Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-05 / 54. szám
4CKT .ÉT-M AGY AROR S*-?AG 2 T9$5. mirém E Turistaként Iszmailiában Sorompó a halálnak Hét évvel ezelőtt, 1968 tavaszán a genfi leszerelési értekezlet 378. plenáris ülésén fejezték be az atomso- rompó-javaslatok megtárgyalását és a vitaanyagot az ENSZ-közgyűlése elé terjesztették. Ez az aktus akkoriban kiemelkedő eseménye volt annak a folyamatnak, amely a második világháborút követően az atomfegyver elterjedését és ezen keresztül a nukleáris háború veszélyének csökkentését írta el. Egyúttal az atomleszerelés problémájának új oldaláról való megközelítését is jelentette. Korábban az atomleszére- lési tárgyalások arra irányultak, hogy a nukleáris fegyverekkel rendelkező hatalmak megsemmisítsék készleteiket, vagy legalábbis hozzákezdjenek a csökkentésükhöz. Most az érintettek az elért állapot fenntartása mellett arra vállaltak kötelezettséget, hogy nem adják tovább atomeszközeiket és atomtitkaikat, az atomfegyverrel nem rendelkező államok pedig lemondanak arról, hogy valamikor is ilyen szerkezetek birtokába jussanak. így korlátozódnék a nukleáris fegyverekkel rendelkező országok köre; márpedig minél kevesebben vannak, annál könnyebb a leszerelési tárgyalások folytatása. A szerződés megvalósítása azonban egy sor akadály elhárítása utón vált csak lehetővé. Mindenekelőtt az ellenőrzés problémája miatt. Számottevő nehézséget okoztak azok a nézetek, amelyek az atomsorompó- szerződéstől a nukleáris energia békés célú felhasználásának elterjedését féltették. Végül is mindkettőre sikerült megnyugtató megoldást találni: szovjet javaslatra az ellenőrzéssel az ENSZ bécsi atomerőügy- nökségét bízták meg, ugyanakkor az illetékesek megnyugtatóan szavatolták, hogy minden országnak lehetősége lesz a békés célokat szolgáló atomtudomány művelésére. Mindezeken túlmenően azonban még egy kérdés vetődött fel: milyen védelemben részesülne bármelyik nem nukleáris hatalom, ha atomfegyverekkel rendelkező ország fenyegetné. Ennek nyomán született meg az a szovjet—amerikai —angol garanciatervezet, amely a Biztonsági Tanács útján biztosítékot ígért minden, nem nukleáris országnak az atomveszéllyel szemben. Ilyen előzmények után az ENSZ-közgyűlés 22. ülésszaka 1968. június 12-én jóváhagyta az atomsorompó- szerződést, majd néhány héttel később a három vezető nukleáris hatalom — Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia — aláírta. Végül a ratifikációkat követően 1970. március 5-én lépett életbe a szerződés. Az okmányokat napjainkig 101 állam írta alá, 80 ratifikálta vagy csatlakozott hozzá, viszont olyan jelentős hatalmak, mint a Kínai Népköztársaság, Franciaország, Japán, India, Pakisztán, Izrael, Egyiptom és Algéria stb. még nem szerepelnek az aláírók között. Mindez nyilvánvalóan hatással lehet a jövőbeni kilátásokra. A megállapodások alapján a közeli jövőben ismét összeül majd az érdekelt államok konferenciája, hogy megvizsgálja a szerződés megvalósulásának körülményeit, illetve keresse a továbbjutás lehetőségeit. Mindenesetre egy probléma már ma is körvonain-nató- a tárgyalásokon nyilvánvalóan felvetődik majd a szerződést már ratifikált, vagy csak aláírt államok közötti megkülönböztetés szűk- ; ségessége. Az utóbbia' ] ugyanis nem tekinthetők tel j jes jogú tárgyalófeleknek, de ez nem kisebbíti felelősségüket az egész emberiség I iránt prÁga KB-litkárok Hétfőn Prágában megnyílt a szocialista országok kommunista- és munkáspártjai központi bizottságai titkárainak értekezlete. Az értekezleten részt vesznek a BKP, az MSZMP, az NSZEP, a Kubai KP, a Mongol Népi Forradalmi Kedden, a kora délutáni órákban megnyílt Algírban a kőolajexportáló országok szervezetének (OPEC) csúcstalálkozója. A találkozó:- nyolc államfő vesz részt. Líbia, Szaud-Arábia, Indonézia, Irak és Nigéria alacsonyabb szinten képviselteti magát. Jelen vannak 13 tagállam külügy-, pénzügy- és olajipari miniszterei, valamint számos szakértő is. A találkozón, amely az OPEC megalakítása, 1960 óta az első csúcsértekezlet, ünnepélyes nyilatkozatot foAz ENSZ Biztonsági Tanácsa néhány napos szünet után kedden — magyar idő szerint 20 órakor — folytatta a ciprusi kérdés vitáját. A delegátusok a hét végi szünetet nem hivatalos két- és többoldalú konzultációkra használták fel, de értesülések szerint mindmáig nem sikerült olyan határozati javaslatot kialakítani, amely elfogadható volna a sziget- ország mindkét közössége számára. i Jelenleg háröm fő munka- okmány áll a tanácskozások középpontjában. A nyugat- európai tervezet felkérné Waldheim főtitkárt, hogy közvetítő erőfeszítéseivel mflFock Jenő, a Minisztertanács elnöke kedd délután hi. vatalában fogadta Mihail Le- szecskót, a Szovjetunió Minisztertanácsának ,elnökhe_ lyettesét, a magyar—szovjet 44, Az én helyzetem más. Az asszony! becsületről van szó — de te ezt még nem érted. PetykőT A házinénivel megegyeztem, kapott tőlem egy arany karperecét, maradhatsz nala, gondodat viseli. Segíts neki a ház körül gyűjtést vágni, vizet hordani, sorba állni, légy mindenben szófogadó gyerek, ez is az egyezségben van. Majd, ha a helyzet megengedi, hazavisz édesanyámhoz. A múltkoriban levelet kaptam Mária nénédtől. Már eljött Nagyváradról, és pesti címről írt. Ragasszál az ide mellékelt levélre bélyeget — hagytam a házinéninél észedre 20 pengőt és dobd re a postán. Marinak is. ír- :am hollétedről. A Márti resti cfmét, sajnos, nem tudom, mióta férjhez ment, nem írt, Petykó! Fogadj szót a házinéninek, légy jó gyerek értekezlete Párt, a LEMP, az RKP, az SZKP, valamint a CSKP képviselői. A résztvevők megvitatják a testvérpártoknak a jelenlegi nemzetközi helyzetben kifejtett ideológiai együttműködése időszerű kérdéseit. gadnak el és közös akció- programot dolgoznak ki. Mindkét dokumentum elsősorban az OPEC-országok- iiak a kapitalista világhoz való viszonyával foglalkozik majd. A dokumentumokban másrészt lefektetik a szervezeten belüli együttműködés elveit és intézkedéseket hoznak az olajjal nem rendelkező fejlődő országok megsegítésére. A csúcsértekezletet a vendéglátó ország elnöke, Huari Bumedien nyitotta meg. ködjön közre a két közösség tárgyalásainak felújításában. A ciprusi kormány javaslata követeli a szigetországban ál- lomásozó török csapatok ki. vonását, és a menekültek visszatérését otthonaikba három hónapon belül. Végül az el nem kötelezett országok csoportja által összeállitott határozati javaslat előirányozza a török csaoatok kivonását, a menekülte^ hazatérését és a Biztonsági Tanács kebelében, egy el nem kötelezett. államcsőport létrehozását, amely támogatná az ENSZ főtitkárát a Ciprusra vonatkozó korábbi ENSZ- határozatok végrehajtásában. gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság 15. ülésszakán részt vevő szovjet küldöttség vezetőjét Sokszor esókol, az otthoniakat is, ha előbb érnél haza szerető nénéd Magda U. !. Rezső bátyádnak, ha előbb találkoznál vele, mondd meg, hogy máris rettenetesen hiányzik, és kimondhatatlanul sokat gondolok rá. Es mihelyt a helyzet megengedi, rohanok haza, ezt üzeni és milliószor csókolja az ő hűséges kis felesége. Magda igazán rendes volt, hogy még arany karperecét is adott Stefi néninek. És csupán azért, hogy őrá gondot viseljen. (Stefi néni ugyan azt mondta: nem is igen arany. De őbelőle akkor már az irigység beszélt.) És a levélben is nagyon szépen íra Magda. Drága kis Petykóm, meg ilyeneket mondani soha nem mondott azelőtt. És Henrik is nagyon kedves volt. Kontrás szájhar- mónikát adott — végeredményben még alig ismerték egymást. Egy kairói barátom, akinek sokat adok a véleményére, azt mondta, hogy Isz- mailia volt a legszebb a Szu- ezi-csatorna városai közül. Utoljára az 1907-i háború előtt látta, emlékezetében a békebeli Iszmailia képét őrizte meg. Erre utalt a múlt idő használata, s arra, hogy a lerombolt, kiürített város hét éven át tetszhalottként várta az újjászületést, a feltámadást. Számomra viszont kihalt szellemváros volt Iszmailia: a háború, a kegyetlenség, a pusztítás megtestesülése. Láttam az 1937-i izraeli támadás nyomait, a két évvel ezelőtti háború friss sebeit, de csak most először találkozhattam a béke Iszmailiá- lával. A halottaiból feltámadt, újjászületett várossal. A kétszázezer lakosú Iszmailia újra él. Szinte a csodával határos módon, néhány hónap alatt teremtette újjá önmagát. S valóban szép, talán a legszebb a csatorna menti városok közüL Bíznak a békében Amikor legutóbb itt jártam, még gránát- és bombatölcsérek tátongtak az utcák kövezeten. Kidőlt fákat, lámpaoszlopokat kerülgettünk. Az Iszmaília-csator- nán átívelő hidak maradványai dermedten meredtek a semmibe. A vasúti sínekre vastag rozsdaréteg rakódott, a talpfák közét térdig érő gyom verte fel. S bár itt lényegesen kisebb pusztítást végzett a háború, mint Szuezben, mégis ritka az olyan há2, amely sértetlenül vészelte volna át a légitámadásokat, a tüzérségi belövé- seket, gépfegyversorozatokat A legmegdöbbentőbb azonban az ;yolt, hogy üresen, lakatlanul, csukott spa- lettákkal, bedeszkázott ablakokkal álltak a házak. Sehol egy lélek. Most minden más. Simára foltozott aszfaltúton gurul a gépkocsi. A fasorok gömb- koronái, a parkok szabályosra nyírt díszbokrai, az üdezöld pázsit, a vidám színű virágok nemcsak a visszatért életről árulkodnak, hanem arról is, hogy az itteni emberek még jobban szeretik a városukat, mint a kényszerű száműzetés előtt A fasorok, a kertek zöldje — ez volt Iszmailia leg- irigyeltebb büszkesége. És elintézte a parancsnokkal, hogy legalább Magda elmenekülhessen velük. A hadsereggel egy civil. Nem haragudott rájuk, igazán nem is haragudhatott, de azért nagyon rosz- szul esett, hogy nem mehet Németországba. Annyira beleélte már magát, hogy idegen országba, s éppen Németországba megy. Nem éppen azért hogy Hitlert láthassa. Egyéb dolga is van Hitlernek a háborúban, nemcsak az utcán grasszálni, és magát mutogatni — de nem is szoktak a királyok (s az ilyen leg- fejesebb emberek) járkálni az utcán. Mégis: idegen országba utazhatott volna és — ingyen. Rosszul esett, hogy annyira készült egész úton Németországba, és most már nem lesz belőle semmi. „De hiszen ott vagyok, ez Németország” — gondolta most, a töltés tövén, ahogy ott kuporgott a pokrócba burkolózva. Bármerre indulunk, az utcákon keleti elevenséggel lüktet az élet. Kinyitottak az üzletek, a boltok. Nagy a forgalom a pékeknél, a henteseknél, a zöldség- és gyümölcsárusoknál, s kapós a hal a piacon. Különösen sok a dolguk az asztalosoknak, akik nem győzik javítani a megrongálódott ajtókat, ablakokat, bútorokat. Az ékszerésznél esküvői ajándékokat vásárolnak egy szemérmesen piruló menyasz- szonynak. Az amúgy is zsúfolt utcákat hirtelen elárasztják a mindenféle korú iskolások, vége a tanításnak, hazafelé iparkodnak. A pályaudvarra fényesre kopott síneken gördül be a kairói személyvonat. A hosszú és kimerítő városnézés után betérünk az egyik kávéházba. Miközben a finom, forró teát kortyolgatjuk, idős férfi telepedik mellém. Nyugdíjas tanár, mint kiderül. Amikor megkérdezem tőle, hogy itt volt- e a háború idején, visszakérdez : — Melyik háborúra gondol? Én minden háborút itt éitem át. Az 56-ost, a 67-est és a 73-ast is. — Mindenki visszajött már? — Igen, nagyon kevés kivétellel. — Nem jártam itt a háborúk előtt, de úgy képzelem, a mostanihoz hasonló lehetett a város. Ilyen eleven és békés. — Pontosan ilyen volt. Leszámítva, hogy a város peremén, a Timszah-tó partján, a Szuezi-csatorna felé eső oldalon akadnak még romos épületek. És a Si- nai-félszigetre vezető hidat sem építettük még újjá. Arra is sor kerül nemsokára. Mert bízunk benne, hogy most már béke lesz. Közben újabb beszélgető- társ csatlakozik hozzánk, egy gazdálkodó, a Nüus-del- ta egyik falujából tért visz- sza. Nagyon boldog és reméli, hogy most már s°m- mi sem zavarja meg békés életüket és munkájukat. Mikor búcsúzni próbálunk, váratlanul meghív bennünket, ebédeljünk együtt a családjával. Udvariasan időhiányra hivatkozva hárítjuk el a kedves meghívást. A Szuezi- csatornánál S elindulunk a Szuezi-csatorna felé. A város szélén egy katonától kérünk útÉrdekes, ez idáig eszébe sem jutott, hogy ide vágyott annyira, amikor a menekítő vasgyári autón zöty- kölődött, a tankok által felmart, gödrös utakon. „Nem, nem, azért az más lett volna. Ha a katonákkal mehetek, az persze hogy más lett volna. Akkor olyan nincs, hogy rám kiabálnak, meg rugdosódnak, meg minden.” Nem tudta kitalálni, hogyan mehetne tovább. Ezek mindenünnen visszavárják. De hová mehetne visszafelé is? Más volna, ha tudná, Magda merre van. Vagy Henrik. (Ha kérdezné Henrik a kontrás szájharmóníkát, azt mondaná: elzabrálták az oroszok.) Nincs més, megvárja itt, amíg besötétedik. Csak a dombokat érje el valamiképpen. Onnan már látni kell a frontot. A sötétben messziről látni azt, ahogy okádják a tüzet az ágyúk. Arra figyelt fel tűnődéseiből, hogy tompán dübög alatta a föld. Egyre közelebbről, s erősebben; már belereszket a levegő is a dübögésbe. Tudta már, hogy ezek tankok. Felugrott, hátha az oroszok jönnek. Nem, nem az oroszok. Az ellenkező irányból tűntek fel a tankok a kövesúton. Rengeteg tank! Ameddig baigazítást. Magyarázkodás helyett beszáll a koraiba, s elkísér bennünket a legközelebbi pontonhidhoz. Az őrt álló katonák barátságos kézfogással üdvözölnek bennünket, s azt is megengedik, hogy besétáljunk a hídon a csatorna közepéig. A túlsó part, a Bar Lev-vonal megtekintéséhez már engedélyre lenne szükség. Az a helyzet ugyanis, hogy ezúttal, első ízben turistaként jöttem Iszmailiába, mindenféle engedély nélkül. Újév óta megindult a turisták áradata Szuezbe. Iszmailiába és Port Szaidba. A Szuezbe utazók némi utánjárással engedélyt kaphatnak arra is, hogy átmenjenek a Sinai-félszigetre. (Valamivel előbb, újra megnyitották a külföldiek előtt az Alexandriába és Fajjumba vezető sivatagi utat.) A* engedély nélkül utazgató turisták a saját szemükkel láthatják, hogy a csatorna menti városokban lendületesen folyik az újjáépítési S ami ennél is több: láthatják, hogy a kitelepített lakosság nagy része visszatért eredeti otthonába. Mindezek a legékesebb nyilatkozatnál is meggyőzőbben bizonyítják, hogy Egyiptom valóban békét akar, annyi háború után tartós békére készül. Kérdés, hogy Izrael elfogadja-e a béke kihívását Szadat elnök azzal indokolta a csatorna menti városok újjáépítését és a lakosság visszatelepítését, hogy ezentúl Szuezt, Iszmailiát és Port Szaidot a hátország részének tekintik. Az aknáktól, hajóroncsoktól megtisztított Szuezi-csatorna újra- megnyitásáról azonban csak akkor lehet szó, ha az izraeli csapatok újabb területeket adnak fel a Sinai-félszi- geten; ha a fontos nemzetközi víziét kívül esik az izraeli messzehordó ágyúk lőtávoláh. Iszmailia türelmetlenül várja a biztató fordulatot, amikor újra megindul az élet a kikötőben, a hajógyárban, a hajójavító sólyákon. S bizonyára ez a remény hevíti azokat a megkésett visszatérőket is, akikkel az országúton találkozunk, akik bútorokkal, bátyúkkal megpakolt teherautókon robognak a város felé. ellátott, mindenütt csak jöttek, jöttek a tankok. Akkor még ez nem a front Mert a fronton nem ilyen libasorban vonulnak a tankok az úton. Hanem szerteszét, szerte a földeken is. Körülnézett, figyelmesen megnézte a távoli ^domboldalakat De sehol nem jöttek tankok, csak az úton. Nem, ez még nem a frpnt, A front még sokkal odébb lesz. Egy kukoricatáblán akadt meg a szeme. Még mindig nem vágták le a tavalyi szárat. Pedig itt nem is igen volt tavaly háború, legalábbis front nemigen volt Se kilőtt tankok, se romos utcák, se katonasirok, semmi. Mégsem vágták le a szárát Mert itt is elviszik a népet katonának, s az asszonyokra márad a határ. „Meg a gödörásás is” — emlékezett rá. A kövesút másik oldalára nem látott el a töltéstőL Hacsak ott nem vonulnak a földeken is tankok. Ahogy a fronton szoktak támadni. Most ért ide az első. Nézte fönt, az úton brum- mogó, elcsörömpölő acélszörnyeket: egytől egyifi Tigris! Huszonötöt megszámolt. De még mindig nagyon sok jött. „No, Grisa, lesz melegetek... Ezt mind kilőni!” (FoIytatjuH OPEC-csúcs Algírban Folytatódd a ciprusi vita a biztonsági Tanácsban Fock Jenő fogadta Mihail Leszecskót Böcz Sándor FEKETE GYULA: REGENY
