Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-05 / 30. szám
fäWS. ftóSruír Sí S®LCT-MAGfA?iS®S3EÄ@ ¥ Vélemények as irányelvekről A közösség érdekében Ujfehértón hévéit A közművelődést is tervezni kell Sok helyen az ötletszerűség, a spontán szervezés, a pillanatnyiság jellemzi a közművelődést. Akadnak, akik vitatják, hogy lehet-e egyáltalában tervezni a művelődést. Mások, engedve a formalitásoknak, a felettes szervek unszolásának, készítenek ugyan valamilyen tervet, de az alig, vagy egészen vékony szálon kapcsolódik az élethez, a helyi sajátosságokhoz. Any- nyira általános, hogy bárhol érvényes lehetne, egyben bárhol érvénytelen is. A TANÁCSOK NÉPKÉPVISELETI, ÖNKORMÁNY- ZATI és államigazgatási szerepének kibontakoztatása, munkájuk továbbfejlesztése folyamatos feladat. Szükséges, hogy a dolgozó tömegek a politikai közélet, valamint az államélet minden területén és szintjén nagyobb arányban és hatékonyabban kapcsolódhassanak be az ügyek intézésébe. (Az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelveiből.) Tiszalök több, mint hatezer lakosú nagyközség. Központja városiasán fejlődik, az elmúlt években olyan új létesítményekkel gazdagodott. amelyek révén jelentős hatást gyakorol a, környező falvakra, főleg a kereskedelmi és egészségügvi ellátásban: Lakossága évek óta közismert jó eredménnyel vesz részt a nagyközség ügyeinek intézésében. Az irányelvek p-pV-ől dr. Borivó László nagyközségi tanácselnökkel. Leszállították! Egy hétig pihentettem az eseményt, hátha addig csillapul a felháborodás, és szent haraggá nemesül a düh. Nos, ebből nem sok, lett. így aztán közreadom a történteket. Az elmúlt szombaton, vagyis még február 1-cn, délelőtt 10 óra 15 perc környékén a nyolcas buszjárat csuklós kocsija megállt a Kossuth utca sarki megállóban. A Seb le- és felszálló között volt egy asszony, két óvodáskorú gyermekkel. Miután a hátsó he járat zsiifolt volt, a többi utas • tanácsolta: elöl szálljon fel, hiszen gyerekkel embertelen dolog tolakodni. így is tett. Bár ne tetté volna. A GC 10—60-es rendszámú busz vezetője ugyanis felszólította, hogy szálljon le. Ez szabálytalan. Győzködték ugyan a sofőrt, hogy gyerekek vaunak, más buszokon lehet ilyet tenni, Úgyis megváltja a jegyet stb.. a vezető nem tágított Sőt mi több: kiszállt a fülkéből, és kijelentette, addig nem Indul tovább a busz, amíg az asszonyka a két gyermekkel le nem száll. És a megszégyenült nő. a két gyermeket vonszolva lement, raei a sofőr baHhatatlao volt. Ezt követően a nyolcas e’iodult. Lapunkban több esetben tettünk már szóvá olyan visszataszító eseteket, melyeket a Volán kalauzai, sofőrjei követnek el a helyi járatokon. Mindig akad kimagyarázkodás, volt egy eset, amikor egyenesen azt mondták, olyan emberekkel1 kell dolgozniuk, amilyenek éppen vannak. Megadván a tiszteletet a kivételnek, a fel- ! adatukat emberségesen el- ■ látóknak az embertelen, a gyerm-kkcl, nőkkel, idősekkel gorombákat felmenteni ménem áll módunkban. Azt hiszem, a legjobb az lenne, hogy az olyan so- tő-t aki ilyen ecet miatt leszáll a kocs! iáról. ott is hagynák az út szélén, s hogy okuljon, egy dömperen foly- tatkntná az útját. A sódernek beszélhet, azt nem lehet megszégyeníteni. Nem tudom feltételezni, hogy a Volán jóérzésű dolgozói az ilyen magatartást helyeselni tudják, amit a GC 10—89-es vezetője elkövetett. Ideje volna vtágre tisztázni: a tömegközlekedés szolgáltatás, nem kegy, az utas mindenek előtt. Akkor is, ha aprópénze van, akkor Is, ha apró gyereket visz, akkor is, ha lassan, öregesen mozog. Elhiszem, hogy az olvasó is unja időnként a Volán-témát. De nem kevésbé azok, akik évek óta kiszolgáltatva vagy éppen kiszállítva veszik igénybe más híján az autóbuszok öntörvények szerint közlekedő Járataik- (bürget) — Sok elképzelésünk van a munka további javítására — mondta a tanácselnök. — Nem teljesen új dolgokról van szó: a párt X. kongresz- szusa határozta meg az alapvető feladatokat az államélet fejlesztésében is, az előző években bevezetett gyakorlatot folytatjuk, tökéletesítjük. A népképviseleti jelleg kibontakoztatásában például nagyon fontos a tanácstestületi munka további javítása. Ebben a vb-nek és ® szakigazgatási szerveknek egyaránt nagy szerepe van, mégpedig a következőkben. Már a munkatervnek úgy kell készülnie, hogy a párt által meghatározott fő kérdésekre reagálva az alapvető helyi társadalmi, gazdasági, kommunális ügyek a tanács fórumaira kerüljenek. A munka javításának fontos alap- feltétele, hogy nívós, színvonalas előterjesztések kerüljenek a tanácstagok elé. Adják keresztmetszetét az eredményeknek és a gondoknak, vázolják fel a megoldás lehetőségeit, a határozattervezet pedig mutasson hosszabb távra, mint például az ipari, kereskedelmi szolgáltatás, hiszen egv-egv átfogó na-v rendet nem lehet negyedévenként, de még évenként sem megismételni, ezért megfelelő távlatban kell azt a tanácstagok elé tárni. Ahol több megoldás kínálkozik, ott alternatív javaslatokat kívánunk adni. Már volt ilyen a gyakorlatban, amikor egy- kilométer belterületi burkolt út építése volt napirenden: a Damjanich és a Wesselényi utca egyaránt konkrét tervekkel szerepelt, a tanácstagok valóságos döntési helyzetben szavaztak a Wesselé- lyi utca mellett. Ilyen esettekben még jobb lehetőség van a tanácstagok véleményének kibontakoztatására, amit nagyon fontosnak tartunk. — AZ IR\NYELVEKBEN SZEREPEL, hogy a tanácstagoknak is szorosabbra kell fűzni kapcsolataikat választóikkal. az üzemi, munkahelyi kollektívákkal. Mi ezt több gyakorlati formával va- lósítr'k meg. A korábbi gyakorlatot iav'tva, ötven nagy. tiriáf.q'-qg tartott beszámolót legutóbb november 1, és december 20. között. Nagyon jónak tartjuk az aktivitást, a közéleti érdeklődést. Több mint háromezer választó volt kíváncsi a beszámolókra, és sokan, mintegy háromszázhatvanan szólaltak fel. Száztizenkét értékes közérdekű javaslat hangzott el. Az idén nem tudjuk mindet megvalósítani, de már erre az évre nyolcvanat beütemeztünk, örülünk az aktív részvételnek s mindenkinek jóleső érzés a nagy munka után. Á mozgósítást a népfronttal közösen oldottuk meg. Érdembeli, jól hasznosítható vázlatot adtunk a tanácstagoknak a község ügyeiről. Már most azzal foglalkozunk, hogyan szervezzük meg az apparátus részvételét a következő beszámolókra, hogy a helyszínen minél több kérdésre tudjunk részletes felvilágosítást is adni, emelni a tanácstag5 beszámolók színvonalát. — Ide tartoznak azok a ré- tegtalmkozók is, amelyeket a napokban fejeztünk be. A HojJíKOT gyárában, a Szabadság Tsz-pen, a hajójavító és vízlépcs őüzemoen, Kisfástanyán és a faipari vállalatnál körülbelül ezer ember vett részt, s hallgatta meg a község eredményeit, terveit taglaló beszámolót, köztük sokan olyanok, akik más fórumon még nem hallottak a község eredményeiről, terveiről. — HA ARRÓL BESZÉLÜNK, hogy minél többen kapcsolódhassanak be a község ügyeinek intézésébe, elsőként a tanácsi bizottságokat említem. Hat tanácsi bizottságunk az állami munka megismerésének fontos része, sokan itt kezdik a közéleti munkát. Jó eredménynek tartjuk, hogy a bizottságok munkájában mintegy negyven olyan jól képzett szakember rendszerben részt vesz, akik nem tartócstagok ugyan, de ismereteik, ’ tapasztalataik alánján jól segítik a tanács elé kerülő döntések előkészítését. Ugyanitt említeném azokat az együttműködési szerződéseket, amelyeket nemrégiben írtunk alá 18 kollektíva képviselőivel, akik valamennyien a község érdekében k, - vánnak többet adni, szaktudással, társadalmi munkával. M. S. Hogyan készül a több évre szóló — középtávú — közművelődési munkaterv- a megye második legnagyobb településén, Ujfehértón? Azért kerestük itt a választ, mert Ujfehértón évek óta felfelé ívelő a művelődési tevékenység. Elismerten jó. Milyen köze van ehnez a tervezésnek? Reália kép és igények Vincze Sándor, az Ady Endre Körzeti Művelődési Ház igazgatója súlyra is tekintélyes két dossziét tesz elénk. Az egyik az 1974-től 1978-ig terjedő középtávú, a másik az 1974-es munkaterv. A községíejlesztési távlati tervek, gazdasági elemzések, monográfiák, népességi statisztikák, foglalkozás szerinti rétegződés, nem- és korszerinti megoszlás, rengeteg kérdőíves felmérés, szóbeli tájékozódás lényeges közművelődési vonatkozásai sűrűsödnek a munkatervben. Áttanulmányozva, nem nehéz mozi1 lapítani, a cél: minél valóságosabb képet alkotni Uiíehártóról, s ennek Ismeretében megtervezni a köz- művelődést. Nagy munka van a tervben, melyet a gazdasági, oktatási és egyéb szervek többsége hasznos információkkal segített. Akadtak elzárkózó): is, akik munkahelyi titoknak minősítettek olyan egyszerű adatokat, mint a létszám várható alakulása, az iskolai végzettség ... Néhány helyről a művelődési igények megjelölésével érkeztek vissza a kérdőívek. Másutt viszont formálisan fogták fel a művelődési ház tájékoztatását, papírmunkának, amiből olvan sok van manapság. Milyen helyi sajátosságokból indultak Ki a közműve- 1*4 ísi munlmterv készítéséről? Eredendően abból, hogy Ujfehértó társadalmi, gazdasági, szellemi fejlettsége sok tekintetben egyedi vonásokat takar. A csaknem tizenötezer lakos közül 3400 a mezőgazdaságban, — zömében a szakszövetkezetekben dolgozik. Mind eredményesebben gazdálkodik a Vörös Hajnal Tsz, s ez jó hatással van a szakszövetkezetekre is. Van a nagyközségben két állami mezőgazdasági egység is, a főiskola tangazdasága és a kertészeti kutató intézet kutató állomása. A legélenjá- róbb tudományos program alapján dolgozó mezőgazda- sági üzem éppúgy újfehértói sajátosság, mint a kezdetlegesen dolgozó szakszövetkezet és egyéni gazdaság. Mindezeket figyelembe kellett venni a közművelődési munkaprogram elkészítésénél is. A megélhetés forrása De a holnap alakulását is. Jelenleg a helyi iparban — az építő és faipari szövetkezetben — ötszázan termelnek. 1973-ban teljesüli a sokévi vágy: az újpesti szövőgyár 144 dolgozóval üzemet létesített a községben. Néhány éven belül az üzem több száz munkást foglalkoztat, s éreztetni fogja jelenlétét a község gazdasági életében. Mindez magával hozza a közművelődési tennivalókat is. Se túlbecsülni, se lebecsülni nem lehet az iparosítást. Látni kell viszont, hogy távlatilag is a mező- gazdaság jelenti Ujfehértón a lakosság többségének megélhetési forrását. Ezért, amikor a közművelődési munkaterv énft a gyapjúszöv'g"ár: kollektívára — az általános és a szakműveltség gyarapítását t^zi célul — a „főiránvzék” továbbra ts a mezőgazdasági dolgozóké. Több mint 1500—1 WO új- fehértói — egy közepes szabolcsi falu Okossága — el jár dolgozni távoli munkahelyekre. Velűt is számol a művelődési munkaterv. De számol a rendkívül elaprózott, nagy kiterjedésű települési viszonyokkal, a tanyai lakossággal is. A modern, sőt reprezentatív, bár a művelődési tevékenységre csak részben alkalmas művelődési ház marad továbbra is a kulturális élet centruma, de a Dózsa tag, az Ereszvény, Kismicske, Kisszegegyháza, a Garibaldi út, a Marx, Petőfi, Táncsics, Vadas-, Vörös Csillag tagok lakói sem maradnák művelődési lehetőségek nélkül. A tanyák főként báb- és irodalmi műsorokat, filmmel kísért ismeretterjesztő előadásokat kémek. Vitafórum as ingátoknak A közművelődési dolgozók nemcsak az évek változásaira figyelve — terveztek. Nagyító alá vették a rétegeket kü- lön-külön: fiatalok, nők, fizikai és szellemi dolgozók, belterületi és külterület lakosok, ingázók. Milyen kulturális rendezvény vihető ki a helyszínre, a munkahelyre. Milyenre célszerű beutaztatni az embereket « művelődési házba. Továbbra is szorgalmazzák a művelődési háziján a felnőttek általános iskoláját, a mezőgazdasági és egyéb szakkörök, üzem-, tsz-látogatá- sok szervezését. Kiállítótermet, ifjúsági parkot, távlatilag ifjúsági házat szeretnének létrehozni. A szovőüzem- ben munkáskórust, az ingázók számára fél évenként legalább egy politikai vitafórumot, a lakóhely—szülőföld jobb megismerésére egy állandó helytörténeti gyűjteményt szeretnének. A község értelmiségének ötven százaléka ingázó, — nem Ujfehértón lakik. A gyakorlat bizonyítja, hogy a közművelődést is tervezni kell, alapos helyzetismerettel és hozzáértéssel. Ez az egvik alapja Ujfehértón is a kulturális munkának. Ez év végéig újabb tervezési munka vár a néo- m'veiökre: elkészítik az 1975-től 1980-ig terjedő népművelési nvmkete’-vet. A jelenlegi jó kiindulás alapot nyújt a további munkához. (P. G.) M. S. S Tyúkleves X7 énségére egé- * szén megbo- jndul, elbetyároso- ik — mondta róla a riesége, Ica néni, ki a tsz-ben brigá- ot vezetett. Józsi bá- si ilyenkor csak ümmögött, kráko- ott, nem feleselt, iert sohasem szere- stt az asszonnyal sztozkodni. Legin- ább akkor nem, mikor Ica néninek olt igaza. S hogyne ott volna igaza ak- or, ha Józsi bácsi ajnalban becsípve lent haza. Nem ré- zegen, csak becsípve, ózsás hangulatban, ián olászva. Ez a betyárkodás zután kezdődött, ogv felnőttek és elleniek a gyerekek a őztől. Kctf 'oskén élek. Józsi bácsi az iFÉSZ vendéglőiében dolgozott segéd- riunkás beosztásban, le inkább mindenes ■olt. A pincért is he- yet‘osítette, ha kel- :tt. De leginkább a :onyhán segített. a >eszerzésí is ponto- :an elvégezte, ha rá- jízták. Régebben fát is vágott, meg vizet hordott a főzéshez, de az ilyen munka már megszűnt. A vizet bevezették a konyhába és nem fával, hanem gázzal főznek. Az ÁFÉSZ elnöke sokszor mondogatta Józsi bácsinak, hogy tanuljon k’ valamilyen szakmát, akkor több fizetést tudna neki adni. Egyébként hiverság- ban voltak, ittak is együtt nem egyszer záróra után. De Józsi bácsi csak nem adta rá a fejét a tanulásra. A hiányzó kát általános osztályt még elvégezte, de a 3zak- r-”--'-ícp-r '1 -rímtől félt. Javasolták neki. hogy tanuljon szakácsnak, vagy felszolgáló'’ak, esetleg kereskedőnek s akkor rábízzák a kisbolt vezetését. — Eh, jó nekem már így is — Válaszolt mindig Józsi bácsi. — A gyerekek felnőttek, nincs kire keresni, meggazdagodni meg nem akarok. Így is keresett két- ezer-kétezer-kéts^áz forintot minden hónapban, mert az elnök megadta neki a lehető legtöbbet, hiszen valaha, rnág a hős időkben Józsi bácsi, azaz: Mikecz József is volt földművesszövetkezeti elnök. De nem tanult, s ő maga mondott ■ le, belátván, hogy a vezetéshez ész js kell. A járási székhelyen, ahol laktak, baráti a volt mindenki, még a bíróság elnöke és a rend őrkapitány is. Mert nem volt Mikecz Józseffel semmi baj se. Végezte a munkáját, akármit bíztak rá, de a föidművesszöve+kezet- hez, később az ÁFÉSZ -hez ragaszkodott. Ezért nem ment át a tsz-be se. ahová az elnök szintén hívta magtá-os- nak is. ö maradt, s amikor elmúlt ötvenéves — egyre többször iszogatott esténként, mert. cimbora mindig került. Ica néni azonban kezdte unni az egyre gyakoribb kimaradást, a hajnali hazatéréseket és n'tázáso- sat. Egyik hajnalban — nyár volt, négy óra és fényes nappal — Józsi bácsi ismét becsípve ment haza. Felesége, amint megi: lotta a hangját, kiugrott az ágyból és igazi asszonyt haraggal fogadta. Ica néni kimérgelődte magát, majd öltözött és ment a tsz- ba dolgozni. Józsi bácsi ezután besomfordáit a lakásba és a konyhában ennivalót keresett. De nem talált. Ica néni — bosz- szúból — nem főzött. No mindegy — gondolta Mikecz és lefeküdt aludni. Délelőtt tíz órakor ébredt fel. Éhes volt és eszébe jutott az asz- szony hajnali haragba is. No várjál csak — dörmögte magában. — Majd takarék”a állítalak én téged. Megmutatom, hogy nem halok’ éhen nélküled se. Főzök én ne félj, megfőzök magam... Kiment az udvarra, kukoricát szórt a tyúkoknak és egyet elkapott közülük. Le a nyakával. Forró víz. konasztás és kész Zöldség, miegymás és már főtt is a t"úk Ica néni délben hazament — mint máskoí is — ebédelni. Meg arra is, gondolt, hogy mégis valamit annak a vén betyárnak. Az udvarra lépve meglepődött. Finom tyúkleves illata csapta meg az orrát. Be- siesett a konyhába, felemelte a fedőt és látja a szép sárga tvúklevest. Józsi bácsi nem szólt hozzá, lesett, várta a hatást. — Ez a vén betyár — gondolta Ica néni. — Végtére még megjavul. Már forrt a víz a tésztának. Ica néni gyorsan kifőzte a tésztát — mindig volt szántott tartalék — és szedett esv tányér levest Jóízűen megette. . — Hűm. Nem is rossz ■— mondta. — Mégiscsak érsz valamit. Szaladj na, hozzál egy üveg sört, enni akarok tyúkhúst is, arra majd jólesik. Józsi bácsi elsietett sörért. Ica néni meg fogta a villát, beleszúrta a tyúkba és kiemelte a levesből. Hát majdnem elájult és szorongatta a hányinger. A tyúk azon m kJ. belestől- trelsőstől főtt meg a fazékban. Még a sárga harisnyát se húzta le a lábáról Józsi bácsi. — Te vén átkozott! — kiáltott mérgében Ica néni és felkapta a fazék levest tyúkos- tól. Kirohant vele az udvar végére, nét kizúdította és kiáltott a kutyának, hogy: — Hékás, ne! Egyél, a ?azdád bolond intonét! Józsi bácsi ekk- lépett be a kapun. Borsódzott a háta az asszony hangjától, de el se bírta képzelni, mi történt. Megtudta azonban, hamar. — Te átkozott szamár, te! Hát van neked eszed, vagy szemed? Egyáltalán, tudod f\ mit csinál«-•> —■ Nocsak, nocsak... Mi... miért? — Árért, mert belestől főzted meg a tyúkot! Ahol van ni! Odaborítottam a kutya rak! Mindez semmi. Ica néni később csak megcsillapodott. Hanem a levesfőzés történetét megtudta mindenki, az ÁFÉSZ elnöke is. Kinevette masát és elment a járásbíróság elnökéhez. Elmondta neki. milyen levest főzött Mikéig Józsi. Nevetett« bíró is, meg mindenki, aki megtudta az esetet. Hanem az ÁFÉSZ-elnök javasolt ». bárónak valamit. Azt, hogy írjoa meg egy szabályos ítéletet, mely szerint Mikecz Józsefet a levesfőzésért a bíróság 3090 forint pénzbírságra bünteti. Az ösz- szeget azonban nem kell megfizetni abban az esetben, ha Mikecz József egy éven belül elvégzi a szakácstan- folyamot, abból levizsgázik és az okmányt a bíróságnak bemutatja. Az ÁFÉSZ-elnök az „ítélet” mellé be- "somogohn a szakácstanfolyam tan» könyvét is és az egészet postára adta.' Pislogott Józsi bácsi, amikor megkapta a küldeményt. De nem ijedt meg. — Várjatok csak, várjatok — mondta magában. — Néztek ti még nagvot és nem gúnyoljátok tovább az én levesemet. A történet véges nem egészen egv év múlva, a következő esztendő júniusában Mikecz József bemutatta a smkácsvizsgá- ról szóló bizonvít- vánvt a járásba'«.ág elnökének. Azóta kinevezett szakács az ÁFÉSZ éttermének konyhájában. SmbAk! iáiséf
