Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-15 / 39. szám

4 / -• ......... . *,, ICEtrr-MAGYAROR5ZÄ0 im. tcTm&rtÉ ' Szülők GYERMEKEKNEK • CVERMEKEKNEK • GYERMEKEKNEK A szakkörökről Waaapság a legkülönbözőbb fórumokon esik szó a gyermekek szabad idejének hasznos eltöltéséről. Az iskolák, az úttörőcsapatok rendezvényei — elsősorban a szakkörök foglalkozásai töltik ki az iskolás korúak szabad idejének programját. Van belülők szép szám- | mai, s s lehetőségek széles skálája közül választhat­j nak a gyermekek szülői beleegyezéssel. Néhány szak­I kör kivételével a legtöbb a tanév megkezdésekor in­1 dúl és a nyári szünetig tart, s ezért már az iskola­j év elején kérik szüleik engedélyét a gyermekek, hogy melyik szakkörbe járhassanak. Az engedélyek megadásával nincs is baj, a prób- í lémák akkor kezdődnek, amikor a gyermekek egyszer* egyszer rosszabb jegyet visznek haza. A büntetés nem- i egyszer a szakköri munka megtiltása lesz. Erről a helytelen büntetésmódról már írtunk a lap hasábjain, s akkor a gyermekekkel való beszélgetés alapján meg­állapítottuk, nem a szakköri munka az okozója egy- egy rosszabb jegy „becsúszásának”. Azzal dorgálni, amit a gyermek a legjobban szeret, nem célravezető megoldás. Talán több szülő nem ezt a büntetési mó­dot választaná, ha jobban ismerné, miiven a munka a szakkörökben, s ha néha-néha segítené is a szakkö­rösöket. Ezért talán nem lenne hasztalan, ha most a Szülők fórumában annak a témának az anyagával fog­lalkoznánk. amely nem régen hangzott el a városi út­törőelnökség ülésén és ahol az eddigi szakköri munkát értékelték az úttörők felnőtt vezetői, akik egyben pe­dagógusok is. Az értékelés az eddigi gyakorlat jő pár hiánvos- rfgára elhívta a figyelmet. A szakkörök „szervezése” mozgalmi ügy volt, de e tevékenység tudatos beillesz­tése a nevelési rendszerbe, az úttörőélet egészébe, még nem kielégítő. Mutatja ezt, hogy az expedíciós feladatokkal laza a szakkörök kapcsolata. Nem talál­ta még meg helyét a szakköri önkormányzó szerv, s a tisztségviselő^ funkciója sok esetben csak névleges. Az úttörőházi szakkörökbe azért járnak a pajtások, mert a főleg technikai jellegű körök személyi és tár­gyi feltételeit az iskolák nem tudják biztosítani, vagy mert kevesen jelentkeznek, s emiatt nem indítanak szakkört. Jutalmakat a pajtások csak akkor kapnak, h* egy-egy versenyen kiválóan szerepelnek, nem gya­kori a dicsérő ok'evél és a kitüntetés sem. Kihelyezett szakkör kevés működik, s a legtöbb körnek pines kap­csolata az üzemekkel. Az elkövetkező időben fontos feladat, hogy a ta­nárok fejlesszék ki a szakkörök iránti igényeket a gyermekekben már az általános iskola első osztályá­tól. A munka összeállításánál, megszervezésénél a gyer­mekek kérését vegyék figyelembe és ne a tanárok döntsenek a pajtások helyett. Sok vita tárgya volt a? is, hogy milyen legyen az elméleti — azaz az iskolai és a gyakorlati — az úttörőházi — szakkörök aránya. Előfordult nem egy évben, hogy amikor megszüntet­ték az elméleti köröket, a gyermekek a TIT-be jár­tak a 120—15Ó forintos tantárgyi szakkörbe. Ezért az a helyes, ha egyik sem megy a másik rovására és a pajtások úgy választanak 1—2 szakkört, hogy azok túl­terheltséget ne okozzanak. A következő években a szakköröknek munkaterv alapján kell dolgozniuk, s a naplónak dokumentálnia kell az elvégzett feladatokat. A naplóvezetés jutalom­ként • gyermekek feladata lesz. Meg kell maradni to­vábbá a körök úttörőjellegénél, ami nemcsak abban fog megnyilvánulni, hogy nyakkendős pajtásokat le­het látni, akik úttörődalokat, csatakiáltásokat tanulnak a munka mellett. Az úttörőjelleg mutatkozzon meg az Irányításban és abban, ahogyan a gyermekek barká­csolni. bábozni. a tantárgyakat részletesebben tanulni, elsajátítani tudják. Szó volt arról is az értekezleten, hogy megpró­bálják — az érdeklődési köröket jobban alapul vé­ve — a szakrajzok, a szakkörösök szakkörét szervez­ni, például a sportosoknál. A szakköri munka tehát nem független az úttörő­munkától, s nemcsak a tanulást segíti, hanem a gyer­mekek közösségi nevelését is magára vállalja. Ezért hárul nagy felelősség a csapatvezetőségekre, a peda­gógusodra, — akik szakköröket vezetnek a tizennégy , éven felüli úttörővezetőkre, — akik ugyancsak segí­tik e munkát. Az iskolai órák e sokrétű feladatokat nem tudják teljes egészében magukra vállalni, még egy-egy tanulmányi versenyre a felkészítést sem, s ném tudnak hathatós támogatást adni a gyermekek­nek pályaválasztásukban sem. Ami a tananyagba nem fér, azt pótolja az elméleti és a gyakorlat szakkör. Röviden így foglaltuk össze a megbeszélésen el­hangzottakat. s ezzel vázolni szerettük volna az isko­lák, az úttörőcsapatok szakköreinek szerepét a gyer­mekek szabad idejének hasznos eltöltésében. S fel­hívtuk a figvelmet arra is. hogv melyek azok a te­rületek. amelvek igénylik a szülők segítségét, támo­gatásét, megértését B. J. Terveztek gondos mérnökök. Micsoda rajzok, számítások! Szavamra, Irigyeltem őket. Aztán jöttek a munkások, exkavátorok, dömperek.... Hegyek nőttek, mélyültek árkok. pontosan, rajz és terv szerint. Tégla, cement, előre gyártott elemek... S jött a nagy daru, karmester a zenekar élén. Vezényelt széles mozdulattal. a furulyáit a szélben a kémény. Elmondani így egyszerű. — Ez a folyosó, a tantermek, szertár, a nevelők szobája.. . így válnak valóra a tervek. Terveztek gondos mérnökök, szorgos munkások építettek. A tervezők, az alkotók magukért egyaránt kitettek. Virulj soká szép iskolánk! Tapsra verődik most kezünk, de holnap már a munka vár. Pajtások, ml következünkJ Vízszintes: 1. Megfejtendő, a függőle­ges 6 folytatása (hatodik négyzetben: R). 6. Növény. 7. Csapadékféleség. 8. Tetejére. 9. Régi űrmérték. 11. Fonott edény. 12. Ravaszdi. 14. Indu­lat. 16. Gyümölcsöt szárítva tartósít. 18. Ajándékoz. 20. Elektromos töltésű részecske. 21. Egymást követő betűk a magyar abe-ben. 22. Égitest. 24. Omladék. 25. Torzszülött, ismert idegen szóval. 27. Színültig. 28. Miki betűi ke­verve. 29. Utszéleken húzó­dik. Függőleges: í. Dél-magyarországi város. 2. Soós Dániel. 3. óhajt. 4. Előkelőség. 5. Emelkedik a szintje. 6. A téli ünnepkör jellegzetes népi szokása a... (folytatása a vízszintes 1­bert). 10. Szovjet folyam. 11. Káposztaféleség. 13. Névelős télisport. 14. Hímállat. 15. Né­pi föld alatti tárolóhelyiségek. 17. Ilyen szó is van. 19. Dá­niel beceneve. 21. Vízi... (ked­velt sportág Magyarországon is). 23. Soklábú ragadozó ro­var. 24. RER. 26. Római 2000. 27. Morse-jel. Megfejtendő: Függőleges 6, vízszintes 1, Múlt heti megfejtés: A közeli Debrecen nagy téli eseménye napjainkban: a hajdúsági farsang. Könyvjutalom: Merkovsz­ky Palika és Pálkővj József Nyíregyháza, Gödény Erzsé­bet Nyírbogát. Angyal Ttöor Tiszavasvári, Szabó Lajos Fe­hérgyarmat. Ismeritek-e a verebeket? Hangos és szemtelen. Csönd egy csepp ott nem terem, ahol ő van. „Csipcslrip!” — ezt csipogja a sírig. (Udud István) — Na de ilyen kérdést, — fogjátok válaszolni csodál­kozva. — Hát persze hogy ismerjük. Ki ne ismerné a verebeket? Hát Igen, természetesen mindnyájan láttátok már ezeket a madarakat, városon és falun egyaránt, hiszen mindenütt előfordulnak az ember közelében. De én arra gondoltam, tudtok-e valami­vel többet is róluk? Néma csend. Ugye igazam volt? A kö­zönséges. mindenki által „jól ismert”, sokat emlegetett, szidott verébről alapjában véve még sem tudunk sokat. Pedig a szó legszorosabb ér­telmében valóban az orrunk előtt él és mozog. Persze egy ilyen kis írás keretein belül nehéz lenne is­mertetni mindazt, amit az ornitológusok, a madarak életét tanulmányozó kutatók, a verebekről eddig összegyűj­töttek. De azért néhány dol­got elmondok róluk. azt. amit mégis csak illene tudni leg­közönségesebb madarainkról. Azt mondtam madaraink. Igen, mert Magyarországon két verébfaj él, a házi és a mezei veréb. Az első az is­mertebb, amelyet naponta láthattok. Ott csiripelnek az ereszcsatornán, ugrálnak a ligeti padok körül morzsák után kutatva, keresgélnek a disznó vályújában és nem egyszer az orra elől csipdesik el a legjobb falatokat. Buda­pesten téli időben a Rákóczi úton és másutt ezrével ülnek a fákon és egyfolytában csi­ripelnek Be nem áll a cső­rük egy pillanatra sem. Aki pedig ilyenkor a fa alá me­részkedik, többnyire nem ússza meg néhány fehér pöttyéntés nélkül, a kabátján vagy a sapkája szélén. A házi verébnél a hím madár feje teteje szürke, tor, ka fekete. A tojó egyszínű barnás, alul világosabb, amo­lyan piszkosfehér színezetű. A mezei veréb valamivel ki­sebb, feje teteje csokoládé­barna, a füle tájékán fekete foltot visel. Torka szintén fekete. Hím és tojó itt ha­sonló színezetűek. Mint a neve is mutatja emberi lakó­helyen kívül, öreg fákkal sze, gélyzett legelőkön, ligetes er­dőben is él, ahol faodukban fészkel. A verebek szapora állatok. Kétszer, de inkább háromszor költenek évente, egy-egy fészkealjuk 5—6 sűrűn folto­zott kis tojásból áll. A szülők kora hajnaltól késő estig ete­tik az örökké éhes fiókákat, mégpedig eleinte rovarral (ilyenkor nagyon hasznos a veréb) később pedig mag. vacskákkal. Gabonaérés ide­jén nagy károkat okoznak a földeken elsősorban azért, mert nagyon sokan vannak, s ha megszállnak egy-egy táb­lát, valósággal „learatják” a termést. Éppen ezért a leg­több madárral ellentétben a magyar természetvédelmi törvények nem is helyezték őket védelem alá. A mezei veréb általában több rovart fogyaszt mint nagyobb roko­na, kártétele éppen ezért nem olyan jelentős. Verebeink