Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-19 / 42. szám

ü «wot-wagyaworszag — WYfRBGTHÁiH vmjLtKixt ' Í9T8. február ?ft Várostörténet Csomag a katonáknak 1 945. március 30. Nyíregyházán tavasz volt, kizöldelt a természet. Az embe­rek megkezdték a munkát. A Magyar Nér írről tudósít, hogy 5 hónap múlt el az­óta amióta a sóstói kisvasúti hidat felrobban­tották a fasiszták. és ime lássátok a csodát; a hid feltámadott halottaiból!... A felszabadulás első napjaiban szorgos, derék vasutas mun­káskezek láttak hozzá a híd újjáépítéséhez... Dideregve rossz ruhában és lyukas cipőben, egyszerű, kezdetleges szerszámokkal... Min­den parancs és kényszer nélkül elkezdték a munkát... A vékony ruhákon keresztül csontig és velőig hatolt a fagyos szél... Aztán leesettt a hó, s az NYVKV derék alkalma­zottai fr’vban és hóban gyalogolva tovább folytatták a megrongált pályatest és vasúti felüljáró helyreállítását...” A hidat felavatták, indulhatott a kisvo­nat, pezsdülhetett a gazdasági élet. 3 hónap múlva ezt követően Nyíregyháza népe magasztos ünnepet ült: a földosztás ün­nepét Vasárnap volt, délelőtt és nagy tömeg vonult fel a Kossuth térre, hogy ott megün­nepelje ezeréves vágyának beteljesedését. Fazekas János, a város első munkáspolgár- mestere a városháza erkélyéről szólt az egy­begyűltekhez. „Nyíregyháza város nevében üdvözlöm a foki népét. A fold népét, amely az ország Ugarait termőfölddé alakította, s a föld ve­rejtékének és két keze kemény munkájának e- ’menyeképpen dúsan termővé tette. Ez a föld ezen túl nektek terem... Kérem a föld népét, hogy most amikor igazán magának termel és két keze munkájának gyümölcsét elsősorban ő élvezi, százszor jobban igyekez­zék és százszor többet dolgozzék...” A krónikás, aki a magyar népi demokrá­cia intézkedéseinek első nyíregyházi hatásait ig /eszik lemérni, ezután a következő soro­kat olvasna. „... Felhívom Nyíregyháza vá­ros minden lakosát, különösen azokat, akik igás állatokkal és földművelési eszközökkel rendelkeznek, hogy mindenki teljes erejével álljon szomszédai és embertársai segítségére abban, hogy minden talpalatnyi föld tavaszi szántás alá kerüljön és bevetessék... Fazekas sk. polgármester.” M egkezdődött a munka az iskolákban is. A város két gimnázium Inak igaz­gatója levélben fordult a növendé­kekhez és felhívta a figyelmet arra, hogy az a tanuló, aki a tanítási órákat legalább há­rom hónapon keresztül rendszeresen látogat­ta, a tanév végi összefoglalások alapján bi­zonyítványt kap. Ha a tanulók megfelelő in­doklással írásban kérik, a tanári karok a vizsgadíjat részben vagy teljesen elenged­hetik. Április eleje volt, egy nappal az utolsó magyar község felszabadulása előtt, amikoi arról ad hírt a Nyíregyházán megjelent Ma­gyar Nép című lap, hogy száz magyar kato­nát vendégeltek meg azok közül, akik a demokratikus hadseregbe önként jelentkez­tek, hogy harcoljanak a náci Németország megsemmisítéséért. Gyenge Lajos főhadnagy köszönte meg az ünneplést az állomáspa­t Lányok fiuk! ; Tudjátok.