Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-02 / 28. szám
1975. február í. KELET-MAGYARORSZÄO —VASÁRNAPI MBLLÄKTJET 9 „Szegények útja 1785-ben“ Pályázat pedagógusoknak ■n égmúlt idő mende-mondáit bogozva, ér^ dekes történetre leltem. Az előkerült dokumentumok egymásra rakott tégláiból lassanként olyan eseménysorozat képe alakult ki, amely Szabolcs-Szatmár-Bereg és Mára- maros megyék népeinek közös küzdelmét örökíti meg. A történetet körülvevő romantikus és mitológiai hasonlatok eltávolítása, helyesebben mai fogalmakra történő lefordítása által, a francia forradalom előtti évek sajátos reformját ismerhetjük meg Ez annál is érdekesebb, mivel kettőszáz év után, éppen a közelmúltban tértünk át fokozatosan a telekszabályozás új rendjére, melynek alapjait még II. József vetette meg. A „kalapos király” személyét és történelmi szerepét — minden hibája mellett — más. képpen értékeljük, mint ahogyan azt a kiváltságait és előjogait féltő nemesség, a császár életében és halálát követő évszázadban tette. II. József reformtörekvései Máramaros népeméi élénk visszhangra és támogatásra találtak. Ebben szerepet játszott a császár 1773. júliusi látogatása, mely külsőségeiben nélkülözte a pompát, eredményeiben pedig kedvezményeket jelentett a megyének. Míg a kíséretet kénező elaggot tábornokok csak kocsin voltak kéjesek megtenni a hegyi utazást, ad- d:g József lovon érkezett Erdély felől, s így járta be a vidéket egészen Kőrösmezőig, ahol gyermekkora erdészét is felkereste. Látogatása befejeztével jelentős összeget utalványozott az utak javítására, építésére. Rendelkezett, hogy az élelemben amúgy is szegény megyébe lovaskatonaságot ne szállásol ianak el. 1785 őszén, a megye déli részét övező Cibles havas felől nagy vész támadt a földekre. A rege szerint, a mindent világra hozó természet anyja Cybele és Juno istennők élték a csúcsokon csöndes magányukat. Történt azonban, hogy „Czibele, azaz a Föld, úgy adódik itt elő, mint amely régen haragszik Máramarosra azért, hogy a földet nem mívelik úgy, mint kellene”, — hanem inkább a só. aknák művelésével és, faúsztatással foglalkoznak. Ezért haragjában, a szeptemberi Mihály- napkor fagyot teremtett, sőt Junót is rávette, hogy „szaggassa meg a fellegeket” és bocsásson záporokat a földre, „mely a föld színét ujjólag el borittya”. (Ennek a mitológiai hagyománynak élő emlékét 1972 júniusában — Koltó környéki látogatásom idején — magam is tapasztaltam. Hirtelen mennydörgéssel kísért eső, nagy hideg támadt, s ekkor a helybéliek azt mondották: haragszik a Cibles, kitör majd a vulkán is!) A régi történet idején a korai fagy, az utakat elmosó hatalmas esőzést követő árvíz után súlyos helyzet állott elő. A szűkében lévő, hiányos élelem mind jobban fogyott, és a következő év tavaszán már éhség ütötte fel a fejét. Amikor alig volt már ennivaló, „korpa, csalán, kocsány, rügy és fűrész- porból készült kenyér” maradt a falvak és hegyoldalak szegény népének utolsó mentsége. A helyzet nem tűrt további halasztást, ezért a megye II. Józsefhez folyamodott segítségért. Az 1785—1787. évek máramarosi Ínségének leküzdésében tevékeny részt vett „Gáti István, a Helvetiai Valláson lévő Szigheti Ekklesiának Lelki Pásztora” is. 1792-ben, kilenc énekből álló verses könyvben örökítette meg a történetet. Midőn máramarosi szépapám, és Szatmár megyei szépanyám, Hunyadi Julianna romantikus házasságának történetét kutatva, rábukkantam erre a könyvre; ahogyan belemerültem a régi stílusban fogalmazott olvasásába, — mindinkább a történelmi háttér, és maga a szörnyű éhség kiváltotta emberi élniakarás ereje fogta meg képzeletemet. Különösen meglepett az a kétségtelenül ügyes akció, amely- lyel leküzdötték a vészt. Tömören úgy jellemezhető ez, mint útépítési közmunkákkal összekötött, kedvezményes gabona- és földjuttatás. Szükséghelyzet váltotta ki a központi hatalom részéről a megoldás kényszerűségét, mely II. József reformjai iránt továbbra is biztosította Máramaros szimpátiáját, de az adott helyzetben előnyöket jelentett a népnek is. Két év alatt közel 20 000 lakos hagyta el a ritkán lakott vármegyét Százakra ment az éhség és betegség következtében elhaltak száma. akiknek elhantolására már deszka sem jutott, csak „rongyos lepedőbe” tudtak temetkezni. Ilyen helyzetben érkezett Máramarosba II. József üzenetével Splényi János. Teljhatalmat adó „petsétes levelet’’ hozott. Gáti István azt írja: „Ekkor a leg-hiresbb Gazda, köztünk Kovási Illyés volt, — a Batizi Árendával, ki éppen akkor bajolt.” Neki adta át a levelet Splényi és kérte, vállalja el az éhség leküzdésére szóló megbízatást R omantikus rész ebben a történetben csupán az, hogy a kijelölt megbízott (m? kormánybiztosnak neveznénk) éppen akkor töltötte mézesheteit: „Hijmen illatos Répákat ágyokra tsak most tépett.” Az Írvíz okozta károk, a helyi gazdasági ügyek különösen igénybe vették ezért húzódozott a tisztség elvállalásától. Végül „A Ditsőség szerelme erőt vészén a Szivén, — Gyözedelmet vett a Haza. e Vénus gyenge hívén.” Debrecen, Tokaj. Szolnok. Tiszafüred, Heves vidékét, „a Gabona Nemzésnek legtermékenyebb” földjeit ’árts be A pátens és 18 000 forint birtokában felnvittatta a királyi gabonatárakat s „vesz is mint egy harminc ezer köböl életet”. Végre megindult szekereken, és tiszai tutajokon az életet jelentő gabona Máramaros felé Hozzánk vissza tér. betegen, de áldott hír jő vele hogy a vánszoro'Wt Népnek •lég kenyeret lele”, — emlékezik Gáti István. Az első szállítmány csak némi lélekzetvételt biztosított, ezért megbízta Lér Károlyt, a tokaji sókincstámokot, hogy az északi részeken folytassa a felvásárlást, öt követték a többiek; „Mások Károlyból, Szatmárból, Vay József meg a Nyírségből.” Minden vidékről gördültek a gabonaszállító szekerek. A bihariak a nagy esőzéstől elázott utakba bele is ragadtak. A vész leküzdésének java azonban ezután kezdődött csak. II. József rendelkezéseket bocsátott ki a „kárt vallott emberek kárának visszafizetéséről”. Tárakat állítottak fel, mégpedig Pénz-Tárakat és Segedelem-Tárat a gabona szétosztására. Sőt „a régen tárgyazott földmérés is munkába vétetett”. Mozgósították Máramaros egész lakosságát. A megye minden részén — Huszt, Técső, Sziget, Ruszkova, Leordina útvonalon — (legújabb kutatások eredménye szerint ez volt a „Kalmárok-útja”) megindult az útépítés Moldva felé, hogy „keressen ki-ki Pénzt, amellyel osztán Gabonákat vehessen”. Mérőláncokkal (mely Mária Terézia idejében 10 ölt tett ki) mérték a földeket; zászlókkal, cöve- kekkel jelölték meg a kimért területet. Vázrajzokat készítettek „hordozható asztalon”, s „a helyszínen kinyomozták és tisztázták a mérendő Földnek örökségit” és jogi helyzetét. „Munkájuk érdeméül” kapták a gabonát, mellyel bevethették a kijelölt földet. Lépésről lépésre hódították meg a természetet, küz- dötték le annak romlást okozó erőit. Egy másik korabeli, latinul írt napló szerint „az új és jobb közutak, nem is egy csupán, hanem Huszt felé az egyik, a másik a hegyeken át Szatmár határáig készült el.” A nép munkája azonban áldozatokkal járt! Az életmentő munka hevében Márama- rosszigeten a „Serház mellett szakadt a part négy emberre, s eltemette őket”. Técsőnél, munkába sietve tizenhatan fulladtak a jeges vízbe. „A serénység vesztette el őket.” A természeti csapás mihamarabbi leküz- * *• dése érdekében II József akként rendelkezett, hogy öt napon át dolgozzanak, „még is hatra vegyenek jutalmat”. Ez lett a gabona- és földváltás alapja. (íme, a szabad szombat korai előde.) Amidőn lassanként már leküzdötték a válságot, a természet erői még „pestist” is bocsátottak a megyére, mely „a lábakról húsz-hu- szonnégy órák alatt levette még az erőseket is”. A Gáti István által megörökített orvosságok és gyógymód leírásából nem is pestisre, hanem az éhség következtében legyengült szervezet vitaminhiányára kell következtetnünk. Némelyeknek ugyanis használt a nyers szalonna, másoknak az ecet. bor, vagy „káposztás lé és Tsudálatos, némellyeknek a szilvapálinka.” A szenvedő és h őri »sen dolgozó nép ál** dozatvállalásáról Técső városa emlékezett meg: \ „Itt nyugszik a nagy Éhség tizenhat hív embere, Kiket a meg ölő Tisza, a víz fenekére vette... Utas! Lásd meg, itten jutott mindenik nyugalmára... Ezen utat, szegénységnek köszönd, kívánj jót rájok: Hadd tudják meg a Maradék, hogy ez Ut ő Munkálok.” Dr, Kovássy Zoltán Kiváló munkaközösség cím elnyerésére A szakmai munkaközösségek a kisebb nevelői csoportok együttműködésének nagyszerű lehetőségeit biztosítják. Tagjai lényegében azonos szakmai kérdések iránt érdeklődnek, a napi oktató-nevelő munkában azonos helyzetekkel, szituációkkal találkoznak. A szakmai, pedagógiai kapcsolatok mellett a baráti szálak is jobban összekötik tagjait. A jól működő kis közösségek pedagógiai műhelyekké formálódnak. Tanítói, tanári munkaközösségeink eddig is eredményes munkát végeztek, sokat tettek megyénk fiatal nemzedékeinek kiművelésére. Tudjuk, hogy a jól szervezett munkaközösségek lehetőségei az iskolai közösség alakításában, az oktató-nevelő munka színvonalának emelésében szinte korlátlanok. De az előrelépés ezen a területen is szükségszerű lett A szocialista brigádmozgalom eredményei az ipari és a mezőgazdasági termelés minden területén nagyszerű eredményeket produkáltak. Vajon, hogyan lehetne — természetesen a sajátosságok figyelembevételével, és nem erőltetve — az oktatásban is „szocialista brigádmozgalmat” szervezni!? Ez a gondolat hosszabb ideje foglalkoztat bennünket. Ennek eredményeképpen a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács V. B. pedagógus továbbképző kabineté pályázatot hirdet valamennyi Szabolcs-Szatmár megyei alsó és középfokú oktatási intézmény és szakmunkásképző intézet munkaközössége számára a „Kiváló munka- közösség” cím elnyerésére. A pályázat célja — az oktató-nevelő munka színvonalának emelése érdekében — jól szervezett munkaközösségek kiépítése, a pedagógiai tudatosság és az alkotó pedagógiai gondolkodás teljesebb kibontakoztatása, nevelőink ideológiai, pedagógiai és szakmódszertani továbbképzésének, önképzésének öntevékenyebb megvalósítása. Legyen a benevezett munkaközösségnek jól felépített és kidolgozott munkaterve, amely tartalmazza: I. A munkaközösség célkitűzéseit. Mit akar megvalósítani saját közösségi életén belül. Milyen tartalmú és színvonalú kapcsolatot teremt tagjai között. Milyen sajátos célok jelentkeznek közösségük ideológiai, pedagógiai és módszertani munkájában. „ Mik a céljaik az iskolai oktató-nevelő munka egységesebbé, hatékonyabbá tételében, más közösségekkel való tartalmi, pedagógiai kapcsolatok kiépítésében és erősítésében. 2. A munkaközösségek helyzetének rajzát. A közösségi (munkaközösségi) élet jellemzőit, pedagógiai munkájuk elemzését, eredményeiket az egységes iskolai nevelés szolgálatában, pedagógiai kapcsolataikat más közösségekkel. A munkaközösségek a munkatervükben foglaltakat hiánytalanul megvalósítják, a munkaközösségi élet eseményeit naplóban rögzítik. Az értékelés a tényleges munkavégzés alapján történik: 1. A pedagógiai hatékonyság mérése as oktató-nevelő munkában. 2. Az önképzés, a munkaközösségi foglalkozások és viták, továbbképzési és egyéb kulturális rendezvényeken (színház, hangverseny, tárlat, múzeum stb.) való közös részvétel eredményei a közösség életében. 3. A munkaközösség pedagógiai publikációs tevékenysége. Az első értékelést az 1975/76-os tanév végén — ezt követően két évenként — külön bíráló bizottság végzi a felügyelői, igazgatói és egyéb információk, jelentések és vizsgálatok alapján. A kiváló munkaközösség címet elnyert munkaközösségekből az öt legjobb közösség egyhetes ingyenes kirándulást tesz és tagjai jutalomban részesülnek. Ha ötnél több közösség nyeri el a kiváló címet, a nem jutal- mazottak munkáját később értékelik. uangsúlyozni szeretnénk, hogy pályázati tot hirdettünk, nevelőink, közösségeink önmaguk döntik el részvételüket. A jövőben munkaközösségeink életében az eddiginél nagyobb gondot fordítunk az emberi kapcsolatok alakítására és alakulására, hiszen a légkör, amelyben képzett és művelt pedagógusaink dolgoznak, meghatározó az oktatás és a nevelés eredményességében. Csermely Tibor Dr. Tóth László Dancze József: APÁM Forradalmat vívtál itt az életért, gonddal marakodtál csillagpénzedért. Lötyögő szekéren fényes tarisznyádat, már az égen látom arany taligádat. Angyalok, mennyei kisasszonyok jönnek tufa-kisszékedről tőlünk elpörölnek. Újlaki nagyanyám 3. A munkaközösség feladatait az oktatónevelő munka színvonalának emelésében, a korszerű módszerek alkalmazásában, a pedagógiai kísérletek és a kutatómunka támogatásában, a korszerű és hatékony továbbképzés kialakításában, az egységes nevelői eljárások kidolgozásában, az önművelésben, további tennivalókat a közösségi élet alakításában és más közösségekkel való kapcsolatában. Újlaki nagyanyám hagyta ránk a kendőt, benne babusgattak soványka jövendőt Fogára is fogta hócsillagos télen, törött, varjú szárnya gubancolt mesébe. Kompozicióvázlat; REGI VÁROS Kompozicióvázlat; ÚJ VÁROS BERECZ ANDRÁS GRAFIKÁI
