Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-09 / 34. szám
8 / tnrurr-MAGYAnORSZAG — VASÁRNAPI MPTXfiKACT 1975 fetruSr ». " ' ' " 111 ~ * ------- —...........................- ■ ----------:------- ■ _ _______ ** ____* •' A hatvan katona két nagy teherautóval reggel nyolc órakor érkezett a termelőszövetkezetbe. Magas, nagyon szőke, kék szemű őrmester kísérte őket. A tsz-iroda előtt álltak meg. Az őrmester hosszú lábaival lelépett a gépkocsiról, odament az elnökhöz, aki már várta őket, kezet fogtak és bemutatkoztak. — Pásztor Imre őrmester vagyok, az alegység parancsnoka. Jelentem, megérkeztünk. Kérem a szálláshely kijelölését és a feladatok megbeszélését — A szállás a kultúrházban lesz — mondta bemutatkozás után az elnök, aki majdnem olyan magas volt, mint az őrmester, de fekete szemű és erősen deres hajú. — Estére jól be is fűtünk, mert cudar ez az időjárás, az embernek a húsa is átázik egész nap. A feladatokat meg könnyű megbeszélni. Cukorrépát kell kiszedni a földből. — Rendben van — mondta kurtán az őrmester. — Akkor indulhatunk a szálláshelyre. — Indulunk azonnal, de... menjünk már beljebb egy kicsit az irodába — így az elnök. — Munka előtt nem árt egy kis lélekjnele- gítő. Szatmári szilva. Tessék szólni a katonáknak is. — Köszönjük, de szó sem lehet róla — mondta határozottan az őrmester. —' Az alkoholfogyasztás szigorúan tilos. Megtiltotta a főhadnagy elvtárs. — Oda se neki... Nem lát ő idáig -— Nem lehet. A parancs — az parancs. Hiába erősködött az elnök, hogy így egy kicsit, meg úgy egy kicsit, csak egy pohárkával, az őrmester nem engedett. Elindultak hát a művelődési házba és beszállásoltak a kitömött, a padlón egymás mellé sorakoztatott szalmazsákokra. Egy órányi idő telt el ezzel s már indultak is a határba. Az eső vízzé változtatta még a levegőt is, egvetlen, egybeolvadó, ködszerű sivárságnak tűnt minden, még a fák se látszottak benne. Az őrmester azt kérte, hogy nekik külön parcellát lelöljön ki az elnök, méh nanonta jegyzik, és ha jön, a főhadnagynak jelenteni kell a teljesítményeket. Ezért aztán külön táblát kaptak. Az első napra kért az őrmester egy tsz-tagot is, aki megmagvarázza, mit hoevan kell csinálni, mert mezőgazdasági munkához értő ember alig volt a hatvan közt. Mindössze két gépkocsivezető, egy szerelő és egy traktoros. Az őrmester mégis űev soraknri-<tfa M a katonákat, mintha mindig cukorrépa-termesztő brigsdéros lett volna. Az elnök és még egv ember megmutatták, hogyan kell a rénát kihúzni, a felet és levelet egvetlen su- Wi<Mwl levágni róla. azután a sár+ói és kupacba dobálni. A kihúzás gverek- jétztnsk tűnt. mert puha volt a talál. ii«v jött le, belőle a répa. mintha föld se lenne kö- rü’ötte P.orreg száraz időben. A gén is alig bíria kiemelni, re^seg-ropog minden, a répa is. meg a is. Keménv. öntési réti talaj ez az e^ész vidék, erősen kötött és awagos. a foivóV rakták 1“ ide révműlt évezredek során. LegintráSb a Túr. mert az hr.1 von nett erre mindenütt, olvan kanskaréngóVVal. hogv va- lóaággai b?1 »gubancolódott a tájba, mint varrás a sföv=tbe. Az idén azonban annyi volt az eső, hogy a talaj, amelyben száraz nyáron szikrázott még a kapa is — most valóságos mocsárrá Változott Lágy lett. mint a kovász. Igaz, hogy valaha mocsár volt ez a vidék, irdatlan nagy mocsár, hiszen méternyi mélyen ma is láthatók az ősi mocsarak maradványai, sötét ütte- dékréteg húzódik az öntés alatt, olyan fekete. mint a szurok. Azt mondják, az barnítja meg a Túr vizét is, amely nem hasonlít a szomszédos folyók vizéhez, se a Tiszáéhoz, se a Szamoséhoz. Azokban szőke a víz, a Túrban szinte rőt. sötétlik. állítólag „eltévednek” benne még a halak is. Az őrmester azonban semmit se tudott a Túr menti talajok eredetéről és szerkezetéről, de még a katonái se, mert sohasem tanultak taiájgenetikát. Azt azonban hamar észrevették, hiszen tapasztalták, hogy nem akármilyen talaj ez. Néhol térdig süppedt benne a gumicsizmás láb s bizony a csizmába hamar belefolyt a latyak De szedték a répát rendületlenül, pedig az eső se kímélte őket. és másnap már a feielés is elég jól ment. Akkor az őrmester megállt, elgondolkodott, majd igy szólt: — Csóntos őrvezető! — Jelen! — kiáltott egy középmagas fiú, hangja rekedt volt már. Felegyenesedett és vigyázzállásba akarta kapni a lábait de azok bizony hirtelen nem mozdultak Majdnem térdifi tapadtak a sárban, mintha gvökeret eresztettek volna bele. — A cudar istenit — csúszott ki Csontos őrvezető száján, s előbb engedetlen lábaira pislantott, majd éles, villanó fénvű szemeivel az őrmesterre — Hozzám! — mondta az őrmester, aki elnevette magát amikor ránézett a megkur- tult katonára, hiszen Csontos őrvezető amúgy se volt magas. — Hozzám, hozzám, az Istennek az a... Hiszen ha az plvan könnvű lenne — mérgelődött az őrvezető. de akkorra az egyik lábát már kihúzta a sárból és indult. — Ide figyelj, komám — szelídült meg az őrmester hangja — Te állami gazdaság- ban — Ott ott, de ilyet még nem pipáltam. Ráadásul én traktoron iártam. nem gyalog - sárban — Mindegy, pajtás, most ez van. ezt kel' szeretni. Te mégis csak jobban értei az ilyes mihez, mint a többi Megkezdjük a norma bemérését. Én középre- állok és diktálom az ütemet Te veszed át a góréságot és figveled ellenőrződ, hogy mindenki a követelmények szerint fejezze le és tisztítsa meg a répát Szigorúan figyeld azt is, hogy marad-e el répa. Aki egyet is elhagy, azt tirhisd vissza érte. Ki kell vágni a rezet. Megmutatjuk az itteni embereknek, meg a főhadnagy elvtársnak is, hogy mit tudunk. Rendben ... ? — Felőlem. ( D élre elállt az eső. Két órányi idő alatt több répát szedtek fel, mint az előző nap összesen. Akkor érkezett oda a tsz-elnök terepjáró gépkocsin. Azaz: csak a tábla széléig, mert a répaföldön elakadt volna még a lánctalpas harckocsi is. Alig bírt az elnök elvánszorogni a katonákig. Már messziről kiabált. — Gyerünk, elvtársak! Sorakozó a köves- útón! Finom meleg ebéd készült mára... Az őrmester felállt, bevárta az elnököt s közben gondolkodott, meg nézte az eget. A fellegek gomolyogtak, háborogtak, de a szél is mozgott s nem esett az eső. — Köszönjük a kedvességeit, elnök elvtárs, de mg nem ebédelünk — kezdte nyugodtan az őrmester. — Tegyék el az ebédet estére, megmelegítjük és megesszük. Jó lesz az akkor is. — De elvtársak — méltatlankodott az elnök. — Enni csak kelL Micsoda beszéd ez... ? — A katonával előfordul és előfordulhat máskor is, hogy ebéd nélkül marad. Most nem esik az eső. Ha bemegyünk a faluba ebédelni és vissza, az jó másfél óra. Ki tudja, milyen idő lesz holnap. Kibírjuk mi ebéd nélkül is. Igaz, elvtársak? Szeneire! Józsefi Az őrmester Hatvan katona felelt, egyik erősebb, másik gyengébb hangon, néhányan csak suttogva, vagy bólintva, hogy igaz, egyetértenek az őrmesterrel. Az elnök hiába magyarázkodott, hogy az a másfél óra nem számít, az evés mégiscsak fontos, végül be kellett látnia, hogy egyetlen katona se akar ebédelni. Csóválta a fejét, s mert nem tehetett mást, beállt ő is a katonák közé répát szedni. Várta, hogy majd a fiúk beszélnek, vagy kérdezősködnek, de nem szóltak azok egy szót se, csak tépték, cibálták, vágták, faragták a répát és néha káromkodtak, mert helyenként annyira beletapadt gumicsizmájuk a sárba, hogy kijött belőle a láb. Az elnök nézegette, figyelte őket és sorra megállapította róluk, hogy nagyon fiatalok, húszévesek, vagy annyi se valamennyien a fiai lehetnének, hiszen az elnöknek már unokája is volt Leginkább a nyúrga őrmestert figyelte, akinek hosszú teste valóságos hurokba hajlott, úgy rángatta a répát. Néha végignézett a „frontvonalon” s ha valaki ácsorgóit, vagy lemaradt a többitől annak kiáltott: — Gyerünk ott, gyerünk! Majd lazsálunk, ha leszerelünk! — Mikor szereltek le? — kérdezte az elnök. — Én nemsokára. Január végén — válaszolt az őrmester. — De a többség csak elsőéves katona. — Te mi vagy civilben? — kérdezett megint az elnök. — Élelmiszeripari technikus. — Hol dolgozol? — Cukorgyárban. — Hát a^kor értem már! — kiáltott fel az elnök. —■'Azért csinálod úgy ezt a répaszedést, mintha mestere lennél. Ezek szerint az is vagy. — Nevetni fog — folytatta csendes szavakkal az őrmester. — A cukorrépáról tanultam, magát a répát ismerem is, meg minden olyan növényt, amely táplálkozásra alkalmas. De csak élelmezési szemszögből, a termesztésükhöz nem értek. És a többiek se. Vannak itt olyanok, akik életükben most látnak először közelről cukorrépát. Eddig csak a tévében láttak, vagy a vasútállomásokon, a sínek mellett — Most akkor megismerhetik. — Meg. Bele is haraphatnak, ha akarnak. Ezután majd többre becsülik a cukrot és azt is, aki a répát termelt M ásnap az elnök a tsz párttitkárával beszélgetett. Mondta neki. hogy a katonák több répát szednek fel személyenként, mint a tsz-tagok, akik mindig ezt csinálják. — örülj neki — mondta a párttitkár. — A katonák erősek, edzettek, fiatalok. A mi tagjaink fele viszont nő, a másik felének a fele meg vén, hatvanon felül, némelyik hetven is. Mit kívánjunk tőlük ilyen cudar időben? — Hát igaz — hagyta rá az elnök. — Ez a hatvan fiú többet ér. mint százötven öreg Hej. ha ezek ittmaradhatnának a tsz-ben örökre. Azonnal lesrófolhatnánk a nyugdíj- korhatárt. Ezekkel a csillagot is leszedetném az égről, az öregeket meg nyugdíjba külde- ném. — Ne bántsuk az öregeket — szólt mélázva a párttitkár. — Ne feledd, hogy te is vénülsz már és közelegsz a nyugdíjhatárhoz. Fiatalok közé elnök is fiatal kelL — Van ezek közt elnöknek való is! Láttad azt a nyúrga őrmestert? Én mondom. Ha itt maradna, vagy ide jönne leszerelés után, néhány év múlva szívesen lemondanék a javára az elnökségről. Ráadásul élelmiszeripari technikus. Tudod mit jelent az? — Mit? — kérdezte a párttitkár. — Azt, hogy megcsinálhatnánk a konzerváló üzemet. Feldolgoznánk az almát, a körtét, a paradicsomit, paprikát, uborkát, káposztát, meg a többi zöldséget... Nyílt az ajtó és Klárika lépett be az elnöki szobába. Hozta a kávét, amit a párttitkár kért. Az elnök tekintete megakadt a lányon. Addig is tudta, hogy Klári csinos, hiszen az unokahuga volt s néha bosszantotta is a férjhezmenéssel. „Itt maradsz vénlánynak, ha továbbra is tehetetlenkedsz. Fogj már magadnak egy fiút, mert ha nem, hozzáadlak Lengyel Bélához.” Többször is elmondta Klárinak ezt az elnök, merthogy Lengyel Béla agglegény volt, ötvenöt éves, hórihorgas, nagyorrú, ronda. Rendesen soha fel nem öltözött s ha nő szólt hozzá, akkor menekült. Klárika csak nevette az ilyen bosszantásokat, hiszen mindössze húszéves volt s tudta, hogy még nem késett el. De nem bánta volna már, ha kerül egy kedvére való udvarló. A faluból azonban mind elment a legények java s Klárika úgy gondolta, hogy vár még, nem megv hozzá akárkihez, hiszen ő mégis csak érettségizett. A tsz-irodán dolgozott adminisztrátorként és nem volt kifogása a helyzete ellen. Hanem az elnök most megint megállította, nem engedte elmenni, miután letette a kávét — Várjál csak néhány szóra — mondta neki, és nézte, nézte, méricsgélte tetőtől talpig, szép hosszú fekete haját, huncut_ barna szemét, kedves arcát, pulóvert feszítő melleit, majd a lábaszárát és rákiáltott: —■ Fordulj meg! Klárika ijedtében megfordult, mert nem tudta, mit akar az elnök, s hirtelen vissza is, hiszen gyanakodni kezdett. — Pista bátyám ... mj haja velem? — kérdezte ijedt hangon. — Az anyád tagadóját! Bitangul takaros vagy. Idefigyelj! Láttad már az őrmestert? — Milyen őrmestert? — szólt csodálkozva. a lány. — Azt a hosszút, aki a katonákat parancsnokolja. Azt a szőkét — Látni láttam... Mi a baj van vele? — Az, hogy éppen hozzád való. Megfogni! Megértetted? Arra az emberre a tsz-nek szüksége van. Ha-el nem tekered a nyakát és fél éven belül el nem vesz feleségül, mehetsz az irodából kapálni a kertészetbe, vagy répát szedni a sárba.- A lány eleinte értetlenül leste az elnő- , köt majd hirtelen kifelé indult s csak eny- nyit szólt vissza: — Ugyan már, Pista bátyám. Maga mindig azt a férjhezmenést forszírozza. Mi köze hozzá. Az én dolgom. Majd férjhez megyek, ha akarok — s kiment — De ehhez a katonához! — kiáltott utána az elnök. — Ha elvesz, tízezer forint nászajándékot adok. A lány ezt már nem hal’otta, mert berántotta maga mögött az ajtót. A párttitkár meg a fejét csóválta, nevetgélt, s így szólt: — Pista, Pista, csakugyan bolond vagy. A következő héten Imre-nap volt. Klárika ezt az íróasztalán lévő naptárból vette észre, amikor hétfőn lapozott egyet. Közben, merthogy ennyire felhívta rá figyelmét az elnök, megnézte magának az őrmestert. Azt is megtudta róla, hogy technikus, két testvére van és az apja gépész a cukorgyárban. Ezt a főhadnagytól tudta meg, aki pénteken meglátogatta a katonákat és bement a tsz-irodába kávét inni. A főhadnagy úgy tudott mindent minden katonáról, fmintha az apjuk lenne. — No jó — gondolta magában hétfőn reggel a lány. — Ma este elmegyek a kultúrház- ba, segítek kitálalni a vacsorát. Megnézem magamnak közelebbről is azt az őrmestert. És... legfeljebb felköszöntöm. Nem is mondott butaságot az elnök... Este ott volt a lány a művelődési házban. Jöttek a katonák csontig ázva. Az őrmester vezényelt. Vacsorához sorakozó! Péter Mihály: MUNKÁS, GYERMEKFEJ, D e ő is észrevette a lányt. Éppen úgy megnézte tetőtől talpig, elölről és hátulról is, mint az elnök. — Hűn) i — cuppantott! — Csini. — Megette a vacsorát s akkor odament a lányhoz. Nem kertelt, katonásan kezdte. — Hát maga, fekete galamb, még nem láttam, honnan repült ide? — Jöttem, mert küldtek — felelte a lány. — Nocsak, kb küldte és minek? — kérdezte az őrmester és megkerülte a tálalóasztalt, hogy még jobban megnézhesse a lány ar- c&t. — Az elnök küldött — vágta ki zavartan, szinte akaratlan a lány. — Igen? És minek küldte? — Hogv hívjam be magát az irodába. — Most. azonnal? — Most. — Kérem. Akkor mehetünk. Elvégre a parancs az — parancs, és itt az elnök a fő- góré. Nagyot nézett az elnök, amikor Klárika az őrmesterrel egviitt belénett az irodába Hirtelen deresedé haiához kaontt és zavarában be'“markolt. Szóhoz se tudott jutni. | — Elnök elvtárs. itt az őrmester elvtár' — kezdte magabiztosan Klárika. mert az úton már kigondolta a szöveget. — Holnan Imre napja Azt tetszett mondani, hogy fel akarja köszöntenj az őrmester elvtársat. Meresztette a szemét az elnök, de kapót' a szón — Az ám! — kiáltott s helyéről fiatalosan felállva a katonához lépett. — Isten élMorvai Tihor: Nö. tessen sokáig, kedves fiam. Névnapod alkalmából ... Klárika, kislányom, ehol a kulcs, nyissad a szekrényt, elő a pálinkát, de van ott konyak is, bor is, hozzál mindent, amit találsz. — Nem, nem! — tiltakozott az őrmester és hátrább lépett az elnöktől. — Köszönöm a felköszöntést, de alkoholt nem. Szigorúan tilos. A főhadnagy elvtárs ... Klárika megtorpant a szoba közepén, visszafordult, a fiúra nézett és szemével is, hangjával is bájolva a hosszú katonát, mintha régóta ismerné, így szólt: — Ejnye, Imre, kosarat ad? Én is fel akarom köszönteni, a kedvemért se iszik? — Nem, nem. A parancs — az parancs. — De csak egy kicsikét... Igazán csak egy kortyot... Egy pirinyó pohárkával.., Nagyon szépen kérem... — Hát... izé ■ - • Az a helyzet, hogy — dadogott a hosszú legény és a sapkáját szorongatta. — No ... Nem bánom .. Lesz, ami lesz. De igazán csak a maga kedvéért... Az elnök szemében felparázslott a fény. — Ahá. pedzi már — gondolta. — Nem ostoba ez a lány. — Hirtelen megfordított egy vaslábon pörgő fotelt és meghajolt, mint egy nagykövet, amikor átadja a megbízólevelét — Tessék parancsolni. Foglaljunk helyet, őrmester elvtáxs.