általában egész évben ugyanazon a területen tartózkodnak, a mezei veréb azonban néha nagy távolsá­gokra is elkóborol. Legutóbb például Belgiumban több ezer példányt gyűrűztek meg és ezt követőleg visszajelentések érkeztek Svédországból, Franciaországból sőt Angliá­ból is. A Madártani Intézet munkatársai ugyancsak jelö­lik a hálóba került mezei verebeket, számokkal ellátott kis alumínium gyűrűt erősí­tenek a csüdjükre. és most kíváncsian várjuk, akadnak-e majd nálunk Is ilyen .ka­landvágyó”. messzire elkó­borló verebek. %. E. Pajtások! Ezen a héten több, rövl- debb híranyag szerepel pos­tánkban. Szó lesz töbek kö­zött egy gyűjtőmunkáról, a nyíregyházi úttörőház prog­ramjáról, szaktárgyi ver­senyekről A nyíregyházi járás 78 út­törőcsapatának névadóit dol­gozta fel dr. Tóth László, a pedagógus továbbképző ka­binet munkatársa. Hasznos, hagyományápoló gyűjtésé­ben megállapítja, hogy a csapatok többsége jelentős történelmi személyiségek, — Kossuth Lajos, Damjanich János, Gábor Áron, Zrínyi Ilona, Dózsa György, — nagy költőink «— Petőfi Sán­dor, Arany János, Ady Endre, József Attila — ne­veit választotta névadójá­ul Sok csapat vette fel a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemel­kedő alakjainak, például Ságvári Endre, Mező Im­re, Zalka Máté, Georgij Di­mitrov nevét. Teleki Blanka, a magyar nőmozgalom lelkes, bátor képviselője em­lékét őrzi az Ujfehértói 1-es számú Általános Iskola csa­pata. Jászai Mari, legna­gyobb drámai színésznőnk nevét is viseli úttörőcsapat, s egy nem élő, de közismert irodalmi hősét — Toldi Miklósét A gyermekeknél nem formalitás a névadó­felvétel Névadójuk életét, tevékenységét, jól ismerik és évenkénti kutatásokkal gaz­dagítják gyűjteményüket. Munkája végén dr. Tóth László a következőket írja. „Az úttörőcsapatok nevei is fonfos részét képezik a ma­gyar intézménynév-rendszer­nek .. Vizsgálata a mozga­lom és a névtudomány szá­mára is hasznos tanulságok­kal szolgál.” * A nyíregyházi Szamuely Tibor Uttörőház márciusi programja. Március 2-án délelőtt 10 órakor a kisdo­bos klub keretében rende­zik meg az óvodások és kis­dobosok találkozóját. Dél­után IS órakor az ifjúsági fúvószenekar ad hangver­■------------------------­Úttörő­posta setsyfc. Március 15-én 1® órakor kisdobos játékdél» előtt lesz, 22-én pedig 9 óra­kor tartják az Országos di­áknapokat, valamint a me­gyei népitánc-bemutatót. Március 23-án 9 órakor ke­rül sor a „Hazánkról szól­jatok szép szavak” című me­gyei bemutatóra. * A berkeszi II. Rákóczi Fe«: renc Gyermekotthon nyol­cadikos növendékei segít­ségünket kérték a napok­ban. Elhatározták, hogy ki­csinosítják intézetüket su- baképekkel A nagy vál­lalkozás azonban most fél­beszakadt, mert már sem pénzük, sem torontói fona­luk nincs. Kértek bennün­ket, hogy közöljük gondjai­kat. Nos ez megtörtént, s re­méljük a megye könnyűipa­ri üzemeinek, szövetkezetei­nek szocialista brigádjai segítenek a gyerekeknek. * A Nyíregyházi 5. számú Általános Iskola elsős tanulói ezen a héten megnézték a 2. számú iskolában az alko­tó ifjúság keretében rende­zett bemutatót, ahol társaik által készített ügyességi já­tékokat állítottak ki. Olyan sikert