Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-16 / 40. szám

!975. február fl!.

KELET-MAGYARORSZAO — VASARHAP! MELLÄKLCT

b

Felelősség mások sorsáért

Interjú Kosa Ferenc filmrendezővel

A zene 30 éve Szabolcsban

— Mint filmrendező, hogyan értékeli az 1971 es évet?

Kósa Ferenc: Egy filmrendező életében a létrejött filmek jelzik a mérföldköveket, a megtett utat, amelyik mindig következik az előzőekből és mindig folytatásra is vár. Tavaly fejeztem be a „Hószakadás” című filmet és talán természetes, hogy eddigi filmjeim közül ezt szeretem a legjobban és ez áll hozzám legközelebb, nemcsak azért, mert ezt nem érte kényszerű változás, hanem azért is, mert általában az ember a legutolsó munkáját érzi a legközelebb magához.

A „Hószakadás”-sal sokfelé jártam az országban és most már elmondhatom, hogy a film készítése során érzett örömöm nem volt alaptalan, mert sok ezer nézővel nyílott alkalmam beszélgetésre, munkásokkal, parasztokkal, értelmiségiekkel, városokban és falvakban és meggyőződhettem arról, hogy ez a film nemcsak szándékom szerint, hanem valóságosan is megfelel azok igazságérzetének, akikről és akiknek készítettem.

Végül is a filmes hivatás, szolgálat. A legfontosabb szolgálati szabályzatot talán Albert Camus Novel-díjas francia író fogalmazta meg, hogy a mi dolgunk az; beszéljünk azok helyett, akiknek nem adatott meg, hogy beszélhessenek a maguk érdekében, a maguk sorsáról.

— Hány helyre kísérte el filmjét?

Kósa Ferenc: Nehéz lenne felsorolni minden egyes helyet. Egyszerűbb, ha megyéket mondok. Kezdődött Szabolcs megyében az ősbemutatón, aztán budapesti egyetemeken és nagyobb gyárak művelődési otthonaiban foly. tatódott. Elmentem Bács-Kiskun, Csongrád, Baranya, Komárom, Veszprém, Győf-Sopron, Fejér és Heves megyébe.

Szabolcsban már iiarmads^or vagyok.

— ügy tudom, hogy több ország megvásárolta a „Hószakadás"-t.

Kósa Ferenc: A „Hószakadás”-t minden szocialista ország megvásárolta. Részt vettem a varsói premieren, sajtóértekezleten találkoztam a lengyel újságírókkal és a varsói központi egyetemen beszélgettünk az egyetemistákkal a magyar történelemrőL

— ügy értesültem, hogy újabb külföldi Utazásra készül.

Kósa Ferenc: Február 20-án indulok el a „Hószakadás” és a „Nincs idő” nyugat-európai bemutatójára, először Hollandiába megyek, ahol Rotterdamban és, más vámosokban több alkalommal találkozóm a közönséggel, utána Franciaországba utazok, ahol egy magyar ilmhét keretében az eddig elkészült filmjei- let is vetítik és több városban és egyetemen alálkozom a közönséggel.

Amikor Franciaországból visszatérek, a Szovjetunióba utazok és talán éppen a felszabadulás ünnepi évfordulója alkalmából rendezett premiereken veszek részt.

— Hogyan került sor a hollandiai meghívásra?

Kósa Ferenc: Ezek a meghívások különböző jellegűek. Hollandiában már vetítették az „Ítélet” és a „Tízezer nap” című filmemet és két évvel ezelőtt már voltunk ott Csoóri Sándorral előadást tartani. Most újra meghívott bennünket a film vásárlója és forgalmazója, árra kért engem, hogy egyetemistákkal és munkásokkal találkozzak a vetítések után és beszélgessek velük a magyar történelemről és 8 kelat^burópai kultúráról.

Januárban volt a „Nincs idő” c. film londoni vetítése, egy olyan fesztiválon, amelyet az angol filmtudományi intézet rendezett és az általa legjobbnak ítélt 12 filmből állított ösz- sze. A londoni bemutató után jó kritikát kapott a film. Franciaországgal kb. 10 év óta rendszeres kapcsolata van a magyar filmművészetnek és minden évben rendeznek a különböző városokban filmhetet. Ebben az egész magyar filmművészet iránti megbecsülés és tiszteiét fejeződik ki.

A közelmúltban kaptam egy levelet Japánból, hogy április körül fogják a „Hósza- kadás”-t vetíteni, ugyancsak filmhét kereté, ben. Ez nagyon fontos számomra.

— Egy beszélgetés során Csoóri Sándor etmor.dta, hogy a „Hószakadás” témájának köz- veden köze van Japánhoz is.

Kósa Ferenc: Ez valóban így van, mert Fukazawa Shicsiró: Zarándokének című könyve alapján kezdtünk el ezzel a témával foglalkozni. Két alkalommal jártam Japánban, ahol heteken át együtt dolgoztam a könyv írójával. Ez az első tényleges együttműködés ezen a téren japán—magyar vonatkozásban.

A film hátterében egy olyan szokás húzódik meg, amely létezik a japán hagyományokban és létezik a magyar hagyományokban is. Az a szokás, hogy a fölöslegessé vált öreg emberek a hegyre mennek meghalni. Ezen túl mélyebb, dramaturgiailag is fontos összefüggések kerültek napirendre a munkálatok során. Mint például az ember viszonya a háborúhoz. Az ember viszonya a természethez és így tovább.

— Említette, hogy a Szovjetunióba utazik.

Kosa Ferenc: Igen, most a napokban kapun meghívást a Szovjetunióba, ahol Moszkvában. Kijevben és Örményországban veszek részt a ..Hószakadás” bemutatóján, ugyancsak találkozókkal és vitákkal bővítve

Szeretném elmondani hogy félreértés ne •ssék, nagyon szeretek utazni. De ezek az

utazások munkát jelentenek és ezek hozzátartoznak a filmes hivatásomhoz. Ezeken a beszélgetéseken nemcsak arról van szó, hogy a film szép vagy nem szép, tetszett, vagy nem, hanem a történelemmel szembesítettük ezt a filmet. A külföldi találkozókat arra szeretném felhasználni, hogy a magyar történelemről, a magyarok sorsáról, gondjáról, bajáról, reményeivel törekvéseivel megismertessük a világot

— Ha még egyszer rendezné a filmet, valamit változtatna rajta?

Kósa Ferenc: Sok ankéton vettem részt itthon és külföldön is. Az ott elhangzottak után azt mondhatom, hogy ez az első olyan filmem, amit ha újra csinálnék, szinte ugyanígy csinálnám, ügy érzem, hogy megtaláltam azt a hangvételt és azt a pontot, ahonnét a meggyőződésem szerint vizsgálhattam a történelem alakulását. Nem olyan könnyű ezt a pontot megtalálni, mert a történelem ma is itt örvénylik körülöttünk és bennünk is. Ezt a szilárd, biztonságot nyújtó pontot csak sok gondolkodás után érzi meg az ember. Ez általánosságban azt jelenti, hogy a történelmet az egyszerű, kétkezi dolgozó emberek szemszögéből, velük azonosulva kell újra gondolnunk, mert a történelem nagy politikai alakulását elvégzi a tudományos szakirodalom, de a csorbamártonok történelméről nem írnak a történelemkönyvek. Ebben az országban a legnagyobb teher ezekre a csorbamár- tonokra hárult az egész történelmünk során, a legtöbb feladat ma is az ő vállukra nehezedik.

— Milyen alkotásával találkozunk legközelebb?

)

Kósa Ferenc: Ezekben a hetekben egy

könyvön dolgozom, amely a „Hószakadás”-hoz kapcsolódik. Azokat az anyagokat, amelyeket a háborúval kapcsolatos gyűjtéseim során leírtam, vagy magnóra vettem, megpróbálom egy kötetbe szerkeszteni. Ezek egyszerű szegény emberek vallomásai a második világháborúról, egy különös filmszociográfiai munka lenne. Ehhez társulna még néhány jegyzet a közönséggel való találkozásról, tehát a szembesítésről is. Többek között a tatabányai an- kétnak a teljes szövegét is bele akarom venni a kötetbe.

— A készülő könyv mikor kerül kiadásra?

Kősa Ferenc: Ez valószínűleg ebben az évben meg fog jelenni. Ezenkívül egy színdarabot írok. Ezt is szeretném ebben az évben befejezni. Műfaiát tekintve, tragikomédia lesz. Erre is régóta készülök. —Természetesen filmet is szeretnék készíteni és talán ősszel eljutok odáig, hogy azt is elkezdhetem. Több olyan téma van, amivel foglalkozom. Ezek közül is legfontosabb a „Forradás” című novella, ami könyv alakban két évvel ezelőtt megjelent.

— Tudomásom szerint 1974, évben még egy nagy öröm érte, filmének nagy sikere mellett, egy családi öröm.

