Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)
1975-02-19 / 42. szám
t .täLBST-MAGVAÄO'RS'iAÄ ara,'áSrafr a# napjrindin, A chile! junta bűntette! Kedden megkezdődött Mexikóvárosban a chilei junta bűntetteit vizsgáló nemzetközi bizottság harmadik ülésszaka A neves jogászokból, politikusokból, közéleti személyiségekből tavaly februárban alakult bizottság Helsinki és Koppenhága után most első ízben ülésezik az amerikai földrészen. A bizottság — tények, dokumentumok, személyes tanúvallomások alapján — részletesen elemzi és’a világ ele tárja Pinochet és juntájának Bűneit, a CIA szerepét, a nemzetközi monopóliumok tevékenységét a puccs előkészítésében, végrehajtásában, Allende meggyilkolásában, A fontos nemzetközi fórum munkájában olyan neves személyiségek vesznek részt, mini Volodia Teíteíboisn, a Chilei KP Politikai Bizottsá- gánalt tagja, akit hétfőn Havannában fogadott Fidel Castro, a kubaj párt első titkára. Castro a párt és a nép nevében szolidaritásáról, aktív támogatásáról biztosította a chilei népet. Már a chilei fővárosban tartózkodik és részt vesz a bizottság ülésén mint koronatanú Clodomiro Almeyda, a junta börtöneiből a nemzeti közi szolidaritás éredménye- ként ^szabadult volt külügyminiszter, Carlos Altámira- no, a szocialista párt főtitkára, az elnök özvegye és két lánya, Luis Corvalan fia, Cladys Marin, a Chilei KISZ főtitkára, több neves politikus, a börtönökből szabadult vagy megszökött hazafi. Barátsági nagygyűlés ^Folytatás s.z 1, oldalról* nyújtás szálai messzire nyúlnak vissza a magyar és a szovjet nép történelmében. Népünk örök hálával emlékezik a szovjet nép hős fiaira, akik mérhetetlen véráldc- zstok árán a második világháborúban nemcsak saját országukból verték ki a fasiszta támadókat, hanem Európa sok országát, köztük hazánkat is felszabadították a fasizmus igája alól. Országunk a Szovjetunió szövetségese lett, biztonságunkat, szuverenitásunkat az a hatalom szavatolja, amely a kontinens legerősebb Országaként került ki a fasizmus elleni háborúból. A továbbiakban aláhúzta: a 2? évvel ezelőtt létrejött ■egyezmény nemcsak országépítő munkánk biztonságát szavatolta, hanem a Szovjetunióval való gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés olyan, forrásait is. megnyitotta’ améiyhek s kiaknázása lényegesen meggyorsította haladásunkat, előnyösebb feltételeket teremtett a szocializmus építéséhez. Életünk minden területén tapasztalhatjuk, hogy a magyar—szovjet kapcsolatok — amelyeknek internacionalista alapelveit és legfontosabb céljait 27 évvel ezelőtt illesztettük a barátsági szerződés jogi keretébe — elevenen élnek, gyümölcsözőek, s megbízható, nyugodt jövőbe mutatnak, holnapunk kiapadhatatlan gazdag forrását jelentik, Amikor azt mondjuk, hogy ápoljuk és fejlesztjük barátságunkat a Szovjetunióval, ezzel azt fejezzük ki, hogy hűek maradunk eszméinkhez, a marxizmus—leni- nizmushoz, a szocializmushoz, a békéhez, a népek felszaba. dításának ügyéhez, az imperializmus elleni harchoz — hangsúlyozta Nagy Mária. Ezután V. V. Orosz, a Szovjetunió magyarországi nagy- követségének tanácsosa köszöntötte meleg szavakkal a nagygyűlés résztvevőit. Méltatta az egyezmény jelentőségét, amely — mint mondotta — fontos szerepet játszott a szovjet—magyar és az egész