Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-15 / 39. szám

im ■».

Mindkét fél érdeke

A KÖZELMÚLTBAN A MINISZTERTANÁCS több

szakszervezet elnökségével is tárgyalt a munkahelyi demokrácia helyzetéről, fejlesztésének lehetőségeiről. Ennek lényegét és szüségességét az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei a következőképpen hangsúlyozzák: „Az üzemi demokrácia jelenlegi működése és hatékonysága nem felel meg a követelményeknek, ezért mind tartalmában mind módszereiben tovább kell fejleszteni... A jelenleg. helyzetben az a legfontosabb, hogy jobban építsünk az üzemi demokrácia meglévő formáira”.

A Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézete mintegy ezer vezetőt és dolgozót kérdezett meg arról hogy az üzemi demokrácia hogyan érvényesül munkahelyükön, illetve a munkások, mint csoport mekkora befolyással rendelkezik a vállalatnál? Nos, a vezetők 23 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a munkásoknak jelentős a befolyása a munkahely életébe. A beosztottaknak, vagyis a munkásoknak viszont csak két százaléka mondta azt, hogy befolyásuk van a munkahelyen. Figyelemreméltó, hogy a megkérdezett munkások több mint fele határozottan állította: nagyon kis befolyásuk van a munkahely életére, a termelés egészére. Másként ítélték meg — és ez is figyelemreméltó — maguk a munkások az üzemi demokrácia helyzetét.

TERMÉSZETESEN A RÉSZVÉTLENSÉCIIEZ sok esetben a „másik fél” is hozzájárul. A vezetők — a termelési tan skozásokon — sok esetben eldöntött tényeket közölnek legfeljebb a végrehajtást segítő munkafeltételekre, mu...iakörülményekre vonatkozó észrevételekkel lehet azokat kiegészíteni. Ez azonban nem adja meg a beleszólás ízét, az együttgondolkodás, a felelősségvállalás érzetét. Ilyen ese- tekoen csak a vezetők elégedettek, mert egy feladatot „ki- pipá’tak”. >

Az üzemi demokrácia tartalmi fejlődésében, mechanizmusának működésében a vezető szerepet a vállalati párt- szervezet tölti be. Ez magában foglalja azt is, hogy a párt- szervezet kéri számon a különböző szintű vezetőktől, vajon biztosítják-e az üzemi demokrácia kibontakozásához a különböző feltételeket, ismerik-e az ilyen irányú követelményeket? Ebben a tevékenységben pedig elsősorban a szak- szervezetekre támaszkodhatnak a pártszervek. A szakszervezet lehet a legjobb segítője, szervezője, ellenőre az üzeni demokráciának, a közvetlen, hatékony tanácskozásoknak. Sze-epükre az irányelvek is felhívják a figyelmet: „A szak- szervezetek a műhelyekben az üzemegységekben és vállalati mértékben szervezzék meg a munkásgyűléseknek — nagyobb egységekben a munkásküldöttek gyűléseinek, — illetve a bizalmiak tanácskozásainak a rendszerét”.

A KÖVETENDŐ UT tehát nyilvánvaló. Szocialista termelési viszonyaink között természetesen jelentkeznek csoportérdekek. munkahelyi érdekek, a végső cél azonban közös Jogos és szükséges tehát hogy a munkahelyi közösség minden tagja részt vehessen a vállalat, az üzem vezetésében Ezt szorgalmazzák a növekvő gazdasági feladatok is Az MSZMP irányelvei határozottan kimondja: „A hatékonyan működő üzemi demokrácia egyszersmind nagy támasza az egyszemélyi vezetésnek, javítja a vezetői munka színvonalát Fejlesztése a vállalati irányítási rendszer tökéletesítését. a hatáskörök ésszerűbb rendezését és a dolgozók tartalmasabb, közérthetőbb informálását igényli”. Ez pedig mindkét fél érdeke, az előbbre lépés módja és formája.

Ti '■ ' E. Gy

.......... - '' ••

Hírek képekben

MATÉS7M KA: a MOM ban a 1°ncsetagok szigorú minőségi vizsgálat után kerülnek szállításra.

PUSZTADOBOS: jól haladnak az erőgépek javításával. Szabó András és Takács József MTZ-erőgép sze- pfVsét végzi.

»

Nyereség

!OfLeT-WAGTA«ORSzjí®' v *

■ j-t.«....'ft—^ n»swii-«aB»"i«fclwr-TrTr ■tiiiwn in ■ ii ti ..'i 7 : ur.-^~.va-xgrrsra-.ya«,-a

PÁRTISKOLA UTÁN

F elkészültén a kollektíváért

Pénteken, február t4-én befejeződött az öthőnapos

pártiskola. A reggel 9 órakor kezdődött bensőséges tan. folyamzáró ünnepségen részt vett és felszólalt Ekler György, a megyei pártbizottság titkára is. A végzett hallgatókat Vitkai Elemér, az MSZMP megyei bizottsága oktatási igazgatóságának helyettes vezetője köszöntötte. A tanfolyam elvégzéséről szóló végbizonyítványt a hallgatóknak Markoviét Miklós, az oktatási igazgatóság vezetője adta át.

Reggel van, még nyolc óra sincs, de már lassan benépesül a tiszta, világos, neonfényes osztályterem. Egyéni tanulás van a programban. Né. hány nap és újra várja az élet a felnőtt hallgatókat.

Széplaki Józsefet, a nyir- gyulaji Petőfi Tsz szerelőjét a párttagság, a kollégák. Vidám, jó hangulatú fiatalember, alig 30 esztendős.

— Kellemes, jó volt itt, so. kát tanultam. Itt laktam végig a kollégiumban, mindent biztosítottak részünkre, hogy zavartalanul tudjunk tanulni, készülni a még nagyobb munkára.

Nőtlen.

Tisztábban

látni

— Nem sokáig, mert ha haza megyek, utána rövidesen meg lesz az esküvő, a menyasszony már megvan — "űzi hozzá mosolyogva. Aztán újra a tanulásról esik sző. — Gyorsan eltelt az öt hónap. Én nagyon hasznosnak ítélem. Sok mindent most tisztábban lát az ember, s ebből következik, hogy elvileg szí. lárdabb, mint korábban volt, s jobban ki is nyitja az ember a száiát. Nem olyan félénk. mint volt. Biztosabbak az alanok. És ez nagyon jő érzés. Csak az tudja, aki azt is tudja, hogy milyen hiányos ismeretekkel érkezett a pártiskolára.

Széplakit a szerelőt pártvezetőségi tagnak választották, s a járás legfelsőbb nártfórumának, a pártbizottságnak is tagja.

— Lesz bőven feladat. Ko. rábhan marxista középet végeztem, most erre ..ráraktak” sok ismeretet. Különösen fog. lalkoztat a pártélet. a párt- éoítés kérdése. Később ezzel szeretnék alanosabban is fog. lalkozni. Tudja, most olyan az ember feje, mint a tömött méhkas, sok mindent rendszereznie kell. ha haza megy, aztán céltudatosan, módszeresen munkához látrd, segíteni. Kamatoztatni az életben, amit itt tanult.

Ezen a tanfolyamon végzett M’skolczi Tibor, a MEZŐGÉP nyíregvházi gyáregységének tmk-lakatosa is.

4

z ember felriad — kint még kormoslik az ég —, némára pofozza az ébresztőt és némi vonakodás után megválik a meleg ágytól. Sietve öltözik, állva reggelizik és az élet kora reggeli csikorgó indulásában kimegy a pályaudvarra, ahol már várják a lihegő vonatok.

Ezekben a reggeli órákban indulnak a prüszkölő táltosok szerte az országba, a megye különböző tájaira. Válogatni lehet az utakban. Ki lehet hozni ide céljainkat, hogy aztán a füstös látomások ködében az ösztön döntsön: Tokaj felé induljunk öt-tizenötkor, vagy Debrecen felé öt-harmincnyolckor. Minden irány képviselve van e csillogó sínekkel húrozott világban, a távolságok zengő hangszerén, mely már ilyenkor, a kezdetén az utazás muzsikájával tölti meg a szívet Ez az áramvonalas, gyöngyfe- nyű kék óriás-állat például Mátészalka felé vonszolja fekete kígyóját félóra múlva. Amaz nemsokára Vásárosnamény felé indul

Aiapszervezefi titkárnak választották míg a tanfolyamot

végezte.

— így aztán kétszeresen friss a diplomám. Uj vagyok, mint párttitkár, s új, mint ilyen hallgató. Nekem nem volt korábban a pártmunkában gyakorlatom. Most úgy érzem, azt kell majd pótolni, ebben kérem majd a vezetőség segítségét — magyarázza. — Valahogy ez évben nekem még minden sikerült. Lakás, választás, tanulás.

— Ezek után minek k«-*3 még sikerülnie?

