Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-13 / 37. szám

«BLWT-MAGYARORSZ/Uf WJ. fc«ro*p ft * fejlődő életünket az új létesít­mények esész sora bizonyítja (Folytatás u L oldatról) A fasiszták által felrob­bantott és általunk újjáépí­tett hidak ma büszkén ívelik át a vén Dunát. Ki nem gyönyörködik el az eredeti szépségében újjáépített Lánc- hídban, a fényárban úszó, csillogó alagútban, a kecses, korszerű Erzsébet-hídban? Nemcsak a főváros, hanem az egész ország büszkesége lett az 1972-ben elkészült kelet— nyugati metróvonal. A tömegközlekedési jár­művek férőhelyeinek száma az elmúlt 25 év alatt több mint két és félszeresére nőtt. Az elmúlt évek erőfeszítései nyomán, szemben egy sor európai nagyvárossal, a zsú­foltság is némileg enyhült. Fejlődő életünkre és az élet- színvonal alakulására utal az is, hogy fővárosunkban ma már minden ötödik család rendelkezik személygépkocsi­val. Jelentősen javult a fővárosi emberek egészségügyi ellátá­sé. Szociálpolitikai célkitűzé­seinknek megfelelően széles, körűen kiterjesztettük a gyer­mekekről való gondoskodást. Ök ügyünk folytatói, a jövő alakításának letéteményesei. Mi sem természetesebb tehát, hogy a fizikai és szellemi gyarapodásukat oly féltő gonddal vigyázzuk. Elmúlt az az idő, amikor ezer él­ve született kisgyermekből egy éven belül csaknem 300 meg. halt, és amikor a gyermekin­Bár a IV. ötéves tervidő­szak utolsó évének még «lején tartunk, de az eddigi eredményekre, a fővárosiak szilárd elhatározására, és szorgalmas munkájára épít­ve, biztonsággal mondható, hogy a IV. ötéves terv cél­kitűzései teljesülnek, a fő­varos minden korábbit meghaladó mértékben fej­lődik. A főváros V. ötéves ter­vének előkészítésén dolgo­zunk. Eddigi ismereteink alapján azt mondhatom, hogy pártunk és kormá­nyunk támogatásával és se­gítségével a főváros dina­mikus fejlődése minden te­rületen továbbra is biztosít­va lesz. A város felemelke­dése, gyarapítása, az itt élő emberek életkörülményeinek javítása érdekében a kö­vetkező esztendőkben továb­bi jelentős lépéseket te­szünk. Ennek ellenére sem várható reálisan az, hogy a következő ötéves terv idő­szakában minden gondot megoldhatunk, minden jogos igényt kielégíthetünk. 31. De csak kijön az utcára valamelyikük. A boltba, vagy vízért, vagy valami­nek Lehetetlen, hogy vala- me.yikükkel ne találkozzék. Egész délután kóborolt, mindig a forgalamasabb ut­cákon. Nézte a tömérdek já­rókelőt, nincs-e köztük Mag­da nénje, vagy Rezső bácsi. De nem találkozott velük. Azután már nem is a já­rókelőket nézte, hanem a ki­rakatokat A falubeli Han­gya megkopasztott kirakatá­hoz képiest itt azért még került néznivaló. Ha más nem. hát Szálasi Ferenc ké­pe meg Hitler Adolf ké­pe. Meg a sok szép, eleven­zöldre festett nyilaskereszt. Megunta aztán a kiraka­tokat is. „Édesanyám kereshet az­óta — gondolta. — De úgy­is azt szokta mondani: rossz pia* nem vesz cl. Majd na­tézmények egyes típusaiból kizárták a dolgozók gyerme­keinek többségét. A felszabadulás óta közel 15 ezer bölcsödéi és több mint 40 ezer óvodai férőhe­lyet létesítettünk. Ma — szé­les társadalmi összefogás eredményeképpen — a buda. pesti óvodás korúak mintegy 90 százaléka óvodába jár. Az általános iskolát csaknem minden gyermek elvégzi. A fővárosi lakosság műveltségi színvonala emelkedésének szilárd biztosítéka, hogy az általános iskolát elvégző bu­dapesti gyermekek 98 száza­léka valamilyen középfokú iskolatípusban továbbtanul. Az ország jövője szempont­jából is igen jelentős, hogy a budaoesti egyetemek és fő­iskolák kapuit szélesre tár­tuk fiataljaink előtt. Ezután így folytatta: Az elmúlt három évti­zednek azonban legnagyobb eredménye a dolgozók öntu­datának és felelősségérzeté­nek erősödése, szakmai és általános műveltségük, vala­mint a közéleti érdeklődé­sük növekedésé, az, hogy ebben az országban és fő­városában a dolgozó ember kiteljesedett élete, boldogu­lása a szocialista politika alanya és célja. Ennek ered­ményeként válik a város lakosságának mind nagyobb hányada szocialista érte­lemben vett közösségi, s ha kell, áldozatot is vállaló em­berré, városát szerető lo­kálpatriótává. Budapestet, az ország fő­városát nemcsak kétmillió lakosa, hanem hazánk vala­mennyi állampolgára ma­gáénak — az ország szívé­nek — érzi és vallja. Buda­pest a politikai-gazdasági, szellemi és kulturális élet központja. Az itt élő mun­kásság, Budapest népe min­denkor meghatározó szere­pet játszott az ország életé­ben, á forradalmi munkás- mozgalomban Ez a múlt, a jelen és a főváros helyzete egyúttal felelősséget is je­lent számunkra pártunk, kormányunk és az egész or­szág népe előtt. Tisztelt elvtársak! Az elmondottak egyúttal ékesen bizonyítják a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt tizennyolc éve követett és a gyakorlatban jól bevált po­litikájának eredményeit és sikerét. A budapesti kommunisták pártunk XI. kongresszusára készülve ismételten kifeje­zésre juttatták, hogy jónak tartják és magukénak vall­ják a párt marxista—leni­R E G E N Y gyot néz, ha beállítok, hogy megjártam Miskolcot in­gyen, voltam Magdáék- nál... Üzenhet velem haza legalább. Meg talán küld is valamit.” Valósággal úriasszony lett Magda, üres kézzel csak nem engedi tán el. Akár­milyen forintvilág van, hogy jönne már az ki. Leginkább az apjától tar­tott az elcsavargás miatt. Mert hirtelen keze van az apjának. Alkonyodott már, és még mindig nem találkozott Mag­dával. Rezső bácsival sem. Ki tudná azt, melyik ut­cán laknak a sok közül. Annyi utca van itt, hogy ha ki is jön valamelyikük a boltba, ő éppen másfelé jár, s könnyen elmellőzhetik egymást. Felsivalkodtak a szirénák. Csikorogva állt meg, ép­pen előtte, egy villamos. Bírta politikáját, Igénylik annak töretlen továbbfolyta­tását, s megvalósításáért — mint eddig — ezután is ké­szek harcolni, dolgozni. He­lyeslik, hogy pártunk és kormányunk a jövőben ic megkülönböztetett figyel­met fordít arra, hogy barát­ságunk, együttműködésünk és egységünk a Szovjetunióval és a többi szocialista ország­gal tovább erősödjék. Egyet­értenek azzal, hogy bővítsük kapcsolatainkat a fejlődő or­szágokkal. És a kölcsönös előnyök alapján a fejlett tő­késországokkal is. Azért tá­mogatják ezt a politikát, mert következetesen interna­cionalista, védi nemzeti érde­keinket, jól szolgálja a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a társa­dalmi haladás és a béke ügyét. V. F. Promis^ Kedves elvtársak! Kedves magyar barátaim! Engedjék meg, hogy s moszkvai városi pártbizott­ság és a Moszkvai Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága megbízásából a szovjet fő­város kommunistái és va­lamennyi dolgozója nevében szívből köszöntsem önöket és a testvéri Magyarország fővárosának valamennyi la­kosát a nagy és őrömteljes ünnep alkalmából, abból az alkalomból, hogy 30 évvel ezelőtt szabadult fel Buda­pest a német fasiszta meg­szállás alóL Ez a dicső évforduló nagy politikai esemény a szoci­alista Magyarország életé­ben, örömünnep, amelyet önökkel együtt ünnepelnek meg ezekben a napokban a moszkvaiak és valamennyi szovjet ember, a szocialista közösség országainak min­den népe. Harminc évvel ezelőtt, 1945. február 13-án, nehéz, véres csaták után a szovjet hadsereg, amellyel vállvet­ve harcoltak a magyar ka­tonák, megtörté a fasiszták ellenállását, és Budapest tel­jesen felszabadult. Ez a nagyszerű esemény fontos lépés volt a Nagy Honvédő Háborúban aratott végleges győzelmünkhöz vezető úton. Ma mélységes hálával adó­zunk és fejét hajtunk a szovjet katonák és tisztek és a magyar hazafiak ezreinek dicső emléke előtt, akik éle­tüket áldozták a magyar nép szabadságáért és boldog­ságáért, Budapest újjászü­letéséért Jól tudjuk, hogy a budapestiek nem felejtik el az Ő hőstetteiket. A német Mindenki leszállt róla, még a vezető is. Nem tudta még akkor, mit jelent a sziréna, és csak bá­mult utánuk: mindnyájan ugyanabba a házba mentek be. i Ez aztán! Hazáig hozza őket a villamos. Egy rendőr kiáltott rá a túloldalról: — Hé! Gyerek!... Hal­lod?!... Mit bámészkodsz? Süket vagy? Nem hallottad a szirénát? Akkor vettte észre, hogy az tuca már kiürült körülöt­te. Azt a rengeteg járókelőt mind elnvelték a kapuk. Aki még látható, az mind egyenruhás. Most értette csak meg, hogy légiriadó van, ugyan­az, amire otthon mostaná­ban félreverik a harangot De otthon nincs belőle any- nyi ram azúrt, végzi a dol­gát mindenki tovább. Ebből Tisztelt elvtársakí Mi budapestiek nagyon sze­retjük városunkat. Ragasz­kodunk hozzá. 30 évvel ez­előtt romot takarítva küz­döttünk talpraállásáért S ma is cselekvőén szeretjük ezt az önmagát szüntelenül kinövő, öreg és mégis egyre fiatalodó várost, elviselve közlekedési nehézségeit, az üzletek zsúfoltságát az épít­kezések okozta kellemetlen­ségeket. Büszkék vagyunk az új alkotásokról, a régi és új negyedeire, a metró friss le­vegőjű csarnokaira, a város pezsgő kulturális életére és bővülő idegenforgalmára. Szeretjük és becsüljük mű­emlékeinket. Féltjük váro­sunk minden fáját. Parkíát és közterét, valamennyi ne­künk oly kedves értékét. Emlékeztetőül felidéztem, fasizmus elleni harcokban elesettek emléke arra szólít bennünket, hogy fáradhatat­lanul erősítsük a szoci­alista országok testvériségét és egységét a békéért és a nemzetközi biztonságért fo­lyó harchan. Két hőnap múlva Magyar- ország a fasizmus alóli fel- szabadulás 30. évfordulóját ünnepli meg. A szocialista fejlődés három évtizede alatt Magyarország dolgo­zói szoros szövetségben a szocialista közösség orszá­gaival, kipróbált élcsapatuk, a Magyar Szocialista Mun­káspárt vezetésével megte­remtették a szocializmus alapjait és most magabizto­san haladnak a fejlett szo­cialista társadalom felépí­tésének útján. Nagy ered­ményeket értek el a gazda­ság, a tudomány és a kultú­ra fejlődésében, a népjólét fellendítésében. Az elért eredmények ra­gyogóan és.meggyőzően bi­zonyítják, mire képes a .munkásosztály, az összes anyagi javak megteremtő­je, ha sorsának gazdájává válik. A Magyar Népköztársaság­nak és fővárosának, csak­úgy, mint valamennyi szo­cialista országnak nagyszerű, ragyogó távlatai vannak. A szocialista és kommunista építés terveinek sikeres meg­valósításához béke kell, az a szilárd bizonyosság, hogy or­szágaink népei nyugodtan élhetnek és dolgozhatnak, hogy a háború sötét felhői nem borítják be bolygónk egét. És most, amikor a nemzetközi légkör enyhülé­se tapasztalható, amikor a te látszik, ijedősebbek a vá­rosiak. Szerencséje volt ezzel a légiriadóval. Egészen besőté- tedett már, amikor lefújták, amúgy sem tudott volna ho­vá menni. És ha nappal nem találkozott Magdával, éj­szaka, az elsötétített utcákon hiába is keresné. Amikor kikérdezték a házbéliek, egy terebélyes asszonyság rögtön a gondjai­ba vette. Paprikás krumplit adott neki, egy púpozott tá­nyérral, és helyet Is szorított éjszakára az óvóhelyen, a saját fekhelye mellett, egy szalmazsákon. Nem volt több riadó, leg­alábbis még egyszer nem szi­rénáztak, mégis sokan oda­lent háltak az óvóhelyen; ez az asszonyság is. Másnap kora reggel, ami­kor a mozgolódás elkezdő­dött, a takaró alól lélegzet­visszafojtva hallgatta, hogy veszekszenek miatta a há­ziak. Kásás hang: — Kérem, a rendőrségnek Hell jelenteni, ki van adva. Égy lépést se addig . Az asszonyság: — Maga meg de nagyra van a rend­őrséggel! .. Képes rásütni még erre a gyerekre is, hogy katonaszökevény... (Folytatjuk) hogy 1945 februárjában hi­deg téli hónap volt, de 13- án kisütött a nap. Azóta felhők jöttek, felhők men­tek, ám az a napsütés máig is sugárzik egyre fényeseb­ben, egyre melegebben, s fényforrása sohasem apad el. Éljen a Szovjetunió és a szocialista országok örök és megbonthatatlan barátsága! Éljen és erősödjék a szo­cialista országik fővárosai­nak testvéri együttműködé­se! Éljen és fejlődjék szocia­lista hazánk, á Magyar Nép- köztársaság és szép főváro­sunk: Budapest! Szépvölgyi Zoltán nagy tapssal fogadott beszéde után V. F. Promiszlov, az SZKP KB tagja, Moszkva tanácselnöke szólt az ünnep­ség resztvevőihez. feszültség enyhülése egyre stabilabbá válik, megelége­déssel állapítjuk meg, hogy a béke és a nemzetközi biz­tonság megszilárdításának nemes ügyéhez nagymér­tékben hozzájárultak orszá­gaink népei is; testvérpárt­jaink, élükön Kádár János és Leönyid Iljics Brezs- nyev elvtársakkal. Kedves elvtársak! A német fasiszta megszál­lók Budapestről való ki­űzésének 30. évfordulója né­peink egyre erősödő barát­ságának ünnepe. 1919-ben a magyar kommunisták a fi­atal Szovjet-Oroszország dol­gozóit követve magasra emelték országukban a szo­cializmus vörös lobogóját, kikiáltották az első magyar munkás-paraszt államot.: a Magyar '• TariácslrtrztSráásá- got. Ez a “köztársaság, noha vérbe fojtották, megmaradt a nép emlékezetében és előhírnöke lett a leendő osztály-összecsapásoknak és a szocialista rend győzel­mének magyar földön. A második világháború idején a szovjet hadsereg a magyar nép segítségére si­etett. Uj fejezet kezdődött a testvéri magyar nép életé­ben. Gyökeres társadalmi fordulat ment végbe: a régi világ romjain új társadalom született. A munkásosztály hatalmá­nak megteremtését, a népi demokratikus rend győzel­mét követő évek az állan­dóan erősödő szovjet—ma­gyar barátság évei voltak. A Szovjetunió volt az első állam, amely a népi Magyar- országgal 1948-ban barát­sági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szer­ződést kötött. Az, amire tö­rekedtek, amiről álmodoz­tak, amiért életüket áldoz­ták Oroszország és Ma­gyarország legjobb fiai, élő, nagyszerű valósággá lett. Ma a Szovjetunió és Ma­gyarország barátsága való­ban az egész népre kiter­jed. Évről évre erősödik, egyre gazdagabb tartalom­mal telítődik. Barátságunk ragyogóan példázza a szo­cialista közösséget, amely az Ideológia és a célok azonos­ságára, a marxizmus—leni- nfzmus nagy eszméire és a proletár internacionalizmus megbonthatatlan elveire épül. A szovjet—magyar testvéri viszony fontos láncszemét alkotják Moszkva és Buda­pest baráti kapcsolatait. Fő­városaink sok vállalata és intézménye tart fenn alkotó jellegű kapcsolatokat és folytat széles körű tapasz­talatcserét. Évről évre bő­vül a kulturális csere és a turistaforgalom. Szeretném elmondani, hogy városaink jelentős ta­pasztalatokkal és vívmá­nyokkal rendelkeznek. Itt már esett szó arról, hogy milyen eredményekkel kö­szöntötték ünnepüket a bu­dapestiek. Jó eredményeket értek el a moszkvaiak 1«, akik most minden erejűket a XXIV. pártkongreswa» határozatainak, a kilencedik ötéves terv nagyszabású feladatainak teljesítésére törekszenek. Örömmel számolunk b# önöknek, kedves barátaink arról, hogy az elmúlt négy év alatt a moszkvaiak túltel­jesítették az ötéves terv fel­adatait az ipari termelés volumenét illetően, nagy munkát végeztek újabb ka­pacitások létrehozására, a lakás- és kulturális-jóléti rendeltetésű intézmények építésében, a város fejlesz­tésében az általános fejlesz­tési tervnek megfelelően. Lényegesen emelkedett . a lakosság életszínvonala. A Moszkvai Városi Tanács és a Budapesti Városi Tanács, között fennálló kapcsolatok; lehetővé teszik számunkra, hogy gyorsabban és jobban oldjuk meg a városi gazda­ság különböző ágazatainak tökéletesítésével és a lakos­ság ellátásának javításával kapcsolatos feladatokat. A budapesti metró fővárosa­ink barátságának jelkénét és gyakorlati megtestesülé­sét jelenti. A metró a moszkvaiak tapasztalatainak felhasználásával és a legkor­szerűbb szovjet berendezés­sel épül. A moszkvaiak szívesen osztják meg ma­gyar barátaikkal a lakás­építés iparosításában szer­zett tapasztalataikat 1 is. A moszkvai tanács egyebek között közreműködött ki­lenc házgyár tervezésében es építésében. Ezek a házgyá­rak különböző magyar vá­rosokban épültek. Nagy örömmel fogad jute Moszkvában a Budapesti F6- rosi Tanács küldöttségeit és szakembereit és szívesen használunk fel minden le­hetőséget arra, hogy átve­gyük az önök tapasztalatait. A küldötségcsere az utóbbi években annyira megélén­kült, hogy a küldöttségek egyszerű felsorolása is sok időt vénné igénybe. „Moszk­va napjai”, amelyek holnap kezdődnek a magyar fővá­rosban, kapcsolataink új és igen fontos formáját jelen­tik. Ez azt bizonyítja, hogy kapcsolataink újabb, ma­gasabb fokra emelkedtek.^ Minden egyes találkozásunk magyar barátainkkal újabb lépést jelent a moszkvaiak és a budapestiek barátságá­nak elmélyülése útján. A magyar főváros fel— szabadulása 30. évforduló­jának ünnepén forrón kí­vánunk Budapest delgozól- nak, az egész testvéri ma­gyar nénnek nagy sikereket a szocialista társadalom épí­tésében, a marxizmus—leni-: nizmus nagy eszméinek di­adaláért folyó harcban. Éljen a szocializmust épí­tő magyar nép! Éljen a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt, Magyaror­szág dolgozóinak harci él­csapata! Éljen fővárosaink barát­sága és gyümölcsöző együtt­működése! Éljen az örök és megbont­hatatlan szovjet—magyar barátság! A nagy tapssal fogadott beszéd után V. F. Promisz­lov átadta a moszkvai párt- bizottság és városi tanács az évforduló alkalmából a bu­dapesti pártbizottsághoz és a Fővárosi Tanácshoz inté­zett üdvözlő levelét, és aján­dékát: Matorin: „Vörös tér” című festményét. Katona Imre meleg sza­vakkal mondott köszönetét V. F. Prorrúszlovnak és arra kérte, hogy a szovjet küldött­ség hazatérve tolmácsolja fővárosunk dolgozóinak egész lakosságának forró üd­vözletét, testvéri jókívánsá­gait Moszkva dolgozóinak, ? szovjet népnek. Az ünnepsét első része az Internacionált hangjaival ért véget. A má­sodik részben ünnepi müso következett. ■ A jubileumi ünnepségei egyébként a budapesti KISZ fiatalok kedves meglepetés sei szolgáltak: minden rész vevőnek átnyújtották a Vö rös Hadsereg politikai ősz tálya kiadásában megjeler Uj Szó című újság 1945. feb ruár 14-i rendkívüli kiadá sának egy-egv példányát. 30 évvel ezelőtti szám „Be danest szabad” címmel közö tudósítást, s számolt be magyar főváros felszabad: tásáért folytatott győzelmi harcokról. fővárosunk dinamikus fejlődése biztosítva van FEKETE GYULAs A 30. évforduló népeink egyre erősödő barátságának ünnepe

Next

/
Thumbnails
Contents