*- mit *k«r « iMagyctr OenokmUkas tfjaaágl S*#v«t»ég? 1 At »Ijusa« «fty»égéi *. Megalkuvás uétMili harcot a raatoeió «Me« 3. Az iskolák átszervezését, demokratikus ok tatást. Ki a reakcióval ar iskolából' fö; 4. A tandíjre»d*ee gyökere; tnegvaltort«tárát 5, ÜJ tammetőrvényt! Megélhetést biztosító Iftétest a tanotteokitak. 6. A hatat dolgozók munkaviszonyataak réti- kezesét. Egyenlő munkáén egv •»ín bért 7, A paraszt ifjú rag foMtgenyéoek iegteljeseblt * kielégítései. 8. Az ifjupáií egészségvédelmének ás ildúlésé nek meg zervezését Ftzeiet; *?»í>a<i$Ag<>t. 9. A »pórtól, kultúrát, «szórakozást hozzáfér hetévé <en»i mindet! ifjú számára 10, Al ifjúság megítaílgaté«« nélkül r.e dönt heaaenek az ifjuaág ügyeiben. , H. A* Hiúság tevőleges bekapcsolását a magysz • politikai életbe. It Baráti kapcsolatok íétósifését és ápolásál a szomszéd népek demokratikus aj Fiuk és lányok'! -j : ChMkkt k«i«» fcuartM!*! t«ál]«k ezt «(éráit, tsboremtok t»g«*ust * »ABIS*<b«. j s1;ía»ái»«dasB«SwP«M««iiN»Hii'ew»iiiiiF»i'»i' —unni" ...... , ,mu«r A MADISZ toborzás! plakátja Nyíregy­házám rancsnokság nevében: „A magyar hadsereg újjáéledése egybe esik a tavasz ébredésével. Ez az új demokratikus hadsereg tisztjeivel együtt bajtársias szellemben akar küzdeni a szebb és boldogabb magyar jövendőért.” Nyíregyháza lakossága hálája jeléül sze- retetcsomagokat juttatott el a húsvéti ün­nepek alkalmából a nyíregyházi szovjet és magyar parancsnoksághoz azzal, hogy azo­kat katonáik között osszák szét. Mint a lap írja: „Ezzel háláját óhajtotta leróni a közön­ség a felszabadító orosz és a demokratikus magyar hadseregnek azért, hogy a húsvét ismét a béke és a harmónia ünnepe legyen Az a körülmény, hogy a szeretetcsomagok- ból az orosz és a magyar katonák egyformán részesülnek, bizonyítéka annak, hogy a város közvéleménye mennyire együtt érez a hatal­mas Oroszország katonáival, valamint annak is, hogy mennyire megbecsüli saját új szelle­mű hadseregét, amely a szovjet hadsereg­gel karöltve küzd Európa békéjéért, az em­beriség szabadságáért. Április 5-én ad hírt arról a nyíregyházi lap, hogy a város válogatottjával mérte ösz- sze erejét a régi nagy rivális, a DVSC a bujtosi sporttelepen. Az eredmény 4:2 volt a DVSC javára, „kissé szeles, de naosütéses időben, szép számú közönség előtt.” A nyír­egyházi csaoat a következő összeáll''táskán lépett pályára: DéVány, Szilágyi, Serfőző. Bulik, Viránvi, Koskovics, Szilágyi, Ma"var Demeter, Kékedi, Csörgő. Az első ’ félidőben Kékedi egyenlített, a második félidőben Mes­ter rúgott még gólt. Mint a rinorter meg­jegyzi: „A nvíregvházi csanat gyen «óbb kondícióm miatt salát térfelére szorult... A Demokratikus Hiúsági Szövetséget minden elismerés mpgilWi, amiért az NYVSC-vel karöltve az ország egvik NB I-es csana- tát a DVSC-t sikerült elhozni Nyíregyházára. Igazán nagy mérkőzés volt...” A Magvar Kommunista Párt által szer­vezett Memz»ti Segély ako’ó'a rmo­mén töbhszáz budaoesti gvc-eVet helyeztek el Nyíregyházán, hogy a háborús nélkülözések után legalább friss kenyérhez, tejhez jussanak. És elfeleitsék a szörnvű há­ború látványát. A Nyíregyházra érkezett gvereVek szerencsésen elloMtak új otthona­ikba és már az első leveleik is rno",s''k“zfok szüleik buöanesti címére. A korabeli króni­kás beleníiiant->tt ezekbe a levelekbe és idéz az egvik gverek írásából: „iCem is tudiátok elkéozelni, hogy milyen jó helven vagyok Ennivalóm annvi van, amennvjt csak akarok. Tegnao például, amikor megérkeztem kan­tám két keménvtojást és egy bögre telet. Szóval mína„n<»m van. ami csak kell és olvan kedvesek itt hozzám, hogy azt el sem tudom mondani...” A Mnanekig éhező kisgyerek valószínű ta­nyára került, ahol bőven volt mit ennie. Ám ebben az időben a legtöbb nyíregyházi csa­ládban nagy volt az ínség, hiszen nem volt munkalehetőség és ha volt is. ebben az idő­ben még nem lehetett kapni olcsó élelmi­szert. A kommunista párt szót is emelt ez ügyben. Elmondja, hogy a Zrínyi Ilona ut­cán például békebeli hangulatot sugároz­nak a kirakatok, de a kisebb fizetésű dolgo­zók csak a legritkább esetben merészkedne’- be sovány pénztárcájukkal, hogy aztán szé gyenkezve, vásárlás nélkül vonuljanak ki. „Ugyan melyik tiszteségesen dolgozó en gedheti meg magának azt a luxust, hog gyermekeinek a rég nem látott cukor p|5tlá sára tíz deka krumplicukrot vagy tíz dele sárga kandisz-cukrot vásárolhasson. Eg szelet nápolyi, amely békében a proletá gyerekek kedvenc nyalánksága volt, most 1“ pengőért kelleti magát az egyik kirakatban Egy parányi 2—3 dekás nugát pontosan 10,70- be kerül. Ebben már több a keserűség, mint az édesség!” E zután a nyíregyházi kommunisták szellemi vezére, Pálfi Ernő írja cik­kében: „Sajnos a legelemibb szük­ségleteket sem tudják biztosítani a gyerme­kek számára. Hetekig még egy bögrécske tejet sem tudunk nyújtani nekik, nem be­szélve arról, hogy a csontképződés szempont­jából elengedhetetlenül fontos cukrot még csak nem is ismerik. Ezek az apró emberkék még soha nem ettek bonbont vagy csokolá­dét... Sajnos még ez sem minden, mert a városperiférián lakó nincstelen családok pedig még kenyeret is csak ritkán látnak.. ” Ezután arról szól, hogy bár romokba- hever az ország, nem engedhetjük, hogy a gyerekek, a jövő Magyarországa ne kapjon pár kockacukrot és pár deci tejet. Ha más­képp nem megy, akkor — mint javasolja — mondjanak le a cukorról és a tejről azok akik meg tudják fizetni, hogy hozzájuthas­sanak az arra elsősorban rászorulók, a két éven aluli kisgyerekek. Kopka János A vb tagt* 7-a..*, j-_ i.y ,T j , .„AT.A- —----­Júlia, a szalagról — Tehát „elcsábították”? Júlia mosolyog. — így is lehet mondani. A barátnőm em­lítette először, mert olvasta a hirdetést, s hal_ lőttük is, hogy új szalagot indít a ruhagyár. Éppen tél volt, ilyenkor nem köteleztek ben­nünket munkára a Ságvári Tsz-ben. — Akkor munka nélkül volt s ezért en­gedett a „csábításnak"? — Ez már nem pontos így. Három évig dolgoztam a szövetkezet gyümölcsös brigád­jában s nem tagadom, akkor még elég fárasz­tó volt hajnalokon hosszú utakat végigkerék­pározni. De nemcsak emiatt kopogtam a gyár kapuján. Az általános iskola után nem vettek fel a gyors- és gépíró iskolába, s hogy ne tel­jen el üresen az esztendő, beiratkoztam a vá­rosi szabó-varró tanfolyamra. Tehát már „szakmám” is volt, igaz, csak betanított mun­kás szinten, de volt. Amíg a téeszben voltam, igyekeztem a tőlem telhető legjobbat nyújtani. Ki is tüntettek egyszer. Megmondtam, hogy megyek a gyárba s bár a barátnőm, aki invi­tált, végül visszatáncolt, én már nem akartam megmásítani döntésemet Váratlan eseménv — És a gyári — Jajj, nagyon féltem az első napoktóll Akkor kezdte gyártani a Vörös Október Férfi, ruhagyár nyíregyházi üzeme a zakókat egy új szalagon, mi oda kerültünk, köztük sok vidéki lány. Aki nem élt még át ilyen találkozást a modern gépekkel,, el sem tudja képzelni, mi­féle szorongás bénítja ilyenkor az embert. De a gyár vezetői nagyon megértőik, előzékenyek voltak, mindent az alaplépéseknél kezdtek. Ráadásul nem mindenkinek volt olyan elő. képzése, mint nekem, s így viszonylag gyor­san „otthon” éreztem magamat. (Akiről szó van, Mlinárcsik Júlia azt a feladatrészt kapta, hogy varrja be a zakókba az ujjakat. Naponta 110 zakót „ujjaz”, éven­ként ez megközelítőleg 27500 darab.) — Aztán történt egy váratlan esemény. — Igen, 1971 szeptemberében. Megkere­sett a párttitkár elvtárs, mondta, erősíteni szeretnék az ifjúsági szervezetet, s ők úgy gondolták, én el tudnám látni a csúcstitkári teendőket. Először az ijedtségtől szólni sem tudtam, aztán meg kérve kértem a titkárt, keressenek alkalmasabb fiatalt, én még elő­ször a szakmámat szeretném jól megtanulni, s hogvan is boldogulnék én annyi fiatallal? A titkár megértőén bólintott, s így nem is je­löltek hivatalosan a választásnál. Hanem ké­sőbb felállt egy k’slány a gyűlésen, s a ne­vemet említette, s hogy jelöljenek engemet is. Rám szavaztak s ekkor már én is éreztem, hogy egy egész kollektívának nem szabad ne­met mondani. — Így került közel a kollektívához? — Nem voltam én távol addig sem, elő­ző munkahelyemen is szerettem nyüzsögni, ha valamilyen értelmes dolgot akartunk. Csak tudja hogy van az: más egy kis feladat, s me­gint más az egészért a felelősség. Erre mégin- ;ább rájöttem, amikor elküldték egyhetes ve- mtőképző tanfolyamra a sóstói KISZ-táborba. "e jó ég, mennyi mindent nem tudok én még, ' 'formán semmit sem tudok! örökké ez járt a '-nemben ott Sóstón, még akkor is, amikor vi­dámabb volt a hangulat. Képzelje el: amikor 'n is a gyárba kerültem 160 fővel nőtt a lét­szám s ennek nyolcvan százaléka fiatal volt. Mit kezdek én azokkal a fiatalokkal, akik az izgalomtól gyomoridegességgel jönnek mun­kába. azért szorítanak, hogy kevesebb félresi­került termék kerüliön ki a kezük alól. Még ióformán magammal sem tudtam mit kezde­ni. én is lámnalázzal kezdtem még akkortájt a műszakot. Annyit azért tudtam, hogy meg kell szeretetni a KJSZ-t a fiatalokkal, nem álmos gyűlésekre. hán°m valamilyen élményt adó programra van szükség. Nagy beszéd helyett... — Megvolt erre a lehetőség? — Dehogy is volt! Képzelheti, hiszen az első megbeszélést. KISZ-gyűlést helyiség hiá nvában az öltözőben, a mosdóban tartottuk. De nem szomorkodtunk: Játékosan állítottuk össze annak az egv-két órának a programját '-őrben ..nagv bestéd” helvett meghánytuk "etettük, mit kellene csinálnunk a jövőben Vfre ment ennek a módszernek s ez”tán ne- ’-otlett kétszer sem hívogatni” a fiatalokat, miamit kezdeményeztünk. — Mit például? — Például közős kirándulást, ahol jobban megismerhettük egymást, a gondjainkat, az örömeinket, amire a gép mellett nincs mindig 'ehetőség. Aztán vállaltunk társadalmi mun kát r>arkénítést Sose feleltem, az egvik május elseie előtt kivonultunk a Debreceni utca mentén lévő Béke-ligethez, hogy rendbehoz­Mlinárcsik Júlia zuk. A környékbeli lakóktól kértünk szerszá­mokat, s úgy „kimenő ruhában” ástuk a föl­det, gereblyéztünk. Szerveztünk politikai ok­tatást, de itt sem elégedtünk meg merev elő­adással, hanem igyekeztünk hang latossá ten­ni. Kétszer nyertük el a „kiváló oktatási kör” címet — Meglátszott-e a termelőmunkán hogy egységesebb a ruhagyári ifjúság? — Aki nem közénk való volt, odébbálli. A többség gyorsan elsajátította a szakmai fo­gásokat, javult a minőség. Akinek nem állt jól rá a keze, segített neki a társa. Aztán szer­veztünk kommunista műszakokat, nem egei Verő nagy célokkal, csak olyanokkal, ami jó a gyárnak is. így például társadalmi munkában gombot válogattunk, azokat, amelyek egész héten összekeveredtek a szalagon. Máskor a „füles gombok” varrásával segítettük ki a gyá= rat. Ez a munka nagyon babrás, mert nem lehet géppel végezni. Nem százezrekről volt szó, de hasznát vette az egész üzem. — Mindent egyedül szervezett? — Szerencsére, nem. Akadtak segítőtár­sak, kiváló KISZ-fiatalok, olyanok mint Dede Kati, akiből később alapszervezeti titkár ictt, most szülési szabadságon van, mert időköz­ben férjhez ment. Vagy nagyon sokat segített Szarvadi Laci, aki most is vezetőségi tag. — Ezek után furcsának tűnik, hogy le­mondott. ■— Ez sem egészen pontos így: lemondott. Kértem a pártvezetőséget, hogy csökkentsék a terheimet. Ehhez tudni kell, hogy még 1971- ben szocialista brigádot alakítottunk, s enge­met bíztak meg annak a vezetésével is. Fel­vettek a pártszervezetbe, ahol gazdasági fe­lelősi megbízatást kaptam. • Legutóbb bevá­lasztottak a pártvezetőségbe. Ez csak a dolog egyik része. Most már valóra válthatom ere­deti elképzelésemet: egy hónap múlva szik- munkásvizsgára megyek. Ez is újabb megter­helés csakúgy, mint az, hogy marxista közép­iskolába járok. ,sKárpótol a fáradtságért*’ — Volt-e „összetűzése” a vezetőkkel tit- kársága alatt? — A felső szintű vezetőkkel soha, egyen­lő partnernek tekintettek az üzemi négyszög­ben. A művezető már többször bosszankodott, ha például értekezletre kellett mennem, egy­szer még telefonált is a KISZ-bizottró -ra, hogy értekezzenek nélkülem, mert nem t"d nélkülözni... Persze, az ilyeneket elfelejt' ?.z ember, de azt talán soha: ott voltam, véel­szenvedtem és örültem, amíg a kezdeti k's esetlen csapat munkáskollektívává erősödött; hallhattam, hogy az ifjúsági mozgalomban magabiztossá vált fiúk. lányok mernek szólni a termelési tanácskozáson; hogy milyen kedv­vel mozognak a munkáslányok-fiúk, hr ünne­pi műsort adtunk. Ez kárpótol minden fáradt­ságért ★ Mlinárcsik Júliát 1975. február 15-én aj árt nyíregyházi városi végrehajtó bizottságig nak tagjává választották. Angyal Sánda>-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents