Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-16 / 64. szám

' Í975. mlrcíus Í8. RELET-MAGYARORSZAG -vasárnapi melléklet Megyei tájakon „KERTVÁROS" Azt mondják Oroson, hogy ennek a mos­tani falugyűlésnek kitekerte a nyakát az út meg a víz. A vízbe bele is nyugodtak, mert a tervek szerint a következő években Oro­son is kiépül a vízműhálózat. A pénz meg­van rá, a tervek is, csak a megvalósítást vá-'ják. Szóval a víz — az rendben. De az út, az a nagy sérelem! — Úgy volt az, tudja — szomorkodnak a fuvarig ->k, — hogy egvik nan még a ió úton jöttünk, ezen a negyvenegyesen, másnapra meg kifordították a táblát, leparancsoltak bennünket a műútról. Senki tovább. Most már aztán árkon-bokron keresztül, rossz, sá­ros utakon jutunk be Nvíregvv>ó7ára. Mert nemcsak minket szorít ez, hanem minden­kit a faluban. Nagy téma ez, egyébként csendes itt a nép. öt és fél ezer embert számoltak az összeírásnál, de ha nappal végigmegy az em­ber az utakon, alig találkozik valakivel. Egy teherautó is akkora zajt csap, ha átvonul a falun, hogy mindenki odafigyel. Olyan nagy a csend. Másfél ezer embernél is több jár naponta dolgozni Nyíregyházára. Autóbusszal tíz perc ide a város. A közlekedés jó, fél­óránként, óránként jön-megy az autóbusz, akik meg a vasút közelében laknak, azokat a vonat viszi hajnaltól napestig. A tanács­nak így aztán nincs gondja a munkalehető­ségre, mert az orosi ember könnyebben be­jut a munkahelyére, mint a jósavárosi. Le­het is találni mindenhol orosit, amíg bírja, bejár, aztán úgy megszokja, hogy öregségé­re is vállalja a talpalást; viccesen mond­ják a falubeliek, hogy éjszaka is az orö- siak vigyzzák a megyeszékhelyt, mert a leg­több éjjeliőr is innen kerül ki. A biztos fi­zetés meglátszik a falun. Évente 50—60 la­kást -húznak fel az építők. Nem is akármi­lyet, emeleteset. Amolyan kertvárosnak is hívják Oros nagyközséget, és a jövője is egyre gazdagabbnak látszik, mert aki nem vágyódik a város kőrengetegébe, az húzódik ide a város árnyékába. Hely van^ bőv^,. Oroson most is 400 házhely vár beépítésre. Meg aztán a gyárak is erre települnek in«r- kább. Lassan összeér a falu meg a város. Sokféle igény Nem is kapnak nagy fejlesztést évek óta. Csak aludni járnak ide úgyis — mondják. De azért nem teljes ez az igazság. Mert ha munkáról nem is kell gondoskodni a falu­ban, azért az eljárók sokféle igénye, szükség­lete itt jelentkezik. Városi igények — de a lehetőségek sok esetben nem városi ^ szin­tűek. A harminc kilométeres úthálózatból csak a főutak vannak lekövezve, a többit nyáron a nagy homok, ősszel-télen meg a nagy sár teszi járhatatlanná. Gép legyen a javából, ami kikászálódik belőle. Az ellátást is sok szó éri. Igaz, épült mostanában egy új ABC, a falu közepén, de oda mégsem járhat fel mindenki a legtávolabbi utcákból is. Van még ezen kívül három élelmiszer- bolt, kicsi kis apró üzletek, nem oldják meg a vásárlók gondját. A falu déli része egye­nesen ellátatlan. Pedig nem mindenki cipel szívesen mindent a városból. A szolgáltatást kisiparosokkal oldják meg. Nincs pénz szolgáltatóházra, tulajdon­képpen nincs is rá szükség. Ami munka adódik, azt elvégzik a kisiparosok, soknak meg úgyis csak az jó, amit Nyíregyházán csinálnak. Van itt villanyszerelőből egy tu­cat unég sok is, mondják) fodrász, cipész, tíarálőmester — de még pék is. Pékasszony. Négy mázsa kenyeret süt naponta egy segít­séggel. Négyszer ennyi is elkelne. Jönnek hozzá kenyérért még Pazonyból is. Azt mondják, van valami titka annak a jó ke­nyérnek, de erről a titokról