Kelet-Magyarország, 1975. február (32. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-14 / 38. szám

ICET.ET-MACYARORSZAG $ WT?> -fe&röär fii HÁROM ÉS FÉL MILLIÁRD ipari export megyénkből Tuzséri kommunisták Munkában az új pártvezetőség A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben eb­ben az évben is nagy mennyiségben készítenek transzformátorházakat NDK-megrendelésre Cipő 400 millióért TuzSéron az ÉRDÉRT Vál­lalat 14-es számú telepén a kommunisták a pártcsoport- értekezleteken, a taggyűlése­ken és a pártértekezleteken behatóan tanulmányozták az irányelveket. A dokumentum -vitáján a telep kommunistái ,egyértelműen kifejezték, he­lyeslik a párt politikájának a tő irányvonalát. Az irányel- -vekben megfogalmazott reá­lis célok alapján az alapszer- ,,vezetek és a csúcsvezetőség '■’kidolgozták az első fél év 'munkatervét. Tevékenységü­ket már ennek alapján vág- ,-zik. Légrádí József csúcstitkár: — Az irányelvek és a szer­vezeti szabályzat vitájában a telep ötven kommunistája kért szót, és mondta el véle­ményét. Azt tapasztaljuk, hogy a százharminckét kom­munista véleményével egyet ért a telep mind a kétezer dolgozója. Segítségükkel tud­juk megvalósítani az üzemi demokrácia szélesítését, a fi­zikai dolgozók bevonását a vezető testületekbe. Ezzel vi. szont az is együtt jár, hogy a pártszervezetek, a gazdasá­gi vezetés, a tömegszerveze­tek a jövőben jobban segít­sék a dolgozók politikai és szakmai felkészítését. Az új­raválasztott vezetőségek fel­adata: mozgósítani a munka- fegyelem további erősítésére, a termelőberendezések — a hatalmas daruk, hosztoló és kéregelőgépek, targoncák, munkagépek — jobb kihasz­nálására az üzem- és mun­kaszervezés további korsze­rűsítésére, az ésszerű takaré­kosságra, Balogh József, a kettes Mapszervezet titkára: — Nálunk a női dolgozók száma százötven. A munka szinte minden területen ne­héz. a balesetveszély miatt nagy és állandó figyelmet igén -el Ennek ellenére a 600 ezer köbméteres évi tervün­ket a múlt esztendőben is túl­teljesítettük. Aki ismeri ezt a szakmát, tudja, hogy itt a technika állandó változásban van. A mi famunkásaink már Bem veszik kezükbe a fej­szét, kézi erővel • alig emelge­tik a hatalmas farönköket. Helyettük elektromos fűré­szek, emelődaruk és Diesel­targoncák végzik a munkát. Viázont ezeket az okos ma­sinákat tudni kell kezelni. Ehhez viszont emelni kell az általános és szakmai művelt­ségüket. Ennek segítése is a kommunisták feladata. Virga István csúcsvezetősé­gi szervező titkár: — A munkahely számos te­endője közül a legfontosab­bakra irányítja a figyelmün­ket A termelési feladatok megoldása mellett itt van hazánk felszabadulása 30. év­fordulójának a megünneplé­se, mellyel kifejezésre sze­retnénk juttatni őszinte ba­rátságunkat felszabadítónk, a szovjet nép iránt. Az ünnep­ség előkészítésében és lebo­nyolításában különösen sokat tehet vállalatunk MSZBT- tagcsoportja. A kongresszusra és a felszabadítás! évforduló­ra a munkaversenyben már eddig is sokat tettek szocia­lista brigádjaink. Az újjává­lasztott vezetőség feladata a verseny további szélesítése, az eredmények propagálása, el­ismerése. Majoros János vagonrakót most először megválasztották alapszervezeti vezetőségi tag­gá: — Kezdem érezni, mekko­ra felelősség az alapszerveze­ti vezetőségben dolgozni. Én a Lenin szocialista brigád tagja vagyok. Eddig az volt a legfőbb gondom, hogy sem az én, sem a társaim ujját le ne csípje a fa. Most meg hét­száz, ember termelési és egyéb ügyes-bajos dolgára is kell figyelnem. A mi mun­kánk abból áll, hogy faragott fákat rakunk vagonba hazai és külföldi megrendelők igé­nye szerint. Ha nincs vagon, akkor meg hosztolunk. vé­gezzük azt a munkát, ami éppen adódik. Most, hogy vezetőségi tag lettem, ez el­len az „ami jön munka” el­len kell többet tennem. Meg kell értetni a vasúttal, hogy több százezer köbméteres gömbfa manipulálása és va­gonba rakása csak nagyon fe­gyelmezett munkaszervezés­sel valósítható meg. Azt is látni kell, hogy itt is embe­rek, vidékről bejáró család­apák dolgoznak, akiknek a „túlóráztatása, nem hoz sen­kinek semmiféle hasznot. Szocialista szerződésre gon­dolok köztünk és a záhonyi vasutasok között. így terv­szerűbbé tehetjük a mun­kát, energiát, időt nyerhe­tünk. Beszélnek erről a XI. kongresszus irányelvei is, amelyeket mi a magunkénak tartunk. SIgér Imre Szabolcs-Szatmár megyé­ben 1974-ben 36 ipari üzem dolgozott exportmunkán. A húsz minisztériumi, a há­rom tanácsi és a tizenhárom ipari szövetkezeti üzem — az előzetes mérlegadatok szerint — összesen 3 milli­árd 101 millió forint érté­kű terméket állított elő, illetve végzett bérmunkát külföldi megrendelésre. Ebben az évben, annak el­lenére, hogy az exporttevé­kenységében részt vevő üze­mek száma eggyel csökkent — kisvárdai Vulkán — to­vább növekszik a megye exporttevékenysége. A már elkészült, vagy még végle­gesen jóvá nem hagyott tervek alapján Szabolcs- Szatmár megye ipari ex­portja — a bérmunkát is beleszámítva — megközelíti majd a három és fél milliárd forintot. Feltehetően ez még tovább növekszik. Gyógyszer, konveyor, konzenr Az év legnagyobb export­tálója ezúttal is a tiszavas- vári Alkaloida Vegyészeti Gyár, ahonnan az elmúlt évi 551 millióval szemben az idei tervben 578 millió forint értékű terméket érté­kesítenek külföldön. Ebből 437 millió forint értéket képvisel a tőkés piac. A kö­vetkező „nagy” — 409 mil­liós export iával — a Ha jtó­művek és Festőberendezések Gyára nyíregyházi gyár­egysége. Az elmúlt évi ered­ményéhez viszonyítva itt kö­zel 60 milliós növekedést terveznek. Partnerük to­vábbra is a Szovjetunió, ahova KX típusú nehéz-, és DCP típusú könnyű kon- veyorokat, elektroforetíkús festőberendezéseket szállíta­nak. A Nyíregyházi Kon­zervgyár éves tervében az export értéke 443 millió forint. A növekedés itt is majdnem hatvanmillió. A tavaly elszállított termék 3640 vagon volt. Az idén 4200 vagon nyíregyházi konzervkészítmény hagyja majd el az országot. Mintegy nyolcvankét mil­lió forinttal növeli az idén exportját a Taurus nyíregy­házi Gumigyára. A 361 mil­lió forintot jelentő export nagy részét ezúttal is a tő­kés piac jelenti. Többek között, több, mint 200 millió forint értékben szállítanak a kapitalista államokba kü­lönböző kemningcikkeket. A Papíripari Vállalat nyír­egyházi gyára ez évben is mintegy 15 százalékos nö­vekedést tervez exportra. Nagyságrendben követke­zik a Növényolaj- és Mosó­szergyártó Vállalat nyírbá­tori növényolajgyára. A gyár elmúlt évi exportja — fő­leg növényolajból — 190 millió forint volt. Idei ex­portjuk a megrendelésektől függ. Az NDK-ba például a napokban szállítottak el 160 tonna nyers étkezési nap­raforgóolajat. A Nyíregy­házi Dohányfermentáló Vál­lalat az elmúlt évben 200 vagon dohányt szállított kül­földre francia, szovjet, NDK, csehszlovák, lengyel és oszt­rák megrendelésre. Az idén — itt is a diszpozícióktól függően — hasonló igények­kel számolnak. A tavalyi szállítmány értéke — jelen­legi, világpiaci árakat vé­ve alapul — mintegy 150—- 160 millió forint. Százmillión felül tervez exportot a Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi gyáregysége. Hasonló nagy­ságrendben exportál az Elektroakusztikai Gyár UNIVERSIL gyáregysége. Az EAG kisvárdai üzemé­nek exportja továbbra is a képkeretléc. A MEZŐGÉP exportja a tavalyi 56 mil­lióról az idén már 80 milli­óra növekszik. Vasszerkeze­teket szállítanak Csehszlo­vákiába, az NDK-ba és konzervipari gépeket, gép­sorokat a Szovjetunióba. Pe­ruba gyümölcszúzőkat, dörzshámozókat rendeltek, az NDK-ba hat darab paraj­és babmosó készül. Uj piac Nigéria és Vietnam, ahova D—30-as és D—24-es da­rálókat küldenek — egye­lőre — bemutatásra. Növekedik az export a Magyar Optikai Művek mátészalkai szemüveglencse gyárában. Különösen nő az igény műanyag szemüveg- lencsék iránt, amelyeket Amerikába, Olaszországba és Svédországba szállítanak. A Szovjetunió az üvegter­mékekből vásárol nagy mennyiséget. Tavaly a gyár mintegy 37 millió forint értékben exportált, az idén már 68—70 millióra számí­tanak. Fékbetét Zsigulikhoz A Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ter­mékei — parkettfriz, szőlő­oszlop, rakodólap és karó — iránt az elmúlt évben nőtt az igény külföldön, s több mint ötvenmillió forint érték1 talált vevőre. Idei szál­lításra eddig 40 millió fo­rint értékben kaptak meg­rendelést. A termékek nagy része ezúttal is Svédország­ba, Ausztriába, Olaszország­ba és az NSZK-ba „utazik”. Kisebb volumenű exportot „bonyolít” le az Ipari Sze­relvény és Gépgyár máté­szalkai, az Elektromecha­nikai Vállalat beregi gyá­ra, a Nyírbogdányi Kőolaj­ipari Vállalat, a METRl- POND fehérgyarmati gyár­egysége. Az' elmúlt évben a METRIPOND gyáregységé­nek termékei Kubába, Viet­namba, a közel-keleti álla­mokba és a már fejlődő or­szágokba irányultak. Az idén a Szovjetunióba is szál­lítanak mérlegeket. A Vil­lamosszigetelő és Mű­anyaggyár az idén az NDK* val kooperálva — a Wart­burg, Trabant és Moszkvics fékbetéteken kívül — meg­kezdi a Zsigulikhoz szüksé­ges tárcsafékbetétek gyártá­sát is. Tervezett exportérté­kesítésük az idén mintegy 26 millió forint A tanácsi ipar három vállalata — a Szabolcs és az Auróra, valamint a Tiszalö- ki Faipari Vállalat — az idén 114 milliós értéket ter­mel exportra. Az ipari szö­vetkezetek — a bérmunká­val együtt — 430 milliót terveztek. A nyugati álla­mokban például egyre ke­resettebbek a népművészeti termékek. Nagy mennyiség­ben szállítanak már belőle / a nyugatnémeteknek, an­goloknak, olaszoknak, a dá­noknak, de eljut a termék« japánokhoz U. Továbbra is jelentős érté-í két képvisel Szabolcs-Szat­már megye exportja. Az el­múlt évben a két tanácsi vállalat — Szabolcs, Auróra — és a négy szövetkezeti —» RACITA, KALLUX, Viktő^ ria, valamint a nyíregyházi cipész — összesen 348 mil­lió forint, értékű, . lábbelit készített exportra.’''Idei ter­vük már megközelíti a 400 milliót. A nyíregyházi vasipari szövetkezet NDK-kooperá- cióban készít olajradiáto­rokat, a Kisvárdai Vas- és Fémipari Szövetkezet a Ganz Darugyár, valamint a MEDICOR exportmegrende­léseiben kooperációs part­ner. A Nyíregyházi Kárpi­tos és Üveges Szövetkezet és a nagykállói vasipari szövetkezet közös vál­lalkozása az export motorvonatok üléseinek gyártása. Jelentős export megrendelésen és bérmun­kán dolgozik a Nyírség Ru­házati, a Fehérgyarmati Ru­házati és Szolgáltatóipari# a Nagykállói Textilruházati# a Nyírbátori Ruhaipari, a Kisvárdai Ruházati és a Baktalórántházi Építő- és Szakipari Szövetkezet. A nyugati bérmunkák az idei tervekben is jelentős sze­repet játszanak a szövetke­zeti textiliparban. Tóth Árpád Tizenegyen K ilenc gyerek. Emberöi- tőnyi a korkülönbség a legidősebb és a legkisebb között — huszonöt év. Csa­lád Csengerben, az ország legkeletibb csücskében. Nyomorúságból, robotból indultak a szülők. Sok test­vér, napszám, marokszedés ami volt. • A házasság után csak ma­gukra számíthattak. A fia- talaszony hét testvérét hagy­ta otthon. S az első évben, 1937-ben már jött is a gye­rek. — Tanyára költöztünk. El­vállaltunk mi minden mun­kát. ami csak akadt. Mu­száj volt .. Hátrasimítja hófehér ha­ját. egy Fecskét dug niko- tinszítta bajsza alá. Má­rián József 59 éves.- Felesé­ge kilenc gyermeket szült: hat fiút és három lányt. Négy évvel ifjabb az uránál. Öagadt lábai a magasszárú cipőben is fájnak — nem sokáig bírja az állást, a jár- kálást. — Tavaly leszázalékoltak. Rokkantsági nyugdíjat ka­pok egy éve, takarítónő vol­tam a rendelőintézetben. A lányom vette át a munká­mat, most ő dolgozik a helyemen. 0 Kilencgyermekes család. Nem sok ilyen van manap­ság. Háromszorosa a mai családmodellnek. .. Amikor a nagyfiú szak­mát szerzett, már öt testvére volt. Mire a 46-ban szüle­tett harmadik fiú elvégez­te Nyíregyházán a mezőgaz­dasági technikumot, kétéves volt a kilencedik gyerek. Sok szájnak kellett enni adni. — Hát, volt részünk elég nyomorúságban. Ezt a házat a telekkel 46-ban kaptuk, juthatott telekként. Valami két és fél ezer pengőt kellett fizetni érte. Régi, tán száz­évesnél is öregebb, szalma­tetős, földes szoba-konyha volt. Amit most lát, az már mind a mi munkánk. Pedig de nehezen ment néha... O A Jókai utca kerítései kö­zött nem szégyenkezhet a Máriánéké. Az alacsony há­zacska is csinos, tévéantenna nyúlánkozik a tetején. A valahai szoba-konyhából há­romszobás házat varázsolt a szorgalom. Az elölről ra­gasztott apró, üveges előszo­ba után a volt konyha fia­talságot, vidámságot áraszt. A falakon színes fotók, ki­vágott képek, cigarettásdo­bozok, mütyürkék — fia­talok ízlésvilága. — Magdi lányom most fog érettségizni a gimnázi­umban, Ibolya is itthon van még, huszonhárom éves. ö dolgozik a helyemen. öt gyerek van otthon a Márián-háznál — a négy legidősebb már házas. Jós­ka öntőmunkás Csepelen. Bandi katonatiszt, Jászbe­rényben élnek. Péter itthon maradt, Csengerben, gépsze­relő a tsz-ben. Kati, a leg­idősebb lány Szálkán la­kik. Budapesten, a telefon­gyárban szerzett szakmát. Pár hónapja költöztek le, most a MEZÖGÉP-nél dol­gozik. — Eddig még minden év­ben felhizlaltunk két disz­nót. Karácsony táján le­vágtuk, volt aki megegye. Tavaly már nem akarózott kettőt . Mi már nem bírjuk enni. De tudja, ha a gyere­kek hazajönnek... A három legfiatalabb még tanul. Az érettségi előtt álló lány egészségügyi szakisko­lára készül, Zoli másodi­kos a nyíregyházi pénzügyi szakközépiskolában. Lacika hetedik osztályos. O Az otthon lévő legidősebb fiú betanított munkás — fes­tő a tanács költségvetési üzeménél. Ebben az évben megszerzi a szakmunkásbi­zonyítványt. Rendszerint 1600—1800 forintot keres. Most éppen semmit: fagy­szabadságon van. Ibolya hatórás munkájával 820 fo­rintot hoz haza. A mama nyugdíja 800. A családfő ■— fűtőmindenes a gimnázium­ban — körülbelül 3000 fo­rintot kap a családi pótlék­kal együtt. A házikassza kö­zös: heten osztoznak rajta. — Ha Zolika hazajön, megkapja a kollégiumi dí­jat, meg a zsebpénzét, ötven forintot. Nem is kell neki mondani, hogy fiam, ennyi van... Csak akkor nyel na­gyokat szegénykém, ami­kor — ahogy mondja — az osztálytársai ötszázasokat lobogtatnak egy-egy haza­utazás után. Részletre vásárolunk, ha nagyobb kiadás van, az al­mából fizetjük. De mosta­nában az sem hoz olyan jóL Kiöregedett, akárcsak ml. Három éve nem vállalok már munkát másnál. Azelőtt permeteztem, metszettem# kaptam százforintokat. Már nem bírom, az az igazság.., O A mama ritkán szólt be­le férje beszédébe, inkább csak helyeselve bólintga- tott. Nem nagyon tudott vol­na nála többet mondani — közel negyvenéves házassá­guk alatt közös gondok verték őket, közösen örül­tek. — A legbüszkébbek arra vagyunk, hogy a gyerekeink miatt soha meg nem pirult az arcunk. Soha nem bán­tuk, hogy sok a gyerek. lataav&sgi Győr®

Next

/
Thumbnails
Contents