Kósa Ferenc: Igen, az év első másodpercében született meg az első gyermekünk, az éjfélt jelző gongütéseket követő pillanatokban sírt fel a fiam, akit Bálintnak hívunk. Miután áz édesanyja japán, van a Bálinton kívül egy japán neve, Reich. Ezt nem lehet magyarra lefordítani, ennek jelentése van. Japánban úgy tartják, hogy aki felmegy a Fud- zsijamára, mindenkinél hamarabb látja meg a hajnalt. A hajnal egy sugaras derengéssel kezdődik, ezt a sugaras derengést illetik azzal, hogy Reich.

Ez mindennél nagyobb boldogságot jelent, hogy van egy gyermekünk. Soha sem gondoltam volna, hogy egy kicsi gyermek léte ilyen mértékben meghatározza az ember gondolkodását, érzékenységét. Azt tapasztalom az utóbbi hetekben, hogy egy sereg olyan dolog, ami aránytalanul felnövekedett bennem, bántott, vagy gondot okozott, ma vi«szazsugorodik a saját természetes helyére. Egy gyerek mellett válik az ember igazán felnőtté.

Kecskovszki József

Péter Mihály: rakamazi parasztén.bér

1975-BEN AZ EMLÉKEZÉS napjait éljük. Visszatekintünk az elmúlt 30 év alatt történtekre, küzdelmekre, az elért eredményekre. Csak így tudjuk felmérni, összehasonlítani 1945 történelmi választóvize által elhatárolt két társadalom különbségét, értékét, eredményeit.

Nem könnyű feladat az elmúlt 30 év magyar zenéjéről írni, hiszen valamennyien részesei voltunk e kornak, tevőleges résztvevői és irányítói az eseményeknek. A nagy történelmi eseményekkel természetszerűleg együtt járnak a nagy stflusfordulók. Ezek párhuzamosan haladnak a történelmi eseményekkel, illetve következményei annak. A művészetek történetének kétségkívül legizgalmasabb és legproblematikusabb periódusai közé tartoznak ezek a korszakfordulók. Hogy némi áttekintést nyerhessünk a fel- szabadulás óta eltelt 30 év zenei fejlődéséről, nézzük meg, milyen helyzetből Indult el a magyar zene 1945-ben, a felszabadulás idején.

Kétségtelen, hogy a magyar zenekultúrának legjelentősebb tényezője akkoriban — és elmondhatjuk, hogy mind a mai napig — két nagy komponistának, Bartóknak és Kodálynak öröksége volt. Az utánuk következő zeneszerző nemzedék, részben még mint Kodály személyes tanítványai, részben pedig mint Bartók és Kodály művészetének közvetlen ismerői élték végig a két mester műveinek születését, bemutatóit, tehát valóban közeli kapcsolatba kerültek ezzel a zenével. Ez a közeli kapcsolat 1945-ben a magyar zeneszerzők számára történelmi helyzetet jelentett. A népi realizmus, amely ezt a helyzetet jellemezte, a maga erőteljes hangadásával pozitív értelemben határozta meg a zeneszerzők munkáját. Ennek a nagyon közvetlen és eleven hatéinak köszönhető, hogy a magyar zeneszerzők legnagyobb része nem jutott el olyan szélsőségekig, a technikai eszközök öncélú felhasználásának olyan extravaganciájáig, mint sok nyugati zeneszerző abban az időben. Bartók és Kodály munkássága közvetlen élményként határozta meg a zeneszerzői alkotómunkát

KÉT EGYMÁSSAL ELLENTÉTES IRÁNYZAT jellemezte az akkori zenei törekvéseket. Az egyik a magyar parasztzenének gyakran csak felületi stílugfórdulatokra, hangulatokra leszűkített használata volt az, mély időnként mint a zenei epigonizmus egyik tünete bukkant fel az 1945 utáni zenei életben. A másik irányzat a nyugati avansardiz- musnak befolyása van. Bartók mindig számot vetett a komponálás nyugati technikai eredményeivel, azokat bedolgozta a maga , szerves egészet alkotó zenei mondanivalójába, v így nem csoda, hogy a magyar zene-' szerzők ezt tartották a zenei haladás legfontosabb jellegének.

Nézzük meg, milyen a felszabadulás utáni magyar társadalom kapcsolata az új magyar zenével. Itt számolnunk kell azzal a nagyméretű mozgalommal, mely már a 30-as évek közepén főként Kodály kóruskompozí- ciói_ nyomán Magyarországon útnak Indult. Elsősorban az iskolai kórusmozgalomra kell gondolni, amely mér ebben az időben szép eredményeket ért el s valóban alkalmas volt arra, hogy az Iskolába járó Ifjúság nagy részét hozzászoktassa az újabb hangzásokhoz és az igényes muzsikáláshoz.

Gondoljunk csak az 1937-ee é» 1942-es nyíregyházi éneklő ifjúsági hangversenyekre, melyeken Kodály Is megjelent. Bartók gyermekkarait először egy kőbányai polgári isko- la proletárnövendékei mutatták be, s Bar- tó;t lelkesen _ írt erről a hangversenyről egy svájci ismerősének, hogy t. i. milyen nagy élmény volt számára, amikor ezeknek a mezítlábas gyerekeknek ajkéról hallotta a maga zenéjét felcsendülni.

JEZiENTÖS VOLT ZENEI SZEMPONTBÓL az 1948-as esztendő. Nemcsak azérí. mert a „fordulat éve” volt, hanem mert ekkor jelent meg » Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának állásfoglalása Muragyeit: „A nagy barátság” című operájáról. Ez rendkívül erős visszhangot keltett a magyar zenészek körében és sok vitára adott alkalmat. Magyarországon a felszabadulásig nem ismertük a szovjet zenei alkotásokat. Ez a szovjet zenei esemény volt a határ, amelytől kezdve a zenei események, hangversenyek műsorában megmutatkozott a szovjet zene Iránti nagyobb érdeklődés.

Az 1950-es évek egyik jellemző és sajnálatos félreértése volt az ú. n. „Bartók- kérdés”. Akik Bartókot a technikai újítások oldaláról nézték, azok követendő példának tartották, rajongtak érte. A másik csoport mindenestől a formalizmus skatulyájába sorolt számos Bartók-művet. így történhetett meg, hogy Bartók nagyszerű alkotása, a „Csodálatos mandarin” hosszabb időre lekerült az Operaház műsoráról. Amikor 1953- ban a párt közvetlen irányító munkájában olyan álláspont alakult ki a helytelen adminisztratív intézkedések kultúrpolitikájával szemben, hogy szabadjára kell hagyni a művészeket, akkor ez némelyeknél túlzó nyugatrajongásba csapott át

Meg kell emlékeznünk egy olyan műfajról, amely a felszabadulás előtt Magyar- országon ismeretlen volt. pz pedig a tömegdal. A műfaj megteremtése ebben az időben sürgető volt. A nemzetközi munkásmozgalom dalainak java még élt, de a közvetlenül aktuális magvar helyzetre szabott politikai mondanivalót megszólaltató népszerű dalok hiányoztak. A zeneszerzők ebben az időben élénken érdeklődtek a tömegdal iránt és nagyon aktívan vettek részt az ennek magtérén tésére indított mozgalom’>an. Ez felien, dülést hozott az éneklőkedv alakulásában. A

tömegdal hangvételét különbözőképpen prfc

hálták megfogalmazni. Részben a magyar népdal, vagy az 1948—49-es időknek rtűszerűvé vált dalai új szöveggel — képezték a tömegdalok egy részét. Ilyen és ehhez hasonló tömegdalok, mint „Sej a mi lobogón-, kát fényes szelek fújják”, vagy „Gábor Áro-» rézágyúja” — valóban sikereket értek el » népszerűkké váltak. A zeneszerzők egy es, portja a város, az utca hangjához kapcsok dott: „Sződd a selymet elvtárs”. Tardos B Iának volt igen népszerű tömegdala. gyermekdal hangvételének átültetésére pá da Kadosa: „Májusi köszöntője”. Ezek a d: lók valóban eljutottak a tömegekhez, azo! hoz, akiknek szánták s a május elsejéken lelkesen énekelték.

ÜJ MŰFAJOK MEGSZÜLETÉSÉT is kezdeményezték, a hangsúly azon volt: igényes^ de mindenki számára hozzáférhető zenét kell adni a dolgozóknak. Ezért elsősorban a szöveges műfajok kerültek előtérbe, így a kantátáiknak az a fajtája, amely a munkás- mozgalom, a társadalmi haladás hősi harcait foglalja zenébe. Széles kampányra adott alkalmat a kantátakomponálást illetően 1950- ben Sztálin 70. születésnapja. Szimfóniák (Vörösmarty-szimfónia!) és filmzenék is születtek, melyeknek problematikája szintén elsősorban az Ilyenfajta haladj tematikára összpontosultak. Ilyen volt pl. Szabó Ferenc: „Ludas Matyi” szvitje, 'vagy ugyanennek a szerzőnek „Feltámadt a tenger” e. oratóriuma. Egyidejűleg a zenés színpadi művek virágzása is megindult, amely a népszerű hangot igényes zenéléssel és őszinte líraisággal akarta egyesíteni, mint pL Farkas , Ferenc: „Csínom Palkó”-ja.

1953-ban megnyíltak a zsilipek a kőny nyűzene és a szórakoztató zene előtt is azt a címen, hogy a tömegek egészséges szórak, zókedvét ki kell elégíteni. Ez helyes voi csakhogy ezen a címfen a zenei középszeré ségnek és a gyenge műveknek óriási árad. ta zúdult a közönségre. Ezzel párosult ef_ veszélyes szempont, t l a gazdaságossá; szempont A pénzügyi szervek látva, hog van itt egy műfaj, amin keresni lehet, t. i. könnyűzenei műfaj — ezen műfaj felé kezdtek hajolni. A közőnségnevelésre, amely kezdetben lendületet vett, kevesebb gondot fordítottak. Ma már a komolyzenének bázisa van. Az Országos Filharmónia, a TIT zenei ismeretterjesztése, a zeneiskolák hálózata megteremtette és lerakta az alapokat. A komolyzenei kiadványok rentábilisak, a zeneiskolai hangszeres kották kiadása komoly anyagi haszonnal jár, hiszen a zenetanulási kedv nőttön nő.

Melyek voltak azok a szervezeti módoSi és eszközök, amelyeSJcel a párt a maga zenepolitikáját az: egész: kulturális politika ► . rétéin belül érvényesítette?

Létrejött- a Magyar Zeneművészek Sí vétségé. Nem egy magyar zenemű mega kotása, megbeszélése, szárnyra bocsájtása fű ződik a szövetség munkájához. A szövetségen keresztül mozgósították a zeneszerzőket új és aktuális művek megírására, zenei szemlék, országos plénumok szervezésére, lebonyolítására. A szövetségen keresztül tömörítetté a párt a magyar zeneművészek legjavát a közős célok megvalósítása érdekében.

Létrehozták a Bartók Szövetséget, mely a dalosmozgalomban a régi munkásdalos- mozgalom és a polgári dalosegyesületeknefa közös szervezetbe való tömörítését szolgálta. A Bartók Szövetség munkája nyomán fellendült a dalosmozgalom. Lapja volt, szervezta á mozgalmat, az újabban megjelent énekkari műveket nagy példányszámban eljuttatta a kórusokhoz. Nyíregyházán is nagyszabású pünkösdi munkás-paraszt dalostalálkozót rendeztek a Sóstón.

EBBE AZ IDŐBE ESIK a magyar de-3

mokratikus zenekultúra szervezetének néhány alapvető változása, mint pl. a zeneműkiadás államosítása, mely által addig sohasem tapasztalt mértékben bontakozott ki a magyar zeneművek publicitása. A hangszeriskolák kiadásával sikerült a gverekeket megfelel« pedagógiai anyaggal ellátni, ami hozzájárult sikeres zenei fejlődésükhöz. De olyan kiadások is dicsérik a Zeneműkiadó Vállalat mun-í káját, mint a rendkívül igényes kispartitúra^ sorozat.

A hangversenyszervezet Is létrejött. A Országos Filharmónia társadalmasította a hangversenyéletet, vidéken is elősegítette a színvonalas hivatásos vagy félhivatásos zenekarok létrejöttét, szerepeltetését. Az ifjúsági hangversenybérletek útján még a mesz- sze vidéki falvak iskolás növendékeit is bekapcsolta a magyar zenei életbe. El nem mulö érdemei vannak a komoly és értékes zene megismertetése, megszerettetése terén.

Nem lenne visszatekintésünk teljes — hi-i szén így sem az! — ha nem emlékeznénk meg arról a széles körű zenepedagógiai mun- karol._mely az elmúlt 30 év alatt kibontakozott. Ennek nemcsak számszerű eredményeit látjuk ma már az iskolahálózat kibővülésé-: ben (megyénkben 5 önálló zeneiskola van!)* a tehetséges munkás- és parasztgyerekoig számának növekedésében, hanem ezekből a zeneiskolákból már az új magyar ének- és hangszeres művészek sokasága nőtt ki. Nyíregyházán a zeneiskola szinte fél tanári kara már az iskola saját növendékeiből került kJ.

AZ ELMŰLT 30 ÉV meghozta a maga gyümölcseit: a magyar zeneélet felvirágzását, zeneszerzői alkotások értékes tömegét, új műfajok létrejöttét, a zenetanulás széles körű elteriedését, intézmények létrejöttét, egyszóval Kodálv óbornak teljesülését: „Legyen a zene mindenkiéi”

Vikár Sándor