szocialista közösség kapcsolatainak fejlesztésében és erősítésében. Hangoztatta: a szovjet nép életében minden ilyen évforduló újabb államást jelent az országaink közötti testvéri barátság megszilárdításában. Méltatta az SZKP és az MSZMP, a Szovjetunió és Magyarország közötti együttműködés dinamikus fejlődését, bővült a szakszervezeteink es a kommunista ifjúsági szervezeteink közötti együtt- muköfléfe;"Jelenleg Magyarország minden megyéjének és Budapestnek is van testvér- városa a Szovjetunióban; ebben a nemes munkában, országaink és népeink barátságának elmélyítésében nagy munkát végez a 'Szovjet—Magyar és Magyar—Szovjet Baráti Társaság. A továbbiakban JaniC3ek Ferencné, az ÉVIG szocialista brigád vezető ja szólt a nagygyűlés résztvevőihez. Az ünnepség az Iriíernacionálé hangjaival ért véget (Folytatás a» 1. oldalról* dókat. Mindenekelőtt alakítsanak ki olyan közszellemet, amely megbecsüli a sokgyermekes szülőket a munkahelyen, a lakóhelyi, az otthoni környezetben egyaránt Szervezzék azokat a társadalmi munkaíela járdátokat, a különböző anyagi támogatásokat, arriélvek a we- mekintézmény-hálózat bővítésére, korszerűsítésére és azok közös fenntartására irányulnak. A másik igen fontot szociálpolitikai feladat az Öregekről való gondoskodás, amely széles körű társadalmi összefogást is igényel. A nőbizottságok a több! között abban segíthetnek, ha Budapestről fotéklálHtás Bensőséges űnnepségsorc. zártál emlékeztek meg a VDK fővárosának dolgozói Budapest felszabadulásának 30 évfordulóiáról. Egv héten át szinte minden napra jutott tgy.egy baráti találkozó, har. gulatős rendezvény. Hétfőn délután, a Buda pest-napok méltó záróakkord jaként Tran Duy Hung főne! gázmester és Németi/ Séta nagykövet fővárosunk reV" dósét, színeit felvillantó fotó. felállítást nyitott meg Hanoi felkutatják a magukra maradt öregeket, akiknek gondozása megoldatlan. Kezdeményezzék házi ápolásukat, vagy szociális segélyezésüket, esetleg intézeti elhelyezésüket vagy szervezzék meg ellátásukat társadalmi összefogással. Gyarapítsák azoknak a számát, akik idős emberek gondozását, látogatását vállalják. Ajánlják a szocialista brigádok, a KISZ-íiatalok, az úttörők figyelmébe a magányos, idős embereket. Végezetül dr. Pivarnyik Já- nosné, a megyei pártbizottság munkatársa tártott élmény- beszámolót a résztvevőknek a kubai nők 1974. évi kongresz- szusáróL ?k. e.) Hanoiban belvárosában. A reprezentatív felvételek, a vetített díá- képek, a kiállítást színező népművészeti tárgyak a megnyitás pillanatától sok érdeklődőt vonzanak, — Ez az érdeklődés — mondotta Tran Duy Hung — annak a népnek szól, amely példát mutatott hazája, fővárosa újjáépítésében é& példás barátsággal segíti a vietnami embereket is a háború ütötte sebek begyógyításábaá. KOMMENTÁR? A fekete kontinens Addisz Abebában folytatódik az Afrika; Egységszervezet miniszteri konferenciája. Az AESZ a fekete kontinens Országainak fontos, az idők Változását jól tükröző szervezete. 