A párttitkár — lakatot

— A pártmunkának, a szakmának. Úgy érzem a szerzett alapokkal többet tudok segíteni. Alapszervezetünknek 35 tagja van, mind lakatos, me- lós ember. Ide tartozik a lakatos üzemrész is. Visszagondolva a tanultakra, meg látva a gyakorlatot a termelést, az életet, most úgy vélem, kissé döcög nálunk az üzemi demokrácia. Jobban kell érteni ezt az embereknek, élni is vele, érvényesítenünk is. Ez rajtam is fog múlni. Aztán itt vannak a párthatározatok. Csak a közművelődésről szólót említem. Sokan vannak a munkások, még a párttagok között is, akik nem végezték el a 8 általánost. Most majd jobban nekirugaszkodunk. Persze nehezíti, hogy sok a bejáró dolgozó. De segítenünk kell.

Amikor a lakatost párttit- kárnak megválasztották, s ezt megtudta a kollektíva, a hallgatótársak, gratuláltak, ünnepelték.

— Jól esett a figyelmesség.

Összeszoktunk, megszerettük egymást itt a tanfolyamon. Sokat tanultunk egymástól is. Ezek még jobban erősitet. ték az emberben a tanultakat.

Széplaki József és Mlskol- czi Tibor úgy döntöttek, tanulnak tovább, az esti egyetemet is el akarják végezni.

— Most kell melegében, még benne vagyunk — jegyzi meg Széplaki.

— Csak megkezdeni nehéz, aztán nem hagyja abba az ember — így Miskolczi. —

Alig van olyan pontja a megyének, országnak, a hat főirányban, melynek nevét el ne sorolná a kedves hajnali bemondónő. Mint egy lüktető szív főerei, úgy csattannak felváltva az érkező vonatok indulóhelyei és az indulók célállomásai, városok, falvak, megálló és átszálló helyek, melyeken keresztül a pályaudvar, ez az óriási szív kidobja és beszívja a megye vérét, a habzó, éltető utastömegeket.

Nagyon sok a „hivatásos” utazó közöttük. Ezek mind szövetségesek, a közös sors nagy egyesületének tagjai. Messziről megismerhetők, mert kiválnak nyugodt, céltudatos mozgásukkal a ritkán utazók, az izgatottan to- longók sorából, akikkel ma esemény történik. A családi viszontlátók és búcsúzó barátok hangos, belső ügyeiket is kikiabáló tömegén olyan simán folynak át, mint a víz $ rostám« öfe

Valahogy most más szemmel.

fejjel olvas az embar újságot, másként nézi a tv adásait, a fórumokat, mindent.

Hankovszki András, az alig 27 éves lakatos művezető az ÉPSZER dolgozója. Két fiú apja. Qt is most választották párttitkámak.

— Rám nagyon rám fért az itteni tanulás, az öthónapos pártiskola, mert bizony ezelőtt még pártvezetőségi tag sem voltam. És most egyszerre párttitkár. Úgy érzem, mint művezető, mint párttag, jó munkámmal érdemeltem ki, hogy ide kerülhettem. Ezt köszönöm. Sokat jelentett, ha mint magán ember 'mondom is. Sok mindent másként lát az ember. Talán módszerben kaphatnának többet az utánunk következők. Olyanok, mint én is, aki új párttitkár, az új pártvezetőségi tagok. Melyik reszor- tosnak, mi a feladata, hogyan vezesse a pártvezetőségi ülést, ai taggyűlés előkészítése milyen legyen és így tovább. Ezt nekem otthon kell majd a gyakorlatban megtanulni a tapasztaltabbaktól.

„Lesz munkáin bőven“

Kostyál Andr&sné az öthónapos pártiskolára a nyíregyházi Dózsa Tsz zöldségtermesztő brigádjából jött. Mindennap hazajárt, s volt alkalma összevetni a tanultakat a valósággal. (

— Úgy gondolom, lesz munkám bőven nekem. Én is új pártvezetőségi tag vagyok. S bizony a nők, az asz- szonyok sokat várnak tőlem. Úgy látom, hogy a dolgozó nők érdekében még többet kell tenni a tsz-ben is. Nálunk bizony sokat kell dolgozni az asszonyoknak. Zsákolnak, gépkocsit pakolnak. Ehhez kell mérni az elismerést is! A zöldségtermesztő brigádban alig három férfi van, a többi 60 nő. És minden munkát mi végzünk. A legkönnyebbtől a legnehezebbig mindent. Eddig is szóltam az érdekükben, de most úgy érzem, méginkább szólhatok, mert többet tudok. Gondolom, lesz értelme. Valahogy most azt érzi az ember, hogy jobban tud élni a jogaival az egész kollektíva érdekében, s ha kell, szólni is egy-egy párthatározat érvényesítése érdekében.

— Úgy érzem, ebben erősödtünk mi sokat,

Farkas Kálmán

azok, akik — anélkül, hogy kimért mozdulatuk sietségnek látszana —, hamarabb ott vannak az utolsó ülőhelynél, mint azok, akik több tucat bocsánatkérés között húsz embert is fellöktek igyekezetük közben, ök figyelik finom gúnnyal a búcsúzkodó idős házaspárt: „Aztán adj Dundinak mindennap szalonnabőrt!” Persze, a sokat utazók is több csoportra oszlanak. Vannak közöttük jól öltözött „szereplő” emberek, akik sovány táskáiban az élet tápszerét cipelik, el fognak még ma mondani valamit, ami fontos. A szellem utazó ügynökei, tanárok és költők, orvosok és instruktorok. Munkások és munkásnők, a délelőtti műszak felé. Kihá- mozhatatlan ügyű rokonlátogatók és ügyvédek. Sza- badságos katonák és ellenőrök, akik összeráncolt homlokukon már viszik az Ellenőrzést és ® Revíziót«

Általában ha ezt a szó®

hallja az ember, nem kutatja e definíciót az értelmezó szótárban, mert mindenki az anyagiakra gondol. A napokban résztvevője lehettem, egy olyan értékelő „mérleg- beszámolónak”, ahol egy szó sem esett az ilyen nyereségről,

1973-ban 17 millió 600 ezeri

1974-ben megközelítően 23 millió forintot értünk el, — hangsúlyozta az előadó. E2 az összeg nem került kifizetésre és nem is kerülhet, Pedig több ezer ember, kiemelt, szorgalmas munkája fekszik benne és senki sem igényel egy fillért sem. i

Sok ezer ismerős és ismeretlen, — eleget téve a Nyíregyházi Városi Hazafias Népfront és tanács felhívásának —, ennyi értékű társadalmi munkát végzett a város fejlesztése és szépítése érdekében.

A fásítási akciót a város 17 körzeti bizottsága hazánk felszabadulásának 30. évfordulójára ajánlotta fel. Tár?a, dalmi munkával az évfordulóra egy új parkkal ajándékozzák meg a város lakosságát, a jubileumi parkkal. Jelentős volt a járdaépítési akció, melyet a „Járdát minden nyíregyházi utcára" akcióban szervezett a Hazafias Népfront és ez nemcsak az elmúlt év jellemzője, hanem hosszú távú feladat. Az elmúlt év elején valami újjal találkoztunk: Az utca- és lakóbizottságok választásával, 118 ilyen bizottság működik jelenleg városunkban és továbbítják, a lakosság problémáit. Ugyanakkor a bizottságok várospolitikai kérdésekre kaptak tájékoztatót « város vezetőitől.

Hány aktíva végez társadalmi munkát? Nehéz lenn« megmondani. Talán annyit, hogy csupán a 17 körzeti bizottságban 800-an tevékenykednek, közülük 240 nő. j

A városi pártbizottság, tanács és a Népfront felhívására történt bölcsődei akcióban a Népfront aktivistáival hatékonyan részt vett a kommunista műszakok szervezésében, amely 2 millió 400 ezer forintot eredményezett. Megszervezték a városi művelődési munkaközösséget és minden körzeti bizottság mellett hasonló közösségek alakulnak. Ez ismét több száz társadalmi aktíva bevonását jelenti.

Olyan nyereség mindezíj amit forintban nem lehet kifejezni,

Kccskovszki Józsefi!

Igazi ügynökök, hasas táskáikban gyöngéden hordozva gyermeküket, az ÁRU-t.

Ez a zűrzavar a legnagyobb meglepetésre gyorsam elrendeződik. Mindenki megtalálja a helyét, beszáll és miközben a tiszavasvári úti sorompó előtt hosszúra nyúlik a várakozó járművek sora, az utolsó vonat is elsétál az elmaradhatatlan elkésett utas előtt Rakamaz felé.

Köszönt az erdő, kitisztul a levegő, nyárfák pipiskédnek az útszélen és az ablakon kinéző utas — bás? nem tudja megfogalmazni —, ezt érzi: „íme, az ország.”

Csakugyan az ő hazája ezi Nem a megyeszékhely, ahonnan elindult és nem Tokaj, vagy Nyírbátor még, ahová megy. Állandóság az átmeneti állapotban, amit az utazás jelent az elindulás utórezgései és a megérkezés sejtelmei közé szövődve. S minél gyakrabban utazunk, annál inkább az.

Az utazás egyike a leg<j tisztább örömöknek.

Gesztelyí Nagy Zo!tá$

íitazás — itthűn