Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-16 / 64. szám
^«T-MAGYAKÖftSZÄ« Ö'abb külföldi delegációk érkeztek pártunk XI. kongresszusára Szombaton a testvérpártok további küldöttségei érkeztek hazánkba pártunk XI. kongresszusára. Budapestre élvezett a Koreai Munkapárt küldöttsége Szó Csal, a Politikai Bízottá ság tagja vezetésével. A kük düttség tagjai: Kim Gil Hjon, a KB nemzetközi osztályának helyettes vezetője, Pák Gjong Szűri, a KNDK budapesti nagykövete. A Mongol Népi Forradalmi Párt küldöttségét Demcsigijn Molomzsame, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára vezeti, tagjai: Bamdurijn Dügerszüren, a KB taga, Mongólia budapesti nagykövete és Jadamszuren- gin Tojvgo, a keleti ajmak pártbizottságának első titkára. Megérkezett 4 Vietnami Dolgozók Pártjának küldöttsége Hoang Van Hoqn, a Politikai Bizottság tagja vezetésével. A delegáció tagjai: Le Thanh, a Központi Bizottság póttagja és Nguyen Manh Cam, a VDK budapesti nagykövete. A Ciprusi Dolgozó Nép Ha ladó Pártjának küldöttségét Georgosz Krisztodulidesz, a Politikai Bizottság tagja vezeti, tagja: Nikosz Krisztadulu, a Központi Bizottság tagja. Harílaosz Ptorakisznak, a Központi Bizottság első titkárának vezetésévél megérkezett a Görög Kommunista Párt küldöttsége. Tagjai: Kosztdsz Colakisz, a Politikai Bizottság tagja és Di- mitrisz Gondikasz, a KB tagja, a Görög Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Tanácsának titkára. Hazánkba érkezett a Török Kommunista Párt képviseletében I. Bilen, a Kí> főtitkára, továbbá D. Siko, a Politikai Bizottság tagja. A Béke és Szocializmus cí_ mű folyóirat képviseletében Konsztantyin Zarodov fő. szerkesztő erkezett. Hétfőn kezdődik (Folytatás te 1. oldalról) tásához. Az MSZMP Közpon- it Bizottsága ^ korábbi határozatának megfelelően — a kangrosszug elé terjeszti a Központi Bizottság beszámolóját, — a Központi Ellenőrző Bizottság beszámolóját,-»» a Központi Bizottság határozati javaslatát. a szervezeti szabályzat módosítására vonatkozó javaslatokat, — az MSZMP programnyilatkozatának tervezetét. a kongresszus feladata továbbá a párt vezető szerveinek megválasztása. A kongresszuson — amely nemcsak 3 párttagság, hg- n em egész népünk érdeklődésére is számot tartó esemény — a küldötteken kívül sok meghívott is részt vesz. Ott lesznek a kormány tagjai, az országos főhatóságok vezetői, a társadalmi és tömegszervezetek vezetői, s meghívták a tanácskozásra a magyar munkásmozgalom számos régi harcosát, a tudományos és művészeti élet több jeles képviselőjét, a szocialista építőmunka élenjáróit. Készt vesznek a kongresszuson a megyék, járások, városok, községek, szakmai és mozgalmi munkában kiemelkedő dolgozói, kommunistái. A kongresszus vendégeinek sorában foglalnak helyet az ország, a nép ügyéért a kommunistákkal együtt munkálkodó pártenkívuliek képviselői, neves közéleti Személyiségek, A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom megtisztelő figyelnie kíséri majd pártunk xj. kongresszusának tanácskozását. A hagyományokhoz híven, számos testvérpárt vezetői, képviselői is részt vesznek a kongresszuson: 8 szocialista országok testvérpártjainak delegációin kívül Budapestre várják az európai kapitalista országok kommunista és munkáspártjainak küldöttségét is. A kongresszus felelősség- teljes, nagy munkáját figyelemmel kísérheti egész közvéleményünk; a sajtó, a rádió és a televízió naponta részletesen beszámol a tanácskozás mindén jelentősebb mozzanatáról. A televízió hétfőn rendkívüli adásnapon jelentkezik: lij,45. órakor a szocialista országok delegációinak érkezését mutatják be, délután 2 órakor kapcsolják a kongresszusi üléstermet, s helyszíni közvetítést adnak a megnyitóról, valamint az MSZMP Központi Bizottságának beszámolójáról. Keddtől szombatig minden este 19,50 órai kezdettel jelentkezik majd kongresszusi tudósításával a televízió, ezen kívül pénteken 18 órai, szombaton pedig 13 érái kezdettel 30—30 perces összefoglalót is sugároznak. Megnyitották a forradalmi ifjúsági napokat (Folytatás az 1. oldalról) A rendezvényen az ifjúsági fúvószenekar működött kőzre. A Petöfí-szoborná! tartott koszorúzásnál Héczei Jó. zse}, a Vasvári Pál gimnázium igazgatója mondott beszédet, majd a Hazafias Népfront megyei, nyíregyházi városi és járási bizottsága, 3 KISZ megyei és városi bizottsága, a városi tanáes, a Vasvári Pál gimnázium, a 12-es számú általános iskola, a Petőfi Kollégium, a Dohányfermentáló Vállalat, a Konzervgyár, a MÁV KISZ-szervezeteinek képviselői koszorúztak. Közreműködött a Vasvári Pál gimnázium, a 12.es számú általános iskola énekkara, a MÁV-fúvós zenekar. Az évforduló alkalmából a Kossuth Lajos szakközépiskola, valamint a Vasvári Pál gimnázium diákjai még külön is megkoszorúzták névadójuknak iskolaépületén elhelyezett portréját. ín- ezédy György emléktábláján a városi tanács, párt-, állami és KISZ-szervezetépek, 3, Hazafias Népfront varqsi bizottságának küldöttei. Irinyi Dániel emléktábláján a Hazafias Népfront é® a városi tanács képviselői. Hatzel Márton emléktábláján áz autóközlekedési tanintézet párt- állami és KISZ-szervezetének, a tömegszerveknek megbízottai helyezték el az emlékezés koszorúit. — Az°kat nemigen. Azok már megvannak asszony nélkül a tenger fenekén. — Vagy a sárga földben, Őnejcik már jó.-7- Parázsó nagyanyád is hányszor elmondja nagyapádra: jó mar őneki... — Hát honnan ismerted te Parázsó nagymamát? — Ismerem, és kész. Sokfelé járok én. Mit gondolsz, hogy szedném össze máskülönben ezt a rengeteg hullát is? — Attól áradtál így ki, igaz-e? — Nemcsak éppen attól, tavasszal szokásom. Tavaszi szél vizet áraszt... — Magyarokat is viszel? — Honnan tudjam én azt? .. Hulla, hulla. Az mar pem heszel sehogy. ggész biztos, hogy visz magvarokat is. Akármerről jön. Magyarokat mindenfelől hozhat-vihet. — Én is tudok magyarul mondta most egy fűzbokor. Nem az, amelyiknek a tövén guggolt, hanem kicsit távolabb, ggy másik. Gyerekhangja volt, nem lehetett tudni, fiú-e vagy lány. — Én is tudok — dörmö- gött a túlsó partról egy öreg fatuskó. — Én is tudok! — kiáltott messzebbről érces hangon égy fa, az, amelyik mögül éppen sütőt a hold- De nemigen fűzfa volt,' mert még nem Jambosodett ki. — Én is! .. Én is!... — mondogatták körhen a bokrok. — Tiköztetek lányok nincsenek? Mindnyájan fiúk a fák? — kérdezte, mert egyik sem lányhangon beszélt. — Dehogyis nincsenek, én is lány vagyok — szólalt meg váratlanul az a fűzbokor, amelynek a tqvén ku- eorgott, és barkas ágai föléje hajoltak. Hasonlított a hangja a Póta Rozikáéhoz. De nem az ő hangja volt, csak hasonlított hozzá. — Hát aztán, te üzensz-e ' valamit? — kérdezte a bokortól. — Én szívesen üzennék — valgsgöim a bokor, e* mintha sóhajtott volna hozzá egy leheletnyit. — De én úgyse mehetek innen sehova. És értem sem jön olyan mesz- sziről fiúbokor senki. tt Tudod-e mit? — mondta a bokornak. — Leszek én postás. Az már igazán semmiből se áll. Adj egy szép gallyat, bízd csak rám, elviszem ép. — Juj, de jó! Juj, de jó! ujjongott a bokor. Elővette a bicskát. — No, lássam. Melyik gallyadat adod? t Ez talán a legszebb — nyújtotta a bokor. — De választhatsz másikat is. Amelyik neked szép. Vágott egy leszúrni való gallyat, jó kétarasznyit. — De aztán kihajtsál Rejtem ! — Kihajtok én — mondta 3 gally. 7TT C§ak most mgr ne igen csavarogjál sókáig. Tavasszal kihajtok én, — Én is!... Engem is!... Én is kihajtok! — kiáltozták körös-körül mindenféle hangon a bokrok, a fák. De nern vágott több P. N. Beronnyikov; Hevek az emlékműn 7. Dokumtntumírás Temirov Szergej Georgije- vics gárdakapitány, a 108. gárda lövész hadosztály lö- vésszászlóaljának első Segédtisztje a Budapest felszabadításáért folyó harcokban esett el és először a zugligeti Virányosban a Zalai és a Kiss Áron utca kereszteződésénél temették el. Később a Gellérthegyen több más névvel együtt megjelent a felirat: „Temirov Sz. G_ g. kapi-. tány”. ★ EGY IGAZI KAUKÁZUSI FÉRFI. A Felszabadulási Emlékművön ez áll: Prokopenko I. D. f. hadnagy. A Magyarország szabadságáért és függetlenségéért elesett hősök köáötf. két olyan Prokopenko nevű tiszt is van, akik mind a ketten Ivánok és mind a ketten Danyilovicsok. Az egyik technikus főhadnagy, a 403. önálló harckocsiezred tüzéroszlop parancsnoka, 1914-ben született, párttag. Eltemetve Budapesten, a Kerepesi temetőben. A másik gárdahadnagy, a 9. kaukázusi gárdahad- osztály 32. kaukázusi gárdaezredének szakaszparancsnoka. 1911-ben született, pártankívüli. Kitüntették a Honvédő Háború érdemrend I. fokozatával és a Vörös Zászló renddel. A második kitüntetését nem kapta meg, hiszen valószínűleg nem is tudhatott róla, mert egy másik frontra vezényelték át. 1944. október 8- án halt hősi halált. Nádudvar főterén van eltemetve. A harckocsizó tiszt rokonainak nyomát nem sikerült fellelni. A másokról, a lovastísztröl kimerítő válaszokat kaptam. „Iván Danyilovics bátyja ír Önnek... Egy 11 tagú nagycsaládból származunk. Családunk csak nagy nehezen tudott megmenekülni az éhhaláltól. A gazdagoknál béreskedtünk, mert csak nadrágszíj parceilányi földünk vojt. Iván tizenegyben, én kilencben születtem. Furcsa dolog, de jól emlékszem tizennégyre. Én már a hatodik életévemet is betöltöttem. Én és Iván is később hajtőként dolgoztunk. Egyezer leesterp a lóról és kificamítottam a kezeroej. Engem gyorsad hazaszállítottak, visszarántották á kezemet. Egyszer csak hallom, hogy félreverik a harango- , kát! Mindnyájan fűtünk ki a térre. Az emberek a mezőkről rohantak a faluba. Kitört a háború! 1929-ben az első között léptünk be a kolhozba, 1935- ben Dmitrijt választották a kolhoz elnökévé, én és Iván továbbra is a kovácsműhely ben maradtunk. Iván nagy: szerűen dolgozott, mindenki csak dicsérte. Iván a területi katonai kiképzést — elvégre a kubányi kozákok vagyunk — a 67. kaukázusi ezredben kapta meg, amely a Krasznodár- vidéki Kavkazszkája kozáktelepen állomásozott. Aztán maga irányította egy osztag kiképzését. Zubov tanyánk közelében egyszer hetenként összegyűltek két falutanács Marlinszk és a szomszédos Leninszk — vörös katonái. Milyen hetyke lovas volt a mi Ivánunk! Vágtató ló hátán olyan mutatványokat esinált, hogy az emberek még ma sem tudják elfelejteni, Emlékszem a következő esetre. Házunk előtt ücsörögtünk. Anyánk is velünk volt. Egyszeresek az utcán két párbaköttt lovon lovasok vágtatnak végig. Hátuk mögött egyik lábával az egyik ló hátán, másikkal a másik lovon egy harmadik ember. Anyánk felkiáltott: „Megőrült ez a fickó?” „Mama, de hisz ez a mi Vá- nyánk" — mondtam. „Teljesen megőrült. Ha leesik, nem marad ép egy csontja sem!” De Ványa kitanulta a sofőrmesterséget is. Ebben a szakmában is csak a dicséreteket halmozta. Általában olyan ember volt, hogy előbb másoknak csinált meg mindent, s csak azután magának. Gépkocsijával együtt, annak kormánykereke mellett ülve vonult be katonának. Mégpedig 1941. június 23-án. Egy gépkocsioszlop vezetőjévé nevezték ki. Úgy történt, hogy amint leadta a gépkocsikat, máris rohant a hadkiegészítőbe. Természetesen nem gépkocsivezetőként került ki a frontra, hanem lovaskatonaként. radt otthon. De hat mit tehetett volna? Háború volt! Szevasztopolban harcolt. Ott sebesült meg, de nem ment hátra az első vonalból. Később egy bombaszi- iánktól megsebesült a hátán. a sztavropali hadikórháx- ba került. Kubány felszabadulása után hazaszaladt. Abban az időben a 4. különleges kubányi gárdahadtest- nél szolgált, amelynek * KJ- ricsenko altábornagy voU a parancsnoka (ha nem esal gz emlékezetein.) A Taganro- .gért vívott harcokban megsebesült a láhán, a szocsi hadikórházban feküdt. Erről a három, sebesülésről tudok. Többről nem hallottam. As érdemrendeken kívül voit még 2 vagy 3 érdemérme, de hogy milyenek, nem emlékszem. Ványa barna arcú, csillogó fekete hajú legény volt. Nagyon világos barna szeme, lányosán hosszú szempil- Iája volt. Ennyire emlékszem, eny- nyit tudtam írni a fivéremről. Hogyha nem úgy sike^ tűit, hogy ön elképzelte, azért elnézését kérem. Távolról sem írtam meg mindent, de azt hiszem, hogy a lényeg benne van. Mély tisztelettel: Alekszej Danyilovics Prokopenko.” ★ „Én, Sztyepán Andrejevics Abtirszkij jól ismertem Iván Danyüovicsot, s az egész családját. Vánj’a ügyes, csupa energiával teli gyermek volt. Felnőtt korár ban pedig jóvágású fiatal- ember. A vele egykorúak közül kitűnt arányos testalkatával, ügyességével és sok más tulajdonságával. Sokat adott magár», mindig mintha skatulyából húzták volna ki, csizmája kifényesítve, mint egy igazi kauká' zusi megjelenésű férfinál S hogy tudott énekelni! Sz< relmét, Jevdokija Rude kót' vette feleségül- Két Iá nya született. Válja most Moszkva környékén lakik. Nagyezsda Ivanovna Prokopenko Ordxsonikidzébeo dolgozik a mezőgazdasági főiskola szervetlen kémia tanszékén. A háború alatt csupán egyetlen egyszer találkoztam az én jóbarátommal. Akkor már ., háromszor megsebesült, de még mindig ugyanolyan mozgékony, olyan vidám volt... Nyíljanak örökké virágolt az olyanok sírján, mint Iván Danyilovics Prokopenko.” ★ „ÍME, EZ A HÁBúílÚ !” „Bocsássa meg hosszú hall-r gatásomat. Összegyűjtődet- tem, újra meg újra átolvastam a leveleket. Hiszen nem csak mi kaptunk leve- ket. Apa most kórházban fekszik, s ezért helyette én írok, a fia, Iván Nyesztyero- vics Liszij unokaöccse. A levelek segítségére lesznek önnek abban, hogy képét kapjon nagybátyámról, azok egyikéről, akik bátorságukká!, amelyet ők Angiik figyelemre se méltattak, meghozták az emberiségnek a fasizmus fölötti győzelmet, a szabadságot és mindazt a jót, aminek ma részesei vagyunk. Iván nagybátyám világéletében dolgozott. Gyerekkora óta. Szívesen segített mindenben a szüleinek és a hozzátartozóinak. Az élet nem dédelgette nagybátyámat akárcsak egész nemzedékét. Jól tanult. Apánk mindig példaképül állította elénk. Még alig pitymallott, ő már Vágtg a gallyakat, hogy g rőzsével aztán a 'mocsarat teríthessék le (vidékünk ilyen mocsaras volt.) Reggel pedig már az iskolapadban ült. (Foktatjuk) gallyat. Elég ez az egy. Ha csakugyan kihajt, ilyen fája nem lesz a faluban senkinek. Idegen országból, idegen patakpartról való. Bedugta a degeszre tömőt eldalzsákba. „Persze, csak én képzeltem úgy, hogy a Rozika hangján beszél. Pedig én nem akarattal képzeltem úgy... de nem , ez nem a Rozika hangja volt. Azt csak én képzelhettem, hogy annyira hasonlít hozzá...” Elmúlt közben a szomjúsága, de azért ivott néhány kortyot. S rögtön utána töltötte a flaskát. Kár húzni az időt. Előbb- utóbb úgyis az a vége, hogy hoz?á kell látnia a szárkévék lehordásához. Egynél többet nemigen bír elhozni egyszerre... ' Dehogyisnem. A kötéllel elhozhat a hátán hármat is. A takarót, persze meg az oldalzsákot itt kellene hagynia. De hátha nem talál visz- sza, éppen ide, a sötétben? Vagy erre kódorog egy szökevény katona, s megtalálja és elzabrálja. Ahol közel a front, ott szökevény katonák is vannakMég az a csudálatos, hogy pern akadt össze szökevénnyel idáig. Azok is a szárcsomót kereshetik pedig, meg a szénarudast; hol éjszakáznának máskülönben a kopasz határban. (Megörül majd a? a szökevény, aki Felesége és két lánya marátalál a rudasban a kekszre.) Nézte a túloldalt. Mégis az lenne a legjobb — hg már lehordja a szárai*— nem várni hajnalig. H 3 ott szemben, arra a dombtetőre félér... — elakadt a lélegzete. Tompa fények parázslot- tak fel a messzeségben. Éppen abban az irányban, amerre át akart vágni. Az már biztos, hogy katonák. Most egy ideig teljes sötétség volt a dombtető iránt. Aztán megint: valami fény. Aztán mpgint: két-három helyen is. Persze, hogy katonák. „Még az a jó, hogy el se indultam — gondolta. — Ezek, rögtön lőnek a sötétben: honnan tudjam én, mi a jelszó...” Nem is igen bánta. így minden leegyszerűsödött: nincp hová menni. Nyomtalanul elködlöttek az az iménti gondok: ugyan már! Miért ne vághatna neki az éjszakának, ha nem volnának ott a katonák? Természetesen azt csinálta volna: lehordani a kukoricaszárat, áttutajozni a patakon, és neki egyenest a domboknak — de most már semmi értelme. Akármerre próbálkozna, mindenütt katonák meg katonák. (Folytatjuk) 1 inmi. FEKETE GYULA: REGÉNY 53.
