Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-02 / 52. szám

1975. mlreftis f. — VaSaRWAPT MW.T.fKT.W > Megyei tájakon Dióország: MILOTA Az ország legtávolabb!, legeldugottabb, de talán legszebb vidékén bújik meg az ap­ró falucska, Milota. Az öreg Tisza itt még rakoncátlan siheder. Nyugatnak tartó, hatal­mas diófákkal szegélyezett útját hol kelet­nek, hol északnak, hol délnek fordítja. Erről a faluról tartja a hagyomány, hogy minden ember három diófát ültetett. Egyet magnak, egyet koporsónak, egyet bölcsőnek. A milotai férfiak, ha látják a közeli he­gyek felé úszó esőfelhőket, szinte percnyi pontossággal megmondják, másnap mikorra árad a Tisza. Ilyenkor már készítik a vonó­hálót, a kaparászót, a kámzsát. Ekkor leg­biztosabb a fogás a Tiszán. A múlt A falu nevének eredete a honfoglalás korára nyúlik vissza. A faluban élő egyik monda így meséli ezt el: a honfoglaló ma­gyarok egyik vitéze szerelmes lett a halicsi fejedelem lányába, Melotába. Igen ám, de Melota a Tisza túlsó partján fekvő borzsovai vár urának volt a jegyese. Történt egyszer, hog: a magyar vitéz elszakadt társaitól, s a borzsovai vár foglya lett. Itt találkozott is­mét a két szerelmes egymással. Mikor a ma­gyarok meghallották társuk fogságba esésé­nek hírét, azonnal meg''madták a várat. Ekkor a vár ura jegyesét, Melotát a Tisza másik partjára vitette, hogy megóvja az ostrom veszélyétől. De Melota visszaszökött, s felöltötte az egyik halott katona ruháját, sisakját és meg­indult a börtön felé, hogy kiszabadítsa sze­relmét. Ekkor azonban már a magyar vitéz szabad volt, az udvaron találkoztak össze. Az ifjú nem ismerte meg a férfiruhás Melo­tát, s leszúrta. De feltűnt neki. hogy az el­lenséges vitéz nem védekezett. Kíváncsian közelebb hajolt hozzá, s ekkor ismerte meg szerelmét. Amikor meglátta kit ölt meg, kard­jába dőlt: Melotát pedig átvitték a Tiszán, s oda temették el, ahonnan korábban megszö­kött. Az itt lakó-emberek falujukat róla ne­vezték el Milotának. Eddig tehát a monda. Hogy van-e való­ságos, történeti alapja, nem lehet tudni. De az tény, hogy a falu neve már 1 IBI-ben fel­tűnik a cégényi monostor birtokaként. A fa­lu neve később is gyakran felkerül a törté­nelem lapjaira. A templom kertiében álló emlékoszlop hirdeti, ebben a faluban szüle­tett 1571-ben Milotai Nyilas István superin- tedens, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem fő—- prédikátora, a kálvini reformáció egyik meg­indítója, kiváló egyházi író. A Tisza még ma is vet ki a partjára törött kardot, zablát, kengyelt. Nfesélik, hogy a Rákócz’-szabadság- harc idején a kuruc hadak a falu mellett szorították be a Tiszába a császári sereg egy részét. A kavargó, örvénylő vízből senki nem menekült meg. A falu ma is Vész néven em­legeti ezt a kanyart. „Legmaqryarabb világa a világnak” — írja Ady. „itt az emberek nem hazud­nak akarattal, ha keserű a szájuk, köpnek, ha viszket a tenyerük, ütnek... Itt vannak, akik a Kálvin istenéből bölcs, külön magyar Istent csináltak, errefelé nem koronáz Ugo- csa, ezen a tájon verődött össze Esze Tamás kuruc hada. Ez itt a magyar föld, az első foglalóké, magyar, tehát véres, szomorú, fá­radt, sivár, de harcos, de szép, de elpusztít­hatatlan,.. Elfogadta Kálvin predesztináció* tanát, de amíg a gerince és az ökle bírják, nem bízza ügyét a jó istenre.” így jellemzi Ady Endre a szatmári parasztságot, Móricz Zsigmond első novelláskötetéről, a Hét kraj­cárról írott köszöntőjében. Móricz is mindig szívesen visszatért er­re a vidékre, szülőföldjére — hiszen Csécse oly közel van ide, hogy a madarak csiripe- lése is áthallatszik. Különösen sokat időzött Milotán Sipos tiszteletes parókiáján. Szám­talan novellája, kisregénye fogant itt. A Nyilas, Féri, Hadadi nevű szereplők valószí­nű, hogy innen, Milotáról származnak, hi­szen ezek a nevek Milotán kívül szinte se­hol nem fordulnak elő. Ha az ember a régi anyakönyvet össze­hasonlítja a maiakkal, meglepő hasonlóságo­kat talál. A Csókási, Fóri, Hadadi, Nyilas, Kondor, Báthori nevek több száz évvel ez­előtt is éppúgy megtalálhatók, mint ma. A falu lakosságának összetétele az évszázadok alatt alig változott. A közlekedésre rtia már nem igen lehet panaszuk a milotaiaknak, na­ponta ötször indul busz a járási székhely. Fehérgyarmat felé. Ez azonban csak nemrég van így. Néhány évtizeddel ezelőtt szinte le­hetetlen volt innen elmozdulni. Ezen a vidé­ken emberemlékezet óta hatalmas mocsa­rak, erdőségek húzódtak. Főleg a tölgy és a cser volt az itteni erdők uralkodó fája. A ma is élő dűlőnevek — Cserhát, Feshát, Kétágú cser, Csergát — Is ezt bizonyítják. A falu léte elválaszthatatlan a Tiszától, hiszen a folyón szállítottak sót, fát, követ az Alföldre, s hal is volt benne mindig bőven. A legerősebb védelmező a Tisza volt, dé egyben a legnagyobb veszélyt is a folyó je­lentette. A legsúlyosabb árvízre még a régi öregek is emlékeznek nagyapáik elbeszélései­ből. A faluból csak hét kemence maradt, s Milota főutcája. (Hammel József felvétele) ekkor húzódtak az emberek a régi falu mel­letti dombosabb helyre. Ma is itt áll az ak­kor épült falu. ‘ 4 Tengerihántás kalákában Nem hiszem, hogy van még „szatmá­ribb” falu Milotánál. Itt a házaknak még sa­játos hangulata van, több ház faragott hom­lokzatával, esztergált tornácoszlopaival fe­lejthetetlen élményt nyújt. Legkedvesebb a falu ősszel. Hetekig a cibere illata tölti be az udvarokat. A diókopáncsolás, a tengeri­hántás még ma is minden háznál élő szo­kás. Ilyenkor összegyűlnek a rokonok, szom­széduk, s folyik a móka, dal, a mese. Néhány éve még sokan jártak farsangolni, sokan jár­tak a fonóba. Hét-nyolc éve szűnt meg ez az ősi szokás. A falu a néprajzosok számára ma is va­lóságos kincsesbánya. Még felsorolni is sok, mi mindent vittek el innen a különböző mú­zeumokba az elmúlt években. Autószámra szilkéket, korsókat, tulipános ládákat, ágya­kat, bútorokat. S biztosan sokan hallottak a szentendrei falumúzeum egyik legszebb épü­letéről, a milotai parasztházról, amelynek kandallóval fűtött nagyszobájához piciny szabadkéményes konyha és kamra tartozik. A telkén álló boronafalú disznóól, favázas istálló, udvari fűtőkemence és a hatalmas jármoscsűr Szintén Milotáról származik. Na­gyon sok néprajzi tárgyat vittek el innen, de azért még mindig akad belőlük. Ritka az olyan ház, ahol ne sorakozna öt-hat gyö­nyörűen festett túri vagy bányai lekváros szilke. * , A faluban ma már csak egy szalmatetős ház all, abban sem laknak. A községi ta­nács nemrég vette tervbe, hogy megvásárol­ja ezt a házat, s egy Ms múzeumot rende* be Itt. Az elmúlt évben a KISZ-esek és az általános iskolások nagyszerű anyagot gyűj­töttek össze, de helyhiány miatt csak néhány hétig láthatták. Néhány szót még a mllotaiak nyelvéről, Egész Szatmárban ők beszélnek talán a leg- szeboen. Nyoma sincs a suk-'siikölésnek, íze van az itteni szónak. Lebilincselően mesél­ték el a milotai istenválság történetét. Nera csoda, ha Ady is megírta ezt a nem minden­napi esetet. Meghagyták a csemetéket A fehérgyarmati járás egyik legjobbja­ként emlegetik a helyi Uj Élet Termelőszö­vetkezetet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy az elmúlt két évben közel hetven fia,- tal szakmunkás jött haza dolgozni a külön­böző városi munkahelyekről. Szükség is van a szakképzett munkaerő­re, hiszen a viszonylag kicsi tsz megle^ű-n nagy gépparkkal rendelkezik. A tiszai só­derkitermelésnél és szállításnál tizenhét gép dolgozik, s ezek üzemeltetéséhez, karban­tartásához hozzáértő kezekre van szűkig. A termelőszövetkezet legnagyobb jőve-' delemforrása éppen ez a sóderbánya 1970- ben nyitották meg a nagy szatmári árvíz idején. Tavaly 83 ezer köbméter sódert — vagy ahogy itt nevezik, porondot — termel­tek ki a Tiszából. Ebből a kavicsból készült többek között a már Fehérgyarmatig elj”tő nemzetközi főútvonal jelentős szakasza. S ez az évi 83 ezer köbméteres termelés elő­reláthatólag még nőni fog, a bánya szinte ki­meríthetetlen. A Tisza egy-egy nagyobb ára­dáskor napok alatt visszatölti a feltúrt medret. Ha a . termelőszövetkezetről beszélünk, feltétlenül szót kell ejtenünk a tsz furnér­üzeméről. Évente négyszáz köbméter diófát dolgoznak fel, itt készül .a diófabútorok leg­fontosabb kelléke, a diófurnér, dé milotai diófurnérból készült a megyei tanács és a megyei pártbizottság nagytermének fabur­kolata. A feldolgozásra kerülő diófarönkők rés» ben a tsz fáiból, részben a helyi tsz-tagok és a környező tsz-ek diófáiból kerülnek ki. Sajnos egyre kevesebb. Hiszen itt csak az ötvenévesnél idősebb fákat tudják felhasz­nálni, s ilyen mind kevesebb van. Éppen ezért tervbe vették, hogy az el­következő években fokozatosan áttérnek * nyár, az akác és a kőris feldolgozására. Ek­kor már a jelenlegi tíz fő helyett közel har­minc embert tudnak foglalkoztatni. A falu valamikor a diójával szerzett vi­lághírt. De a milotai dió ma is fogalom. Pa­pírvékony héja, különösen magas olajtartal­mú bele mindmáig a legjobb dióíajták közé emeli. A „három diófás” korszak már itt lezá­rult. Újabb, de legalább olyan nemes diófa­ültetési szokás alakult ki a faluban. A mllotaiak a diófát nem ásóval, kaszá­val ültetik. A fű közül kibújó parányi dió­fát nem kaszálják le. Meghagyják. Balogh Géza Egy tizedes - meg a többiek N em nagyon régen történt, hogy Tőrök Pál nyíregyházi villanyszerelő a me­gyeszékhely rendelőintézetében találkozott dr. Rozgonyi Józseffel, a megyei földhivatal egyik vezetőjével. A tisztviselő először csak hunyorogva nézett, aztán rámutatott: — Nem Török Pál? , — De igen. — Akkor itt alighanem téged keresnek — mondta Rozgonyi József és az Ország- Világ egyik összehajtogatott lapját mutatta meg, amelyen kérik, hogy a fényképen lát­ható négy katona, Menyhárt István, Kovász­nál Antal, Sipos Péter és Török Pál jelent­kezzék, adjon hírt magáról. De már akkor ölelték egymást. Hiszen közel három évtizede nem találkoztak. És a 2 hegyivadász dandár híradószázadában, amely csaknem teljes létszámával partizán­ként védte Prágát a visszavonuló fasiszták ellen a háború végen, Török Pál tizedes ép­pen úgy katona volt, mint ahogyan Rozgo­nyi József szakaszvezető. A kép pedig azért jelent meg, mivel a csehországi Tyn városka lakói és vezetői, a magyar televízióban is bemutatott „Nazdar” című film sikere után fel akarták kutatni azokat a magyar férfiakat, akik a háború vé­gén értük harcoltak és akiknek az emlékeze­tére elnevezték a Magyar—csehszlovák ba­rátság utcáját. A találkozásnak jelentkezés lett a vége. Nem sokkal utána mindkettőjüket felvették a Magyar Partizán Szövetség tagjai sorába, megkapták a Magyar Partizán emlékérmet, az igen megtisztelő „Fegyverrel a hazáért” kitüntetést. Itt ülök Török Pál nyíregyházi, Szabolcs utcai lakásán és már az első mondatokból megértem, miért ilven későn került sor elis­merésére. Török Pál csendes, szerény ember, kerüli még az árnyékát is mindannak, ami dicsekvés, tömören beszél, de minden sza­vának súlya van. Móst ötvenöt éves. Tizennégy évesen ma­radt árva, négy kisebb testvérének család- fenntartója. Alig végzi el húszévesen a gé­pészképző tanfolyamot, behívják katonának Akkor került a hegyivadászokhoz. Munkács­ra. A családja ismét kereső nélkül maradt, ö pedig elvégezte a gépkocsivezetői tanfolya­mot, tizedes lett. Egy útján — rádiós gép­kocsiját vezette — megsebesült 1944-ben. Csapatát ekkor vitték ki elóször a frontra. Perecsenyből Pestre viszi a sebesültszállító vonat, majd Becsben lábadozik. Februárban visszaindítják csapattestéhez, amely akkor a csehszlovákiai Nemesyce térségében állomá­sozott. Ismét gépkocsivezető. Magyarországra kerülnek. A főbb parancsnokság elmenekül. A századot a németek átkényszerítik az osztrák határon. Nezsider közelében, mint megbízhatatlanokat, le akarják őket fegyve­rezni. Török Pált is kiráncigálják a volán mellől, belelőnek a gépkocsijába. Csakhogy a század gyorsan felocsúdik a hirtelen tá­madásból, ellentámadásba megy át és visz- nawwii a fegyvereket, elzavarja az életben maradt németéket. Aztán megkövetel! pa­rancsnokaitól, hogy térjenek ki a németek közvetlen irányítása alól és — a hegyekben reménykedtek — menjenek csehszlovák te­rületre. A parancsnokok engednek. Fegyve­rük van. Irány: Pozsony. Élelmet kapnak a falvak népétől, mert már az egész cseh el­lenállás ismeri a németekkel való összetű­zésük történetét. Sőt, útvonalukat is a cseh partizánmozgalom jelöli ki. Nem is egy al­kalommal megmentik egy-egy falu népét a fosztogató, rekviráló németektől. Az is elő­fordult, hogy a már elhajtott csordát visz- ■izaviszik tulajdonosaiknak. A sapkarózsát piros posztóval vonják be. A több, mint kétszáz főnyi együtt maradt alakulat így jutott el Tyn városáig, a cseh fennsíkon, ahol a Tyn folyó hídja őrzését bízták rájuk. Prága közelében ez nagyon fontos pont volt, itt lehetett várni, hogy a menekülő németek nagy számban garázdál­kodnak, gyújtogatnak, gyilkolnak. Török Pál tehát szállítja kocsiján a fegyvereseket, hir­telen bevetésekre, melyeknek harcaiban ma­ga is részt vesz. így például egy Temesvár nevű falucska népét mentették meg egy né­met egység garázdálkodásától. A «eh parti­zánokkal együtt leverték a túlerőt, elszed­ték fegyvereiket. Kambekova hadnagy, a partizán parancsnok megdicsérte őket. A harcban elesett magyar fiúknak a helyi szo­kások iseriat rendeztek (WntiwMst ▲ seek fennsíkon az a szokás, hogy halott fiatalem­ber temetésén egy menyasszonyi ruhába öl­tözött leány kíséri a koporsót. A magyar el­esettek is megkapták ezt a végtisztességet. Május tizedikén Török Pál is ott állt Tyn városka főterén és fogadta a felszaba­dító szovjet csapatokat. Róluk is szó esette a 300 magyar fiúról, aki megmentette a vá­rost a pusztulástól. Készültek hazafelé. De a szovjet parancsnokságnál kevés volt a gépkocsivezető. A híradósoktól kértek. Török Pál is 1— többedmagával — Zaharov gárda­kapitányhoz került és végigharcolta a má­just, amíg körkörös katlanharcban megtisz­tították azoktól a németektől Csehországot, akik nem akarták elfogadni a fegyverszüne­tet, hanem tovább fosztogattak. Szinte má­sodszor védték Tynt, de most már szovjet katonákkal együtt. Török Pálnak tehát három héttej to­vább tartott a második világháború. Május végén indulhatott haza, Nyíregyházára. Meg­nősült, két szép gyermeke van. S ha meg­kérdezem tőle, miért nem beszélt többet ezekről a dolgokról az elmúlt három évtized­ben, a tóle megszokott erélyes szelídséggel válaszol: — Nem a múltakkal kell dicsekedni, hanem a jelenben helytállani tettekkel. S hogy ezek nem puszta szavak, sir* csak egy adat: Török Pál 1956-tól (I) vég­rehajtóbizottsági tagja a Nyíregyházi Városi Tanácsnak. Választói energikus embernek, bátor kommunistának ismerték meg. Sokan kívánják — velünk együtt — hogy nehéz be­tegségéből mihamarabb meggyógyuljon é& még nagyon sokáig közöttünk maradjon. Gentelyi Nagy Zoltá*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents