Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-09 / 34. szám
' 1975. február S. 3CELET-MAGYARORSZÄC —VASÁRNAPI MELLÉKLET Megyei tájakon Menyasszonytánc Nyírbogáton *" A frissen behevazott Nyírbogát jő utakkal, felsepert járdákkal, fegyelmezett közlekedéssel lepi meg a látogatót. Kerékpáros még véletlenül sem közlekedik a járdán, az iskolásgyerekek tanító néni nélkül is kettes rendben vonulnak, egy nagybajuszos fogatos bá- cs, messze kitartja a kezét az útkereszteződésnél, jelezve az irányát, pedig sehol jármű a közelben. Az első benyomások; rend, fegyelem, tisztaság. Kivágták a fákat Évszázadok állnak a falu első okirata, iskolája, településtörténete mögött. Igaz, a falu központja akkor nem a jelenlegi helyén volt, hanem az egykori földvár közelében. Idős falusiak mesélik, hogy amikor nemrég az utolsó földbirtokos, Bogáthy József utvarán kutat ásták, körülbelül négy méterrel a talaj alatt egy hatalmas gerendasorra bukkantak. Nem is ástak tovább. Minden bogáti ember tudja, hogy ez már akkor „ládás” kút volt. A lejtős területen ugyanis csak úgy tudtak elegendő mennyiségű és tisztaságú ivóvizet nyerni, ha a kutak aljához még egy nagy gödröt építettek és azt befedték vastag faanyaggal. Ma is van kút. amely így épül. hogy alul ott van a víznyerő „láda”, még ha cementből készül is a fedele. Honfoglalás-kori erdőség volt ez összefüggő a debreceni Nagyerdővel és a guthi erdővel. A századfordulón még lombos volt majd az egész határ. Aztán kivágták a fákat, kellett a föld a mezőgazdasági termelésnek. Am a sjvó homok nem sokat jövedelmezett. Éppen ezárt most folyik a megye egyik legnagyobb erdőtelepítése, idén fejezik be ezerkétszáz hektáron. Ezzel tulajdonképpen visszaáll a természet régi rendje. A ma még élő öregek emlékezetében még ott él a Cserhágó nevű földrész és a Mogyoród dűlő képe, mely gyermekkorunkban csupa tölgyes volt Ám őket is meglepi néha, milyen öregek ezek a fák. Az egyik magányos fát nemrég kivágták, nem is a legöregebbet és 553 gyűrűt számoltak meg benne. Ez a fa tehát még láthatta Mátyás királyt is, aki — állítólag — vadászott erre. A zárszámadás múlt héten zajlott le a RákSczi Termelőszövetkezetben. Meglécz János főkönyvelő, elnökhelyettes így foglalja össze: „Két milliónál jóval többet Osztottunk k! a húsz százaléknál több nyereségre. A tag- jövedelem. mely a tavalyi zárszámadáskor tizenegymilliós számjeggyel kezdődött, mostmár í zenkétmillióval kezdődik és egy tízórás munkanap díja elérte a 125 forintot. Talán ezért Is van, hogy a nyugdíjasok közül is rendszeresen dolgozik kilencven ember”. Somlyai János párttitkár ehhez hozzáfűzi, hogy a tagsági jövedelemnövekedésben jelenít 's szerepet játszott az az elmúlt évi intézkedéssorozat, amivel — egy évvel megelőzve az országban általános határozatok meghozatalát — alacsonyabb mértékre vették a kétheti szabadsághoz szükséges ledolgozott munkanapok s :ámát. Az előző kétszázötven nap helyett a férfiaknak 225, a nőknek 175 ledolgozott munkanap szükséges a szabadsághoz. A tizennyolc éven aluliaknak — ilyen tag is sok van már —, 150 munkanap után pótszabadság is jár. És kedvezményeket kapnak a 14 és 16 év közöttiek — több, mint húsz ilyen tag van. Hajdú Károly, a nyírbogáti Rákóczi Tsz vétele) erdésze ellenőrző úton. (Gaá! Béla felMegmenti a földet Oldódások Az erdő, a nyírbogáti erdő nagyon fontos ügy, hiszen ez a 3330 hektáron gazdálkodó termelőszövetkezet idén fejezi be területének több, mint egyharmadán az erdőtelepítést. Már csak 35 hektár van hátra. Öröm nézni Hajdú Károly erdésszel a fiatal fenyveseket, a cellulóznyárt, meg a lassabban megtérülő új-tölgyeseket. Nemcsak munkát ad. Megmenti a bogáti földet a homokverés átkától is. És már az első 235 köbméter fáért, amit exportra (értékesítettek, nyolcszázezer forintot kaptak. Jó üzlet, mivel a költségek csak háromszázezer forintot tettek ki. Tehát a tiszta haszon félmillió. Már tanulnak a bogáti szövetkezeti erdő új technikusai, íűrészkezelői, szakemberei^ átképzéséi. Köztük beszélgetve kiderül, hogy ez az erdőtelepítés nem is olyan rossz gazdasági haladásnak sem. Ugyanis szinte az egész olyan földekre került, amelyeket itt „hárommázsásnak” neveznek. Ez azt jelenti, hogy egy hold földön a legjobb esetben is csak három mázsa rozs termeti meg. De, hogy megteremjen, egy mázsát bele kellett vetni. Egy másik mázsa rozs ára pedig mindenképpen a szántás volt. Aztán még be is kellett takarítani. Tehát három mázsa rozst termeltek, három mázsa rozs árából. „Pénz az ablakban”. Ha sikerült. De ha ez sem, akkor csak veszteséget hozott. Egyébként ez tette lehetővé, hogy a maradék jobb földeken intenzívebben foglalkozzanak a kenyérnek való termelésével. Míg a hatvanas évek közepén ezemégyszáz hektáron csak 12 ezer mázsa kalászos termett, most jóval kisebb területen 18 ezer. Még jelentősebb, hogy a falu „búzatermelővé” lépett elő, mert a tíz évvel ezelőtti kalászos kétharmada rozs volt, a mostani terület — és termés —• kétharmada már jó búza. Sokat engedett zárkózottságából is a nyírbogát! közvélemény. Itt, ahová a harmxn- cos években hat megyéből tízezrek jártak vallásos majálisokra, nagyon számon tartották, ki az ősi falusi származék és ki a betelepült. Meglécz János például arról beszél, hogy másfél évtizede, amikor vb-titkárkéní idejött Nyírbátorból, sokáig érezte, hogy „jövevénynek”, idekerült idegennek tartják. Ez most, néhány éve, miután elvégezte a főiskolát, úgy érzi, egyszersmindenkorra elmúlt. Hiszen Bogát nincs messze Bátortól. De a fiatal elnök- helyettes még azt is hozzáfűzi, hasonló „oldódásokat” érez más emberek esetében is, akiket a munkájuk idehoz. Mintha ez az ősi falu többet változtatott volna emberi, közösségi magatartásán, szokásain, hagyományain az elmúlt évtizedben, mint az előző félezer esztendőben. őszinte szót kerestünk és találtunk erről egy őslakos. Szabó Elek beszélgetéséből, ö már 1952-ban tagja lett az öt bogáti kis termelőszövetkezet közül az egyiknek. „Én akkor csak próbaképpen iratkoztam be. Általában tudják rólam Bogáton, hogy egyike voltam a szövetkezet legnagyobb ellenzőinek. Most viszont elmondhatja mindenki rólam, hogy én vagyok a termelőszövetkezeti mozgalom egyik legnagyobb pártolója. Szabó Elek „főraktáros” saját egyéni életéről frisebb adatot is mond beszélgetés közben. „Két éve, amikor a szövetkezeti étkezdét építettük, még egyszer maradi voltam. Ellene szavaztam. Azt mondtam, ne menjünk vissza a csajkához. Megbántam. Ma én vagyok az üzemi étkező egyik legszorgalmasabb látogatója. Tehát ötvenkét eves koromra megváltoztam. De ha én meg tudtam változni, változtasson egy kicsit az AGROKER is a mi üzemünk műtrágyaellásával kapcsolatban És — bár mi is késtünk —, a jó bogáti ivóvízért folytatott küzdelmünkben több segítséget kérünk a vízügyi szervektől is, hogy minél hamarabb meglegyen a falu törpevízműve”. Takarmány csillén Talán ez is számított abban, hogy míg a termelőszövetkezet első, kiugróan sikeres gazdasági évében, 1964-ben négy és fél mll- liós volt a zárszámadás, most a tagkereset közel háromszorosa, tizenkét és fél millió forint. A háztájibizottság elnökével, Puskás lAszlóval az állatokról beszélgettünk. Háromezer anyajuh legel a bogáti réteken. Ezenkívül intenzíven foglalkoznak bikahízlalással is. Felvásárolják a környéken a kisbikákat ' és szabad tartásban hizlalják fel. Csille hozza nekik a takarmányt, nincsenek megkötve, egy tarámban harminc kis állat nő, ötvennél többhöz elegendő egy gondozó. Takarmánnyal még nem volt gond. A közösben is tenyésztenek állatokat. Sokan emelegetik Palóczi István agronómus termelési sikerét, aki két üszőjéért 45 ezer forintot kapott. Puskás László itt nőtt fel, mindenkit ismer. Tud a régi dolgokról, az első termelőszövetkezeti kezdeményezésekről, melyek rögtön a felszabaduláson gyökeret vértek Nyír- bogáton. öt kis termelőszövetkezet is alakult ő a Kossuthnak lett tagja. Sok minden változott itt, mondja. Azt régen is tudták a bo- gátiak, hogy dolgozni, keresni és élni tudni kell. De, hogy miképpen, arról megváltozott a falu közvéleménye. Szinte az ipari munkás szintjére lépett a mezőgazdasági dolgozó is, mert a reggeli, hét óra előtti munkakezdéskor olyan nyüzsgés van, mint egy gyárkapuban. Buszok viszik a dolgozókat a munkahelyükre. Biztosított a havi jövedelem. Tízmilliós takarékalapja van a nyírbogáti szövetkezetnek. Kölcsönt is mernek felvenni. Dzsundzsák Lajosné például azzal jött a főkönyvelőhöz, hogy a lánya most kap Pestem új szövetkezeti lakást, fel szeretne venni tizenötezer forintot, az OTP-tőI, írja alá a szövetkezet a kezességet igazoló írást Dzsundzsákné jó beszédű, tipikusan bogáti asszony. Már nem dolgozik a íéeszben. „Akkor dolgoztam utoljára, amikor még alig fizettek.” — mondja tréfásan. És takarékbetétjük nincs? Volt de most kivette a hétezer forintot mert leszerelt a fia. Csak egy százast hagyott benn, hogy a könyv megmaradjon. Minek kell egy leszerelő kiskatornának mindjárt hétezer forint? — Nemcsak ruhára, — mondja — hanem mert mindjárt két barátjának is lakodalma volt és mínálunk isméit szokásba jött a menyasszonytánc. „A menyasszony leül”, vagy „M, menyasszony feláll’, ez mind egy „Ady Endrébe” kerül. A fia adott kettőt, ő maga egy harmadikat csak az egyik lagzin. ahol u menyasszony két óra alatt ötvenezer forintos táncolt össze, először Nyírbogát lakodalmainak történetében. Fés/ekrakók A menyasszonytáncról beszélgettünk B«- rát Istvánnal, a termelőszövetkezet elnökével, ö éppen tizennyolc éve házasodott. Aztán, mondja, a bögátiak éppen azután úgy döntöttek, hogy a menyasszonytánc korszerűtlen, elavult dolog, Az elnök felesége még „táncolt”, de aztán évekig nem volt bogáti menyegzőn meny asszony tánc. Most kezd visszatérni ismét a szokás; Mégpedig azért, mert egy lakodalmas családnak sem jó, ha nászajándékul összegyűl tizenhat villanyvasaló, hét egyforma étkészlet Nagy családoknál idő sincs megbeszélni, ki mit ! hozzon. Legjobb odaadni a pénzt költsék, amire akarják. Az viszont feszélyezné a társaságot, ha valamiféle kalap állna a bejáratnál és abba dobálnák az erre szánt összegeket. Mégiscsak visszajött tehát a jó öreg menyasszonytánc, a násznagy vezénylése alatt És ez nem rossz, még a televíziós korszakban sem... A vőlegény családját kerestük fel «. Bocskai utca 44. alatt Az apa. Mankó István, nemcsak mezőőr, hanem önkéntes rendőr is, sőt, a tizenhét bogáti karszalagos parancsnoka, falufelelős évek óta. A vőlegény édesanyja elérzékenyülten mondja, hogy amíg a fiúk a határőrségnél szolgált- kétszer is kaptak levelet- parancsnokaitól: „Kedves szülők, köszönjiiki . hogy ilyen...fegyelmezett kötelességtudó fiút nevelteké Leszerelésekor a két Kiváló Határőr kitöri tetős értelmében kétezer forintot kapott ifjabb Mankó István, a néphadseregtől. Mankóék lakása elég kicsi. Be tudta fogadni a násznépet? A szülők elmondják, hogy éjfélig volt itt az ünnepség, akkor autóbusz- szal kiment a násznép a tanyára, a menyasz- szony családjához. A menyasszonytánc is két részletben történt. Madácsi Erzsiké itt a Vőlegényéknél 22 200 forintot kapott a násznagy tányérjára. Kint a saját szülőházában pedig 28 200-at. Szép pénz a fészekrakáshoz, különösen ha hozzáadjuk, amit a szülők, a keresztapa nem is a tányérba tettek. Nézegetjük a tizenkilenc éves Madáési Erzsiké fényképét. Szép menyasszony lehetett. A vőlegény is jóvágású legény. Azért mégis megkérdezzük a vőlegény szüleitől: mii gondolnak, jól sikerült, boldog házasság lesz ez. Az örömanya abbahagyja a szipogásk nagy lélegzetet vesz, nevetősen néz a férjére és úgy mondja a iegízesebbet, amit egész nyírbogé ti kirándulásunkon hallottunk: — Majd ha ők is megesznek együtt héí mázsa sót, mint én a párommal, akkor már meg tudjuk mondani Geszíely! Nagy KoYtía V alaki, Miklóst az udvarost heecből-e vagy komolyan, becsapta. Azt híresz- telték előtte már napok óta, hogy a városba megérkezett az 5 életmentő néger orvosa. Nem lehetett Miklóssal bírni. Szabadnapot kért, s a havas, latyakos úton gyalog indult le a hegyről még hajnalban, hogy idejében odaérjen a kórházba a felülvizsgálatra. Csak késő este került elő. Kimerült volt, fájlalta a lábát, combját, derekát, s azonnal az üdülő büfféjét kereste. Icukától sört kér s úgy állva, egyhúzásra kiitta az egész borsodit. Dünnyögött valamit maga elé, bosszankodott csendben, hogy rossz vicc volt, amit vele tettek. De csak tudja meg, hogy ki volt, istenére megveri, meg bizony, ki tekeri a nyakát. Laczó Miklós a zengő hangú, hegyközi favágó még Károlyi gróf idejéből maradt itt a tanyán, mely kastély, csak a régi titulusát használják még ma is ennek a hegyi fészeknek, amelyet a SZOT üzemeltet üdülőként. Elzárva világtól, emberektől, mindentől. Ide hetente ha fel lehet kecmeregni valamilyen járművön. Csak az üdülőket hozza-viszi a menetrendszerű autóbusz. Kéthetenként turnusváltáskor. Nos itt, fenn a Zempléni-hegység regényes, fenyvesekkel ölelt puha, meghitt aranyketrecében szolgált egykor is, most is Miklós. Valamikor a gróiot, most a szakszervezetet. 0 ébred mindig a legkorábban. Végig söpri a fenyvesekkel-övezett havas kőlépcsőket, a virágágyak környékét, tűzifái készít. MIKLÓS LÁBRA ÁLLT íelsózza a felfagyott kövesutakat, 6 minden rendellenességet meglát, ö az udvaros. Miklós az időjós is. Ha káromkodni hallják, ha ott látják a büfé könyékén, már tudják, hidegre vagy melegre fordul az idő. Miklós, a félszázévbe hajló egyedül élő egykori erdei munkás csontjai, összehegesztett-összeoperált darabjai megérzik. Ilyenkor meg tudná marni az eget, ha elérhető lenne. Tudják már róla, s elnézik neki. Tizenkilenc esztendeig dolgozott az erdészetnél, jó kezű asztalos, ma is olyan díszdobozokat, faberakásokat készít, hogy csodálják. Csak ritkán van kedve hozzá. Ritkán, mert sokszor gyötrí a fájdalom. Talán soha nem vált volna meg az erdőtől, a fák világától, a vadregényes, selvmes fenyvesektől, s ma nem haragudna rájuk, ha egy alkalommal, fakivágás közben maguk alá nem temetik. Szerencse, hogy erős volt a szervezem és kibírta a rettenetes nyomást, ami rá nehezedett. Több helyen eltört a felső lábszára, medencecsontja, combnyaka, s fél holtan szállították be a kórházba. Csak arra emlékszik, amikor azt hallotta, hogy le kell fűrészelni a lábát, így menthető meg. Lidércnyomásként hat rá ma is az a pillanat. Elmesélte, már lelki szemei előtt látta * fűrészt, amist kezdik vágni a lábát Szolgált akkor a kórházban egy nég«származású orvos. Itt élt-lakott feleségévé! két feketefűrtű kisfiával. Ott szerezte a oroíi mellett a szakvizsgát is. Végignézte Miklóe fájdalmát, szenvedéseit, sokat töprengett - Tudta, nem gyerekjáték amire gondol, ami megérlelődött benne, amit véghez szeretne vinni. Döntött, megpróbálja a „lehetetlent", ha szerencséje is van, megmenti Miklós lábát Kérte a tanítómestert, a profot engedélyezze a műtétet Sokáig nem lehetett várni. Gyorsan megszületett a döntés* a prof. vállalta a felelősséget, s a néger orvos hozzálátott a műtéthez. Sikerült. Miklós hosszú hónapokig feküdt gipsz- ágyban. őrizték, vigyáztak, sok-sok éjszakát és nappalt töltött ágya mellett az életet a lábát megmentő néger orvos. És elérkezett a várvavárt pillanat . 2a Miklós lábra állt. Örömében sírt szinte újra tanult járni. Azóta rendszeresen lejár at hegyről a városba. Mikor gyalog, mikor valami alkalmi járművön. Ellenőrzésre a kórházba. Beszélik, egyik alkalommal valaki füle- hallatára szidta a négereket ügy V*Uett menteni a kezei közül ITtrta» Kitafe
