Kelet-Magyarország, 1975. március (32. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-14 / 62. szám

"SWS. ssXrrftos fa 6* «gUtt-MA&TAm&SEÄ® A tulajdonviszonyok fejlődése HAZÁNY SZOCIALISTA ÄTALAKULÄ- SANAK ÉS FEJLŐDÉSÉNEK folyamatában — a munkáshatalom győzelmét, a tőkés ma­gántulajdon állami kisajátítását és a gazda­sági-kulturális építőmunka kibontakozását követően — a mezőgazdaság kollektivizálása tetőzte be a szocializmus alapjainak leraká­sát. Ezzel a népgazdaság egészében uralkodó­vá váltak a szocialista tulajdonviszonyok és lényegesen megváltozott a társadalom szociá­lis struktúrája. Társadalmunk építésének adott fokán — hazánkban csakúgy, mint más szocialista or­szágokban — a tulajdon rendszere és általá­ban a tulajdonviszonyok szerkezete szükség­képpen differenciált. Ennek okai egyrészt tör. téneimi körülményekből (az állami szektor és a szövetkezeti szektor kiépülése), másrészt azokból az eltérő adottságokból és feltételek­ből következnek, amelyek a termelőtevékeny­ség jellegét technikai és szervezeti értelem­ben meghatározzák. Mindezek alapján a magyar társadalom­ban jelenleg a szocialista tulajdon két for­mája — állami tulajdon és szövetkezeti tu­lajdon — létezik. Megkülönböztetjük továbbá az állampolgárok személyi tulajdonát, és a kisméretű magántulajdon meglehetősen szűk területre korlátozódó szektorát. Népgazdaságunkban és társadalmunk szo­ciális szerkezetében a legnagyobb súlya és szerepe az állami tulajdonnak van. Az álla­mi tulajdon elsősorban az alapvető termelési eszközökre és a népgazdaság számára döntően fontos más vagyontárgyakra terjed ki. Ezek elidegenítése nem lehetséges! Az állami tulaj­don egységes és oszthatatlan. Meg kell azonban jegyeznünk,‘hogy — meg­jelenési formáit és a tulajdonosi funkciók tényleges gyakorlását tekintve — az állami tulajdon maga is többszörösen differenciált. A kifejezetten központi (kormány-, illetve minisztériumi-főhatósági) irányítás alá tarto­zó ágazatok mellett olyan formák is létez­nek, (kommunális, tulajdon, tanácsi tulajdon és egyéb közületi és társulati tulajdonok), amelyek az állami tulajdon változatainak tekinthetők. i Ily módon az állami tulajdonra vonatkozó centrális irányítás rendszerén belül az elkü­lönült termelő ágazatok és munkaszervezeti egységek decentralizált szervezeti együttmű­ködéséről is beszélhetünk. (Ez az együttműkö­dés természetesen a nem állami tulajdonon alapuló termelő tevékenység egészét is át­fogja, igazolva, hogy az állami tulajdon struk­turálisan meghatározó szerepet tölt be a szó. cialista társadalomban.) A SZÖVETKEZETI TULAJDON JELEN­TI a szocialista tulajdon másik fő formáját. Ez a tulajdonforma a társadalmi termelés, az elosztás, vagy a szükségletek közös kielégíté­sére önként társult állampolgárok csoportjá­nak oszthatatlan tulajdona. A szövetkezeti tu­lajdon körébe tartoznak a szövetkezetek egy­más közötti társulásai, és az általuk alapí­tott vállalatok is. A szövetkezeti tulajdon más formáival egyenrangú és azonos védelemben részesül. A szövetkezeti ágazatok (mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek, ipari szövetkezetek, fo­gyasztási és értékesítő szövetkezetek, stb.) a dolgozó lakosság közel egyharmadát foglal, koztatják, a nemzeti jövedelem egyötödét ál­lítják elő, és a kiskereskedelmi forgalom egy­harmadát bonyolítják. Tevékenységüktől je­lentős mértékben függ az egész népgazdaság fejlődése és az életszínvonal általános emel­kedése. A szövetkezetek fejlődésének ösztön­zése ezért egyaránt érdeke az államnak és mindazoknak, akik nem a szövetkezeti szek­torban dolgoznak. Az állami és a szövetkezeti tulajdonfor­mák szerves összetevői a szocialista tulajdon- viszonyoknak és a szocialista tervgazdálkodás rendszerének. Fennállásuk és tevékenységük objektív társadalmi-gazdasági szükségszerű­ség. Az MSZMlf kongresszusi és KB-határo- zatai ezért hangsúlyozták, az állami és a szö­vetkezeti tulajdon megítélése szempontjából nem^ indokolt elvi-eszmei és politikai termé­szetű megkülönböztetéseket tenni. Ugyanak­kor megállapítható, hogy a két tulajdonforma keretei között folyó gazdasági tevékenység gyakorlati fejlődését kettős tendencia jellem­zi. az Állami és a szövetkezeti GAZDÁLKODÁS bizonyos fokig közeledik egymáshoz. Erősödik az állami vállalat gaz­dasági önállósága és tevékenységével össze­függő csoportérdekeltsége, növekszik a dol­gozó kollektíva anyagi érdekeltsége és rész­vételi igénye — az üzemi demokrácia szere­pe — a vállalat irányításában, miközben ki­bontakozik a szövetkezetek vállalatszerű gaz­dálkodása, amely a szövetkezeti demokrácia érvényesülését illetően is új követelményeket támaszt. Az állami vállalat és szövetkezet azonban (a tevékenység méreteit és jellegét tekintve) továbbra is egymástól gyakorlati-, lag különböző gazdasági formákat jelentenek, amelyek gyaránt alkalmasak az egyéhi és a közösségi érdek konkrét egybekapcsolására. Személyi tulajdonban vannak az állam­polgároknak személyes és családi szükségle­teik kielégítését szolgáló, vagy előmozdító ja­vai — családi házak, berendezési és haszná­lati tárgyak, továbbá a háztáji gazdaság kö­rébe tartozó vagyontárgyak. Az alkotmány el­ismeri és védi a munkával szerzett személyi tulajdont. Az állampolgár személyi tulajdon­jogával személyes szükségleteinek kielégítése érdekében szabadon élhet; értve ezen a dologi és szellemi javak közvetlen elsajátítását, a felettük való közvetlen rendelkezést, — így a törvényes kereteknek megfelelő elidegenítés és az öröklés lehetőségét is. A szükségképpen létező jövedelemkü­lönbségeket figyelembe véve a személyi tulaj, dón csak abban az esetben'válhat antiszocia- lista, közösségellenes jelenségek forrásává, ha bizonyos javak és szolgáltatások túlságosan hosszú ideig maradnak a luxus jellegű fo­gyasztás tárgyai. A szocialista társadalom nem változtathat a munka szerinti elosztás elvén, viszont szociálpolitikai eszközökkel kiegyen­lítheti a belőle fakadó családi és egyéb ter­mészetű jövedelemkülönbségeket. Ugyan­akkor érdekelt abban, hogy a lakosság, a társadalom bővülő fogyasztásra legyen ké­pes, -hiszen a belső piac maga is lényeges feltétele a modem gazdasági fejlődésnek és az ésszerű társadalmi tervezésnek. Azok a termelési eszközök, amelyeket a törvény nem nyilvánít kizárólag az állam tu­lajdonának, korlátozott mértékben magántu­lajdonban is lehetnek. Az egyénileg dolgozó parasztok, kisiparosok