nem beszél. Kedves, szíves mindenkihez, csak nem sze­reti ha foglalkoznak vele. Nem is vesz ró­lam tudomást. A kemencéből , a nagy la- pv-a1 olyan ügyességgel dobálja ki a nagy, öt kilós kenyereket, mintha könnyű labdát d n na. Mérlegre teszi, megkeni, hogy szép féoves legyen, aztán a polcra rakja. Ott s n ; marad sokáig, kihűlni sem tud az illa­tos kenyér, rögtön ott a vevő rá. Aztán mégis beszélni kezd — a saját megnyug­tatására. Míg fel nem épül... A föld gazdái szakszövetkezetben cso­portosulnak. Kettő van a tanyán, egy meg a faluban. Ez a legnagyobb, az orosi Búzaka- lasz. A legnagyobb, meg a legfejlettebb. Per sze ez a nagy fejlettség abban áll, hogy 1150 hold közös művelés alá tartozik. Szegény föld, nyolc aranykorona alatt van mind­egyik. Hatvan ember dolgozik rajta az 520 Ságból. Kevés, mert a gépek sem sokat segí­tenek. Nem telik rá. Nyolc erőgép, 3 kom­bájn — meg két ló. Kalászosokból van a fő jövedelem, az utóbbi években zöldséggel is próbálkoznak. Megy is a dolog. Megterme­lik a község szükségleteit. De állatállomány kéne, ahhoz meg pénz. Csak a föld lesz nap­ról napra több, sorban adják le fáradt öre­gek. Ősszel is lesz táblasítás, aggódva vár­ják, vajon az ő földjük beleesik-e? Mert hogy elég volt már... Elterjedt a hír, hogy ahogy nő a közös terület, itt is termelőszö­vetkezetet szeretnének. Egvre több anyagi és emberi gond teszi sürgetővé. A legkisebbek közül 130 óvodás. Nincs gond az elhelyezésükkel. Minden jogos igényt kielégítenek. Az iskolákkal annál több a baj. Nem is baj, szűkösség. Van egy köz­ponti iskola, az új a maga 14 évével, de a többi terem régi, egyházi iskola. Külön van az iskolától a napközi, megint külön a nap­közi étkezdéje. Szétszórva vannak a diákok, de még ez lenne a kisebb baj. A nagyobb, hogy még szétszórva sem férnek már. Jö­vőre annyi elsős lesz, hogy még a kultúrház- ba is járnak majd az apróságok. Addig más megoldás nincs, míg fel nem épül az új isko­la, tervbe van véve, bíznak a gyors megoldási­ban. Őrösről tanulni megy minden iskolás. Nem maradnak a fiatalok a föld mellett. A legtöbben szakmát tanulnak, de jó néhány orosi gyerek van felsőbb iskolákban is. Este hazajárnak. A művelődésre, szórakozásra az igény na. gyobb mint a lehetőség. Szerdán és vasárnap mozi, van művelődési ház, de nincs népes tábora. Évek óta nem tudnak' egy népművelői státust szerezni. Persze ez nem a több mint ötezer lakosú község hibája. A fiatalok azt várják, hogy elkészüljön a pinceklub, azt iga­Látod ezeket, a halakat, Mása? Pikkelye! ezüstösen csillognak, mint a harmat a nap­ban, Ma fogtam őket. Mennyire szerettem régen feküdni itt a füvön, kezemet a fejem alá tettem és. néztem a fűzek ágai közül előbukkanó eget. Órák hosszat gyönyörködtem a kék égben, a fény­sugarak játékában. Mennyire szerettem a napot! És téged, Mása! És a halakat! És az alkony pirját, ahogy Rójbuval lovagoltam. Amennyire vissza tudok emlékezni, min­dig látóm a napot magam előtt. Jött és hal­kan bekopogott az ablakon. Hosszú, láthatat­lan ujjakkal; És kacagott. Tudod, Mása, ho­gyan nevet a nap? «lön, átsuhah az ablak-; üvegeken és nevét. És már mindketten né. vetünk, a nap is és én is. És ekkor hirtelen kiszökik az ablakból. Felröppen az égre és a magasból tekint le rám. Engem néz, amint a kertben, a mezőkön vagyok, a harmattól csil­logó fűszálakkal, a virágos rétekkel, a tenger­rel, az égről mindent lát. Egyszer régen, már felnőtt voltam, a ka­szálásból hazafelé megpihentem a fűzfák alatt. A fáradtságtól kissé elszunnyadtam, de már hűvös volt, a tenger felöl hideg szél fújt. Te a falu felől a forrás felé igyekeztél, nem néztél sehova, kezedben a piros vödörrel siettél. Engem nem láthattál. A fűzfák zöld­ágaikkal betakartak, elrejtettek előled. Ru­zán magukénak éreznék. Van még cukrászda, de sokan azt mondják, hogy túlzás ez az el­nevezés, merthogy kocsma az. Aki az ég alatt volt A könyvtár egy nap kivételével egész hé­ten várja olvasóit. A szó szoros értelmében várja. Csak kevesen mennek. A több ezer la­kosú községnek 6400 kötetes könyvtára és 425 olvasója van. Többségükben gyerekek. A fel­nőttek mindig sietnek — úgy mondják — nincs idő a könyvtárba járni. Az öregek ko­pognak be néha — meséskönyvért. A leglel­kesebb olvasók a könyvtár mellett lévő öregek napközi otthonában vannak. Az asszonyok a Munkácsy életéről szóló regényt tartják a legszebb olvasmánynak. Ez az öregek napközije nemcsak olvasói­ról nevezetes. Mert az itt élők nagy részének élete is regény. Csak az nem tetszett nekem, hogy a külvilág büntetésnek veszi, ha. valaki ide kerül. Pedig néhányuk csak azért jár ide, hogy .elüsse az időt. A munkát már nehezen bírják, még főzni is nehezen főznek magukra. Itt meg tisztaság, meleg étel várja őket min­dennap. Még nincs nagy múltja, az elmúlt év végén, nyitották meg az otthont. De az öregek boldog nyugodtsága megérte a legnagyobb anyagi befektetést is. A férfiak kártya közben a régi életüket mondják. Lecza Mihály hajda­ni kisbíró, akinek mindenki parancsolt, aki az ég alatt volt — és átdobolta az életét. Pa- csuta Józsi bácsi meg már 12 éves korában markot szedett 27 kasza közt, báró Molnár hácskádat elöl összefogtad, hogy közelebb lép­hess a hűs forráshoz. A hajad világos volt, mint a szalma. Ekkor hátrahajtottad a fejed, mintha .azt szeretted volna, hogy megsimogas­son a nap. De gyönyörű voltál, Mása! És én azt gondoltam magamban, mintha a nap leá­nya lennél. Azután felépítettük a házikónkat a falu­szélen és éltünk békében és egyetértésben. Nyár volt, forró, tüzes nyár. Az agyag a csiz­mámhoz ragadt, nem zavart bennünket a sár, az eső. ölbe vettelek és vittélek boldogan a vizen át. Átkaroltál és vidáman nevettél. Olyan fiatalok voltunk és nagyon szerettük egymást. Egy évvel később vettem meg Rojbut. Emlékszel Mása? Valahogy, mintha minden megváltozott volna. Az események felborították életünk kristálytiszta rendjét. Már az új évben jár­tunk, 1940-et írtunk. Felfoghatatlan, milyen jövőt éreztünk magunk előtt. Együtt jártunk a klubba. A járástól jött egy ember, ő tartotta az előadásokat. Azután esti iskolába jártunk és tanultunk. Emlékszel. Mása, hogy dolgoz­tunk meg azért, hogy szépen írjunk, a szót szóhoz, szótagot szótaghoz illeszteni tudjuk. Te már jól olvasol, Mása, Ha nem olvas­nál fel nekem az újságból, nem tudnám, mi történik a világon. Amikor a háborúba mentem, nem sírtata, Raissa Lungu: Tudod, Mása.. ? Viktor uradalmában. Mert az volt Oroson a legnagyobb úr, persze mégsem volt az igazi birtokos, mert nagyon szerényen élt. De ez érdekelte legkevésbé a parasztembert, ő csak a nagy munkát látta abban az uradalomban. Plusz 11 tanva Nyírjes-, Nagyszállás, Világos-, Kőlapos, Ilona-tanya, Barzó-tanya, Pető-tanya, Vád­ritka, Kismező, Lévai-tanya, Forgácstanya — 11 tanya tartozik Őröshöz. Nem olyan szoros ez az összetartozás, csak a községi tanács dől. gaiban közösség. A tanyasi ember élete nem a hagyományosan vett tanyasi élet már. Ezek­nek a tanyáknak külön szerencséje, hogy kö­zel van a város, és autóbuszok kötik össze a világgal. Alig van ház, ahol ne lenne