1983 májusában írta alá Etiópia fővárosában három uralkodó, több köztársasági elnök és miniszterelnök az alapító okmányt, az úgynevezett chartát. Ennek lényege, hogy az AESZ a legsötétebb gyarmatosításból ezernyi gond között kilábaló Afrika érdekvédelmi és koordinációs tömörülése. A charta hangsúlyozza, hogy valamennyi tagállamnak kö. telessége támogatni a földrész felszabadító mozgalmait és küzdeni a gyarmatosítás afrikai maradványai ellen. A szervezet ülésein az első pillanattól kezdve egyenjogú tagokként vehettek részt a portugál gyarmatok felszabadító szervezeteinek delegátusai. Pedig tizenkét esztendeje a gyarmatok függetlensége még meglehetősen távolinak tűnt A jelenlegi ülésen nyilvánvalóan szó esett arról, ho. gyan hat majd Afrika déli részére a hatalmas Angola novemberben kikiáltandó függetlensége, milyen segítséget nyújthatnak a már független Bissau-Guinea népének és hogyan akadályozhatnák meg, ha kell, közösen Mozambik- ban és másutt a gyarmattartók esetleges reakciós kísérleteit Szorosan ezzel függ össze, hogy — éppen a változások hatására — Vorster, a dél-afrikai apartheid rezsim kormányfője is taktikát változ. tatott. Hajlandónak mutatko, zik komolyan tárgyalni Dél- nyugat-Afrika jövőjéről és a jelek szerint elhatározta, hogy feláldozza a rhodesíai Smith-rezsimet — ha mindezért fekete Afrikától megfelelő „ellenszolgáltatást” kap. Bár ezt a kérdést érthetően zárt ajtók mögött vitatják meg, aligha lehet vitá*, hogy az úgynevezett „Vorster-terv” a jelenlegi AESZ-értekeziet egyik fontos témája. Maga a színhely is jól érzékelteti, milyen nehéz a fekete kontinens útja az igazi felemelkedéshez. Miközben a miniszterek' üléseznek, Addisz Abebában az új vezetés olyan kérdésekről tanácskozik, mint a földreform-intézkedések meggy őrsi cása, és az eritreai szeparatista mozgalom elleni katonai nyomás fokozása Ha ehhez a máig as; fejleményeket, a kontinens országait is sújtó nyugati gazdasági pangás kihatásait figyelembe vesszük — nem is beszélve a kontinenst közelről érintő közel-keleti kérdésről —, el6ve biztosak lehetünk abban, hogy a konferencia enyhén szólva nem szenved témahiánybanIS. A „MO“ A borsodi iparvidék — a főváros után — a háború alatt kibontakozott antifasiszta harc egyik legjelentősebb területe. Miskolc, Diósgyőr, ózd nem csupán ipari, hanem hadiipari üzemek centruma. Az iparvidék jól szervezett, forradalmi tradíciókkal vértezett munkás- gáfdával rendelkezett. Ez a körülmény már a háború közepén erőteljesen éreztette hatását. 19-12 végén, 43 elején a hadiüzemek között elsőként innét érkeznek Bérmozgalmakról hírek. 1943 májusában bérkövetelő munkástüntetésre, majd szeptemberben különbékét sürgető nagy megmozdulásra kerül sor. A belügyi szerveknek állandóan fokozódó gondot okozott e terület dolgozóinak növekvő háborúellenes megnyilvánuló sa. A nagy hadiüzemekben dolgozó szociáldemokrata és kommunista munkások közösen szervezik az ellenállást. A Diósgyőri Vasgyárban dolgozó kommunista Berbaí Ferenc, Fekete Mihály, Urbancsok Mihály, a baloldali szociáldemokrata titkár Rónai Sándor, a szakszervezeti vezető Ó$zip István állnak a mindjobban terebélyesedő antifasiszta ellenállás élén. A munkásság politikai hangu- ■■ lata is -mind" - kedvezőbb teAá^elek^t Jap*n)t a;háború- eílenes küzdelem számára 1944 nyarán a helyi kommunista csoport qmnkája, amely eddig a kommunista párt központi irányítását jórészt nélkülözte, a fővárosból is támogatást kap. így az 1944 szeptember 21-én megszervezett újabb báketüntetés mögött már a szervezett irányítás is kimutatható A munkásság megmozdulása inspiráíólag hat a helyi nem munkás lakosságra, sőt a munkaszolgálatos századokra is Ilyen előzmények után alakult meg 1944 Őszén a Magyarországi Kommunisták Antináci Komi táj a — népszerű nyelvén a MÓKÁN. A szervezet a fegyveres harc megszervezésére vállalko- zott. A nyilas hatalomátvétel után a MÓKÁN felhívással fordult Miskolc és Diósgyőr lakosságához: „Katonák, munkások, polgárok! Csak közös összefogással, erőink közös harcbavetésável vehetjük fel a harcot a nácizmus ellen! A MOKAN-ko- rnité az öntudatos magyar katonák, munkások, parasztok és polgárok szabadság- harcos szervezete, felvette a küzdelmet a . gyűlölt megszállók és népünket halálba kergető nyilasok, a fasiszta gyilkosok és bérenceik, a hazai háborús bűnösök ellen. Minden becsületes magyar férfi és nő csatlakozzon a MOKAN-komitébez, hogy szervezetten vehessük fel a harcot a fasiszta gyilkosok és bérenceik, a hazai háborús bűnösök ellen, és megakadályozzuk városunk kifosztását. Nincs idő a tétovázásra ..” — olvashatjuk áz iparvidék-szerte terjesztett és a szervezet illegális nyomdájában készült röp- iratban. Ebben az időben a MO- KAN-nak már több, mint löó tagja volt, befolyása pedig a legtöbb miskolci és diósgyőri gyárrészlegben érvényesült. A munkások akciója nyomán, ellenállása nőtt, erősödött a tiltakozás Szállási uralma ellen. Amikor pedig a kormány elrendelte a gyárak leszerelését és velük együtt a munkások elszállítását, a MÓKÁN vezetőségé "éi étién is féliőpém Kapcsolatot teremtett a gyárak műszaki vezetőivel, katonai parancsnokaival és közösen megakadályozták, illetve késleltették a gyárak leszerelését, a lakosság áttelepítését. A Diósgyőri Vasgyár dolgozói családtagjaikkal együtt a Lyukó-völgyben és a környéki erdőkben kerestek menedéket. Az iparvidéken a lakosságnak az ellenállása olyan méreteket öltött, hogy a német hadseregcsopóft Vezetője megfelelő karhatalmat követelt ez erdőkbe vonult munkások eltávolítására Jellemző, hogy még a háború után is Hans Friss- ner náci tábornok memoárjában a borsodi iparvidék húszezer munkásának felkeléséről ir, amely — szerinte — a nácik amúgy is Súlyos katonai helyzetét e térségében katasztrofálissá tette. 1914 novemberében á MÓKÁN fegyveres csoportjai a vasgyárban, Miskolcon és a környező vidéken rendszeres akciókat hajtották végre. Megtámadták a német és magyar katonai őrségeket, zavarták az összeköttetést. Akciójuk eredményessége különösen megnőtt akkor, amikor Szabó Lajos nemzetőrökből álló százada is csatlakozott a MOKAN-hcz. November közepén a térségben a németek helyzete egyre tarthatatlanabbá vált és komolyan számoltak azzal a veszéllyel, hogy a szovjet csapatok támadásával egyidejűleg a borsodi partizánok hátba- támadják őket. Ezért november 17-én a német véderő falragaszokon jelentette be, hogy a „közös hadviselés érdekében” túszokat szednek és azokat kivógzik, ha a lakosság továbbra is akadályozza a város védelmét és az „ellenséget” segíti. A németek szorongatott helyzetükben nem merték fenyegetéseiket beváltani, $ ez a körülmény is növelte a MÓKÁN befolyását November végén a MÓKÁN a szovjet hadsereg támadásának segítségére elhatározta. hogy feltérképezi » német és magyar tüzérségi állásokat, azokról készített térképet átjuttatja a szovjet csapatokhoz. Túl., katonai jelentőségén, a MÓKÁN vezetői ügy vélték, ezzel megvédhetik a város épületeit s sok kárt okozó, de elkerülhetetlen ágyútű ztől. Béri® Anna budapesti ifjúmunkás- lány vállalkozott a veszélye* út megtételére, a térkép szovjet csapatokhoz vgló eljuttatására. a németek rémülten látták, hogy a szovjet tüzérek egymásután lőtték kj ágyúikat A szovjet felszabadító 1 hadművelet során a MÓKÁN egyes csoportjai fegyveresen csatlakoztak a városért folyó harchoz. A MÓKÁN és általa befolyásolt lakosság jelentős szerepet játszott gtv- ban, hogy a németek makacs védekezése ellenére a Vörös Hadsereg nagyobb veszteség nélkül vonulhatott be a városba — olvasható a Miskolc felszabadulása utáni TASZS2-jelentésben ("Folytatjuk* FEKETE GYULA* SS* Egy mellékutcán t csatangolt, s arra lett figyelmes, hogy nagy a nyüzsgés valami alagsori üzlet lejárója körül. Tolakszik a népség lefelé Is, iőlíeié is. De aki fölfelé jön, az mind cipel valami t. Lesödródott ő is a iőkdö* tökkel. A pinceszeri! helyiség végén, ’ajtónyi résen áttörve a fal, s odaát, valami raktárból, gyufa meg öngyújtó vi- ágánál rámolt a jónép. Két asszony valamilyen ■uhaszövetétt húzkodott. Ki volt már gombólyítva teljes hosszában vég ruhaszövet átkozódva cibálíák, rángatREGENT ták, de egyikük sem engedte el. Néhány papírzsák szétszakadhatott," amikor a falat áttörték, $ a sáros csizmák bokáig tapostak a krístáiy- cukorban. Ő egy hosszúkás faládát ért legközelebb Le volt szögelve, de nem feszegette tói; még aztán a nagyok elcsikarják. Jó nehéz láda volt, kivált fölfelé, a lépcsőn. Nem vitte messzire, csak a szomszéd utcába, s ott, egy lebombázott ház kapualjában a leszakadt lépcsők alá dugta. Akármi van benne, érték. Nem kővel rakták azt íeii. ügy számított, fordul még néhányszor. Legközelebb egy szögletes kosarat fogott fel, de mire kifelé igyekezett vclpa, már elálltán a lejárót a nyilasok —- Le van foglalva, rámelás nincs! Aki égy Szöget elvisz, letartóztatom: — kiáltotta éppen az ismerő« nyiláé, a tuskóíéjű. Húzódott volna félre a megriadt tömegben a kosárral. De csak észrevette Őt is, S ráförmedt: s- Teszed le rögtön: . Neked semmi se elég? .. Ha még egyszer ilyen helyen tálallak... így aztán maradt a láda Tele zseblámpaelemmei. •tudott az Avason egy feltört pincét — zsidópince lehetett az is —, de nem mért kimenni az utcára a ládával Az oldalzsákbar. hordta fel az elemet Azt sem tömte meg nagyon, inkább többszőr fordult A hóna alá kapta a végén a felfeszített, üres ládát is. Akárki láthatta, Ijogy üres. Nagy élték ez, ennyi rengeteg zseblámpaelem. Bármit cserélhetne érte a mai világban. Lehetséges, biciklit is. Még sohasem volt ennpi értékes holmija. S' az egészen, de egészen az övé, a családban sem tud róla senki, azt csinálhat vele, ami* akar. Zöld kerítése van a pince előterének, ezt jój megjegyezte. És hegy a kéttornyú templomtól merrefelé kell indulni az avas* pjcesorhoz, ahol a fordulóban már látni a zöld kerítést. Először arra gondolt: itt éjszakázik most már; nine* az ilyen pincénél biztosabb óvóhely. Dé ahogy az alkonyat sűrűsödni kezdett, eszébe jutott a közeli temető. És enni sem adnak a pincében. És a pokróc sincs, amivel betakarózhat. Trappéivá futott lefelé a lejtős úton. (.Tólytátjükí
