Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-28 / 74. szám
■*m mlrefti» »' ■ - BWMBIt SräHSM* T Verseny a VSZM-ben A fillérektől a negyedmilliárdig A NÉGT BETŰT „V8ZMP négy eszten** deje még nem sókan ismerték Kisváráén; ma az a ritka, aki nem tud róla. A Vil- lamosszigetelő és Műanyaggyár 3. számú — kisvárdái — gyáregysége ma már hozzátartozik az új város ipari negyedéhez. Itt is érvényes a megyei ipartelepítések során sokszor idézett mondás: ipar a homokon. Ráadásul nem is akármilyen ipar, mert a környéken teljesen új iparágat honosítottak meg a VSZM munkásai. Már 360-an dolgoznak az új gyárban, tavaly 121 millió forint értékű termék szerepelt a tervekben, az idén 222 millió forint értékűre számítanak. A jelentős különbség jelzi: ütemesen fejlődik a gyár, a nehezén még nincsenek túl. A gondokon a budapesti törzsgyárral közösen segítenek: egy-egy fontosabb állomásnál jelzik, hogy milyen szakterületekre milyen szakemberek kellenének. És ilyenkor jönnek Pestről. Természetesen nem először látják Kis- várdát az érkezők, mert többnyire itteniek, vagy környékbeliek. Sokan tanulják a szakmát 8 fővárosban, hogy aztán hazajöjjenek dolgozni az új gyárba. Legtöbben párosán: sok ismeretség szövődik a tanulóidő alatt, a fiatalok jönnek haza, családot alapitanak. A kisvárdái VSZM-be először látogatóknak nagyjából Ilyenek az első benyomásaik. Présterem. November 7. brigád. 1974. április 1-től viselhetik a megtisztelő ,,szocialista brigád” címet. Az elsők között érdemelték ki az új gyár kollektívájában. Az ismerkedés perceiben közösen nézegetjük a kongresszusi verseny vállalását. Néhány sor a brigádnaplóban: teljesítjük a műszakra lebontott termelési tervet; 100 óra társadalmi munkát Végzünk az óvodákért; 80 órát a sport- pályaépítésnél; javítjuk a présterem rendjét; segítünk a gyár avatási ünnepsége előtt a felkészülésben; 120 óra társadalmi munkát Végzünk a gyáron belül. Lényegében ez áll a Vállalásban, s az első percekben az a kérdés kívánkozott: a szocialista brigád erejéhez méretezett vállalás ez? Miközben Timku János brigád vezetővel és Major Sándor művezetővel fellapoztuk a kongresszusi verseny indítása óta eltelt idő napló- bejegyzéseit,, kiderült: még nagyon sok minden van a szűkszavú vállalás mögött. De ismerkedjünk meg először a november 7. brigád munkájával. A présteremben hatalmas gépek állnak — valamennyi Lengyel- országban készült speciális célgép —, egy ember általában négyet kezel. Nyers alapanyagból fékíveket, kuplungtárcsákat készítenek; a legkülönbözőbb járművek fontos alkatrészei ezek. A gyártó gépek automata Vezérlésűek, a mellette álló ember feladata a kiszolgálás és ellenőrzés. A munka nehezét a vezérlés szerint a gép végzi. A feldolgozásra váró alapanyagnak csaknem minden dekájáért valutával fizet az ország: az azbesztet a Szovjetunióból szállítják, a különböző adalékanyagok között is nagyon sok a külföldi cégjelzéses. IBIIHEZ KAPCSOLÓDIK Filip András megjegyzése: — Sok pénzt lehet megtakarítani, ha külön is odafigyelünk a konténerekre. Óhatatlan ugyanis, hogy a formázott, de még teljesen képlékeny nyersanyag törik, deformálódik, mielőtt a présgépbe kerül. Ha nem vigyázunk, más hulladékkal is összekeveredik, s akkor elveszett. Itt van nagy szerepe a takarékosságnak, amit nem részleteztünk a vállalásban, de mindnyájan tudjuk, ilyen anyagoknál különösen fontos. A brigádvezető visszalapoz a November 7. brigád naplójában, és Filip András mondandójának alátámasztására idézi az egyik régebbi bejegyzést: „egy konténer pasztillalörmeléket megtisztítottunk. Ez 300 kg anyagot jelentett, kb. 7200 forint a megtakarítás. Meg kell próbálni minimális anyagveszteséggel dolgozni'.'’ A munkásnak, a kollektívának igaza van, a kongresszusi munkaversenynek ezt a tapasztalatát már nem szabad elfelejteni — nagyon sokat jelenthet a gyárnak. A takarékossághoz kapcsolódva beszélgettünk tovább a vállalás első pontjáról, mit Is jelent ez napi munkára váltva a brigád számára: hiánytalanul teljesítik a műszakukra lebontott tervet. A szűk szavú fogalmazás mögött egy Sor érdekes tény húzódik meg. Többnyire szakmai dol- gók, de érdemes róluk szólni, mert a gondolkodó munkást jelzik, aki megtalálja az egyszerű, de az ügy számára mégis jelentős megoldást. A esíszolószalagok élettartamát például úgy növelték, hogy az általánosan elfogadott helyett egy másfajta ragasztót használtak. Így kevesebbet álltak a gépek, s nemcsak az ész- szerűsítő brigádtag személyes jutalma, hanem az egész kollektíva jobb eredménye kerülhetett be a brigádnaplóba. Vágj' egy másik dolog: egy új anyag indulásánál új technológiát is bevezettek, s az első nap minden addigit felülmúló selejt keletkezett. Mielőtt újabb próbapréselésekre került sor, minden apró ötletet összegyűjtöttek, hiszen a brigád munkájáról, becsületéről volt szó. Kiderült, hogy a gj'akorlatban lehet változtatni az előírtakéit, kisebb módosításokkal kifogástalan darabokat lehet gyártani. A VERSENY TERMÉSZETESEN nem szorul a műszak keretei közé. A műszakok közötti versenyben közösen indították a mozgalmat: minden gépet úgy adjon át a váltótárs, mintha maga dolgozna tovább rajta. Egyszerűnek és természetesnek hangzik, de aki dolgozott már váltásban, igazolhatja: az egész műszak munkája múlhat egy-egy hanyagul átadott gépen. A November 7. brigád — egyetértésben és jó együttműködésben a váltókkal —■ mindig becsülettel tartja a szavát. Ennyit a konkrét munkáról, a vállalás első pontjáról, de nézzük, mi minden kapcsolódik még hozzá. A brigád tagok többsége Budapesten, a törzsgyárban tanulta a szakmát másfél évig. Betanított munkásként jötték vissza Kisváráéra. A gyárba 10—2Ó kilométeres távolságból, a környező községekből járnak be, alig van néhány helybeli. Természetesnek tűnhetne, hogy munkaidő után mindenki igyekszik haza, a termelőmunkán kívüli vállalások teljesítése nehéz. A November 7. brigád azonban éppen a kollektíva erejére hivatkozott, amikór á tanulásról, á műveltebb szakmunkásról volt szó, s közösen döntöttek: négyen — Bacsó Istvánná, Filip András, Major Sándor, Timku János — végezzék él a helyben induló szakmunkásképző tanfolyamot. Társaikkal ők egy új szakmát honosítanak meg a megyében: bizonyítványukban ez áll majd: „műanyagfeldolgozó szakmunkás”. Jónás Sándorné brigádvezető-helyettes — akinek már négyen dolgoznak itt- a családjából — azt mondja: — Jó ezzel á kollektívával dolgozni, mert nemcsak a gép mellett vagyunk együtt, hanem sok más rendezvényen. És az a nagyszerű, hogy az újak is mindig jönnek velünk egy szóra. FJE EZ MAR A BRIGÄDVALLALÄSto^ vábbi pontjaihoz tartózik. Ahhoz, hogy a város óvodáinak fejlesztéséért vállalt 100 helyett 120 óra társadalmi munkát végeztek, s mint most is örömmel mondják, egy nagy zsák játékot vittek az óvodásoknak, s közben 122 ezer forint értékű terméket készítettek a gépeken. Vagy ahhoz, hogy nem vártak másokra, hivatalos intézkedésekre, maguk láttak hozzá az új gyár új csarnokában a később már természetesnek számító rend kialakításához, és segítettek az avatás előtt szépíteni, rendbehozni az építkezések során megviselt gyári területet. Azt meg becsületbeli kötelességüknek tartották, hogy a rajtuk kívülálló ok miatt későbbre maradó sportpályaépítés segítése helyett pótvállalázt tegyenek, s a KISZ- szervezetet segítették. Nevükhöz fűződik a „dolgozz balesetmentesen” mozgalom indítása, amelyet az egész gyárra kiterjesztettek, s amelyet az idén bevezetésre kerülő DH-mozgalom- inal ötvöznek: „Dolgozz hibátlanul és baleset- mentesen!” ez lesz a kibővített tartalom. Február 21-én párttaggyülés volt a kisvárnál VSZM-ben. Amikor Timku János visszaért onnan a munkahelyére, a préstérembe, nem kellett sokat magyaráznia, miért folytatják, adnak új lendületet a kongresszusi munkaversenynek a gyár kommunistái. Az új gyár formálódó kollektívái alkotó részesei kívánnak lenni a tavalyinál százmillióval magasabb, csaknem negyedmilliárdos tervnek. Lakásavató Március 6-án a Kisvárdái Városi Tanács V. B. elnöke, Szabó Ferenc, átadott a Felszabadulási lakótelepen egy 84 lakásos épületet a bérlőknek. Ekkor mondta: — A felszabadulás 30. évfordulóján, pártunk XI. kongresszusára készülve a IV. ötéves terv sikeres befejezéséhez közeledve örömteli eseménynek vagyunk résztvevői, abból az alkalomból, hogy Kisvárda történetében első ízben adunk át összkomfortos, állami bérlakást 84 szerencsés és boldog lakásigénylőnek. A IV. ötéves terv során 1200 lakás épül, mélybe megközelítően 4800 ember költözik be... — Nagy az a fejlődés, amely a felszabadulás óta bekövetkezett városunkban. A lakásépítés mellett gondoljunk csak a nagy közművesítésre, a gyógyhatású ivóvízhálózat kiépítésére, a szennyvíz gerincvezeték megépítésé-; re, új gyárak építésére, a régebbi üzemek felújítására, új iskolai tantermekre, itt a szomszédságban épülő 100 személyes óvodára, a nagyáruházra, és két kisebb áruházra, a pompásan emelkedő és a legkorszerűbb eszközökkel felszerelt új kórházra, és megannyi más létesítményre. A IV. ötéves tervben több mint 1 milliárd Ft-ot költöttünk a különböző célok megvalósítására. A megvalósítás sok ember tervező^ szervező tevékenysége útján jött létre. Azonban ennél is nagyobb erőfeszítést igényel aa a feladat, amely a házak belső és külső környékének a megóvására vonatkozik. Azt kérjük a szerencsés lakásbérlőktől, hogy óvják es védelmezzék az egészséges környezetüket, a közös létesítményekre közös gondjuk legyen. Ezt követően a tanácselnök hat többgyermekes családnak elsőként adta át a lakáskiutaló határozatot, szerencsekívánalaink mellett. _________________________ „Izzógyár” Kisvárdán Hazánkban talán egyetlen egy ólyan ház sínes, ahol valamilyen formában ne találkoznánk az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT Gyár termékeivel. Hogy csak a legismertebbek közül említsünk néhányat: villanyégők, rádiócsövek, és tévé higany- és halogénlámpák, fénycsövek, gépsorok és berendezések. De nemcsak nálunk ismertek és keresettek ezek a gyártmányok. A nagy fővárosi gyár négy kontinens közel száz országával tart fenn kereskedelmi kapcsolatot. Az elkövetkezendő években ebben a nagy munkában a kisvárdái asszonyok és lányok kezemunkája is benne lesz. Az Egyesült Izzó a fiatal szabolcsi városban gyáregységet létesít. Hogy miért éppen Kisvárdára esett a szakemberek választása, annak egyszerű a magyarázata. Itt a legkedvezőbbek a feltételek, és gazdag a női munkaerő. Az Izzónak már számos Vidéki gyára működik. 1972-ben Hajdúböszörményben, két évvel később Hajdúnánáson létesítettek alkatrészgyártó üzemeket. Az itt szerzett jó tapasztalatok, s a rövid idő alatt elért jó eredmények arra ösztönzik a gyár vezetőit, hogy vidékre telepítsenek ipari- üzemeket. Annál is inkább szükség van erre, mert az V. ötéves terv során a wolframgyár- tást, Illetve a wolfram alapanyag termékek előállítását megkétszerezik, s az ehhez szükséges feltételekét, főleg a munkaerőt Budapest ten biztosítani nem lehet. Ezért az Izzó alkatrészgyártó bázisát a Tiszántúlon hozzák létra Kisvárdán a ruházati szövetkezet régi épületében már folyik a munka, tanulnak az asz- szonyok, lányok. A végleges gyártelepet a megszűnt MEZŐGÉP helyén alakítják ki. A munkára jelentkezők egy részét a fővárosban tanítják be. A 15 és 40 év közötti kisvárdái és környékbeli nőknek a betanulás alatt szállást, utazási költségét és 8,50 forintos órabért biztosítanak. Egy hónap eltelte után a szerzett szakmai tudás birtokában 2—2400 forintos keresetet érhetnek el könnyű munkával a fehér köpenj'es üzemben. Hogy mit fognak majd dolgozni a kisvárdái üzemben? A tervek szerint itt spirálgyártó részleget alakítanák ki. Ezek a kis néhány milliméteres alkatrészek az autólampák, ezen belül is a halogén izzólámpák fényét biztosítják. Azt, hogy a szabolcsi üzemben ezt a terméket állítják élő, meghatározza, hogy itt csak elektromos energia áll a gyártás rendelkezésére. Ennek figyelembevételével lehet a profilt kialakítani. Az a 150 nő — akik már az üzemben dől; goznak, illetve a szakmát tanulják — a kifc- várdai gyár első betanított dolgozói lesznek. Az Izzó tervei szerint ezeket a munkásokat még ez év őszéig, mintegy 350 új dolgozó munkába állítása követi. Elek EmQ A betanítást hajdúböszörményi dolgozók segítik. Jávlaíi kép a VSZM kisvárdái gyáráról. (Elek Emil felvétele) A botdog tulajdonosok egy csoportja.
