Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-02 / 28. szám

id WH. feSruSr ft ftELET-MAGYARORSZAG — VASÄMf AP! MBLLfKL«? — ;l ■—— ■-------- ' -'' ■ ■ ■ ■ — ----- :r =3i.i------■ ... .1 ■< .t^t,:tjs-c Fiatalok a Kraszna partján Százezrek ifjúsági célokra Fiatalosan, fürgén csörgedez a Kraszna, három község határát érinti rövid szakaszon, amint belép megyénkbe. Mérk és Vállaj la­kóházainak többsége a régi, a sváb hagyomá­nyokat őrzi, de a faluközpontok újak és fia­talok. A maga módján, a szerény lehetőségeket jól kihasználva Tiborszállás is fiatalodik, a csodálatos tibori erdőt pedig csakis fiatalok lakják — persze csak nyáron. A három köz­ségnek egy a tanácsa. A tanácselnök tréfá­san panaszkodik, hogy már elhagyta a har­madik X-et, vagyis valamivel túl van a har­mincon. Az elnök mindkét társadalmi helyet­tese harminc éven aluli. A községi pártbi­zottság titkárának ugyan már hófehér a haja. de mozgásában, gondolkodásában ő is fiatal. A helyi párt és a tanács apparátusa mellett működik egy-egy ifjúsági bizottság. Ezek a bizottságok hogyan segítik hogyan befolyásol­ják a fiatalok életét és munkáját? Látogatá­sunknak egyetlen célja: hogy ezt megtudjuk. A bizottság A nagyközség vezetőit hiába keressük hi­vatalukban. Valamennyien egy választási ese­ményt készítenek elő a mérki KISZ-klubban. rlogy hol találjuk a tanács mellett dolgozó if­júsági bizottság elnökét? Bizonyára a vállaji iskolában — hangzik több felől is a válasz. Sietünk hát az iskola igazgatói irodájába, ahol Somfai Bertalant akták és könyvek halmazá­ban találiuk. A hat és tizenhat év közöttiek­kel foglalkozik most is, mert az akták és a könyvek mögött ők állnak. Arra kériük, lép­jünk kicsit előre és beszélgessünk a tizenhat és harminc között'ek életéről és munkájáról. Mielőtt bárm;t is mondana, a szekrényből gondosan átkötött iratokat vesz elő. — Előbb a bizottság feladatairól néhány szót — kezdi a beszélgetést. A teljes nevünk: oktatási-művelődési és ifiúsági bizottság. Se­gítjük a tanács ifiúságoortikai munkáját, el­lenőrizzük. de egvben segítiük a fiatalok ok­tatását. művelődését, szórakozását és sporto­lását. A bizottság munká;a a felsoroltak irá- nvitására is kiteried. Tavalv létrehoztunk egy ifjúságvédelmi albizottságot is. Hogy milyen eredményeket értünk el? Csak a lényegeseb­beket sorolom... Az eredményekről könnyebb szólni, mint a gondokról, a bizottság elnöke mégis lassan, alapos megfontolás után beszél. Nem d'-sritvő természetű. Azzal kezdi, hngv tavaly átadták a sokat érő ifjúsági snorttelenet. Nagyobb részt társadalmi munkában épült, s ezt a munkát a bizottság szervezte és iránvította. Az iskola igazgatója sok éve már felelősséget érez a fiatalok tanulásáért, szellemi feilődé- séért. *s ez a felelősség az iskn'á^a járás után sem szűmk meg. mint a bizottság elnöke fi­gyelemmel kísőrj és tovább segíti felserdült, régi tanítványait. Mostanában az egészségük és az erejük óvása érdekében fáradozik: a sporttelep mellé az idén hatalmas öltözőt és szertárét énítenek. A hozzávaló faanyagot kedvezményes áron már beszerezték a szálkái ERDÉRT-től. A fő­városban van egv mérnök ismerőse, aki in­nen származott el, öt is megkereste, s ingyen segít az épület tervezésében. Maradjunk még a sportnál. A bizottság közbenjárására a múlt év végén a mérki tsz a fiataloknak ajándé­kozott egy használaton kívül helyezett ter­ményraktárt. Az énület átalakításához a ta­nács 40 ezer forintot adott. Tavasszal n mag­tárból lett tornatermet úttörők és KTSZ-esek veszik birtokukba. Tiborszálláson az idén építik a sportpályát, de a kerítés ..felhúzásá­hoz” már a tavalyi alapból adott 10 ezret a tanács. Ennyi a rövid számadás amit Somfai Ber­talantól hallunk. Még hozzáteszi, hogy a bi­zottságban pedagógus technikus és villany- szerelő egyaránt megtalálható. KISZ-csküvő A villanyszerein Oláh József, hozzá ko­pogtatunk a tsz műhelyének kemény ajtaján. Az olajos ruhás fiúk ió hangulatban dolgoz­nak, nevetgélnek. Talán éppen Jóskát ugrat­ják vagv . érdekes” tanácsukkal látják el. Van jffjű Icerőmikus. (Foto: CTK-MTI-KS) rá okuk, mert a hosszú, szőke hajú villany- szerelőnek a napokban lesz az esküvője. KISZ-esküvő lesz. A tanács tapétázott falú házasságkötő terme olyan, hogy azt a városi jegyesek is megirigyelhetnék. De kanyarodjunk vissza a témához. A bizottság tagja hogyan ítéli meg a fiatalok helyzetét? — Az egyik alapszervezetnek a titkára vagyok — kezdi. — így nemcsak mint bizott­sági tag foglalkozom az ifjúság életével, mun­kájával. Hasznosnak tartom a bizottságot, amely szerintem összehangolja a KISZ-mun- kát is. A bizottság együttműködési szerződést kötött a tanáccsal, a Hazafias Népfronttal és az MHSZ-szel. A szerződés is kötelezi az em­lítetteket, hogy segítsék és összehangolják munkájukat. El rie felessem, hogy a tsz-ek­kel is szerződést, megállapodást kötöttünk. Ennek értelmében ellenőrizzük az ifjúsági törvény végrehajtását. Elértük például azt, hogy az irodán dolgozók szabad szombatot kapnak, a jól, illetve kitűnően dolgozó fiata­lok pedig fizetett szabadságot kapnak a tsz- ek vezetőitől. Nemcsak kérünk, ha tudunk, adunk is. A társadalmi munkát szervezzük és sürgetjük. Tavaly év végén a mérki KTSZ- szervezet egyszer csak váratlanul ötezer fo­rintot kapott a tanácstól. Azért, mert az itte­ni fiatalok jeleskedtek a társadalmi munká­ban. A műhelyfőnök irodáiét modem díszek­kel és képekkel „dekorálták”. A főnök nem deres hajú, mogorva mester, hanem harmin­con inneni fiatalember. A neve Király Ist­ván. Tiborszálláson lakik, őt a tibori fiatalok felől faggatjuk. — Főleg a művelődésről és a szórakozás­ról szólok, mivel én vagyok a kultúrház ve­zetője. Az ottani zenekart is én vezetem. Ta­valy 70 négyzetméteres táncparkettet építet­tünk. s ezt a munkánkat a tanács tízezerrel segítette A zenekarunk ugyancsak a múlt év­ben erősítőt vásárolt, ehhez a tanács 15 ezer forintot adott. A kultúrház és a könyvtár fenntartására eddig évente 9 ezer forintot kaptunk, úgv tudom, az idén már többet, ka­punk. Tavaly kétszáz új kötetet vettünk a könyvtárba, a százötven állandó olvasónk többsége fiatal. Hogy ilyen jól mennek a dol­gok, azt szerintem a bizottságnak is köszön­hetjük. Persze több fiatal is lehetne otthon a falunkban és a KISZ-muAka is 1 hetne élén- kebb. Ifjúság a]ap Székely Kálmán tanácstitkár falugyűlést szervez, ezért sietve csak ennyit mond: „Erre az évre 28 ezer forintos ifjúsági alapot ter­veztünk. Ez persze csak terv, az esetleges pénzmaradványokból még kapnak a fiata­lok”. Szilágyi Ferenc tanácselnök azt mondja, hogy az ifjúsági alapon kívül a mérki fiata­lok a közeli hetekben, hónapokban 50 ezer forintot kapnak egy pinceklub kialakítására. Ezek a fiúk és lányok ápolni akarják a ha­gyományokat is: az új pinceklub egyik zu­gában „helytörténeti múzeumot” alakítanak ki. A községpolitika formálásába a riport ele­ién említett fiatal vezetőkön kívül még bele­szól nyolc ifjú tanácstag és négy végrehajtó bizottsági tag is. A tanácselnök boldogan új- ságolia. hogy a honvédelmi nevelő munka szintén kifogástalan, amiért a határőrök egy kiselejtezett, majd felújított GAZ típusú gép­kocsit aiándékoztak a tanácsnak, illetve a ti­bori úttörőtábornak. Végül az emeletes székházban keressük Máté Andrást, a községi pártbizottság titká­rát. Szatmáriasan, meleg hangon szól a fia­talokról : — A pártbizottság mellett működő ifjú­sági bizottság elnöke Szilágyi elvtárs, vagvis a tanácselnök. Ez a pártmegbízatása. Egybe­vág a munkakörével is. Félévenként, tehát elég gyakran vizsgáljuk a fiatalok helyzetét és a bizottság munkáiét. Ezeken a vizsgálódásu­kon ott vannak a KISZ-vezetők is. Jónak tar­tom a bizottság munkáiét és a fiatalok hely­zetét Lelkesek, jól dolgoznak, kommunista műszakokkal is ^segítették a betakarítást, jo lenne, ha a fokozódó megbecsüléssel a mun­kájuk is fokozódna. Nehogy elbízzák magu­kat, úgy írják meg a riportot! Nábrádí Lajos Melyiket válasszam ? Néhány hétre, egyes esetekben néhány hónapra is, újra az lesz a kérdések kérdése az iskolák végzős osztályaiban; melyiket vá­lasszam? A nyolcadik osztályokban kilenc­ezer-kétszáz, a középiskolák negyedik osztá­lyaiban több mint kétezer-hatszáz fiatal mér­legeli önmagát és a lehetőségeket, továbbta­nuljon-e, s ha igen, hol, milyen formában. Néhány éve megalakult pályaválasztási tanácsadó intézetek segítségével, az iskolák­ban dolgozó pályaválasztási felelősök munká­jával, a minél reálisabb döntések érdekében próbálják évről évre korszerűsíteni a pálya- választást, kiadványok tájékoztatják a tanács­talanokat, üzemlátogatásokat szerveznek, ki­állításokon mutatják be a legnagyabb létszá­mot igénylő szakmákat, a kevésbé vonzó, vagy kihaló mesterségeket Uj szakmák lép­nek be a hagyományosak sorába az ipar fej­lődésével, mások pedig a múlté lesznek. Lépést tartanak-e ezzel a gazdasági fej­lődéssel az iskolák, korszerűsödik-e valóban a pályaválasztás, a szülők, a fiatalok, vagy az Iskola dönt-e, hogyan kapcsolódnak be az üzemek ebbe a fontos döntésbe? Ezekről a kérdésekről érdeklődtünk; mi a vélemény is­kolákban, üzemekben, szakmunkásképző in­tézetekben. Joó Margit és Kassai Ferencné tanárnők kisvárdai nyolcadik osztályosokkal látogatták meg a héten a nyíregyházi tanárképzőn ren­dezett pályaválasztási kiállítást. Mindketten osztályfőnökök a nyolcadikban, s azt remélik ettől a bemutatótól, hogy a tanácstalan, vagy a még bizonytalan gyerekek a kiállításon kap­nak segítséget a döntéshez. Elég sok még a bizonytalan gyerek, aki csak azt tudja, vala­milyen szakmát tanul. A VIII. A-ból Szabó Mária sem döntött még véglegesen. — Általában közepes a bizonyítványom, szakmát szeretnék tanulni. A legjobban a szabó-varrók munkái tetszenek, a szomszédban is egy szabó lakik mellettünk, sokat mesélt a szakmájáról, ezért érdekel. Szüleim azonban nem értenek egyet velem, inkább a műanyag­feldolgozó üzemet ajánlották. Arról nem tu­dok semmit, biztosan számtant is kell ott tanul, ni, abból pedig elég gyenge vagyok. Még nem tudom, hogy fogunk megegyezni, mert itt a kiállításon is ezek a kisruhák tetszettek a leg­jobban. Horváth Istvánnak szerencsére sokkal könnyebb a dolga, szülei rábízták a választást. ■— A Kisvárdai Építőipari Szövetkezetbe készülök festő-mázoló tanulónak. Az egyik bátyám szintén az építőiparban dolgozik, ács- • állványozó, valamit már tudok az építők munkájáról. Igaz a festőé más, mert jó szín­érzék és rajzkészség is hozzá, de ezzel nincs baj, rajzból mindig jó jegyeim vannak. Nekem az is számít, hogy mennyit lehet ke­resni, úgy tudom, a festők nem panaszkod­nak, mellékesen is kereshetnek. Ahány festőt ismerek, mind vidám, szereti a szakmáját. Érdekel is, jól is fizetnek, ezért választom, A két nyolcadik osztály legjobb tanulója Batta Zsuzsa is eljött a szakmákat bemutató kiállításra, s nem véletlen, hogy épp az Al­kaloida termékeinél időzött legtovább. — Nagyon szeretek kísérletezni. Az ér­dekel, hogyan alakul át az anyag egy kémiai folyamat közben. Nyolcadikban a fizikát is megszerettem, az elektromosság miatt. Ezt a két tantárgyat szeretném jobban megismerni, tagozatos gimnáziumba jelentkezem. A szü­leim kikötötték, hogy le kell érettségiznem, utána én dönthetek. Nagy István, a nyírbogdányi iskola igaz­gatója ötven nyolcadikost indít útnak ebben a tanévben. — Mindenki továbbtanul, egyharmaduk középiskolában, a többi szakmunkásképző­ben. Gondunk, hogy a lányokat nem tudjuk megfelelően elhelyezni, Budapest évek óta vonzóbb, mint a megye. Rendszeresen kül­dünk tanulókat a szövőiparnak, mert ott kol­légiumban lakhatnak. — Az a tapasztalatunk, hogy nem szabad nyolcadikig várni a pályaválasztással. Sok szülő csak arra az egyetlen szülői értekezletre jön el, amelyiken ez a téma, pedig a pedagó­gusok már a hetedik, sőt egyes gyerekeknél a hatod5k osztálytól rendszeresen figyelik a ké- pess^eek kibontakozását. Hogyan vélekedik ugyanerről a „fogadó” inthet szakoktatója, Benke Andrásné? — Cipőfelsőrész-készítő tanulókat oktatok a 107-esben. Sajnos, vegyes tapasztalatokkal. Általában nagyon gvenge bizonyítvánnyal jönnek hozzánk, ráadásul olyan gyerekek, akik eredetileg nem ide készültek. Mi igyek­szünk megszerettetni a szakmát, de ez nem mindig sikerül. Tavaly az egyik legjobb ta­nuló kivárta ugyan az évet. de utána mégis­csak elment oda, ahova először jelentkezett. Úgy látom, hogy az általános iskolákban nem elég megalapozott az előkészítés. A szakmák megismertetésének, megsze­rettetésének egyik formája az üzemlátogatás. Erdész Jenő, a tiszavasvári Alkaloida igaz­gatója mindig örül az érdeklődő csoportok­nak, biztos abban, hogy néhány jelentkező mindig akad utána — Ebben az évben is újra kilencven gyógyszergyártó tanulóra lenne szükségünk 'ányokból lesz is elegendő jelentkező, a fiúk azonban minden évben kevesebben vannak. 'Jéhány területre egészségügyi okokból csak núkat tudunk alkalmazni, s úgy látszik nem megfelelő a szakmák ismertetése, mert kevés az érdeklődő. Az iskolák snontán jelentkez­nek üzemlátogatásra, nem látom a rendsze­rességet és a szervezettséget ezekben a prog­ramokban. Persze a vállalatok is sokkal töb­bet tehetnek, megéri a több energiát ráfor­VÉLEMÉNYEK a korszerű pályaválasztásról Horváth István Szabó Mária Batta Zsuzsa dítani a szakmunkás-utánpótlásra. Míg né­zelődtem itt a kiállításon, eldöntöttem, jövő­re mi is másképpen rendezzük, igyekszünk még vonzóbbá, rokonszenvesebbé tenni a gyógyszergyártást. Azt próbáljuk majd meg­értetni, hogy nem rutinmunkára, hanem ma­gas szellemi tévékéoységet igénylő feladatra vállalkoznak a hozzánk jelentkező fiatalok. A kiállítás egyik pavilonját a Pamutnyo­mó Vállalat szegedi gyára rendezte be szebb- nél-szebb nyomottmintás anyagaiból, palóca Pál, a vállalat képviselője elmondta, hogy Szabolcs minden évben jelentős létszámot küld. — Az azonban a baj, hogy nekünk min­dig a „vége” jut. Akik másodszorra, de még harmadszorra sem találták meg a helyüket, hozzánk akkor is jöhettek. Most azért mutat­kozunk itt be, hogy ne csak a végső csaló­dásban hozzánk kerülő tanulókkal induljon az új év. Az érdeklődőknek el fogom monda­ni, hogy könnyebb lett a fonó-szövő szakmun­kások munkája, a tizetés is jó. Gondolom, hogy a kollégium is nagy vonzerő, mert úgy tudom, itt a megyében a lányokat nem tud­ják kollégiumban elhelyezni. Sajnos nem, s ez a tény is jelentősen be­folyásolja a döntéseket. Nem annyira azon­ban, mint gyerekek és szülők, no meg az is­kola megegvező, vagy ellenkező véleménye egy-egy esetben. Az előzetes felmérések adatait már ősz- szehasonlították a szeptemberre, tervezett fel­vehető létszámokkal, s egyelőre igen nagy különbségek vannak. Sokkal többen készül­nek szakközépiskolába, mint amennyit felve­hetnek, sokkal kevesebben gimnáziumba. A szakmunkásképző intézetek tervezett első osz­tályainak létszámát nem érik el az eddigi felmérések adatai, míg a gyors- és gépíró is­kolába már az eddigiek szerint is több mint kétszeres az érdeklődés. Egyelőre korai lenne ebből bármire is következtetni, az eddigi gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a ke­vésbé vonzó szakmákban, a gimnáziumok­ban és egyes tagozatokon is „összejött” a lét­szám. Az azonban nem mindegy, milyen áron. A pályaválasztás egyre korszerűbb ki­adványai, bemutatói segítségével azt kellene elérni, hogy minél kevesebb ilyen átirányítás, ra legyen szükség, minél kevesebb legyen azok száma, akik csalódással kezdik meg az isko­lákban, a munkahelyeken a tanulást. iaraksé Erzsé&eg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents