Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-19 / 42. szám

89fr8. feferalr 2®.

SEBLST-MAGYARORSZÄG - WYÍRÍGYHÁZX MBLLfiKLÜf-SBrafi^S-JBs SSI ^9i3% 01110 I® 10 'MBBi. mSmSm. 1H03 Siti - 10 «jBf 01 .«JKL ,J0

:- .v>3sr.gKiF ■MMETiHm-'-'^BE iP SajTitw v^i- m» *" 'WsTsSr ilw?

•.'.'■'•.'.;-^^B-mBBb ij£m0&] - .. SflKJ j^hSH |BHB

i““r*---'*’'^BBK'*^?£% ■ Isiii!* aS»® 'S®® ^bBtIIkd §|»P, Sl^w «»iw^ *y$í§É idHí iiSr^r

»l**'„-y.vMGy» ^ok# »WHE t®to '"'H|^ 'MÄnw'nH ' laKtt^KÍ BBf aHwa - JProa <53g^y - flE«®."- zlHH tojBittr^ Maat iffisffirlf íSímSS

X^«”«y-'’IHb» Mpg^p ' JgR'.-ii MB ^MWLjm' ~ - • tBB^g PjlS ffignj*' 8»jfe|- iffitfvji awRy S||^3a|B J^P^,.;

JHg| q^gjW, ' 4®gjjB^ jclgKp- SjSKffi 1®«* J?£|p| ^jjajjg &$& A^gMj ~~ jÉjai

Napjai nk

Program

„Amióta megnyitották Nyíregyházán a két űj iparcikk áruházat, azóta észrevehetően megváltozott, kulturáltabb lett a kereskedelem. Mintha fogadnák azóta a köszönésünket...” — hangzott el szombaton a nyíregyházi kommunisták küldötteinek értekezletén. A ke. rcskedelemmel kapcsolatban mondta még el a felszólaló, hogy megindult városunkban egy eg íszséges verseny, s hogy a kereskedelem dolgozói közül nagyon sokan rájöttek, tulajdonképpen ők is vásárlók, s nekik is jobb, ha megkérdezik tőlük az üzletekben, mit kémek, s ha foglalkoznak velük.

Sok minden szóba került még a városi párt értekezleten. Többek között olyan beruhá. zásokat is kértek, aminez sok-sok millió vagy éppen tízmillió lenne szükséges. Az összefoglalóban erre így válaszoltak: „Az igény — amit itt megfogalmaztak — betonba, üvegbe, egyszóval létésítményekbe öntve csaknem egy. milliárd forint. Megígérhetnénk, hogy igyekszünk még ebben az esztendőben, vagy a jövő es kendőben tető alá hozni a beruházásokat, de nem tesszük. Bár igyekszünk minél gyorsabban, minél több létesítményt átadni, az őszinteség azt követeli tőlünk, hogy megmondjuk, lesz olyan beruházás, amelyet csak az ötödik ötéves tervben, de lesz olyan, amelyet csak újabb öt év múlva tudunk megvalósítani.”

Ám, amihez nem kell pénz, azokat gyorsan meg lehetne oldani, ha mindannyian akar. juk. A Centrum Áruház fiatal párttitkára például azokról a gondokról szólt, amelyeket mi, srá'.árlók érzünk. Mint a válaszból kitűnt: ahhoz, hogy a vendég az étteremben letehesse a kabátját, hogy a kalauz, a kereskedő tisztes- I jegesen beszéljen az utasokkal és a vásárlók- 1 kai, ahhoz nem kell beruházás, csupán jó modor és megértés. I

Sok minden szóba került még a szombati pártértekezleten. A többi között számos mil- I liót meg tudunk takarítani a hatékonyabb gazdálkodással, a helyi tartalékok jobb feltárásával a munkahelyeken. Most már elsősorban arra van szükség, hogy intenzíven, harmonikusan fejlődjön az ipar, a mezőgazdaságban a termelőszövetkezetek és a szakszövetkezetek egyesítsék erejüket a holnap nagy feladatainak megoldására. Ebben lehet összefoglalni a tanyavilág gyorsabb előrehaladását, de itt van a titka például annak is, hogy megoldjuk a város biztonságos zöldség- és gyümölcsellátását is.

A dolgok összefüggnek. A megoldáshoz1 akkor jutunk közelebb, ha mindenki helyben, a saját munkahelyén nézi meg, milyenek a tartalékok; ha a helyi politikát ott alakítják si az illető pártszervezetben és munkahelyen. Akkor, ha a saját nyelvükre fordítják le a tennivalókat és azon töprengenek, hogy mit kell tenni ezért és ezért nálunk és nekünk. Sokszor elhangzott kívánságok ezek, s határoztak meg sokan új és új feladatokat is. Azoknak volt igazuk, akik nemcsak a mából vontak le következtetést, de felszólalásukban előre láttak és láttatnak, akik elmondták, hogy már ma el kell kezdeni a holnap várható gondok csökkenésére a felkészülést

Többen szóltak a szakmai és politikai ismeretek gyarapításáról, úgy is, mint a továbblépés holnapjáról. Ahhoz hogy előrelépjünk, talán a legfontosabb a művelt ember a munkahelyeken az okos. a tennivalókat jól ismerő munkás. Ilyen megvilágításban ér például nagyon sokat a papírgyárból felszólaló küldött néhány mondata, amely a gyár egyik j legfontosabb feladatának éppen a népművelő . beállítását, az üzemi oktatás és művelődés, a klub megszervezését tartotta. Ebben a monda, nivalóban már ott volt a kollektíva és az egyén , tennivalója.

Pártszervezeteinknek tudniuk kell kivá- J lasztani a legdöntőbb láncszemet — mondta a zárszóban a városi pártbizottság első titkára. Hozzátette, hogy a kommunistákban és a város lakosságában rengeteg az energia. S ezt jobban kell igényelnünk, jobban ki kell használnunk.

Az előttünk álló hetek és hónapok a többi között azt a feladatot szabják a városi pártbizottságnak, hogy elemezzenek minden felszólalást, alaposan gondoljanak végig minden mondatot, amely február 15-én a nyíregyházi színház falai között elhangzott. Bizonyos, ho«y meg is teszik ezt Persze, ez önmagában jó °mégis kevés. A szombati nv-ni.-aé-^^kez’et ’0 mérlege, summázata volt az eltelt négy év és négy hónapnak, ugyanakkor jó indítást is adott az elkövetkező öt esztendőre. Elsősorban abban mutatott előre, hogy mindenkinek meg. van a feladata, amit csak neki lehet és kell jgiegoldania.

Ka Ja

Be kell osztani

A város forintjai

A Szabadság téri sávháx — makettet»

K

ST ES FET, MILLIÁRD FORINT: a

családi kasszához szokott embernek hallatlanul nagy összeg. A városnak zonban körülbelül annyit jelent, mint ami- Kor a család karácsony előtt bevásárlásra indul. Mindig több kellene, de végül is összhangba kell hozni a pénztárcát és az igényeket: van, amire jut pénz, másra esetleg nem, vagy az olcsóbbal is meg kell elégedni.

így volt ezzel Nyíregyháza tanácsa is, amikor a negyedik ötéves tervre előirányzott kétmilliárd-négyszázezer forint költségvetési í és fejlesztési összeget évenként beosztotta. I Most, február elején, az utolsó esztendő ter- . vezésénél azonban jobban át kellett tekinte- j ni az előző éveket és figyelni a következőt is, I hogy az újabb középtávú tervidőszakra az át- menet biztosítható legyen. Nagyjából olyan ! ez, mint amikor otthon fizetés előtti napon ! hozzák a villanyszámlát. Csakhogy itt lakások, utak, víz- és távhő vezetékek építésének számláiról van szó, esetleg olyanokról, amelyekre nem is az idén, hanem jövőre, vagy még később lesz szükség.

De nézzük konkrétan az 1975-8s esztendőt. A tanács 370 millió forintot költhet a város fejlesztésére, és 200 millió forint a költségvetés végösszege.

Mint minden esztendőben az idén is a

időben rendelkezésre álljon: különböző vállalatok, intézmények befizetései elsősorban vevő- és bérlőkijelölési jog megvásárlására, valamint olyan üzletek, irodahelyiségek ára, amelyek a célcsoportos építési lakások földszintjén helyezkednek el. (Érdemes megjegyezni azt is, hogy a 320 millió forintos lakásépítkezés költségei között a lakásépítési hozzájárulás — amelyet beköltözéskor a lakónak kell fizetni — mindössze 1,8 millió forinttal szerepel.) A tanács az idei tervezésnél 652 lakás átadását tartotta reálisnak, és ebben szerepel az elmúlt évről áthúzódó 64 lakás is. Az újak közül 281 lesz tanácsi bérlakás, 307 pedig tanácsi értékesítésű lakás.

E

zekkel természetesen még nem

rendeződött az idei lakásépítkezések valamennyi gondja. Nyolcvan személyes bölcsőde, három orvosi rendelő és egv gyógyszertár építése szorosan kancsolódik a hatszáz lakáshoz. De ezeken kívül is nagy körültekintésre és gondosságra van szükség, hiszen ahhoz például, hogy a lakások fűtéséhez 1977-ben megfelelő mennyiségű hőenergia álljon rendelkezésre, már az idén meg kell kezdeni a hőerőmű további bővítését. A tanács is keresi a megoldást a bölcsődei gondokra, amelyek a város szinte minden területén jelentkeznek, de Jósavárosban különösen súlyosak.

Az építkezések azonban — függetlenül attól, hogy csak néhány területre korlátozódnak — az egész várost érintik. A szűkös pénzügyi helyzetben is gondot kell fordítani arra, hogy ne legyenek egyhangúak a lakótelepek, és a város központja is tovább korszerűsödjék. Megtörtént a tereprendezés a Zrínyi Ilona utcai sávháznál, a Szabadság téren már építkeznek, hamarosan az építők veszik át a helyet a Kálvin téri sávház éoítési területén, elmozdul a holtpontról az Iskola utca — Szarvas utca találkozásánál épülő lakóház ügye. Az idei pénzekből ezek még csak néhány millió forintot igényelnek az előkészítéshez, kivéve a Szabadság téri építkezést,

I amely az idén már be is fejeződik.

A lakásépítések zöme változatlanul Jósa- várost érinti, ahol nyolc nagy épület átadását

tervezik, egyenként 64—176 lakással. Újabb üzletek, parkosítás, út-, járda-, közműépítés is megvalósul itt. Ezt a területet érintik azonban a legnagyobb gondok is — amelyeknek csak egy részét érzik a már ottlakók. A jelenlegi megítélés szerint egy 150 személyes óvoda és egy 80 személyes bölcsőde, valamint egy 24 tantermes általános iskola kellene aüihoz, hogy a városra egyébként jellemző állapotokat a Jósavárosban is fenn tudják tartani. Most ugyanis az a helyzet, hogy Nyíregyháza legmodernebb, „összkomfortos” városrészében a gyermekintézményekben minden eddiginél nagyobb a zsúfoltság. Ezen körülbelül 30 millió forint segíthetne — ami nincs.

A

Z IDEI TERVEKBEN azonban feltüntették mint „fedezetlen beruházások” címszó alatt szereplő létesítményeket. Ha újabb pénzekre tud szert tenni a tanács, ezek kivitelezésére az elsők között indulhat. Ugyanide került az erőműfejlesztés több, mint ötvenmilliós összege, amelynek fontosságáról az előzőekben már szóltunk. Ezen kívül 24 millió forintra lenne még szükség további lakásépítkezésekhez: műszakilag kezdeni tudnák, van terület és építőipari kapacitás — de a szükséges pénz még nem áll rendelkezésre. Mindezek a város mai legnagyobb gondjait jelzik.

Nem szóltunk eddig néhány kiemelkedően nagy létesítményről, mint az idén 30 millió forintos költséggel befejeződő megyei: könyvtár, a megyei művelődési ház építkezéseinek idei 30 milliója, a fémipari szakközép- iskola idei 18 millió forintos költsége. Ezek a városban épülő, különösen fontos intézmények a megyei tanács fejlesztési alapjából részesülnek, de a város számára is feladatot, később jó hatást jelentenek. ,

A „nagy témák” mellett azokban a városnak sok olyan igénye van, amelyet évről évre figyelembe kell venni, apránként lépni a fejlesztésekben. Másfél millió forintot költ a város út- és járdaépítésre, de csaknem tízmilliót a már meglévők karbantartására, korszerűsítésére. Parképítésre, fásításra mindössze 160 ezer forint jut, de több, mint hétmilliót költenek a meglévők szépítésére. Az idén elkészítteti a tanács a vásárcsarnok terveit is. A város két területén bővítik a gázvezeték-hálózatot: az Ószőlő utcában és a Kereszt, valamint Eötvös utcákban. A vezetékes víz tizenöt utca újabb lakásaiba juthat el — erre közel 2,5 millió forintot költ a tanács, hétmillió forintos költséggel bővítik a Vécsey közi, Sarkantyú utcai bölcsődéket. Legeredményesebben itt tudják felhasználni azt az összeget, amelyet a város területéről mintegy száz vállalat, szövetkezet, intézmény, KISZ-szervezet fizetett be a kommunista műszakok bevételeiből. A gyermekintézmények sorában megvalósítják a százszemélyes borbányai óvodát is.

A

MIKOR A TANÁCS az idei terveket elfogadta, hangsúlyozta azt is, hogy nagyon lényeges követelmény a beruházási munka javítása, mert takarékos, jó gazdálkodással olyan feladatokat is meg lehet valósítani, amelyre egyébként nem futná a tanácsi pénzekből. Szinte minden tervből kitűnik, hogy igyekeznek meggátolni a szükségtelen költekezést, a luxus jellegű kivitelezéseket

Az 1975-ös esztendő mindezekkel együtt sok területen gazdagítani fogja a várost. A fejlesztési terv és a költségvetés azonban feszített, szükség van minden forintra, hogy a város folytathassa az előző években tapasztalt gyors ütemű fejlődését

Marik Sásiéos

s

Igények

N

yíregyháza űj városnegyedének egyik bérházában, a szeméttároló helyiségben hideg-meleg vizes csap is van, ahol a lakók lemoshatják a tárolóedényt. Van nnár talán három hete is, hogy a „hideg” csapon állandóan folyik a víz. Jártak kint szerelők, nem tudtak mit kezdeni vele, úgy hagyták. A lépcsőháziak dühöngenek, bosszankodnak, de egyiküknek sem jutott eszébe, hogy egy fából faragott dugóval eltömítse a kifolyót ••

Az olvasó mindebből talán azt sejti, hogy most a takarékosságról lesz szó. Sokat lehetne és kellene is beszélnünk az ehhez hasonló pazarlásokról, de a példa másra is jó. Több olyan értékeléssel találkozhattunk az utóbbi hetekben, amelyek az elmúlt négy év, illetve a felszabadulás óta eltelt 30 esztendő eredményeit összegzik. Valahol ez állt: „ A szép eredményeknek megvan az árnyoldala is.” Bizonyításként megtudhattuk, hogy a megyeszékhely gyors ütemű ipari fejlesztése — ma már 30 ezer munkása van Nyíregyházának! — egyszerre eredményez új megélhetési forrást, de eredményezi a gondok forrását is. Az ideérkező munkásoknak sok mindenre van szükségük, egyebek között lakásra is. Ehhez kapcsolódik: az elmúlt négy és fél év alatt több lakás épült Nyíregyházán, mint a megelőző három évtizedben, — most mégis több lakásigénylőt tartanak nyilván a városi tanácson, mint 1970-ben.

De mi köze mindehhez annak a csapnak, ott a bérház földszintjén? Nagyon is sok köze van! Ha nőtt is a lakásigénylők száma, azért senki sem tagadhatja le, hogy lényegeden jobb körülmények között laknak a nyíregyháziak, mint néhány évvel ezelőtt. Nagyobb a kényelem az összkomfortos lakásokban, ahol már nem kell felhordani a tüzelőt, salakolni, vagy begyújtani a széntüzelésű boylerba esti fürdés előtt. Javultak a lehetőségek, s eközben — talán észre sem vettük, vagy természetesnek tartottuk, és tartjuk —•, növekednek az igények. Ha már van lakás, új lakónegyed, akkor legyen ott bevásárló központ, vagy legalábbis élelmiszer-, hús-, tejbolt, bölcsőde, óvoda és iskola, orvosi rendelő, gyógyszertár. Legyen járda és kövezett út, telefon és zöldfelület. Legyen mindig tiszta a lépcsőház s a postás se késsen a levelekkel.

M

indezek természetes igéinek, anélkül ma már nem igen lehet élni. A bökkenő csak ott adódik, amikor egvite vagy másik igény, kívánság kielégítésére nincs elég pénz, vagy ha van pénz, nincs kivitelezői kapacitás, ha van kaoacitás, még es sem szavatolja az elvárható, jó minőséget.

Nem célja ennek az írásnak, hogy pellengérre tegye az emberi tunyaságot, tehetetlenséget. Az utóbbi négy év, vagy az azt megelőző 26 esztendő során a becsületes városlakók ezrei bizonyították már, hogy készek áldozatvállalásra, ha kevés a pénz, vagy nincs kapacitás. Ez is fejlődésünk eredménye: a közgondolkodás kedvező változásának jele, annak bizonysága, hogy a városszeretít szó Nyíregyházán tízezrek cselekvő szándékát takarja. Ám, ha felemlítettük fejlődésünk árnyoldalait, akkor nem csupán arról szólhatunk, amire még nem tellett a köz nénzéből, — mert az_ is véges, — hanem az olyan kig apró-cseprő^gondokról-bajokról, amelyek nemi törvényszerű velejárói, következményei a> lendületesebb urbanizálódásnak. Való igaz: bölcsődét, óvodát, ifjúsági klubot, vagy ABC- áruházat csak komoly pénzösszegekért lehet megépíteni. Hallani viszont arról is, hogy méltatlankodnak egyik-másik utcán — vagy mint az említett bérház esete is mutatja, — hogy „filléres dolgokat sem képes megcsináltatni a város.” Napokon, heteken át kerülgetik itt-ott a környékbeliek bosszúsan az úttesten támadt gödröt, de nem akad aki vállalkoznék: néhány segítőtárssal tízperc alatt feltöltik azt a gödröt. Más. Beérkezik a busz j a_ megállóba, szállnának fel áz utasok, a sofőr és a kalauz könyörög: „Húzódjanak beljebb emberek!” — de hiába. Jobb eietbeni egy-két ember moccan arrébb. Aztán, akik emiatt lemaradnak, siethetnek gyalog, hogy kifulladva érjenek munkahelyükre.

Pedig egy modern lakónegyedben elemi dolog, hogy onnan és oda közlekedni is lehessen. Elmondtuk ezt százszor és ezerszer, s igazunk is van. De^kevés a busz, ma még kevés, s így a kényelmes lakásból kényelmetlenül tüdjuk megközelíteni a városközpontot, a gyárat, a hivatalt. Aztán előfordul az is, hogy valaki félórát bosszankodik a megállóban^ mert késik a járat, — holott uticélja a második megállónál, van, ahová öt perc alatt odaérhetett volna.

N

em túlzás, ha úgy fogalmazunk: alao^ jában véve kellemes gondok ezek. Kellemesebbek annál, mint amikor még lakás sem épült ennyi, s a busz is kevesebb volt. Csakhogy az igények napról napra nagyobbak, ami néhány éve még szenzációként hatott —1 például az első ABC-áruház, az ma a mozgólépcsős áruházak korszakában nem is olyan rendkívüli. Am ahhoz, hogy ezeket a természetes igényeinket mind teljesebben tudjuk kielégíteni, magunknak is naponként kell tenni érte valamit. Például elzárni azt a csapot, mert drága pénzt fizet a város a vízért; beljebb húzódni a buszon, hogy mások is felférjenek; vigyázni a lépcsőház tisztaságára, hogy tovább tartson. Nem kerülnek ezek súlyos ezresekbe, de még csak százasokba sem. Csak rajtunk múlik, hogy ezekkel is kisebb legyen — fejlődésünk árny-; oldala.