és kiskereskedők ma­gántulajdona — mint munkával szerzett tu­lajdon — az állam támogatását élvezi. De ez a magántulajdon a köz érdekét nem sért­heti. A nem munkából származó jövedelme­ket feltáró, hatékonyan funkcionáló és mél­tányos adórendszer ezt biztosíthatja. Más szabályozó-korlátozó rendszabályra belátható időn belül nem kerül sor a magánszektor ügyében. A JELENLEGI TULAJDONVISSONYOX DIFFERENCIÁLTSÁGA tehát nem akadá­lyozza a szocialista társadalom teljes felépí­tésével járó gazdasági és kulturális célok el­érését. Sőt, ez a differenciáltság és a hozzá kapcsolódó érdekviszonyok hatékony működ­tetése fontos eszköze annak, hogy társadalmi összfejlődésünk szocialista céljai megvalósul­janak. IRÁNY AZ EGYETEM.! Szakmunkásból mérnök? Válhat-e szakmunkásból mérnök? Képes-e egy ember pótolni a középiskolai négy év tananyagát egy év alatt? A válasz: a gyakorlat iga­zolta, lehet Három fiú ese­te ezt bebizonyította. Nyol­cán jelentkeztek egyetemi továbbtanulásra, a szűrő, vizsga után hárman marad­tak. Felvételt nyertek, illet­ve, hogy pontosak legyünk, egy vizsgán már megállták helyüket. Augusztusban ma­tematikából és fizikából is illene jól szerepelni. Utána irány az egyetem.« Nem feltűnésből Mindhárman harmincéven aluliak. Közöttük csak Zink Mihály családos ember. Két gyermekével, ifjú feleségével Jósavárosban laknak. A múlt év áprilisában kapták meg a lakást. — Tulajdonképpen a lakás jelentette azt nekem, hogy végül is a HAFE-nál dolgoz­hatom. Ami előtte volt, hosszú lenne elmondani. Ipariianuló-initézet, szakmám szerint marós, köszörűs va­gyok, utána jött a Ganz Vil­lamossági Művek, katonaság, három év NDK-ban, Ganz és végül itt Nyíregyházán. A feleségemet is itt ismertem meg. — Nem találja nehéznek a vállalkozást? — Ä lehetőség adott volt, gondoltam, ki kell használ­nom. De nem feltűnési visz- ketegségből, vagy próba-sze­rencse alapon. Gondolatilag elszántam magam, azt hi­szem nagyon akartam, hogy sikerüljön. A tavaly július 17-i vizsga óta egyfolytában készülünk. Korrepetálás, bentlakásos tanfolyam vál­togatja egymást. Januárban a főiskolán voltunk egy két­hetes tanfolyamon. A vállalat a tanulásra fordított napokat nemcsak biztosítja a három fiúnak, hanem az átlagkereset egy napra jutó részét is megtérí­ti. Még a tanfelszerelést sem kell saját zsebből venni. Zink Mihály a gyár Rákóczi úti üzemegységében dolgozik. Ugyanitt Hegyes Pista, ö hőkezelő. Vieszapilfanfé tükör zikai munka minden szép­ségét, de nyűgét is. Érezze,’ milyen az, amikor átjárja a* embert az olajszag. Után* megtanulja becsülni munka» társait, Sikif m munkapadnál összetett foglalkozás. Mun­kájába beletartozik az ed­zés, nemesítés, lágyítás és fesztelenítés művelete. Szak­szavak, csak a szakmában jártas ember képes eligazod­ni benne. Meleg foglalkozás. A hőkezelő üzemrészben há­rom óriás kemence ontja, tó- dítja a levegőbe tűzpiros forróságát. Benne 900 fokon izzik egy konveyortartozék. — Ez a munkám —• mondja, miközben egy hosz- szú vasrúddal kihalássza az izzó fémtömböt. — Ritka foglalkozás. — Annak idején, mikor vá­lasztanom kellett, talán nem tudatosan, de ez volt szá­momra szimpatikus huszon­öt szakma közül. Aztán az elméletet megerősítette a gyakorlat. Miskolcon a me­zőgazdasági gépjavítónál dol­goztam, öreg szakik vettek körül, akiktől sokat lehetett tanulni. Mégis pár évvel ké­sőbb hazajöttem, gondoltam nekem itt a hazám. Keme- cséről járok be minden nap. Ez jellemző Pistára, de mindhármójukra. Csendes emberek. Olyanok, akiknek inkább csak a tettük beszél. Jó volt a kiválasztás, hiszen a gyárnak is főleg a mun­kához lelkiismeretes, jól dol­gozó, fegyelmezett emberek­re van szüksége. Ilyen legyen vezető korában is. Erről be­szélt a gyár személyzetise, Hernádi Pétemé: — Ha valaki jó vezető akar lenni, ott kell kezde­nie a munkapadok mellett Szükséges, hogy átélje a fi­Erdős Lajos a halk szavú« ak között is a leghalkabb. Tisztán kivetődik a leendő mérnök. Gépgyártás-techno­lógusnak készül. A HAFE központi gyártelepén lakatos; Ahogy ő nevezi: az elektro­mos fonetikai berendezések­nél dolgozik. Mit készítenek? Különböző festőberendezése«; két, főleg szovjet megrende­lésre. ö is végigjárta társai' életútját, talán úgy nevez­hetnénk, ez volt eddig a® útkeresés időszaka. — Már szakmunkástanuld koromban valami újat, töb­bet akartam. Persze, ezt nem kísérte egetrengető elhatáro­zás, csak valamiféle vonzó­dás a pálya okosabb, tágabis művelésére. Különös szere­tettel foglalkoztam a szak­rajzokkal, sután, égy kicsit félszegen elkezdtem tervezni a papíron és számolni. Ak­kor éreztem, sokat kellene még tanulnom. Miskolcon a tanárom sokszor bevont munkájába, én meg örömmel segítettem neki. Talán min­den csak álom marad, ha nem jön ez a lehetőség. Persze, most sem lehetek) biztos a dolgomban, hiszen egy felvételi vizsga még előttem van. De teljes erőm­mel azon igyekszem, hogy si­kerüljön. A három szakmunkás jú­liusban—augusztusban két­hónapos előkészítő tanfolya­mon vesz részt. Aztán kö-j vetkezik az utolsó nekiru­gaszkodás, a nagy próbatétel.’ És reméljük, nem az utolsó; A hétköznapoknak is van­nak hőstettei. Elkövetőik pe­dig itt élnek közöttünk. Na­ponta bizonyítják szorgal­mukat, elhivatottságukat. Most, hogy közeledik pár­tunk XI. kongresszusa, egy­re több ilyen emberrel is­merkedünk meg. Közülük való Fodor Istvánná is. Munkahelye a baktalóránt- házi Dózsa Termelőszövet­kezet. Iskolai végzettsége nyolc általános. Növényter­mesztő munkacsapat-vezető. Huszonnégy éves. Tízhóna­pos kislányukkal gyermek- gondozási segélyen van. Most jár középiskolába, el­sős gimnazista. Ez eddig szokvány asszony­sors is lehetne. Korosztá­lyának tagja közül számosán járják ezt az utat. Mivel tudott Fodor Istvánná, ez a törékenynek látszó fia­talasszony kitűnni ? Életko­ránál fogva még tíz évet sem dolgozott. Fáradhatatlan tenni akarását, kitartó fe­gyelmét, munkatársainak, meg a termelőszövetkezet pártvezetőségének a szavai­ból és szerény vallomásából állíthatjuk össze. — A szüleim a községhez tartozó Flóratanyán hét gyereket neveltek fel. Az Kongresszusi küldöttünk A muakacsapstí-Tezet^ édesapám kommunista. Minket a munka szeretetére neveltek. A megélhetés a sivó homokon nehéz volt. Nevelésünk sok gonddal járt. Aki felcseperedett, az ment dolgozni. Ezt az utat jártam én is. Az általános iskola elvég­zése után családtagként a szövetkezet egyik munka­csapatába helyezik. Alig telik el egy év, már felfi­gyelnek szorgalmára, mun­kájára. Akár a dohányban, akár a gyümölcsösben dol­gozott az ifjúsági női mun­kacsapat, a magánál jóval erősebb testi alkatú társait a munkában maga mögé utasította. Szorgalmáért, őszinteségéért mindenki tisz­teli és szereti. Megválaszt­ják a munkacsapat vezető­jének. Ezen a poszton is be­csülettel helyt áll. Erőssége nem a parancsolgatás, ha- inem a példamutatás. ,. Ahogy telnek az évek, egyre többet vállal magára. Hat évig KISZ-titkár szü­lőhelyén, Fióratanyán. Munkacsapata a dohányter­mesztésben egyre jobb ered­ményeket ér eL Közéleti te­vékenységére, okos javasla­taira, munkaszeretetére a szövetkezet pártvezetősége is felfigyel. Tudatosan ké­szítik fel a fiatal növényter­mesztő nőt a párttagságra, melynek kelte 1971. A kö­vetkező évben a szövetkezet­ben is felveszik tagnak. 1973-ban férfiakat is meg­előzve 253 tíz órás munka­napot teljesít. Otthonában kerestük feL Miközben kislánya alszik, azokról a gondolatokról be­szél, amelyek mint pártunk XI. kongresszusának kül­döttét foglalkoztatják; — Amióta a kislányunk megszületett, nem járok a határba dolgozni. A párt- alapszervezeí életében, ahol nőfelelős vagyok, ha kisebb aktivitással is, de részt ve­szek, Nagyon m& séget éreztem, amikor meg­választottak a járási párt- bizottság tagjának, majd küldöttnek a megyei pártér­tekezletre. A járási pártérte­kezleten azokról a gondok­ról beszéltem, amelyekkel könnyíteni lehetne a terme­lőszövetkezetekben dolgozó asszonyok élet- és munka­körülményein. — Ezt elmondaná a kongresszuson is? — Még ma is nehéz elhin­nem, hogy a megye kommu­nistái engem is küldöttnek választottak. Érzem, ez mek­kora felelősséget ró rám. Éppen ezért nagy izgalom­mal készülök a kongresszus­ra. Üres tarisznyával nem indulhatok. Rá kellene irá­nyítani még jobban a fi­gyelmet a mezőgazdaságban dolgozó nők általános és szakmai műveltségének az emelésére. A szövetkezete­ken belül kell megtalálni — főként a téli idő jobb ki­használásával — megoldás helyi lehetőségeit. Ebbe be kellene vonni a gyermekgon­dozási segélyen lévőket is. Miközben saját tapasztala­tait összegezi, nem feledke­zik meg azokról a teendőkről sem, amelyekre közvetlen környezete — idősebbek ét, fiatalok — hívják fel a fi» gyeimet Gondosan fogal­mazva még a következőket! mondja: — Minél nagyobb mére­tekben és minél hamarább meg kell valósítani az ipar­szerű termelést valamennyi termelőszövetkezetben. Igaz, ehhez nagy gazdaságok kel­lenek. A nők helyzetén, élet- és munkakörülményeim a hagyományos módszerek­kel gazdálkodva nehéz változtatni. A falun élő nők helyzetét nehezíti még a falusi üzletek áruválaszté­kának szegénysége is. Ne­künk az esetek többségében a megyeszékhelyre keli utazni. Nem óráink, de sza­badnapjaink mennek rá a cipők, gyermekholmik vá­sárlására. Fodor Istvánná várakozás­sal tékint a kongresszus elé. Érdeklődéssel várja, hogy mit hall majd a termelő­szövetkezeti tagság, különö­sen a nők — életkörülmé­nyeinek a változásáról, az ország előtt álló feladatok megoldásából, melyekre nem­csak szavazni akar, hanens hazatérve munkálkodni is megvalósításukon. i

Next

/
Thumbnails
Contents