aratott a bemutatói hogy elhatározták, ők is megpróbálkoznak hasonlód vaL * A szaktárgyi vetélkedők kisvárdai járási fordulóját február 14-én rendezték meg a Tomyospálcai Általános Iskolában. Orosz nyelvből és irodalomból a hetedikes és a nyolcadikos pajtások ver- senyzetek, az irodalombará­tok és nyelvészek az úttörő történeíemkutatók, a világ­járók, a term észetkuta tők, a vegyészek, a fizikusok és a matematikusok vetélkedőién csak nyolcadikosok vettek részt. Az eredményekről ké­sőbb beszámolunk. * Kisváráén tartották meg február 11-én az iskolai hon­védelmi felelősök tovább­képzését az MHSZ-székház- ban. Téma volt a lövészetve­zetői képzés és az iskolai honvédelmi oktatáshoz szük­séges eszközök bemutatása. A LIPTÓI TÓ (SZEPVAK REGE) 4 liptói síkságon valamikor réges-régen egy tó terült el. Abban az időben az egész vi­dék ura Lubko fejedelem volt, viszont a tó úrnője a ragyogó szépségű Hófehér Hableány volt. Amilyen szép volt, olyannyira gonosz is. Tündöklő szépségével és cso­dálatos énekével a tó partjá­ra csalogatta az ifjakat, akik soha többé nem tértek vissza otthonukba, a tó vizének hab­jaiban lelték halálukat. Egyszer Lubko fejedelem úgy határozott, hogy — lesz ami lesz, — a Hableányt megfossza varázserejétől és feleségül veszi. Sokat töpren. gett. hogyan tudná ezt meg­valósítani. Végül a követke­zőket eszelte ki: vékony réz­szálakból hálót szövetett és leengedte a tóba. ö maga pe­dig leült a tó partjára és csendben várakozott. Előző­leg még erős vasláncokkal egy hatalmas fa törzséhez köt­tette magát, nehogy a Hab­leány a tóba húzza. Teltek-múltak a napok, de a Hableánynak se híre, se hamva nem volt. A fejedelem továbbra is kitartóan üldögélt a tó partján. Egyik napon váratlanul fel­hangzott a Hableány csábító dala: — O. jöjj, szerelmem, 6, jöjj kedvesem ölelő karom­ba. Amint meghallotta Lubko e szívhez szóló dalt, egész testében megdermedt. am- 6, jöjj, szívem, siess hozzám, vár a palotám, — dalolta a Hableány, s a part felé úszott. Amint a fejede­lem a Hableány arcát meg­látta, mely olyan fényt árasz­tott mint a nap sugarai, töb­bé nem tudott ellenállni a kí­sértésnek, széttépte láncait, beugrott a tóba, s mint a szél­vész úgy rohant a Hableány karjaiba. A Hableány szoro­san magához ölelte és a tó mélyére húzta. A fejedelem kísérete, mely ott várakozott a parton, Iáivá mindezt megdöbbent. Amikor felocsúdtak, tüstént megra­gadták a háló köteleit és tel­jes erővel húzni kezdték. Ki­emelték a hálót, az elalélt Lubko fejedelmen kívül sen­kit sem találtak a hálában. Amikor Lubko magához tért, csak akkor eszmélt föl, mi is történt vele. Háromszo­ros esküvel fogadta meg, hogy addig nem hunyja le álomra a szemét, szó nem hagyja el ajkát, míg a tó vize ki nem apad. Szolgáinak, a derék ifjaknak meghagyta, hogy hatalmas sziklákat és köveket hordjanak össze és dobálják a tóba. így is lett. S ekkor a tó vize szemláto­mást apadni kezdett, míg vé­gül teljesen kiszáradt. A vízzel együtt eltűnt a Hófe­hér Hableány is. Csak a dalait hagyta hátra, melyeket a liptói lányok még ma is énekelnek. Dr. Papp Sándomű fordítása TÖRD A FEJED! Udud István: ÚJ ISKOLA

Next

/
Thumbnails
Contents