Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-11 / 35. szám
2 KELET-MAG V AT?OT?ST Srt rm. AArafr ft MjUJB Külföldi lapszemle Komurvszt: Belgrádi professzorok Pintér István: 10. Tömeges ellenállás BUDAPEST Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke február 10-én fogadta Bambajrin Dügerszüren rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Mongol Nép- köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Á megbízólevél átadásánál jelen volt Rácz Pál külügyminiszter-helyettes. KÓMA Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár hétfőn kétnapos hivatalos látogatásra Rómába érkezett. A repülőtéren a magas rangú vendéget Mariano Rumor külügyminiszter és más hivatalos személviségek üdvözölték. Tervek szerint Waldheim még hétfőn találkozik Aldo Moro miniszterelnökkel, Giovanni Leone köztársasági elnökkel és tárgyalásokat folytai Mariano Eumorral. SAIGON Egy nappal a hold-újévi ünnepek előtt Bél-Vietnam számos pontján kisebb-na- gyobb összecsapások zajlottak le. A népi erők vasárnap Saigontól száz kilométerre lelőtték a saigoni csapatok egyik helikopterét SANTIAGO Chile és Bolívia szombaton elhatározta, hogy felújítja 1962-ben megszakított diolomáciai kapcsolatait. A diolomáciai kapcsolatok új- rafelvételérői szóló határozatot a bolíviai Charanában, Augusto Pinochet, a chilei junta vezetője és Hugo Banzer bolíviai államfő tárgyalásai befejeztével hozták nyilvánosságra. BRÜSSZEL Hétfőn délelőtt Brüsszelben összeült a közös piaci tagállamok külügyminisztereinek tanácsa. A kétnapos értekezlet központjában az angol anyagi hozzájárulás csökkentésének kérdése áll. a miniszterek ezen kívül számos más kérdést is megvitatnak, ígv az EGK álláspontiát az általános kereskedelmi és tarifa-megállano- dás (GATT) e héten kezdődő tárgyalásain, a Közös Piac és Irán jövendő kan- cselatainak kérdését és más problémákat. A tanács elé jelentést terjesztenek az E<iK bizottsága küldöttségének múlt heti moszkvai tárgyalásairól. amelvet a ROST titkársága képviselőivel folytattak. RÍJAD Marokkó sürgős tiltakozással élt az ENSZ-nél amiatt h°gv Soanvolország hadihajókat küldött az ország területi vizeire — közölte Ahmed Laraki külügyminiszter aki vasárnap este érkezett hivatalos látogatásra Szau/1-Arábiába. Marokkó Igénvt i»löntett be a területén lévő Meliila és Ceuta snanvol enklávéra, válaszul Szombaton srianvol hadihajók és tengerészgvalogos egységek érkeztek a két spanyol területre. KUWAIT Kuwaitban az új kormány első ülése után bejelentették. hogy A1 Szabah emir részt vesz az olaiterme’ő országok március 4—6. között tartandó algíri csúcsértekezletén. A csúcsértekezlete* megelőzően március 1-tői 3-ig az algériai fővárosban a külügv- és olaiügvi miniszterek üléseznek majd. ADDISZ ABEBA Éti óniában tovább folvnak a diplomáciai erőfeszítések hogv a kormány és az erit- rea! lázadók kö’ött tű’skü- retet hozzanak létre. Mint már jelentettük, vasárnap Mohammed Ahmed szudáni küliievnvniszter vezetésével szudáni küldöttség érkezett Addis’ Moehába. * delegáció Nimeri szudáni elnök bé- ketelhívását hozta amelv fel- szólftia a harcoló feleket, hogy szüntessék be Eritreá- ban a harcokat. A Komuniszt, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének hetilapja, hétfőn megjelent új számában kommentárban foglalkozik a belgrádi egyetem filozófiai karáról antiszocialista és önigazga- tásellenes politikai tevékenység miatt eltávolított nyolc professzor, illetve tanársegéd ügyének nyugati visszhangjával. „Egyes nyugati országok sajtója — írja többek között a Komuniszt — a belgrádi egyetem filozófiai kara nyolc tanárának és tanársegédének eltávolításában jó ürügyet talált arra, hogy folytassa iugoszlávellenes kampányát. Hogy a korábbi gyakorlat folytatásával állunk szembe, arról az . is tanúskodik, hogy ugyanazoknak az újságíróknak a fondorlatos tevékenységéről van szó, akik annak idején — a JKSZ elnökségének 1971 decemberi ülése és Tito elnöknek a Hétfőn reggel a lengyel lapok vezető helyen számoltak be Stefan Olszowski lengyel külügyminiszter Ma- gyorországon tett 3 napos hivatalos baráti látogatásának befejezéséről. A Zycie Warszawy „Budapesti megbeszélések” című kommentárjában megállapította: „A hagyományos lengyel— magyar barátság újabb fontos megnyilvánulása yolt Stefan Olszowski lengyel külügyminiszter múlt hét Végi budapesti látogatása. Ez a látogatás olyan időpontra esett, amikor folynak az előkészületek Magyarország hitlerista megszállás alóli felszabadulása 30. évfordulójának ünnepségeire és az MSZMP soron következő kongresszusára. Magyarországnak az európai politikai és gazdasági térképen napjainkban elfoglalt helye az országban végbement alapvető változásokból fakad. E változások eredményeként Magyarország valóban modern állam lett, amelynek jelentősége pártszervezetekhez Intézett levele után — a nacionalisták és az anarcholiberálisok miatt siránkoztak, azt állítván, hogy az önigazgatás nem vált be és hogy Jugoszlávia a dogmatizmus felé halad. így számunkra a legcsekélyebb meglepetést sem keltette az „epés” hangnem, ahogvan a nyolc tanár „esetével” a Deutsche Welle rádióállomás, a bécsi rádió, az AFP és a Reuter hírügypök- ség, a Die Presse és a Süddeutsche Zeitung című lapok foglalkoztak.” A Komuniszt kommentárja végezetül hangsúlyozza: „Egyik-másik szóban forgó tjjságíró durván visszaél azzal a vendégszeretettel, amelyben Jugoszláviában rér sze van — mint például a Die Presse tudósítója — és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségéről a legkülönbözőbb valótlanságokat állítja.” mind földrészünkön, mind annak határain túl állandóan növekszik. Stefan Olszowski látogatásának jelentősége nemcsak abban áll, hogy a lengyel külügyminiszter a nézetazonosság jegyében véleménycserét folytatott a lpnf yeí— magyar együttműkö- és céljáról, köréről é« sokoldalú fejlesztésének Szükségességéről. A szocialista közösség lényeges elemét alkotó országaink életbevágóan érdekeltek abban is, hogy közösségünket politikai és gazdasági téren egyaránt mind erősebb szár lak fűzzék össze. Olszowski külügyminisztert fogadta Kádár János, az MSZMP KB első Ritkára és Fock Jenő miniszter- elnök. Ez különösen magas rangot ad a látogatásnak. A budapesti megbeszéléseket Púja Frigyes külügyminiszter lengyelországi látogatása idején folytatják majd. A magyar diplomácia vezetője ugyanis elfogadta Olszowski külügyminiszter viszontlátogatásáról szóló meghívását.” A német fasiszták a fölszabadító Vörös Hadsereg megérkezése előtt minden talpalatnyi földet fel akartak perzselni, minden értéket el akartak hurcolni, minden épkézláb embert ágyútöltelékként akartak bevetni. E pokoli terv ellen a tömeges ellenállás a falvak, a városok kiürítését elrendelő parancsok megtagadásával kezdődött. A Tiszántúlon a nagybirtokosok a tőkések, a különféle egyéb urak pánikszerű menekülését még a legtöbb esetben követték a kishivatalnokok. A dolgozók azonban csak elvétve hagyták el otthonukat. A Hajdúságban kel szárnyra az a népi mondás: „Urak, papok szaladjatok, parasztok csak maradjatok!” A Duna—Tisza közének s főként a főváros és környékének kiürítésekor már tömeges ellenállással találták szemben magukat a nácik és csatlósaik. A menekülők szörnyű kálváriája, a németek és nyilasok hará- csolása, (osztogatása, a hazafiak szervezett ellenállásának eredményesége és főként a felszabadított terüle-r tekről érkező hírek, amelyek megcáfolták a gyalázatos szovjetellenes propagandát, — jórészt maradásra birtg az embereket. „Mi Szegedre, Debrecenre népünk és nem megyünk .. Az ország népe hazát akar é$ nem hontalanságot” — írta az Ellenállás novemberi szár ma. Csepel népének 1944. der cember 4 és ®~a között a város kiürítési parancsár yal szembe szegülő bátor helytállása, amelyet Kala- már József vezetésével a „13-as bizottság” irányított, nemcsak a csepeli munkások elhurcolását, hanem a fővár ros munkáslakta peremker rüíeteinek evakuálását is megakadályozta. A Dunántúlon jórészt már azok is ott maradtak, akik az ország más részeiből még ide menekültek. Főleg csak azok mentek tovább, akik tudták, hogy a felelősségre vonást nem kerülhetik el. Az utolsó „végvárakból”, Sopronból és Szombathelyről származó nyilas jelentések i$ arról számolnak be, hogy a lakosság nem hajlandó szülőföldjét elhagyni, mert „ha már éhezni és fagyoskodni kell, legalább itthon legyünk”. Tömeges ellenállással válaszolt a lakosság a nemzeti vagyon elhurcolásának és a gyárak < felrobbantásának tervére. Egymás után alakultak kommunistákból, szervezett dolgozókból, öntudatos munkásokból különféle „védelmi bizottságok”, amelyeket igen sok esetben a műszakiakkal, sőt a tőkésekkel vagy megbí- zottaikkal is együttműködve szerveztek. Csepelen, Miskolcon, Diósgyőrött, a győri vagongyárban, a Dunai Rer pülőgépgyárban, az Egyesült Izzóban, a Ganz Hajógyárban, a MÁVAG-ban, a kőbányai sörgyárban, a Hazai Fésüsfonóban, a Mechanikai Cipőgyárban, az özdi Acélárugyárban, a Vadásztölténygyár mosonmagyaróvári részlegében és még másutt is alakultak -illegális szervezetek. A gépek elszállítását időhúzással, ide- oda utaztatással, nem egy esetben értéktelen szerszámok berakásával* mentették meg. Pécsett a vasutasok helytállása akadályozta meg a megrakott szerelvények elindítását. A német hadvezetést meglepetésszerűen érte a Vörös Hadsereg gyors előretörése és Budapest megközelítése. Ezért minden épkézláb embert mozgósítani akartak, hogy legalább hevenyészett védőárkokban, vehessék fel a harcot. A peremkerületek és környező falvak lakóinak ezreit kényszerítették munkára, de kevés eredménnyel. Pedig e célra igénybe vették a csendőrsér get, a nemzetőrséget, a légóBrökre magára haragíthatná. Elképzelte, hogy tíz-tizen- két év múlva már feleségül vehetné Rozikát. (Ha nem hízik el addig, mint az anyja.) Menne haza szabadságra a frontról, és a kapuban várná Rozika. S felmennének a présházba ők is, mipt Mártiék tavaly, de ők ngm vetkőznének csupaszra — az csak olyan városi mánia lehet —; ülnének egymást átkarolva a sötétben, mindenféléről beszélgetnének. Rozika a faluról meg a ház körüli dolgokról, hogy valami hordja a csirkét meg, hagy az ól tövét is tapasztani kéne, kitúrta a malac, ilyesmit. ö elmondaná, mi újság a fronton, s hogy hajkurász- szák a katonák a nőket. És hogy ne igen mutogassa magát, ha a faluba katonák szállásolnak be, vagy esetleg a front odaér. És amikor el kellene válni, Rozika is sírna az állomáson, mint a többi asz- szony. És integetne utána sokáig, peregne a könnye, s integetne, míg csak el nem tűnnék szem elől a messzi síneken a vonat... Autó dudált kitartóan, s erőszakosan. Nem akaródzott kibújni a jó meleg pokrócból, de félszolgálat fegyveres beosztottjait, sok esetben katonaságot is. A kispesti mester írja a sikertelen kísérletekről: „Minden odaadásunk ellenére is a lakosság kötelességérzete elko-- pott Az Országos Elhelyezési Kormánybiztosság elnöke röviden így összegezte tapasztalatait: „A magyar sem dolgozni, sem harcolni nem akar.” Falun a parasztság terményeinek eltitkolásával, a szállítási kötelezettségek szabotálásával menti, ami menthető. Az állatokat távol eső majorokban tanyákon vagy erdőkben rejtegették! (Az állatállománynak így is több mint 50 százaléka pusztult el vagy került a németek kezére.) A vidék, főként pedig • főváros lakosságának elévülhetetlen érdeme az üldözöttek, egyes esetekben szovjet hadifoglyoknak, a katonaszökevények és a zsidók tízezreinek rejtegetése, bújtatása. Á rejtege- tőknek nemcsak a kockázatot, a megtorlást kellett vállalniuk, hanem utolsó falatját is meg kellet osztani a bújtatottakkal. A magyar hadsereg a magyarországi hadműveletek során is az utóvéd szerepét kapta. De ez már egy demo- raíizált, szétesett hadsereg volt. Előbb a székelyek, aztán a kárpátaljaiak, a nyírségiek, majd az alföldiek, mentek el tömegesen — panaszolják jelentéseikben a nyilas tisztek. A fővár* pincéi, elhagyott házai tple voltak „dezjertálókkaJ". A Dunántúl erdeiben, falvaiban is ezrével lézengtek a íront elvonulását váró katonák. A városokban pedig „csak egy nap a világ” hangulatába temetkező, dáridó- zó tisztek mulattak. 1945 áprilisában — két hadosztály átállása miatt — a német hadvezetés parancsot adott a Németországba hurcolt magyar honvédcsapatok lefegyverzésére és munkásalakulatokba történő beosztására. (Folytatjuk) álomban eszébe jutott a felfordult teherkocsi. Hátha keresik azóta a hiányzó dobozokat meg a takarót Ahogy kikecmergett a szénából, felugrott a boglya tövéről a kutya, s elszaladt Nem szaladt messzire, csak a szomszédos boglyához. Várakozóan nézett vissza: folytatódik-e a tegnapi barátság. — Kiskutyám... Gyerile, kiskutyám... Hívogatta. Füttyögött neki. Közelebb sompolygott a kutya, még mindig bizalmatlanul. Az elébe dobott kekszet most bekapta, és a földre hasalva ropogtatni kezdte. Csak most jytojt eszébe az előbbi erőszakos dudálás. Köd borította a tájat a völgy felé mindenütt Az utat is csak sejteni lehetett odalent, az úton túl pedig nem látott mást, esak 3 mindent elfedő, egynemű szürkeséget. Annál jobb. 0k sem látnak ide, ha netán megjöttek már. Nyújtózkodott egy jólesőt, és szedelőzködni kezdett. Aztán abbahagyta a készülődést, s lekuporodott a boglya tövébe, gondolkozni. fFalytatíuk» FEKETE GYULAs 29. Nőm is igen bánta, ha csúfolják, mert szép kislány volna Rozika. Csak persze nem tudni még, milyen lesz asszonynak Mert a lányok többnyire addig szépek, míg lányok, utána meg elkezdenek hízni, lomposodni; a Rozika anyjának is széle- hossza egy. De azért egyáltalán nem biztos, hogy ebben igaza van Parázsó nagymamának: „nézd meg az anyját, vedd el a lányát” — miért ne lehetne az a lány asszonynak másforma? Ez csak olyan se füle, se farka beszéd. Asszonybeszéd. Az se igen hiszi, aki mondja.. Észrevenni azt később a lányon, milyen lesz asszonynak Ha most még nem is, de később csak észre 1 lehet venni. Tavaly egy Jagziban sokat táncoltatta Rozikát, azután kezdték el csúfolni őket. Bőit E G E N Y táéknak szomszédjuk volt a lagzis ház, nekik meg valamilyen rokon; úgy adódott, hogy Rozika lett a legkisebb koszorúslány, ő meg a fel- szalagozott legények közt volt a legfiatalabb, s mint egymáshoz valók, párba kerültek az esküvői menetben. Hát persze, hogy táncoltatta. Az úgy yaló, hogy a legény azt a koszorúslányt táncoltassa, akivel párba kerül. És ha a nagyobbaknál úgv illik, a kisebbeknél sem illik másképpen. Az biztos, hogy Rozika is szíyesen táncolt vele, mert legalább megtanult táncolni. Mert Rozika nem tudott egyebet, csak a csárdást; ő tanította meg a tangóra, a foxra (csak a keringonél pir hentek, azt még ő sem tudta jól). Akkor az egyszer hasznát vette, hogy annyit nyú- vasztották otthon a tánccal a nénjei. Nem táncoltak azért olyan túl sokat együtt. Azt már csak rájuk fogták a csúfol-, kod ólt. Lehetséges, Rozika még táncolt volna — örült, hogy tanulhat, megtanulhat még a tánciskola előtt —, de ő vacsora után elhúzódott inkább az öregek asztalához, s hallgatta, miket mesélnek Szibériáról, Dóberdőróí, Galíciáról. Az igazság az, hogy nem is igen gondolt Rozikára addig, míg egymáshoz nem csúfolták Őket. Azóta meg sokszor eszébe jut: mi lenne, ha csakugyan Rozika lenne a felesége. Szép kislány, az igaz. Jó volna megint egy lagzi, ahol ugyanúgy párba kerülnének. Most végig csak vele táncolna, és keringőt is, mert a néniéitől megtanulta azóta a keringőt. Esetleg haza is kisérhetné most már. illendően köszönne el tőle a kapuban, nem úgy, mint a katonák szoktak a szeretőjüktől. Rozika nem is engedné azt Akármi illetlenséggel Lengyel lepek Olszowski látogatásáról