rádió, televízió. Az emberek többsége nem a földből él, bejárnak ők is' dolgozni a városba. Szép otthonra, berendezésre, meg a gyerekekre gyűjtenek, hogy ők legalább másképp kezd­hessék. már az életed • Köles Istvánék háza Nagyszálláson domb­ra épült. A műútról, ä tanya széléről látni le­het a házat. Köles István építőipari munká i, kőműves, nyugdíjban van néhány éve már. A gyerekek szétszéledtek, ketten maradtak az asszonnyal tisztes becsületben. Köles bácsi kis műhelyében vázákat, kis poharakat meg arr't kigondol nagy hirtelen — esztergál fából. 'Ez a foglalatosság. Kecses formájú, gyönyörű munkák. Ahogy elkészül egy, viszik is a gye­rekek a városi lakásba, mert azt mondják ott a legszebb. Az esztergáláS nem volt mestersé­ge, csak a szükség vitte rá telenként még 1 a báró műhelyében.' Ö csak forgatta a kerekei, de látta, hogy mások milyen szépet forma nak abból a mozdulatlan fából, mert nincs is annál szebb,, mint mikor, életre kelt az em­ber valamilyen tárgyat. És az ember gondc1- kodása, keze munkája kell hozzá. Köles Ist”d- nék itt születtek a tanyán. Nem mozdultak innen. „ y,— A tanya se sokat mozdult azóta — mondja derűs szomorúsággal a házigazda; Tudjuk mi jól, hogy már csak a mi generá­ciónknak van jövője, rövid ideje a tanyán; Nem fejlődik sehova.. Egy. iskola van, az a templom is. De ’ még az az iskola is hátrány, mert nem könnyű dolog tanyai diáknak len­ni — az’iskola után. Annyi a fejlődés év. k óta, hogy hoztak ide egy kocsmát vHcu volna el a fene —, minek kellett az!? Hofy ott üljenek, meg lerészegedjenek az emberei:. Építettek volna inkább egy kis raktárt a boti­nak, arra nagyobb a szükség. A szomszéd'. Ví­gon kívül nem jár itt senki sehova. Kult ház az nincs, nem is tudom van e rá igé Tudja, valahogy úgy látom én, hogy a négy szabadság, meg a jólét nagyon szárnyára en­gedte az embereket. Kell ez mindkettő a szabadság is, meg a jólét, csak ne vesszen ki vele az embérség, mert az sosem vezet, jóra... Kolláth Adrienne Te sem, Mása. Szíved olyan erős volt, min. a kőszikla. Álltái a faluszélen, és néztél tud­nunk. Még ma is így látlak. Fekete szoknyát viseltél fehér blúzzal, csizmát; a fejeden pi>‘ s kendő volt. A kendő alól kibújt a-haj d, aranyszínű hajszálaid csillogtak a napfény­ben, magad voltál a nap. És én még nem tud­tam, hogy utoljára látlak. Ne sírj, Mása. A háborúnak már majdnem vége ve ;. Már azt gondoltam, nemsokára hazatéred* Hozzád, Mása. Napsütéses nap volt, egy hétig tartó nagy esők után. De a nap még alt­kor is szép volt. Idegen földeken jártunk. í.:j. és Nyikoláj Vlajkus fia, Ionika. Fiatalember, szinte gyerek még, alig pelyhező bajuszéi. Nagyon szeretett énekelni. Énekelt és énekeit vágyakozva a hazatérésről, és mindig ezt kér­dezte; — Barátom, valóban hazatérünk nemso­kára? Vége lesz végre a háborúnak? Soha nem tért haza. És én... Biztosan most is szép a tenger, Mása. Amikor ma halászni mentem, hallottal ahogy a halak ficánkoltak a vízben. Éreztem, hogy tűz a nap. A kezemen és az arcomor éreztem. * , Minden reggel, tudod még most is várc'r. a napra. Kimegyek a kertbe és várok. Esi hiá­ba jön fel a domb fölé a nagy vörös korong, akkor sem látom. Éjszaka róla álmodom, a:: álmaim világosak^ A hűs éjjel álmokat sző és minden álmom napsütéses. A nap az ablakon át süt be rám. Nem látom. Tudom, a nap te­leszórja aranyszínű, égő sugaraival az arco­mat. És nevet. Tudod, Mása, hogyan nevet a nap? Fordította: Hévész Mária Oros központja — ABC á ruházzak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents