Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-13 / 37. szám

m. feOii 1fe«T-MAGYAR0nSZX® 1 akarékosság ésszerűen mm NAGYON SZERETÜNK A SZAMOKKAL FOG­LALKOZNI, pedig igazán ideje lenne, hogy komolyan ve­gyük a tényeket. Például ha az idei költségvetés néhány té­telét összevetjük egy-két statisztikai adattal szinte kész prog­ramot kapunk az ésszerű és helyénvaló takarékossági intéz­kedések megtervezéséhez. Az idei állami költségvetés hiá­nya pl. csaknem 5 milliárd forint, a kiadások ennyivel ha­ladják meg a bevételeket. Ezzel szemben a statisztikusok kiszámították, hogy ha az iparban jelenleg létező állóesz­közöket csupán 1 százalékkal jobban kihasználnák megkö­zelítően 15 milliárd forinttal csökkenthetnénk a beruházá­sokra fordított kiadásokat. A költségvetés az idén 10 százalékkal többet költ a kül­lő1 írói beszerzett nyersanyagok ártámogatására. Ezt a tételt az ipar csupán 1—2 százalékos anyagmegtakarításával bő­ven ellensúlyozhatnánk. Az államháztartás mintegy 40 milliárd forintot juttat Vissza a vállalatoknak, mezőgazdasági szövetkezeteknek a gazdálkodás támogatására, az eredményhiány pótlására. Vi­szont: évente 2,5 milliárd munkaóra esik ki — különféle okokból — a munkaidőalapból. Számolhatunk úgy, hogy egy dolgozó óránként áltagosan 100 forint értékű terméket állít elő, s akkor rögtön felbecsülhetjük, mit jelentene az, ha csak 6—10 százalékkal is többet hasznosíthatnánk a rendel­kezésre álló munkaidőből. Szerényen számítva ezen is 15— 25 milliárdot „kereshetnénk”. EZ A RÖVID PÉLDASOR is Illusztrálja, hogy milyen sokat jelentene már az is, ha mindenütt csak néhány száza­lékkal javulna a gazdálkodás, a munka hatásfoka, az ész­szerű takarékosság, szem előtt tartva, hogy nem rögtönzött, látszateredményekre törekvő spórolásról, hanem tervezett, szakszerű gazdálkodásról van szó. Például, ha valamely termékből kispórolják az anyagot, ezzel egy-egy vállalat — rövid idő alatt — valószínű muta­tós anyagtakarékosságot érhet el. Valójában ezzel a mód­szerrel nagyfokú pazarlást művel, hiszen a szükségesnél ke­vesebb anyag miatt rossz, a lehetségesnél rövidebb élettar­tamú gyártmányt készített, s ezzel tetemesen rontotta a fel­használt nyersanyag, energia és munkaidő hatásfokát. Talán nem eretnekség kimondani azt, hogy inkább ki­csivel több anyagot dolgozzunk be oda, ahova az valóban kell «— azért, hogy tartósabb, jobb minőségű legyen a termék, hogy holnap ne kelljen újra gyártani — mert az növeli iga­zán és tetemesen a termelés anyagszükségletét. , Az ésszerű takarékosság jegyében vigyázni kell arra is, hogy a jó, megfelelő anyag helyére ne kerüljön silány pót­lás. A helyettesítést csakis a kísérletekkel is igazolt techno­lógiai előírás szerint szabad végrehajtani. A minőség vagy az élettartam rontásával járó „megtakarítás” óriási veszte­ségeket okozhat az országnak. HELYENKÉNT OLYAN TAKARÉKOSSÁG is helyén­való lehet, amely szerint inkább kerüljön kicsivel többe pl. egy beruházbás, de legyen hamarább kész, legyen komplett 6 ne álljon le fél év múlva nagyjavításra, mert a látszat­eredmény kedvéért valamit kispóroltak a technológiából. Az efajta takarékosság persze megköveteli az erők koncent­rálását. Vagyis: takarékoskodjunk a célokkal is. Vállalkoz­ásunk kevesebbre, de amire vállalkoztunk, azt tökéletesen ssináljuk meg, attól ne sajnáljuk az erőt. Van, ahol az anyaggal lehet takarékoskodni, mert már *z új technikához, technológiához, vagy a dolgozók begya- kk ottságához képest valóban fellazultak az anyagnormák. Van, ahol az anyagot lehet változtatni. Az is sok helyen megeshet, hogy a termék megváltoztatásában rejlik a leg­nagyobb megtakarítás lehetősége. PL ha ugyanannyi, vagy valamivel nagyobb ráfordítással — korszerűbb, értékesebb gyártmányt készítenek: az az egyik legjobb módja a haté­konyság fokozásának. — Másutt a géppark kiegészítése, fel­újítása indokolt vagy a kapun belüli munkanélküliség meg­szüntetése sürgető. BIZONYOS UGYANAKKOR, hogy az efajta — valódi takarékossághoz a legjobb terveket, elgondolásokat a legjobb munkásoktól, a szocialista brigádoktól érdemes vár­ni. s tőlük érdemes kérni a tanácsot. A jó szakmunkás so­sem volt képes arra, hogy olyan újítást konstruáljon, vagy fogadjon el, amely nem emeli .hanem rontja a termék ér­tékét, valamilyen tulajdonságát. Az ésszerű takarékosság konkrét üzemi teendőinek kidolgozásához tehát a törzsgárda- tagokat, a szocialista brigádokat — társnak, és szakmai zsű­rinek — érdemes meghívni annál is inkább, mert végrehaj­tásnak ők a főszereplői. G. F. PÓTLÁS ÉS KEDVEZMÉNYEK Kismamák és a gyár Amikor Bodor Miklósáé, m személyzetis azt mondja, hogy jelenleg 105 asszonyuk van szülési és gyermekgon­dozási szabadságon, azon tű­nődöm, hogyan képes a Sza­bolcs Cipőgyár — nem túl­zás! — nemzetközi színvona­lon termelni, hírnevet óvni- védeni, s olyan kiváló terme­lési sikereket elérni. Csaknem hatszáz dolgozó­ja van a gyárnak a tanulókon és a bedolgozókon kívül. Eb­ből közel négyszáz a nő. Korbics Jánosné párttitkár- asszony, egyben a termelési osztály vezetője: — Nehéz helyettesíteni a 105 szülésin és gyesen lévő asszonyainkat, mert több mint a fele szakmunkás, jól képzett tüzőnő — mondja. — Tavaly ez a kollektíva mégis 120 milliós termelési értéket állított elő. Tanfolyam gyáron belül —• Úgy tudjuk pótolni őket, hogy minden évben 100—200 tanulót veszünk fel, ebből 25—30 szabadul, s azok helyére kerülnek, akik el­mennek szülni — magyaráz­za Bodorné. Van egy mondat a XI. kongresszus irányelveiben. Ez a következőképpen hangzik: „Kezdeményezzék a dolgozó nők kettős elfoglaltságához rugalmasabban igazodó okta­tási formák kialakítását, a szakképzettségükben és poli­tikai felkészültségükben mu­tatkozó elmaradás gyorsabb felszámolását, az anyák mun­káiénak lehetőségeinkhez mért könnyítését.” %“* — Erre gondoltunk mi . Is, amikor a gyáron belül tan­folyamot szerveztünk. Sok olyan asszony dolgozik ná­lunk több éve, akik még nem szereztek szakképzettséget. Rajtuk kívánunk könnyíteni, s természetesen az üzemnek is használni — magyarázza Korbicsné. — Nekik 10 hó­napos előkészítőt szervez­tünk. Ide huszonkette,n je­lentkeztek. Többségük nő.” — Ide járok én is — mond­ja Morvái Antalné. aki hét éve dolgozik a gyárban, két gyermek édesanyja, s most lehetősége lesz szakmunkás- vizsgát tenni. — Mi kisma­mák egy műszakban járunk dolgozni. Ha sikerül, most felsőrészkészítő szakmunkás leszek. És nem érdemtelen meg­említeni, hogy a siker érde­kében összefogott az üzem műszaki kollektívája. Husz- ka, a főmérnök, az osztály - vezetők, mérnökök segítik, oktatják a különböző szak­tárgyakat. A humán tárgya­kat a 107-es szakmunkáskép­ző tanárai látják el. Ide jár­nak ki a vállalathoz. Egy műszakban — Igyekeztek bennünket egy műszakba sorolni. így termelni is tudunk, a kerese. tünk sem csökken. Most is megvan a havi 2200 átlag. És nem én vagyok az egyedüli, aki ezeket a kedvezményeket élvezi. Nem az első fecskék, akik a gyárban szereztek szak­mát. Több lány, asszony van, aki itt volt tanuló, szakmun­kás és most vezetőként dol­gozik. Egyikük szakoktató, a Nagy Márta, a másik Laskai Julia technológus, a kisma­maüzem vezetője Ménesi An­talné művezető. Ignéczi Gyuláné tűzőnő. Tíz esztendeje. Él-hal a szakmá­jáért. — Érdekel bennünket nő­ket is, milyen lesz a jövőnk. Ez olvasható ki az irányel­vekből, s természetesen, hogy olvastam, tanulmányoztam. No, meg illett is, hiszen kül­döttnek választottak a városi pártértekezletre. — Nálunk gondoskodik a gazdasági és pártvezetés ar­ról, hogy az arra alkalmas, képzett nők vezető posztra ke­rüljenek Ez a jövőben még inkább így lesz, hiszen az irányelvek is hangsúlyozzák: minél több tehetséges nő ke­rüljön a jövőben ilyen funk­cióba — mondja Bodor Mik­lósné, aki maga is mint gya­korló technikus került a gyárba, s később lett sze­mélyzetis. Ezt a célt szolgálja a kihe­lyezett cipőipari technikum, amely a Vasvári Pál Gimná­ziumban működik. Ide a gyárból most tizennyolcán járnak. közülük 11 a nő. Gönczi Istvánné a tüzödében már mint művezető-helyettes dolgozik. A többiekből is ve­zetőket nevelnek. Sztanyó Lászlóné egy gyermek anyja, a gyárban volt dolgozó, itt végezte el a technikumot és most a Könnyűipari Műszaki Főiskola a II. éves hallgatója. Levelező úton tanuL Közben dolgozik. Lakás a munkásoknak — Persze, azért akadnak teendők, javítani valók —­magyarázza Ignécziné. — Én elég régi szakmunkás vagyok, s akadnak fiatalabbak, akik könnyebb reszortért maga­sabb órabért kapnak, mint én. Korbicsné: — Nálunk a 45 különböző vezető beosztásból huszonki­lencet a nők töltenek be. Van olyan művezetőnk, mint Kd- \rolyi Vendelné a Il-es mű­szakban, akiknek magasabb a végzettsége is, de többet is keres, mint váltótársa, aki férfi. — Ez évre 360 ezer forintot tervezünk munkáslakás-akció támogatására az 1974. évi fej­lesztési alapból — mondja Bodorné. — És ezt már kizá­rólag a XI. kongresszus irány­elvei szerint a fizikaiak, el­sősorban a több gyermekesek kapják. Elárulom, hogy az OTP-től már meg is igényel­tünk hat lakást, vissza is igazolták. Van a gyárban egy jó gya­korlat. Azért, hogy a lakás­gondokon enyhítsenek, 1970 óta a nyereségből képeznek 60 ezer forint alapot erre a célra. Ezt 1974-re 100 ezerre emelték, s ebből már a fizi­kaiak mellett mások is kap­hatnak segítséget Farkas Kálmán Csehszlovák építkezéseken használják a nyíregyházi VAGÉP balkányi telepén készülő vas épületeleme­ket. Kénünkön: Gnáp Mihály hegesztési varatokat csiszol (Gaál Béla felvétele) it Riválisok egyezség® Nem mindennapi (szerző­dés aláírására került sor % közelmúltban a Kelet-ma- gyorországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat és a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat igazga­tóinak névjegyével. A két, már régen nem „rivális” vál­lalat a gépkihasználás foko­zására, a gazdaságosságra és egymás kisegítésére olyan lehetőségeket tárt fel, amely több helyen még rejtett tar­talékként szunnyad a válla?» latoknál. Mit is rögzít ez a mindkét szerződő fél számára elő­nyöket jelentő megállapo­dás? Jobb munkamegosz­tást, a gépek fokozottabb kihasználását, takarékosabb gazdálkodást. Minden típusú, nagyértékű géppel egyik vállalat sem rendelkezik, gyakran kell kölcsönkérni. A két vállalat a szerződés értelmében folyamatosan kölcsönöz egymásnak gé­peket, a megállapított díj­tételek mellett. A kölcsön- díjak — viszontszolgáltatás révén — nagyjából megté­rülnek. Haszon még — a vállalatoknak, a népgazda­ságnak, hogy a nagy érté­ket képviselő gépek ki­használása növekszik, rövi­debb idő alatt „termeli ön­magát”. Jelentős pontja a megálla­podásnak a szombat-vasár­napi autódaru-ügyelet össz­pontosítása. Eddig mindkét vállalat tartott készenlétben egy-egy emelőgépet, hogy a rakodóterületre érkező va­gonokból kirakhassák az árut. Most már felváltva* csak egyet üzemeltetnek. Ami a szerződés harma­dik pontját illeti a közös munkásszállítás, — azt a második fél évben valósít­ják meg. A két vállalatnál ugyanis nem egyforma a munkarend, s a jurátok me­netrendje is Icüloiíbözik. A* egységes munkarend ki­alakításához egy-két esetben szükség van például a kol­lektív szerződés módosítá­sára is. A nagy előnyöket sejtető együttműködés továbbfej­lesztése máris szóba került, s nem csak a gépészet, ha­nem az építészet terén is kutatják a kooperációs ehe­tőségeket. Például az üres­járatok csökkentése érde­kében a szállítási kapacitás jobb kihasználásánál. Vagy a betonüzemek munkájának összehangolása, a kooperáció megteremtése a lakatos- és asztalosüzemek között: egy­típusú termékek nagyobb szériákban történő előállítá­sa és így tovább. Baráti jobb — haszonnaL' Rivalizálás helyett egy olyan egyezség a gazdaságosabb termelésre, a nagyobb jöve­delmezőségre, amelynek kö­vetésére még sok helyen le­het rejtett tartalékot találni. Tóth Árpád LELTÁR C ste volt már, sűrű, ne­*-* héz sötétségű téli este. Se hó, se fagy, csak kopogó ónoseső, mintha homok pe­regne a magasságból. Ké­sőre járt, tíz óra elmúlt, a város utcáján néhány ember menekült a ronda eső alól kellemesebb helyre, nyilván haza, a lakásba, hiszen a tél csak úgy igazi és úgy szép, ha fehéren szikrázik és nyikorog benne a hó. A boltok mind zárva. Il­letve: nem mind. Egy bolt nyitva volt. Ott, ha csak egy pillanatra is, minden siető ember megállt, belesett a kirakatüvegen, mert hallotta a szárnyaló nótázást, ame­lyet időnként a részegséget jelző kurjantás, vagy fals felhang zavart meg. — Hit itt mi van” — kér- iezte mindenki önmagától, pert azt nem szokták meg i város lakói, hogy estén- íént a boltokban nótázzanak az eladók. — Bizonyára név- aap. A bolt valamelyik dol­gozójának névnapja — gon- íoltam magam is, amikor odaértem, megálltam és les- kelődtem. Még a zsebnaptá­romat is megnéztem, mert csiklandozott a kíváncsiság, de abban az állt, hogy Zel- ma napja van s a következő napon Timót nevet mutat a naptár. Esküdni mernék, hogy egyetlen Zelma és Egyetlen Timót se él a vá­rosban. Mindegy — gondol­tam —, hadd mulatozzanak, valamilyen okuk bizonyára van, talán nyugdíjba megy valaki és azt búcsúztatják. Valami azonban gyanús volt. és a magamféle újság­csináló ember kíváncsibb, mint hat öregasszony. A bol­tot ismertem, hiszen több­ször jártam benne. Most azonban középre volt húz­va a két hosszú eladó pult, azokon állt három demizson, jó néhány pálinkás- és sokkal több sörösüveg. Meg & po­harak, amelyeket alighanem a polcokról szedték le és vették átmeneti használat­ra, mert ilyen „cikkeket” is árul a bolt. Vizsgálni kezdtem a pol­cokat. Irtózatos rendetlen­ség mindenütt. De ezzel a mulatozók nem törődtek, éppen azt harsogták, hogy „Sört , ide, bort i'de szép pincérelány”, mintha nem lett volna a pultokon ép­pen elegendő. Ekkor egy fér­fi és egy nő táncolni kez­dett. Egy mámoros hangot hallottam. — Mikor jön már a fő­nök? Telefonáljatok neki még egyszer! Ide azonnal, mert ha nem, érte megyünk! Két férfi közeledett na­gyon sietve az utcán, ügy mentek be a boltba, mint bárki a saját lakásába. A nóta hirtelen elnémult, mié» denki az érkezőkhöz sietett, ölelték-csókolták őket. Ak­kor már bizonyos voltam, hogy a főnök és helyettese érkezett meg, mert hango­san kiáltoztak többen is: — Főnök! Kisfőnök! Bort? Sört? Konyakot? Pálinkát? Viszkit? Vodkát? Dzsint? Minden van ..! Éljen a hi­ánytalan leltár! Na végre, megtudtam, megértettem a mulatozás okát. Befejezték a leltárt és megünneplik. Bizonyára so­kat dolgoztak, éjszakáztak is, hát hadd mulassanak, megérdemlik. Menni akar­tam tovább, mert kioldó­dott a kíváncsiságom, ami­kor nyílt az ajtó és a bolt­ból kilépett Berci, az egyik eladó. Megismert és azonnal megragadta a karom. — Sehová! — mondta, amikor szabadkoztam. — Gyere be! Ilyen nagy öröm­re te még nem ittál. — De Bercikéin, szíves­kedj... ez a ti ünnepetek. Ti dolgoztatok, ti leltároztatok, íz csak a ti dolgotok. —■ Nem! — tiltakozott Berci. — Ez mindenki ün­nepe és mindenki dolga. Az egész városé! Ez nem akár­milyen leltár! — Tudom, hiánytalan, gratulálok... — Hiánytalan? — kérdez­te Berci. — Az semmi! Ez annál sokkal több! Ez .abolt becsülete! Tudod te, mi volt itt tavaly, tavalyelőtt, meg azelőtt... öt éven át mindig? — Csak gyanítom. Leltár­hiány. — Leltárhiány, cimbo­rám? Az semmi! Lopás, sik­kasztás, csalás, minden, amit akarsz. — Nocsak. Ezt nem tud­tam. — Cimborám, itt öt év óta minden leltározás után be­csuktak valakit, rendszerint a vezetőt, de volt úgy, hogy három eladót is, akik benne voltak a buliban. Ez tavaly volt, amikor a bolt egész személyzetét kisöpörték. Ér­ted...? Kezdtem érteni. És most, kedves eimbo» rám, minden a helyén. Min« den stimmel. Egy fillér hi­ány sincs. Se többlet. Ez a lényeg! Erre iszunk. Gyere be. Itt van már a főnök is. Kérj tőle interjút. Ez a saj­tóba való. írd meg, hogy az idén senki se megy börtön­be. Az új gárda viszasze- rezte a bolt becsületét... Közben a boltban nagy lett a csend. — Mi van? — kérdeztem; — Elnémult a társaság? —■ Biztosan imádkoznak — felelte Berci. — A főnök azt mondta, hogy ha nem lesz leltárhiány, letérdepel és elmondja a miatyánkot. Benéztem az ablakon. Mindenki némán ült. A fő­nök is. Előtte volt a leltáro­zó bizottság jegyzőkönyve. Azt olvasta. Annyi rossz ta­pasztalat után, biztos, ami biztos. Nem akart előre inni a medve bőrére. Szendre! 36zsef

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents