felolvasták a termelési tanácskozáson a nagy nyilvá­nosság előtt De hová is let­tek ezek a levelek? Nem jut az eszükbe... Valakinek eszé­be jut egy újságcikk, amely a brigádnapló mellékletét ké­pezi. Az Ország Világban megjelent cikk arról szól, hogy Pampuch József vil­lanyszerelőként dolgozott a brigádban szeptemberig. Az­tán elment a műszaki főisko­lára tanulni. Pedig nincs is érettségije. Az új rendelet tette lehetővé, hogy középis­kolai végzettség nélkül is diplomát szerezhessen. A ka­rácsonyi szünetben Jóska meglátogatta volt bRgádtár- sait. Jó hírekkel jött, jól megy neki a tanulás. Védnökség a Barátsás Il-oél Nagy József technikus szürke öltönyben, fehér ing­ben ül az asztalnál. Időnként ő is munkásruhát ölt magá­ra, ha társadalmi munkára indulnak. Most azonban a termelőmunkáról beszél, ar­ról, ami elősegítette a kiváló cím elnyerését. Nem részle­tez mindent, csak két példát említ, ami „pluszt adott”. Az egyik az. hogy a Barátság II. kőolajvezeték építésénél, il­letve átvételénél és karban­tartásánál védnökséget vál­lalt a brigád az elektromos berendezések felett. A nyír­egyházi Nyírfa Áruház elekt­romos berendezéseinek építé­se és szerelése felett szintén védnökséget vállaltak, ezek jó minőségű és gyors munkát tartalmaztak. A teljesítés, a pluszmunka nem volt hiába­való, mert mint a fiatalem­ber mondja, az erkölcsi elis­meréshez anyagi elismerés párosul: a kollektív szerző­dés értelmében a kiváló bri­gád tagjainak ezerötszáz fo­rint jutalom jár. Ezt május 1-én teszik majd zsebükbe. Birkózó kinézetű, vállas fiú Németh Zoltán villany- szerelő. Most jött be a déli ipartelepről, ahol egész nap feszes tempóban szerelt. Né­ha vidékre is járnak, ismerik a szabolcsi terület valameny- nyi települését. Azt mondja, a brigádban mindenkinek Nyíregyházától néhány kilométerre, a Vajda-bo­kori Szabolcs Szakszövet­kezet gépműhelyében többnyire fiatalok dol­goznak. Képünk: Palicz András és Kosa Kálmán szerelők egy markológép javítását végzik. (Elek Emil felvétele) egyéni és konkrét vállalást is teljesíteni kell. ö egyebek között vállalta, hogy politi­kailag képzi magát. Elvégez­te a marxista középiskolát, ősztől már a marxista egye­tem hároméves általános ta­gozatára jár. Nem a munká­ról beszél, hanem arról, ami összetartja a brigádot. Ilyen a sakkbajnokság, a különbö­ző sportrendezvények, meg a vállalat sóstói munkásszálló­ja, illetve üdülője. Tóth István technikusi ok­levéllel a zsebében villany- szerelői munkát végez. Elvé­gezte a marxista középisko­lát is. A brigádokhoz beosz­tott ipari tanulókat is segíti, s gyakran társainak ügyes­bajos dolgai elintézését is. Terdi György kollégájának például a lakásépítését segí­tette Borbányán. Fényképet vesz elő a zsebéből és még hozzáteszi: „Otthon is van mit segítenem, mert a képen látható iker lányaim még csak háromévesek.’* Balesetmentesen Baraksó Sándor lakatos, de röviden fogalmaz: „A siker annak köszönhető, hogy volt bőven pluszmunkánk, nem volt viszont balesetünk, fe­gyelmi vétségünk, vagy egyéb mulasztásunk.” Hogy a bri­gád még komplexebb le­gyen, megszerezte a hivatásos gépjárművezetői jogosít­ványt, most marxista közép­iskolába jár. Járhat is, hi­szen tavaly levelező úton érettségizett. Sok lemondás árán. A munka mellett járni a középiskolába és a gépko­csivezetőd tanfolyamra. Meg­érte. Az asztalon egy kék szegé­lyű irat, rajta ez olvasható: „Kedves versenyzők! Gratu­lálunk a brigád jó szereplé­séhez, s a döntőhöz való fel­készüléshez szeretnénk segít­séget nyújtani.” Aláírás: „Városi Művelődési Köz­pont”. Biz ázt jelenti, hogy az „Igaz ez a szép” című szo­cialista brigádok vetélkedő­jének döntőjébe bekerültek Fényesék. Április 2-án sze­retnének itt is helyezést el­érni. Egy színes tervrajzot is az asztalra terítenek. Egy vörös csillagban a római ti­zenegyes a kongresszusra utal. Alatta két dátum: 1945— 1975. Mindezt képzeljük el égőkkel megvilágítva a me­gyei tanáccsal szemben, a Tanácsköztársaság téren. A tervrajz ugyanis itt válik va­lósággá, itt állít emléket a két történelmi dátumnak. A kivilágítható emléképítmény megvalósításához már hozzá­láttak a fiúk. Természetesen társadalmi munkában. A be­szélgetés után asztaliteniszez­ni sietnek az idős vezetőjük­kel együtt. Kergetik a fehér golyót, így vezetik le az egész napi feszültségüket... N. L. L idia Ivanovna Ko- tyelnyikova ven­dégprofesszorként ér­kezett a nyíregy­házi tanárképző főisko­lára a Szovjetunióból. Már két és fél éve él nazánkban és sok min­dent Ud magyarul is. A két ' ország művelődés- ügyi minisztériuma le­hetőséget biztosít, a ki­váló oktatóknak, hogy külföldön tanítsák az orosz nyelvet. Ilyen ta­nulmányutat ajánlottak fel Lidia Ivanovnának is, így írt alá egy két­éves szerződést. A múlt tanév végén a határidő már lejárt, de a szerző­dést meghosszabbították még egy évvel. Lidia Ivanovna Ko- tyelnyikova a filológia: tudományok kandidá­tusa. a cseljabinszki egyetemen tanít modern oros” nyelvet és irodal­mat: — Szívesen jöttem Ma­gyarországra. Már ko­Professzornő Cseljabinszkból rábban turistaként jár­tam itt. A híres jonatán, almát, a tokaji bort, a halászlét, a magyar kon- zerveket már akkor meg. kedveltem. Egyetem, éveim alatt megismer­kedtem az ország tör­ténelmével, kultúrájával irodalmával. A szépnek ígérkező utazás egy má­sik nagyon szép terület­hez a tanításhoz — kap­csolódott. Az 1972-es tanév ele­jén érkezett meg Nyír­egyházára s ma is szíve­sen emlékezik a kollé­gák meleg fogadtatású, ra, amely a mai napig negnyilvánul gondosko- iásukban, segítőkészsé- íükben. A professzomő már az első napokban kez­dett ismerkedni a város­sal. Gyalog indult el és a város sok utcáját vé­gigjárta. — A megyei tanács épülete volt a „kályha” ás innen kiindulva beba. rangoltam egész Nyír­egyházát. Nagyon meg­tetszett ez a sajátos han­gulatú város. Még soha nem éltem ilyen kis vá­rosban. Cseljabinszkban több mint egymillió em. oer lakik és nekem na­gyon érdekes volt ilyen jó városi hangulatot és életet találni egy sokkal kisebb helyen. Később egyre jobban megsze­rettem a várost és saj­nálni fogom itt hagyni. A professzornő szíve, sen beszél a főiskoláról. — Itt minden tárgyi feltétel adott a jó mun­kához. Nemcsak az it­teni hallgatók, de az egész ország büszke le­het erre az intézményre. A hallgatókról nagy szeretettel szól: — Elő­ször tanítok külföldi hallgatókat orosz nyelv­re. Bizony, be kell valla­nom, a legjobban azért izgultam, hogy csak megértsenek. De láttam a hallgatók szemén, bogy értik a beszédet. Még az első évben elő­fordult, hogy a hallgatók arra kértek, egy kicsit lassabban beszéljek. Most a harmadik évben már teljesen szabadon beszélek és érzem, hogy tökéletesen értenek. Na­gyon jól esett az is, hogy a munka legelején minden diák olyan aktí­van, figyelemmel dol­gozott. A kezdeti nehéz­ségeket közös munkával oldottuk meg. Ez a jó kezdet erőt és igazi ta­nári örömöt adott a to­vábbi munkához. Lidia Ivanovna nem­csak a hallgatókat, ha­nem a hivatását is na­gyon szereti. A tanári munkáról azt mondja, hogy ez örök hivatás. A professzornő elsősor. ban oroszul beszél, a kollégáival és a hallga­tókkal is. De nap mint nap jár a városban és bizony, itt magyarul is tudni kell. — A kollégáim segít­ségével, de önállóan, a szótárral is tanulok ma­gyarul. Régebben nehe­zebben ment, ha valamit kérni kellett, például az üzletben. De hamarosan igyekeztem megtanulni a legfontosabb szavakat és kifejezéseket. Igaz, még újságot nem tudok ol­vasni, de filmet mázni. akár a tv-ben, akár mo­ziban, már tudok. Lidia Ivanovna külön­ben németül is beszél, így a három nyelv köl­csönösen kisegíti egy­mást a tanulásban. A professzornő aktí­van részt vesz az orosz nyelvi képzés országos munkájában is. Tavaly Szegeden az orosz nyelv­tanárok konferenciáján előadást tartott az ide­gen nyelvoktatás szere­péről, feladatairól. Lidia Ivanovna, a kandidátus, csak azért látszik tanárnak, mert a katedrán áll. De a hall­gatókhoz nagyon köz­vetlen, érdeklődik irán. tűk és ezt tudják a diá­kok is. Nem számonké­rés ez, hanem őszinte oaráti kapcsolat. A hall. gatók nemcsak tisztelik mint kiváló oktatót, ha­nem szeretik is, mint igazi nevelőt. Tótís Kornélia Versengő fiatalok Ä Kiváló ifjú munkás, Kiváló ifjú szakmunkás és A szakma ifjú mestere ci­nért folyó verseny jellegé­nél fogva a szocialista munkaverseny szerves rü_ sze: egyéni versenyforma. Kétszáznyolcvanhatan vál­lalták 1974-ben a záhojjyi MÁV átrakókörzet fiataljai közül, hogy versenybe in­dul e címek valamelyiké­ért. Három dolgozóval beszél, gettem az átrakókörzet szer­tárfőnökségén — Orbán Jó. zsefné „A szakma ifjú mes. tere”, Kopacz Rózsa a „Ki­váló ifjú szakmunkás”, Moczka Erzsébet pedig a; „Kiváló ifjú munkás” cím megszerzését tűzte célul egy évvel ezelőtt. Közeledik a nap, amikor eldől a versengés. — Március tizenkettedi­kén lesz a vizsga — tesz elém két papírlapot Orbán Józsefné. — Ezekből a kér­désekből vizsgázunk gazda, sági vezetőink, a párt, a KISZ, a szakszervezet kép­viselői előtt. Hazai és világpolitikai, a szocialista építés alapvető ismeretei, gazdasági életünk egészét és az átrakókörze- tet érintő kérdések sorakoz. nak az egyik lapon. Vasút­üzemi, anyagkezelési, mun­kavédelmi, munkaügyi kér. déscsoportok a másikon. A politikai rész feldolgozásá­ban a KISZ vitaköre, a szakmai kérdések megvála­szolásában a szertárfőnök­ség vezetői adnak segítsé­get a fiataloknak. — Én a Kiváló ifjú műn. kás címért indultam — ve­szi kézbe dolgozatát Mocz­ka Erzsébet. — A mi té­mánk: milyen javítási, egy­szerűsítési lehetőségeket Iá. tunk az anyagmozgatásban és -tárolásban. Én többek között a kábeldobok tárolá­sával és mozgatásával fog­lalkoztam ... — A Kiváló ifjú szak­munkás címért küzdők fel­adata az adminisztrációs munka egyszerűsítésére irá­nyult. — Kopacz Rózsa is belelapoz munkájába. —­Főleg az anyagbeszerzésben fellelhető hibákkal foglal­koztam. Javaslatokat is tet­tem a javításukra... — Az anyagforgalom ész. szerűsítése — olvassa dol­gozata címét Orbánné. Ö szakmája ifjú mestere sze­retne lenni. Tavaly már megszerezte a Kiváló ifjú szakmunkás címet. — Nem volt könnyű konkrét javas, latokat tenni. Sok gondot okoz nekünk például a fö­lösleges anyagrendelés... Érintettem a gépselejtezés után a raktárakban vissza­maradó pótalkatrészek sor­sát is. A dolgozatok visszakerül, nek a borítékba — elbírá­lásra várnak. Ezek a szóbé. li vizsga során azonban csak egy részét képezik a fiatalok versenykövetelmé­nyeinek. Döntő fontosságú az is, hogy milyen munkát végzett a címre pályázó fi­atal a jelentkezés és az el­bírálás között eltelt egy év alatt, milyen volt a maga­tartása, aktivitása. Vezetői értékelik tevékenységét — csak kifogástalan munkájú, viselkedésű fiatalok kerül­hetnek a vizsgára. És az sem biztos, hogy ez már a cím megszerzését jelenti... I T. Gy. |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents