Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-21 / 68. szám
4 KELET-MÄGTARORSZAÖ (Folytatás a 3. oldalról) A Magyar Népköztársaság kormánya nagyra értékeli a demokratikus Portugáliához fűződő, újkeletű kapcsolatainkat. Bízunk abban, hogy a portugál kormány tovább halad a megkezdett úton, s ez még kedvezőbb lehetőségeket teremt a szocialista országok — köztük hazánk — évS Portugália gyümölcsöző együttműködéséhez. Fejlődtek kapcsolataink az Egyesült Államokkal is. Ennek ellenére viszonyunkat még nem nevezhetjük normálisnak. Gazdasági kapcsolataink fejlődését akadályozza a legnagyobb kedvezményes elbánás hiánya. Más rendezendő problémáink is vannak, így például még mindig az Egyesült Államokban vannak a magyar koronaékszerek. A magyar kormány kész közösen megvizsgálni a kaocsolataink fejlesztését elősegítő intézkedéseket. Bár a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon a NA- TO-hatalmak magatartása miatt nem született megállapodás, szükségesnek tártjuk azok folytatását, s a fegyverkezési verseny csökkentését célzó más intézkedések közös kidolgozását. A Magyar Népköztársaság szélesíti kapcsolatait a fejlődő világ országaival, különösen azokkal, amelyek a haladás útját járják, s el nem kötelezett politikát folytatnak. Elsősorban az arab térség felé fordul figyelmünk — mondotta. — A Magyar Népköztársaság az arab népek igaz ügye mellett áll és követeli a közel-keleti válság igazságos és átfogó megoldását. Algériával, Szíriával, Irakkal, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársasággal, Líbiával jelentősen fejlődnek gazdasági és kulturális kapcsolataink, magas színtű politikai érintkezések jöttek létre. Sokoldalú együttműködésre törekszünk az Egyiptomi Arab Köztársasággal is. Indokína problémája továbbra is a nemzetközi érdeklődés homlokterében áll. A saigoni adminisztráció agresszív, a párizsi egyezményeket lábbal tiprő magatartása lehetetlenné teszi a bébe megteremtését, a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság normális működését. Kormányunk elítéli a saigoni adminisztráció szabotázsát és továbbra is hatékony támogatást nyújt a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormánynak. Országunk és India között erősödtek az együttműködés szálai. Iránnal szélesedtek gazdasági kapcsolataink. Kedvező jelként értékeljük, hogy több délkelet-ázsiai tőkésország, amelyek korábban elzárkóztak a szocialista országoktól, növekvő érdeklődést mutatnak a szocialista országokkal kiépítendő kapcsolatok iránt. Afrika haladó országairól szólva üdvözölte a portugál kormány és a portugál gyarmatok felszabadító mozgalmainak megállapodásait, amelyeknek eredményeként Guinea—Bissau független ország lett, Mozambique és Angola pedig a közeljövőben nyeri el függetlenségét. Latin-Amerikában — mondotta a külügyminiszter — hazánk egyfelől fejleszti kétoldalú kapcsolatait Latin- Amerika független országaival, Peruval, Argentínával, Mexikóval, Venezuelával, a karib-térség országaival, másfelől politikai segítséget nyújt. Latin-Amerika népeinek nemzeti céljaik valóra- váltásához. A szocialista országoknak az utóbbi időben elért átütő nemzetközi sikereiben nagyon fontos szerepet játszott a szocialista országok összehangolt külpolitikája, egyöntetű fellépése a nemzetközi porondon. Ennek így kell lennie a jövőben is. A külpolitikai tevékenységben gyakran találkozunk ravasz szocialista lepellel takart szovjetellenes nézetekkel is — mutatott rá —, amelyeknek az a céljuk, hogy éket verjenek a szocializmus és a haladás leghatalmasabb támasza, a Szovjetunió és a többi szocialista és haladó ország közé. Pártunk és kormányunk következetes harcot folytat minden szovjetellenes nézet és magatartás ellen. Mi nem takargatjuk külpolitikánk szovjetbarátságát, ellenkezőleg, büszkék vagyunk erre! Előre megmondjuk: a Szovjetunió külpolitikája iránti bizalmatlanság mérgezett magvainak elhintése a mi talajunkon hiábavaló fáradozás, eleve kudarcra ítélt kísérlet. ' Felszólalt a vitában Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Köszöntötte a kongresszust Georgosz Krisztodu- lidesz, a Ciprusi Nép Haladó Pártja Központi Bizottságának tagja, Preben Henriksen, a Dán Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Anna-Lisa Hyvönen, a Finn Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, Hari- laosz Florakisz, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Victor Eddisford Nagy-Bri- tannia Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja, Herman Gautier, a Német Kommunista Párt elnökhelyettese és Arne Jorgensen, a Norvég Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja. A XI. kongresszus ezzel befejezte csütörtöki munkáját, a tanácskozást pénteken reggel 9 órakor folytatják. Koszsrúzási ünnepség a tanács- köztársasági emlékműnél A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 56. évfordulója alkalmából csütörtökön líoszorúzási ünnepséget rendeztek Budapesten, a Felvonulási téren a tanácsközi.ársasági emlékműnél. A Himnusz hangjai után az MSZMP Központi Bizottsága nevében dr. Romany Pál, 'a KB osztályvezetője és Kérész Géza, a Központi Bizottság tagja helyezett el koszorút. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának nevében dr. Polinszky Károly oktatási miniszter és Rödönyi Karol y közlekedési és nostaügyi miniszter koszorúzott. A Magyar Népköztársaság fegyveres testületéinek részéről Pácsek József vezérőrnagy, honvédelmi miniszter- helyettes, Kőröst György rendőr vezérőrnagy, belügy- niszter-helyettes. valamint Nagy György, a munkásőrség országos parancsnokának helyettese: a Hazafias Népfront Országos Tanácsa nevében dr. Molnár Béla titkár és Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke; a Szakszervezetek Országos Tanácsa képviseletében Kiss Károly, a SZOT alel- nöke; a KISZ Központi Bizottsága nevében Deák Gábor titkár és György, a KISZ budapesti bizottságának titkára; a Magyar-Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége nevében dr. Magyart András és Nagy Jenő, az elnökség tagjai; Budapest főváros tanácsa nevében Kelemen Lajos elnökhelyettes és Tiszai 1st. ván, a Fővárosi Tanács párt- bizottságának titkára helyezett el. koszorút. Koszorúval tisztelegtek a Tanácsköztársasági emlékérem tulajdonosai, majd a főváros dolgozói és ifjúságának képviselői helyezték el a szobor talapzatánál a hála és megemlékezés virágait. A koszorúzási ünnepség az In- ternacionálé hangjaival éri veget. T$fö. tnárcfüí SÍI •• Ünnepi ülést tartott az MSZBT országos elnöksége Katusev átadta a Népek barátsága érdemrendet Bennsőséges ünnepség szín. helye, volt csütörtökön a Parlament vadászterme. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége a Magyar— Szovjet Baráti Társaságot a Népek barátsága érdemrenddel tüntette ki, amelyet az MSZBT országos elnökségének ünnepi ülésén nyújtottak át. Az elnökségben foglalt he. lyet többek között Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MSZBT elnöke, Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Marjai József, külügyi államtitkár és Nagy Mária, az MSZBT főtitkára. Az elnökségben foglalt helyet továbbá K. F. Katusev, az SZKP Központi Bizottságának titkára, E. A. Sevard- nadze, a Grúz Kommunista Párt KB első titkára, V. J. Pavlov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió budapesti nagykövete, a XI. pártkongresz- szuson részt vevő szovjet küldöttség tagjai. Nagy Mária üdvözlő szavai után K. F. Katusev köszöntötte az ünnepség résztvevőit, — Leonyid Iljics Brezsnyev, a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán elhangzott beszédében elismeréssel szólt baráti társaságuknak a magyar és a szovjet dolgozók közötti valóban szocialista, s valóban testvéri viszony kialakításában szerzett érdemeiről. A mai ünnepélyes esemény alkalmából Leonyid Iljics külön üdvözletét küldi Önöknek — mondta, majd felolvasta az SZKP főtitkárának üzenetét, amelyben szívből köszönti a Magyar—Szovjet Baráti Társaság vezetőségi tagjait és aktivistáit, a Magyar Nép- köztársaság minden dolgozóját, aki részt vesz a társaság nemes tevékenységében. Szívből gratulálok a meg- érdétfíélt;ski.türippéhe^ s ki.-, vánok Önöknek, kedves elv- társak -'nagy sikert ahhoz a megtisztelő és fontos munkához, amelyet a szovjeté magyar barátság megszilárdításáért és annak érdekében .végeznek, hogy megvalósuljon a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusán kitűzött magasztos cél: a fejlett szocialista társadalom felépítése — mondja többek között az üzenet. K. F. Katusev ezután így folytatta: — Mélységes tisztelettel emlékezünk most azokra, akik munkájukkal, harcukkal, áldozataikkal alapozták meg megbonthatatlan barátságunkat. Különösen jó érzéssel emlékezünk most Vlagyimir Iljics Leninre, aki nagy lelkesedéssel üdvözölte az első Magyar Tanácsköztársaságot. A lenini internacionalista eszmék, amelyek az évtizedek során bebizonyitot. fák életképességüket és erejüket, ma is a mi közös lobogónk, közös vezérpsilla- gunk. A szónok népeink történelmi múltba gyökerező barátságát méltatva emlékeztetett azokra a magyar inter, nacionalista harcosokra, akik a Vörös Hadsereggel vállvetve hősiesen küzdöttek Oroszországban a szovjet hatalom győzelméért. Nagymértékben hozzájárultak a saovjet—ma. gyár barátság diadalához a szovjet nép hq§ fiai — trión, dotta —, akik a fasizmus ellen vívott küzdelem zord éveiben nemcsak hazájuk szabadságáért indultak csata, ba, hanem Magyarország és más európai népek szabadságáért is. Ezután szólt arról, hogy a Magyar Szocialista Munkás, párt vezetésével az utóbbi 30 esztendőben elért hatalmas méretű orszagépítő munka eredményeit ezekben a napokban meggyőzően demonstrálja a magyar kommunisták XI. kongresszusa. — Jól tudjuk, milyen következetességgel és tetterővel munkálkodik testvérkapcsolataink sokoldalú szilárdításán a Magyar Szocialista Munkáspárt, annak Központi Bizottsága, élén a szovjet emberek nagy barátjával, a magyar és a nemzetközi kommunista mozgalom kimagasló személyiségével, Kádár János elvtárssal — hangsúlyozta a szónok. — A magunk részéről biztosíthatom önöket: kommunista pártunk, a szovjet nép továbbra is elsőrendű feladatának tekinti, hogy állandóan erősítse a szovjet— magyar barátságot — mondotta végezetül K. F. Katusev. Ezt követően K. F. Katusev átnyújtotta Apró Antalnak a magas kitüntetést, valamint az SZKP KB főtitkárának személyes ajándékát, Ivanyenkov „Vörös tér” című festményét. Apró Antal az MSZBT elnöksége, a szovjet—magyar barátságot ápoló magyar dolgozók sok százezres tábora nevében mondott köszönetét a megtisztelő elismerésért, amellyel a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége a baráti társaságot a Népek barátsága érdemrenddel tüntette ki, s egyben kérte K, F. Katusevet: tolmácsolja az MSZBT elnökségének köszönetét e rpaias kitüntetésért, A továbbiakban így folytatta: — Ez az elismerés újabb erőt és lelkesedést ad mozgalmunknak és minden becsületes magyar embernek, akinek drága a magyar—szovjet barátság ügye. Mi soha nem feledjük el, és a fiatalabb nemzedéket, is arra tanítjuk: -— ismerjék meg a történelmi tényeket, azt, hogy milyen sokirányú segítséget adott a Szovjetunió az önálló Magyarország megteremtéséhez — mondotta. — A Magyar—Szovjet Baráti Társaság 30 év alatt sokat tett országaink kapcsolatainak erősítéséért, azért, hogy hazánk dolgozói minél többet ismerjenek meg a Szovjetunióról, a kommunizmust építő szovjet népről, a szovjet emberek alkotó munkájáról, a szovjet tudományról és kultúráról. Ugyanakkor azon is munkálkodtunk — a Szovjet—Magyar Baráti Társasággal karöltve —, hogy hazánk szocialista fejlődéséről is minél többet tudjanak meg a szovjet emberek. —• Nálunk Magyarországon széleskörű érdeklődés nyilvánul meg a Szovjetunió iránt. Most, a 30. évforduló tiszteletére vesszük fel társaságunk soraiba az ezredik tagcsoportot. A továbbiakban azon leszünk — hangsúlyozta Apró Antal —, hogy még nagyobb odaadással munkálkodjunk a szovjet nép t.esí, véri barátságának elmélyítésén, amelyet olyan nagy hangsúllyal húzott alá pártunk legmagasabb fóruma, a XI. kongresszus is. Ezt követően Nagy Mária felolvasta a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos elnökségének a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségihez intézett táviratát, amelyben köszönetüket fejezik ki a megtisztelő elismerésért, a magas kitüntetésért. KOMMENTÁR Emlékezés Síiarpevitle-rs Tizenöt éve, 1930. március 21-én a dél-afrikai Sharpeville-ben 72 ember életét oltotta ki a gyilkos repdőrSQvtűz. Az áldozatok olyan tüntetők voltak, akik Dél-Afrika más városainak többi színesbőrű lakóival együtt azt követelték, hogy vegyék emberszámba őket. Ennek a szomorú eseménynek az emlékére az ENSZ 20. közgyűlését március 21-ét a faji megkülönböztetés elleni harc napjának nyilvánította. A békét, és demokráciát szerető emberek ezen a napon minden évben szerte a világon a sharpeville-i vérengzés és egyben a faj- üldözés sokmijiió más áldozatának emléke előtt tisztelegnek. A faji megkülönböztetés elleni harc nemzetközi napja sajnos nemcsak az emlékezés alkalma. A fajgyűlölet ma is tombol Del-Áfrikában éppen úgy, mint Rhodesiában. Ezért a Szakszervezeti Világszövetség az idei napra kiadott nyilatkozatában szolidaritásáról biztosítja a fajüldözés ellen küzdő Dél-Afrika, Zimbabwe és Namibia népét, s határozottan elítéli á dél-afrikai népek elleni barbár megtorlásokat. Nem sokat változtak az amerikai fajüldözők sem. A fajüldözőkkel szembeni küzdelembe évről évre nagyobb társadalmi és politikai erők kapcsolódnak be. S az ENSZ-közgyulés 13. ülésszakán 1973 őszén szovjet javaslatra elfogadták „a. fajirtás megelőzéséről és megbüntetéséről” szóló nemzetközi konvenciót. amely megállapítja, h'.gy a faji megkülönböztetés bűntett az emberiség ellen, és büntetőjogi felelősségre keli vonni mindazokat, — személyeket, szervezeteket, államokat, —■ akik alkalmazzák. E nemzetközi dokumentumot a. .’Magyar. Népköztársaság Ülnöki Tanácsa is megerősítette, s 1974. június 20-án nagykövetünk az ENSZ főtitkáránál letétbe helyezte. Kicsit visszanézve a történelemben megállapíthatjuk: a német nácik és szekértolóik emberirtó fajvédő törvényei egy tőről fakadnak az afrikai fasizmussal. A fajgyűlölet kihívás korunk, szelleme ellen, veszélyezteti a békét, akadály az emberi haladás útjában. P. N. Barannyikov: Nevek az emlékműn 10. Dokumentumírás Bulgária, 1944. október 12. Vidin. „Jelenleg kórházban fekszem, kissé lebetegedtem... Régi baj, még a mongoljai tartózkolásom idejéből származik, amikor 1938 és 1940 között ott teljesítettem szolgálatot... A napokban kiírnak és újra a front következik. Amíg a háború nem ér véget, ott. az én helygm”... 1945. január 10. „Szervusz, Maruszka! Élek, egészséges vagyok. Már teljesen bevált módszer szerint harcolunk. Magyarországon, ahol most verjük a németeket, nagyon forró a helyzet... Újabb kitüntetést kaptam. A „Moszkva védelméért” érdemérmet. Hol van a férjecskéd? írj részletesebben. Addig is a viszon Hatásra- Fivéred: Iván”. Budapest, 1945. február 21. „Üdvözlöm, tisztelt. Hom- jakov elvtárs. Egységünk harcosai és tisztjei harcos üdvözletüket küldik Önnek. Mi nem ismerjük Önt, de az ön rokonának, vagy ismerősének, Lisfij kapitánynak a kérését teljesítjük: szomorú szívvel értesítjük önt, hogy 45. I. 26-án a hitleristák ellen vívott harcokban, Buda ostrománál elesett a mi nagyrabecsült kapitányunk. Katonai díszpompával temettük el Buda külső részén és megesküdtünk, hogy megbosszuljuk szeretett parancsnokunk halálát. A magam részéről jó, bátor és tapasztalt parancsnokol. ismertem meg benne, jóllehet kevés ideig szolgáltam vele együtt (két hete volt az egységnél). Nagyszerű bajtárs volt. Soha nem felejtem el őt, közvetlen elöljárómat. Az egész személyi állomány örökre megőrzi emlékezetét. Ha megvan Önnek családja címe, kérjük, továbbítsa levelünket hozzájuk, vagy közölje velük ezt a szomorú hírt... Táboripos- taszám: 17216 „P”. P. I. Csirkunov tiszt”. Iván Nyesztyerovics Liszij kapitány, született: 1917-ben, párttag, belorusz nemzetiségű, a Gomel-területi Lo- jevo-járásbeli Abakumi falu szülötte (A Gellérthegyi Felszabadulási Emlékművön 9 második iniciálé, az „T* téves, ezt bizonyítják a levéltári anyagok), harcban esett el és először Budapest északnyugati részében temették el. Közvetlenül halálos sebesülése előtt vezényelték át a 320. lövészhadosztályhoz és a zászlóalj- parancsnok politikai helyettesévé nevezték ki. Liszij kapitányt halála után a Honvédő Háború érdemrend II. fokozatával tüntették ki. * KASZIMCEV KAPITÁNY. „Ez valahogy olyan különös... Apa már gyermekkorában nagyon szerette a lovakat. Egyszer, amikor még kisfiú volt, segített nagyapjának, Iván Akimovicsnak lovakat legeltetni, s elvitte az egyik lovat, az italéhoz. A ló azonban megijedt valamitől, felágaskodott és véletlenül halántékon rúgta. Elöntötte nyomban a vér, kórházba szállították. A szülők és az orvosok csodálkoztak: a sebe súlyos, de a fiúból egy sóhaj annyi nem jön ki! Hát így volt. 1943- haa a fronton ismét megsebesült az a halántéka. 1945- ben egy aknaszilánk, amely megölte, ugyanott érte”. (A. A. Kaszimcev kapitány fiának leveléből). „...Egy felrobbant ellenséges akna szilánkjától az Ön fia súlyos fejsérülést szenvedet. Jellemző, hogy a szilánk a halántékán érte, ugyanazon a helyen, ahol az Ön fia ezt megelőzően is megsebesült...” (Az alakulat parancsnokának A. A. Kaszimcev kapitány apjához írt leveléből.) Valóban a véletlenek sziví katlan összeesése, de itt hibás az ember emlékezőtehetsége: hajlamos csak azt meglátni, ami egyezik, s el- siklani amellett, ami „nem jellegzetes”. .Kaszimcev kapitány többször megsebesült, de nem a halántékán. Bizonyítja ezt a hadikórház fényképfelvétele, amelynek kelte: 1942. III. 9. Sztálingrád. Akkor nem a halántékán sebesült meg. íme az 1945. II. 17-én kelt levele, s abból egy mondat: „Habár a sérülés a kezemen még nem gyógyult be, kezem jól tudom már használni, most is azzal írok levelet...” Igaz; előtte van egy említés a negyedik (?) egyezésről: „Kissé megsebesültem, a halántékomon, de már levették a kötést a fejemről...” A Gellérthegyi Felszabadulási Emlékművön ez áll: A. A. Kaszimcev kapitány.- (Folytatjuk)
